Dunántúli Napló, 1957. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-17 / 14. szám

1957. JANUAR 17. N * p r; ö S ■Htok a BBifW A Till Eulenspiegel tilos Hollandiában A nyugateurópai, országok­ban sikerrel mutatják be a Charles de Coster, a nagy bel­ga író regénye nyomán ké­szült francia—német filmet, a Till Eulenspiegel-t. A holland cenzúra megtiltot­ta a film bemutatását azzal az ürüggyel, hogy „sérti a lakos­ság katolikus részét”. Egyméteres hő Montenegróban Belgrad (MTI): A Tanjug ti- tográdi jelentése szerint egcsz Montenegrót heves hóvihar sö­pri" le. végig, Több gépkocsi- úton megszakadt a közlekedés és a köztársaság északi részét a hófúvások teljesen elszakí­tották a tengerparttól. Kojasin és Andríjevica környékén csaknem egyméteres hó béní­totta meg a közúti közlekedést. A fontosabb útvonalak meg- tiszt ítúsára munkásosztagokat vezényeltek ki. Eehnondták a szolgálatot a higanyszálas hőmérők New York államban New York (MTI): Mint a Reuter jelenti, New York ál­lam középső részében felmond­ták a szolgálatot a higanyszá­las hőmérők a keddi dermesz­tő n’.dagben. Boonvillebcn alkoholos hő­mérőkkel 48 Celsius fok hide­get mértek. Ilyen alacsony hő­mérsékletét Szibéria egyes ré­szei kivételével eddig csupán az Északi Sarkon észleltek. 95 vagonra nőtt a termelés Kossulh-bányán A munkástanács üléséről Kedden tartotta kétheten­kénti szokásos megbeszélését a komlói Kossuth bánya mun­kástanácsának elnöksége. Erre az alkalomra meghívták az MSZMP intéző bizottságának elnökét, az üzemvezetés és a szakszervezeti bizottság kép­viselőit is. Hohn Antalnak, a munkás­tanács elnökének megnyitója — nem is lépett fel más igény- nyél — igen kurta volt. De a néhány mondatban sűrítve ben ne voltak az elmúlt hetek ke­mény munkái, erőfeszítései, hogy a Kossuth bányaiak is­mét a régi fényben állhassa­nak _ a megye, az ország elé „Javult a munkafegyelem, — mondotta — a szállítás. Ja­nuár 2-án mindössze 34 va­gon szenet adtunk, most vi­szont 05 vagont". — Szép, szép — hangoztat­ták a felszólalók — de több is lehetne. Az értekezlet vala­mennyi résztvevője egyetértett abban, hogy az országnak mos; szén és ismét szén kell. Mind­nyájan a lehetőségeket és a fel­tételeket feszegették s ha néha kemény hangon is, de felelős- sen szóltak a ma még meglé­vő nehézségekről. Az egyik Ilyen — a javulás ellenére — a szállítás. Kovács Imre, a szállítók képviselője igyekezett megvédeni' becsüle­tüket. „Kevés az ember — mondotta — s ha megfeszü­lünk, sem tudunk többet szál­lítani. Persze igyekezni fo­gunk, hogy ezután ne •marasz­talhassanak el bennünket.“ Azután más dolgok körű1 forgott a vita. „Kevés az al­ltat rész — szóltak többen is — s a meglévő mennyiséget sem jól osztják el. A felügyeletnek több figyelmet kell fordítani arra, hogy a kevésből min­denhova jusson." Kovács Jó­zsef elvtárs, üzemvezető fel­szólalásában arról tájékoztatta a íésztvevőket, hogy' az össz- üzemi fejteljesítmény még 271 ’dióval kevesebb, mint október 23-á előtt volt. Ezen változtat­ni kell. „Az elmúlt hetekben 1,1.1-an jelentkeztek bányamun­kára — mondotta. — Közülük mindössze 183-at találtunk bányamunkára a Xkalma snak, Bennük bízunk, jól fognak dol­gozni. Ezután már csak hely­ben és a közeli községekben lakó munkásokat vesszük fel mert, nincs szállás és lakás.“ Mindenki kíváncsian hall­gatta Bertus Imrének, az M- SZMP Kossuth bányai szer­vezete intéző bizottsága elnö­kének hozzászólását. Többe1 között ezeket- mondotta: — Köszönöm a bizalmat s azt, hogy meghívtak erre az ülésre. A pártszervezet erű:: ütőképes kollektíva. A mun- 1zástanács. a. vállalatvezetés, a szakszervezet számíthat a kommunisták példamutatására, a pártszervezet segítségére. Ezután hangsúlyozta: igen magas a szén önköltsége. Ezé forintért termeljük és csak 170 forintért tudjuk eladni. A pártszervezet a kommunisták útján meggyőzéssel akarja megértetni a bányászokkal, hogy ez így nem mehet tovább, ebből óriási kár származik. Ja­vasolta, hogy a szállítók, ügyé­ben ne hozzanak elhamarko­dott döntést, hanem hallgas­sák meg vezetőjüket. Órákon át folyt a vita, újabfc és újabb javaslatok hangzot­tak el. Vélemények és ellenvé­lemények csaptuk össze, s a végén határozatok születtek. Elfogadták Kovács Berlu és más elvtársak javaslatét. Ki legyen as üzemvezető Nagyba r§á ny ban ? Sokat vitatkoznak mosta­nában a nagyharsányi kőbá­nyában. A munkások egyik fele Adamecz Gusztávot sze­retné üzemvezetőnek latoi, a másik csoport viszont Vas­vári László mellett tör lánd­zsát. Es mint ilyenkor tör­té:- :i ■••okott, a sugdolódzások, valótlan In- rek terjednek el a másik fé’' „viselt dolgairól”, cs megin­dul a harc a felsőbb fórumok jóindulatának elnyeréséért, A látszat szerint tehát hét­köznapi és kissé közönséges intrikákról van szó az üzem­vezetői szék megszerzéséért. Ezt a látszatot még Vasvári László hívei is aiáfásv.« szí­ják azzal a mondásukkal, heg- a tört'• V-k-vik semnv közük a politikához. Vasvári László és Adamecz Gusztáv személyének össze­hasonlítása és az események vizsgálata azonban mást mu­tat. Vasvári László azoknak a csendes, jóindulatú és szór­Rendezzék a földkérdést! December 28-án megjelent Geréby György cikke. Ehhez kívánok egy néhány szót hoz­záfűzni. Míg Geréby György főleg az agronómusok kérdé­sével foglalkozik, addig én olyan kérdésekről szeretnék néhány szót szólam, amelyek Te hová tartozol ? Tíz napja beszélgettünk Hu- linui- Gyula elvtárssal, a pécsi állami gazdaság szentkútpusz- ■ tai üzemegysége vezetőjével Akkor nem gondoltam, hogy az ott elhangzottakat pápírra .vetem,,, S-hogy most • mégis ezt teszem,^’Sóinak1 egyetlen- oka ■vart; tanuljanak belőle mind­azok, akik ma még nem dön­tötték el, hova tartoznak, hova álljanak. Négyen ültünk az üzemegy­ség irodájában. A beszélgetés azzal kezdődött, hogy milyen lehetőség nyílik a pártszerve­zet megalakítására. — Az Októberi események igen sok embert' megzavartak, — mondta —. Nem tagadom, engem is. Eddig talán sosem fogamzott meg bennem oly élesen a kérdés: te hová tarto­zol? Sokat töprengett, gondolko­zott. Abból indult ki, hogy a magyar esemény a világmére­tekben folyó politikai harc ré­szé, Egy emberöltőn át s a ma­gyar történelem ezer évéből •szerzett tapasztalataiból fogal­mazta meg nézetét: Magyar- ' ország ezeréves tragédiája, hogy nyugat felé hajló politi­kája következményeként min­denkor annak védőbástyája volt. Saját testével védte nyu­godt fejlődési lehetőségeiket. Mit kapott érte? Rút hálátlan­ságot, gyarmati sorsot. Ma sem változott a nyugati országok politikája. S íme a válasz: „Köszönöm, ebből elég volt, másutt próbálkozom”, önma­ga boncolgatta a technika vív­mányainak szerepét a két vi­lágban, a termelőerők kibon­takozásának lehetőségeit. így jutott el végül a kommunista párt politikájához. A marxizmus-leninizmus a legmélyebben emberi és hu­manista — mondta. — Aki e szerint él és cselekszik, az csak a nép javáfa dolgozhat. S ez­zel mindjárt az is világos, hogy nem jár veszéllyel, ha belépek az MSZMP-be. Becsületesnek — csak humanistának és em­bernek kell lenni s ezért nem hátbaverés, hanem tisztelet jár. S Hulinai elvtárs. akit az el­múlt években „régi szakem­ber” címmel tituláltak — s ez nem jót jelentett, — akit nem igen becsültek — belépett a pártba. Hogy miért? Saját sza­vait idézem: — Megkeresem azoknak az embereknek a csoportját, akik­nek nézete egyezik az enyém­mel. összefogok velük, én is részt kérek munkájukból. Ezért nem várok semmiféle el­ismerést ... Aztán más kérdések körül forgott a beszélgetés. Azt ta­nácsolta: ne kapkodjuk el a pártszervezést. Idő kell ahhoz, hogy egymás segítségével vagy éppen ki-ki magában eldöntse, hova akar tartozni a jövőben. Türelmet, emberi megértést kell tanúsítani mindenkivel szemben. Az emberek bizony-1 talanok, a párttagok jó része is megingott, nem lát kivezető utat a zűrzavarból. Ezért az­után semleges álláspontra he­lyezkedik. — Az egyik sóikat vitatott probléma, — mondta — mikor válik valaki igaz hazafivá. Én úgy vélem akkor, ha szereti Villáminterjú — a télről Megkértük Ster- ba Frigyest, _ a pécsváradi járási tanács főmezőgaz­dászát mondja el, hogyan hatott az eddigi szeszélyes tél a vetésekre. — A múlt heti olvadások követ­keztében úgyszól­ván csak néhol maradt a földeken vékony hótakaró. Ez a jelenség ve­szélyeztette a veté­sek fejlődését, mert az éjjeli fa­gyok miatt már repedeztek a föl­dek és a gyenge gabonaszárak tö- • ved kezdtek szárad ni. — Szerencsére megkezdődött a havazás, és ha jön is a rádió által megjósolt mínusz 10 fokos hideg, az ilyen hótakaró mellett már nem okozhat károkat. A háztartásban talán gondot okoz az erős tél, mert több tüzelő kell, de a vetéseink most már bizton­ságban vannak. A föld-és a hótakaró között olyan hő­mérséklet képző­dik, amely nem­hogy ártana a nö­vényeknek. hanem még segíti azok fejlődését, erősö­dését, bokrosodá- sát. Egyébként is szükséges a növé­nyek erősödése, mert őszi árpa vetések elég gyen­gék. — Lehet, hogy hosszúra nyúlik a tél, ebben az eset­ben lesz-e elegen­dő takarmány az állatok áttelelteté- séhez? — A pécsváradi járásban mindig sok volt az állat. Mondhatom bőven van most is, de akármilyen hosszú is lesz a tél, sem­mi baj nem lesz az állatok áttele'lteté- sével. ezt az országot, küzd érdekei­ért, de e közben sosem feled­kezik meg más népekről, min­denkor a világpolitika szem­szögéből mérlegeli hazája sor­sát, fejlődését. Sok hasznos, mindenki szá­mára megszívlelendő tanácsot kaptunk. Köszönjük Hulinai elvtárs s örömmel üdvözöljük önt a megújhodó párt sorai­ban. Lipcsik István, a pécsi járási intéző bizottság munkatársa. jelenleg a parasztságot fog­lalkoztatj ik. Egyetértek Ge­réby Györggyel abbap, hogy a jövőben a mezőgazdasági szakigazgatásnak jobbnak, ki sebb létszámúnak és olcsóbb­nak kell lenni, mert az én véleményem szerint sincs szükség arra a sok országutat koptató aktatáskásra. Jelenleg az a legfontosabb feladat, hogy a mezőgazda­ságot kihozzuk össze-vissza kuszáit helyzetéből. Erre kell törekednie a kormánynak is, mert addig belterjes gazdál­kodásról, jobb termésről nem nagyon beszélhetünk. Rendez ni kellene végre a föld-kér­dést. Ha ez megtörténne, me­rem állítani, hogy a termeié", színvonala rohamosan emcl- .kedne. A mi. parasztságunk újra megmutatná, hogy új­ból olyan szorgalommal tud dolgozni, mint 1938-ban. ami kőris a vii, kis községünk több mint 70 vagon szemes gabonát termelt és hetenként nem kevesebb, mint 5—6 va­gon zöldárut vittünk Pécsre. Az őszi szezonban aztán szál­lítottunk mindenhova zöld­paprikát. Még jól emlékszem 1941-re, amikor a mattyiak a Délbaranyaí Gazdák Szövet­kezetén keresztül 72 vagon zöldpaprikát exportáltak. Ezt a helyzetet kellene új­ból megteremteni, akkor len­ne jómódú nép, gazdag ál­lam. Ehhez elsősorban szükség lenne a földkérdés revdezé- séreK amit nem a felsőbb szer veknek, hanem a falu lakói­nak kívánsága szerint kelle­ne végrehajtani. Mert nálunk is van 200 hold OFA terület, de még senki sem tudja, hogy mi lesz ezzel. Ha ez a kérdés megoldódik, meg lesz a parasztok termelési kedve és nem kell az aktatáskások­nak állandóan a faluban jár­ni. (Bcrnáth István levele alapján) galnias embereknek a típusa, akik ritkán szoktak politi­zálni. Adamecz Gusztáv vi­szont mintha az ellenkezője lenne. Szeret politizálni, még november l-e előtt kije­lentette, bogy belép az MSZMP-be. .1 óbarát sá g b an ran az üzem volt parltil ká­rával és György Ferenc bá­nyamesterrel, aki részivett a kommunista nagyaktiva de­cember í)-i pécsi tűnte rsén és szintén belép az MSZMP- be. Adamecz elvtárs lellát kommunista. Mindebből természetesen nem kovácsolhatnának előnyt maguknak Adamecz elvtárs hívei, hiszen mint a tények mutatják. Vasvári László jó­indulatú és szorgalmas em­ber és bár ritkán politizál, azért híve a munkásfiata­lomnak.. Viszont az se tűrhe­tő. hogy Vasvári László pár­tolói kcdveltjük visszavo- uuUságát használják fel cél­jaikra. Márpedig ez történik! Adamecz Gusztáv elvtárs — akár kimondva vagy kimon­datlanul — csak azért nem jó nekik, mert kommunista. A szakmai képzettségébe nem tudnak belekötni, mert har­minc esztendeje dolgozik a kőbányászatban. Mint mun­kás kezdte, közben iskolába járt, szorgalmasan tanult, bányamester, később pedig üzemvezető lett. Nem túlzás azt állítani, hogy a kisúMá­ban van a szakma minden ága. Vasvári Lászlónak ez­zel szemben csak néhány éves gyakorlata van a kőbá- nyászatban és nem is kőbá­nyászati üzemvezetőnek ta­nult, hanem erdőmérnöknek. így fest hát a „politika- mentes” vita Nagyharsány- ban. Véleményünk szerint feles­leges lenne továbbfolytatni az üzemi „kisháborúséit”. A vita már az első percben el­dőlt, hiszen minden ésszerű­ség amellett szól, hogy a na­gyobb szaíkmai képesítéssel és gyakorlattal rendelkező ember legyen az üzemvezető, tehát Adamecz Gusztáv. MAGVAR LÄSZLÖ A NÉP V E1 É S EST ER El O' Mindenki ismeri Hosszúhe- tényben Nemes János tanítót. Negyvenöt éve tanít a falu­ban, s ma már első tanítvá­nyainak unokái járnak hozzá. Tevékenysége azonban so­hasem szorítkozott csupán az iskolára, ő mindig az egész fa­lu tanítója volt. — Kezdetben bizony nehe­zen mént — mondja — nem volt itt azelőtt népművelés. Megalakítottuk az olvasókört, majd a faluszövetsóget és ek­kor már komoly színdarabo­kat rendeztünk. Bemutattuk a Falurosszát, Sárga csikót, stb-t. — Ismeretterjesztő előadáso­kat is rendeztek? — Gyümölcstermelő szőlé­szeti tanfolyamokat, sőt ezüst- kalászos tanfolyamokat Is szerveztem, vezettem — vála­szol Nemes János — Mindig olyan tanfolyamot vagy elő­adást tartottunk, amilyent a falu népe kívánt. Eljöttek, megmondták nekem — s itt elmosolyodik — barátjuk vol­tam, ismertem őket, közöttük, értük éltem... — S mi volt ezért a bér?... — Semmi. A népművelés úgy . hozzátartozott a tanító­sághoz, mint anya a gyerme­kéhez. Eszembe sem jutott, hogy érte pénzt kérhetnék. Neunes János hosszú évek alatt összegyűjtötte a falu szo­kásait, hagyományait, hiedel­meit és u népviselettel kap­csolatos adatokat. Állandó összeköttetésben áll a Népmű­vészeti Múzeummal, sőt gyűj­teményéből a British Museum- ban is találunk anyagot. Mégis, ezt az embert, aki igazán ismerte a falu népét, IS osszúak a téli esték, s különösen azok falun, ahol ! csak néha-néha tart előadást a mozi, ahová csak : ritkán jut el a színház. Az elmúlt években úgy próbál- j tak ezen segíteni, hogy „vonalas“ műveket mutattak be, | a nagynehezen összeverbuvált színjátszókkal, Shillerről \ és Heinéről tartattak előadásokat. Aztán csodálkoztak, j ha mindez nem elégítette ki a falut. Most új világ köszöntött ránk, s ennek az új szellem- j nek már az idei télen éreztetnie kell hatását a falu kul- j turálís életében is. Alapvetően át kell szervezni a nép- i művelést és ehhez ki adhatna jobb tanácsot, mint az éve- \ ken át igen-igen sok helyen félreállított öreg falusi taní­tó. Három tanítót kerestünk fel, Hosszúhetényben, Zengővárkonyban és Máriákéménden, hogy megkérjük őket, mondják el tapasztalataikat a fiataloknak. segítség kellett, — megtalál­ták. De véleményét nem hall­gatták meg. Ma, amikor látjuk a népmű­velési munka hibáit, feltétle­nül meg kell hallgatni Nemes Jánost. ) Csás<zá l átt&S Családja körében találjuk Császár János zengővárkonyi tanítót. Első szavai a falusiak szorgalmát, művelődésszomját, áldozatkészségét dicsérik. Kü­lönösnek hangzik ez most, amikor éveken át- épp az el­lenkezőjéről hallottunk. — 1942-ben Zengővárkony lakói összefogtak — mondja — s kultúrilázat építettek. Ha fa kellett a fűtéshez, nem volt probléma, mindenki hozzájá­rult a készlet gyarapításához. A dalárda sikereit pedig nem lyamokat szervezett Császár János, hogy a fiatalok sem feledjék ezt a régi, ősi művé­szetet. Hová lett mindez? Csak em­lék. Császár Jánost elhelyez­ték Zengővárkonyról, nem volt rá szükség a népművelési mun kában sem. Visszajön még az az idő, ami kor a tanító megint a falu kul­turális életének vezetője, irá­nyitója ,szíve-lelke lesz? Visz- sza kell, hogy jöjjön. Császár János emlékei bizonyítják: mű velödik, tanul a falu népe, ha a művelődés módszerei megfe­lelnek felfogásának és egyez­nek érdeklődési körével. J Nävi dtzsZ Következő állomásunk Má- nakéménd. Kóvi Dezsőt keres­tük. ö a legilletékesebb a falu ban, hogy elmondja: milyen is lehet elfelejteni. Ha disznó­ölésre, lakodalomra hívnak ré- volt a kulturális élet régen, gi ismerőseink, felidézzük a hiszen 1916 óta él a faluban. régi emlékeket, sikereket. — Sok munkám volt — yá­, Zengővárkonyon igen szép laszol kérdésünkre — csak köt­ném foglalkoztatták az elmúlt szőtteseket készítették — ma száz gyereket tanítottam reg­években a népművelési műn- már nem, mert nem kapnak geltől-estig. Este színit- szó­ka egyetlen területén sem. Ha, anyagot — ezért szövőtainfo- dűltem, csak ledőltem a dí­ványra, — mondtam — nem kell nekem sem enni, sem in­ni, csak pihenni, S ennyi mun­ka mellett mégis rendeztünk színdarabokat, ismeretterjesztő előadásokat. — Emlékszel arra a legényre, aki olvasni ugyan nem nagyon tudott, mégis egyik legjobb szereplőnk volt? — szól közbe a felesége — még trágyahordás közben is a szerepét mondta. Máriakéménden sok a szőlő, a szőlészeti, de különösen szá­molás-mérés tanfolyamok iránt érdeklődtek a falusiak. Kövi Dezső tehát ilyeneket szerve­zett. Az asszonyoknak, lányok­nak főzőtanfolyamokat kíván­tak. Ez is megvolt. Itt is volt dalárda, színjátszás. —■ néme­tül, magyarul. — Mi a tanító úr véleménye — fel lehet ma ébreszteni a kulturális életet a községben'.’ — kérdeztük. — Hát, először is rendezni kellene a községben a földkér­dést. Ha a falu megélhetési kérdései rendeződnek, azt hi­szem, újból a régi lelkesedés tölti majd el a szíveket. • Az itt említett három régi tanítón kívül sokan vannak még a megyében, akiknek a néoművelés évtizedeken keres/, tül csaknem olyan fontos volt, mint a tanítás. Érdemes lenne őket — a művelődési ősztá1 vök megalakulása után —összehív­ni. Mondják el, hoevan szer­veznék meg a gazdaköröket, ahol a falvak lakói őke1 ér deklő, az ő problémáikkal fog. lalkozó előadásokat hallhatná­nak és a hosszú téli estéken el- szórakoznénak. ök megmonda­nák. mi érdekli a nén°t s nem ke'lene a falura ráerőszaketoi érdeklődési körétől távolélő előadásokat, FVekrsek ' - el­múlt évek pj ' :J ’ — úgysem lesz sikt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom