Dunántúli Napló, 1956. december (13. évfolyam, 287-311. szám)

1956-12-13 / 297. szám

Vihar az ENSZ-ben a magyar ügy tárgyalásakor Magyarország kivonult az ENSZ közgyűléséről Az ENSZ-közgyűlés kedd reggeli plenáris ülésén Hor­váth Imre külügyminiszter, a Magyar Népköztársaság kül­dötte nyilatkozatot tett. Nyi­latkozatában kijelentette: „A magyar kormány delegá­ciónkat azért küldte az ENSZ jelenlegi ülésszakára, hogy a többi államok küldötteivel együtt, az ENSZ teljes jogú tagjaként vitassuk meg az alapvető nemzetközi kérdése­ket. Küldöttségünk kénytelen megállapítani, hogy az Egye­sült Államok és az általa be­folyásolt más államok küldött­ségei nyilatkozataikban és né­hány határozatban kísérletet tettek a magyar bel ügyekbe való beavatkozásra. Ezt a ma- gv^r kormány a leghatározot­tabban visszautasította és visz- S7a fogja utasítani a jövőben is. Akkor, amikor a magyar kérdés csaknem állandóan na­pirenden szerepelt, egyes kül­döttek méltatlan és sértő mó­don léptek fel a magyar kor­mánnyal és annak küldöttsé­gével szemben, olyan formá­ban, amely összeegyeztethetet­len Magyarország szuverénitá- sával és a magyar nép önér­zetével. Ezért a magyar küldöttség addig nem vesz részt a köz­gyűlés tizenegyedik ülésszaká­nak munkájában, amíg a ma­gvar kérdés tárgyalása nem az ENSZ alapokmánya szellemé­ben történik.” Ezután az egész magyar kül­döttség elhagyta az üléstermet. A jugoszláv és az ukrajnai küldött felszólalása Az ENSZ közgyűlése tegnap délután folytatta a magyar kérdés vitáját — ezúttal már a magyar küldöttség részvétele nélkül, mert mint ismeretes, küldöttségünk a durvahangú támadások miatt elhagyta a hV ii1.?é üléstermét Jugoszláv forrás szerint az ülésen felszólalt Idekovics dok­tor helyettes államtitkár, a jugoszláv küldöttség tagja, aki többek között a következőket mondotta: — A jugoszláv kormány szá­mára a magyar kérdés első­sorban mindig a magyar nép jogainak és érdekeinek kér­dése volt. Ez természetesen nem akadályoz bennünket, hogy a Magyarországon leját­szódó eseményeket a nemzet­közi valóság legszélesebb kere­teiben szemléljük. Mi mindig számításba vettük a nemzet­közi érdekeket, amelyek ' a szőnyegen forogtak, azokat az intézkedéseket, amelyek való­ban nyugtalanítóak, amelyele erősen érintik az európai egyensúlyt mindazzal együtt, amit egyszóval világbékének nevezünk. — Mivel elvben ellene va­gyunk egy ország belügyeibe való minden idegen beavatko­zási formának, ehhez tartottuk magunkat magyarország eseté­ben is. Egyidejűleg azonban sohasem fogadtuk el azt az elméletet, mely szerint a ma­gyar nép harca a lakosság egy részének kezdeti tévedése volt, amit fizetett külföldi ügynö­kök idézlek -elő. Ezzel azonban nem óhajtjuk azt mondani, hogy bizonyos elemek nem tö­rekedtek ezt a harcot más célokra felhasználni. Másrészt viszont szembeszálltunk azzal, hogy ezt a harcot olyan célok irányába tereljék, amelynek semmi közük sincs a magyar nép igazi érdekeihez és ame­lyek emellett veszélyeztethet­ték volna a békét és a nemzet­közi biztonságot. Ez volt an­nak az állásfoglalásnak az alapja, amelyet a jugoszláv küldöttség a magyar kérdés fejlődésével kapcsolatban el­foglalt. Ezután a jugoszláv küldött a magyar események legújabb fejleményeiről beszélt, elmond va. hogy küldöttségük „remé­nyét fejezte ki, hogy Kádár János kormánya ké­pes lesz majd tömöríteni a lakoss*- r ,< rétegeit a program körül, melyet nyil­vánosságra hozott és, hogy a lakosság jogos követeléseit kielégítik, továbbá, hogy ha­marosan megkezdik a tár­gyalásokat a szovjet csapa­tok kivonásáról.” — Kénytelenek vagyunk megállapítani — mondotta a továbbiakban a szónok — hogy vannak olyan törekvések, amelyek a magyarországi helyzetet még súlyosabbá te­szik. Ezek a törekvések már elég világosan megnyilvánul­lak eddigi vitáink folyamán is és úgy tűnik nekünk, hogy bizonyos mértékben már fel­támasztották azt a légkört, amelyről azt hittük, hogy a hidegháborúval együtt túlhala­dott már. Ezek a törekvések veszedelmeseknek tűnnek vala­mennyiünknek. Másrészt kül­döttségem kénytelen sajnálko­zását kifejezni, mert a magyar küldöttség úgy határozott, hogy elhagyja a közgyűlést. Ezen a közgyűlésen voltak megengedhetetlen ügyrendi és szónoki fellépések is ellene, mégis úgy véljük, hogy a ma­gyar küldöttség részt nem vé­tele a magyarországi kérdés megvitatásában nem járul hozzá az alkotó vitához. A jugoszláv küldött kifej­tette, hogy a közgyűlésnek hasznosabb és építőbb szere­pet kellene játszania abban a vitában, amely a magyar kér­dés körül kialakult. Éppen azért helyesnek vélné —mon­dotta — ha az ENSZ főtitkára látogatást tenne Magyarorszá­gon, és nehezményezte, hogy erre még nem került sor. A szónok kijelentette, hogy a tizenhat állam és a hozzá csatlakozó négy küldöttség javaslata ellen szavaz. (Ismeretes, hogy ez a javaslat elítélte a Szovjetuniót.) — Nem hisszük — mondotta a jugoszláv küldött. —hogy a javaslat elfogadása ked­vező hatással volna akár a nemzetközi helyzetre, akár magában Magyarországon az események folyamatára. Ez az indítvány Inkább növelni fogja, semmint csökkenteni a feszültséget. Mi tehát nem támogathatjuk. Burma, Ceylon, India és Indo­nézia indítványa ezzel ellen­tétben konstruktívabbnak lát­szik. Mégis küldöttségem nincs meggyőződve, hogy hatása a mai körülmények között éppen olyan lenne, amilyenre a négy küldöttség törekszik. Ezért küldöttségem kénytelen tartóz­kodni a javaslattal kapcsolat­ban. Palamarcsuk ukrajnai kül­dött is felszólalt az ENSZ Magyarországgal kapcsolatos vitájában. Hangoztatta, hogy a Szovjetuniónak segítenie kell a Magyar Népköztársasá­got a hazai és a külföldi reak­cióval folytatott harcában. Vádolta az Egyesült Államo­kat a népi demokratikus or­szágokban végzett felforgató tevékenység miatt. Követelte, hogy ezt a kérdést is tűzzék a közgyűlés napirendjére. I Szovjetunió fenntartja álláspontját Az ENSZ titkárság közölte Kuznyecovnak, az ENSZ köz­gyűlésen résztvevő szovjet kül­döttség vezetőjének december 10-én kelt, az ENSZ főtitkárá­hoz intézett levelét. A levél így hangzik: „Tisztelt főtitkár úr! Igazolom a közgyűlés de­cember 4-én hozott határoza­tával kapcsolatban küldött de­cember 4-i és 5-1 levelének vé­telét és van szerencsém a kö­vetkezőket közölni: A Szovjetunió álláspontját a fentemlített határozattal kapcsolatban a szovjet dele­gáció a közgyűlésen megfelelő nyilatkozatában kifejtette. A szovjet küldöttség akkor rámu­tatott, hogy ez a határozat újabb próbálkozást jelent arra hogy az ENSZ segítségével durván beavatkozzanak Ma­gyarország belügyeibe, ellent­mond az ENSZ alapokmány­ban lefektetett elveknek és a nemzetközi jog általánosan el­fogadott alapelveinek. A Szov­jetunió a továbbiakban is a fenti állásponthoz tartja ma­gát“. Lapzárta: ——t: A Biztonsági Tanács javaslata: Japánt vegyék fel az ENSZ-be A Biztonsági Tanács teg-f nap délután ülést tartott, ? Napirendjén Japán és a Mon-* goi Népköztársaság ENSZ-be1" való felvétele szerepelt. { A tanács külön vitatta a két' ország kérvényét. A vita kez­detén a perui delegátus hatá­rozati javaslatot terjesztettf elő, amelyben indítványozza, \ hogy Japánt vegyék fel az', ENSZ-be. Valamennyi felszó-j, laló támogatta a perui határo-, zati javaslatot. A Biztonsági Tanács ezután szavazott és egyhangúlag el­fogadta Peru javaslatát, ajánl­va a közgyűlésnek, hogy Ja­pánt vegyék fel az ENSZ-be. A Mongol Népköztársaság^ felvételi kérelme fölötti hatá-f rozatról lapzártáig nem érke-á zett be jelentés. f I (Hai! (Hat! (Haj! Christian Pineau külügyminiszter a francia nemzet* gyűlés tegnapi ülésén beszámolt arról, hogy tárgyalnak az Egyesült Államokkal Franciaország benzinellátásáról. Ez a tárgyalás azonban úgylátszik nem nyugtatja meg sem a francia, sem az angol közvéleményt, mert ugyan­csak tegnap huszonhét alsóházi képviselő szóvátette, hogy növelcszik Londonban az amerikaellenes hangulat. Elmon­dották, hogy számos benzinkútra a következő feliratot ra­gasztották: „Nincs benzin az amerikaiak részére“. Egyes tietek kiralcataiban pedig ilyen felirat olvasható: „Nem '.olgáljuk ki az amerikaiakat!" A londoni amerikai nagy- civetség hivatalos szóvivője szerint a nagykövetség légi 'asséjának helyettesét kidobták londoni lakásából. Minden bizonnyal a helyzet forrósodása késztette arra z amerikai kormányt, hogy hivatalosan jóváhagyja azt szükségtervet, amely szerint amerikai olajat szállítanak :ajd a nyugateurópai országoknak, a középkeleti olajszál- tások megszakadása által okozott hiányok pótlására. Az amerikai kormány felszólított tizenöt amerikai olaj- ársaságot, kezdjék meg a Nyugat-Európába irányuló olcj- ■■zálUt&spk megszervezését. Az amerikai kormány magára vállalta az amerikai tartályhajók átirányítását a nyugat­európai hajózási vonalra. Szépségflastromnak — de csak annak — ez sem rossz! Elítélték Milo van Tegnap reggel nyolc órakor kezdődött meg a nemcsak Ju- gosziáviában, hanem az egész világon nagy érdeklődéssel várt úgynevezett Gyilasz per tárgyalása. Mint ismeretes, Mi- lovan Gyilaszt a jugoszláv tör­vénykönyv 118. paragrafusa ki apján helyezték vád alá, mert a francia távirati irodá­nak adott kijelentéseiben és a newyorki New Lyder című folyóiratban közölt cikkében 2,k‘ rt okr’7"’' Jugoszláviának és az ország népének. Gyilasz védelmét három ne­ves jogász vállalta és a tárgya­lás megnyitása után az egyik védő azonnal szót emelt a tár­gyalás nyilvánossága érdeké­ben. Az ügyvéd arra hivatko­zott, hogy Gyilasz hosszú idő óta nem tölt be párt vagy ál­lami funkciót, így nem fenye­getheti az országot valamely államtitok felfedése. A bíróság azonban úgy határozott, hogy a vádirat felolvasása és az íté­let kihirdetése közötti tárgya- ásszakasz ideje alatt csak Gyi­lasz hozzátartozói és állami tisztséget viselők maradhatnak a tárgyalóteremben. A vádirat felolvasásán, meg­jelentek a jugoszláv és a külföldi sajtótudósítók. A saj­tó képviselői meghallgatták az ítélet kihirdetését is. A bíróság, Gyilaszt két évi szigorított fogházbüntetésre ítélte a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság büníetőtör- vénykönyve 118. cikkelyének első szakasza alapján. Ugyanez a bíróság 1955 január 24-i íté­letével hasonló tett elkövetése miatt 18 hónapi feltételes fog­házbüntetésre ítélte Gyilaszt. A bíróság most visszavonta a büntetés felfüggesztését és így Gyilasznak összesen három évi szigorított fogházbüntetést kell kitöltenie. A bíróság indokolásában ki­mondotta: Gyilaszt bűnösnek ítélte, — mert abbeli szándé­kában, hogy aláássa a dolgozó nép hatalmát és kárt okozzon Jugoszláviának — olyan nyi­latkozatot adott, és olyan cik­ket irt a külföldi sajtó szá­mára, amelyben a tények fél­remagyarázásával tévesen tá­jékoztatta a világ közvélemé­nyét és ezzel támogatta a Ju­goszlávia ellen indított rága- tórnhad járatot. Az ítélet kihirdetése utón a bíróság visszautasította a vé­delem kérését, hogy az ítélet végérvényességéig is helyezzék szabadlábra a vádlottat. A bí­róság határozatát azzal indo­kolta, hogy azok az okok ,ame- lyek miatt Gyilaszt vizsgálati fogságba helyezték, még ma is fennállanak* Gyilasz nyilatko­zata, hogy nem ismétli meg bűntettét, nem jelent megfe­lelő biztosítékot, tekintettel ar­ra, hogy ez a tett feltételes büntetése idején is megismét­lődött. A párizsi „dip'omáciai hét eseményei Az atlanti tagállamok mi­niszterei folytatták zárt ajtók mögötti tárgyalásaikat. Az ülé­sek titkosságai ellenére is ki­szivárogtak hírek a tárgyaló­teremből, amelyek szerint a miniszterek elsősorban a közel- keleti és a magyar eseménye­ket tárgyalták. A tárgyalófe­lekhez közelálló körök szerint a tárgyalófelek álláspontja az, hogy a nyugati védelmi rend­szert fenn kell tartani, sőt to­vábbra erősíteni. A török küldöttség javasolta, hogy teremtsenek kapcsolatot és szervezzék meg az együtt­működést az Atlanti Szövet­cégben és a bagdadi szerződés­ben résztvevő államok között. A tegnapi ülésen ezt a javas­latot is megvitatták. A közös értekezleten kívül szűkebbkörű megbeszélést is tartanak a küldöttségek veze­tői. A tegnap délelőtti ülésen el­sősorban a kö/elkeleti helyze­tet vitatták meg. Délután egy háromtagú bizottság számolt be a küldöttségek vezetőinek az Atlanti Szövetség nem ka­tonai jellegű tevékenységéről. Kik távoztak el hazánkból ? A szomorú újkori népván­dorlás, a magyarok tömeges távozása hazájukból — sok kérdést hagy nyitva, nem utolsósorban azt, hogy hol volt és hol van a magyar határ­védelem stb. Most azonban azt nézzük meg, kik mentek el tőlünk, milyen rétegekből tevődik ösz- sze a magyar menekültek nagy tömege. Tapasztalatunk szerint (ezt alátámasztja egész sor osztrák újság megállapítása is) körülbelül a következő csopor­tokból áll az új magyar emig­ráció: 1. Emberek, köztük rend­kívül sokan az értelmiségi és gazdasági életből, akik már régen, évek óta foglalkoztak a gondolattal, hogy elhagyják Magyarországot, de vagy nem kaptak útlevelet, vagy pedig a nehézségek, veszélyek miatt nem Mertek vállalkozni a disz- szidálásra; 2. a fiatalok, akik — amióta világ a világ — szomjasak arra, hogy újat, más országo­kat lássanak, más emberekkel megismerkedjenek, de eddig mereven elzártuk őket ettől; 3. azok, akik az utolsó he­tekben fegyvert fogtak és most a megtorlástól tartottak; 4. családok, emberek, aki­ket a féléiéin űzött el hazul­ról: félelem a háborútól, féle­lem a deportálástól, félelem az antiszemitizmustól, félelem a rémhírektől, a bizonytalanság­tól, a káosztól; 5. bűnözők, gonosztevők, akik csak ilyen zavaros hely­zetben „politikai menekült­nek” álcázva remélhették, hogy valaha is beengedik őket ide­gen országba, helyesebben új vadászterületekre; végül 6. (ezek vannak a legtöbben) olyanok, akik jóformán min­den gondolkodás, megfontolás nélkül, divatból, valamiféle hisztériának, járványnak en­gedve szedték össze (vagy nem szedték össze) sátorfájukat és rohantak el hazulról mond­ván: „ha elmennek a szom­szédok, menjünk mi is ...” Sok esetben nehéz lenne le­mosolyogni a félelem okait. Sok embert sokáig sajgó seb ért az utolsó hetekben, s vaj­mi keveset követtünk el, hogy segítsünk tisztább, előbbre látni, megnyugtatni az aggódó­kat. , De meg kell hagyni azt is, hogy néha elképesztő naivitás, meggondolatlanság, felelőtlen­ség rí ki sok menekült-törté- nrtből, amilyentől mostanában visszhangzik a bécsi utca. Most nem a mesékről akarunk írni, ez is bőven van, hiszen sokan gyönyörű, hősiességtől csöpögő történeteket találnak ki magukról, csakhogy minél szebb, előnyösebb színben tűn­jenek fel. Vannak másfajta történetek is. Az egyik délelőtt négytagú, megviselt, piszkos, csapzott családdal akadtunk össze a Boter Turm Strassen. A Joint irodáját keresték. Apa, anya, két (8—10 éves) fiúcska. Per­sze, mint ilyenkor szokás, ér­deklődtünk útjuk felől. Mikor jöttek? Ma reggel. Hol lak­nak? Még sehol, lágerbe a föld minden kincséért sem menné­nek. Helyes. Hova