Dunántúli Napló, 1957. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-14 / 38. szám

2 NAPLÓ 1951 FFttttTTÁir t4 Villáminterjú az EPOSZ-náI Több mint 40 szervezet működik, de még kevés a leánykoszorú — búsójárásra, halvacsorára készülnek ff f ff f£ f£ \A pártmunka hétköznapjaiból A népgyűlésekről — Vajon mi újság az EPOS?-nál? — kíváncsisko­dott be tegnap munkatársunk a megyei szervező bizottság Színház téri irodájába. Ambrus Lajos, az ideiglenes megyei szervező bizottság elnöke így válaszolt: — „Hivatalosan” harminc­hat EPOSZ-szervezet működé­séről tudtunk a múlt hét kedd- jéig. Az azóta beérkező meg­bízható források szerint szerve­zeteink száma negyven fölé emelkedett és több mint ezer ifjú és lány tartozik a tábo­runkba megyénkben. Általá­ban azt tapasztaljuk, hogy so­kan emlékeznek még a 45—49- es pezsgő EPOSZ-életre, és a régi szellemnek megfelelően öntevékenyen és mindennemű nógatás nélkül dolgoznak, mint például a rózsafaiak is, ahol színjátszó- és tánccsoportot, továbbá zenekart alakítottak a fiatalok; Ambrus elvtárs ezután el­mondotta, hogy az EPOSZ szervezetileg független a pár­toktól és kormányoktól. Ez annyit jelent, hogy szívesen fogadnak minden javaslatot, de utasítások nélkül, önállóan intézik ügyeiket. A parancsol­gatásoktól nem is kell tarta- niok, mert az MSZMP-szerve- zetek mindenhol szakítottak az MDP ilyennemű helytelen gya­korlatával, inkább jótanácsok­kal segítenek, amit a fiatalok is szívesen fogadnak. Patapok- losiban, Babarcon és az ócsár- di gépállomáson például meg­hívták alakuló gyűléseikre az MSZMP intéző bizottságának elnökét és elmondották, hogy váriák az ifjúkommunistáitat és igényt tartanak a mozga­lomban jártasabb emberek se­gítségére. Ambrus László ezután a me­gyei szervező bizottság egyik legfőbb gondjáról beszélt, A lányok hiányáról: — Ha népi tánccsoport vagy színjátszócsoport létrehozásáról van szó, általában azt tapasz­taljuk, hogy a falvainkban élő Tányok száma nagyjából meg­egyezik a fiúkéval. Ha viszont a tagok számát nézzük, akkor azt látjuk, hogy az ezer tagnak csak mintegy egyötöde lány, sőt van olyan szervezetünk is — például Szentegáton — ahol egyetlen lánytagja sincs az EPOSZ-nak. Vajon mi e nagy­fokú tartózkodás oka? Azt hiszem nem tévedek, ha azt állítom, hogy' a Szabad Euró­pa és az Amerika Hangja rá­dióállomások ellenséges és EPOSZ-ellenes uszító tevé­kenysége. Ambrus elvtárs munkatár­sunk kezébe adta az EPOSZ programtervezetét és megkér­te, hogy olvassa el, mit mond a leánykoszorúról. A következőket írja: „Azt akarjuk, hogy a leány­koszorúk tevékenységének anyáik megelégedésére, őszin­te örömére, hasznosan töltsék el szabadidejüket. A leányko­szorú tagjai — köztiszteletben álló, a leányok által megbe­csült és szeretett asszonyok, tanítónők, édesanyák vezeté­sével — vidám szórakozás, ének és színjátszás mellett sze­rezzenek háztartási, gyermek- nevelési és mezőgazdasági is­mereteket.’“ Ügy látszik ez nem tetszik a két rádióállomásnak! Ambrus László végezetül el­mondotta, hogy a parasztfia­talok szinte mindennap felke­resik a járási EPOSZ-szerve- ket színdarabokért. Élénken készülnek a farsangi ünne­eredményeként a parasztié- pekre — a mohácsiak például nyok vidám, művelt, a gazda­sághoz értő, a családi tűzhely melegét megteremtő társai le­gyenek majd férjeiknek. Cé­lunk, hogy a falusi lányok az EPOSZ leánykoszorúiban édes összefognak az Ifjúmunkás Szövetséggel és busójárást tar­tanak, az ormánságiak régi hagyományaik szerint halva­csorákkal akarnak kirukkol­ni. Megjelent a Magyar Nők Or­szágos Tanácsának felhívása a magyar asszonyokhoz és lá­nyokhoz. A felhívás összefo­gásra szólítja fel a városok és falvak asszonyait és lányait, síkraszáll a nők érdekeiért és kéri, hogy a nők a népfront­bizottságokkal. vöröskeres zt- szervekkel, földművesszövetke­zetekkel, a szülői munkaközös­ségekkel és az ifjúsági szer­vezetekkel összefogva munkál­kodjanak az országos és a csa­ládi érdekekért. * A Hazafias Népfront Megyei Bizottsága tablót készít az el­lenforradalmárok vérengzései­ről és terrorcselekményeiről. A mintegy 20 tabló anyagát fő­leg a két Fehérkönyv és más megyei dokumentumok szolgál­tatják. A megyei dokumentu­mok között megtalálhatjuk majd az ellenforradalmárok által kirabolt üdülőszálló ké­Március 1-ig minden volt fermelő szövetkezei' tag* részére ki kell jelölni azt a földterülete?, amelyen ebben az évben gazdálkodhat A Népköztársaság Elnöki Tanácsának a mezőgazdasági ingatlanok tulajdon és hasz­nálati viszonyainak rendezésé­ről szóló törvényerejű rende­leté többek között kimondta, hogy a folyamatos termelés ér­dekében az 1956—57. gazdasági évben minden termelő részé­re annak a törvényesen kia­dott földterületnek zavartalan használatát kell biztosítani, amelyen a rendelet hatályba­lépésekor gazdálkodott, illetve, amelyet a termelőszövetkezet­ből történő kilépése esetén részére kijelöltek, vagy 1957. március 1-ig kijelölnek. Ez azt jeleníti, hogy március 1-dg a volt termelőszövetkezeti ta­goknak ki kell jelölni, melyik földterületen kezdhetik meg az ez évi termelő munkát; Ezzel kapcsolatban illetékes Tiltakozunk ! helyen felhívják a figyelmet arra, hogy a termelőszövetkeze, tekből kilépettek vagy a fel­oszlott termelőszövetkezetek volt tagjai részére történő em­lített földkijelölés nem jelen­ti az illető volt tag esetében a rendelet kiadása előtt kelet­kezett tulajdoni és használati jogviták végleges rendezését. Erre csak február 28. után ke­rül majd sor, mint arról a rendelet későbbi szakaszai in­tézkednek. Addig kell ugyan­is a föld fekvése szerint ille­tékes községi tanácsokhoz az erre vonatkozó kérelmeket be­adni. Ezt a két feladatot nem szabad összekeverni. Most márc. 1-ig az 1956/57. évre kell kijelölni a volt termelőszövet­kezeti tagok részére a föld­területeket. Természetesen tö­rekedni kell arra, hogy az il­lető lehetőleg már azt a földet kapja, amely részére a tulaj­Emlékszem, 1945—46-ban szinte minden második vasárnap valamilyen gyűlés volt a faluban. A kis kultűrház zsúfolásig megtelt érdeklődő parasztemberekkel, fiatalokkal, a városba járó munkásokkal. Nem országos hírű szónokok, hanem a me­gye, a járás vezetői jöttek el, hogy őszintén, nyíltan beszélges­senek az emberekkel az ország ezernyi gondjáról, a jövőről. Azóta elszoktunk ettől. Manapság azonban sok mindent újra kezdünk s nem a szomszédba, hanem a magyar hagyomá­nyokhoz fordulunk, onnét merítünk tapasztalatokat, öröm hal­lani az ismét egymás után következő falusi népgyűlésekről, a kedvről, a lelkesedésről, aminek tanúi vagyunk. Az agitáció számos más eszköze közül ez nagyon alkalmas arra, hogy egy­szerre több emberhez jusson el a párt szava, hogy a dolgozók valóban beleszólhassanak az ország dolgaiba. Miről is esik szó ezeken a népgyűléseken? A párt politi­kájáról, a szétesett párt újjászervezéséről, az elmúlt hónapok ellenforradalmi eseményeiről. Nem csak országos méretekben, hanem a helyi példák sokaságával illusztrálják az ellenforra- dalom tevékenységét. A párt itt ismerteti az emberekkel továb­bi: ? b^r.bär. ™°do,n rnegron- \ bi elképzeléseit a kibontakozásról, a nemzeti egység megterem- lékmű képét és más írásos do- J Csenek, a paraszti élet fellenditesenek terveit. Arról folyik Itt kumentumokat. j|a vita, ami mindnyájunkat a legjobban érdekel: a szocializmus magyar útjának megteremtése. ■ f Hogy érdekli-e ez a falut? A felsőszentmártoni kultúrte­rem kicsinynek bizonyult a gyűlésre, mert 400-an szorongtak benne s ki tudja mennyien álltak az udvaron. Csányoszrón kétszázan vettek részt, de a legkisebb faluban is 80—100 em­ber hallgatja a szónokokat, A sellyei járásban húsz gyűlésre ]|3000-en jöttek el, s hasonlóan látogatottak a mohácsi és más járásbeli gyűlések. Jó hagyomány ez; tanácskozzon csak minél többet a párt a néppel, vitassa meg velük nyíltan az ország sok-sok problé­máját. doni és használati viszonyok későbbi rendezése során vég­leg kiadható lesz. De, ahol ez most nem lehetséges, ott a végleges rendezéstől függetle­nül az ez évi használatra kell kijelölni a területet, még pedig feltétlenül március 1-ig. Ez most a községi tanácsok leg­sürgősebb feladata, annál is inkább, mert alig két hét van már csak hátra a kiszabott ha­táridőig. De a termelés érde­kei is megkövetelik, hogy a volt termelőszövetkezeti tagok a kijelölt földön mielőbb hoz­zákezdhessenek a tavaszi mun­kához. Éppen ezért kívánatos, hogy a járási tanácsok is min­den segítséget megadjanak a községi tanácsoknak abban, hogy március 1-ig minden köz­ségben megtörténjék a volt termelőszövetkezeti távok ez évben használandó területé­nek kijelölése; Mi, a szigeti külváros kom­munistái felháborodva vettük tudomásul a „Dunántúli Nap­ló” február 6-i számából, hogy a bíróság milyen enyhén ítél­kezett ellenforradalmi gyilko­sok felett, akik kezet emeltek a népi hatalomra. Megtámadták a pécsváradi rendőrkapitányságot, meggyil­kolták Habiing László rendőr- szakaszvezetőt, tehergépkocsi­ra tüzeltek, amelyen emberek utaztak és közülük négyet sú­lyosan megsebesítettek. — Gyilkosok. Emberéletet oltottak ki minden ok nélkül — írja a Napló fenti száma — tettüket akkor követték el, amikor a rend kezdett hetyre- állni. az országban. Gyilkoltak, s ezért bűnhőd­niük kell! Tudjuk és meg vagyunk győ­pi hatalom megvédésében. Kö­veteljük, hogy a bíróságok mindenkor a törvény legtelje­sebb szigorával sújtsanak le azokra, akik fegyvert emelnek hazánkban a népi hatalomra. SZŐKE LÁSZLÓ MSZMP Szigeti Szerve­zet Intéző Bizottság elnöke. Nem mindig gyorsabb a légiposta Berlini románc tagban egyszerre feltűnik egy csinos, fiatal leány, — Uschi. Izgatottan igyekszik utat törni a forgatagban, — érthető, mannekin lesz az áruház di­vatbemutatóján. Sikert arat. Fényképe meg­jelenik egy folyóirat címlap­ján is. A napi munka után egyik barátnőjének biztatásá­ra átruccan Berlin nyugati részébe. Es itt kezdődik tulaj­donképpen Uschi története, ka­landja, szerelme. Ki lesz a párja? Boldogok lesznek-e? Mindenki megtudhatja, ha megnézi a filmet. Berlinben, az Alexander té­ren lévő nagy áruházba siet­nek kora reggel az elárusító fiúk és lányok. A nagy forga­A külföldi levélforgalom az utóbbi időben annyira megnö­vekedett, hogy naponta három mázsa légipostái levelet továb­bít a posta, noha egy levél sú­lya mindössze két gramm. So­kan a szomszédos országokba is repülőpostával küldik leve­leiket, mert azt hiszik, hogy így hamarabb odaér, Pedig nem így van, mert a szomszé­dos államokkal zökkenőmentes a vasúti- és postaforgalom és ha repülő viszi, akkor sem kapják meg hamarabb. A nagy postahivatalokban Budapesten hat és hét óra között feladott leveleket például másnap dél­előtt már kikézbesítik Bécs- ben. A Pécsi Rádió ma' műsora örömmel közöljük, hogy a Pécsi Rádió folyó hó 14-től, csütörtöktől ismét két és fél őrás műsort sugá­roz. A magyarnyelvű műsor 17.38- tól 19.M-ág, a németnyelvű 19.20- tól 19.40-ig, a szerb-horvát pedig 19.40-től 20 óráig hangzik el. A vezetékes rádiók átkapcsolása azonban néhány napot igénybe­vesz. Első ‘ pillanatban csak sóhaj­tani tud az ember, amikor végignéz a Kopár napsütötte, piruló oldalán és az arrajárók fülének oly megszokott karó­verők vi£%zhanigzó koppantásai helyett elnyúló testű lovakat és eke után baktató parasztot lát. Ide jutottunk. A Villányt hírnevessé tevő nagyharsányi Kopár, ahol már az 1700-as években virágzó szőlőkultúra • - . volt — lezülött. A hegyoldal ződve róla, hogy ez nem csak nagy része OFA-terület és a az újságíró véleménye, de | szőlejüktől megszabadult gaz­minden becsületes ember véle­ménye. Ezért emeljük fel sza­vunkat azok nevében, akik­nek szent a népi hatalom, akik ha kell mindenüket feláldoz­zák azért, hogy hazánkban megvalósuljon a szocializmus, a magyar sajátosságoknak megfelelően. Tiltakozunk az ellen, hogy bírók és bíróságok, a nép, a munkáshatalom ellenségeivel szemben ilyen „humánusan" járnak el. Tiltakozunk, hogy a főbűnö­söket mindössze 7—7 esztendő­re ítélték. Úgy látszik nálunk az ilyesmi egyes bírák jóvol­tából igen olcsó mulatság, hát nyugodtan vállalhatják a koc­kázatot a népi demokrácia ellenségei. Ml, a szigeti terület kommu­dák, ha fogcsikorgatva is, de végignézték, mint irtják ki a kishaszonbérlők a kincset adó tőkéket és mint lép a szőlőkul­túra helyébe a cukorborsó. Hiába, nem volt mást mit ten­ni! A szőlő — nem volt kifize­tődő. A cukorborsó kisebb be­fektetést jelentett, kevesebb adót is kellett utána fizetni — hát ezt termelték és termelik. Ez is valutát jelent az ország­nak, de sokkal kevesebbet, mint a bor, a jó tüzes nagy- harsányi rizling. Erről beszélgetek a villányi szőlőgazdaság szakembereivel. Amikor megemlítem: jó lenne, ha újból minden talpalatnyi földet szőlőtőke foglalna el, lelkesen magyarázzák az el- \ képzelésüket. — A Kopáron kétszáz hol­nistál követeljük, hogy a bí-i dat kellene telepíteni. Tudja, róságok a proletárdiktatúra, s hogy milyen kincs ez a Kopár? a törvényeink teljes szigorával Második Tokaj-Hegyalját le- légpjenek fel a népi hatalom hetne belőle csinálni. ellenségeivel szemben! Követeljük, hogy az illetékes szervek tisztítsák meg a bíró­ságokat a népi demokrácia el­lenségeivel szimpatizáló ele­mektől, hogy bíróságaink he­víthessék hivatásukat a né* Három év múlva aranybánya, az ország arany­bányája lehetne. Kár itt cu­korborsót termelni. Mi már gondoltunk arra is, hogy ad­nák oda ezt a területet a gaz­daságnak — majd mi betele­pítenénk. De, ha nem adják, az sem baj. Telepítsék be a gazdák. Egy a fontos — Itt a Kopáron szőlő és ne cukor­borsó legyen! Igazuk van. A cukorborsó is valutát hoz a konyhára, de a bor még többet és miért vá­lasszuk mi a rosszabbik meg­oldást! De kétszáz holdat be­telepíteni nem gyerekjáték! Nem bizony! Ehhez oltvány is kell, méghozzá nem is kevés. És a paraszt honnan vegye az oltványt? — Estére átmegyünk Nagy- harsányba — mondja Szabó András üzemegységvezető, — jöjjön át velünk. Szerződést kötünk a parasztokkal. — Na erre a szerződésre kí­váncsi vagyok! — és elfoga­dom a meghívást. Ambrus Jánosnál, régi har- sányi szőlősgazdánál gyülekez­nek az emberek. Valameny- nyien a szőlő szerelmesei: Láz Lajos, Varga Lajos, Fóris Kál­mán és Oláh Károly. A gazda­ság képviselői előadják, hogy mi járatban vannak: azt akar­ják, hogy a szőlősgazdák oltványhoz jussanak, méghozzá úgy, hogy a saját munkájukkal szerezhetik meg az oltványt. A gazdák hamar megkötik a boltot. Mindegyi­kük felirat magának 10—10 ezer darabot. A vadat, meg az oltóanyagot a gazdaság adja — a gazdáknak csak oltani, iskolázni és az iskolát művelni kell. Ha sikerül, még két—két és félezer oltványra is szert tehetnek így. Tehát jól jár az állami gazdaság is, meg a sző­lősgazda is — az egyiknek nem vész kárba a vesszője, a másik pedig oltványhoz jut. És, amikor már sötét este van, elköszönünk Nagyharsánytól, a gazdák így búcsúznak: — A jövő héten újra talál­kozunk, addigra már többen leszünk! Már Villány felé járunk, amikor megkérdem: — Másutt is kötöttek már ilyen szerződést? — Igen. Máriagyfldön. Itt 300 ezret vállaltak a gazdák. — És van még vessző? — Van, van még bőven! Igen, akkor jó lenne, ha meglátogatnák a szederkényie­tet, a siklósiakat, a nagytót- falusiakat, a mohácsiakat is. Itt is szükség van az oltvány­ra és a gazdák bizonyára örömmel fogadnák ezt a segít­séget. Oltvány, oltvány! Ez bizony nehéz dió, de meg lehetne ol­dani, hogy legyen elegendő oltvány a megyében. A Villá­nyi Szőlészetnek 120 hold ter­mő vadasa van. Erről évente 7 millió vesszőt nyernek. A gazdaság 300 ezer oltványt ké­szít évente — ez 60 hold bete­lepítésére elegendő — és en­nek nagy részét a megyén kí­vülre szállítja. Ennél többet nem tudnak oltani, mert nem bírja a gazdaság erővel. De, ha a kormány, a minisztérium jövőre is megengedné, hogy úgy, mint most, a gazdák is bekapcsolódnának az oltvány; készítésbe, akkor a gazdaság jelentős mértékben segíthetne a baranyai szőlők újratelepíté­sében. De megfontolandó az is, hogy a gazdaság által termelt oltványok nagyobb része in­kább a megyében maradna és csak a kisebbik rész kerülne a megye határain kívülre. Per­sze még így is sem lenne ele­gendő oltvány. De, ha a gaz­dák is létesítenének szőlejük végében néhány tőkéből álló ldsvadast, már ezzel is jelen­tősen hozzájárulnának a jelen­leg mutatkozó oltványhiány megoldásához. Sajnos, az oltványhiány a nehézségek egy kis részét ké­pezi csak. Mert ez egyszeriben megoldható lenne, ha a pa­rasztság újból visszakapná a hitét. Ha olyan rendeletet hoz­na a kormány, amely újból megszerettetné velük a szőlőtermelést. Olyan rendelet kellene, amely min­den parasztot meggyőzne ar­ról, hogy az általa telepítendő szőlőben az ő fiai és unokái fognak szüretelni. Ez a rende­let nagyon kellene, mert a me­gyében a szőlőterületek több, mint 80 százaléka az egyéni­leg dolgozó parasztok kezén van és azért is nagyon kelle­ne, mert a megye 17 ezer hold szőlőterületének alig 25 száza­Műsor. 17.30: Műsorkezdés; Baranyai népdalok. (Utána) Lapszemle. 17.45: Szív küldi ... 18.15: Híreik, tudósítások. 18.30: Kommentár. 18.35: Pécsi notesz. 18.37: Fiatalok klubja. 19.17: Orvosi szemmel; 19.20: Németnyelvű műsor. 19.40: Szerb-horvát műsor; léka olyan, amelynek kultúr* állapota megfelelőnek mond­ható. Csak a villányi borvidé­ken több, mint 500 holdat kel­lene újratelepíteni. Ezt a rendeletet várják Nagy- harsányban, Villányban, Sik­lóson, Szederkényben, Pécsett és másutt is. Ezt várják, no meg azt, hogy az állam adion valami úton-módon kölcsönt nekik, hogy telepíteni tudja­nak. A kölcsönre is szükségük van, hisz egy hold szőlő tele­pítése testvérek között is be­lekerül 70 ezer forintba. És ennyi pénzt tevés szőlősgazda tud manapság előteremteni. Tudom, nehéz és nagy kér­dések ezek, különösen az utób­bi most, amikor gazdaságiig annyira leromlott az ország. De fáj nekem is, másnak is, hogy valutagondról beszélünk, ugyanakkor egyik legtöbb va­lutát hozó gazdasági águnkat pusztulni hagyjuk! Tokaj- Hegyalján már megindult a munka — kormánybiztost is neveztek ki oda, de mintha a villányi borvidékről megfeled­keztek volna, pedig, hogy csak egy példát említsek, a legutób­bi borkiállításon is második díjat nyert a villányi szőlészet; Tehát érdemes ezzel a terület­tel is foglalkozni. Nagy gondban van a kor­mány is — a szőlősgazdák is. Próbáljunk ebből a gondból közösen kHábolni, mégpedig úgy, hogy a kormány támogas­sa erejéhez mérten a szőlőtele­pítés ügyét. És biztos vagyok benne, hogy néhány éven belül már nem lesznek ilyen prob« lémáink) Szalai János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom