Dunántúli Napló, 1956. december (13. évfolyam, 287-311. szám)

1956-12-22 / 305. szám

1956 DECEMBER 21 NAPLÓ S Betörés Nagypeterden Ünbetörés Botykapeierden# Amiről ma Pécsújhegyen beszélnek > Nem lehetne előbb? A mult beten értesítették a t> szigetvári rendőrkapitánysá- ? got, hogy a botykapeterdi és ■ nagypeterdi földművesszövet- kezet boltjába ismeretlen tet­teseit behatoltak és onnan nagyobb összegű pénzt és árut elvittek. Nagypcterden valóban meg­állapították a betörést. A kár . 5 400 forint, ennyi készpénzt ? találtak a tettesek a boltban? s magukkal vitték. áol'ifctnetsrden azonban \ mást állapított meg a nyomo-J zás. Mikor a boltvezetőt fag-\ gatták a lopás körülményei- i ről és az ellopott összegről, \ mást vallott, mint a esalád J másik tiígja. Többek között i azt mondta, hogy az apró- \ pénz is eltűnt, melyet egy j panírdobozban tartott. Ké- i sőbb a kérdéses dobozt a bolt- > kezelő lakásán megtalálták. 5 Ugyancsak előkerült 4 000 fo-i rint a méteráru között, me- \ lyet eltűntnek jelentettek. így \ a nyomozás megállapította, A hogv önbetörés történt. A A részietek kivizsgálása még fo-1 lyik. A f Hogyan lehet ésszerűbben dolgozni? Uj bérezési rendszert dolgozott ki a munkástanácsi Hogyan lehetne ésszerűbben megszervezni az üzemek mun­káját, hogyan lehetne igazsá­gosabbá tenni a bérezést? Ez foglalkoztatja most csaknem valamennyi munkástanácsot. Ez most a pécsújhegyi üzemek munkástanácsának is a fő- problémája. Aki ismeri a pécsújhegyi üzemeket, tudja, hogy a kerí­tésen belül több egymással kooperáló üzem működik ott. Valamikor egy irányítás alá tartozott valamennyi, de az­tán szétválasztották őket. Mi­ért? Azért, — mondták akkor, — mert így' ésszerűbb lesz a termelés. De mit bizonyítanak a tények? Egy példa: Külön üzem most a brikettgyár, önálló a vegyes­üzem, önálló a szénmosó is. Mindegyiknek van igazgatója, főkönyvelője, ön­álló adminisztrációja és önálló bürokráciája és természetesen külön bankszámlája is. Ha most a vegyesüzem, — amely javításokká, foglalkozik — a .énmosónak akar egy gépet megjavítani, de a javításhoz nincs anyaga, akkor igényel anyagot az anvagraktárból, Uiiely szintén különálló egy­ség, megjavítja a szénmosó gé­pét, utána elszámol mindkét vállalattal. Inkasszóik futnak a Nemzeti Bankba, könyvelnek itt, könyvelnek ott... Ésszerűség? Valamikor az anyagraktár is a pécsújhegyi üzemek kebelébe tartozott. Ez 'ermészetes is. Most azonban a Szénbá.yászati Tröszthöz ‘artozik. No, ez még nem lenne baj. A baj azonban ott kezdő­dik, ho'»'" a tröszt nem mindig tudja, hős. az üzemeknek milyen anyagra van szükségük. Mit mond a munkástanács? A munkástanács azt akarja hogy ezeket a szétdarabolt, de ;gymástól elválaszthatatlan vállalatokat ismét egyesítsék. Kevesebb lenne az adminiszt­ráció helyben is, de, országos viszonylatban is. (Gondoljunk csak a külön bankszámlákra) Ésszerűbben lehetne megszer­vezni az együttműködést a kü- önböző egységek között. A munkástanácsnak ez a ja­vaslata mindenképpen ésszerű­nek látszik. A közeljövőben kapják meg majd a választ, hogy megvalósul-e ez a javas­latuk. Most tárgyalnak ebben az ügyben az illetékes minisz­tériumban — mondják a mun­kástanács tagjai. A javaslat persze nem valósul meg köny- nyen. Külön tröszthöz tartozik ä brikettgyár, ismét mások alá a többi üzemek. Ha a munkás- tanács javaslata megvalósulna akkor néhány íróasztal feleslegessé válnék a különbö­ző csúcsszervekben. Az íróasz­talok pedig — tudjuk — nem szívesen válnak feleslegessé, bármennyire is feleslegesek. A bérezés problémáját, új Leveleink nyomában: Semmi se csorbítsa a kereskedelmi dolgozók jó hirnevét Szerkesztőségünk levelet ka­pott Szegedi Károlyné és Kel­ler Ilona aláírásával. Levelük­ben azt panaszolják, hogy a Megyeri úti villamos kitérőnél levő Élelmiszer Kiskereskedel­mi Vállalat 26-os számú bolt­jában a cukorkimérés alkal­mával kilónkint 6—10 dekával kevesebbet mértek. Ezzel né­hány vásárlót károsodás ért. Röviden ennyi a levél tartalma. Nem kételkedünk a levél­írók igazmondásában, mégis azt tartjuk helyesnek,. hogy magunk is meggyőződjünk ha­sonló esetről, vagy éppen az ellenkezőjéről. Csütörtökön délelőtt ezért indultunk útnak a Kereskedelmi Felügyelőség részéről Gabos Jakab jelügye­lővel. A bolt előtt sorban állnak a vásárlók. Néhány perces vá­rakozás után nyílik az ajtó és Rab Józsejné Megyeri úti lakos lép ki rajta. Gabos Ja­kab igazolja magát és kéri az asszonyt fáradjon vissza: meg akar győződni arról nem tör­tént-e árucsonkítás. A vásárlók közül többen fi­gyelik a mérleg skáláját. Az egy kilósnak vélt cukor csak 97 deka. Még két árucikket mér le azok is három-három dekával kevesebbek a kelle­ténél. A vásárlók meglepőd­nek, de nem szólnak egy szót sem. A kiszolgálók is tágra- nyitják szemüket. Meglepődik Schveiczer Béla,né is, aki az árut kimérte. Érthető is, hi­szen egyedül Rab Józsejné kilenc deka kifizetett áruval károsodott! — Hasonló esetet nem ta­pasztalt? — kérdezzük Rab József nét. — Hát én nem szoktam ott­hon megmérni. Hanem az élesztőnél, mintha valamivel kevesebb lett volna. De azt sem mértem meg ... Hátra megyünk a raktárba. A készlet arról tanúskodik, hogy gondoskodás történt a vásárlókról. Hozzák a panasz­könyvet. Belelapozunk. Sze­gedi Károlyné panaszát de­cember 19-én jegyezte be. Azt írja, hogy másodszor is sorban állt, mert beteg édesanyjának túrót akart venni. Ekkor mér­ték le a cukrot, egyik kiló 6 a másik pedig 10 dekával volt kevesebb. — Már harmadszor volt itt a panaszos — szóltunk is ne­ki, hogy micsoda dolog, eny- nyi cukrot vásárolni — mond­ja az egyik eladónő. Mindenről esik szó, legke­vésbé arról, hogy súlyos hiba a súly csonkítás. Schveiczer Bé- láné gondolkozik el rajta és így szól: — Hiba volt, hogy megtör­tént. Ezután jobban vigyázok. Manapság nem könnyű ke­reskedelmi dolgozónak lenni. Mégis szép feladat. Mind- annyiónk bizalma veszi körül őket. S ezt a bizalmat csak azok érdemlik, akik pontosan, becsületesen szolgálják ki a vásárlót. I TT* TP Hiányzik ? Nem hiányzik ? A Dunántúli Napló decem­ber hó 14-i számában a fen­ti cím alatt foglalkozott, Pécs egyetlen „vitrinjével" miért nem működik? - Az úgyneve­zett „vitrin“ működésével az iii.etéjkes rendőri szervek az in­tézkedést megtették, azonban eredménytelenül. Ennek oka az, hogy az Áramszolgáltató Vállalat a „vitrin" működésé­hez nem tud biztosítani ele­gendő ipari áramot A rendőrség egyetért azzal, hogy a lakosság biztonságos közlekedése és testiépségének fenntartására vissza kell állí­tani a közlekedés terén az októ­ber 23—i események előtti ren­det, Erre azonban ipari áram hiányában egyelőre nincs le­hetőség. Az ipari-áram bizto­sításáig is kérjük a lakossá­got, hogy a közlekedési sza­bályokat úgy a gyalogosok, mint a járművezetők, hajtők még fokozottabban tartsák be, a közlekedés biztonságosabbá tétele és a testiépsóg megóvá­sa érdekében. Baranya Megyei^ Rendőrkapitányság bérrendszer bevezetésével ol­dották meg Péesújhegyen. A dolgozókat öt bérosztályba so­rolták. Ilyen módon: az. első bérosztályba kt ültek a víz- hordók és küldöncök. A má­sodikba a takarítók, • segéd­munkások, és betanított segéd munkások. A harmadikba az öt éven aluli gyakorlattal ren­delkező szakmunkások, a ki­emelt betanított munkások akik már szakvizsgával rendel­keznek és a nehéz testi mun­kát végzők. A negyedik bér­osztályba az 5—10 éves gya­korlattal rendelkező szakmun­kások, az ötödik bérosztályb- pedig a 10 évnél több gyakor­lati idővel rendelkező szak­munkásokat sorolták. A bére­ket a december 1-i áraknak megfelelően állapították meg. Az egyes bérosztályokon belü lehetőséget biztosítottak arra hosv a jobb munkát végzők iöbb bért kaphassanak, a ke­vésbé jól dolgozók oedig keve­sebbet. Ezzel akarják ösztönöz­ni a munkásokat arra, hogy becsületes jó munkát végezzenek. A normarendszer­rel szemben figyelembe vették azt is, hogy ki mennyi gyakor­lattal rendelkezik. Az idősebb munkások több bért kapnak, mint a kezdők. A munkások véleménye: igazságos és jó ez a bérrendszer. Az üzemek teljes gazdasági életéről még nincs tiszta ké­pük a munkástanácstagoknak. Megismerkedni az üzem va­gyoni helyzetével, a jövedel­mek forrásaival stb., még a kö­vetkező napok és hetek felada­tai közé tartoznak. A kezdeti intézkedésekből és tervekből azonban arra lehet következ­tetni, hogy a pécsújhegyi bá­nyaüzem munkástanácsa meg tud majd állni a talpán, meg tudja oldani feladatát. K. P. Manapság, amikor a mun* kástanácsok végzett tevékeny­ségéről érdeklődünk, nagyon gyakran ilyen válaszokat ka­nunk: „Elintéztük a lakás ké­relmeket..." „Szereztünk a dolgozóknak hagymát, cukrot“ ... „Kiharcoltuk a munkaru­hát .. És sorolhatnánk ’a töb­bit. De b>sz ez nem a mun­kástanács dolga! „Igaz, de a dolgozók mindennel hozzánk vinnék tőlünk várnak segít­ését“ ... És a szakszervezet" Neki ke'Iene a munkások -dekvé- s7*>ciáMf? üdveivel törődni. Ez tény és az elmúlt hetekben mindenütt megin­dult egy egészséges folyamat, hogy a szakszervezet a mun­kások tényleges érdekvédelmi szerve legyen. De ne ámítsuk magunkat: a munkások ma még nem bíznak a szakszer­vezetek vezetőségeiben, is­merve múltbeli tevékenységü­ket. szerepüket, megkerülik őket. Ez a helyzet mind a mun­kástanács, mind pedig zak­iszer vezet szempontjábói vend- I kívül lehetetlen. Az üzemi és más szakszer­vezeti bizottságok megújh fi­sának, a kuszá'tság, a zavar megszüntetésének egyik min­denki által elismert feltétele: 'a vezető szervek ujjáválasztá- ■sa. Erre elkészültek a tervek, a határidők, néhol máris hoz­zákezdtek az előkészítéshez. tEz helyes. De minden alapos­ságot, gondosságot és türel- mességet méltányolva, ellenez­ve anarchiát és kankodást, a január végi határidőt helyes lenne előbbre hozni. Gyorsabb tempóval, nagyobb erőfeszí­téssel — minél sürgősebben hozzá kell látnunk. ► És tegyük hozzá: a szak- I szervezeti vá'asztások 'em- 1 csak a munkástanácsok, a ► szakszervezetek, hanem az ► élet, a gazdaság normalizálá­► iának is egyik feltétele. ^ V V V -W- -W -W -V -V -v -v -v w -V ' - _______ Restaurálják Jakováli Hasszán bég dzsámiját Megtalálták a sokat keresett imafülkét v Eredeti török felíratok a kápolna falán j Hajós bácsi búcsút vesz. az iskoláiét Ü ürgesége, munkabírása, ijökedólye, alig őszülő haja meghazudtolja korát. A vele öregedett, törékeny, ked­ves, ősz felesége idősebbnek látszik mellette. A négy gye­rek nevelésének gondja, a csa­lád gondozása, szíve minden szeretetének átadása megvisel­te bár, de erejét megtörni nem tudta. Ma is, amikor férjét ünnepük, búcsúztatják, eljött vele úgyis mint feleség, úgyis mint hű barát. Lajos bácsi az ő tányérjára rakja az ünnepi ebéd legjobb fa’atait, ügyel arra, hogy a pohara ne legyen üres. S ami- k dr. Molnár Péter, a városi tanács oktatási osztályának vezetője átadja Lajos bácsinak ez /ktatásügy kiváló dolgozója kitüntetést és a pénzjutalmat, ő azt átnyújtja — könnyes szemmel, könnytől csillogó sze- m" élettársának. Mert ő is ré­szese volt a tanító, Lajos bácsi negyvenegy éves működésé­nek, minden örömének és bá­natának. .'..Negyvenegy éve mar. hogy Horváth Lajos elemiis- koiai tanító Vasasra jött. A falusi iskolában tanított. S míg a telepi Iskola tanulóit öt ta­nító oktatta, addig Lajos bá­csi naponta százhúsz gyerek fejébe öntötte a tudományt » reggeltől estig. S nem közöm­bös megjegyezni, hogy ma a Vasas Il-d iskola mintegy négyszáz tanulóját huszonkét nevelő tanítja. De Lajos bácsit ez abban az időben nem kese -ítette el. Ta­nított és nevelt, igyekezett lé­pést tartani a telepi és a vá­rosi iskolákkal. Hogy ez mi­lyen nehéz munka volt, azt csak azok tudják igazán érté­kelni, akik maguk is tanítanak — a pedagógusok. És hogy értékelik ezt a mun­kával eltöltött csaknem fél év­század küzdelmeit, bizonyítot­ta az a kis ünnepség, amelyet Lajos bácsi nyugdíjbamenete- le és kitüntetése alkalmával rendeztek. Lajos bácsi ugyanis a felszabadulás óta Vasas Il­on tanított, illetve a napközi- otthont vezette. S nem kis ér­deme van abban, hogy az itte­ni napköziotthont szeretik .a syerekek és a szülők egyaránt. Együtt volt az egész tantestü­let és bár Lajos bácsi kevés- beszédü ember — annyit még­is elárult, hogy bizony nehéz szívvel választja a nyugodal­mas életet. Megígérte, be-be- néz majd az iskolába. Igaz a tantestület tagjai kérték is er­re. Egy vágya volt csak az élet­ben* Az, hogy osztályt kapjon. A pécsi emberek javarésze talán nem is tudja, milyen értékes műemlék a Kórház téri dzsámi, amely mellett naponta százak és százak mennek el anélkül, hogy életükben egy­szer is megnéznék. Egy-két napja azonban újra az érdek­lődés homlokterébe Jcerült a török-korabeli kápolna s nyi­tott ajtaján kíváncsiskodva be-be néznek az arra járók. Időnként lovas-fogat áll meg az épület előtt a kápolna be­rendezését szállítják el. Az or­gona például Nagy árpádra ke­rül, s karácsonyra be is épí­tik. Elszállítják az oltárt is. Jelen pillanatban az üresedő kápolnába gerendákat, palló­kat szállítanak az állványok­hoz, s rövidesen megkezdődik. a kutató munka. Az Építésügyi Minisztérium Műemlék Csoportja irányítja és finanszírozza ezt a munkát, amely Virág Ferenc püspök helyeslésével és engedélyével kezdődött meg. A nagyjelen­tőségű restaurálás tervező em­berei dr. Gerő László építész mérnök és dr. Entz Géza mű- , vészettörténész. Kivitelezői pe- , dig pécsi emberek, Áspán , László kőműves mester, a Mü- , emlék Csoport művezetője, s , munkatársai: Krisztián József, , Opova István és Birghoffer i István kőműves, akik részt- i vettek korábban a siklósi vár, , s más jelentős műemlék hely- I reállításánál is. , A dzsámi értékei > Jakováli Hasszán bég ránk , maradt dzsámijának különös I értéke, hogy Magyarország I '"ípebb dzsámija, a leghüb- I ben megőrizte eredeti építé- )szeti jellegzetességeit, értékeit. I Igaz ugyan, hogy ez a XVI. ) században épült kápolna az I idők folyamán sok változáson, ) átalakításon ment keresztül, ) de ezek lényegében nem vál- f toztatták meg eredeti fonná- ) ját, méreteit. A török időkben I minden valószínűség szerint is­kola volt itt, • n>ellőtt m ká­polna a török szellemi élet városi központja is lehetett. A dzsámi és a minaret mellett itt volt a táncoló dervisek ko­lostora, valamint a török za­rándokház, s a török temető. Egyes források szerint az itte­ni török temető jellegzetes sír­köveit egy-két századdal ez­előtt a város középületeinek építésénél használták fel. A dzsámi alaprajza négyze­tes, melyet sejtkonzolboltoza- tos átmenettel nyolcszögű ku­pola borít. A kupolát, s a mi­naret tetejét eredetileg ólom­lemezek boríthatták, amelye­ket — minden valószínűség szerint — a XVII-ik század végén távolítottak el, amikot a dzsámit Nasselrót püspök ■ kezdeményezésére és utasításá­ra kápolnává alakították át Ekkor épült a karzat, amelyen az orgona volt, s valószínűiéi ekkor került a dzsámiba az ol­tár is. Miért nem találták eddig az imafülkét? Amikor a restaurálás elő munkálataként elmozdítottál helyéről az oltárt, láthatóul vált a sokat keresett, s másho vá gondolt, értékes műemléke képező eredeti imafülkf amely ha időközben meg i rongálódott, tökéletes művész munkára enged következtetni Felvetődik a kérdés, miér nem találták meg eddig, s mi ért nem tudtak a művészet történészek az imafülkéről Erre a legelfogadhatóbb ma gyarázat a következő: az ima fülkék általában kelet fel néznek. Legalább is ez a ta pasztalat. Valószínű ezért gon dolta Szőnyi doktor is, — ab ezzel behatóan foglalkozott - hogy a jelenlegi Kórház-téi — később épült — bejárat he lyén volt valamikor a soka keresett imafülke. A tévédé alapja, hogy a feltárt ima fűik a szokástól eltérően nem kele, hanem délkelet irányba nyí ük, ezért volt néháng méterre arrébb mint a korábban jelzett hely. Az induló munka, első nap­jaiban is ilyen meglepetéssel szolgált tehát a dzsámi. Ennek magyarázata a már említett építészeti épsége, s talán ez ad még a későbbiek folyamán egész sor nyitott kérdésre- ki­elégítő választ. Áspán László művezető már­is mutatott eredeti török fal- feliratot, amelynek körvona­lai elég jól láthatók a mesze­lés alatt. A jelenlegi Gebauer-freskók lemosása és a vakolat megbon­tása után szintén remény van a török-korabeli falfestések és felíratok feltárására. Tervek szerint kibontják a kórház udvara felőli falon az eredeti ablaknyílásokat. Ugyancsak kibontanák a Kór­ház tér felőli ablakokat is, egyúttal befalaznák a később épített bejáratot, amely egy tartóoszlop eltávolításával, s az épület eredeti formájának megrongálásával épült. Addig, ameddig nem kerül sor az egész dzsámi kiszabadítására, az egyik tér felé nyíló ablak lenne az ideiglenes bejárat. Lebontják a karzatot is, amely nem illik bele a dzsá­miba, rontja a térhatást. Ugyancsak eltávolítják a kar­zat csigalépcsőjét is. Természetesen ezek a tervek időközben módosulnak. A mun­ka során jelentkező újabb ada­tok, felfedezések megmásíthat­ják az elképzeléseket, de az eredeti cél, hogy az egész épít­mény a török kornak megfe­lelően álljon helyre — nem változik. Restaurálás után a dzsámi továbbra is a római katolikus egyház kezelésében marad, s mint kápolna működik, annál is inkább, mert a környék katolikusainak kedvelt kápol­nája a dzsámi, s szívesen tart­ják esküvőjüket ebben a ro­mantikus épületben a város házasodó fiataljai is. *m glys. egy osziaiyt. mn cu kihozni a gyerekekből, — mon­dogatta feleségének. Ez a vá­gya a felszabadulás után pár évre teljesült csak. Jóllehet erre az időre eléggé megvi­selte a hosszú évek ideget őr­lő munkája. Mert ha egy kis számvetést csinálunk, könnyen rájövünk: komoly, nagy had­seregre tehető azok száma akiket Lajos bécsi életébei tanított. • • Öröm, bánat, siker és si- kertelenség váltogatta egymást, a negyvenegy évi alatt. Mi adott erőt Lajos bá-i csinak a fiatalság nevelésének i felelősségteljes munkájában? A hivatásszeretet. Mert tani-i tóinak lenni nem mesterség, hivatás! S hogy ő valóban hi-1 varasának érezte a tanítóságot,! legékesebben mutatja a meg-i hátottség, amellyel búcsút vett az iskolától. Búcsúztatták a gyerekek, « nevelőtestület minden tagja fiatalok és idoseobek. De elkí­sérik az emlékek és elkíséri é élete további útján élettársi mellette őszült felesége, gyér mekeinek anyja. Tisztelet é megbecsülés mindannyi: V részérő’ Horváth Lajos, kitör tetett, nyugdíjas általános is kólái |*unítónak! A határövezet tsa'i engedette' szabad tartózkodni < Az Országos Rendőrkapd-, tányság értesíti a lakosságot, ( hogy a nyugati országhatár * mentén lévő határövezeti kor­látozások jelenleg is fennálla- | nak, tehát a határövezetben' csak engedéllyel szabad tar-J tózkodni. A jelenlegi helyzet, niég megköveteli a határöve-1 zetben a forgalom korlátozá- < sát is. A közlekedési nehéz-' ségek enyhítése érdekében az Országos Rendőrkapitányság' felhívja a lakosságot, hogy a [ határövezetbe tervezett uta­zásait egyelőre halassza el. A határövezeti rend helyreál­lítása érdekében a határöve­zetben a karhatalmi alakula­tok igazoltatásokat végeznek és azokat, akik tartózkodási engedélyt felmutatni nem tud­nak, előállítják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom