Dunántúli Napló, 1956. december (13. évfolyam, 287-311. szám)

1956-12-09 / 294. szám

1956 DECEMBER 9 N A P t; ö s A párt él és dolgozik Pécsi kommunisták aktívaértekezlete BÁRMENNYIRE IS nem tet­szik az ellenforradalomnak: a Párt él, dolgozik és szervező­dik. Tegnap délután például a pécsi kommunista aktívák tartottak gyűlést a megyei Pártházban. Nem volt a teremben deko­ráció, hiszen nincs időnk szé- Pitgetni és csinosítgatni ter­meinket és nincs is szükség a régimódi költséges külsőségek iajhászására. Egy a fontos ma és ez megvolt: izzó szenvedé­lyű felszólalások hangzottak d,* * * amelyek arról tanúskod­tak, hogy a pécsi kommunisták tisztán látják a fasiszta ve­szélyt s ha arról lenne szó, fegyverrel a kezükben, életük Irán is készek lennének meg- 'édeni a munkáshatalmat. De hogy is állunk az új párt szervezésével? ^ Egy hónappal ezelőtt még lem voltak pártszervezetek a 'árosban, ha csak az ellenfor- 'adalom által szétzúzott MDP szervezetek romjait nem szá­mítjuk. Ma már — amint a >eszámolóból kitűnt — van Járt Pécs városában is: 42 lártszervezet alakult az utób- li hetekben, mintegy kétezer aggal, és ami örvendetes, több >lyan üzemben kérték a párt- szervezet megalakítását, ahol iádig a megyei intézőbizottság 'agy elfoglaltsága miatt nem "dúlhatott meg a szervezés. Az új MSzMP szervezetek "áris éreztetik jótékony hatá­sukat. Az urániumbánya párt- szervezete például aktívan tá­mogatja a munkástanács he­ves kezdeményezéseit, a me­szestelepi kommunisták ko­moly sikereket értek el, ami- tor arról volt szó, hogy a sztrájk káros voltát és a mun- ;a létszükségességét kellett az mibereknek megmagyarázni. _ Mégis korai lenne a megelé- ledettség hangján beszélni. A 'ányaüzemekben, a Sörgyár­in, a Dohánygyárban és a kesztyűgyárban még nem ala- Eültak meg a pártszervezetek, természetesen nem arról van 'zó, hogy 900 ezres tábort akarnánk, mint az MDP ide­jén, nem, abból már elég volt. Legyen most kisebb létszámú a megújhodott párt. de az olyan tagokból álljon, akik ki­közösítik maguk közül a kar­rieristákat és talpnyalókat, akik bírják a munkások és a pártonkívüli emberek bizal­mát. Tehát: kisebb pártra, de a mainál sokkal erősebb pártra van szükség. A már meglévő pártszerve­zeteknél az a legnagyobb hiba, hogy a legtöbb helyen nem támogatják a munkás- tanácsoknak azokat a kezde­ményezéseit, amelyek helye­sek és jók. Igaz, hogy ma a munkástanácsokban még szép számmal találhatók volt hor­thysta katonatisztek. volt csendőrök és más munkakerülő huligán elemek, mégis helyte­len lenne elfelejteni, hogy a munkástanácsok tagjainak többsége becsületes munkás. S ha ezekkel a munkásokkal a párt nem foglalkozik, foglal­kozik velük más, mint ahogy már egy hónapja tapasztal­hatjuk. , MIT LEHET ebben a hely­zetben tenni? — elemezte az aktíva-értekezlet. Vajon fegy­verekkel és a karhatalommal el lehet intézni mindent? Vi­lágos és egyértelmű volt a válasz: nem lehet. Az ellen- forradalmi erők hangzatos és álhazafias jelszavakkal dobá- lózr■- az emberek között s e szét ■ r. hangzó, de sötét célokért kiadott jelszavakkal csak az igaz marxista—leninista eszme birtokában lehet sikeresen megmérkőzni. Vegyük például a törvé­nyesség kérdését. Az egyik felszólaló igen helyesen meg­jegyezte, hogy nem volt még a történelemben olyan humá­nus forradalom mint a mai. A hatalomra jutott osztály mindig kegyetlenül, méghozzá a legkegyetlenebbül leszámolt ellenfeleivel. 