Dunántúli Napló, 1957. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-14 / 38. szám

1957 FEBRUAR 14

N Ä Pt <S

s

A szovjet kormány jegyzéke az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányához

(Folytatás az 1. oldalról.)

TO, a SEATO és a bagdadi paktum típusú zárt, agresszív katonai tömbök létrehozását célzó politika folytatását és az államok közti rendes kapcsolatokat akadályozó mesterséges gazdasági és politikai korlátok emelését.

A továbbiakban a jegyzék rámutat arra, hogy a Szovjetunió külpolitikájának alapja az államok békés egymás mel- . lett élésének elve. Ismeretes, hogy a Szovjetunió, midőn megteremtette baráti kapcsolatait az arab államokkal, nemcsak hogy sohasem törekedett ezen országok más nagyhatalmakhoz fűződő kapcsolatainak megrontására, hanem éppen ellenkezőleg, a széleskörű nemzetközi együttműködés szükségessége mellett szállt síkra, a tartós béke biztosításának és a bizalom légköre létrehozásának szükségessége mellett tört Is lándzsát a Közel- és Közép- Kelet körzetében. A Szovjetuniónak nincsenek és nem is törekszik arra, hogy legyenek katonai támaszpontjai és bárminő koncessziói a közel- és középkeleti országokban önző célokból, nem törekszik arra, * hogy bármilyen előjogot kapjon e körzetben, mivel mindez összegyeztethetetlen a szovjet külpolitika elveivel.

A Szovjetuniónak létérdeke, hogy a közel- és középkeleti körzetben, amely határainak közvetlen közelségében fekszik, béke legyen. A Szovjetuniónak őszinte érdeke az e körzetbeli országok nemzeti függetlenségének megszilárdítása és gazdasági felvirágzása,

A nagyhatalmak — a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország — a Biztonsági Tanács állandó tagjai együttes erőfeszítésével biztosíthatnák e körzet tartós és t szilárd békéjét, ha a fentemlített valamennyi nagyhatalom a belügyeikbe való be nem avatkozás és nemzeti függetlenségük, valamint szuverénitásuk tiszteletben tartása politikájának közös elvein építené kapcsolatait a közel- és középkeleti országokkal.

A fentiekből kiindulva a szovjet kormány azzal a javaslattal fordul az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányához, hogy

dolgozzák ki és mondják ki a közel- és a középkeleti béke és biztonság, valamint e térség országai belügyeibe való be nem avatkozás alapelveit. Ezek az elvek képezhetnék annak a közös nyilatkozat- az alapját, amelynek elfogadása kizárná egyik vagy másik nagyhatalom veszélyes egyoldalú cselekményének lehetőségét a közel- és a középkeleti országok viszonyában.

A nyilatkozathoz csatlakozhatna bármely állam, amelynek érdeke a béke és biztonság és amely az említett elvek alapján kívánja kiépíteni a közel- és a középkeleti országokkal való viszonyát A nyilatkozatot aláíró hatalmak kötelezettségeit az érdekelt térség országainak tudomására hoznák.

A külügyminisztérium, amikor elküldi a Szovjetunió kormánya által javasolt négyhatalmi — szovjet, amerikai, angol és francia — nyilatkozat tervezetnek alapvető tételeit, hálás volna az Egyesült Államok nagykövetségének, ha közölné, az Egyesült Államok kormánya számára elfogadhatók-e e tervezetben kifejtett alapelvei.

A szovjet kormánynak az ellen sem volna kifogása, ha az

Egyesült Államok. Anglia, Franciaország és a Szovjetunió kormánya külön azonos tartalmú nyilatkozatot tenne a Közel- és a Közép-Kelet országaihoz fűződő viszonyáról, amely a mellékelt tervezetben kifejtett elveken alapul

o

A szovjet jegyzék függelékéül átnyújtották a négyhatalmi nyilatkozat alapelveire vonatkozó tervezetet is, amely a következőképpen hangzik:

A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének, az Amerikai Egyesült Államoknak, az Egyesült Királyságnak és a Francia Köztársaságnak a kormánya

az Egyesült Nemzetek Szervezetének a szervezet alapokmányában kifejezett fenkölt békeszerető céljaitól és elveitől vezettetve,

kijelenti, egyetért azzal, hogy a közel- és a középkeleti országokkal szemben folytatott politikájuk alapja a Közel- és a Közép-Kelet, valamint az egész világ békéjének és biztonságának megteremtésére irányuló törekvés;

elismeri és tiszteletben tartja az államok közötti viszony fenkölt elveit, amelyeket az ázsiai és az afrikai országok bandungi értekezletén fogalmaztak meg;

Igyekszik megteremteni a kedvező feltételeket a közelés középkeleti országok nemzeti függetlenségének és állami szuverenitásának megszilárdításához;

kifejezi azt az őszinte kívánságát, hogy közös erőfeszítésekkel önzetlenül elősegítse e térség országainak gazdasági felvirágzását abból kiindulva, hogy a gyengén fejlett országok természeti kincsei ezen országok népeinek elidegeníthetetlen nemzeti tulajdonában vannak és ezeknek a népeknek teljes joguk van önállóan rendelkezni e kincsekkel és fel használni őket nemzetgazdaságuk fejlesztésére és haladásukra.

A Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és Francia- ország kormánya elősegíteni kívánja, a közelés a középkeleti országok minden országgal való gazdasági, kereskedelmi és kulturális kapcsolatainak sokoldalú iej- lesztését az egyenlőség és a kölcsönös előny alapján.

Ügy véli, hogy e térség országainak széleskörű gazdasági és kereskedelmi kapcsolatai nem csak ezen országok érdekeinek felelnek meg, hanem a világ más országai gazdasági jóléte érdekeinek is, elismeri, hogy szükség van a Közel- és a Közép-Keletet érintő minden nemzetközi probléma és vitás kérdés tárgyalásokkal történő békés rendezésére.

Ama felelősség jelentőségének tudatában, amely felelősséget a világbéke és biztonság fenntartásáért visel, a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormánya kötelezi magát, hogy a Közel- és a Közép-Keletet illető politikájában az alább kifejtett elveket követi:

1 A Közel- és a Közép- -*■ * Kelet békéjének fenntartása a vitás kérdések kizárólag békés eszközökkel történő rendezésével, a tárgyalások módszere alapján.

2 A közel- és kőzépkeleti országok belügyeibe való

be nem avatkozás, ezen országok szuverénitásának és függetlenségének tiszteletben tartasa.

*? Lemondás minden kfsér- *-*• létről, amely arra irányul, hogy ezeket az országokat bevonja olyan katonai tömbökbe, amelyben a nagyhatalmak részt vesznek.

A A külföldi támaszpontok megsemmisítése és a külföldi csapatok kivonása a közel- és középkeleti országok területéről.

A Szovjetunió Legfelső Tanácsa jóváhagyta a kormány külpolitikáját

Moszkva (MTI) A TASZSZ jelenti; A Szovjetunió Legfelső Tanácsa, miután meghallgatta és megvitatta D. T. Sepilov küldöttnek, a Szovjetunió külügyminiszterének a nemzetközi hely« zebről és a Szovjetunió külpolitikájáról tartott beszámolóját, határozati úton jóváhagyta a szovjet kormány

külpolitikáját.

ä Szev etim ó javaslatára az ENSZ-közgyíFés íiizoítsága. foglal-ózni fog Eissninvar kőzépkeleti tervének nap remire tűzésévé!

Ne vo York (MTI): Rádiójelentések szerint Kuznye- cov szovjet ENSZ-küldött kérte, hogy az ENSZ közgyűlése azonnal vitassa meg Eisenhower elnök középkeleti tervét. Az ENSZ közgyűlés főbizottsága szerdán fogja megvitatni, hogy napirendre tűzze a szovjet kérelem tárgyalását.

Kuznyecov kérelmének indokolásában hangsúlyozta, hogy Eisenhower terve újabb provokációt jelent a Közép- Keleten.

Amerikai—angol—francia tárgyalások a Szuezi-csatorna forgalmáról és a hajózási illetékekről

Párizs (MTT): Az Information értesülése szerint az Egyesült Államok, Nagy-Bri- tannia és Franciaország között tárgyalások folytak a Szuezi-csatorna forgalmát il- ’etően. A lap szerint sikerült megoldást találni a csatorna

átmeneti státusával kapcsolatban. E megállapodás szerint a hajóstársaságok az átkelési illetéket vagy közvetlenül az egyiptomi csatomatársaság- nak, vagy pedig a washingtoni Nemzetközi Bank számlájára fizetnék.

C Kölcsönös lemondás a

' '' közei- és a kőzépkeleti országoknak való fegyverszállításról.

A A közel- és a középkeleti országok gazdasági fejlődésének elősegítése minden olyan politikai, katonai vagy más feltétel nélkül, amely összeegyeztethetetlen ezen országok méltóságával és szuverenitásával.

A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének, az Amerikai Egyesült Államoknak, az Egyesült Királyságnak és a Francia Köztársaságnak a kormánya azt a reményét fejezi ki, hogy más államok is ezeket az elveket fogják követni a közel- és a középkeleti országokhoz fűződő viszonyukban.

•

Ugyanaznap hasonló jegyzé két nyújtották át De je annak, Franciaország moszkvai nagykövetének és Parrottnak, Nagy Britannia ideiglenes moszkvai ügyvivőjének.

N. MOLCSANOV:

A Szakma - a® fadd UUfo*

A Szahara: délibáb és valóság

A Szaharáról eddig azt hitték az emberek, hogy ez a terület ötmillió négyzetkilométer izzó kő és homok.

Amikor az imperialisták a múlt században felosztották Afrikát, jóformán senki sem tartott igényt a szaharai homokra. Kietlen földnek hitték a Szaharát, amelyről egy korabeli angol politikus irónikusan jegyezte meg: „Teljes egészében oda lehet adni a franciáknak. A gall kakas szeret a homokban kaparászni”.. i A kietlen sivatagban csak a pálmafák árnyékában néhány oázisban volt élet. így volt az mindaddig, amíg a francia geológusok széleskörű kutatómunkát nem indítottak a Szaharában. A kutatás csak néhány évig tartott, de a Szahara ásványi kincseinek térképe egeszen átalakult. A Szahara ugyan még csak most kezdi feltárni mesés kincsestárát, ám a nagy sivatagban máris találtak vasat, rezet, ólmot, mangánt, olajat, földgázt, uránt...

A szaharai vasérc semmiben sem marad a svéd vasérc mögött. A francia lapok sprint a szaharai vasérclelőhelyek gazdagsága egyenlő a lotharin- giai lelőhelyekével. A Szaharában eddig négymillió tonna szenet bányásztak, de a jövőben el lehet érni az évi tízmillió tonnát is. Különösen sok szó esik Franciaországban az olajról. Amint a Figaro írja, a Szahara az olaj mennyiségét és minőségét tekintve valóságos Arábia, ahol most csaknem 50 millió tonna olajat termelnek ki évente. Hivatalosan bejelentették, hogy tíz év múlva Franciaország a Szaharából szerezheti be olajszükségletének felét, rézszükségletének negyedét és vasszükségletének ugyancsak felét. Az atomipar fellendülése következtében a nyersanyag most különösen nagyjelentőségű problémát A

Figaro szerint a Szaharában

„számos jel tanúskodik arról, hogy itt megtalálhatók az atomiparban szükséges nyersanyagok. Valósággá válik a remény, hogy a Szahara szívében jelentős hasadó anyag-tartalékok rejlenek.”

Tarosconi Tartarin szaharai oroszlánvadász-históriái ma már semmiségnek tűnnek ahhoz a hatalmas lármához képest. amit a francia politikusok és burzsoá lapok csapnak a világ legnagyobb sivatagának úgynevezett hasznosításáról szóló tervek körül. December végén a francia parlament hosszú vita után elfogadta a szaharai területek közös szervezetének létrehozásáról szóló törvénytervezetet. A francia politikusok szerint a Szahara „hasznosítása” korunk nagy francia problémája, Francia- ország nagy reménysége.

A kietlen sivatagot — állítják a politikusok — virágzó területté fogják változtatni. Kétmillió főnyi lakosságának életszínvonala gyorsan emelkedni fog. Valamennyi afrikai nép számára gazdasági előnyt jelent, ha nagy iparvidék létesül a kontinens központjában.

De ha közelebbről megvizsgáljuk ezt a tervet, rögtön kiderül, hogy a hangoskodó hivatalos propaganda nem más, mint délibáb, azaz olyasféle optikai csalódás, mint amilyent a Szaharában láthatnak az utazók.

Veszedelmes délibáb

A Szahara „hasznosításának” terve jelenlegi formájában semmi jót sem hozhat az afrikai népnek. Elsősorban nem a sivatag hasznosításáról, hanem kizsákmányolásáról van itt szó. Egy francia közgazdász, a Szahara „hasznosításának” tervét elemezve azt írja, hogy a francia monopóliumok csak „nyersanyagforrásokat kutatnak, kiviteli célból”.

A Szahara egyet részei független országokhoz tartoznak:

Algírhoz (az ország kétharmada), Marokkóhoz, valamint más, ma még francia gyarmatnak számító országokhoz. Bár már elutasították az eredeti tervet, amely szerint három francia departement-t hoznak létre a Szaharában és a ,Szaharai területek közös szervezeté” -nek hajlékonyabb formájához folyamodtak, gyakorlatilag mégis több afrikai ország területének megcsonkításáról van szó. A francia főmegbízott, akit a szaharai szervezet élére állítanak, csak a francia kormány előtt lesz felelős. A szervezet koordinációs bizottsága, amelynek fele a helyi lakosság képviselőiből fog állni, semmiféle reális hatalomhoz nem jut.

De ez még nem minden. Arról van szó, ugyanis, hogy ez a szervezet a Franciaország afrikai területein élő népek gyarmati helyzetét akarja meg szilárdítani. A gyarmatosítók a szaharai ipari komplexus felépítésével azt akarják elérni, hogy az afrikai népek tartós gazdasági függésbe kerüljenek Franciaországtól.

A szaharai tervek végül a francia gyarmatosítók algíri és egyiptomi kudarcával Is kapcsolatosak. Most már sokkal nehezebb a gyarmati kalandok folytatása: a francia nép egyre határozottabban ellenzi az ilyesmit. „Ilyen körülmények között, — írja a France Observateur — a Szahara körül csapott lárma azt a célt szolgálja, hogy meggyőzzék a franciákat: a Szahara hasznosítása érdekében folytatni kell a háborút Algírban.”

Ami a francia nép érdekeit illeti, az algíri háború okozta ’----’’más terhelthez hozzá, kell nni a Sahara „hnsz- ónak” költségeit is

Egyik francia hetilapban nem véletlenül találunk egy cikket a Szakaráról a kövéé'

kező szomorúan irónikus címmel: „Franciaország jövője homokon épülF

Kinek előnyös a Szahara hasznosítása

Elsősorban a francia monopóliumoknak. Most, amikor a Szahara kizsákmányolása még a tanulmányozás stádiumában van, amikor még nem kifizetődő, a monopólisták készségesen engedik át a jogot a kormánynak, hogy a költségvetésből fedezze a kutatás költségeit. Például a magánkézbe adott olajforrások kutatását 68 százalékban állami alapból finanszírozzák. Azonban a nagy francia bankházak és cégek fokozatosan kezükbe kaparintják a Szahara kincseit. Az uránkutató társaság vezetője például Lafone, a Rotschild- ház képviselője. A sivatag hasznosítására hozott terv fő- ihlete. a francia monopólisták.

De a francia monopóliumok a kormány legbőkezűbb támogatásával sem tudják egyedül megvalósítani a többszázmil- liárd frankos szaharai tőkebefektetést. Az Economist című angol folyóirat azt írja, hogy „a befektetéshez szükséges összeg meghaladja a túlterhelt francia költségvetés lehetőségeit".

A francia vezetőkörök ezért vetették fel a gondolatot, hogy a Szaharát a nyugateurópai kapitalizmus nyersanyagbázisává kell változtatni. A francia parlamentben szó esett arról, hogy „a szaharai szervezet lehetővé teszi, hogy szilárd alapot teremtsenek Franciaország, a Francia Unió. Afrika és esetleg Európa védelméhez a politikai és gazdasági bizonytalanság ellen." Franciaország felszólította nyugateurópai partnereit, hogy Francia- ország vezető heb/ének megtartásával vegyenek részt a tőkebefektetésben. A francia monopólisták európai egyesülés útján akarják megvalósítani Afrika, de különösen a Szaka*

ra közös kifosztását. ^Afrikában jön majd létre EurópaF —< írja a Le-Monde.

Afrikai Európa

Az afrikai Európa megteremtésének folyamata már elkezdődött. Angol-holland, olasz, nyugatnémet, stb. trösztök vesznek részt a Szahara hasznosításában. A nyugatnémet konszernek különösen érdeklődnek a Szahara iránt. Nem maradnak háttérben az olyan jótevők sem, mint az amerikai monopóliumok. 1955-ben az Egyesült Államok képviselőházának különbizottsága foglalkozott az afrikai kérdéssel. A bizottság jelentést tett a kontinensről, amelyet „az isten tartaléknak hagyott meg" és bejelentette, hogy az Egyesült Államok nem hagyhatja figyelmen kívül ezt a gazdasági bázist. A Figaro így ír az amerikaiak szaharai politikájáról: Egyes angolszász csoportok elsősorban a francia kutatásokat akarták hátráltatni, mivel azonban ezt nem sikerült megvalósítaniuk, legalább az olaj- kivitelt akarják ellenőrizni egyes szaharai szomszédaik segítségével

A francia sajtó szerint az Egyesült Államok monopóliumai azt tervezik, hogy ... mindenestül megvásárolják az egész SzaharátI

Szahara az afrikai népeké

Szaluira hasznosítása természetesen dicséretes dolog lenne. De hasznosítása, nem pedig gyarmati kirablása, amit a franciák terveznek. A francia tervek durván megsértik az afrikai népek jogos érdekeit, pedig a Szahara kincsei őket illetik.

Nem véletlen, hogy a francia tengerentúli területek parlamenti képviselői a kommunistákkal együtt a szaharai területek szervezetéről szóló törvényjavaslat ellen szavaztak.

A gyarmatosítók utolsó tétnek szánják a Szaharát a széthulló francia gyarmatbirodalom megvédéséért folyó elkeseredett játszmában, pedig csak azt konkázbaitiák meg, hopp

hatalmuk tovább gyengül. Az afrikai népek már most is ellenzik az újabb mesterkedéseket. Az Algíri Nemzeti Mozgalom nevű szervedet december végén kimondta, hogy a Szahara Algír elválaszthatatlan része és hogy az algíri nép tovább folytatja a harcot, ha területének és ásványi kincseinek akár legkisebb részéhez is hozzányúlnak.

A marokkót kormány kijelentette, hogy nem ismeri el a Szaharára vonatkozó francia határozatot. A többi afrikai nép is hasonlóan vélekedik.

Világos, hogy ilyen körül; mények között a Szahara gyarmatosítása nemcsak hogy nem erősíti, de még inkább gyengíti Franciaország afrikai pozícióit. A francia gyarmatosít tők a szaharai kalanddal azt kockáztatják, hogy csapataik úgy járnak, mint egykor a perzsák, akiket a hagyomány szerint elnyelt a sivatag homokja.

Jellemző, hogy Franciaország egyik-másik nyugati partnere nyilvánvalóan arra biztatja a franciákat, hogy minél jobban merüljenek el a gyarmati problémákban. A nyugatnémet militaristák számára például fontos, hogy Francia- ország elfeledkezzék euróvai külpolitikájának égető kérdéseiről, elsősorban a Francia- ország biztonságát veszélyestető német militarizmusról.

Ez egyébként a német diplomácia hagyományos irányzata. Bismarck még a múlt század végén afrikai kalandokra ösztönözte Franciaországot, hogy elvonja figyelmét a német előrenyomulás fenyegető veszélyéről. Ugyanakkor a párizsi német nagykövetet egy alkalommal megkérdezték, miért törekszik arra Németország, hogy a franciák meghódítsák Észak-Afrikát? A nagykövet egészen nyíltan így válaszolt: Csak hadd menjenek a Szaharába, azaz az ördögbe!

Nyilvánvalóan, ezt a jótaná

csőt követik ma a francia knr mány szocialista vezetői.

(Megjelent a Lityeraturnaja Gazettábanj