Dunántúli Napló, 1956. december (13. évfolyam, 287-311. szám)

1956-12-31 / 311. szám

4 NAPLÓ 195« DECEMBER 9f U Kisemberek nagy pártszervezetben Újra „nyílik" a vasrózsa, elkészül a csodádra. éled a kisipar BARÁTSÁGOSÁN égett a villany, a falról Lenin képe nézett ránk. A másik oldalon kormányt éltető nemzetiszínű plakátot láttam és oklevelet, még az MKP idejéből. Alattuk embereik ültek, elvtársak (mennyire megfényesedett ez a kopottnak hitt jelző is!) Két férfi ült az íróasztalnál. Az egyik ritkáshajú, szemüve­ges, a másik fiatalabb gumi­csizmás bányász. Névsort bön­gészgettek, egyeztették a ta­gok névsorát. A zivataros no­vemberi napokban, amikor megalakultak, egy-két íven is elfért a huszonkilenc név. Most? Lapozgatni és keresgél­ni kell, hiszen rég túlhaladtak a százon. Mintha a föld alól bújtak volna elő a „passzív­nak nevezett kommunisták! Már az alakulás után eljáró- gát tak a házakhoz és beszél­gettek a jóindulatú, de megté­vedt és konok bányászfejeklkel: „Emberek, mit csináltok?” Ma­gár oknak ártotok a sztrájk­kal!...” Nincs arról statisztika, hogy mennyi lett vagonokban, ton­nákban és csillékben a házjá- rások eredménye. Egy viszont biztos: Amikor a sztrájkok és a tüntetések hullámai elcsende­sedtek, a meszestelepi „terüle­tiek” valósággal kovászai let­tek a környékbeli munkás­mozgalomnak. Itt gyülekeztek, tömörültek, először a kommu­nisták és innen indultak el István-aknára és Pécsbányára segíteni az üzemi pártszerve­zetek megalakításában. De kik azok, akik mindezt véghezvitték? Kik? Munkások, bányászok, öre­gek, fiatalok, asszonyok — kisemberek valamennyien. Bejön egy barnaruhás, kö­zépkorú asszony. Újságolja, hogy a tagdíjakat beszedte. — Most ,nem úgy van ám mint régen, fizetnek mind, nem kell érte agitálni! A szemüveges férfi — Féli- szár János intézőbizottsági tag — és a gumicsizmás bányász — lábán János intézőbizott­sági tag — megdicséri. Az asszony elmosolyodik. — Nem ma csinálom elő­ször! TÍZ EVE járja Ferk Jánosné a meszesi vidéket. Pedig ren­geteg dolga van otthon is, hi­szen négygyermekes édesanya, és munkába járó férjét is neki kell ellátnia. De ha ideje enge­di, mégis a pártszervezetbe fut. Vajon fel lehet mérni bár­mivel is Fenkné áldozatkész­ségét? Másik asszony érkezik. Ja- nosecz Józsefnénak hívják, ré­gi MDP-tagoknál járt és mond­ja: öt közül négy belép, egy még gondolkodik. De ha az asszonyokról van szó, ne hagyjuk ki Asbóth Lá.^zlónét se! Csinos, szőke fiatalasszonyka és pirul, ami­kor Féliszár elvtárs dicséri: — Asbóth elvtársnő? Való­sággal üldöz bennünket a pártmunkáért. Vagy tizen-tizenketten ne­vetnek a pirinyó szobában. Én is nevetek velük együtt. Olyan jól esik mindenkinek, hogy ilyen nagyszerű asszonyok van­nak a pártszervezetben! Néhány szót azokról is, akilk nincsenek itt. Például Szőke Józsefről. Pánczél elvtárs el­mondja: nem volt Szőke József tagja még egyetlen pártnak sem. Csendes természetű em­ber, a legjobb bővítő-vájárok egyike, olyan, aki csak a mun­kájának élt. Most mégis be­lépett, mert „munkáspárt volt is és lesz is” az MSZMP pedig jó úton halad. Szőke elvtárs után olyan fiatalról hallok, aki ugyancsak nem volt párttag. Dehát — mint mondják — kommunista az apja, anyja, sógora, talán még a hetedik rokona is, nyil­vánvaló, hogy az MSZMP-be jön a fiú! Epak hát azok a kisemberek, akik a nagy meszestelepi párt- szervezetet megalakították. MEGALAKÍTOTTAK, és most nekiindulnak egy új esz­tendőnek, egy jobb, tisztultabb évnek, olyan hittel, azzal a lel­kesedéssel, ahogyan 1945-ben dolgoztak a pártért M. L. Szombaton délután nagy volt a forgalom, a sürgés-for­gás az Ifjúság Házában. A pe­dagógusok, — a szakkörveze­tők — és a gyerekek lázasan készülődtek a vasárnapi vi­dám, szilveszteri műsorra. Az irodába egymás után hozták a számlákat: zsemlyét, szódavizet, szörpöt kellett kifi­zetni, a balett-teremben Dari- day Róbert, a Pécsi Nemzeti Színház tagja vezetésével a színjátszók próbáltak. Énekszámok, kis jelenetek, zongoraszámok követték egy­mást a gyerekek és Bartek Jó­zsef tanár előadásában. Vala­mennyiből vidámság csendült ki s a közönség — egyelőre csak a szereplők — nevetése nem egyszer zökkentette ki _a ..mű vészeket” szerepükből. Dariday Róbert kedvesen intet­te őket csendre, rendre, de Megkezdi német­nyelvű adását a técsi Rádió Szilveszterkor a Pécsi Rá­dióban felcsendül a német szó. Este 1 órától negyed nyolcig németnyelvű műsort sugároz a rádió. Elhangzik majd a bekö­szöntő, a rádió boldog újévet kíván, és elmondja, hogy mi­lyen célt kíván szolga’#' rendszeres németnyelvű adá­sával. Utána alsódunántúli népszokásokról emlékezik meg. majd megszólal a ber­lini rádió fúvószenekara. El­hangzik egy régi Landler, majd a lipcsei rádió tánc­zenekara játszik. A Pécsi Vendéglátó Vállalat is felkészült a Szilveszterre, úgy, ahogy azt lehetővé tette a kijárási tilalom gyors felol­dása. Igaz, hogy semmiféle meglepetéssel nem szolgálhat, de elegendő zenész és ital áll a rendelkezésükre. így hát semmi akadálya nincs annak, hogy mindenki jól érezze ma­gát az év utolsó éjszakáján. Azaz egy akadálya mégis van. A vendéglátó üzemek este tíz óráig tartanak nyitva, de csak akkor, ha a vendégek nem ké­rik a záróra meghosszabbítá­sát. Tehát a záróra a vendé­geken múlik, no meg az ener­giaellátáson, mert a vendég­látó üzemek csak akkor hosz- szabbítják meg a zárórát, ha lesz villany. ugyan mit is tehetett volna, — amikor itt-ott mégiscsak kun­cogás hallatszott. Az ünnepé­lyen, az ó-év búcsúztatásán bizonyára összeszedték magu­kat és igyekeztek jól és szé­pen szerepelni. A szerepléstől azonban még nem jön meg a jókedv, ez ön­magában nem elég a szórako­záshoz. A háztartási szakkör vezetője és tagjai gondoskod­tak arról, hogy Ízletes szendvi­csekkel vendégeljék meg a mulatozókat. A vajas-zsem­lyék — szalámi és savanyú­uborka dísszel — már szom­baton a „konyha“ éléskamrá­jában sorakoztak. Mire e sorok megjelennek az újságban, már bizonyosan otthon mesélik a gyerekek él­ményeiket, amelyeket a szá­mukra oly kedves helyen, az Ifjúság Házában szereztek az 1956. év búcsúztatásán. A vas kinyílik a kezében és úgy formálódik virággá, csip­keszerű díszítéssé, akár a szobrász kezei között az agyag. Magyar Ferencről, az euró- paszerte ismert pécsi kisipa­rosról van szó. Munkáit meg­csodálták itthon, Párizsban, aranyérmet kapott Berlinben, barokk, gótikus és reneszánsz kovácsoltvas csilláraival dí­szítettek már osztrák és hor- vát templomokat. Amíg idáig eljutott, bejárta Európát. Mint fiatal lakatos­segéd minden évben Jcét-há- rom hónapot töltött külföldön. Dolgozott Németországban, Svájcban, Franciaországban. Szaktanfolyamokat végzett Pá­rizsban, és mindent, amit csak tanult, hazahozta Pécsre. Hu­szonöt éve három aranyérem­mel kitüntetett önálló kis­iparos. Legbüszkébb berlini aranyérmére, ahová az Ipar­művészeti Főiskola pártolásá­val kerültek ki a munkái. A diszkovácsolást nem le­hat gépesíteni. Igaz, a gép is formálhat virágot a vasból, de a gép nem tudja szívének egy darabját belekalapálni a vas- rózsába, nem tud életet ön­teni a díszítésekbe. Erre csak az ember, a szívével-lelkével a munkájáért élő iparos képes. De sajnos kevés az ilyen em­ber. Magyar Ferenc már öt- venen felül jár, mégis 5 a legfiatalabb dlszkovács ma Pécsett. Idestova tíz évig nem tanított fiatalokat a mestersé­gére. Kár ez mindenképpen Nem lesznek hát többé dísz­kovácsok Pécsett? — De bizony lesznek. Sze­retném, ha még jóvéhány fia­talból tudnék jó díszkovácsot nevelni — mondja Magyar Ferenc. — Remélem, ehhez megkapjuk majd a segítséget is. Hódossy István órás. Aranyt érmes mester. Mind a hárotit érmet, a budapesti kiállítás nagy bronzérmét és két péé^J kiállítás aranyaérmeit egy agyafúrt szerkezetű óra Szár rezte meg neki. Mindkettő sa­lát szabadalma. A párizsi lágkiállításra is készült az j műhelyében egy óracsoda. 1 világóra. Pontosan mutatta! volna a föld minden sarká­nak pontos idejét. De hetit ’•észükt el. Pénz kellett volna, ‘öbb mint hétezer pengő, De pénz nem volt. Így hát. a csodaóra nem' készült el. — Lesznek-e utódok. aHk majd befejezik a csodaófát? — Talán. Már gondolkod­tunk a vömmel, aki szintén tanítványom volt, ’ hogy 1 me­gint kitesszük íi kirakatba a cédulát: „tanuló felvétetik". Nagyon régen vették be már az utolsó ilyen cédulát V ki­rakatból. Nagyon régen sza­badult fel Hódossy István keze alól az utolsó órástanuló. Drága volt a tanulótartás Egy évig nem ha jt hasznot az órás- tanuló. Javítani csak keveset tud, rontani annál többet. Mert tudni kell, hogy először a. tengelyesztergálást kell meg­tanulnia annak, aki órásmester akar lenni. Hej de sok ten­gely elrontása árán születik meg az első tökéletes darab! Pedig a jó órás mindig talál munkát magának. Amíg óra lesz a földön, azt el is rontják az emberek. Meg Is kell öltét csinálni. Órát is kellene árul­ni. Hiszen árul az ékszer­kereskedelmi bolt, o vásbolt, csak az órások nem. Talán nemsokára az órásnál is lehet majd új órát kapni. Ezt már kérték a kormánytól. Remélik, megkapják ezt a jogot. Az Ifjúmunkás Szövetség; az átmenetileg munkanélkülivé vált fiatalok foglalkoztatásáért n A Magyar Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség országos ideiglenes intéző bizottsága behatóan foglalkozott a várható munkáselbocsátásokkal. Az intéző bizottság úgy határozott, hogy tervet dolgoz ki az átmenetileg munkanélkülivé vált fia­talok foglalkoztatására. Az Ifjúmunkások küldöttei egyeztetik a SZOT vezetőivel a javaslatokat, amelyeket rövidesen a kor­mány elé terjesztenek. Minthogy a várható munkáselbocsátá­sok legfőbb oka, hogy nincs elég szén, kevés az energia, ezért ,„az Ifjúmunkás Szövetség kezdeményezi, hogy az üzemi mun­kástanácsok kössenek néhány hónapra szerződést a munka­erőhiánnyal küzdő bányákkal. A fiatalok ilyen módon az át­meneti Idő alatt is dolgozhatnak, megkaphatják a kiemelt bá­nyászfizetést és nem szűnne meg munkaviszonyuk régi üze­mükkel. Ez a megoldás megkönnyítené a munkástanácsok helyzetét is, hiszen kevesebb embert biztosabban foglalkoztat­hatnának. Segítenek azokon a családfenntartókon, akik ez­által megmenekülnek a munkanélküliségtől, mindenekelőtt az országnak segítenek, mert előbb indul meg a termelés, több fogyasztási cikk kerül a lakossághoz. Szó van az ifjúsági la­kásépítkezések megindításáról, ifjúmunkásbrigádok szervezé­séről az építőanyag kitermelésére és egyéb javaslatokról. A Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség vezetői megvitatták a szakmunkás utánpótlás kérdését is és ezzel kapcsolatban több határozatot hoztak. T” A híres iparosok alkotásaikkal már kivívták a maguk számára az elismerést. Kezük nyomát otthagyták a művésd kovácsmurakákbam, a megfejthetetlenül bonyolult szerkezetű órákban... De még egy nagy munka vár rájuk. Ezt ók in , tud­ják. Magyar Ferenc mondta: „Ki akarjuk még nevelni a jövő világhírű iparosait.” Ennél többet, szebbet kevesen tehetnek. „Tanuló felvétetik”; Talán hamarosan kikerülnek a kis cédulák a kapukra, kakátokba. Talán hamarosan felnövek­szik egy új iparosnemzedék, amely bejárja a világot és új al­kotásokkal, új elismerésekkel, új aranyérmeikkel gazdagítja városunk és az ország hírnevét szerte a nagyvilágiban. Koma Púi __n-------------­A g yerekek is szilvesztereztek /U még a vén eiqiuítj... DECS legidősebb és leghf­*■ resebb cigányzenészé! kerestem. Banka Pista bácsi­hoz küldtek. A Kálvári utcában szoba- konyhás kis otthonában talál­tam rá. Itt él feleségével. — Kinek jut már eszébe a Banka Pista, elfelejtettek már engem — sóhajt amikor beszé' getnl kezdünk, s kezével za­vartan simogatja a konyhaasz­tal virágdíszes térítőjét. Mély csönd üli meg a kony­hát, csak a falióra titotakol halkan. Nézem az öreg ci­gányt, hófehér haját, kezét.. . azokat az ujjakat, amelyek fél évszázadig csalták ki a száraz­fából a dallamokat, olyanokat, amelyek hallatára még Hin- denburg is táncolt. Cigányzenész volt a nagy­apja, az apja. Apja nemcsak Európában, de Amerikában is já;szott, vitte tengeren is túlra a magyamótát. — Én már 15 éves koromban zenekarban játszottam — mondja, öt évig jártam ze­neiskolába. Megtanultam hang­terei ni és zenekart irányítani. 1913-ban zenekart szervez, amelynek ő a vezetője. Pécsett a Nádor szállóban, a Royálban Is játszottak. 1922-től 1932-ig turnéztak, jártak Németország ban. Finnországban, Svédor­szágban. Budapesten is sok helyütt megfordultak. Pécsr 1945-ben jött ismét vissza, a Béke-sörÖ7öb?n húzta a ma- gvarnótát. Tavaly nyugdijaz­Míg beszélgetünk, felesége okleveleket és sok kottafüzetet tesz az asztalra. Együtt néze­getjük ezeket Pista bácsival, s a kis konyhába észrevétlent belopózik a múlt, Lista bácsi fiatalsága..: — Ez az első oklevelem — veszi kézbe az egyik bekerete­zett nagy papírt „A Tinódi Lantos Sebestyén Társaság pályázatán való kiváló szerep­léséért Banka Pista urat arany .oklevéllel'tüntetjük ki.” Alatta a dátum: 1938. Aztán egy másikat vesz a kezébe. „örömmel értesítjük, hogy a „Magyar Muzsikus“ zenei fo­lyóirat á'tal meghirdetett ka­tona nóták és a Lengyel—Ma­gyar pályázatra beküldött mű­ve elsőrangú dicséretet nyert". Dátum: 1939. — Keveset ismernek nótáim közül — mondja bánatosán. — Mert úgy volt ám az ké­rem, hogy nagyon meg kellett fizetni az énekest, ha az em­ber azt akarta, hogy szerze­ményét a kávéház.ban eléne­kelje. A pénz, a pénz, az volt ám az atyaisten... T YPOüfCAT egy szakadt, ^ megsárgult kottafiizet- ben. — Az én szerzeményeim! Olvasom s közben jegyezE-c •m a címeket: Nekem húzz, most a cigány ... Boldogság­ról álmodoztam... Mosolygo,! az ißlen, amikor teremtett... Az egyiknek «■» amit Banka István zenésített meg — leír­tam az egész szövegét. íme: „öreg cigány csak halkabban húzzad a nótámat. Ha szerettél te is tudod, hogy mi az a bánat. Húrod nyomán könny fakadjon mint az én orcámon, ha valaki meghallja, úgy ne csak nekem fájjon.“ D ECSUK.JA a füzetet, ki- néz a kis konyha abla­kán a messzibe ... Vajon mer­re járhat gondolatban? Amikor ismét megszólal, ar­cán mosoly bújkál, szeme meg­csillan. — Elmondok egy történetet, há hallani akarja — szól. Figyelek. — Amikor zenekarommal Sziléziában voltunk, végigmu­zsikáltunk egy esküvőt, — kez­di. — S nem is akármilyet. Gróf Donnersmark sziléziai bányatulajdonos leányának es­küvőjét. Nagy, főúri család ez, hiszen Donnersmark felesége Windisgrätz herceg húga volt Kik voltak jelen az esküvőn? Hercegek, grófok... A herce­gek kő-ül Windisgrätz, Eszter- házy, Schwarzenberg,..; a grófok közül Szapáry Béla, Dcssewfíy Aurél — hogy csak néhányat 'mlítsek. De nem ez volt az érdekes, hanem más A zenekarunk másodprímása nagy tréfacsináló volt. /ízt mondotta, hogy ő erre az es­küvőre csak gumirádlis hintór. hajlandó eljönni, s fogadko- zott, bogy így ia k&z, Szó ami sző, elérkezett az esküvő nap­ja. A gróf autót küldött a ze­nekarért. Mi be is ü’tünk. ki­véve a másodprímást. Ez a lurkó azt mondotta, hogy ő nem tud autón utazni, mert fölkeveredik a gyomra. Kért bennünket, ha megérkezünk, mondjuk meg a grófnak, hogy gumirádlis hintót küldjön érte. ivrit tehettünk? Nélküle érkez­tünk meg a kastélyba. A gróf­nak aztán elmondottuk, hogy hiányzik a másod prím ásunk, meg átadtuk az üzenetet... Egyszer csak látjuk ám, hogy befordul a kapun a grófi cí­meres négylovas hintó. Na mi a,.? Már érkezik a vendégség7 Figyeltük: ki száll ki a hintó- ból? Hát nem a mi másodpri- másunk feszít ott nagypöckö- sen, mint egy főherceg?! A tréfa sikerült, négylovas hin- tón érkezett az esküvőre. — Dukál a grófi hintó a ci­gányzenésznek, vagy mi a szösz — mondta nagy komo­lyan .aztán kajánul elnevette magái..: \|OST IS csorog a könnye Pista bácsinak a neve­téstől, amikor elmeséli. — Sok nagyúrnak muzsikál­hatott Pista bácsi! Az öreg bólogat. — De azért legszívesebben a népnek zenéltem. Jobban meg­r* ették... [V ’ «AGY nyugton a kf­11 váncslság, vajon tgaz-e hogy királyoknak is játszott, mert ezt hallottam róla. Meg­kérdem, —- Igaz válaszolja: — Egy vadászaton együtt volt a Hin- derburg, a svéd, meg a dán király. Ezeknek játszettunk. Még táncoltak is ... De nem erre a legbüszkébb Pista bá­csi, hanem arra, hogy Finnor­szágban meghallgatta zeneka­rát Sibélius. a nagy finn zene­szerző is. Megdicsérte ókét, tetszett neki Banka Pista ze­nekarának játéka. — Mert tetszik tudni szépen játszik ám az én uram — mondja felesége. — Még most is s k fiatal zenész felkeresi. Kérik, tanítsa őket. Szívesen magyaráz a fiataloknak, hiszen a vérében >an a zene, a nóta, a dallam :; t Kis szünet után megszólal Pista bácsi: — Szereti a zenét a magyar nép. Igaz, mostanában a tánc­zene, a jazz kiszorítja a népi zenét. Pedig ... hiába na ... nekem mégiscsak a cigányzene tetszik a legjobban. Ugye meg­lehet ezt érteni kérem? Meg lehet érteni Pista bá­csi, nagyon is érthető. Az igaz’ cigányzenész már csak Inkább m gmarad a nyűtt vonónál, nem cseréli fel azt semmilyen csillogó jazzdobért .:: Hátha még valakinek úgy Igazán szí­véhez nőtt a cigányzene!... — Most is szívesen játsza­nék — mondja szomorúan — de, azt mondják rólam, hogy már öreg v„gyok. Igaz, a ha­jam fehér, a fogaim se egé­szen jók mái; de a kezem, az. ujjatm ír ég fürgék. Ifem *»■ gyök én még olyan öreg, csak 66 éves. Van nál-ampaj még öregebb cigányzenész is.* Most nyugdíjban vagyok. Cáak néha-néha osztanak be egy- egy lakodalmat, vagy valami más ünnepséget végigjátszani..: Dehát elmúlik az idő... „ko­pott már a hegedű“.: ? A falióra mutatója lassan, de biztosan halad. Kegyetlen az idő. Múlik... múlik ... és semmi sem képes megállíta­ni. Felesége hozzálép. megsi­mítja a vén cigány ősz hajfürt jelt, odahajtja fejét az arcú­hoz és megcsókolja; Aztán bemegy az öreg a szo­bába, kihozza hegedűjét. Még az apjátóJ örökölte. —■ Van n vagy 300 éves — mondja. M 1 '"•hegedű. Kibontja a hangszert, álla alá teszi s végighúzza a vonót a négy húron. A legkedvestbb nótáját játssza: »u Más kí- sérget a templomba::: Húzza, húzza, s a 300 éves hegedű hangja belesír a kis konyha csendjébe. || ALKAN, LÁGYÁN ke*- * dl, aztán mind hangs­abban. Már ldhallatszilt ** udvaron és száll, száll á 1 dal­lam bele a decemberi ködös délutánba: Gant Fűm» fr. %■ •;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom