Dunántúli Napló, 1957. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-05 / 30. szám

2 NAPLÓ 1957 FEBRUAR 5 Kádár János elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) mindenekelőtt a tár­sadalmi tulajdonba vette a termelési eszközöket. Ez a folyamat nálunk vég­bement, a munkásosztály a hatalom birtokába került, azt mindenki pontosan tudja, aki nem akar ködösíteni. Ezek után csak úgy vetőd­het fel a kérdés: ki lehet az, aki ezzel a hatalommal szem­ben fegyverrel támad? Ellenforradalomról van szó, teljesen világos. A nemzeti kommunizmus hamis jelszó Mostanában új jelszöt dob­tak fel az imperialisták. 1956- ban erősen propagálták a nem zeti kommunizmust. Dulles külügyminisz'er úr 1956 tava­szán tartott beszédében azt mondta: Be.e kell .törődnünk abba, hogy ezekben a kelet­európai országokban a társa­dalmi élet irányítói önmagu­kat kommunistáknak tartják, és nekünk azért kell harcol­ni, hogy ezeket az embereket, mint kommunistákat elszakít­suk Moszkvától. Ez volt Dulles programja. Ezzel egyidőben kiadták a nemzeti kommuniz­mus jelszavát és kezdték a kommunistákat megkülönböz­tetni. Ezt mondták: Az egyik puha kommunista, a másik kemény kommunista. Az egyik sztálinista, a másik liberális, az egyik intemacionalista- kommunista, a másik nemzeti kommunista és kinyi'at koz- tatték, hogy ők a nemzeti kommunista törekvéseket tá­mogatják minden rendelkezé­sükre álló erővel. A nemzeti kommunisták közé sorolták öbbeik között Nagy Imrét is. A reményüket Nagy Imrébe helyezték, mint egy ismert, nagy tekintéllyel rendelkező .magyar“ nemzeti kommunis­tába0 és ennek megfelelőm irányították politikájukat Végezzünk legalább itt Nóg- rád megyében ezzel a nemzeti kommunizmussal. Ez az úgy­nevezett nemzeti kommuniz­mus nem ikertestvére-e an­nak a németországi nemzeti szocializmusnak, amelyet 1930- ban agyaltak ki az imperialis­ták a nép töm egek becsapásá­ra? Én azt hiszem, ikertest­vére és a magyar forrada’má- roknak szembe kell széltolók ezzel* a jelszóval. Nincs nemzeti kommuniz­mus! A nemzeti kommuniz­mus hamis jelszó. A dől «ro­zék megtévesztésére való. mert a kommunizmus in­ternacionalista, a világ dol­gozóinak világnézete. (Taps). Az ellenforradalom ellen és nem valamely képzelt sztálinizmus ellen kell harcolnunk Az a meggyőződésem, hogy a „sztálinista—rákosista“ és hasonló jelszavak is befejez­ték pályafutásukat. Eddig több szocialista országban is be­szédek erről, de súllyal há­rom szocialista országban: Ju­goszláviában, Magyarországon és Ixmgyelonszágban. Ma­gyarországon november negye­dekén a forradalom vissza­ütött és világossá vált, hogy az ellenforradalom ellen kell i,—-otouník és nem valami­lyen képzelt sztálinizmus vagy rákosizmus ellen, mert miközben Ilyen képzelt fo­galmakkal vesződünk és vi­taikozunk. az ellenforrada­lom megfojtja a magyar proletárdiktatúrái. A lengyeleknél a Trybuna Duda novemberben már azt írta: „Nem tűrhetjük becsü­letes kommunisták üldözését a sztálinizmus kiagyalt jelszava alatt’*. A kegyelemdöfést a kí­nai elvtársak adták meg egy nagyon nagy értékű marxista művel, amely a Zsen Min­Zsipaoban megjeleni. Ebben leleplezték és megsemmisítet­ték ezt a hamis jelszót és teó­riát. Vannak elvtársak, akiket megtéveszt a tisztánlátásban Nagy Imire és társainak sze­repe. Nincs semmi okunk ezeknek az embereknek kom­munista múltját elemezgetni, mert az most alárendelt, td- zedrangú kérdés. A tények alapján kell eliga­zodnunk, Nagy Imre, ’ ko­son czy Géza, Háy Gyula meg Zelk Zoltán igenis szította a fegyvere«- támadást a Magyar Népköztársaság el­len és védelmezte a forra­dalmi erőit megmozdulása után Is az ellenforradalom ügyét. Nem Mindszewtyt, meg B. Sza­bót, meg herceg Eszterházy Pált, meg gróf Takách-Tol- vayt változtatta forradalmá­rokká Nagy Imrének, Loson- czynafc, meg Háy Gyulának a csatlakozása, hanem ők léitek az ellenforradalom útjára. (Taps.) Függetlenségünk leghívebb katonái a kommunisták Beszélgettünk az úgyneve- J zett nemzeti szocializmus, meg a nemzeti kommunizmus osz­tálytartalmáról. Nézzük meg ezeknek a jelszavaknak másik felét, a nemzeti felét. És itt is a lényeget nézzük. Voltait ugyanis, akik azt állították, hogy október 23-a valamiféle nemzeti forradalom volt; A nemzeti függetlenség nagy es szent dolog, elsősorban a ml számunkra, kommunisták számára szent dolog és nem a burzsoák számára. A nemzeti függetlenségért a II'. világháború idején a kommu­nisták, Rózsa Ferenc, Schön- herz Zoltán, Ságvári Endre és társaik harcoltak, akik közül sokan elestek ebben a harcban. Es a felszabadulás idején’ Hogyan kaptuk vissza nemzeti függetlenségünket? A világ el­ső szocialista államának, a Szovjetuniónak a segítségével. (Taps). Es most, október 23-án ki védte, ki támogatta a magyar nemzeti függetlenség ügyét? Dulles, az amerikai külügymi­niszter talán? Vagy Eden, az akkori angol miniszterelnök? Vagy azok a francia imperia­listák, akik ma is gyilkolják Algir hazafiait? Ezek új gyar­matot kerestek maguknak. Vagy talán Kisbamaki Farkas Ferenc, aki nyolc esztendeje eszi az amerikai ágyúgyárosok kenyerét, aki nyolc esztende­je tartja fegyverben tizenegy- ezer csendőrét, meg fasiszta tisztjét Nyugat-Németország- ban, amerikai pénzen, ame­rikai ruhákban, amerikai ci­garettával ellátva? Ezek a ma­gyar nemzet függetlenségének a védői? Nem elvtársak, nem ők. Mint mindig, most is a kommunisták voltak a magyar nemzet füg­getlenségének védelmezői. Ezért halt meg a szocialista forradalmár Mező Imre elv­társ, a budapesti pártbizottság titkára, Kalmár József elvtárs, a veterán csepeli forradalmár, Asztalos ezredes, aki a buda­pesti pártbizottságot védte és a többi kommunista mártír. Ok a magyar nemzet függetlenségé­ért is haltaik meg, nemcsak a szocialista forradalomért, akár­csak azok a szovjet katonák is, akik az ellenforradalommal szembeni harciban estek el. Függetlenségünk leghívebb katonái Itt vannak, a kom­munista aktívagyűlésen és hozzájuk tartoznak mindazok a becsületes hazafiak, akik velünk együtt védik a ném­áét függetlenségét. (Taps). — Azt mondják, hogy idegen csapatok vannak Magyarország területén, — már mint a szov­jet csapatok. Nos, elvtársak, ezek a katonák testvéri, szocia­lista ország csapatainaí? kato­nái, az Októberi Forradalom fiai és leányai, a mi testvére­ink és segítőink. Számunkra nem idegen csa­patok. Hogy mi az az idegen csapat, azt megtudták volna azok az elbolondított diákok, ha októ­ber 23-a még két vagy három hétig folytatódik és ide tényleg idegen, imperialista országok és kormányok csapatai jöttek volna. Megtudták volna, mit jelentenek idegen csapatok; egy ország területén. Felteszik a kérdést így is: Hát nem volt hiba a szovjet- magyar viszonyban az elmúl! években, nem voltak-e olyan dolgok, amelyek sértették Ma­gyarország szuverénitását? Meg kell mondani elvtársak, voltak ilyen hibák, Sztálin éle­tének utolsó éveiben. De ezek nem olyan hibák voltak, ame­lyek veszélyeztették nemze­tünk függetlenségét. A hibákkal pedig úgy va­gyunk, hogy jelentős részük már kiküszöbölődött és ami még van, mind kijavítjuk. A Szovjetuniónak nem kell te­rület. Beszéljenek akármilyen szovjet emberrel, az azt mond­ja: nincs még egy olyan gazdag ország a világon, mint az övék, nekik semmiféle terü­letre nincs szükségük, ők nem akarnak más népek rovására, vagy területén elérni semmit sem, És ez így Is van elvtár­sak. A Szovjetuniónak béke kell. Az kell, hogy a baráti or­szágok között éljen, van prog­ramja, ismertek a feladatai, amelyek megvalósításán sze­rencsére, az emberiség szeren­cséjére — nagy sikerrel dolgo­zik. Párt nélkül nincs proletárdiktatúra A párt kérdéséről. Annyit akarok csak mondani: az a ré­gi tétel, hogy a proletárdikta­túra vezető ereje a párt, sem­mit sem változott. Párt nél­kül, a párt vezetése nélkül nincs proletárdiktatúra. E ba­joknak, amelyek október 23-a után köszöntöttek a népre, egyik forrása az, hogy a párt vezetősége nem állt a helyzet magaslatán. A párt vezetőségé­ben október 24-e reggelén olyan helyzet volt, hogy a pártvezetésben bent voltak a szocialista forradalom ön­zetlen és áldozatkész hívei, és bent voltak a szocialista forradalom árulói is. Ez a magyarázata annak, hogy a legnehezebb időkben, a sors­döntő napokban a több száz­ezernyi magyar kommunista nem kapott a párt vezetősé­gétől világos, egyenes útmu­tatást. Most a párt vezetésében olyan emberek tömörültek, akikben megvan az az eltökéltség, hogy tanulnak a múlt hibáiból. Mi leszámoltunk és leszámolunk a Rákosi-féle szektarianizmussal is, amely a tömegektől szakí­totta el a pártot, leszámoltunk és leszámolunk a Nagy Imre- féle osztályárulással is, amely az összes dolgozóktól elszállí­tottá a pártot és az ellenforra­dalom prédájául dobta oda a népet Nem akarunk terror-rendszert A nyugati imperialisták ren­geteget írnak és beszélnek a mi kormányunkról, a mi rend­szerünktől. Talán mondanom sem kell, hogy nem dicsérnek minket. De ez is politikai tájé­koztatást ad számunkra. Hogy nagyjából jó irányban hala­dunk, azt többek között onnan is tudjuk, hogy az imperialis­ták nagyon elégedetlenek ve­lünk. Ók olyasmit mondanak most, hogy kegyetlen a kor­mányunk. Hogy áll a dolog ez­zel a kegyetlenséggel? Az el­lenforradalomban ludas embe­rek november 4-én rettenete­sen megijedtek és azt hitték, hogy ahhoz a gazemberséghez méltóan, amelyet ők elkövet­tek nágyon-nagyon kemény megtorlás fog következni. Ezt gondolták az ellenforradalmá­rok. Meg kell mondanom, hogy ilyesfajta megtorlás nem volt. Ha figyelembe vesszük, hogy miféle szörnyűségeket művelt az ellenforradalom néhány nap alatt, csoda, hogy november 4-e óta ellenkező irányban nem voltak kilengések az országban. Az Imperialisták azt mondták: mi nagyon kegyetlenek va­gyunk. De ahányszor ml a dolgozó tömegekhez fordulunk, azok azt mondják, hogy nagyon puhakeziiek vagyunk, nem bánunk eléggé keményen az ellenséggel. A valóság az, hogy mi tényleg nem akarunk terror-rendszert. Md szocialista demokráciát, proletár-diktatúrát alkarunk és úgy gondoljuk, hogy a bűnösö­ket felelősségre kell vonni: meg kell őket keresni, ügyüket ki kell vizsgálni. Ez meg is kezdődött és folytatódni fog, de tömeges megtorlást ml nem akarunk. Itt van például az írók esete. Most nagy lármát csapnak, hogy letartóztattuk Háy Gyulát és másokat és azt mondják, hogy a Kádár-kor­mány fokozza a kegyetlensé­get. Én az írókat és az írás­tudást mint hivatást tisztelem. Azt is meg kell önöknek mon­danom, hogy az írók nagy része nem el- lcnforradalinár, de a Háy Gyulp, Zclk-féle agresszív elemek terrorizálták még a tisztességes írókat is az író­szövetségben. Vártunk hetekig, mert azt gondoltuk, hogy bár nagyot vétettek a nép ellen, a zavaros elgondolások elmúlnak és ki fognak józamodni. Hiába vár­tunk, folytatták ellenséges te­vékenységüket. Azt senki nem vetheti a szemünkre, hogy nem adtunk módot és alkalmat arra, hogy aki ki akar józa- nodni, józanod.]ék és próbál­jon rendes ember módjára él­ni. Ha olyan tapasztalatra ju­tunk, hogy bűnt elkövetett em­berek sem akarnak észheztér- nd, akkor kijelenthetem: a nép élete, vére és boldog­sága a mi számunkra sokkal fontosabb, minthogy a Sza­bad Európa meg legyen elé­gedve a mi demokráciánk­kal. (Taps) Az ellenforradalom most két helyen támad: falun és az iskolában Elvtársak! A harc folyik to­vább! Elkezdték azzal, hogy szakállas eHenforradalmárok harcoltak fegyverrel. Aztán a fegyver kiesett a kézükből, most már lassan a szakállt is leborotválják. Azután decem­ber 4-én akcióba léptették a nőkot Budapesten. Most leg­újabban a gyermekeket pró­bálják mozgatni. Meg kell mondanom elvtársak, hogy az ellenforradalom politikailag most kót helyen nagyon aktív. Az egyik: megpróbálja a fal­vak nyugalmát felbolygatni — és itt nagyon résen kell len­nünk — a másik hely az is­kola, a hétéves első elemistá­tól egészen az egyetem utolsó évfolyamáig. Az ellenforrada­lom itt bizony támadásban van. Amit a hitoktatással mű­velt, az egyszerűen lélektiprás. Hogy lehet egy hétéves gyer­meket azzal gyötörni, hogy akar-e vallásoktatásra járni, vagy,nem?! Mert már ilyene­ket csináltak. Kénytelenek voltunk megint azt mondani, hogy ennek véget kell vetni és visszaállítjuk a vallásoktatás­nál a szeptember 1-d helyzetet. íTaps) Mert azt nem engedhet­jük meg, hogy a tanév közben felborítsák a gyermekek lelki­nyugalmát, a tanítás és álta­lában az iskola rendjét. Ha a múlt évi beiratásnál volt is valami hiba, ezt még ki fogják bírná júniusig, ezt majd helyre lehet igazítani. De azt nem en­gedhetjük meg, hogy itt ellen- forradalmi kavargást szervezze­nek a százezernyi kicsiny gyer­mek lelkét feldúlják, megmér­gezzék, Az ellenforradalmi provokációkkal szemben kíméletlenül kell eljárnunk Az ellenforradalom persze nagymértékben él a rémhírter­jesztés eszközével is. Fő fel­adatának tekinti, hogy állan­dóan nyugtalanítsa és zavarja a népi demokratikus országok belső rendjét, Ezzel szemben a mi kötelességünk, hogy biztosítsuk a népköztársaság belső rendjét. Amikor ők azt suttogják, hogy márciusra ilyen meg olyan felkelést készítenek elő, mi azt mindjük az elvlársaknak, le­gyenek résen, legyenek ébe­rek, mert az ellenforradalom fő fegyveres erői természete­sen meg vannak semmisítve, de azért imitt-amott annyi erejük még van, hogy provo­kációkat szervezzenek. Mi szól­junk a becsületes, alapjában véve tisztességes szándékú em­bereknek, elsősorban a főisko- 'ák, a középiskolák és az álta- ános iskolák okiató személy­zetének. Kérjük őket, óvakod- ;anak, tartsák magukat távo’ az ellenforradalmi provoká­cióktól és segítsenek az állam­nak a rendet fenntartani. Mer: ha lesz ellenforradalmi provo­káció, akkor azt nagyon drá­gán meg fogjuk fizettetni az ellenforradalmárokkal. Nekünk a ncp iránti köteles­ségünk az, hogy az ellenfor­radalmi provokációkkal szemben résen legyünk és ha Ilyennel találkozunk — ki­mondom a szót — kímélet­lenül kell fellépnünk, mert nekünk a nép életet kell kímélnünk, és nem a nép életét megzavaró emberek­kel szemben kell kíméletes­nek lennünk. Szeretnék valamit leszögezni a mi karhatalmunkkal kapcso­latban is. Nálunk a karhata­lom általában — az is, ame­lyik a rendőrség, az is, ame­lyik a honvédség keretében működik, — minden tiszteletet megérdemel, a maga egészében becsülettel helytáll a forrada­lom ügye mellett. A forrada­lom ügyéért lángoló szívű em­berekre nagy szükség van a karhatalomban. Ugyanakkor nélkülözhetetlen ereje — és ezt nemcsak a fegyveres erő­re — a pártra, a szakszervezet­re is, a munkástanácsra is ér­tem — a forradalmi fegyelem. Ez keseregen érvényes a kar­hatalomra. Aki a forradalom fegyelmét megszegi, a legnagyobb kárt okozza a forradalomnak. Ha az ellenforradalom kidugja az orrát a poloskalyukból, ak­kor necsak az öklüket mutas­sák meg, hanem mindjárt sóz­zanak is oda. De a néppel szemben ne fitogtassák erejü­ket, mert ne felejtsék el, hogy ez az erő nem a néppel, hanem a nép ellenségeivel szembeni _rő. Mutassák meg minden ’é- pésükkel, megjelenésükké’ vi­selkedésükkel, hogy ennek minden tekintetben tudatában vannak. Mi a helyzet a munkástaná­csoknál? Elvtársak, a do og titka a következő; ha a mun­kástanácsokat a párt idea ó-, giai és eszmei vezetése alá tudjuk vonni, akkor feltét’e- nül hasznos munkát fognak végezni a magyar pro’etár- diktatára javára. Egy do'og- ra gondoljanak: az üzemveze­tésben nagyon sok bürokratiz­mus volt a múltban. A munkástanácsnak az a feladata, hogy résztvegyen a termelés irányításában, a munkásosztály javára tevé­kenykedjék és segítse az üzem, a termelés vezetését kevésbe bürokratikussá ten­ni. Ha ebben segítenek, ez na­gyon hasznos lesz. Ügyünket az egész szocialista világ támogatja Befejezésül a távlatokról szeretnék szólni. Nemzetközi vonatkozásban a helyzet az, hogy az ellenforradalom a özeimül than tulajdoniképpen ''áram helyen indított komoly támadást. A támadás legerő­sebb a szocialista onszágok közül Magyarországon volt. Támadást indított Lengyel- országban is. Végül az impe­rializmus leplezetlen régi módszerével megrohanta az egyiptomi népet, ez volt a harmadik támadási pont. Most elmondhatjuk elvtársak, hogy Magyarországon, Egyip­tomban és Lengyelországban is vereséget szenvedett az im­perializmus. (Taps.) Itt Ma­gyarországon résziben a ma­gyar forradalom és ellen­forradalom erői csaptak össze, de valójában a két lé­tező világrendszer is harcban állt egymással. Mert az ellen- forradalmárokat az egész im­perialista világ támogatta, minden elképzelhető eszköz­zel; rádióösszeköttetéssel, pénz­zel, fegyverrel, vöröskereszte­seknek álcázott szakértőkkel és így tovább. A mi ügyünket, a forradalom ügyét pedig az egész szocia­lista világ támogatta. Eb­ből a harcból a szocialista világ került ki győztesen és ez a jövő távlata is. (Taps.) Ami a belpolitikát illeti teljes nyugalommal és biz­tonsággal képviselheti min­denki az! az álláspontot, ho°' i forradalom feltétlen és ab- -izolút győzelmet fog aratni, akármit is csinál az ellenfor­radalom. Ehhez azonban na­gyon fontos, hogy résen le­gyünk, éberek legyünk, más­részt erősítsük a proletárdik- ‘atúrának mind a két olda- lát: a diktatúrát az ellenség­gel szemben és a demokrá­ciát a dolgozó tömegek szá­mára; Elvtársak! Azt tapasztaltam, hogy Önök nagyon szigorú bírál az embereknek, és akad egy kis szektánánus vonás is: itt lezárták a tagfelvételt, ott meg kijelentették, hogy az ér­telmiség zömében az ellenfor­radalmat támogatta. Ez nem igaz elvtársak. A ml rendsze­rünknek életereje abban van hogy a munkás, paraszt és értelmiségi tömegekre támasz­kodik, az ellenséget képes el­nyomni, támadásait és erőit megsemmisíteni; A Nógrád megyei szénme dence eredményeire magamis nagyon büszke vagyok. De nem feledjük, hogy alkotó munka az alapvető dolgozó osztályok egysége és összefo­gása nélkül nem lehetséges. A gyárak dolgozói, zömében a magyar munkásosztály fiai, ezen még gondolkodni sem kell. Ha vannak megzavart fejű emberek, akkor testvéri kézzel kell visszasegíteni őket a helyes útra. Ugyanez a fel­adat az értelmiséggel kapcso­latban is. Az értelmiség alap­vető tömege nem ellenforra- •ialmár. Az értelmiség alapvető tö­mege a dolgozó néppel együtt boldogul, vagy nem boldogul. Ezt ass értelmiség is nagyon jól tudja. És mi­vel a jövőnk közös, termé­szetes, hogy együtt is kell dolgoznunk. Ez magától értetődően nem vonatkozik az ellenforradalmá- rokra, de ezek nem foglalkozás szerint rétegeződnek. Egyik dolgozó kategóriával szemben sem szabad elzárkózóan visel- kednühk! A mi ügyünket csak a dolgozó tömegekkel együtt lehet győzelemre vinni, és fog­juk is feltétlenül győzelemre vinni. Ami a gazdasági kérdéseket illeti, nagyon komoly nehézsé­geink vannak, részben a régi hibák miatt, a nem egészen egészséges arányok miatt, ami a magyar iparban most tapasz­talható. De mostani nehézsé­geink döntően az ellenforra­dalmi kártevésből származnak, ez egycsapásra valami tizen- négymilliárd forint kárt oko­zott a magyar nemzetgazda­ságnak. Ez óriási összeg és bizony nem könnyű ezt egye­nesbe hozni. De az egészséges fejlődésnek a feltételei megvannak, mert az alapvető termelési eszkö­zök rendelkezésünkre állnak és szerencsére van még vala­mi, amit a tervező irodákban nem vettek pontosan szám­ba: a dolgozó tömegek hűsé­ge a szocializmus ügyéhez, az elszántság és az akarat­erő. Ez óriási tényező és ha mi a párt segítségével mozgósítani tudjuk a dolgozó tömegeket, akkor a most fennálló bizonyos munkanélküliséget és az inflá­ciós veszélyt másfél esztendő múlva csak mint a múlt kér­déseit fogjuk emlegetni. Raji tunk múlik, gyerünk munkán! elvtársak! (Taps),

Next

/
Oldalképek
Tartalom