Dunántúli Napló, 1957. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-06 / 31. szám

2 NAPLÓ 1951 FEBRUAR I Miéri fuSeilak zsákutcába a tárgyalásik? Csou En-láj a kínai-amerikai viszonyról Peking (CTK) — Az Uj Kína sajtóiroda közlése szerint Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság külügyminisztere, az Állami Tanács elnöke, Nepal fővárosá­ból, Katmandából való távozá­sa előtt sajtóértekezletet ren­dezett, melyen a kínai-ameri- ika' kapcsolatokról beszélt. Csou En-laj közölte, hogy a kínai javaslat, amely a Kínai Népköztársaság és az Egyesült Államok külügymi­niszterei tanácskozására vo­natkozik, még mindig ér­vényben marad. De mivel Kína javaslatait e kérdésben gyakran nagyon hi­degen fogadta az Egyesült Államok, Kína nem akarja, hogy az Egyesült Államok kor­mánya még egyszer visszauta­sítsa. Arra a kérdésre, hogy Csou En-laj, a Kínai Köztársaság Államtanácsénak elnöke e ta­nácskozás helyéül Genfen kí­vül más helyet, pl. Delhit je- löli-e meg, mivel a kínai-ame­rikai nagykövetek mostani genfi tárgyalásának nincs si­kere. Csou En-laj így válaszolt: *,Jobb lenne feltenni ezt a kér­dést Dulles úrnak, mivel a kí­nai kormány ezt a javaslatot már régen előterjesztette és több ízben ismételte, de eddig még nem kapott határozott vá­laszt”. Az egyik indiai levele­ző annak a nézetének adott kifejezést, hogy a Kínában fog­ságban tartott amerikaiak sza- badonbocsátása baráti gesztus lenne, amely megváltoztatná az Egyesült Államok viszonyát Kínához. Csou En-laj erre a kérdésre kimerítő választ adott, foglalkozva a probléma minden oldalával. Szavai sze­rint azt lehet mondani, hogy Nehru indiai miniszterelnök, aki nemrégen Járt látogatóban az Egyesült Államokban, kife­jezést adott az Egyesült Álla­mok iránti baráti kapcsolatok­nak. „De mi az eredmény?” — kérdezte Csou En-laj és megje­gyezte, hogy az Egyesült Álla­mok négy más országgal elő­terjesztette a Kasmírra vonat­kozó határozati javaslatot Amikor Csou En-lajtól meg­kérdezték, hogy levonta-e mindebből a tanulságot —• így válaszolt: — Igen. A továbbiakban Csou En-laj közölte, hogy nem ért egyet azzal a nézet­tel, amely szerint az Egyesült Államok álláspontja szabná meg Kína politikáját a fog­lyul tartott amerikaiak ügyé­ben. A kínai kormány poli­tikája ezekkel az ameri­kaiakkal kapcsolatban a kí­nai igazságszolgáltatás kér­dése. «, „A kínai kormány nemegy­szer kijelentette, hogy a fog­lyok viselkedése befolyással van a velük szemben elfoglalt álláspontra, vagyis bizonyos idő letelte után szabadon bo­csáthatják őket. Ez a mi szi­lárd politikán,k és az Egye­sült Államok politikája semmi­képpen sem • befolyásolhatja azt”. Csou En-laj ezrei kapcso­latban kijelentette, hogy na­gyon egyoldalúnak tartja „hogy az Egyesült Államok kormánya ezt a kérdést az Egyesült Államok és Kína kö­zötti viszony megjavításának kérdésével akarja összefüggés­be hozni", Cs<>u En-laj a továbbiakban megjegyezte, hogy eé Kínai Népköztársaság fog­ságában tartott 44 amerikai személy közül 34-et már szabadonbocsátottak, de azt a 34 kínait, akik amerikai börtönökben vannak, az amerikai kormány közlemé­nyei szerint egy kivételével még nem bocsátották szaba­don, A kínai és amerikai nagykö­vet genfi tárgyaláséról, amely már másfél éve folyik, Csou En-laj kijelentette, hogy a tárgyalások napirendjének első pontjáról, vagyis a polgári sze­mélyek repatriálásáról, a két London (MTI) A Tanjug jelenti: Malik londoni szov­jet nagykövet tízperces láto­gatást tett MticMillan angol miniszterelnöknél. A londoni szovjet nagykövetnek ez volt az első látogatása az új angol kormányfőnél. Politikai kö­rökben ezt az eseményt a szuezi és magyarországi ese­mények után különösen fe­szültté vált brit—szovjet vi­szony „normalizálásának" te­kintik. Megfigyelők rámu tat­fél között mindjárt a tárgya­lások elején megegyezés jött létre. De ami a másik pontot éti, annak ellenére, hogy sok javaslatot terjesztettünk elő, arra törekedve, hogy az ame­rikai tárgyaló féllel szemben előzékenyek legyünk, minden egyes javaslatunkat elutasítot­ták. Ennek következtében a genfi tárgyalások zsákutcába jutottak. Ez azt bizonyítja — mondotta a továbbiakban Csou En-laj —, hogy az Egyesült Államok mindig engedményt követel a má­sik féltől és ők maguk nem akarnak semmiféle en­gedményt tenni, ezért lehe­tetlen megegyezést elérni. Csak ha mindkét fél igyekszik megérteni a másikat, nyújthat­nak kezet egymásnak. De az Egyesült Államok esetében — bármennyire igyekeztünk ke­zet nyújtani — ezt a kezet nem fogadták ei.“ Arra e kérdésre, hogy a Ki­na, India és Nepal közötti né­zeteltérések akadályozzák-e az ázsiai-afrikai egységet, Csou En-laj Így válaszolt: „India. Nepal és Kína nézetei Magyar- országról nem egészen egysé­gesek. Ezeknek az onszágqk- nak sokban eltérő a vélemé­nyük. De bizonyos, hogy az ilyen ellentétek, — amint azt nagyon találóan jellemezte Nehru indiai miniszterelnök — baráti ellentétek. Semmikép­pen sem akadályozzák a Nepal, India és Kína közötti barátsá­got és szolidaritást. Ugyancsak nem gördítenek akadályt az arab és afrikai országok kö­zötti kapcsolatok útjába," naik, hogy erre a látogatásra azután került sor, miután két nappal ezelőtt közölték, hogy MacMillan miniszterelnöknek nem áll módjában ez év má­jusában a Szovjetunióba láto­gatni. Politikai megfigyelők megjegyzik azt is, hogy MacMillannak Bulganyiníhoz intézett üzenete roppant ud­varias volt és nyitva hagyta a kaput a két ország kormány­fője közötti később megvaló­sítandó érintkezés számára. A Tan'ug kommentárja a londoni szovjet nagykövetnek az angol miniszterelnöknél tett látogatásáról BISHOP: A Virginia ál­lambeli Bishop egy nagy szén­bányájában robbanás történt. A3 AFP legújabb jelentése szerint a robbanás következ­tében 37 bányász vesztette éle­tét. Az Egyesült Államokban ez az elmúlt esztendők leg­súlyosabb bányaszerencsétlen­sége. SZÖUL-. Az AEP jelenti: Li Szín man, Dél-Korea köz- társasági elnöke elfogadta Li He hjung belügyminiszter le­mondását. A belügyminiszter összeesküvésbe keveredett, amely John Csang elnökhe­lyettes élete ellen irányult. BONN: Mint a DPA jelenti, a nyugatnémet kormány szó­vivője Bonnban hétfőn kije­lentette, hogy a külügyminisz­térium gondosan megvizsgálja annak a lehetőségét, hogy ke­reskedelmi missziókat létesít a keleteurőpai országokban. Az elgondolások előterében a Lengyelországgal való keres­kedelmi kapcsolatok álla­nak. PÁRIZS: A francia ellen­állás akcióbizoitsága állást foglalt a Speidel-itpyben. Az akcíóblzottság sükraszáll az északatlanti szövetség kötelé­keinek szorosabbra fűzése és a NATO megerősítése mel­lett, de szembefordul . Spei­del tábornok kinevezésével. Az akcíóblzottság rámutat ar­ra, hogy Speidel tábornok fon­tos parancsnoki tisztet töltőit he a megszállt Franciaország­ban. Az akcióbizottság a leg­nagyobb energiával küzdeni kíván azért, hogy ezt a kine­vezést újra megfontolás tár­gyává tegyék. A francia jobb­oldali sajtó védelmére igyek­szik kelni Speidel kinevezé­sének. A Figaróban Béthouard tábornok igyekszik kétségbe­vonni Speidel hitlerista maga­tartását. BONN: A DPA jelentése szerint a kormány szóvivője hétfőn Bonnban egy kérdés­re kijelentette, hogy a szövet­ségi kormány és a szövetségi gyűlés, mind a mai napig nem !smerte el, hogy az Odera— Neisse-vonal Németország és Lengyelország végleges hatá­ra. A szóvivő így foglalt ál­lást Thomas Gordonnak az amerikai képviselőház kttl- 1oyi bizottsága elnökének ama kijelentésével szemben, ame­lyet a PAP hírügynökségnek adott interjújában tett s amelyben Gordon pártolta az Odera—Neisse-határhoz való ragaszkodást Megnyílt a Szovjetunió Legfelső Tanácsának VI. ülésszaka Moszkva (MTI) A TASZS Z közli: Február 5-én a Kremlben megnyílt a Szovjetunió Legfelső Tanácsának VI* ülésszaka. Délelőtt tíz órakor kezdődött meg a nemzetiségi tanács ülése, amelyen elfogadták az ülésszak napirendjét és mun­karendjét. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszaka a szövet­ségi tanács és a nemzetiségi tanács keddi együttes ülésén M. G. Pervuhin. a minisztertanács első elnökhelyettese, az állami gazdasági bizottság elnöke tartott beszámolót a Szov­jetunió 1957. évi népgazdaság-fejlesztési állami tervéről. Közel-Kelet népeinek szabadon kell dönteniök sa’át sorsukról * Colombo (MTI): A Tan­jug Reuter-jelentés alapján közli, hogy Csou En-laj kínai miniszterelnök colomboi láto­gatása alkalmából kínai—cey­loni nyilatkozatot tettek köz­zé. A nyilatkozat megállapít­ja, hogy az erőpolitika foly­tatása a Közel-Keleten, vagy egyik erő felcserélése egy má­sik erővel e térségben, nem segítheti elő a felmerült prob­lémák megoldását. Csou En-laj kínai miniszterelnök és Ban- danaraike ceyloni miniszterel­nök véleménye szerint a Kö­zel-Kelet népeinek szabadon kell dönteniök sorsukról saját kívánságaiknak megfele’ően. A közlemény szerint minél hamarabb össze kell hívni az ázsiai és afrikai országok má­sodik értekezletét, Fagy és árvíz az USA-ban 1200 lakos elhagyta otthonát New Yorkból jelenti a Reuter: A zord időjárás sok bal­esetet okozott az utóbbi na­pokban az Amerikai Egye­sült Államokban. A kalifor­niai hegyekben Modorától keletre két megfagyott em­bert találtak. Kentucky és Virginia államban a folyók kiöntötték medrükből. Az árvíznek eddig két halálos áldozata van. A délnyugati virginiai Pound város több mint 1200 lakosa otthonának elhagyá­sára kényszerül. A sűrű köd és a jéggel boritett utak rendkívül mértékben ve­szélyeztetik a .köa’ekcdéstí Pennsylvaniában két társas­kocsi összeütközésekor öt személy életét vesztette. Hőhullám Argentínában Buenos Alresből jelenti az AFP: Egész Argentínát erős hő­hullám lepte el a nyári idő­szakban. a az eddigi hírek szerint máris 18 halálos ál­dozata van. A lapjelcntések szerint több mint 100 személy ke­rült kórházba napszúrással. Tegnapelőtt a koradélutáni órákban Buenos Airesben plusz 41.7 Ce,c,i"s fokot mér­tek. amire eddig nem volt példa az argentin főváros­ban. Január : 11 000 forint A magyarbólyi temácsháza irodájában lös fehér lap adja tudtára a falunak: mennyi az első negyedévre kivetett adó. S nemcsak tudtára adják, de a parasztok tudomásul is veszik. Kutyáncsányin Jovan már 800 forint adót fizetett erre az évre. Hódi Péter is ott szerepel a jó adófizetőik között. De sok lenne felsorolni valamennyit, aki már járt adóügyben a tanácsházán. S hogy sokan Jártak azt a végösszeg bizonyítja: januárban 11 000 forintot fizettek be adóba a magyarbólyi parasztok. Újabb adatok a budapesti pártház ostromáról Megfeleot M „Elleni orra dai- ml erők a magyar októberi eseményekben” című könyv n. része. Az alábbiakban részletet közlünk a könyvből: Kiadványunk I. kötetében is­mertettük a budapesti párt­bizottság elleni támadást. Szükségesnek látjuk a közölt adatokat két Jelentés részletei­vel és egy jegyzőkönyvvel ki­egészíteni. Az egyik jelentést az őrség egyik parancsnoka, a másikat a pártház gondnoka tette, míg a rendőrségi jegyző­könyv egy megkínzott tisztvi­selőnő bejelentését tartalmaz­za. TOMPA ISTVÁN HAD­NAGY, a köztársaság TÉRI PARTIIAZ ÉS DISZ- nAZ ŐRSÉGE PARANCS­NOKÁNAK JELENTÉSÉ­BŐL „1956. október 23-án, dél­után 18 órakor érkeztem meg a Köztársaság téri épülethez Várkonyi alhadnaggyal és 45 államvédelmi karhatalmi har­cossal. A katonák 20—22 éves fiúk, 1955-ben sorozás útján vonultak be. Az őrség parancs­noka én voltam. Megbízatáson* volt, hogy átvegyem a pártház védelmét és az épületet, vala­mint a bem dolgozó személye­ket minden erőmmel megvéd­jem. Az épületet a 23-át meg­előző időkben csak 3 rendőr­tiszthelyettes őrizte. Első feladatom volt Mező elvtársnál és Nagy elvtársnő- nél, a pártbizottság titkáránál E lentkezni, utána pedig a ve- k való megbeszélés érteimé* ben hozzák ezdtem az őrség megszervezéséhez és felállítá­sához. Harcosaim fegyverzete a megszokott volt. Szálfegyve­rek, rajparancsnokoknál gép­pisztoly, tiszteknél: pisztoly. Jómagam az első, Várkonyi elvtárs a második emeleten helyezkedett el... Másnap, 24- én reggel megerősítésre szov­jet páncélosok érkeztek (3 harc kocsi egy kapitány vezetésé­vel), valami nt egy páncél kocsi, melyen vegyes volt a személy­zet, szovjet katonák és ma­gyar híradőtlsztí növendékek egy tüzérhadnagy vezetésével, aki a tolmács szerepét is be­töltötte. A katonák vasárnapig tartózkodtak ott, épp úgy, mint a harckocsik... :. .Ezekben az órákban egy­re romlott az őrség állomá­nyának hangulata. Nem értet­ték, hogy mit jelent a rádióban közvetített rendelkezés az Ál­lamvédelmi Hatóság felszámo­lásáról. Megértettem velük, hogy ez csak az operatív szer­vekre vonatkozik, karhatalom­ra most nagyobb szükség van, mint bármikor ezádeig — mire a harcosok megfogadták, hogy megvédik a pártházat minden eszközzel, ha kell életük árán is. Október 30-án 9 óra körül fegyveresek gyülekezését je­lentették. Nem sokkal később a külső őrséget ellátó, régi őr­ségből származó rendőröknél ávósok után érdeklődött né­hány fegyveres. Erővel beha­toltak és igazoltatni akarták az őrséget A bejötteket erőöel visszaszorítottuk, vezetőjüket letartóztattam és Mező elvtárs­hoz vezettem, aW kihallgatta és utasítást adott az őrizetére. Eddig lövés nem dördült, de az előkészületek' nem sok jót ígértek. A téren egyre hango­sabban és egyre nagyobb tem­póban gyülekeztek a fegyvere­sek. Az ostrom gyalogsági fegy­verek szabályos össztüzével kezdődött. Véleményem szerint jól meg volt szervezve, úgy hogy a szakképzett katonai ve­zetés az ostromlók részéről minden kétséget kizáróan meg volt Az épület előtt a „front" dé­lig ugyanúgy maradt A párt­házat nem sikerült megköze­líteni. A pártházban tartózko­dó egyik honvédtiszt, Asztalos ezredes azt mondta nekem, hogy a HM segítséget ígért, úgy hogy addig tartsunk csak ki, míg megérkezik a „fel­mentő” csapat. Segítséget ígért a karhatalom Szamuely-lakta- nyája is, de egyik sem érkezett meg. A déli órákban megkezdő­dött a tüzérségi tűz. Előbb egy, majd 3 tank össztüze árasztot­ta el ágyújával a pártházat. Eddigre több sebesült volt már. A téren egyre növeke­dett a tömeg, megszállta s környező házak tetejét is és onnan is tüzelt.“ Tompa hadnagy a követke­zőket jelenti arról, hogy mi történt az ostrom után, ami­kor a védők az ellenállást be­szüntették: „A fegyveres ellenforradal­márok beönzönlöttek az épü­letbe. Teljes káoszt és anar­chiát mutattak. Már nem volt szervezett vezetés, irányítás, csak rongálás, törés, zúzás, brutális bántalmazása nőknek, ordítozás, elfogott pártmunká­sok agyba-főbe verése;. A felkelőkkel együtt egy idő­sebb, öszeshajú munkásember is bejött, és mikor a csőcselék ránk akarta vetni magát, 6 csitította le a kedélyeket. Ké­sőbb civilruhát szerzett nekünk és megszöktette a bennrekedt őrség néhány tagját. A téren és a pártház előtt óriási kavarodás volt. Úgy látszott, hogy minden cél nél­kül rohangálnak az emberek, nem volt vezető, nem volt irá­nyító, csak arra hallgattak, aki a leghangosabb volt. A tankok már nem voltak ott, helyükbe elegáns luxusautók álltak, uta­saik pedig — fényképeztek. A téma Papp honvédezredes meggyilkolása volt, mely a legbrutálisabb körülmények között történt. Felső testét és arcát benzinnel öntötték le, majd lábbal felfelé felakasz­tották és meggyújtották a tes­tét..: Mikor az ostrom napjának késő délutánján civiiruhában elhagytam a pártház épületét, a téren az égett hús szaga ter­jengett, folyt a fosztogatás és ott feküdtek társaink tetemei, a fegyveres „felkelők” pedig rugdosták, köpködték a meg­gyilkolt kommunistákat Az őrség teljesítette esküjét, helytállt, de elvérzett Néhá- nyan maradtunk csak meg. Várkonyi alhadnagyot megöl­ték és a sorkatonák legtöbbjét is.” JELENTÉS A „TITKOS PINCE” KUTATÄSÄRÖL A Jelentést a pártbizottság gondnoka írta, akit november 2-án, azért vittek el lakásáról, hogy mutassa meg, hol van a lejárata a — nem létező — tit­kos pincének. „A Köztársaság téri munká­kat (a nemlétező „titkos föld­alatti pince” felkutatására in­dított provokatív ásatásról van szó. — Szerk.) egy alezredes és egy polgári ruhás igen simulé- kony modorú ember verette. Itt nagy gépesített apparátus dolgozott (fúrótorony, exkavá­tor, stb.). A körülbelül három órás „beszélgetés” fő mottója a pincebejárat volt Az épülete­ket nagyon jól ismerték, rajz és helyszín szerint a pince minden zeg-zúgát tudták, job­ban mint én. Arra vonatkozóan, hogy a hisztérián kívül milyen bizo­nyíték van arra, hogy ott tit­kos pince van, és benne embe­rek, azt kérdeztem: 1. Ha önök műszaki embe­rek, rendelkezésükre áll a technika minden eszköze, mi­vel magyarázzák azt, hogy egy pincét, ahol emberek vannak 20—30 méter mélységben, nem találják meg, amikor többszáz méter mélységben olajat sze­net, stb-t meg lehet találni. 2. Miért nem hívják ide az épület tervezőjét és építőjét? 3. Miért nem követelik az elektromos kábeleket és egyéb vezetékeket? A kérdésekre kitérő választ adtak és másról kezdtek be­szélni. Beszélgetés közben jött a íúrómunkások vezetője és jelentette a* alezredesnek* hogy előbb agyag- majd egy márgaréteget fúrtak át és bi­zonygatta, hogy itt hiába fúr­nak tovább. „Vigyék 5 méter­rel arrébb a fúrótornyot!” — hangzott a válasz. A beszélge­tésbe időnként más tisztek is bekapcsolódtak. Ásatásokat és fúrásokat vé­geztek: a ház előtt, a színház előtt, a tér parkírozott részé­ben, a Rákóczi úton, a Baross téren és a színház mögött és sehol semmiféle pincének alag­útnak nyomát sem találták. Ezek az emberek jól látták munkájuk teljes értelmetlen­ségét, de többször hangoztat­ták, hogy „ez az ügy már túl­nőtt az ország határán is”. A polgári ruhás a következőket mondotta: Tegyük fel, hogy magának van igaza és nincs semmiféle titkos pince. Az úgy lezárása fontos volna, de ho­gyan csináljuk ezt úgy, hogy ne kompromittáljuk magunkat, ehhez adjon segítséget! Válasz: Az •>* dolgozó Mun­kásokat mirfh *l gödörhöz vi­gyék oda, bi.4 ^ítsák be, hogy semmiféle >. nem lehet ott hallani, uÖfH&'tegyék ezt há­rom újságíróval is és ezekután jelenjen meg az újságokban, hogy földalatti alagút nincs. Erre az volt a válasz: Az öt­let nem rossz, de ezt nem te­hetjük. Olyan nagy a hisztéria, hogy ezt nem hinnék el, ne­künk is bajunk lehet belőle —* muszáj fúrni tovább”. Budapest, 1956. december I5r Kertész István a Köztársaság téri pártház gondnoka.

Next

/
Oldalképek
Tartalom