Dunántúli Napló, 1957. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-05 / 30. szám

2

NAPLÓ

1957 FEBRUAR 5

Kádár János elvtárs beszéde

(Folytatás az 1. oldalról.)

mindenekelőtt a társadalmi tulajdonba vette a

termelési eszközöket.

Ez a folyamat nálunk végbement, a munkásosztály a

hatalom birtokába került, azt

mindenki pontosan tudja, aki nem akar ködösíteni.

Ezek után csak úgy vetődhet fel a kérdés: ki lehet az, aki ezzel a hatalommal szemben fegyverrel támad? Ellenforradalomról van szó, teljesen világos.

A nemzeti kommunizmus hamis jelszó

Mostanában új jelszöt dobtak fel az imperialisták. 1956- ban erősen propagálták a nem zeti kommunizmust. Dulles külügyminisz'er úr 1956 tavaszán tartott beszédében azt mondta: Be.e kell .törődnünk abba, hogy ezekben a keleteurópai országokban a társadalmi élet irányítói önmagukat kommunistáknak tartják, és nekünk azért kell harcolni, hogy ezeket az embereket, mint kommunistákat elszakítsuk Moszkvától. Ez volt Dulles programja. Ezzel egyidőben kiadták a nemzeti kommunizmus jelszavát és kezdték a kommunistákat megkülönböztetni. Ezt mondták: Az egyik puha kommunista, a másik kemény kommunista. Az egyik sztálinista, a másik liberális, az egyik intemacionalista- kommunista, a másik nemzeti kommunista és kinyi'at koz- tatték, hogy ők a nemzeti kommunista törekvéseket támogatják minden rendelkezésükre álló erővel. A nemzeti kommunisták közé sorolták öbbeik között Nagy Imrét is. A reményüket Nagy Imrébe helyezték, mint egy ismert, nagy tekintéllyel rendelkező .magyar“ nemzeti kommunistába0 és ennek megfelelőm irányították politikájukat Végezzünk legalább itt Nóg- rád megyében ezzel a nemzeti kommunizmussal. Ez az úgynevezett nemzeti kommunizmus nem ikertestvére-e annak a németországi nemzeti szocializmusnak, amelyet 1930- ban agyaltak ki az imperialisták a nép töm egek becsapására? Én azt hiszem, ikertestvére és a magyar forrada’má- roknak szembe kell széltolók ezzel* a jelszóval.

Nincs nemzeti kommunizmus! A nemzeti kommunizmus hamis jelszó. A dől «rozék megtévesztésére való. mert a kommunizmus internacionalista, a világ dolgozóinak világnézete. (Taps).

Az ellenforradalom ellen és nem valamely képzelt sztálinizmus ellen kell harcolnunk

Az a meggyőződésem, hogy a „sztálinista—rákosista“ és hasonló jelszavak is befejezték pályafutásukat. Eddig több szocialista országban is beszédek erről, de súllyal három szocialista országban: Jugoszláviában, Magyarországon és Ixmgyelonszágban. Magyarországon november negyedekén a forradalom visszaütött és világossá vált, hogy az ellenforradalom ellen kell i,—-otouník és nem valamilyen képzelt sztálinizmus vagy rákosizmus ellen, mert

miközben Ilyen képzelt fogalmakkal vesződünk és vitaikozunk. az ellenforradalom megfojtja a magyar proletárdiktatúrái.

A lengyeleknél a Trybuna Duda novemberben már azt írta: „Nem tűrhetjük becsületes kommunisták üldözését a sztálinizmus kiagyalt jelszava alatt’*. A kegyelemdöfést a kínai elvtársak adták meg egy nagyon nagy értékű marxista művel, amely a Zsen MinZsipaoban megjeleni. Ebben leleplezték és megsemmisítették ezt a hamis jelszót és teóriát.

Vannak elvtársak, akiket megtéveszt a tisztánlátásban Nagy Imire és társainak szerepe. Nincs semmi okunk ezeknek az embereknek kommunista múltját elemezgetni, mert az most alárendelt, td- zedrangú kérdés.

A tények alapján kell eligazodnunk, Nagy Imre, ’ koson czy Géza, Háy Gyula meg Zelk Zoltán igenis szította a fegyvere«- támadást a Magyar Népköztársaság ellen és védelmezte a forradalmi erőit megmozdulása után Is az ellenforradalom ügyét.

Nem Mindszewtyt, meg B. Szabót, meg herceg Eszterházy Pált, meg gróf Takách-Tol- vayt változtatta forradalmárokká Nagy Imrének, Loson- czynafc, meg Háy Gyulának a csatlakozása, hanem ők léitek az ellenforradalom útjára. (Taps.)

Függetlenségünk leghívebb katonái a kommunisták

Beszélgettünk az úgyneve- J zett nemzeti szocializmus, meg a nemzeti kommunizmus osztálytartalmáról. Nézzük meg ezeknek a jelszavaknak másik felét, a nemzeti felét. És itt is a lényeget nézzük. Voltait ugyanis, akik azt állították, hogy október 23-a valamiféle nemzeti forradalom volt;

A nemzeti függetlenség nagy es szent dolog, elsősorban a ml számunkra, kommunisták számára szent dolog és nem a burzsoák számára.

A nemzeti függetlenségért a II'. világháború idején a kommunisták, Rózsa Ferenc, Schön- herz Zoltán, Ságvári Endre és társaik harcoltak, akik közül sokan elestek ebben a harcban. Es a felszabadulás idején’ Hogyan kaptuk vissza nemzeti függetlenségünket? A világ első szocialista államának, a Szovjetuniónak a segítségével. (Taps).

Es most, október 23-án ki védte, ki támogatta a magyar nemzeti függetlenség ügyét? Dulles, az amerikai külügyminiszter talán? Vagy Eden, az akkori angol miniszterelnök? Vagy azok a francia imperialisták, akik ma is gyilkolják Algir hazafiait? Ezek új gyarmatot kerestek maguknak. Vagy talán Kisbamaki Farkas Ferenc, aki nyolc esztendeje eszi az amerikai ágyúgyárosok kenyerét, aki nyolc esztendeje tartja fegyverben tizenegy- ezer csendőrét, meg fasiszta tisztjét Nyugat-Németország- ban, amerikai pénzen, amerikai ruhákban, amerikai cigarettával ellátva? Ezek a magyar nemzet függetlenségének a védői?

Nem elvtársak, nem ők. Mint mindig, most is a kommunisták voltak a magyar nemzet függetlenségének védelmezői. Ezért halt meg a szocialista forradalmár Mező Imre elvtárs, a budapesti pártbizottság titkára, Kalmár József elvtárs, a veterán csepeli forradalmár, Asztalos ezredes, aki a budapesti pártbizottságot védte és a többi kommunista mártír. Ok a magyar nemzet függetlenségéért is haltaik meg, nemcsak a szocialista forradalomért, akárcsak azok a szovjet katonák is, akik az ellenforradalommal szembeni harciban estek el.

Függetlenségünk leghívebb katonái Itt vannak, a kommunista aktívagyűlésen és hozzájuk tartoznak mindazok a becsületes hazafiak, akik velünk együtt védik a némáét függetlenségét. (Taps).

— Azt mondják, hogy idegen csapatok vannak Magyarország területén, — már mint a szovjet csapatok. Nos, elvtársak, ezek a katonák testvéri, szocialista ország csapatainaí? katonái, az Októberi Forradalom fiai és leányai, a mi testvéreink és segítőink.

Számunkra nem idegen csapatok.

Hogy mi az az idegen csapat, azt megtudták volna azok az elbolondított diákok, ha október 23-a még két vagy három hétig folytatódik és ide tényleg idegen, imperialista országok és kormányok csapatai jöttek volna. Megtudták volna, mit

jelentenek idegen csapatok; egy ország területén.

Felteszik a kérdést így is: Hát nem volt hiba a szovjet- magyar viszonyban az elmúl! években, nem voltak-e olyan dolgok, amelyek sértették Magyarország szuverénitását? Meg kell mondani elvtársak, voltak ilyen hibák, Sztálin életének utolsó éveiben. De ezek nem olyan hibák voltak, amelyek veszélyeztették nemzetünk függetlenségét.

A hibákkal pedig úgy vagyunk, hogy jelentős részük már kiküszöbölődött és ami még van, mind kijavítjuk.

A Szovjetuniónak nem kell terület. Beszéljenek akármilyen szovjet emberrel, az azt mondja: nincs még egy olyan gazdag ország a világon, mint az övék, nekik semmiféle területre nincs szükségük, ők nem akarnak más népek rovására, vagy területén elérni semmit sem, És ez így Is van elvtársak. A Szovjetuniónak béke kell. Az kell, hogy a baráti országok között éljen, van programja, ismertek a feladatai, amelyek megvalósításán szerencsére, az emberiség szerencséjére — nagy sikerrel dolgozik.

Párt nélkül nincs proletárdiktatúra

A párt kérdéséről. Annyit akarok csak mondani: az a régi tétel, hogy a proletárdiktatúra vezető ereje a párt, semmit sem változott. Párt nélkül, a párt vezetése nélkül nincs proletárdiktatúra. E bajoknak, amelyek október 23-a után köszöntöttek a népre, egyik forrása az, hogy a párt vezetősége nem állt a helyzet magaslatán. A párt vezetőségében október 24-e reggelén olyan helyzet volt, hogy

a pártvezetésben bent voltak a szocialista forradalom önzetlen és áldozatkész hívei, és bent voltak a szocialista forradalom árulói is. Ez a magyarázata annak, hogy a

legnehezebb időkben, a sorsdöntő napokban a több százezernyi magyar kommunista nem kapott a párt vezetőségétől világos, egyenes útmutatást.

Most a párt vezetésében olyan emberek tömörültek, akikben megvan az az eltökéltség, hogy tanulnak a múlt hibáiból. Mi leszámoltunk és leszámolunk a Rákosi-féle szektarianizmussal is, amely a tömegektől szakította el a pártot, leszámoltunk és leszámolunk a Nagy Imre- féle osztályárulással is, amely az összes dolgozóktól elszállítottá a pártot és az ellenforradalom prédájául dobta oda a népet

Nem akarunk terror-rendszert

A nyugati imperialisták rengeteget írnak és beszélnek a mi kormányunkról, a mi rendszerünktől. Talán mondanom sem kell, hogy nem dicsérnek minket. De ez is politikai tájékoztatást ad számunkra. Hogy nagyjából jó irányban haladunk, azt többek között onnan is tudjuk, hogy az imperialisták nagyon elégedetlenek velünk. Ók olyasmit mondanak most, hogy kegyetlen a kormányunk. Hogy áll a dolog ezzel a kegyetlenséggel? Az ellenforradalomban ludas emberek november 4-én rettenetesen megijedtek és azt hitték, hogy ahhoz a gazemberséghez méltóan, amelyet ők elkövettek nágyon-nagyon kemény megtorlás fog következni. Ezt gondolták az ellenforradalmárok. Meg kell mondanom, hogy ilyesfajta megtorlás nem volt. Ha figyelembe vesszük, hogy miféle szörnyűségeket művelt az ellenforradalom néhány nap alatt, csoda, hogy november 4-e óta ellenkező irányban nem voltak kilengések az országban. Az Imperialisták azt mondták: mi nagyon kegyetlenek vagyunk.

De ahányszor ml a dolgozó tömegekhez fordulunk, azok azt mondják, hogy nagyon puhakeziiek vagyunk, nem bánunk eléggé keményen az ellenséggel.

A valóság az, hogy mi tényleg nem akarunk terror-rendszert. Md szocialista demokráciát, proletár-diktatúrát alkarunk és úgy gondoljuk, hogy a bűnösöket felelősségre kell vonni: meg kell őket keresni, ügyüket ki kell vizsgálni. Ez meg is kezdődött és folytatódni fog, de tömeges megtorlást ml nem akarunk. Itt van például az írók esete. Most nagy lármát csapnak, hogy letartóztattuk Háy Gyulát és másokat és azt mondják, hogy a Kádár-kormány fokozza a kegyetlenséget. Én az írókat és az írástudást mint hivatást tisztelem. Azt is meg kell önöknek mondanom, hogy

az írók nagy része nem el- lcnforradalinár, de a Háy Gyulp, Zclk-féle agresszív elemek terrorizálták még a tisztességes írókat is az írószövetségben.

Vártunk hetekig, mert azt gondoltuk, hogy bár nagyot vétettek a nép ellen, a zavaros elgondolások elmúlnak és ki fognak józamodni. Hiába vártunk, folytatták ellenséges tevékenységüket. Azt senki nem vetheti a szemünkre, hogy nem adtunk módot és alkalmat arra, hogy aki ki akar józa- nodni, józanod.]ék és próbáljon rendes ember módjára élni. Ha olyan tapasztalatra jutunk, hogy bűnt elkövetett emberek sem akarnak észheztér- nd, akkor kijelenthetem:

a nép élete, vére és boldogsága a mi számunkra sokkal fontosabb, minthogy a Szabad Európa meg legyen elégedve a mi demokráciánkkal.

(Taps)

Az ellenforradalom most két helyen támad: falun és az iskolában

Elvtársak! A harc folyik tovább! Elkezdték azzal, hogy szakállas eHenforradalmárok harcoltak fegyverrel. Aztán a fegyver kiesett a kézükből, most már lassan a szakállt is leborotválják. Azután december 4-én akcióba léptették a nőkot Budapesten. Most legújabban a gyermekeket próbálják mozgatni. Meg kell mondanom elvtársak, hogy az ellenforradalom politikailag most kót helyen nagyon aktív. Az egyik: megpróbálja a falvak nyugalmát felbolygatni — és itt nagyon résen kell lennünk — a másik hely az iskola, a hétéves első elemistától egészen az egyetem utolsó évfolyamáig. Az ellenforradalom itt bizony támadásban van. Amit a hitoktatással művelt, az egyszerűen lélektiprás. Hogy lehet egy hétéves gyermeket azzal gyötörni, hogy akar-e vallásoktatásra járni, vagy,nem?! Mert már ilyeneket csináltak. Kénytelenek voltunk megint azt mondani, hogy ennek véget kell vetni és

visszaállítjuk a vallásoktatásnál a szeptember 1-d helyzetet. íTaps) Mert azt nem engedhetjük meg, hogy a tanév közben felborítsák a gyermekek lelkinyugalmát, a tanítás és általában az iskola rendjét. Ha a múlt évi beiratásnál volt is valami hiba, ezt még ki fogják bírná júniusig, ezt majd helyre lehet igazítani. De azt nem engedhetjük meg, hogy itt ellen- forradalmi kavargást szervezzenek a százezernyi kicsiny gyermek lelkét feldúlják, megmérgezzék,

Az ellenforradalmi provokációkkal szemben kíméletlenül kell eljárnunk

Az ellenforradalom persze nagymértékben él a rémhírterjesztés eszközével is. Fő feladatának tekinti, hogy állandóan nyugtalanítsa és zavarja a népi demokratikus országok belső rendjét, Ezzel szemben

a mi kötelességünk, hogy biztosítsuk a népköztársaság belső rendjét.

Amikor ők azt suttogják, hogy márciusra ilyen meg olyan felkelést készítenek elő, mi azt mindjük az elvlársaknak, legyenek résen, legyenek éberek, mert az ellenforradalom fő fegyveres erői természetesen meg vannak semmisítve, de azért imitt-amott annyi erejük még van, hogy provokációkat szervezzenek. Mi szóljunk a becsületes, alapjában véve tisztességes szándékú embereknek, elsősorban a főisko- 'ák, a középiskolák és az álta- ános iskolák okiató személyzetének. Kérjük őket, óvakod- ;anak, tartsák magukat távo’ az ellenforradalmi provokációktól és segítsenek az államnak a rendet fenntartani. Mer: ha lesz ellenforradalmi provokáció, akkor azt nagyon drágán meg fogjuk fizettetni az ellenforradalmárokkal.

Nekünk a ncp iránti kötelességünk az, hogy az ellenforradalmi provokációkkal szemben résen legyünk és ha Ilyennel találkozunk — kimondom a szót — kíméletlenül kell fellépnünk, mert nekünk a nép életet kell kímélnünk, és nem a nép életét megzavaró emberekkel szemben kell kíméletesnek lennünk.

Szeretnék valamit leszögezni a mi karhatalmunkkal kapcsolatban is. Nálunk a karhatalom általában — az is, amelyik a rendőrség, az is, amelyik a honvédség keretében működik, — minden tiszteletet megérdemel, a maga egészében becsülettel helytáll a forradalom ügye mellett. A forradalom ügyéért lángoló szívű emberekre nagy szükség van a karhatalomban. Ugyanakkor nélkülözhetetlen ereje — és

ezt nemcsak a fegyveres erőre — a pártra, a szakszervezetre is, a munkástanácsra is értem — a forradalmi fegyelem. Ez keseregen érvényes a karhatalomra.

Aki a forradalom fegyelmét megszegi, a legnagyobb kárt okozza a forradalomnak.

Ha az ellenforradalom kidugja az orrát a poloskalyukból, akkor necsak az öklüket mutassák meg, hanem mindjárt sózzanak is oda. De a néppel szemben ne fitogtassák erejüket, mert ne felejtsék el, hogy ez az erő nem a néppel, hanem a nép ellenségeivel szembeni _rő. Mutassák meg minden ’é- pésükkel, megjelenésükké’ viselkedésükkel, hogy ennek minden tekintetben tudatában vannak.

Mi a helyzet a munkástanácsoknál? Elvtársak, a do og titka a következő; ha a munkástanácsokat a párt idea ó-, giai és eszmei vezetése alá tudjuk vonni, akkor feltét’e- nül hasznos munkát fognak végezni a magyar pro’etár- diktatára javára. Egy do'og- ra gondoljanak: az üzemvezetésben nagyon sok bürokratizmus volt a múltban.

A munkástanácsnak az a feladata, hogy résztvegyen a termelés irányításában, a munkásosztály javára tevékenykedjék és segítse az üzem, a termelés vezetését kevésbe bürokratikussá tenni.

Ha ebben segítenek, ez nagyon hasznos lesz.

Ügyünket az egész szocialista világ támogatja

Befejezésül a távlatokról szeretnék szólni. Nemzetközi vonatkozásban a helyzet az, hogy az ellenforradalom a özeimül than tulajdoniképpen ''áram helyen indított komoly támadást. A támadás legerősebb a szocialista onszágok közül Magyarországon volt. Támadást indított Lengyel- országban is. Végül az imperializmus leplezetlen régi módszerével megrohanta az egyiptomi népet, ez volt a harmadik támadási pont. Most elmondhatjuk elvtársak, hogy Magyarországon, Egyiptomban és Lengyelországban is vereséget szenvedett az imperializmus. (Taps.) Itt Magyarországon résziben a magyar forradalom és ellenforradalom erői csaptak össze, de valójában a két létező világrendszer is harcban állt egymással. Mert az ellen- forradalmárokat az egész imperialista világ támogatta, minden elképzelhető eszközzel; rádióösszeköttetéssel, pénzzel, fegyverrel, vöröskereszteseknek álcázott szakértőkkel és így tovább.

A mi ügyünket, a forradalom

ügyét pedig az egész szocialista világ támogatta. Ebből a harcból a szocialista világ került ki győztesen és ez a jövő távlata is. (Taps.)

Ami a belpolitikát illeti teljes nyugalommal és biztonsággal képviselheti mindenki az! az álláspontot, ho°' i forradalom feltétlen és ab- -izolút győzelmet fog aratni, akármit is csinál az ellenforradalom. Ehhez azonban nagyon fontos, hogy résen legyünk, éberek legyünk, másrészt erősítsük a proletárdik- ‘atúrának mind a két olda- lát: a diktatúrát az ellenséggel szemben és a demokráciát a dolgozó tömegek számára;

Elvtársak! Azt tapasztaltam, hogy Önök nagyon szigorú bírál az embereknek, és akad egy kis szektánánus vonás is: itt lezárták a tagfelvételt, ott meg kijelentették, hogy az értelmiség zömében az ellenforradalmat támogatta. Ez nem igaz elvtársak. A ml rendszerünknek életereje abban van hogy a munkás, paraszt és értelmiségi tömegekre támaszkodik, az ellenséget képes elnyomni, támadásait és erőit megsemmisíteni;

A Nógrád megyei szénme dence eredményeire magamis

nagyon büszke vagyok. De nem feledjük, hogy alkotó munka az alapvető dolgozó osztályok egysége és összefogása nélkül nem lehetséges. A gyárak dolgozói, zömében a magyar munkásosztály fiai, ezen még gondolkodni sem kell. Ha vannak megzavart fejű emberek, akkor testvéri kézzel kell visszasegíteni őket a helyes útra. Ugyanez a feladat az értelmiséggel kapcsolatban is. Az értelmiség alapvető tömege nem ellenforra- •ialmár.

Az értelmiség alapvető tömege a dolgozó néppel együtt boldogul, vagy nem boldogul. Ezt ass értelmiség is nagyon jól tudja. És mivel a jövőnk közös, természetes, hogy együtt is kell dolgoznunk.

Ez magától értetődően nem vonatkozik az ellenforradalmá- rokra, de ezek nem foglalkozás szerint rétegeződnek. Egyik dolgozó kategóriával szemben sem szabad elzárkózóan visel- kednühk! A mi ügyünket csak a dolgozó tömegekkel együtt lehet győzelemre vinni, és fogjuk is feltétlenül győzelemre vinni.

Ami a gazdasági kérdéseket illeti, nagyon komoly nehézségeink vannak, részben a régi hibák miatt, a nem egészen egészséges arányok miatt, ami a magyar iparban most tapasztalható. De mostani nehézségeink döntően az ellenforradalmi kártevésből származnak, ez egycsapásra valami tizen- négymilliárd forint kárt okozott a magyar nemzetgazdaságnak. Ez óriási összeg és bizony nem könnyű ezt egyenesbe hozni.

De az egészséges fejlődésnek a feltételei megvannak, mert az alapvető termelési eszközök rendelkezésünkre állnak és szerencsére van még valami, amit a tervező irodákban nem vettek pontosan számba: a dolgozó tömegek hűsége a szocializmus ügyéhez, az elszántság és az akaraterő.

Ez óriási tényező és ha mi a párt segítségével mozgósítani tudjuk a dolgozó tömegeket, akkor a most fennálló bizonyos munkanélküliséget és az inflációs veszélyt másfél esztendő múlva csak mint a múlt kérdéseit fogjuk emlegetni. Raji tunk múlik, gyerünk munkán! elvtársak! (Taps),