1919-ben például nem kérdezték Horthy daru­tollas legényei, hogy mi a tör­Mindszenty második jelenése Mint ismeretes az október pl események után különféle Jeniek igyekeztek bekapcso­lni az ellenforradalmi erők dalán a hatalonj megdönté­se. Ez volt az a pillanat, Jóikor elérkezettnek látta az ’öt Mindszenty bíboros, hogy ka megjelenjen a színen. Katonai gépkocsi hozta ''ndszentyt budai rezidenciá­dba és harckocsik kísérték, ógy „megóvják“ szent életét. Ez október 31-én reggel 9 fakor történt. Mindszenty megjelenésével Politikai küzdőtéren, mint a Ufnbák eső után, úgy nőttek I a különféle reakciós pár- &k és csoportok. Nem vélet- Ui volt ez. Sőt! Mindszenty Syenes akaratára, közbenjá- ^sára és áldásával történt, «ervezkedni kezdtek a külön­ce pártok. A Katolikus Nép- Uft. a Demokratikus Néppárt, ; Keresztény Front, a Jézus 'Ziye Társaság és a Katolikus 'iúsági Párt. Mint már ne­jből is kitűnik, valameny- ?Wen „népi“ és „„demokra- l*us“ szavak mögé bújtak, |°gy leplezzék a magyar nép ‘ínségeinek gyalázatos sze­bbét. .Ebben az időben Mindszenty bíboros nagy politikád tevé- "nységbe kezdett. Szinte ^Ebiként fogadta a különféle yügati államok követeit és :°vetségi munkatársait, beszé­lt mondott a rádióban, majd 'Jbgismételte ezt a tevékeny­egét a határmentd városban Nikelsdorfban. Aztán el- ■öldte titkárát — mert azon- felfogadott egy titkárt — öcsben, aki a Regina Szál­fában szálit meg. A titkár eídata volt, hogy a magyar í^gránsok vezetőivel tárgya 1- Ausztriában és sürgősen m'ehozza az új kormányt. Pécsei — a bíboros titkára "T széles látókörű embernek ^onyult. Már a kormányszer- e?-és első időszakában látta, , Sy az emigránsokból össze­tolt miniszterek nem talAl- támogatásra a magyar nagy tömegeinél és az a Jszély fenyeget, hogy „alul- jj1” nem erősítik meg a Mind- ífity féle kormányt) Ezért népi motívumokkal kellett díszíteni az emigránsok nagyon is egyszínű kormány­listáját. Vécsei megbízásából Macsádi főtisztelendő úr fel­kereste a Vöröskereszt gép­kocsivezetőjét, Bihari Amo!- dot, aki épp ezekben a napok­ban érkezett Ausztriába gyógy­szerekért. Macsádi főtisztelendő űr ar­ra akarta rávenni a gépkocsi- vezetőt, hogy legyen tagja az új kormánynak. — Tudunk róla, hogy ön harminc éve szervezett mun­kás és nagyon nagy hasznunk­ra válna, ha belépne a kor­mányba. A kormány javasla­tát, kérjük, fogadja el és fel­ajánljuk a közlekedésügyi mi­niszteri tárcát. A gépkocsivezető nem volt hajlandó elfogadni a felaján­lott tárcát, s bővebben nem fejtette ki tartózkodásának okát, de egy nappal a kitűzött határidő előtt visszatért az országba. Bár nagy nehézségbe ütkö­zött az új Mindszem ty-féle kormány létrehozása, végül is siker koronázta igyekezetüket. Amerikai, nyugat-német, és osztrák újságírók nagy cso­portja kíséretében sietve át­lépték a határt és letelepedtek Sopronban. Aztán gyorsan pe­regtek a napok és amikor az ellenforradalmat az országban mindenütt leverték, az új kor­mány is menekülésre kénysze­rült. Vissza oda, ahonnan jött. Pedig nagy reményeket fűz­tek hozzájuk. Elsősorban Mindszentyben bíztak, aki minden horthysta és csendőr erőt megragadott, hogy új kor­mányt hozzon létre) A sötét gondolatok és ter­vek nem váltak valóra, de ki­agyalójuk elmenekült. Novem­ber 4-én vizitre érkezett a bí­boroshoz az amerikai követ­ség katonai attaséja és hosz- szas tárgyalás után távozott, majd hamarosan megérkeztek a fegyveresek, akik a bíborost az amerikai követségre kísér­ték, ahol menedékjogot kért. így ért véget Mindszenty bíboros második megjelenése a politikai küzdőtéren. vényesség — mondotta az egyik felszólaló — hanem le­gyilkoltak vagy 30 000 mun­kást és parasztot, vérfürdőt rendeztek Siófokon Orgová- nyon, Szekszárdon, a Britan- nia-szálló pincéjében, Pesten és máshol. Ma pedig? Talán ugyanezek az emberek, kígyót- békát kiabálnak a karhata­lomra és a munkás-paraszt kormányra, ha netalán letar­tóztat egy Dobrovics-típusú embert. Törvényességről szó­nokolnak ezek az emberek s közben megtámadják a Szigeti- országúton a szolgálatát telje­sítő rendőrt, ki akarják üldöz­ni az üzemekből a kommunis­tákat, és el akarják tiltani őket a munkához való jogtól, ame­lyet népköztársaságunk alkot­mánya minden állampolgárnak biztosít. Hol itt a törvényes­ség? Nyilvánvaló — mondották az értekezleten — hogy nem nézhetjük ölhetett kézzel az ellenforradalmi elemek garáz­dálkodását. Tenni kell ellene és hogy ebben sikeresen mun­kálkodhassunk, s hogy egyszer s mindenkorra megszabadít­hassuk az országot az ellen- forradalom veszélyétől, ehhez kellenek ae erős pártszerve­zetek. A pártszervezés azonban nem könnyű. Mint az egyik aktíva elmondotta: a szervezés folyamán találkozott olyan elvtársakkal, akiknek „szinte sírt a lelkűk, hogy párttagok szeretnének lenni”, de nem mertek, mert az ellenforradal­márok terrorizálják és fenye­getik. Egy másik elvtárs hoz­zátette, hogy a pártot rágal­mazó röpcédulát ragasztottak lakásának ajtajára. És mégis ’ elmentek az emberek közé mert — mint mondották — nekünk nincs miért félnünk féljenek az ellenforradalmá- rok. Nekünk nincs vaj a fe­jünkön. mi nem forintokért lettünk kommunisták, hanem azért, mert proletárok va­gyunk, mert már 14 éves ko­runkban a zsírosparasztok cse­lédjei voltunk. Mi mindig a dolgozók mellett álltunk és azok mellett állunk most is. ÍGY TARTOTT a vita a pécsi pártaktívaértekezleten több mint négy órán át. Az elvxársak a végén megválasz­tották a 11 tagú intézőbizott­ságot és megállapították, hogy soha sem volt a pártegységre olyan nagy szükség mint most. Ez az egység most meg is te­remtődött és a pécsi kommu­nisták talán régen énekelték olyan lelkesen az Internacio- nálét, mint tegnap a gyűlés után. Ztuéi'á tnesekÖMfi/ — \JáltáUat*^(í foLpátsipa A hivatalos neve, amiről írok: Baranya megyei Háziipari Termelő Szövetkezet. De én inkább ezermesterek szövetkezeté­nek nevezném. Mert készül itt mindenféle, Fonnak itt hulladékanyagból gyapjú és pamutfonalat, fűz­favesszőből kosarakat, a kötő és horgolórészleg kesztyűit kül­földön is megcsodálják, és keresett cikkek az itt készülő pullo- verek és kulikabátok, a darázsfészkes törülközők és egyéb szö­vött áruk. Aztán a gyönyörű művirágok! Csak ezermesterek ké­szíthetnek ilyeneket. Közeledvén azonban a karácsony, a szívderítő meglepeté­sekre váró gyermeksereg „tájékoztatására" elsősorban a szö­vetkezet játékkészítő részlegébe látogattam, el. Elárulom, hogy itt új játékokat is gyártanak karácsonyra. Éspedig: város-falu- épitő és külön istálló fajátékot, zenélő mesekönyvet Mozart bölcsődalával és váltóhangú búgócsigát. Persze nem lesz hiány a „régebbi" játéícokban sem, mint amilyen a mozgó daxli, a kis teherautó vagy a riki-raki favonat. Dehát a gyermekeket mindig inkább az új érdekli. És biz­tosan tetszeni fog nekik. Mert csuda érdekes a, zenélő mesekönyv. A fedőlapján gyö­nyörű kép, belül kották a dalszöveggel és ugyancsak színes képek, és ha forgatom a kis hajtókát, a dobozban felcsendül a kedves dallam, Mozart bölcsődala. A kisfiúknak talán inkább a város-faluépítő fajáték fog tetszeni. Kis fejtöréssel, lelemé­nyességgel jól elszórakozhatnak vele, s mindamellett tanulsá­gos is. Olyan kisgyermek meg talán nincs is, akit nem érdekel a váltóhangú búgócsiga. Ez a már ismert búgócsigától eltérően minden egyes pörgetésre más és más hangon búg. Nem is búg, inkább zenél. De többet már nem árulok el belőle. Ezt látni és hallani kell, gyerekek... — w — Ozépnek, felemelőnek bn- dúlt. Koszorúk, virágok, hazafias dalok, zárt felvonu­lás ... S a vége: Lövöldözés, gumi­bot, ócska, ordítozás, pánik és lőporfüst. Nekimennek a rend­őrnek, a rendőr visszaüt, — nem nézi, hogy hova, — eset­leg lő is, és... Hát ez hiány­zik. Valakik nem férnek a bőrük­be ... Egész nap ácsorogvak a Széchenyi-téren, várják hogy mibe lehetne belekötni, s ne adj isten, hogy jöjjön egy ha­zafias szándéktól felbuzdult tömeg, már befurakodnak kö­zéjük és viszik a prímet. A folytatását aztán tapasztaltuk tegnapelőtt... A Bőrgyár felé is indult egy felvonulás. Elől iskolások zász­lókkal, mögöttük az idősebb diákság — de mondom. — fe­gyelmezetten szépen, vonultak. S a sorok végén már az isten­tudja miféle társaság lődörög és — ordít. Föl a járdára, a járókelőkre, ilyenformán, hogy „Gyertek közénk...! Csavargó az, aki nem áll be a sorba.. .!” S ugyanez a társaság egyszer- csak belekezd a bányászhim­nuszba. Ez aztán már becste­lenség. Mert — lehet, hogy a felvonulók között voltak bá­nyászok, s ez nem is baj, — de hogy ennek a tíz-tizenöt főből álló társaságnak annyi köze sincs a bányához, mint a római pápának, — az is biz­tos. De hát manapság jó min­dent a bányászokra fogni, a bányászok neve alatt lehet disznómódon viselkedni, lehet pánikot kelteni, lehet hazafias A gyávák jelszavakat puffogtatni — ér­telem és szenvedély nélkül persze, — mert „bányászok vagyunk .. ■” Ez ocsmányság. Az, aki valóban bányásznak vallja magát, az józanul gon- dolkozik, az tudja, hogy rém­hírekkel, pánikkeltéssel, a kar­hatalmi szervek megtámadásá­val semmiféle követelés való- raváltását nem lehet kierősza­kolni. A Bajcsy-Zsilimzky úton egy idősebb ember rohan el előttem, a Széchenyi-tér irá­nyába. Eszelősen ordít, kisbal- tát szorongat a markában, s tájtéhozó dühvei kiabál: — Az anyjuk kommunista istenit.. .1 S rohan, Baltával ■.. Mit akar? ölné? Kit? Es miért? A kommunistákat? Azokat, akik legelőször ebben az országban felismerték a Rákosi —Gerő klikk rothadtságát és ez ellen fel is vették a harcot? A kommunistákat, akik közül többszázan az életüket vesz­tették az utóbbi években ezért az ügyért?! Az október 23-i felkelésnek első soraiban ts kommunisták harcoltak — bár nem tudták akkor még, hogy ellenforradalomba fullad az igazságért folyó felkelés. Most könnyű baltát fogni is rohan- gászni az utcán. Ehhez nem kell bátorság. De lett volna ennek az embernek és hasonló társainak bátorsága akkor ah­hoz, hogy kinyissák a száju­kat, amikor Rákosi, egész klikkjével a nyakunkon ült? Miért nem küzdött akkor « A pécsbányai munkástanács felhívása Munkatársak, bányászok, pécsi dolgozók! A csütörtöki és pénteki tün­etesekkel kapcsolatban kelle­metlen incidensek játszódtak Te. melynek következtében pénteken és szombaton nem dolgoztunk. Nehéz a zavaros biztonsági érzés mellett dolgozni. Feldúlt idegállapotban a termelő mun­ka is kevés eredményt mutat. Nem értünk egyet a fegyveres karhatalom túlkapásaival és az ellen minden erőnkkel tilta­kozunk. Tiltakozásunk mellett azon ban. be keli látni saját téve­déseinket is, és hogy a túlka­pásoknak elejét vehessük, ön­fegyelmezésünkkel próbáljuk megtalálni a kiutat a jelen senki előtt sem kívánatos hely­zetből. Ezért megkérünk min­den dolgozót, a hatósági elő­írásokat tartsuk be és tartóz­kodjunk mindenféle tömeges tüntetéstől, mely újabb zava­rokat. esetleg letartóztatásokat okozhatna. Javasoljuk a hatóságoknak, hogy azon karhatalmi szemé­lyek, akik a múltbeli tevé­kenykedésük miatt a dolgozók ellenszenvével találkoznak, a legrövidebb időn belül térje­nek vissza eredeti, polgári fog­lalkozásukhoz. f Munkatársak! Kezdjük meg mi a rend és nyugalom helyre­állítását. Ennek eiengedbetet- 'en feltétele a becsületes kö- •ü mények között végezhető -'unka. Felszólítjuk a pécsi szénme- lence és a többi üzemek Ssz- izes dolgozóit, hogy hétfőn tel­jes létszámban vegyük fel a termelő munkát. Ezzel .púdat kívánunk nyújtani a kormány­nak. hogy ígéreteit valóra vált­hassa. Mi bizunk abban, hogy a munka zavartalan menetére indított kezdeményező lépése­ket a kormányzat és a ható­ságok értékelik és valameny- tyiünk együttes munkája nyo- rin elindul a békés élet. Pécsbánya, 1956 december 8. A pécsbányai munkások és a munkástanács nevében: SIMA LÁSZLÓ vájár. A bécsi magyar követség a magyar menekültek hazatelepitéseről nyilatkozott a MTI tudósítójának Becs (MTI) A Magyar Nép- köztársaság bécsi követségének konzuli osztálya, amely a ma­gyar menekültek hazatelepíté­sét szervezi és irányítja, a kö­vetkező felvilágosítást adta az MTI bécsi tudósítójának: „A magyarországi esemé­nyek folytán Ausztriába került magyar állampolgárok haza­telepítési akciója mind na­gyobb méreteket ölt. Már az Elnöki Tanács november 29-i amnesztia rendeletének kibo­csátása előtt is nagy számmal keresték fel a követséget azok a magyar állampolgárok, akik a magyarországi események következtében illegálisan át­lépték a magyar—osztrák ha­tárt. A törvénytelen határát­lépésért büntetlenséget bizto­sító amnesztiarendelet megje­lenése óta a hazatérni kivánók száma fokozatosan emelkedik. A hazatérők nagyrésze 16—20 éves fiatalokból tevődik össze. Ezek elmondták, hogy egyrészt a meggondolatlanság, másrészt a kalandvágy hozta őket Ausztriába. A felnőttek jórészt a rémhírek és a különféle rá­beszélés hatása alatt kerestek idegen országban menedéket. Megrázó látványt nyújt, ami­kor 10—12 éves gyermekek jönnek be a követségre, akik szüleik tudta nélkül, lelkiisme­retlen egyének támogatásával kerültek idegenbe. Míg Ma­gyarországról naponta levél és táviratok tömegei érkeznek hozzánk, amelyekben a szülők kétségbeesve keresik gyerme­keiket, addig a gyermekek nagyrésze eddig még ismeret­len helyen hányódik. A követ­ség mindent megtesz, hogy ezeket a gyermekeket felkutas­sa és szüleikhez visszajuttas­sa. Ugyancsak megteszünk mindent annak érdekében is, hogy a visszatérni szándékozó felnőtt magyar személyeket a lehető leggyorsabban haza jut­tassuk. Ezért a követség rend­szeres autójáratot létesített Bécs és a magyar határ között. Intézekedés történt, hogy az arra rászoruló hazatérők a kö­vetségen való jelentkezéstől a hazaindulásig terjedő időre in­gyenes hálóhelyet és étkezést kapjanak. Végezetül megnyug­tatásként közöljük az aggódó hozzátartozókkal, hogy tudo­másunk szerint az osztrák te­rületre került magyarok jelen­tős része önként haza akar c mi Magyarországra.“ bátorsága maga helyén? Azért mert gyá­va volt. Gyáva mint egy ku­vasz. Nem! Megvárta, míg he­lyette a párton belül a kom­munisták, a kommunista írók és újságírók megkezdték egy egészséges folyamatot annak érdekében, hogy társadalmi életünkből örökre eltűnjék a hazugság, a becstelenség és a meghurcoltatás rendszere, — s most, hogy tisztulunk, — elő­rohannak, baltát fognak és lá- zitanak. Ez a típus, a társadalom szennye. Ezek az emberek sze­rencsére nincsenek sokan, csu­pán a szájuk veszélyes, amely- lyel. mérgezik a tömeget — ezek az emberek a. forradalom előtt hajbókolva köszöntötték az ilyen, vagy olyan „elvtár- sait°, kalapemelésben soha nem leheteti őket megelőzni, ha po­litizáltál vele, akkor feleskü­dött, hogy Rákosinak mégis­csak igaza, van... stb ... stb. Pedig az a pártfunkcionárius legszívesebben leköpte volna olt nyomban ezért a hányin­gert keltő csúszó-mászásért, mert éppen az a funkcionárius harcolt, körömszakadtáig küz­dött már azért, hogy becsülete legyen végre a kommunistá­nak, amelyet mások beszeny- nyeztek. S most ezek, — akik lakáj- módra hízelegtek a forrada­lom előtt, — most kidagadt erekkel ordítanak, mindenkit le akarnak váltani, mindenkit ki akarna1f nyírni, mindenki csavargó, mindenki népellcnes, csak ők nem! Csak ők egyedül hazafiak, csak ők a magyarok, senki más, csak ők tudják, hogy miféle rendszer kellene a népnek más nem, ők az oko­sak, rajtuk az ország szeme. Egy igaz: az ország szeme lassan-lassan valóban rájuk- szegezödik. Az emberek türel­metlenek most már, kezdenek beleunni Iaz örökös összetűzé­sekbe, a hamis jelszavakba és követelésekbe. Valakik meg­isszák a levét a tegnap előtti — tisztának és szépnek induló — felvonulás szétzüllesztésé- nek! S hogy ezek a „valakik” ép­pen a baltás és ordítozó ala­kok lesznek, — arra mérget vehet bárki! * jt? gondolatokhoz még hoz­ly záfűznek valamit, ami igazságérzetemet bántja. Megértem a rendőrök ideges lelkiállapotát, megértem annak a rendőrnek a dühét is, akit megtámadtak és a földreteper- tek, holott a rendőr akkor még egy ujjal sem nyúlt senkihez. De... felelőtlenség az, hogy Nádor Miklós kiskereskedelmi dolgozónak a lábát ellőtték. Ne lőjjenek az emberekre ak­kor, ha nem önvédelemről van szó. Nádor Miklós nem nyúlt egyetlen rendőrhöz sem. Még is belelőtt valaki. Véletlenül? Készalmrva? Nem tudom. De szerintem — fegyvertelen em­berekre, — még ha bármeny­nyire is nem tetsző jelszavakat kiabálnak — nem szabad! Nemcsak a humanizmus ked­véért, hanem a bizonyos lőpo- ros hordó miatt sem... A vérből ivotton, már eiégt R—b

Next

/
Oldalképek
Tartalom