tették a csomagot? Sehova. nincs. Nincs? Csupasz kézzel jöttek el négyen a nagyvilág­ba? Miért volt ez a nagy siet­ség? — Mégis hogyan indultak el? — Tegnap délben az And- rássy úton szóltak nekem — mondta a „gondos” családfő — hogy autó indul a határra. Azonnal hazaszaladtam laká­somba, a Hajós utca 13-ba, :a. hagyd abba a főzést, összeszedtem a gyerekeket és már rohantunk le a gépkocsi­hoz. Sajnos minden ottmaradt, ruha, bútbr, rádió, írógép... Gondoltuk, hogy akinek ilyen sürgős volt, az legalábbis az ellenforradalom vezetője volt, vagy az AVO felett pa­rancsnokolt. Milyen tévedés! Hamar megtudtuk foglalkozá­sát is: gyermekmeséket szo­kott írni a magyar rádiónak. Ezért volt neki olyan sürgős. Most ott áll a bécsi utcán, minden nélkül, s ha talán mesetémában nem is szenved hiányt németül nem tud. Mi lesz ezzel a családdal. Egy másik eset. Burgenland egyik kommunista pártszerve­zetének helyiségében megje­lent egy soproni asszony. Sír­va kért segítséget. Elpana­szolta, hogy az előző napon délben kiállt a kapuba, várta 14 éves fiát. Egyszerre teher­autó robogott a híd felé, tele emberekl F ‘ük volt a " a is, aki izgatottan kiabálta: „Anyu gyorsan gyere ide.” Ö gyorsan, csak amúgy kö­tényben felmászott a fiához, és — nem is tudja hogyan — Ausztriában találta magát. (Egyébként Sopronban lelki- ismeretlen emberek jóformán órák alatt több ezer lakost bírtak rá, hogy meneküljenek „az oroszok bombázása, légi­em adásai elől“ — át a hatá­ron). Mindez nem elszigetelt je­lenség, hanem, sajnos, általá­nos tünet volt. Tétlenül néztük, hogy a pro­paganda hogyan szedi áldoza­tait. Nem kétséges, hogy egyes külföldi rádiók sok kárt okoztak és nagy lö­kést adtak a menekülőáradat­nak, egyrészt valótlan hírek­kel, rémisztgetéssel, másrészt felelőtlen ígérgetésekkel. A paradicsomi állapotok azonban általában légbőlkapot- tak voltak. Bécsben sok he­lyütt nem éppen hízelgő véle­ményt hallottunk a Szabad Európáról, amely mondhatni, Ausztria elözönlésére bíztatta a magyar lakosságot. Igazga­tósággal emberfeletti az, amit az áldozatkész Ausztria és a vendégszerető, türelmes oszt­rák nép megtesz a menekültek érdekében. De a rettentő nagy tömeg hulláma immár átcsa­pott az osztrák előkészületek felett. Ennyi embert simán fel­venni Ausztria nem tud. Egy kis határmenti község, Ober- pullendorf például naponta ad le SOS ~ket a bécs' hatósá­goknak és a lapoknak is, hogy már nem bírja tovább: lakos­ságának kétszeresét teszi ki a községet elárasztó magyarok száma. S nem csak ez az egy ilyen helyzetben levő község van Ausztriában. A menekült­kérdés egyre nagyobb gondot okoz Ausztriának. S aki mos­tanában a Burgenlandban vagy Bécsben járt, megérti Helmer osztrák belügyminiszter figyel­meztetését a világhoz: Auszt­riát gazdasági és egészségügyi katasztrófa fenyegeti ha a többi ország nem lép hat­hatósabban közre a magyarok megsegítésére. Ilyen körülmények között ■'Tmészetesen a vérmes pro­pagandaígérgetéseket elfújta a szél. Nagy visszatetszéssel és cso­dálkozással közölt egy esetet az egyik bécsi lap. Eszerint a határnál egy magyar mene­kült, aki még ki sem heverte az ijedtségét és még le sem rázta magéról a szántóföldek sarát, megkérdezte az osztrák vöröskeresztes nővért: — Hol lehet felvenni az 1 000 schillinget? — Milyen 1 000 schillinget? — Hát amit a rádió mon­dott, hogy rögtön jár minden menekültnek. Más valaki meg a „napi­díjat” sürgette, ami szerinte szintén jár ... Hamar tudomá­sul kell venni Ausztriában, hogy a menekültnek semmi sem jár, legfeljebb kegyelem- kenyér, időleges alamizsna. Menckii’tnek lenni nem szak­ma, nem á”ás. hanem új küz­delem az élettel. B. t.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom