Dunántúli Napló, 1956. december (13. évfolyam, 287-311. szám)
1956-12-09 / 294. szám
1956 DECEMBER 9 N A P t; ö s A párt él és dolgozik Pécsi kommunisták aktívaértekezlete BÁRMENNYIRE IS nem tetszik az ellenforradalomnak: a Párt él, dolgozik és szerveződik. Tegnap délután például a pécsi kommunista aktívák tartottak gyűlést a megyei Pártházban. Nem volt a teremben dekoráció, hiszen nincs időnk szé- Pitgetni és csinosítgatni termeinket és nincs is szükség a régimódi költséges külsőségek iajhászására. Egy a fontos ma és ez megvolt: izzó szenvedélyű felszólalások hangzottak d,* * * amelyek arról tanúskodtak, hogy a pécsi kommunisták tisztán látják a fasiszta veszélyt s ha arról lenne szó, fegyverrel a kezükben, életük Irán is készek lennének meg- 'édeni a munkáshatalmat. De hogy is állunk az új párt szervezésével? ^ Egy hónappal ezelőtt még lem voltak pártszervezetek a 'árosban, ha csak az ellenfor- 'adalom által szétzúzott MDP szervezetek romjait nem számítjuk. Ma már — amint a >eszámolóból kitűnt — van Járt Pécs városában is: 42 lártszervezet alakult az utób- li hetekben, mintegy kétezer aggal, és ami örvendetes, több >lyan üzemben kérték a párt- szervezet megalakítását, ahol iádig a megyei intézőbizottság 'agy elfoglaltsága miatt nem "dúlhatott meg a szervezés. Az új MSzMP szervezetek "áris éreztetik jótékony hatásukat. Az urániumbánya párt- szervezete például aktívan támogatja a munkástanács heves kezdeményezéseit, a meszestelepi kommunisták komoly sikereket értek el, ami- tor arról volt szó, hogy a sztrájk káros voltát és a mun- ;a létszükségességét kellett az mibereknek megmagyarázni. _ Mégis korai lenne a megelé- ledettség hangján beszélni. A 'ányaüzemekben, a Sörgyárin, a Dohánygyárban és a kesztyűgyárban még nem ala- Eültak meg a pártszervezetek, természetesen nem arról van 'zó, hogy 900 ezres tábort akarnánk, mint az MDP idején, nem, abból már elég volt. Legyen most kisebb létszámú a megújhodott párt. de az olyan tagokból álljon, akik kiközösítik maguk közül a karrieristákat és talpnyalókat, akik bírják a munkások és a pártonkívüli emberek bizalmát. Tehát: kisebb pártra, de a mainál sokkal erősebb pártra van szükség. A már meglévő pártszervezeteknél az a legnagyobb hiba, hogy a legtöbb helyen nem támogatják a munkás- tanácsoknak azokat a kezdeményezéseit, amelyek helyesek és jók. Igaz, hogy ma a munkástanácsokban még szép számmal találhatók volt horthysta katonatisztek. volt csendőrök és más munkakerülő huligán elemek, mégis helytelen lenne elfelejteni, hogy a munkástanácsok tagjainak többsége becsületes munkás. S ha ezekkel a munkásokkal a párt nem foglalkozik, foglalkozik velük más, mint ahogy már egy hónapja tapasztalhatjuk. , MIT LEHET ebben a helyzetben tenni? — elemezte az aktíva-értekezlet. Vajon fegyverekkel és a karhatalommal el lehet intézni mindent? Világos és egyértelmű volt a válasz: nem lehet. Az ellen- forradalmi erők hangzatos és álhazafias jelszavakkal dobá- lózr■- az emberek között s e szét ■ r. hangzó, de sötét célokért kiadott jelszavakkal csak az igaz marxista—leninista eszme birtokában lehet sikeresen megmérkőzni. Vegyük például a törvényesség kérdését. Az egyik felszólaló igen helyesen megjegyezte, hogy nem volt még a történelemben olyan humánus forradalom mint a mai. A hatalomra jutott osztály mindig kegyetlenül, méghozzá a legkegyetlenebbül leszámolt ellenfeleivel. 1919-ben például nem kérdezték Horthy darutollas legényei, hogy mi a törMindszenty második jelenése Mint ismeretes az október pl események után különféle Jeniek igyekeztek bekapcsolni az ellenforradalmi erők dalán a hatalonj megdöntése. Ez volt az a pillanat, Jóikor elérkezettnek látta az ’öt Mindszenty bíboros, hogy ka megjelenjen a színen. Katonai gépkocsi hozta ''ndszentyt budai rezidenciádba és harckocsik kísérték, ógy „megóvják“ szent életét. Ez október 31-én reggel 9 fakor történt. Mindszenty megjelenésével Politikai küzdőtéren, mint a Ufnbák eső után, úgy nőttek I a különféle reakciós pár- &k és csoportok. Nem vélet- Ui volt ez. Sőt! Mindszenty Syenes akaratára, közbenjá- ^sára és áldásával történt, «ervezkedni kezdtek a különce pártok. A Katolikus Nép- Uft. a Demokratikus Néppárt, ; Keresztény Front, a Jézus 'Ziye Társaság és a Katolikus 'iúsági Párt. Mint már nejből is kitűnik, valameny- ?Wen „népi“ és „„demokra- l*us“ szavak mögé bújtak, |°gy leplezzék a magyar nép ‘ínségeinek gyalázatos szebbét. .Ebben az időben Mindszenty bíboros nagy politikád tevé- "nységbe kezdett. Szinte ^Ebiként fogadta a különféle yügati államok követeit és :°vetségi munkatársait, beszélt mondott a rádióban, majd 'Jbgismételte ezt a tevékenyegét a határmentd városban Nikelsdorfban. Aztán el- ■öldte titkárát — mert azon- felfogadott egy titkárt — öcsben, aki a Regina Szálfában szálit meg. A titkár eídata volt, hogy a magyar í^gránsok vezetőivel tárgya 1- Ausztriában és sürgősen m'ehozza az új kormányt. Pécsei — a bíboros titkára "T széles látókörű embernek ^onyult. Már a kormányszer- e?-és első időszakában látta, , Sy az emigránsokból összetolt miniszterek nem talAl- támogatásra a magyar nagy tömegeinél és az a Jszély fenyeget, hogy „alul- jj1” nem erősítik meg a Mind- ífity féle kormányt) Ezért népi motívumokkal kellett díszíteni az emigránsok nagyon is egyszínű kormánylistáját. Vécsei megbízásából Macsádi főtisztelendő úr felkereste a Vöröskereszt gépkocsivezetőjét, Bihari Amo!- dot, aki épp ezekben a napokban érkezett Ausztriába gyógyszerekért. Macsádi főtisztelendő űr arra akarta rávenni a gépkocsi- vezetőt, hogy legyen tagja az új kormánynak. — Tudunk róla, hogy ön harminc éve szervezett munkás és nagyon nagy hasznunkra válna, ha belépne a kormányba. A kormány javaslatát, kérjük, fogadja el és felajánljuk a közlekedésügyi miniszteri tárcát. A gépkocsivezető nem volt hajlandó elfogadni a felajánlott tárcát, s bővebben nem fejtette ki tartózkodásának okát, de egy nappal a kitűzött határidő előtt visszatért az országba. Bár nagy nehézségbe ütközött az új Mindszem ty-féle kormány létrehozása, végül is siker koronázta igyekezetüket. Amerikai, nyugat-német, és osztrák újságírók nagy csoportja kíséretében sietve átlépték a határt és letelepedtek Sopronban. Aztán gyorsan peregtek a napok és amikor az ellenforradalmat az országban mindenütt leverték, az új kormány is menekülésre kényszerült. Vissza oda, ahonnan jött. Pedig nagy reményeket fűztek hozzájuk. Elsősorban Mindszentyben bíztak, aki minden horthysta és csendőr erőt megragadott, hogy új kormányt hozzon létre) A sötét gondolatok és tervek nem váltak valóra, de kiagyalójuk elmenekült. November 4-én vizitre érkezett a bíboroshoz az amerikai követség katonai attaséja és hosz- szas tárgyalás után távozott, majd hamarosan megérkeztek a fegyveresek, akik a bíborost az amerikai követségre kísérték, ahol menedékjogot kért. így ért véget Mindszenty bíboros második megjelenése a politikai küzdőtéren. vényesség — mondotta az egyik felszólaló — hanem legyilkoltak vagy 30 000 munkást és parasztot, vérfürdőt rendeztek Siófokon Orgová- nyon, Szekszárdon, a Britan- nia-szálló pincéjében, Pesten és máshol. Ma pedig? Talán ugyanezek az emberek, kígyót- békát kiabálnak a karhatalomra és a munkás-paraszt kormányra, ha netalán letartóztat egy Dobrovics-típusú embert. Törvényességről szónokolnak ezek az emberek s közben megtámadják a Szigeti- országúton a szolgálatát teljesítő rendőrt, ki akarják üldözni az üzemekből a kommunistákat, és el akarják tiltani őket a munkához való jogtól, amelyet népköztársaságunk alkotmánya minden állampolgárnak biztosít. Hol itt a törvényesség? Nyilvánvaló — mondották az értekezleten — hogy nem nézhetjük ölhetett kézzel az ellenforradalmi elemek garázdálkodását. Tenni kell ellene és hogy ebben sikeresen munkálkodhassunk, s hogy egyszer s mindenkorra megszabadíthassuk az országot az ellen- forradalom veszélyétől, ehhez kellenek ae erős pártszervezetek. A pártszervezés azonban nem könnyű. Mint az egyik aktíva elmondotta: a szervezés folyamán találkozott olyan elvtársakkal, akiknek „szinte sírt a lelkűk, hogy párttagok szeretnének lenni”, de nem mertek, mert az ellenforradalmárok terrorizálják és fenyegetik. Egy másik elvtárs hozzátette, hogy a pártot rágalmazó röpcédulát ragasztottak lakásának ajtajára. És mégis ’ elmentek az emberek közé mert — mint mondották — nekünk nincs miért félnünk féljenek az ellenforradalmá- rok. Nekünk nincs vaj a fejünkön. mi nem forintokért lettünk kommunisták, hanem azért, mert proletárok vagyunk, mert már 14 éves korunkban a zsírosparasztok cselédjei voltunk. Mi mindig a dolgozók mellett álltunk és azok mellett állunk most is. ÍGY TARTOTT a vita a pécsi pártaktívaértekezleten több mint négy órán át. Az elvxársak a végén megválasztották a 11 tagú intézőbizottságot és megállapították, hogy soha sem volt a pártegységre olyan nagy szükség mint most. Ez az egység most meg is teremtődött és a pécsi kommunisták talán régen énekelték olyan lelkesen az Internacio- nálét, mint tegnap a gyűlés után. Ztuéi'á tnesekÖMfi/ — \JáltáUat*^(í foLpátsipa A hivatalos neve, amiről írok: Baranya megyei Háziipari Termelő Szövetkezet. De én inkább ezermesterek szövetkezetének nevezném. Mert készül itt mindenféle, Fonnak itt hulladékanyagból gyapjú és pamutfonalat, fűzfavesszőből kosarakat, a kötő és horgolórészleg kesztyűit külföldön is megcsodálják, és keresett cikkek az itt készülő pullo- verek és kulikabátok, a darázsfészkes törülközők és egyéb szövött áruk. Aztán a gyönyörű művirágok! Csak ezermesterek készíthetnek ilyeneket. Közeledvén azonban a karácsony, a szívderítő meglepetésekre váró gyermeksereg „tájékoztatására" elsősorban a szövetkezet játékkészítő részlegébe látogattam, el. Elárulom, hogy itt új játékokat is gyártanak karácsonyra. Éspedig: város-falu- épitő és külön istálló fajátékot, zenélő mesekönyvet Mozart bölcsődalával és váltóhangú búgócsigát. Persze nem lesz hiány a „régebbi" játéícokban sem, mint amilyen a mozgó daxli, a kis teherautó vagy a riki-raki favonat. Dehát a gyermekeket mindig inkább az új érdekli. És biztosan tetszeni fog nekik. Mert csuda érdekes a, zenélő mesekönyv. A fedőlapján gyönyörű kép, belül kották a dalszöveggel és ugyancsak színes képek, és ha forgatom a kis hajtókát, a dobozban felcsendül a kedves dallam, Mozart bölcsődala. A kisfiúknak talán inkább a város-faluépítő fajáték fog tetszeni. Kis fejtöréssel, leleményességgel jól elszórakozhatnak vele, s mindamellett tanulságos is. Olyan kisgyermek meg talán nincs is, akit nem érdekel a váltóhangú búgócsiga. Ez a már ismert búgócsigától eltérően minden egyes pörgetésre más és más hangon búg. Nem is búg, inkább zenél. De többet már nem árulok el belőle. Ezt látni és hallani kell, gyerekek... — w — Ozépnek, felemelőnek bn- dúlt. Koszorúk, virágok, hazafias dalok, zárt felvonulás ... S a vége: Lövöldözés, gumibot, ócska, ordítozás, pánik és lőporfüst. Nekimennek a rendőrnek, a rendőr visszaüt, — nem nézi, hogy hova, — esetleg lő is, és... Hát ez hiányzik. Valakik nem férnek a bőrükbe ... Egész nap ácsorogvak a Széchenyi-téren, várják hogy mibe lehetne belekötni, s ne adj isten, hogy jöjjön egy hazafias szándéktól felbuzdult tömeg, már befurakodnak közéjük és viszik a prímet. A folytatását aztán tapasztaltuk tegnapelőtt... A Bőrgyár felé is indult egy felvonulás. Elől iskolások zászlókkal, mögöttük az idősebb diákság — de mondom. — fegyelmezetten szépen, vonultak. S a sorok végén már az istentudja miféle társaság lődörög és — ordít. Föl a járdára, a járókelőkre, ilyenformán, hogy „Gyertek közénk...! Csavargó az, aki nem áll be a sorba.. .!” S ugyanez a társaság egyszer- csak belekezd a bányászhimnuszba. Ez aztán már becstelenség. Mert — lehet, hogy a felvonulók között voltak bányászok, s ez nem is baj, — de hogy ennek a tíz-tizenöt főből álló társaságnak annyi köze sincs a bányához, mint a római pápának, — az is biztos. De hát manapság jó mindent a bányászokra fogni, a bányászok neve alatt lehet disznómódon viselkedni, lehet pánikot kelteni, lehet hazafias A gyávák jelszavakat puffogtatni — értelem és szenvedély nélkül persze, — mert „bányászok vagyunk .. ■” Ez ocsmányság. Az, aki valóban bányásznak vallja magát, az józanul gon- dolkozik, az tudja, hogy rémhírekkel, pánikkeltéssel, a karhatalmi szervek megtámadásával semmiféle követelés való- raváltását nem lehet kierőszakolni. A Bajcsy-Zsilimzky úton egy idősebb ember rohan el előttem, a Széchenyi-tér irányába. Eszelősen ordít, kisbal- tát szorongat a markában, s tájtéhozó dühvei kiabál: — Az anyjuk kommunista istenit.. .1 S rohan, Baltával ■.. Mit akar? ölné? Kit? Es miért? A kommunistákat? Azokat, akik legelőször ebben az országban felismerték a Rákosi —Gerő klikk rothadtságát és ez ellen fel is vették a harcot? A kommunistákat, akik közül többszázan az életüket vesztették az utóbbi években ezért az ügyért?! Az október 23-i felkelésnek első soraiban ts kommunisták harcoltak — bár nem tudták akkor még, hogy ellenforradalomba fullad az igazságért folyó felkelés. Most könnyű baltát fogni is rohan- gászni az utcán. Ehhez nem kell bátorság. De lett volna ennek az embernek és hasonló társainak bátorsága akkor ahhoz, hogy kinyissák a szájukat, amikor Rákosi, egész klikkjével a nyakunkon ült? Miért nem küzdött akkor « A pécsbányai munkástanács felhívása Munkatársak, bányászok, pécsi dolgozók! A csütörtöki és pénteki tünetesekkel kapcsolatban kellemetlen incidensek játszódtak Te. melynek következtében pénteken és szombaton nem dolgoztunk. Nehéz a zavaros biztonsági érzés mellett dolgozni. Feldúlt idegállapotban a termelő munka is kevés eredményt mutat. Nem értünk egyet a fegyveres karhatalom túlkapásaival és az ellen minden erőnkkel tiltakozunk. Tiltakozásunk mellett azon ban. be keli látni saját tévedéseinket is, és hogy a túlkapásoknak elejét vehessük, önfegyelmezésünkkel próbáljuk megtalálni a kiutat a jelen senki előtt sem kívánatos helyzetből. Ezért megkérünk minden dolgozót, a hatósági előírásokat tartsuk be és tartózkodjunk mindenféle tömeges tüntetéstől, mely újabb zavarokat. esetleg letartóztatásokat okozhatna. Javasoljuk a hatóságoknak, hogy azon karhatalmi személyek, akik a múltbeli tevékenykedésük miatt a dolgozók ellenszenvével találkoznak, a legrövidebb időn belül térjenek vissza eredeti, polgári foglalkozásukhoz. f Munkatársak! Kezdjük meg mi a rend és nyugalom helyreállítását. Ennek eiengedbetet- 'en feltétele a becsületes kö- •ü mények között végezhető -'unka. Felszólítjuk a pécsi szénme- lence és a többi üzemek Ssz- izes dolgozóit, hogy hétfőn teljes létszámban vegyük fel a termelő munkát. Ezzel .púdat kívánunk nyújtani a kormánynak. hogy ígéreteit valóra válthassa. Mi bizunk abban, hogy a munka zavartalan menetére indított kezdeményező lépéseket a kormányzat és a hatóságok értékelik és valameny- tyiünk együttes munkája nyo- rin elindul a békés élet. Pécsbánya, 1956 december 8. A pécsbányai munkások és a munkástanács nevében: SIMA LÁSZLÓ vájár. A bécsi magyar követség a magyar menekültek hazatelepitéseről nyilatkozott a MTI tudósítójának Becs (MTI) A Magyar Nép- köztársaság bécsi követségének konzuli osztálya, amely a magyar menekültek hazatelepítését szervezi és irányítja, a következő felvilágosítást adta az MTI bécsi tudósítójának: „A magyarországi események folytán Ausztriába került magyar állampolgárok hazatelepítési akciója mind nagyobb méreteket ölt. Már az Elnöki Tanács november 29-i amnesztia rendeletének kibocsátása előtt is nagy számmal keresték fel a követséget azok a magyar állampolgárok, akik a magyarországi események következtében illegálisan átlépték a magyar—osztrák határt. A törvénytelen határátlépésért büntetlenséget biztosító amnesztiarendelet megjelenése óta a hazatérni kivánók száma fokozatosan emelkedik. A hazatérők nagyrésze 16—20 éves fiatalokból tevődik össze. Ezek elmondták, hogy egyrészt a meggondolatlanság, másrészt a kalandvágy hozta őket Ausztriába. A felnőttek jórészt a rémhírek és a különféle rábeszélés hatása alatt kerestek idegen országban menedéket. Megrázó látványt nyújt, amikor 10—12 éves gyermekek jönnek be a követségre, akik szüleik tudta nélkül, lelkiismeretlen egyének támogatásával kerültek idegenbe. Míg Magyarországról naponta levél és táviratok tömegei érkeznek hozzánk, amelyekben a szülők kétségbeesve keresik gyermekeiket, addig a gyermekek nagyrésze eddig még ismeretlen helyen hányódik. A követség mindent megtesz, hogy ezeket a gyermekeket felkutassa és szüleikhez visszajuttassa. Ugyancsak megteszünk mindent annak érdekében is, hogy a visszatérni szándékozó felnőtt magyar személyeket a lehető leggyorsabban haza juttassuk. Ezért a követség rendszeres autójáratot létesített Bécs és a magyar határ között. Intézekedés történt, hogy az arra rászoruló hazatérők a követségen való jelentkezéstől a hazaindulásig terjedő időre ingyenes hálóhelyet és étkezést kapjanak. Végezetül megnyugtatásként közöljük az aggódó hozzátartozókkal, hogy tudomásunk szerint az osztrák területre került magyarok jelentős része önként haza akar c mi Magyarországra.“ bátorsága maga helyén? Azért mert gyáva volt. Gyáva mint egy kuvasz. Nem! Megvárta, míg helyette a párton belül a kommunisták, a kommunista írók és újságírók megkezdték egy egészséges folyamatot annak érdekében, hogy társadalmi életünkből örökre eltűnjék a hazugság, a becstelenség és a meghurcoltatás rendszere, — s most, hogy tisztulunk, — előrohannak, baltát fognak és lá- zitanak. Ez a típus, a társadalom szennye. Ezek az emberek szerencsére nincsenek sokan, csupán a szájuk veszélyes, amely- lyel. mérgezik a tömeget — ezek az emberek a. forradalom előtt hajbókolva köszöntötték az ilyen, vagy olyan „elvtár- sait°, kalapemelésben soha nem leheteti őket megelőzni, ha politizáltál vele, akkor felesküdött, hogy Rákosinak mégiscsak igaza, van... stb ... stb. Pedig az a pártfunkcionárius legszívesebben leköpte volna olt nyomban ezért a hányingert keltő csúszó-mászásért, mert éppen az a funkcionárius harcolt, körömszakadtáig küzdött már azért, hogy becsülete legyen végre a kommunistának, amelyet mások beszeny- nyeztek. S most ezek, — akik lakáj- módra hízelegtek a forradalom előtt, — most kidagadt erekkel ordítanak, mindenkit le akarnak váltani, mindenkit ki akarna1f nyírni, mindenki csavargó, mindenki népellcnes, csak ők nem! Csak ők egyedül hazafiak, csak ők a magyarok, senki más, csak ők tudják, hogy miféle rendszer kellene a népnek más nem, ők az okosak, rajtuk az ország szeme. Egy igaz: az ország szeme lassan-lassan valóban rájuk- szegezödik. Az emberek türelmetlenek most már, kezdenek beleunni Iaz örökös összetűzésekbe, a hamis jelszavakba és követelésekbe. Valakik megisszák a levét a tegnap előtti — tisztának és szépnek induló — felvonulás szétzüllesztésé- nek! S hogy ezek a „valakik” éppen a baltás és ordítozó alakok lesznek, — arra mérget vehet bárki! * jt? gondolatokhoz még hozly záfűznek valamit, ami igazságérzetemet bántja. Megértem a rendőrök ideges lelkiállapotát, megértem annak a rendőrnek a dühét is, akit megtámadtak és a földreteper- tek, holott a rendőr akkor még egy ujjal sem nyúlt senkihez. De... felelőtlenség az, hogy Nádor Miklós kiskereskedelmi dolgozónak a lábát ellőtték. Ne lőjjenek az emberekre akkor, ha nem önvédelemről van szó. Nádor Miklós nem nyúlt egyetlen rendőrhöz sem. Még is belelőtt valaki. Véletlenül? Készalmrva? Nem tudom. De szerintem — fegyvertelen emberekre, — még ha bármenynyire is nem tetsző jelszavakat kiabálnak — nem szabad! Nemcsak a humanizmus kedvéért, hanem a bizonyos lőpo- ros hordó miatt sem... A vérből ivotton, már eiégt R—b