Dunántúli Napló, 1956. december (13. évfolyam, 287-311. szám)

1956-12-11 / 295. szám

1956 DECEMBER 11 NAPf.rt Jj nagyhatalom született lecember 14-én: Nehru-Eisenhower találkozó A világ figyelnie Közei-Keletre irányul Öt perc alatt mm r m mm mm m a világ korul Üj nagyhatalom születik iekben a napokban a sze­lünk előtt. Ez az új nagyha­llom — nemrégiben még an­il bilincsekbe vert, tehetetlen riás — India. Indiának és ki- melkedő nagy fiának, Néh­aiak egyre több szava, egyre athatósabb befolyása van a ilág eseményeire és ezért vál- ak egyre jelentősebbé azok 2 események, amelyek India ^tudatosodásának, megerősö- Ssének és nemzetközi kapcso­ltainak mérföldkövei. India 6orra teremtette meg Tümölcsöző jószomszédi és aráti kapcsolatait a legkülön- ozőbb rendszerű és nagy- Sgu államokkal, így többek Özött a Szovjetunióval, Jugo- i'.áviával, a keletázsiai orszá- ik egyrészével és legutóbb a inai Népköztársasággal. Érte- ilésünk szerint Nehru indiai liniszterelnök és külügymi- iszter újabb lépést tesz a jó apcsolatok megteremtése ér­dekében, ezért december 14-én, pénteken repülőgéppel az Egyesült Államokba utazik, hogy találkozzék Eisenhower elnökkel. Ez a találkozó oly fontosnak és nagyjelentőségűnek ígérke­zik, hogy a francia hírszolgá­lati iroda már előre latolgatja e találkozó eshetőségeit és eredményeit. E hírügynökség és indiai megfigyelők vélemé­nye szerint a tárgyalások vár­ható pontjai a következő té­mák körül forognak: Indiának sürgősen szüksége lenne mint­egy 800 milliárd dollárnyi kül­földi devizára. így tehát a tár­gyalások előterében minden bizonnyal gazdasági kérdések állanak majd. Ezenkívül és nem utolsósorban várhatóan tárgyalni fognak India és a nyugati államok viszonyáról is. Feltehető, hogy Nehru síkra- száll a Kínai Népköztársaság ügye mellett, hogy enyhítse a viszonyt az Amerikai Egyesült Államok és a Kínai Népköz- társaság között. Ennek várha­tó következménye — a tárgya­lások e részének sikere után — az lehet, hogy az Egyesült Államok hozzájárul: a Kínai Népköztársaságot vegyék fel az Egyesült Nemzetek Szövet­ségébe. Indiai megfigyelők szerint szóbakerülnek a Nehru— Eisenhower találkozáson más nemzetközi kérdések is. így a Közép-Kelet ügye, a magyar­országi helyzet, a leszerelés problémája, valamint az atom­fegyverekkel folytatott kísérle­tek abbahagyása és a kashmi- ri kérdéfe. Ki gondolta volna, akárcsak néhány évvel ezelőtt, hogy az Amerikai Egyesült Államok el­nöke ilyen, szinte felmérhetet­len jelentőségű ügyekben tár­gyalni kényszerül egy nemrég még gyarmati sorban tengődő nép képviselőjével?! Megnyílt a párizsi „diplomáciai hét“, logy összefoltozza az Atlanti Szövetség szakadásait A Nyugateurópai Szövetség ét tagállama külügyminiszte- einek tegnap kezdődött meg özös értekezlete Párizsiban, íz ülésen Nyugat-Németország ílfegyverzéséről tanácskoztak. Ezzel megnyilt a párizsi dip- Mnáciai hét, amelynek az a äladata-, hogy az Egyiptom lleni kompromittáló angol- tancia támadás után valaho- yan ismét helyrerázzák a lyugati egységet és lemossák két tágállamon esett lemo6- latatlan foltokat. Párizsban ennek értelmében héten három nemzetközi ér- ekezletet tartanak. Tegnap megkezdődött a kül­ügyminiszterek úgynevezett r ánbeszélgetése“. Legin- ább Sellvin Lloyd angol és Dulles amerikai külügyminisz­ter megbeszélése vonta magára a figyelmet, mégpedig azért, mert az amerikai külügymi­niszter ellenezte, hogy Chris­tian Pineau francia külügymi­niszter is vegyen részt a meg­beszélésen. Guy Mollet francia miniszterelnök ismét kijelen­tette, hogy a három nagyhata­lom kormányfőinek értekezle­tét minél előbb meg kellene szervezni a fennálló nézetelté­rések és véleménykülönbségek kiküszöbölése céljából. Ameri­kai körökben hangoztatják, hogy egy ilyen értekezletre nem kerülhet sor addig, amíg nem szűnik meg a jelenlegi válsággal előidézett bizalmat­lanság. Dulles amerikai külügymi­niszter az Északatlanti Szövet­ség külügyminisztereinek mai értekezletén valószínűleg rá­mutat a nyugati egység „héza­gosságára", amelyet Párizs és London középkeleti akciója váltott ki. Dulles és Lloyd a tegnap délelőtti megbeszélésen a szuezi kérdésről tanácskozott. A két külügyminiszter a Szuezi-csatoma használatát célzó intézkedéseket tanulmá­nyozta. Elismerték, hogy a kérdés megoldását az ENSZ- ben elfogadott hat alapelv sze­rint kell keresni. Dulles és Lloyd ezenkívül tanácskozott az Északatlanti Szövetség kül­ügyminisztereinek ma kezdődő értekezletéről is. Kik védelmezik a Szabad Európa Rádiót? Egy amerikai újságíró a iaily Worker című angol lap­ban cikket közöl, amelyben az Egyesült Államok nagymono- Póíiumait vádolja a magyar- országi eseményekben játszott hajtogató és provokációs sze­repük miatt. Az újságíró részletesen be­számol a „Kereszteshadjárat t szabadságért” nevű szerve­setről, amelyet az ipari es finánctőke tart fenn, és amely- nek tulajdonában a Szabad Európa Rádió működik. E tervezetet a Standard Ot nagy amerikai olajmonopó- fiúm elnök igazgatója irányítja. E monopólium évente negyea- milliárd dollárt fordít a be­fogató propaganda megszerve­zésére. Az újságíró megállapítja, hogy a magyarországnak su­gárzott „propagandában az amerikai titkosszolgálat is résztvesz, mindenekelőtt részes ebben Allan Dulles, az ameri­kai titkosszolgálat kozpon i'e derítőszolgálatának veze­A bonni hivatalos kör0^®" azonban azon vannak, hogy eltussolják a Szabad Európa 11'd óállomás tevékenysegene kérdését. Mint ismeretes, a Münchenben működő kai rádióállomás a^amun- kája tiltakozást váitott ki a nvugatnémet társadalomban, sőt más nyugati országokban is A Német Szövetségi Köz­társaság kormányának «ép viselői kénytrienék voltakmás .le'entern, hogy a raai tevékenységét gondosan meg vizsgálják, különösen annak magyarországi véres nyékhez fűződő szerepe . A Német Szövetségi Köztár­saság kormánya azonban úgy­látszik nincsen érdekelve a Szabad Európa Rádió véres­szájú propagandája által fel­idézett események megvizsgá­lásában és érdekük ellen való lenne a vizsgálat eredményé­ből folyó tanulság levonása is. A Berliner Zeitung című lap ugyanis a Szabad Demokrata Párt egyes vezetőitől kapott értesülésekre hivatkozva eze­ket írja: „Adenauer még júliusban, az E 'esült Államokban tett látogatása során megegyezett Dullessel, hogy a Szabad Euró­pa Rád óállomásnak a népi demokratikus országok elleni tevékenységét jelentősen fo­kozni fogják." Ezek után érthető, hogy az amerikai kormánykörök és a befolyásuk alatt álló német kormány nem óhajtják a nagy befektetéssel létrehozott Sza­bad Európa Rádió „megrefor­málását” és „megszelídítését” — hiszen így önmaguk tapos­nák sárba saját pénzüket. Márpedig ezek a körök nem ellenségei saját pénzüknek, még akkor sem, ha e pénz miatt vér folyik. AUTÓNK elhagyja Bécs külvárosait, s már a csendes országúton falja a kilométe­reket. Az egyik nyugati film­híradó embereinek előzékeny­sége segít hozzá, hogy mi is autózhassunk a magyar-oszt­rák határ — a világ napjaink­ban sokat emlegetett földrajzi helye — felé. Éjfél felé jár az idő. A szellemek órája most a „flüchtlingek”, a menekültek órája. A sötét éjszakában hetek óta tart a magyarok özönlése Ausztriába. Zseblámpás osztrák csendőr állja utunkat, igazoltat. Né­hány napja ugyanis már külön engedély kell az osztrák határ­zónába való belépéshez, mert a szenzációra éhes nemzetközi újságíróhad, amely a világ minden tájáról összegyűlt, hovatovább már a menekül­tek számbavételét, ellátását, első gondozását, az egészség- ügyi követelmények végrehaj­tását is veszélyeztette. Ira­taink rendben vannak, szalu­tálás, mehetünk tovább. Sőt, a filmesek kérésére velünk tart egy osztrák csendőr is, hogy valami jó, látványos he­lyet mutasson, ahol veszélyes, viszontagságos körülményeket és elég menekülőt lehet talál­ni, no és persze, ahol fel lehet állítani a fényszórókat is a filmezéshez. Egy eléggé meg­duzzadt patakhoz vezet, az in­nenső part mér osztrák terü­let. — Ez jó lett — mondja új osztrák ismerősünk, Ht már sokan filmeztek., j A FILMESEK savanyú te­kintettel nyugtázzák az aján­lást. Már mások is filmeztek itt... De ha már itt vagyunk, itt maradunk. Tényleg, ideális hely a fil­mezésre. A patakon valaha híd volt, ezt felrobbantották. He­lyette irgalmas emberek egy gerendát vetettek át a víz fe­lett, s valaki még egy kötelet is kifeszített, hogy ebbe ka­paszkodva valahogy át lehes­sen vergődni a rohanó, barát­ságtalan patak felett. Nem kell sokat várnunk. A túlsó oldalról lihegés, cuppogás za­ját halljuk, valaki szalad a bizonyára mély sárban a szántóföldön. Amikor felgyúl- nak a filmhíradó fényszórói, ijedten visszahőkölő férfit vi­lágítanak meg. Csomagját el­dobva, feltartja kezét, mintha megadná magát. Talán azt. hiszi, hogy magyar vagy szov­jet határőrök állították meg. A német szóra fellélegzik, gyorsan a gerendához lép. Először a fogával akarja tar­tani a kis csomagot, amiben utolsó, megmentett értékei vannak, hogy a kötélbe ka­paszkodhasson és végigtipeg­hessen a gerendán. Aztán a csomagot elejti a vízbe, s most már csak azon van, hogy ó maga átjusson. „Remek fel­vétel” — súgja örömmel az operatőr. AZ OSZTRÁK PARTON kezek nyúlnak utána. Nyakig sárosán, csapzottan, megvisel­ten roskad le. Szánalommal nézzük őt. Kap egy csésze teát, mohón gyújt rá az első Az angol-francia támadók leplezni akarva a port-saidi barbár támadás nyomait, még nem teszik lehetővé a külföldi sajtótudósítóknak, hogy a vá­rost meglátogassák. A világ közvéleménye már tudja, hogy az angol-francia parancsnok­ság minden nemzetközi szabály durva megsértésével gépfegy- vertűzzel fogadta a Port Said- ba igyekvő külföldi tudósítók egyik csoportját. Nemrég az ENSZ rendkívüli fegyveres erőihez vezényelt külföldi új­ságírók nagyobb csoportja sem tudott eljutni Port Saidba. bár az ENSZ egyik rendőri egysé­gével indult oda. Az angol­francia parancsnokság akadá­lyokat gördített e csoport útja elé is. * Kairói körökben aggodalom­mal figyelik az izraeli csapa­tok lassú visszavonulását és rendszeres romboló tevékeny­ségét, amellyel akadá’yozzák a világszervezet karhatalmi erőinek munkáját. A vissza­vonuló izraeli egységek ugyan­is szándékosan tönkreteszik és leszerelik az épségben maradt vasútakat, távbeszélőberende- zéseket és kőo'ajforrásokat. A tervszerű rombo'ások és a gazai terület lakossága elleni gonosztettek a nemzetközi jog­szabályok és az emberi jogok megsértését jelentik. Kairói politikai k«"-"'' attól tartanak, hogy ezek » Jelenségek köz­vetlen, var _ -vetett támadás előkészítési. ó'ózzák Szíria, vagy Jordánia ellen. * Dr. Ardallan perzsa kül­ügyminiszter tegnap fogadta Egyiptom, Jordánia, Irak, Li­banon, Pakisztán, Szaud Ará­bia .Szíria és Törökország dip­lomáciai képviselőit. Kifejtette előttük a középke’eti államok összehívására vonatkozó perzsa javaslatot. Az értekezlet cé'ja, hogy kiküszöbölje közöttük a középkeleti muzulmán orszá­gok közötti nézeteltéréseket. * A Reuter iroda jelenti: Az iraki csapatok tegnap meg­kezdték a kivonulást Jordániá­ból. Az iraki egységek az 1947-ben megkötött Iraki—.Tor- dániai egyezmény értelmében két hónappal ezelőtt vonultak be Jordániába, hogy az eset­leges izraeli támadás alkalmá­val Jordánia segítségére le­gyenek. NEW YORK: Hammarskjöld az ENSZ főtitkára az emberi jogok napjának tegnapi ün­nepe alkalmából üzenetet in­tézett az emberiséghez. Ebben felszólítja a népeket, hogy min­den akciójukat az emberiség alapvető jogainak tiszteletben- tartása vezérelje, amint azt a emberi jogokkal kapcsolatos kiáltvány meghatározza. Hammarskjöld üzenete hang súlyozza, hogy az ENSZ 1948 december 10-én elfogadott ki­áltványa kinyilatkoztatta az embernek önmagába vetett hi­tét az emberi méltósághoz fű­ződő reményét és az erkölcsi rendre való törekvését. A kiáltvány szavakba fog­lalta azokat a szabadság jogo­kat, amelyek az emberiség leg­nagyobb jótéteményei és ame­lyeknek etömozOrítására ígé­retet tettek azok, akik hatal­mon vannak. Ha ezeket a jo­gokat megtagadják és ha el­feledkeznek az emberi"-n mél­tóságáról és jogairól, akkor nem lehet béke. A közelmúltban élesen em­lékeztettek bennünket ennek igazságára, — mondja Ham- marskjöldnek az ENSZ főtit­kárának üzenete. PÁRIZS: A francia parla­ment tegnap este megkezdte a szavazást a Guy Mollet minisz­terelnök által felvetett bizaimi kérdésről. A francia minisz­terelnök a jövő évi költség- vetéssel kapcsolatban hat v vetette fel a bizalmi kérdést. Az első szavazáson a kormány 242 szavazattal 193 ellenében bizalmat kapott. LONDON: Angol politikai körökpen úgy vélik, hogy szom­baton sor kerülhet Eden és Nehru találkozására. Nehru miniszterelnök ugyanis Wa­shington felé utaztáhan fél napot tölt az angol fővá- •osban, Eden angol miniszter- elnök pedig valószínűleg pén­teken érkezik vissza London­ba Jamaicából. HAMBURG: A Die Welt című lap jelentése szerint Von Hassel, tartományi miniszter közbelépésére a Schlesvig— Holstein-i munkaadók bele­egyeztek abba, hogy tárgyalá­sokat kezdjenek a november 24-e óta sztrájkoló 33 ezer fémipari munkás képviselői­vel VARSÓ: Rádiójelentések szerint a lengyel kormány megegyezett a Visinszkij prí­más által képviselt lengyel ró­mai katolikus egyházzal. Az egyház képviselői a megegye­zés során ígéretet tettek, hogy támogatják a lengyel kormány törekvéseit és több megértést tanúsítanak irányában. A kor­mány viszont ígéretet tett, hogy hatálytalanítja azt az 1955-ös intézkedést, amely sze­rint az egyházi hivatalok be­töltéséhez az állam előzetes jóváhagyása volt szükséges. Ehelyett új törvénytervezetet dolgoznak ki. amelyben meg­határozzák. hogy az egyházi kinevezéseknél milyen bele­szólása lesz az államnak. LONDON: Richard Butler angol miniszterelnökhelyettes tegnap ismételten kijelentette, hogy Eden miniszterelnök nem találkozik Eisenhower amerikai elnökkel. Hozzáfűzte, hogy Eden nem tez semmiféle olyan kísérletet, hogy megbe­széléseket folytathasson az amerikai elnökkel. ALGÍR: Algériában folyta­tódnak a harcok a franciák és az algériai szabadsánharrn-ok között. A felkelők erősen el­lenállnak és helyenként el­lentámadásba mennek át. —■ Mintegy húsz harctéren hada­koznak a francia gyalogság, lovasság, tüzérség és légierő osztagai. Mindkét részről sok a veszteség. A francia egysé­gek kétségbeesett végső erő­feszítéssel igyekeznek bekerí­teni a szabad?* "harcosok egy­ségeit. A fran a parancsnok­ság közleménye szerint a leg­utóbbi negyvennyolc óra alatt 270 algériait megöltek vagy foglyulejtettek. A jelentés rendkívül szerényen mindösz- sze csak 5 halott és sebesú.t franciáról emlékezik meg. BEOGRAD: Szvetozár Vuk- manovics a Jugoszláv Szövet­ségi Végrehajtótanács alelnö- ke fogadta a lengyel párt és kormányküldöttség gazdasági irányítással foglalkozó bizott­ságát. A lengyel küldöttség a jugoszláv gazdasági és fizetési rendszerről, a mezőgazdaság fejlesztéséről, az öt? >■— ■’ctásról a kommunális re~—~e.i sí, a lakásügyi és más - "król beszélgetett. A lengyel kül­döttség december 4-én érke­zett Jugoszláviába. A leny/el vendégek tegnap este Zágráb­ba utaztak és december 22-ig, látogatásuk végéiig, Ljublja­nába is ellátogatnak. BRATISLAVA: A Zágrábi Horvát Népszínház balettegyüt tese vasárnap Bratislavába utazott. A zágrábi művésze­ket szívélyesen fogadták. Hét­főn este bemutatták az „ördög a falun” című balettet. Éjszaka a magyar-osztrák határon cigarettára. Szava is megjön. Szaggatottan mondja, hogy feleségét és kisfiát elvesztette a sötétben, vagy talán elfog­ták őket, mert — ezt tudja — innen egy kilométerre fel­figyeltek rájuk, rakéta röp­pent fel, puska is ropogott. „Mi lesz velük?” — mered maga elé, s fel-felkapja fejét, amikor újabb emberek jönnek. Valamennyien halálosan fá­radtak a nagy izgalmak után. Volt, aki a hidegben kilomé­tereket gyalogolt cipő nélkül, más beleesett egy árokba, nyakig érő vízbe. Mind-mind ijesztő állapotban, legtöbbje sírva éri el a „Nyugatot”. Akár egy egész estét betöltő filmet fotografálhatna a fil­mes, de ő is megelégeli a dol­got. Holnap olyan szakaszra akar menni, ahol jóval köny- nyebb az át jutás. Bőven talál ilyen részt Is a magyar-oszt­rák határon, az biztos. De az is biztos — mondják nekünk az osztrák határőrök, írják a bécsi lapok, elbeszélik a ma­gyar menekültek — a szökés, az átjutás, a menekülés, a disszidálás (hogyan is nevez­zük?) sehol sem séta, sehol sem veszélytelen. Indulunk vissza Bécsbe. NAGYON KÖNNYŰ LENNE azt mondani, hogy „hulljon a férgese”, ahogyan ezt régen mondtuk, amikor egy-két em­ber disszidálásáról hallottunk. Könnyű lenne azt is mondani, hogy nosza, csak próbálják meg. Nem lenne nehéz átko- zódni, szidni a menekülő, be gyulladt embereket. Lehetne legyinteni további sorsuk fe­lett. De a dolog nem ilyen egy­szerű. Osztrák hivatalos jelen­tések szerint — és ezt kétség­bevonni nincs alapunk —már jóval több, mint 100 ezer honfitársunk hagyta el orszá­gunkat, köztük nagyon-nagyon sokan olyanok, akik közel áll­nak szívünkhöz, akiknek eltá­vozása érzékeny veszteség. Az osztrák közvéleménykutató In­tézet nemrég két nagy láger­ben, Eisenstadtban és Trais- kirchenben végzett kutatást a magyarok körében s ha igaz, az ott elhelyezett magyarok 56 százaléka munkás, 26 száza­léka középiskolát végzett em­ber, 5 százaléka főiskolás (igen elszomorító adat), az eltávozot­tak körülbelül 70 százaléka 30 évnél fiatalabb, majdnem 50 százalékának életkora 16 és 25 között van. Ha nem is lennének nagyok e számok, kétségbeejtőek az arányok, akkor sem lenne kö­zömbös számunkra a forra­dalmat kővető eseményeknek a magyar-osztrák határon le­játszódó része. Az embernek összeszorul a szíve az önvád­tól, miért nem tudtunk olyan, életet teremteni itthon min­den magyarnak, hogy elvá­laszthatatlanul összeforrjon a hazai földdel. És összeszorul az ember szíve, ha a mene­külőáradat láttán arra gondol, hogyan omlanak össze egy élet munkájával létrehozott családi otthonok, hogyan fecsérlődnek d emberi, nemzeti értékek, milyen kiváló emberek vesz­nek vándorbotot a kezükbe, mennyit szenvednek, milyen 'mélyre zuhannak honfitársaink ezrei és tízezrei. Es mindezen túl, még hány és hány család, ember életét mérgezi ezekben a hetekben a tépelődés: mit kellene csinálni, nem lenne-e jó követni az ausztriai száz­ezret. Napjainkban az itthon maradt milliók közül nagyon sok embert emészt az aggoda­lom, mi lesz a külföldre sza­kadt gyermekekkel, apákkal, anyákkal, rokonokkal? A VILÁGÉRT SEM állít­hatnánk, hogy mindenkinek, aki elmegy Magyarországról, befellegzett, rossz sors vár rá. Sokan vannak, akik összeköt­tetéseik. családi kapcsolatsuk, rátermettségük, vagy akár csak szerencséjük révén, szép, bol­dog életet tudnak újrakez­deni, vagyis akik megtalálják számításaikat. Lesznek ilyenek. És lesznek olyanok, akiknek sokkal rosszabbul sikerül majd. Nagyon fontos, hogy az em­berek itthon is tisztábban lás­sanak, őszinteségre és igazság­ra törekvő beszámolókból, té­nyekből alkothassanaK képet a menekültek helyzetéről, a mai Ausztriáról; KIK IS MENTEK EL ha­zánkból. Erre a következő írásunkban próbálunk választ adni. B. I. (MegieV ■ í Népszabadság dec. 9-i számában.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom