Dunántúli Napló, 1957. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-15 / 12. szám

2 NAPLÓ 1957. JANUAR IS. ^ Marosán György elvtárs besxéde Mohácson (Folytatás az 1, oldalról.) sán elvtárs — és ez határozot­tan felháborító. Hát kik a fe­lelősek Mohácsért? Kik csi­náltak belőlünk négyszáz évig gyarmatot? Ki volt az, aki 1919-ben boldogan fogadta a Csonka-Magyarországot is, és ma boldogan fogadná még a volt Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyét is, csak az övé, egye dűl az övé lenne? Mindenki jól tudja, hogy ki volt az és hogy kik lennének azok. És most ők akik még magyarul se tudtak tisztességesen, kiabál­nak, hogy vissza a régi hatá­rokat, s kívánják, hogy a tíz­milliós Magyarország menjen neki Jugoszláviának, .Romániá­nak, a Szovjetuniónak és Cseh­szlovákiának! — Nem — folytatta Maro­sán elvtárs — nem tesszük kockára nemzeti létünket, ök a felelősek a történtek­ért, s ha már megtörtént, vegyék tudomásul, hogy a határkérdést lezártuk, béké­ben és nyugalomban aka­runk élni szomszédainkkal. A magyarországi nemzetiségi­eknek megadjuk a jogaikat és ugyanezt kérjük a magyar ki­sebbség lakta szomszédos or­szágoktól is. Ezzel elérjük a lé­nyeget: a Kárpát-medencében lakó magyarok jómódban és barátságban fognak élni. Ady valamikor arról kesergett, hogy magyar, szláv és oláh bá­nat egy bánat marad — mi pe­dig most azon leszünk, hogy magyar, román és szláv öröm egy öröm legyen a szocializ­must építő Kárpát-medencé­ben. Kik is a rendszer örökösei ? Marosán elvtárs ezután el­mondotta, hogy mindenki gyű­lölettel beszél a Rákosi klikk­ről és így beszélhet ő is, hi­szen hat évet töltött a klikk börtöneiben. De október 28-án nem erről volt szó, hanem ellenforrada­lomról, mert ezt a gyűlöletet ■már az első pillanatban kihasz­nálták az ellenforradalmárok a saját céljaikra. Marosán elvtárs az ismert tények után több újat is el­mondott a parlament akkori életéből. Az első napokban csak a tíz főt foglalkoztató üzemek volt tulajdonosai jöt­tek. másnap már megjelent a GYOSZ is, hop* a régi álla­mosítások eltörlését követelje. A következő napokba előkerül­tek a naftalinszagú egyenru­hák, ismét beöltöztek a Horthy-tisztek — megszűnt az elvtárs, jött a .kegyelmes uram” és a bokacsattogtatás. Az egyik honvédőt például megfenyegették, mert elvtárs­nak szólította a horthysta tisz­tet. Nagyot nézett szegény ka­tona, hogy hová jutunk, ami­kor nézett, szembetalálta ma­gát apja gyilkosával. Eszébe jutott, hogy ezt egyszer már megcsinálták a horthysták. — Ezek a tiszturak nagyon szívesen hivatkoztak a negy- vennyoloas fiatalokra — foly­tatta Marosán elvtárs. — Egyet azonban elfelejtenek: a negyvennyolcas ifjak nem tör­tek be a cipő és textilüzletek­be, ők pedig tizenkétezer tol­vajt, rablógyilkost és más kö­zönséges bűnözőt öltöztetlek egyenruhába. Vajon milyen je’szóval tették? Azzal talán, hogy Kossuth is felfegyverezte Rózsa Sándor szegénylegé­nyeit? Mert ez igaz, csakhogy Kossuth a Habsburgok ellen adott fegyvert Rózsa Sándo- réknak, ők pedig a bűnözők ki­engedésével odáig juttatták a „nemzeti forradalmat”, hogy sohasem raboltak és foszto­gatlak annyit Magyarorszá­gon, mint ezekben a napok­ban. — A horthysta tisztek és a „rabló-forradalmárok” tevé­kenységének a megélénkülé­sével egyidőben „kis köztár­saságok” alakultak — foly­tatta Marosán elvtárs. — Győrben például külön kor­mányt alakítottak az Eszterhá- zyak és a Széchenyi-ek, s ugyanakkor Miskolc is elsza­kadt. A parlament előtt Mind- szenty kormányba vételéért tüntettek — mert akkor már Nagy Imre se volt jó, — her­cegprímás „Őeminenciája pe­dig nyilatkozott, hogy a rend­szer örököseinek felelniük ke’l... A rendszer örökösei­nek? Vajon kik voltak a rend­szer örökösei? A munkások, parasztok és értelmiségiek. Nem leszünk ■ ki méteresek * az ellenforradalom­mal szemben! — Vegyük például az értel­miséget. Sok bűn terheli a Rá kosi-klikket velük szemben is, egyet azonban nem szabad elfelejtettünk. Móricz Zsíg- mond örült 1938-ban, ha egy könyvét ezer példányban ki­adták, most meg tízezres pél­dányszámot is elér egy jó re­gény. József Attila öngyilkos lett a múltban, mert feneket­len nyomorban élt — de volt-e az utóbbi 12 év alatt ön­gyilkos Író Magyarországon? Nem volt, mint ismeretes, so­kan Kossuth-díjat kaptak. Marosán elvtárs hozzátette, hogy Európa egyetlen olyan orszá­ga voltunk Ahol nem volt titkos választójog, ahol nem volt nyolcórás munkaidő és ahol — a lakosság számará­nyához viszonyítva — szin­te katasztrofális méreteket öltött a fö’dnélküliség: mint ismeretes, 3 millió nincste­len szegény élt az országban. — Igen, bűnös volt a Rákosi- klikk is — folytatta Marosán elvtárs — és ezt sokszor meg­mondottuk. A Rákosi-kldkk- nek azonban volt egy olyan bűne is, amiről meglehetősen keveset beszédünk. Mégpedig az, hogy Imrédivel, vitéz Endre I^ászlóval és a többi vezető fa­sisztával mégcsak elbántak, a többi azonban aránylag sértet­lenül vészelte át a tizenkét esztendőt és alkalmuk lett el­lenforradalmat kezdeni. Nos, mi nemcsak a Rákosi-kllkk- nek oly sokszor hangozta- ■ tott bűnei ellen fogunk har­colni, hanem ez ellen is és nem leszünk többé kímélete­sek az ellenforradalommal szemben. Nem adunk többé alkalmat a fegyveres felkelésre és nem en gedjük meg hdgy újra sztrájk­hullámba döntsék az országot és hogy inf'ációt zúdítsanak a nép nyakába. Legyen most már egyszer az ellenforrada­lomnak is Mohácsa! Marosán elvtárs beszédének végéin megkérte a kommunis­tákat, hogy menjenek az em berek közé, beszéljenek velő' türelmesen és barátságosan e kormánynyilatkozatról és s fontos tennivalókról, mondják meg, hogy a munkás-parasz kormány a nép kormánya, szá mit a segítségükre és támogr 1 ásukra. Az ellcnforradalomal széfh ben viszont ne legyenek s’ a munkások, se a parasztok se az értelmiségiek kíméle­tesek. Marosán elvtárs beszédé^ sokszor félbeszakította a tap' és a helyeslő közbekiáltások Az emelkedett hangulatú nagy­gyűlés az Intemacionálé el- őneklésével ért véget. Marosán elvtárs utána elbeszélgetett a vállalati igazgatókkal és a mur kástanácsok elnökeivel majds visszament Budapestre. Ünnepi ülés Taskentben Lenin-renddel tüntették ki az Üzbég SZSZK-t Taskent (MTI) A TASZSZ jelenti: Az üzbég népet, amely önfeláldozó munkájával híres­sé tette köztársaságát, a leg­magasabb kormánykitüntetés­sel, a Lenin-renddel jutalmaz­ták. Az Üzbég SZSZK Legfelső Tanácsa, a köztársaság minisz­tertanácsa és az. Üzbég Kom­munista Párt Központi Bizott­sága vasárnap a taskend ope­raházban együttes ünnepi ülést tartott Az elnökségben helyet fog­lalt N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Legfel­ső Tanácsa elnökségének tag­ja, továbbá az Üzbekisztár Párt és a szovjet szervezetek vezetői, a ko'.hozföldek és az iparvállalatok ismert dolgozói, valamint a testvéri köztársa­ságok küldöttségeinek vezetői. Az ünnepi ülést S. R. Rasi- iov. az Üzbég SZSZK Legfel­ső Tanácsa Elnökségének el­nöke nyitotta meg. Ezután N. Sz. Hruscsov -melkedett szólásra. N. Sz. Hruscsov beszéde vé^ gén átnyújtotta a Lendn-rén­:!et, amellyel a Köztársaságot kitüntették N. A. Muhitgyi- novnak. az Üzbég Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának. Angol komervaüv képviselő utaz k Budapestre London. (MTI) Mint a lon­doni rádió jelenti, James Ilut- ih insor angol konzervatív kép­viselő útban Magyarország fe­lé megérkezett Bécsbe. Ö az első angol képviselő, aki ma­gyar vízumot kapott az októ­beri események óta. Hutchinson azt mondta Récs-* ben a laptudósítóknak, hogy nem az angol kormány nevé­ben jár el. Látogatása tetie- sen magánjellegű. Reméli, hogy módja lesz megbeszélni a magyar segelyprobtémákat és az általános politikai és gazdasági helyzetet is. Mi újság a nagyvilágban? A zágrábi Vjesnik jelentése szerint a dalmát tengerparton tíz nap óta szokatlanul meleg nyári időjárás uralkodik. A hőmérséklet 20—30 fok kö­zött mozog. Az emberek nyári öltözetben járnak. Ilyen szo­katlanul meleg januárra évek óta nem volt példa Dalmáciá­ban. Hivatalos adatok szerint Olaszországban a megélhetési költségek tavaly 4.3 százalék­kal emelkedtek. A háború előt­tihez képest a megélhetési költ­I zeneterén látlak a „repülő plébános“ Párizs (MTI) A DP A je­lenti: Simon abbé, a „repülő plébános" néven ismert fran­cia pap, vasárnap délben Párizs közelében tizenötezer néző előtt harmincöt méter magasból a Marne folyóba ugrott, hogy a nézőktől kért beléptidíjakból fedezzék munkáslakások építési Jtölt- ségeit. A víz hőmérséklete négy fok C volt. A plébános fel­mászott az általa épített ug­róállványra, fent gyorsan le­vetkőzött, majd a mélybe ugrott. Félig öntudatlanul bukott ki ismét a vízből és két búvár segítette partra. ségek indexszáma 62.77 szoro­sára nőtt. A két évvel ezelőtti állapotokhoz viszonyítva a megélhetési költségek 6.9 szá­zalékkal emelkedtek. A legna­gyobb mértékben a ruhanemű- ek, továbbá a villanyáram és a fűtőanyag drágult. A köz­szükségleti cikkek ára a hábo­rúelőttihez képest 73.45 szo­rosára nőtt. • Január 12-én írták alá Bel- grádban az Albán Népköztár­saság és a Jugoszláv Szövet­ségi Népköztársaság közötti I957-re szóló árucscrcegyez- meny jegyzőkönyvét. Az áru­csere volumen je a múltévihez \ viszonyítva növekedett. * Togo afrikai francia gyarmat lakossága gyűjtést indított Ma­gyarország megsegítésére. A gyűjtés első eredménye más­félmillió frank. * A TASZSZ közli: D. T. Se­pilov, a Szovjetunió külügymi­nisztere január 12-cn villásreg- •relit adott a Szovjetunióból el­távozó William Hcyternak. Nagy-Britannia moszkvai rend­kívüli és meghatalmazott nagy­követének tiszü petére. A vil­lásreggelin megjelent a brit nagykövetség több vezető tiszt­viselője, szovjet részről többek között jelen volt A. A. Gromi- ko, a külügyminiszter első he­lyettessé. A villásreggeli barát­ságos hangulatban zajlott le. * A DPA jelentésé szerint a jövő hét elején Bécsben ár- gyalások kezdődnek a <íét osztrák koalíciós párt köz»1’ t az el nökvá 1 ászt ásókról. A kor­mány kedden írja ki a válasz- ásókat és minden valószínű­ség szerint közli már a válasz­tások Időpontját is. A Detroit News olvasóinak több olyan levelét közli, amely­ben azok elégedetlenkednek az Egyesült Államokba érkeze ma gyár menekültek miatt. , A negyven-ötven éves amerikai munkanélkülieknek is élniük Ítéli — hangzik az egyik tövéi­ben — de számukra nincs munka Gondo hódiunk e’"bb magunkról.” Ugyanilyen ér­zelmeket fejeznek ki más le­vélírók is. Nápolyi jóslat Több olasz újságolvasó jós­latot kért az 1957-es évre, s erre a kérdésre válaszolt Achille D. Angello „nápolyi Soha ennyi idegen nem for­dult meg Baranyában, mint az utóbbi hetekben és soha eny- nyi „állj" kiáltás nem hangzott el a határ közelében, mint mos­tanában. A „vendégek“ a leg­különbözőbb foglalkozásokat és társadalmi állásokat képvi­selik. Van köztük mezőgaz­dász és vállalati dolgozó, fő­szolgabíró és magános nő. S akad még író is. lró a disszidálok között Budapestről érkezett me­gyénkbe Ladányi László író, Nem fiatal ember már és sok pusztulást megért életében. Mégis disszidálni akart Ju­goszláviába. Elhatározásának oka: nem kapott iparengedélyt, hogy öregségére biztos jöve­delmet biztosítson magának. Kellemetlen, de ki tudja, ta­lán mire visszatér Budapestre, várja az iparengedély. Mert nem lehet mindenkinek min­den sérelmét azonnal orvosol­ni. Ezt írónak nem kell külö­nösebben magyarázni. SS-köpenyes doktor Magas férfi ül a kihallga­tást végző tiszt előtt. Bilgeri csizmát visel. Ruháját katona anyagból alakították át. Mi­kor beszél gúnyosan mosolyog. — Neve? — Dr. Gyimóty László. — Foglalkozása? — Jelenleg állásnélkül va­gyok. 1952. óta fizikai munká­ból élek. Az utóbbi hónapok­ban alkalmi munkás voltatn Bogyiszlón. — Es korábban? — Szolgabíró. Először Gyün­kön, ahol az apám gimnáziumi H ATÁRS ÉRTŐK tanár volt. Majd Paksra ke­rültem és végül Sárbogárdon szolgabíróskodtam. Röviden beszél és kerül min­den szót, amiből múltjára le­het következtetni. Elmondja, hogy sógorával akartak átszök­ni a határon. A családot is vitték. Tolnáról indultak el, s vonattal érkeztek Bátaszékre. Onnan autóbusz hozta Mo­hácsra a disszidálókat. A váró­teremben töltötték az éjszakát s vasárnap gyalog indultak el a határ felé, hogy átjussanak Udvarra. Elfogták őket. A só­goron furcsa kabátot találtak a határőrök. Színe szürke, sza­bása egyenruhára vall s na­gyon hasonlít az SS katonák köpenyére. Csak a jelzés hiány zott a hajtókáról. — Kié a köpeny7 — Az enyém — válaszolta Gyimóty, de hamarosan rájött, hogy „rossz gúnyát" öltöttek, mert a köpeny eredetét felis­merték. Azt vallotta, hogy 1945-ben hozta valaki (?) Sár- bogárdra és ő attól vette. A zsebéből 3.940 forint ke­rült elő. Vallomása szerint az­ért akart kimenni, mert itt nem találta meg a pénzszerzés módját. De a csaknem négy­ezer forint másról tanúskodik. A derék kocsmáros Két lány elindult Siklósról a határra. Az egyik 17 éves, a másik sem sokkal idősebb. To­ronyiránt nekivágtak a szántó­földnek, erdőnek. Taposták a bokáig érő tarat ét ktrültek minden házat, embert. Alsó­szentmártonban, a kocsmában pihentek meg. Ismerős volt a kocsmáros. Tőle akarták meg­tudakolni, merre visz az út a határra. Féldecit kértek. — Hová lányok? — kedé­lyeskedett a kocsmáros megyünk. Ha nem hiszi kér­dezze meg Siklóson. Nekem azt mondták, fáért kell menni ide a határszélre és adtak há­romszáz forintot. — És a háromezer, ami a pénztárcában van? — Kerestem. Disznókat vá­gok. Ebben az évben ^már 77 kenyérből hat kilót kellett na­ponta az asztalra tenni. A csa­ládi pótlékból még kenyérre sem futotta. — Mit akart odakint? — Magam sem tudom. Dol­gozni. A három nagyobbik fiammal elmentem volna va­lami fizikai munkára. Mi mást csinálhatok. Vagy maszekos- kodok. — Itt is lehet, ha kedve van hozzá. — Lehet, csak nem úgy mint Azok közelebb hajoltak, úgy disznót vágtam. Jól 'teresek. ^kinLu Ezt N,volc súgták a fülébe. — Át. Segítene? A kocsmáros tagadólag in­tett. — Nem lesz az jó, lányok. Nem nektek való. Először is Isten engem úgy segéljen, hogy csak 300 forintot adtak, fuvar­ra. — Hol ült fel a 18 disszi­dáló? — Siklóson, megkérdezheti a évig voltam ipartestületi jegy­ző.. Tudom, mit lehet. Ez az ember elmaradt az élettől, az eseményektől. Még mindig 1956 október 23 előtt él. Nem vette észre, hogy vál­nem biztos, hogy sikerül át- Eerkót, az megmondja. Én azt fo^oíf az élet, változtak a le­menni a határon. Elfognak a határőrök. S ha elfognak, isten tudja mit csinálnak veletek, de hogy nem vesznek el feleségül, arra itt a nyakam. Ha meg át­juttok, akkor az ottaniak bán­hatnak veletek a kedvük sze­rint. Hát kell ez nektek? Vagy hittem, hogy fáért jönnek, de mit tudom én — aztán sírni kezd. Az embercsempész sír. Tud­ja, hogy ezért börtön, súlyos büntetés jár. S a családapa, akit szállí­tott? Csak a homlokát ráncol­éppen erre vágytok? En csak ja. ö nem tudja, mi lesz vele, azt tanácsolom, forduljatok mi lesz családjával, hét gyer­vissza, míg nem késő... Per­sze, ahogy akarjátok?! A két lány megszeppent. Kiitták a féldecijüket és sietve elindultak haza. Hogy mégis bekerültek a rendőrségre, egy kis beszélgetésre, azt a gondos mekével. Mindent felégetett maga mögött s a lehetőségét is elvágta, hogy visszatérhes­sen otthonába. — Miért? — Állami gazdaságban vol­hetőségek s ebben a változás ban neki is része van, számára is jut egy nagyobb darab ke­nyér, csak meg kell fogni. Be­lefáradt a gyorsan pergő ese­mények követésébe, annyira lekötötte a saját baja, a nagy család mindennapos gondja. Maga is elismeri: — Hihetetlenül elfáradtam. Aztán okokat keres: két gyermek után is annyi illet­mény földet kap mint hét gyer­mek után, a tejmennyiséget is helytelenül szabták meg. Ke­vés. Igazat kell adni neki. Ezek hibák és segíteni kell rajtuk ____a_____ tam főkönyvelő. A család Kör- ____ sz ülőknek köszönhetik. Ugyan- ayén én távol. Se lakás, se ke- De ncm hogy megszö­is szüleik, amikor észrevették, reset, hogy abból családomat ]cunk most, amikor végre le- hogy,a lányok eltűntek, azon- eltarthassam. A demokráciá- hetőség tan a jobb élet meg- nal értesítették a rendőrséget, ban értem el a lehető legma- teremtésére. gasabbat, amit elérhetek. — A Egy család tragédiáid Nyolc éve már főkönyvelő m- di Mdjával ütt s gyök. Nincs tovább. S ez az J *" Varjú Jenő siklósi fuvaros én nagy családomnak kevés, vallomása vértforraló. A fizetésem 1750 forint volt és »I Azt *etn tudtam, hova 560 forint osaládipótlék, Csak A határőrök most liazakiil- meg vagyok győződve: ez a legjobb megoldás. GALDQNYl BÉLA mágus”. A jóslat érdekesebb részei így hangzanak. Az 1957-es év meglehetősen sötét lesz. Vannak azonban biztató kilátások is. így a leg­fontosabb: 1957-ben nem lesz háború. A láthatáron gyakran megjelenik majd a fegyveres összetűzés réme, s ezek a sö­tét fellegek természetesen fő­leg a Közép-Keletről szállnak fel. Ezen a vidéken meglehető­sen veszélyes diplomáciát csa­tározások zajlanak le. Az év második felében egy súlyos esemény szinte kikerülhetet- lenné teszi a világháborút; el­érkezik a nap, amikor néhány nagyhatalom kivonul az Egye­sült Nemzetek Szervezetéből s ez súlyosan veszélyezteti majd a világbékét és pánikot teremt az egész földkerekségen. Ez lesz az év fekete napja, de a fellegek csakhamar szétoszla­nak. Ha nem is lesz háború 1957- ben, igen súlyos nemzetközi csapásokat mérnek egymásra a szembenálló felek gazdasági té­ren, Európában, így Olaszor­szágban is. A gazdasági nehéz­ségeket fokozza a várható ke­mény tél is. Belpolitikai téren a négy olasz párt koalíciója továbbra is uralmon marad, és nem kö­vetkezik be a szocialista par­tok egyesülése. Az olasz közvéleményt erő­sen foglalkoztatja majd egy igen súlyos botrány bankárkö­rökben. Sokat fognak beszélni Mar­git hercegnőről, az angol ki­rályi család tagjáról, ő is, mint annakidején nagybátyja, le­mond rangjáról, hogy annak legyen élettársa, akit szeret. A mágus ezenkívül egy cso­mó olyan kisebb jelentőségű eseményt is megjósol, amit minden „természetfölötti” ké­pesség nélkül is bárki előre láfhat. így: nagy haladást a lökhajtúsos lövedékek terén, mesterséges bolygókat, új fel­fedezéseket az orvostudomány­ban, stbu

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom