Dunántúli Napló, 1957. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-28 / 50. szám

4 NAPLÓ 1957. FEBRUAR t& 1 HaMotta.-&Z LÁNYOKNAK s;. hogy amikor 1453-ban a törökök elfoglalták Konstan­tinápolyi, és megdöntötték a Kelet-Római Birodalmat, a me­nekülő tudósok egész Nyugat- Euiópában szétszóródtak, s így a törökök is közvetett módon hozzájárultak a keleti kultúra nyugati elterjedéséhez. Azzal pedig, hogy kezükben tartották a Földközi-tenger keleti részét, a portugál tengerészek arra kényszerültek, hogy új vízi-* útat keressenek Indiába, a nyugatafrikai partok mentén. * Nem egészen egy fél évszázad-* dal később Vasco de Gama kö­rülvitorlázta a Jóreménység fokát. Kolombus pedig ugyan­ezzel a céllal nyugat felé vi­torlázva, felfedezte Amerikát. * s:. hogy a kávé az arábiai kávéfa gyümölcsének magva. Cserjéje 2—3 méter magas. Évente többször is terem. Gyü­mölcse a cseresznyéhez hason­lít. A húsos gyümölcs belsejé­ben pergamentszerű maghéj­ban rendszerint két fél tojás­alakú mag: 7—14 milliméteres kávészem található, , * $ s . hogy a teve nem tud úsz-i, ni, mert rossz az egyensúly-i érzéke. A feje a víz alá merül és megfullad. |i ::. hogy a linotype fegyes so­rokat szedő és öntő) gépet Ottmár Mérgén thaler Baltimo­reban született órás 1885-ben fedezte fel. Míg az egyes betű­ket szedő gépet (monotype) Tolbert Lanston 1893-ban Chi­cagóban mutatta be először, * :;. hogy krétázott (chromo) < papírosnak az olyan papírokat J nevezzük, amelyeknek felületét \ krétaréteggel vonták be, a cél­ból, hogy a papíros likacsait l betömjék. Az így nyert simái felületű papír képek nyomásá- \ ra a legalkalmasabb. * :.. hogy Peary 1905. április! 6-án fedezte fel az Északi-sar-! kot és Amundsen 1911. decem-( bér I6-án a Déli-sarkot, * •...hogy az Eiffel-torony té-! len kisebb, mint nyáron? A to-! rony csak tavasszal és ősszel! pontosan 300 méter magas. A) nap hatására az acélváz nyá-! ron körülbelül 50 centiméterrel! megnövekszik, télen pedig a< hidegtől körülbelül 40 centi­méterrel összezsugorodik, * :..hogy a világ legtisztább! vizű tavában, a japán Masya- tóban még a 40 méter mélység-! ben úszkáló halakat is jól lehet \ látni. * ;.. hogy a vadászhal, tudo­mányos nevén toxotidae, egy Kelet-Azsia vizeiben élő hal- fajta, a víztükör felett repülő,* rovarokat egy vízcsöppel „lövi ! le". A vízcsöppel megcélzott! rovar az ütéstől elbódul s a • víz felszínére esik, ahol a va- J dászhal kényelmesen eléri és ' elfogyasztja. ! Minden not érdeket Aki keres az ta­lál — tartja a köz­mondás. De a mai, dúsan megtömött női táskákban bi­zony néha hiába keres tulajdonosa valami apró tár­gyat, nem találja meg. Éppen ezért — hogy a kézitás­ka-tulajdonosok­nak ne kelljen so­ká keresgélniük, egy japán divat- tervező olyan ké­zitáskát állított össze, amely ki­nyitásakor kivilá­gosodik, Ez nem csoda, csupán egy apró zseblámpa­elem és a vele ösz- szeköttetésben lé­vő kis izzó követ­kezménye. A kivi­lágosítható kézi­táska még tartalék elemet is elbír. c/l mllaniosou találta meg szeeenesÁjét-----——--------­:! ' v / Y A ^ A' ■»* éj&gj * .. I ijíí'í : % '* v mföteU Jtliii í~^-r-a n f-iao rs q. Mire jó a távcső?! Leleményességben Firenze polgá­rai sem maradnak el a többi olasz- országi város polgáraitól. Egy fi- | renzei lakos ugyanis a Michel' Angelo téren csillagászati távcső-!1 vet állított fel. A távcső mellett# hosszú sorokban álltak a férfiak, j várva, hogy rájuk kerüljön a sor. t De a sorbanállás már a rendőrség f figyelmét Is felkeltette, s ezek az­tán megállapították, hogy a férfiak nem Holdat, vagy más égitestet nézték, hanem a nyári napokban szállodájukban lenge öltözékben pihenő nőket figyelték ... „Kitűnő szakképzettség” Vietnam államfője egy legújabb! rendelettel felszámolta Saigon éj-f jeli mulatóit, kártya-barlangjait, í nyilvános házalt Az Itt alkalma- i zott nőket varrónőkké képezték kl, T illetve csak azokat, akiket sikerülté elkapni. Nagy részüket ugyanis aí saigonl pénzemberek házvezetőnő-J ként alkalmazták. Egyes életmű- . vészek tízezer piasztert Is fizettek \ egy-egy ilyen „kitűnő szakképesí-# tésű” háztartásbeli alkalmazottért./ A férj jóbarátja Ezt a címet viseli a nemrégen! 1 Svédországban megjelent könyv-j i újdonság, amelyet állítólag még azt I autóbuszban Is olvasnak. A könyv ( , 100-nál több jótanácsot tártalmaz! az olyan férjek számára, akik ké-1 i sőn szeretnek hazajárni és nehe-t j zen találnak feleségük előtt ma-1 , gyarázatot. A könyv első kiadása É ’ órák alatt elfogyott, vásárlói és \ revől mind — asszonyoki » Kilenc gyermek után if — hármasikrek 4 Albániában Duse Cselja asszony,* i a dragocsi termelőszövetkezet tag- , Ja eddig kilenc gyermeknek adott életet, akik közül három meghalt, 1 hat pedig életben maradt. Decem­berben az asszony Ismét lebetege- , dett és a skodral városi szülőott­honban ezúttal hármaslkreknek 1 adott életet. A három újszülött kö­zül kettő leány, egy fiú. Az anya i és a hármasikrek jó egészségnek örvendenek. Tíz percig szünetelt a szív­működése * Az egyik bristoli kórházban mű-, tétet hajtottak végre Margery# Marks asszonyon, aki évek óta# vastüdőben él. Az asszony szíve a műtét után tíz percig nem dobogott, míg vég­re a sebésznek masszázs segítsé­gével sikerült megindítani a szív­működést és így visszaadta az asszonyt az életnek. Január végén került sor a „Miss Franciaország” válás»« (ásóra a lyoni Téli Palotában. A legtöbb szavazatot Gcnovie* ve Zanctti 18 éves párizsi szin inövendék kapta, míg további két szépségkirálynő esélyest az új szépsegkirálynő udvarból- gyévé választottak. Tetszik Önnek az olasz divat? Szakértők véleménye szerint Roswita Wlnnlnger 19 éves leány, a német színpad nagy Ígérete. Az elmúlt év tavaszán, amikor Roswita Irodába menet fel akart szállni egy villamos­ra, neki ment egy embernek. Az Illető, akibe beleütközött, Stcinweg színpadi rendező volt, akinek feltűnt a fiatal leány bájos arca, alakja és mozgása és rábeszélte, hogy iratkozzék be egy müncheni mozgásmüveszeti tanfolyamra. Tanulmányai közben kisebb színpadi szerep okét Is vállalt. Most filmet akarnak róla készíteni Olasz- és Törökországban. A kép: Roswita Wlnnlnger portréja. A római szalonok most mu­tatják be legújabb tavaszi mo­delljeiket. A ruhákat a „más- állapotos" vonal jellemzi, ame­—------ . lyet a jóhangzás kedvéért el­egyé” kéma e!moendyÓL.,zSogyédílJ kereszteltek középkorinak. ------­asszony tíz év óta beteg és szívóst Ugyanis az effajta szabás ki- kel átszőttek, akaratával már több ízben legyőz- hangsúlyozza a hasat. , te a halált. il ..... A test első részének ezt a Egy gondos hivatalfőnök kidomborítását — amit néme- Salemben dr. Bewerlay Smith,' | lyik modellen egy-egy sima az adóügyi osztály főnöke azt kö-\ masni fokoz — hátul rendki- vetell hivatalnokaitól, hogy hlva-f rs/nőrész talos útjaikra feleségükkel menje-# VUl SZÜKen SZaOOtl CSiporesz nek, vagy ha nőtlen az Illető, ak-J kisén. A szoknyák olyan fór­kor azzal, akinek udvarol, mert' májúak, mint a svájci juhnyá- _fgy kevesebb kiadásuk lesz és töb-* jafon a vezérürü csengője: Az olasz tavaszi divatot az eddiginél még nagyobb mér* fékben jellemzik a rendkívül könnyű szövetek, amelyeket néha különböző rikító színek* ÉS AZ AMERIKAI? bet gondolnak majd a munkájukra. „Asszonyfclesleg” Nyugat-Némelországban Nyugat-Németország elsőszámú problémája még mindig a nők kér­dése. Majd hat és fél millió asz­szony van munkaviszonyban, ami a munkaviszonyban levők felét je­lenti. Még mindig 3 millióval több nő él Nyugat-Németországban, mint férfi. A háborús özvegyek é szaténból készültek, a cipők­nj^levan "százaléka"« ^éven^alulL * [ ne\ Porcelán, vagy kerámia A hóborús özvegyek nyugdíjukat sarkuk van. Az egyik cipomo- vesztik, mihelyt íérjhezmennek,4 delien miniatűr sarkantyúk rrszVbanVmég Ä**tó falában szalmatás­telen gyermek. J kákát viseltek a manekenek. vagyis fönt szélesek és gömbö­lyűek, lefelé pedig keskenyed- nek. A kalapok tokja széles, ka­rimája keskeny. Bemutattak néhány lapos kereksapkát is. A ruhák tartozékai igen me­részek: a kesztyűk elasztikus Egészen nagy pettyekkel je­lent meg a tavasz az amerikai divatbemutatókon. 4 Fordította: BABITS MIHÁLY n, — Igen, igen, — ne Is mondjon többet: inkább ne­kem kell köszönetét mondanom az utánzásraméltó óvatosságáért, melyet tanúsított. Ritkán akadunk ennyi elővtgyázatra a fiatalságban: s nőm egyszer történt sajnálatos contretemps látogatóink gondatlansága foly­tán. Míg régebbi szisztémám volt érvényben, s pácien­seim szabadon jártak kedvük szerint mindenfelé, gyak­ran veszélyes kitörésig ingerelték őket a meggondolat­lan egyének szaval, akik az Intézmény megtekintésére Jöttek ide. Ezért kényszerültem bevezetni a merev el­zárkózás rendszerét: s most senki se nyer bebocsátást helyiségeinkbe, akinek tapintatára nem számíthatok: — Míg a régebbi szisztémájuk volt érvényben! — mondtam, ismételve szavait. — Eszerint jól értem, ha azt veszem ki beszédéből, hogy a kedélycsillapító ke­zelést, amiről annyit hallottam, már nem alkalmazzák? — Már néhány hete elhatároztuk, — felelte —, hogy erről végképpen lemondunk. — Igazán? ön bámulatba ejt! — Elkerülhetetlenül szükségesnek találtuk — vála­szolt sóhajtva — visszatérni a régi szokásokhoz. A ke- délycslllapító rendszer veszélye mindig döbbentő volt: s előnyeit nagyon Is túlbecsülték. Azt hiszem, uram, ha valahol: ebben a házban nagyarányú kísérlet tör­tént. Mindent elkövettünk, amit az ésszerű eniber­EDGAR POE: DR. TOLL ES PROF. KÁTRÁNY I szeretet sugallhatott. Sajnálom, hogy nem látogatha­tott meg bennünket valamivel előbb: akkor a maga szemeivel ítélhetett volna. De fölteszem, hogy ismerős a csillapító metódussal — értem a részleteket. — Nem tökéletesen. Amit tudok, csupán hallomás­ból, harmad- és negyedkézből nyertem. — Hát általánosságban úgy határozhatom meg a rendszert, mint amelynél a páciensek folytonos elné­zésben részesülnek, mint kiméit betegek, ménagés. Semmiféle szeszélynek nem mondtunk ellen, ami az őrült agyában megfogan. Ellenkezőleg, nemcsak elnéz­tük, hanem még bátorítottuk is azokat, s legtartósabb gyógysikereink egynéhányát ekként értük el. Nincs érv, mely az örült gyenge értelmére oly meggyőzően hatna, mint a reductio ad absurdum. Voltak például betegeink, akik csirkéknek képzelték magukat. A kúra abban állt: hangsúlyozni a dolgot, mint egy tényt, os­tobaságot vetni a páciens szemére, ha nem eléggé látja ténynek, — s így egy hétre megtagadni tőle min­den más diétát, mint ami természetszerűleg illik egy csirkéhez. Ily módon egy kis árpa és kavicsos homok csodát tettek. — Dehát ez volt minden: úgyszólván belemenni a rögeszmébe? — Semmiesetre sem minden. Sokat bíztunk az egy­szerű szórakozásokban, mint a zene, tánc, általában a testgyakorlatok, kártya, bizonyos fajta könyvek és így tovább. Ügy teltünk mintha mindenkit valami rendes testi betegség ellen kezelnénk: az elmezavar kifejezést sohasem ulkalmnztuk. Nagy súlyt helyeztünk arra, hogy minden őrült órlelmességében és diszkréciójában annyi, mint megnyerni őt magunknak, testestül-lelkes- tül. Ily módon az ápolók és örök egész költséges sze­mélyzetét nélkülözhettük. — És sommiféle kényszereszköz nem volt? — Egyáltalán semmi. — És sohasem zárták el a pácienseiket? « EDGAR POE: DR. TOLL ES PROF. KÁTRÁNY — Nagyon ritkán. Megtörtént, hogy némelyik beteg állapota krízishez vezetett, vagy hirtelen dühöngésre fordult: Ilyenkor titkos cellába szállítottuk, hogy ro­hama ne inficiálja a többieket, s ott tartottuk mind­addig, míg haza nem ereszthettük hozzátartozóihoz, mert dühöngő őrülthöz nekünk semmi közünk. Az ilyent rendesen nyilvános kórházakba szállítják. És most mindezt megváltoztatták, s hitük szerint: jobbra? — Határozottan. A rendszernek meg voltak a hátrá­nyai, sőt a veszélyei. Most szerencsésen kitört a dolog, az egész Franciaország minden Maison de Santé-jében. — Nagyon meglep, amit mond, — válaszoltam —, mert szinte meg voltam győződve, hogy ebben a pilla­natban nem is létezik más kezelése a rögeszmés bete­geknek egész Franciaországban. — On még nagyon fiatal, barátom, — felelt házi­gazdám —, de el fog jönni az idő, mikor megtanul a saját szemével ítélni arról, ami a világban történik és nem hallgat mások fecsegéseire. Amit hallunk, abbóí semmit sem kell hinni, s amit látunk, abból is csak felét. Már ami a mi Maison de Santé-nkat illeti, vilá­gos, hogy valami sarlatán félrevezette önt. De maja ebéd után, ha eléggé kipihente a lovaglás fáradalmait, örülni fogok, ha körülvihetem önt az épületben s be­mutathatok önnek egy szisztémát, amely véleményem s mindenki véleménye szerint, aki működésben látta, hasonlíthatatlanul a legeredményesebb minden eddigi közt. — S ez az ön rendszere? — kérdeztem. — Az ön sa­ját találmánya? — Büszkén vallom, hogy az — felelte — legalább bizonyos mértékben. Egy-két óra hosszat társalogtam ekként Monsieur Maillarddal, míg megmutatta az intézet kertjeit é> Üvegházait. (Folytatás a szombati számban.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom