Dunántúli Napló, 1957. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-06 / 4. szám
4 N a p r; fi 1957 JAVTTAR < Elkészült a tervezet a munkástanácséi működéséről Nyereségrészesedést kapnak a jól működő gyárak dolgozói Az állam csak hetvenöt százalékos fizetést biztosít a rosszul • gazdálkodó üzemek dolgozóinak A Népköztársaság Elnöki Tanácsának a munkástaná- csiokról kiadott törvényerejű rendelete nem intézkedett részletesen a munkástanácsok működéséről. Több munkástanács sürgette valamilyen — legalább ideiglenes — működési szabályzat kidolgozását. \z ideiglenes műjtödési szabályzat tervezete elkészült s azt a Csepeli Vas- és Fémművé«, az Egyesült Izzó, a Ganz Vagon- és Gépgyár, a Magyar Pamutipar, a Ruggyantaáru- gyár, két nagy építőipari vállalat munkástanácsának és a SZOT-nak képviselői, az ipari minisztériumok megbízott vezetői és több más szakértő megvitatta. A tervezet foglalkozik a munkástanácsoknak a vállalat gazdálkodásával kapcsolatos feladataival. A munkástanács köteles megőrizni és rendeltetésszerűen felhasználni a vállalat álló- és forgóeszközeit. Ezek az eszközök az egész nép tulajdonában vannak, tehát nemcsak az illető vállalat dolgozóinak tulajdona. Ebből következik, hogy a munkástanács ezekkel az eszközökkel nem rendelkezik teljesen saját elgondolásai szerint, például nem adhat el úgy gépeket, anyagokat, hogy a bevételeket szétosztják a vállalat dolgozói között. A munkástanácsnak az a fel a bank csak különleges feltételekkel ad hitelt: olyan intézkedéseket kell tenni a vállalatnál, hogy a hitel felhasználásával a nehézségeket leküzdjék és a hitelt Is vissza tudják fizetni. Ha azonban a vállalat olyan hibásan gazdálkodik, hogy a banktól kapott szanálási hitel sem segít, a vállalat dolgozói nem kapják meg százszázalékos fizetésüket. Ilyen esetben az állam 75 százalékos bért biztosít. A teljesen fizetésképtelen vállalatok sorsáról — megszüntetéserői, átszervezéséről, más vállalatba történő beolvasztásáról, — az illetékes szakminisztérium három hónapon belül köteles dönteni. A munkástanácsnak éppen ezért joga, de elsőrendű feladati is, hogy figyelemmel ki- | sérje, ellenőrizze az igazgató, a főmérnök, a főkönyvelő és b. vállalat többi vezetőjének működését, beszámoltassa őket munkájukról, a vállalat gazdaságos termelésének kérdéseiről. A munkástanács maga állapítja meg, mikor és milyen beszámolóra tart igényt. A munkástanácsnak a vállalaton belüli ellenőrzésre jogában áll külső szakértőket is igénybe venni. A vállalati mérlegbeszámolót a munkástanács hagyja jóvá. A tervezetet pénteken a Munkás önkormányzatot Előkészítő Bizottság kibővített ülésén vitatták meg. (Megjelent az Esti Hírlap 1957. január 4-i számában). FÓRUM Mégegyszer a jólétről Közel egy hónapig folyt a vita, de folyhatott volna akár két hónapig is, annyi hozzászólás, levél, vélemény, gondolat érkezett be a szerkesztőségbe. Hogy mégis kénytelenek vagyunk abbahagyni a vitatkozást, s nem keressük tovább a feleletet arra a kérdésre, hogy „Mit tehetünk ma a jólétért?” — megvan az oka. Egyik oka: a nagy terjedelmű elemző cikkek túl sok helyet foglalnak el az amúgy is helyhiánnyal küzdő lapban. Terjedelmet, oldalszámot növelni pedig nem tudunk, mert ma nehéz ügy a papír. A másik ok, amiért lezárhatjuk a vitát: lényegében megkaptuk a választ a feltett kérdésre. A vitaindító cikk hibái ellenére is nagy visszhangot váltott ki, s a munkásokon és parasztokon kívül közgazdászok, főkönyvelők, mérnökök, vezetők mondták el véleményüket Vita után a múlt és jelen gazdasági helyzetéről. a múlt tanulságáról a jelen feladatairól. A jólét egyetlen záloga. a munka Ha helyszűke miatt nincs is mód részletesen kitérni egyes hozzászólások értékelésére, megpróbáljuk összefoglalni a főbb kérdéseket. A hozzászólók többsége abból indul k:, hogy a jólét első és szinte egyetlen záloga ma, a munka. Dolgoznunk kell, sokkal nagyobb lendülettel és akarattal mint eddig. Csak a munka teremthet új értéket, s csak a jólszervezett, teljes energiával végzett munka hozhatja meg Magyarországon a jólétet, az életszínvonal lényeges emelését. Természetesen hiú ábránd lenne azt hinni, hogy csak kormányintézkedésekkel, a gazdasági élet bizonyos fokú átszervezésével jólét te remthető. Nem. Erről szó sem lehet, mert ha az intézkedés mögött nem áll kellő színvonalú és mennyiségű termelés, akkor annak kézzelfogható anyagi eredménye nem lehet. Másik igen lényeges kérdés, amiben minden hozzászóló megegyezett, a szocializmus építése. Nekünk továbbra is a szocializmust kell építenünk, de az eddigi hibák kijavításával, s feltétlen a tervgazdálkodás alapján. S ez a harmanyesítésének. Ez egyik olda* Ion a gyári munkás nyereségrészesedése. másik oldalon a parasztság, ' a kisiparosság, sa kiskereskedő réteg álnihagyá- sa ....” Mindez megvalósult, vagy pedig a megvalósulás útján van. A nyereségrészese« dést törvény biztosítja, ha jól dolgozik a vállalat. A parasztság beadási kötelezettsége megszűnt, s engedélyezi a kormány a föld szabad adás-vé- •elét, támogatják a közös, vagy egyéni kisgépvásárlást. A korábbi kisiparosréteg visszakaphatja iparengedélyét, sőt a munkanélkülivé vált munkások állami támogatóssal önállósíthatják magukat. Ugyanez áll a. kiskereskedő rétegre is. A paraszti magángazdálkodás érvényesülni hagyása, s a kisipar, a kiskereskedelem felélénkülése maga után vonja a szabadpiac felpezsdülését, s az értéktörvény bizonyosfokú jótékony érvényesülését, mint ahogy azt helyesnek is látták a hozzászólók. További javaslatok, mint a helyiipari vállalatok bizonyos fokú kivonása a központi árualapra való termelésből, meggondolandó, de továbbra is ésszerűnek látszik. Ugyancsak helyesnek látták a szakemberek a kötött áru, illetve anyaggazdálkodás sza- badabbátételét is. Minden jel arra mutat, hogy ez meg is történik. Az ezzel foglalkozó, feleslegesnek mondható mamutvállalatok fokozatosan megszűnnek. Terméseztesen az átszervezés ellenére is nehézségek lesznek az anyaghiány miatt. A kormány intés kedései találkoznak elképzeléseinkkel A vitaindító cikk lényegesebb elképzelései ezek voltak, s a hozzászólók többsége is megegyezett ezekben a kérdésekben. S az elmúlt hetekben ezekre a problémákra a központi intézkedésekből pozitív választ kaptunk. Tehát az egyszerű dolgozó kisemberek, valamint a szakemberek elképzelései és a kormány intézkedései találkoztak ezekben a kérdésekben. Ez reményt ad arra, hogy a további intézkedések is ilyen célszerűek lesznek, s a lakosság elképzeléseivel találkoznak. Természetesen egy percig sem szabad elfelejtenünk, hogy gazdasági helyzetünk zilált, mert heteken keresztül állt a munka. A krízis még csak ezután jön, s a válságos napok átvészelésére fel kell készülnünk több szénnel, több nyersanyaggal, több áruval, s a gyógyulásba vetett nagyobb hittel; Több bátorságot a névtelen hozzászólóktól S befejezésül még egy gondolatot: a vita, a vitaindító december 2-i cikk nagy visszhangnak örvendhetett. A levelek és cikkek tömege érkezett be. A levelek között több olyan volt, amely helytállásra, további őszinteségre, a hibák feltárására, segíteniaka- rásra biztattak — de sajnos névtelenül. Hogyan érezhet erkölcsi alapot az őszinte, szókimondó, tárgyilagos cikkekre való biztatáshoz az, aki névtelenül teszi ezt? Miért vár az illető többet másoktól, mint saját magától? S ha mások tesznek valamit, miért nem követi ő is, vagy ők is a példát, miért maradnak az ismeretlenség homályában? Sajnos a névtelen levelek és a névtelen levelek írói sok kellemetlenséget okoztak már, s ezért ha a Jóindulatot, a biztatást meg Is köszönnénk, mint a többi hozzászólást, ha lenne módunk válaszolni, de a bátorságot — keveseljükj TENKELY MIKLÓS
