Dunántúli Napló, 1956. december (13. évfolyam, 287-311. szám)
1956-12-18 / 301. szám
2 NAP L 6 1956 DECEMBER IS Háborús készülődések és békcnyilatkozatok As Atlanti Tanács ülésszakának eredményei hajsza fokozására irányulMától kezdve Egyenjogúak a nők Indiában DELHI: Mint a TASZSZ jelenti, az indiai parlament népi kamarája befejezte a hindu valíásuak, azaz a legtöbb indiainak családi viszonyait szabályozó törvények előkészítését. Az új törvények fő vonása a nők egyenjogúságának biztosítása különböző társadalmi és gazdasági kérdésekben. Az egyenjogúságot az indiai alkotmány előírja. Az indiai parlament a reakciós pártok tiltakozása ellenére elfogadta a nők egyenjogúsításáról szóló törvénytervezetet. A parlament kommunista frakciójának vezetője a tea-ipar államosítását javasolta. Kifejtette, hogy ebben az iparágban túlsúlyban van az angol tőke és ez ellentétes Ittdia nemzeti érdekével. Az angol tőkések rablógazdálkodást űznek és óriási összegeket keresnek a teatermeléssel és tea kereskedelemmel. Ezzel szemben az ültetvények munkásai éhbért kapnak. Rossz a lakásuk, nem kielégítő az orvosi ellátás és az oktatás sem. Végétért az Olasz Kommunista Párt VII . országos kongresszusa Párizs (MTI) A TASZSZ jelenti: Párizsban végétért az ÉszakatLanti Szövetség (NATO) tanácsának ülésszaka, amely december 11-én kezdődött a tagországok külügy-, pénzügy- és hadügyminisztereinek részvételével — jelenti a TASZSZ, Az ülésszak végeztével köz'eményt hoztak nyilvánosságra. A közleménnyel való első megismerkedéskor két momentum ötlilk szembe: ! az ülésszak határozatai elsősorban a fegyverkezési Berlin (MTI) Von Eckardt Adenauer sajtófőnöke a múlt hét végén visszatért Bonnba a NATO-ból és a Nyugat-Európai Unió párizsi üléséről és sajtóértekezleten foglalt állást a párizsi tanács ülésén történtekkel kapcsolatban. Eckardt hangoztatta, hogy „a NATO ismét teljes mértékben akció- képes.“ A tanácsülés legfontosabb eseményeinek nevezte a NATO tagállamai közötti tanácskozás eszméjét, továbbá az állásfoglalást a keleteurópai népek szabadsága mellett és Németországnak korlátozott anyagi és katonai hozzájárulásra mutatott hajlandóságot. Eckhardt a sajtóértekezlet során utalt Skyler NATO tábornokkal folytatott egyik megbeszélésére, amely szerint minden NATO csapatot, beleértve a Nyugat-Német egységeket is, taktikai atomfegyverekkel látnak el. E kijelentés a közvéleményben nyugtalanságot keltett. Nyugati német lapok most megkísérlik cáfolni Eckhardt- nak erről szóló kijelentéseit nak; a katonai szövetség azon szándékáról tanúskodnak, hogy a „hidegháború“ és a szocialista áilamok bel- ügyeibe való durva beavatkozás politikáját folytassák. A közlemény ezen része cinikus őszinteségével tűnik ki, másik része pedig, amely a NATO-országok közti kölcsönös viszonyokról szól, szándékosan ködös jellegű és azt a törekvést árulja el, hogy elkendőzzék a tagállamok és azt állítják, hogy egyelőre csupán az amerikai csapatokat látják el atomfegyverekkel, a többi tagállam csapatait majd égy későbbi időpontban szerelik csak fel. A Szovjetunió kormánya jegyzéket intézett az Egyesült Államok kormányához azzal kapcsolatban, hogy amerikai repülőgépek megsértették Szovjetunió légitérségét. Ez év december 11-én — írja a jegyzék — három B 57-es (ypusú amerikai reaktiv repülő gép megsértette a Szovjetunió államhatárát és Vladivosztok körzetében behatolt a Szovjetunió légitérségébe. A határsértés körzetében derült idő és jó látási viszonyok voltak, ami kizárja azt a lehetőséget, hogy a repülők nem tudtak volna tájékozódni. Ez a határsértés nem tekinthető másnak, mint az Egyesült Államok katonai hatóságai szándékos cselekedetének, nyilvánvalóan közt az ülésszak során felmerült éles ellentéteket. A közlemény szerzői a NA- TO-országck fokozott fegyverkezését úgy igyekeznek igazolni, hogy a „NATO-terü- let" számára állítólag fennálló „szovjet fenyegetésről“ szóló szokásos koholmányokhoz folyamodnak. Mint a közlemény hagoztatja, „a tanács megerősítette a további katonai tervekre vonatkozó irányelveket a NATO védelme számára meglévő különböző típusú új fegyverek számításbavételé- vcl.“ A NATO stratégiája továbbra is az „előretolt védelem koncepcióján épül majd. A magyarországi helyzettel foglalkozó rész kirohanásokat ■ n’maz a Szovjetunió ellen. Ami a szuezi kérdést illeti, a közlemény hallgatással kerüli meg az egyiptomi angolfrancia agressziót. felderítő célokból, ami lehetetlen, hogy ne vezessen a távolkeleti nemzetközi helyzóí kiéleződésére. A Szovjetunió kormánya erélyes tiltakozását fejezi ki az Egyesült Államok kormányának a Szovjetunió légitérségének durva megsértése ellen. Ragaszkodik ahhoz, hogy intézkedések történjenek a bűnösök megbüntetésére és az ilyen esetek megakadályozására. A szovjet kormány kijelenti, hogy Ilyen határsértések megismétlődése esetén azok következményeiért a felelősség teljes mértékben az Egyesült Államok kormányára fog hárulni.“ .. • és végül as olajág London: Az angol lapok azzal a lehetőséggel foglalkoznak, hogy az Egyesült Államok elfogadja Bulganyin november 17-i leszerelési javaslatának módosított alakját. Valószínűnek tartják, hogy az ENSZ leszerelési albizottságának februári ülésén az Egyesült Államok hajlandó lesz megszavazni a haderők csökkentésének — az ellenőrzési rendszer egyidejű létesítésével való — megkezdését. Ezt Eisenhower elnök határozott követelésére és a katonai vezetők ellenére az Egyesült Államok Biztonsági Tanácsa el is fogadta. Ezt a fejleményt úgy könyvelik el, mint az amerikai kormány haladó csoportjának, főleg Stassennek a diadalát. Stassen ugyanis azt tartja, hogy az Egyesült Államoknak hajlandónak kell mutatkoznia a csapatok kivonására Európában, ha a Szovjetunió is kivonul a keleteurópai országokból. Eisenhower előtt hangoztatták, hogy talán ez az egyetlen módja a magyar és a lengyel kérdés rendezésének. A Sunday Times tudósítója is ezt írja: „Komoly megfontolás alatt áll az a gondolat, hogy az Egyesült Államok alkút köthet. Amerika kivonná csapatait Európából, ha a Szov jetunió is kivonná csapatait 'a keleteurópai országokból.“ A la-- szerint mindkét oldal új politikát keres. A diplomáciai megbeszélések általános olvadási és erjc> si folyamatra mutatnak. Az Olasz Kommunista Párt új alapszabálytervezetéröl szóló vita után Luigi Longo mondott zárószót. Longo válaszolt a küldöttek javaslataira és megjegyzéseire. A szerkesztőbizottság nevében Alicata olvasta fel a kongresszus általános határozati javaslatát. A határozat szövegét egyhangúlag elfc gadták. Ezután Spano, a pártvezetőség tagja köszönetét mondott az Olasz Kommunista Párt kongresszusán résztvevő testvéri pártok küldötteinek, az olasz dolgozók Iránti proletár- szolidaritás általuk kifejezett érzéseiért. Spano beszéde után Togliatti emelkedett szólásra. Közölte, hogy a párt új vezető szerve Varsóban tegnap este Lengyelország és a Szovjetunió kormányának képviselői egyezményt írtak alá, a Lengyelországban állomásozó szovjet csapatok jogi helyzetéről. A szovjet kormány nevében az jelentősen különbözik majd az előbbiektől, számbeli összetételét és funkcióit illetve egyaránt. E változásokat az a szükség- szerűség okozta, hogy felújítsák és fejlesszék a párt demokratikus életét. Togliatti beszédének végeztével az ülést félbeszakították, hogy megválasszák a párt vezető szerveit. Ezután tartották meg a kongresszus nyilvános záróülését, amelyen bejelentették, a párt új vezető szerveibe történt választások eredményeit. A kongresszuson Giancarlo Pajetta, a párt Központi Bizottságának tagja tartott záróbeszédet. egyezményt Sepilov külügyminiszter és Zsukov honvédelmi miniszter, a lengyel kormány nevében pedig Rapovszky külügyminiszter és a honvédelmi miniszter frta aló Taktikai atomfegyverekkel látják el a nyugatnémet hadsereget A határsértés célja: felderítés Lapzárta Szovjet-lengyel egyezményt írtak alá fóruh Mit tehetünk ma a jólétért? Hozzászólás Gondosan elolvastam Ten- kely Miklós sok jószándékkal' és lelkesedéssel írott vitaindító cikkét és az azóta megje- Dent hozzászólásokat. Egyetértek vele — többek között — abban, hogy „A vita csak előrevihet, visszafelé semmiesetre sem. Márpedig mi előre akarunk menni...’’ Ezért kérek szót én is a lap hasábjain, szállók vitába egykéd megállapításával, megpróbálva kiegészíteni néhány gondolattal. Szeretnék továbbá néhány észrevételt tenni nyomdász szaktársaim cikkében megjelent megállapításokhoz is. Tenkely Miklós cikke — ha nem is hangoztatja — lényegében a marxi-lenini politikai gazdaságtan elvei alapján, a sajátos magyar viszonyoknak megfelelően a szocializmus építését kívánja elősegíteni úgy, hogy mielőbb megtaláljuk a mostani helyzetből kivezető lehető legjobb utat, másrészt, hogy a szocializmus előnyeit ne csak az unokák számára helyezzük kilátásba, hanem mielőbb élvezzék maguk a szocializmust építő dolgozók is. Mit tehetünk tehát ma a jólétért? Azt hiszem egyetértünk abban, hogy a jólét alapja a munka. Az első és legfontosabb teendőnk tehát, hogy ki-ki a maga helyén minél jobb munkát végezzen. Joggal veti fel T. M., nem mindegy azonban milyen irányítás, ellenőrzés, elosztás, kötöttség, árak, stb. mellett. Nem mindegy, hogy a mun- kástanácsok üzemet irányító döntő tevékenysége mellett milyen szabadságot kapnak a tervezésben, az anyaggazdálkodásban, az áruértékesítésben Etekintetben lényegeben egyetértek a cikkíróval. Három kérdésre azonban fel kívánom hívni a figyelmet: az értéktörvény alkalmazása, az adók és az árak kérdésére. Az értéktörvénynek a jövőben valóban nagyobb érvényesülési teret kell engedni. Ez elkerülhetetlen. Magyarán: az áruk árát valóban az áruk értékéhez közelebbhozva kell kialakítani. Az áruk értékét — mint köztudott — az előállításukhoz szükséges élő és holt munka (nyersanyag, stb.) határozza meg. Az áru ára viszont az értéktörvény érvényesülésének szabadon hagyása esetén az áru értéke körül a piacon alakul ki. Az értéktörvény hatással van a munkabérekre is. Egyrészt mert az áruk értékének, árának csökkenő tendenciája magával hozza •— szocialista országban — az életszínvonal emelkedését is, másrészt differenciáló hatása van a dolgozók képességei, teljesítményei alapján. Ha pl. az építőiparban a teljesítménytől független órabérrendszerre térünk át, s az egyforma órabérek mögött nem körülbelül egyforma teljesítmények vannak, a többet teljesítő dolgozó nyilván több bérre is tart igényt, az egészen gyengén dolgozót pedig a munkástanács kénytelen elbocsátani, mert a kisebb teljesítményre kifizetett nagyobb bér veszélyezteti árainak verseny- képességét. Tudvalévő az is, hogy a modernebb termelési eszközökkel rendelkező üzemek a versenyben előnyben vannak az elavult berendezésű üzemekkel szemben. Az értéktörvény hatására termelési áganként az olyan fejlettségi fokú vállalat értéke lesz a mértékadó, amilyen vállalat a piaci szükséglet nagyobb részét tudja kielégíteni. Az ennél fejlettebb vállalat nagyobb nyereségre tesz szert — mert önköltsége alacsonyabb — a fejletlenebb vállalat pedig esetleg veszteséges lesz. Felmerül a kérdés: a nagyobb nyereséggel dolgozó vállalat többletnyereségéből dotáljuk-e a veszteséges vállalatot? A kérdést az dönti el: szükség van-e a fejletlenebb vállalat termelvényeire? Ha igen, dotálni kell, különben nem tud megélni. Ha dotáljuk, máris előtérbe kerül a tervgazdálkodás értéktörvényt korlátozó, avagy tudatosan alkalmazó szerepe. Ami a forgalmiadó kérdését illeti: Igaza van T. M.-nak abbah, hogy a kirívóan magas forgalmiadókat csökkenteni kell. Helyesebben: a forgalmiadó rendszert egészséges arányokban rendezni kell. De ő csak olyan cikket említ, amelynek magas a forgalmi- adója. És ilyen a példán kívül van még jónéhány. Vannak azonban olyan cikkek is, amelyeket az ár alacsonyantartá- sa érdekében nem terhelnek forgalmia’dóval — pl. a gyermekruházati cikkek. Egy forgalmiadé rendezésnél elkerülhetetlen az árrendezés kérdése is. Lesznek áruk, amelyeknek árát komoly mértékben csökkenteni lehet, másokét emelni kell — éppen azért, mert az értéktörvénynek nagyobb érvényesülési teret kell adni. A fontos az, hogy össz- eredményében az áruk ára ne emlekedjék. Itt merül fel az államháztartás fenntartásának kérdése is. T. M. cikkében, de különösen a pécsi nyomda do’gozói- nak cikkében az állam valahogy úgy tűnik fei, mint valami idegen, a néppel szembenálló hatalmi szerv, mondván: „És ha úgy látjuk, hogy dgénj’e reális, elfogadjuk .. “ Eszerint egy-egy vállalat munkástanácsa külön-külön mérlegelné, reális-e az állam igénye. És ha nem találja reálisnak, nem fogadja el? Vajon akkor kilép a nemzet állami közösségéből? Ez — enyhén szólván — semilyen társadalmi formában nem fordulhat elő. De nézzük meg az állami bevételek kérdéseit más oldalakról is. Megszűnt az embertelen beszolgáltatást rendszer megszűnik a gyermekte- lenségii adó, a kisiparosokat nyomorító adózási rendszer, módosulnak más adónemek is. Végeredményben jelentősen csökkennek az állami bevételek. ■ Bizonyos állami kiadások megnövekszenek a nyugdíjak rendezése, az alacsonyabb fizetési kategóriában dolgozó állami alkalmazottak fizetésének felemelése stb. révén. Az is helyes és igaz, hogy a minisztériumok, tanácsi szervek összevonásával, egyesek megszüntetésével, feleslegessé vált szervek, vagy ma is felesleges vízfejek leépítésével hatalmas tartalékok szabadulnak fel. A racionalizálás mögött azonban élő emberek vannak. Azt hiszem nem túlzóik, ha sokezerre becsülöm az átmenetileg mun- kané'külivé váló emberek számát. Egek — természetesen — jórészt előbb-utóbb elhelyezkednek a termelő munkában és munkájukkal produktív módon hozzá fognak járulná az életszínvonal emeléséhez. De mi lesz az ő sorsuk addig? Miből fognak megélni azok. akik rá vannak szorulva két kezük munkájára? Azt hiszem más megoldás nem lesz, mint vagy hosszúlejáratú felmondással elbocsátani őket, vaRy a munkanélküli segély. Ez mindenesetre jó néhány hónapra erősen igénybeveszi még az államháztartást. Nem lebecsülendők azok a károk sem, amelyek pótlása ugyancsak á'lami feladat. Az árak megállapításának kérdése a fentiekhez kapcsolódik. Az ár az áru előállításának önköltségéből, a nyereségből és a forgalmiadéból tevődik össze. Az áruk önköltségéből a bérrész növekedni fog, ez azonban lényeges költségnövekedést nem idéz elő, ha az üzemekben is bátran hozzáfognak a mérhetetlen bürokrácia megszüntetéséhez, a vele kapcsolatos improduktív munkaerőnek a termelőmunkába va-'ó átcsoportosításához, A forgalmiadé és a haszon- kulcs módosítása szintén befolyásolja majd az árakat felfelé vagy lefelé. A dolgozókat elsősorban az érdekli, hogy összességében mennyivel növekszik életszínvonaluk, reálbérük. Az állam tervszerű beavatkozására az árak tekintetében — véleményem szerint — szükség van. Csak így biztosítható — társadalmi ellenőrzés mellett — a felemelt reálbérek stabilitása. Azzal az elgondolással, hogy a mostani árak rögzítése mellett rendezzék a béreket, nem tudok egyet érteni. Az élet- színvonal1 emelésének legcélravezetőbb módja az árak csökkentése lehet. A mai árak rögzítése kizárná egy sor áru árának csökkentési lehetőségét is. Ez megkötné sok, dotációval működő vállalat munkástanácsának kezét, melyek jo gcsan tartanak igényt arra, hogy termelvényeiket értékükön adhassák el, hogy szétosztható nyereségrészre tehessenek szert és ne más vállalatok nyereségéből fedezzék — a helytelen árrendszer következtében elért — veszteségüket. Mindezekért szükséges — egy a legmesszebbmenő takarékosságon alapuló — az ország egész gazdasági területét felölelő kormányprogram kidolgozása és az ország dolgozó népe elé megvitatásra bocsátása. Szükséges, hogy a dolgozó nép világosan lássa gazdasági életünk fejlődésének útját. Szükséges, hogy a munkástanácsok mielőbb megkapják a termelés Irányításának feltételeiről szóló útmutatásokat. Ideje lenne már ismén«; az új tervezési mádaBcadOBt, a Mtöttségek szükséges mértékét. Az új év küszöbén állunk. A gyárak, üzemek a munkás- tanácsok vezetésével tettre- készen állnak. Bízzon bennük a kormány, adjon számukra minél nagyobb szabadságot. Munkásosztályunk 1945-ben megmutatta, hogy igen mostoha körülmények között is mire képes, ha a hazája építéséről van szó, ha bíznak benne. De a bizalomnak kölcsönösnek kell ! ennie. Gyanakvással teld. bizalmatlan légkörben egészséges munka nem képzelhető el. A bizalom megszerzéséhez tisztánlátás kell. Ezért várom, sürgetem én is a mielőbbi világos, határozott kormányprogramot. Nyomdász szaktársaim cikkének egy pontjával gyökeresen nem értele egyet Amit a becsületes, meg nem alkuvó magyar ember meghatározásaként írtak. Úgy érzem, ezt a megállapítást elhamarkodottan tették. Most mégsem bocsátkozom vitába velük. A történelem előbb-utóbb megadja a világos választ mindnyájunknak az elmúlt eseményekről. Azóta megjelent dr. Abay Gyula professzor cikke is. Cikke rövid terjedelménél fogva nem ad kimerítő választ a „Fórum“ kérdéseire. Annyit mindenesetre elmond, hogy nem a marxista politikai gazdaságtan elméleti alapján áll s ez egyben válasz is a nyomda dolgozóinak cikkére. Szocializmust építeni osztályokon felül álló társadalomtudomány alapján nem lehet. A társadalomtudományokat éppen az jellemzi, hogy valamelyik osztály szolgálatában állanak. A munkásosztály nyilvánvalóan a maga osztálytudamányúnak híve s nem olyan tudományé, ame’y osztályok felett állást hirdetve, végeredményben a kapitalizmus érdekeit szolgálja. Abay professzor cikkére éppen ezért — ha teret kapok "is a 'ap hasábjain — később válaszolni szeretnék. Palkó Sándor oki. kttzgeedáez
