Dunántúli Napló, 1957. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-10 / 35. szám

<$

1057 FEBRUAR 19

NAPLÓ

4

%

FÓRUM

DCeafa a Lakás — II lehetőségek?

Válasz :

„Kerüljük a végleteket!"

Kint van a bútorom a •zabad ég alatt.

— Az uram albérletben lakik, én is külön albérletben. Lehet Így élni?

— Én egy kis egészségtelem lyukban lakom.. Még ablakom’ sincs. A kisfiam beteg, nagyon beteg.;:

És, amint nyílik az ajtó, újabb panaszosok érkeznek, sírnak, káromkodnak, vádolnak, szidalmaznak. Ha nem is törvényesek ezek a kitörések — meg lehet érteni az embereket, de meg lehet érteni a II. kerületi tanács lakásügyi előadóját, dr. Somogyi Árpádot is, aki nem sokkal többet tehet, minit ezt:

— Majd megpróbálunk valamit csinálni.

A helyzet igen aggasztó

végrehajtó bizottságának a javaslatát, amelynek első pontja a kerületi tanácsok vezetőinek, pénzügyi és építésügyi szakemberek bevonásával a városi tanács végrehajtó bizottsága tárgyalja meg egy városi lakásépítési alap létesítését. Ezenkívül javasolják, hogy a városi tanács v. b. biztosítson lehetőséget az Építőanyagipari Egyesülés salak- téglagyártó üzemének mielőbbi beindításához. De sürgős feladatként tünteti fel a javaslat azt is, hogy az építési és közlekedési osztály útján 1957. évre és a következő évekre is készítsék el a házhelyjuttatási tervezetet is, mert jelenleg az a helyzet, hogy közművesített területekből az önerőből építeni kívánó házhelyigénylőket sem lehet kielégíteni.

tézmények, vállalatok, üzemek útján a dolgozók körében árusított nyereménybélyegek árából befolyt összeg lenne. Ezenkívül javasolja, hogy a lakásigénylések, fellebbezések után járó kincstári illetéket a lakásügyi alapba fizessék be. Ugyancsak megemlíti az adományokat és a társadalmi munkát is.

Megpróbálunk, bizony ttt már csak próbálkozni lehet, hisz a lakásügy már rég túllépte a lakáshivatal kereteit. Ezt a kérdést a meglévő lakásokkal megoldani egyszerűen lehetetlen. De nézzük csak a számokat Ne vegyük az egész várost, csak a II. kerületet. 1956-ban a II. kerületnél 3128 személy jelenítette be a lakásigényét. Elbírálás «.tán mindössze 597 igénylőt tudtak lakáshoz juttatni. Ezenkívül 389 személy lakáscserére vonatkozó kérelmét elégítették ki. Tehát az igénylések 67,5 százalékát kellett elutasítani abban az esetben, ha a lakáscserék engedélyezését is lakáskiutalásnak vesa- szük. Ténylegesen azonban a lakáscserék engedélyezése nem jelent lakáskiutalást. Ha ezt fipve’embe vesszük, akkor az igénylők 88.4 százalékát kellett elutasítani, ez számokban kifejezve pedig annyit Jelent, hogy a 3128 igénylő közül 2705 nem jutott lakáshoz;

A lakásügy jobb megértéséhez ugyancsak hasznos a következő statisztika is. 1945. január 1-től, 1956. december 31- ig a város területén 23 971 szfi’etést. 16 930 halálozást jegyeztek be. Tehát a természetes szaporulat 7041 volt nem pontos adatok szerint, mert jóllehet a szülészeti klinikán történt szü’etések egy része vidékre esik. Ennek ellenére bátran állíthatjuk, hogy a születések nagyobb része a város lakosságát szaporította. Az elmúlt 12 évben 9929 házasságot k-UÖttek. Nem vitás, hogy a hán isulandók túlnyomó többsége a város területén lakik (?). illetve itt telepedett le. Az anyakönyvi népmozgalmi statisztikai adatok 1955. és 1958. években azt bizonyítják, hogy a házasságkötések száma az elmúlt két évben évenként meghaladja az ezret. Nem vétet1en tehát, hogy a lakás- kérdés pontosan az elmúlt években ilyen élesen rajzolódott ki. Ha figyelmen kívül is hagyjuk — bár ez lehetetlen — a város természetes szaporulatát és a házasságkö- Jések számát, akkor is rohamosan emelkedett a város lakosságának száma a nagyipari létesítmények (szénbánya, urá- nü’mbánya, erőmű stb.) fejlesztésével.

Tételezzük fel, hogy az 1000 házasuló közül 500 fiatal házas olyan körülmények közé kerii'. hogy külön lakásra nem tart igényt, még ebben az esetben is az elmúlt 12 év alatt nem kevesebb, mint 6000 lakást kellett volna a városnak a fiatal házasok részére biztosítani. Ezzel a helyzettel szemben, úgyszólván kizárólag a város keleti részén a szénbányászati dolgozók részére. a nyugati részen pedig az urániumbánya dolgozói részére építettek, illetve építenek lakást ugyanakkor a legjobban zsúfo’t belvárosi részen lakásépítkezések úgyszólván rém is történtek.

Mielőbb lakásokat a felszabadult iroda helyiségekből

A javadat a továbbiakban annak fontosságát hangsúlyozza, hogy záros határidőn belül fel kell mérni a racionalizálás folytán felszabaduló, lakás céljára igénybevehető hivatali, vállalati irodahelyiségeket. A II. kerületi v. b. javasolja, hogy a városi tanács lakásépítési alapjához hasonlóan helyes lenne, ha a nagy és kisüzemek, nagy és kisvállalatok is létesítenének lakásépítési alapot. De helyes lenne, ha a városi tanács v. b. a szövetkezeti és társasházak építéséről kiadott 11/1956. (IV. 24.) M. T. rendelet végrehajtási utasítása alapján tanácsi lakóház építési szövetkezet alakításának engedélyezését is kieszközölné a Minisztertanácsnál)

Létesítsünk lakásépítési alapot

Eddig a n. kerületi tanács v. b. javaslata és most vessünk egy pillantást Török Géza II. kerületi ▼. b. titkár elgondolására. ö is egy lakás- építési alap létrehozását javasolja azzal a különbséggel, hogy megjelöli az anyagi forrásokat is. Az anyagi forrás egy része szerinte a rendezvények (mozi, színház, sport stb.) során eladott nyereménybélyegek, a társadalmi, és tömegszervezetek, hivatalok, inNézzük csak meg közelebbről ezt a javaslatot. Mit jelentene például az, ha a színház, mozi, sport stb. rendezvények alkalmával a hely árakhoz viszonyítva 20, 50 filléres, illetve 1 forintos címletű sorozat és sorszámmal ellátott nyereménybélyeget ragasztanának fel minden jegyre? Húsz • és ötven filléres alapon számolva a Pécsi Nemzeti Színháznál egy évben nem kevesebb, mint 81 000 forint értékű nyereménybélyeget lehetne eladni. A Kamaraszínházban pedig 28 000 forint jönne be egy évben. A hámom pécsi mozi, valamint a peremvárosaik 20, illetve ötven filléres alapom 1 455 200 forintot hoznának az alapba, a különféle sportrendezvényeken is bejönne körülbelül 150 ezer forint, míg a társadalmi és tömegszervezetek útján, a hivatalok, intézmények, üzemek, vállalatok dolgozói és a város lakossága körében 1, 2„ 5 és 10 forintos nyereménybélyegek árusításával mintegy 6 000 000 forintra lehetne számítani. A lakásigénylő lapokra mint tudvalévő 10 forintos okmány bélyeget kell ragasztani. A lakás igényléseik, fellebbezések illetékmentesek lennének, a bélyegilleték lerovása helyett a bélyegilleték értékét az alap csekkszámlájára kellene befizetni és azt a csekklapot kellene az igényléshez mellékelni, ez körülbelül évi 120 ezer forintot jelentene. Az esetleges adományokból (váróétól ingyen házhely stb.) és a társadalmi munkából is bejönne évi 500 ezer forint. Tehát a felsorolt pénzügyi forrásokból mintegy 8 334 900 forint bevétele lenne az alapnak. Ebből

az összegből pedig több, mint«! 100 öröklakást lehetne éven- <* ként felépíteni és kisorsolni,# mert a nyereménybélyegeket # kisorsolnák, mégpedig a kö-# vetkezőképpen. A lakások ki-)» sorsolására az OTP és egyéb i1 szervek bevonásával sorsolási i1 bizottságot létesítenének, mely i > időközönként a megépült la-|» kásák kisorsolásénak szükségessége szerint — nyilvánosam sorsolná ki a lakásokat. Ehhez i természetesen szükséges azt ( tudni, hogy a nyereménybélye- # geket meg kell őrizni, mert f csak így lehet nyerésre számi-) tani. Az alap által megépített) lakások természetesen szemé-) lyi tulajdont, a nyertesek te-$ lekkönyvi tulajdonát képezné.

— című cikkre —

A Dunántúli Napló február 8-1 számában Bánó József

cikket írt a fenti cím alatt,

Évente több mint 100 lakás...

Amint láthatjuk, csupán ez a a két javaslat 100 vagy még \ ennél is több lakást eredmé-i nyezne saját erőből, a városi erejéből. Ezenkívül természe- , tesen továbbra is számítha- \ tunk a kormányprogramban i előírt lakások építésére. így,, ha nem is azonnal, de néhány ( évein belül megoldódna váró-' sunk egyik legszorítóbb kérdése — a lakásprobléma.

Két Javaslat és máris nagy segítség. Hát ha még megmozdulna az ifjúság is — úgy, mint Mohács-sziget építésénél — az üzemek és hivatalok, vállalatok és intézmények ön. kéntes brigádokat szerveznének! Egyszóval megmozdulna az egész város, akkor nem kellene beleőrülnie a munkába a lakásügyi előadónak, nem lenne annyi síró anya, lakásra váró fiatal, akinek a boldogsága csak a lakáskérdés megoldásától függ. Jó lenne, hal* ehhez a kérdéshez hozzá saól-f nának a szakemberek is, azf érdekeltek is, mert közös erővel, közös akarattal meg tudjuk és meg is oldjuk a ma még leginkább fájó kérdésünket — a lakáskérdést.

Szabd János

| 100 új bányászlakás Hosszú he tény ben

5 Hosszú

\ L'ficnörlííx

Hosszúhetényben — a Kecs- # kcsgödör-dűlő és a régi vásártér között — száz új bányászlakás épül fel nyolc hónapon belül. Kétcsaládos ikerházak és egyedülálló, kis kertes családiházak lesznek. A családi házakhoz 180 négyszögöl kertet

mérnek ki. A tervek készülnek és a kivitelező vállalat is kint járt már a helyszínen.

Ezenkívül a községi tanács Idén 23 családnak adott házhelyet lakásépítésre, akik két éven belül kötelesek a házat felépíteni.

melyben kifogásolja, hogy köznapi életünkből eltűntek a szovjet kultúra alkotásai: a szovjet filmek, zeneművek és regények, a mozik és a rádió műsorából, illetve a könyvesboltok kirakataiból. Igen helyes következtetésként arra figyelmeztet, hogy — amint mondani szokás — most meg ne essünk át a nyereg másik oldalára: kerüljük a végleteket! A cikknek ezzel az alaphangjával feltétlenül egyetértünk, és nem is politikai fejtegetéseivel kívánunk vitatkozni, — de egyik tételénél okvetlenül meg kell állnunk néhány szóra, azért, mert olyan hangzása van, melyet a cikkíró valószínűleg maga sem akart megütni. Azt mondja: „Sokan vannak, akik igen szeretik az úgynevezett nyugati civilizált nemzetek kultúráját. Helyes! Azok vegyenek nyugati könyveket, tarkaregényeket, vagy nézzenek cowboy filmeket..."

Helyes-e a nyugati nemzetek kultúráját egyszerűen a cowboy filmek és ponyvaregények kategóriájába gyömöszölni és ezzel a két címszóval elintczettnek venni mindent, amit Beethoven, Shakespeare, Rodin, Dante, Rubens, Goethe és az új realista olasz és francia filmek vagy a Bagdadi tolvaj jelent a világnak? Nem az elmúlt évek kultúrbürokrác iájának (melyet a cikkíró is elmarasztal) frázisai voltak-e ezek? És nem ugyanennek a kultúrte- hetetlcnségnek volt-e bűne ugyanakkor az is, hogy a szovjet és népi demokratikus kultúrák művészi alkotásainak javarésze bizony szintén titok maradt a számunkra? Néhány hónappal ezelőtt alkalmunk volt Pécset beszélgetni Guliával, a Kaukázusi tavasz Lenin-díjas írójával, aki megdöbbent azon, hogy kiknek a művei reprezentálják Magyarországon a mai szovjet Irodalmat, — és még- inkább azon; hogy éppen a legjobbakat egyáltalában nem is ismerjük! Az Itt ismerteknél sokkal nagyobb és mélyebb művészek, festők, zenészek és írók élnek és alkotnak náluk, — de mi furcsamódon csak a „baráti** szálak rejtélyes fonódásaként kiagyalt hamis protokollistán lévőket olvashattuk — és ítélhettük meg róluk a szovjet# művészetet.

Az a bizonyos Rákosi-féle kultúrpolitika könnyűszerrel# ponyvának és prostituáltnak# skatulyázta a nyugati kultú-# rát, de ugyanakkor károsan# meghamisította szemünkben # a keletit.

Ne, valóban ne essünk át a nyereg egyik oldalára se, — ettől óv a cikkíró is, — de ó se essen semerre. Mert általában semmiféle jó célt nem szolgálunk azzal, hogy azr egyik égtáj művészetét a má-# sik ellenében pártfogol- # juk. Nem. Egyik nem zárja ki a másikat, és nem is helyet- f tesítheti. Legyen a könyv t írója, a szimfónia szerzője I* kínai, olasz, svéd, vagy néger: I1 ez mindegy, — hanem legyen a műve jó. azaz adjon nekünk, kereső-kétkedő, de hinni akaró embereknek valamit: egy kis fényt, egy cseppnyi- ; vei több erőt, és indítson J szeretetre.

És helytelen a világ erköl-1 csi-szellemi termését summa- san kétfelé választva, egymással szembe állítani olyanformán, hogy a végén egy Ilyenfajta kérdés nehezedjék az említett cikk következtetéseképpen: „Remélem ezzel nem sértem meg nemzeti önérzetünket, nem sértem meg nemzeM hagyományát sem’

Egyáltalában nem erről van szó.

Hanem az Igazság az, hogy kultúrpolitikánk, vagy például szűkebb területen: a könyvkiadásunk sokmindennel adós, és nem tudja most egyszerre pótolni hosszú évek elmaradását. Ad^sKe’et fe*" a szovjet irodalom sok kiválóságával, és adós Ke’etrő’ - indiai, a kínai, a japán, vagy . akár közelebbről a lengyel a> román, a jugoszláv élő Irodalommal, — és adós a nyugati klasszikusok javarészével, s a jelenkori haladó nyugati irodalom reprezentánsaival egyaránt. A legégetőbb adóssága viszont mégiscsak az, hogy Jókai, Gárdonyi. Móra, Juhász Gyula, Radnóti Miklós nemcsak a kirakatokból hiányzik Magyarországon, hanem bent, a könyvesboltokban sem található sehol.

KENDE SÁNDOR

Nehéz volt a kezdet

i) A Béta-aknai bányászok mindig híresek voltak arról, (ihogy feladataikat a lehető legjobban oldják meg. Ma sem )» dolgoznak rosszul, pedig na- <igyon méiyről indultak el. Az (I ellenforradalom következménnyel — a komlói bányaüzemének közül — a legsúlyosab- őban őket érintették. A bánya- l'üzem dolgozóinak több, mint )'a fele elítélt volt. Ezek mind i'egy szálig eltűntek. S rajtuk )1 kívül még sokan. A korábbi létszámnak mindössze 30 szá- ('zaléka maradt meg. Elképzelhető, hogy ennyi munkás még (•a legszükségesebb fenntartási )1 munkák elvégzéséhez is alig ('volt elegendő.

i1 Szerencsére a bányaüzem ('nem szenvedett súlyosabb ká- ('rókát. Mindössze néhány me- ('zőrészt zártak le, ezeket is fő- (1 leg azért, mert a lecsökkent ('létszám mellett nem volt gazdaságos e munkahelyek fenntartása.

j, így hát nem csoda, hogy VBéta-aknán nagyon nehezen tudtak hozzákezdeni a folyaA termelés

de a fegyelem még laza

zása, hogy az önköltséget a lehető legalacsonyabbra szorítják le,

— Látogatás Béta-aknán —

Meg ken szilárdítani a munkafegyelmet

Ez nagyrészt sikerült is, de nagyon sok kellemetlenséggel, költséggel járt. Ma az üzem munkásainak száma eléri az októberi létszám 74 százalékát!

imatos széntermeléshez. A nehézségektől most sem riadtak vissza. Eleinte keveset, de most már napról napra több szenet visz Béta-aknáról a kötélpálya a szénelőkészítőbe.

A fejlődés szembetűnő

De van kivezető űt

A helyzet igen aggasztó, de van kivezető út. Ennek már számos jelével találkozik az ember. Ebből vegyünk csak egyet: a III kertlleti tanács

A létszámhiány, a bánya ( rossz állapota okozta nehézségek, a munkaidő csökkenése (ellenére Béta-aknán az elmúlt I két hónapban szembetűnő (fejlődés történt. Hogy a mun- (kát megindíthassák, először a 1 lótnámat kellett biztosítani

Sok gondot okozott a munkahelyi kapacitás biztosítása is. Mivel a munkahelyek 75— 80 százalékát is rendbehozták, így elérték már, hogy a legutóbbi napok termelési átlaga 60 vagon körül mozog, vagyis termelésük eléri az október előtti termelés 65 százalékát.

Mátray Árpád, az üzem vezetője elmondotta, hogy a teljesítmény javításához szükséges minden műszaki feltételt igyekeznek megteremteni, bár ez gyakran elég sok erőfeszítésbe, utánjárásba kerül. A műszaki intézkedéseken túl a szakmánybérek bevezetése is jó hatással volt és van a teljesítmények emelkedésére. Remény van arra, hogy a hónap végére az elővájási és fejtési dolgozók átlagos teljesítménye eléri az október előtti szintet. Az elővájási és fejtési teljesítmények ugyanis már elérték a korábbi teljesítmények 95 százalékát, sőt egyes napokon magasabbak, mint október előtt voltak.

tív és az improduktív műszakok rossz arányából ered.

—- A produktív és az Improduktív műszakok aránya még valóban rossz — mondta az üzemvezető. — Azért, mert a kiszolgáló létszámunk ma még magas, nincs addig kihasználva, amíg az üzem kapacitása nem éri el a régit. Magas a fenntartók létszáma is, de ezt csökkenteni fogjuk a következő 2—-3 hónapban. A produktív és az improduktív létszám arányát javítani tudjuk azzal is, ha új munkásokat veszünk fel, mert mostmár csak produktív munkát végzőkre van szükségünk.

— Mindent figyelembe véve kijelenthetem, hogy körülbelül a II. negyedév végére a teljesítmények elérik az októberi szintet. A termelési kapacitásunk sajnos még nem, mert ehhez sok új munkás kellene, de a létszámot tovább hígítani nem szabad, meg kell várni, míg a jelenlegi új munkások némi gyakorlatot szerez nek.

vezetőjének és dolgozójának is az a célja, hogy minél gazdaságosabban termeljenek. Ezt ki is mondták, de ettől sajnos még nagyon messze állnak. Míg korábban 160—170 forintért termeltek egy tonna szenet, januárban 350 forint volt 1 tonna szén kitermelésének költsége.

Az önköltség ilyen mérvű • emelkedését részben az összteljesítmény 40 százalékos csökkenése, részben az 1 tonnára eső bérköltség növekedése idézte elő. Októberben ugyanis 1 tonna szénre 100 forint bérköltség jutott, januárban pedig 250 forint. Különösebb magyarázat nem szükséges ahhoz, hogy mindenki megértse: drága, nagyon drága ez a szén;

További javulás várható

A további előrehaladásnak azonban van egy nagyon fontos feltétele. A munkafegyelem. Béta-aknán ugyanis a leglazább a munkafegyelem valamennyi komlói bányaüzem közül. Az,üzem dolgozói nak gyakran 10—12 százaléka 100—150 munkás, igazolatlanul mulaszt műszakot s közülük többen ezt havonta négy- szer-ötször megismétlik. Ez az állapot tarthatatlan, hisz mfg az üzem egyik legnagyobb gondja az új munkások elhelyezése, azok, akiknek már van szállásuk, nem járnak dolgozni. Az üzem vezetői és munkástanácsa is belátta, hogy az Ilyenekkel szemben a szép szónak már nem sok értelme van. A munkástanács nemrég határozatot hozott, hogy azokat, akiknek januárban már volt 4 igazolatlan mulasz tása és februárban is lesz 4, fegyelmi úton elbocsátja. Es ez helyes is.

350 forintba kerül 1 tonna szén

Rosszak az arányok

Az alacsony összteljesft- mény tehát másból, a produkA teljesítmények csökkenése, a munkabérek emelkedése Béta-aknán Is kihatott az önköltség alakulására. Mátray Árpádnak, de az üzem minden

Szerencsére ebben a hónapban már a Béta-aknai bányászok is olcsóbb szenet akarnak termelni Előreláthatóan februárban az összteljesítmény eléri az októberi összteljesítmény 80 százalékát s így a teljesítmény növekedésének eredményeként már csak 290 —300 forint lesz 1 tonna szén önköltsége. Persze ez Is sok, de az Üzem vezetőinek és munkásainak szilárd elhatároÉppen ideje, hogy Béta-aknán is megdöntsék a „nincs bumli” elméletet és csak helyeselni lehet, hogy a jövőben az üzem vezetői és munkástanácsa jobban megnézi, kit fogadnak maguk közé. Az üzem sorsa, jövője a dolgozóktól fü,,fT. Ügy válogassak neveljék őket. hogy f^'a-ak na kollektívája mindig na* gyobb eredmények elérésér« legyen képe«;

Mesterfalvi Gvul