Dunántúli Napló, 1956. december (13. évfolyam, 287-311. szám)

1956-12-28 / 308. szám

r Mm nutí-EMER m N A P L ő n Ki törődjön a munkanélküliekkel ? ' Még csafc a tél elején var J3r*mU, de számos családi otthonban máris elfogyott a tüzelő. A szoba hideg, és az energia- és nyersanyag- hiány miatt jónéhány csa­ládfenntartó a munkanélkü­liek listájára került. Mi lesz ezekkel az emberekkel, hány munkanélküli van je letnleg Pécsett, mit kívánnak lenni foglalkoztatásuk érde­kében? Ezeket a kérdéseket tettük fel Cudar Sándor­nak, a városi tanács v. b munkacrőgazdálkodási cso­portja vezetőjének. — Pontosan nem tudom — mondotta — hogy Pécsett mennyi a munikainélküUek száma. Ennek az az oka, hogy megszűnt a vállalatok bejelen­tési kötelezettsége. Újabban nem közük velünk, hogy hány embert bocsátottak el, csupán azt jelentik, hogy hány mun­kaerőt kívánnak felvenni. Na­ponta tizen-tizenöten jelent­keznek nálunk munkára. Ezek kel közöljük a munkafeltéte­leket, a munkaidőt és a fize­tést. Véleményem szerint nagy hiba, hogy az üzemek, válla­latok nem minden esetiben köz­ük velünk a munkalehetősé­geket. Jelenleg a Pécsi Szén­bányászati Trösztnél keresnek illetve vesznek fel munkáso­kat állandó földalatti munká­ra. A 401-es Építőipari Vál­lalat (Apponyi tér) Pécsett, főleg azonban Budapestre kor­látlan számban vesz fel épí­tőipari munkásokat. A Pécsi Állami Erdőgazdaság (Nagy Jenő utca 32.) mintegy 25—30 személyt alkalmaz fakiterme­lő munkára. Az Orvostudomá­nyi Egyetem (Rákóczi út 2.) pedig két széntolót keres. En­nél több munkalehetőségről nem tudunk, mert mindössze ennyit jelentettek be nálunk. Mi a helyzet a munkanél- küiiek frontján a megyé­ben? — Erre a kérdésre B ó d i s György, a Baranya megyei tanács v. b. munka­erőgazdálkodási osztályának vezetője adott választ: A megyében lévő munkanél­küliek számát nem ismerem pedig minden üzemmel felvet' tem a kapcsolatot. Ezúton is felhívom a megye területén működő üzemek, vállalatok vezetőit, hogy munkaerőszük­ségletüket minden héten pén­teken jelentsék be az Illeté­kes helyi munkaerőgazdálko­dási csoportoknál, hogy a mun­kát keresőket elhelyezhessük. Aki most munka nélkül van, a szénbányánál elhelyezked­het. Ami az építőipart illeti, még nem tudjuk, hogy milyen munkalehetőségek várhatók. Még azt sem tudjuk pontosan, hogy hányáin térnek vissza az építőiparba, milyen mértékű beruházások lesznek, hány munkaerőre lesz szükség. Az építőipar ezért most még nem tud újabb munkalehető­séget biztosítani. Bár az ér­deklődés nem túl nagy —leg­alább is egyelőre naponta esek 1—2 munkanélküli je­lentkezik osztályunkhoz. — Mit kíván tenni a sza­bad szakszervezet a mun­kanélküliek érdekében? — kérdeztük meg Bogár Jó­zsefet, a szakszervezet Te­rületi Bizottságának elnökét. — Gáspár Sándor, a szakta­nács főtitkára már javaslatot terjesztett a kormány elé. Eb­ben javasolta: a kormány sür­gősen dolgozzon ki olyan gon­dosan összehangolt intézkedé­seket, amelyek lehetőséget nyújtanak a munkanélküliek foglalkoztatására, vagy ha ez nem lehetséges, megfelelő anyagi ellátására. Javasolta munkanélküli segélyek folyósí­tását, a kötelező munkaköz­vetítési rendszer bevezetését, közmunkák megkezdését. Tu­domásom szériáit azonban ez ügyben intézkedés eddig még nem történt, Az országnak még nincsen 1957-es évi költ­ségvetése és így nem lehet tudni, mennyi lesz az az össz- szeg, amit a munkanélküliek segélyezésére fordíthatnak. A munkanélküli segéllyel kap­csolatban kétféle elgondolás van. Az egyik az, hogy ezt a helyi szervek javaslata alap­ján országosan intézzék. A másik pedig, hogy bíznák me­gyei szervekre, illetve az ille­tékes szakmákra. A Területi Bizottság ez utóbbi mellett foglal állást, — Milyen tervei vannak a munkanélküliekkel kap­csolatban a városi tanács­nak? — hangzott kérdésünk, amelyre G y 8 r k 6 Antal, a városi tanács v. b. elnöke a következőket válaszolta: — Még nem tudjuk, hogy milyen mérvű lesz az elbocsá­tás, a leépítés, mennyi lesz a munkanélküliek száma, kiik kapnak majd munkanélküli segélyt. Egy héten belül már többet mondhatok, mert Pécs ­re érkezik a Minisztertanács megbízottja, akivel beszé­lünk e kérdésről is. Aki je­lenleg munkanélküli, az a bá­nyában elhelyezkedhet. Eddig tartanak a hivatalos nyilatkozatok. Ezekből meg­állapítható, hogy Pécsett még mindig nincsen olyan szerv, amely teljes felelősséggel foglalkozna a mtmkané'küliek problémáival, összegyűjiené a munkanélküliekre vonatkozó összes adatokat, tervet készítene foglalkoztatásukra, gondos­kodna elhelyezésükről. A tanács ipari osztályának feladata lenne, hogy tervet készítsen kisüzemek létesítésére, munkanél­küliek foglalkoztatására. Ugyancsak tanácsi feladat lenne a munkaközvetítő hivatal felállítása, a közmunkák megszerve­zése Is. Olyan kérdések ezek, amelyekkel a tanácsoknak már most kell foglalkozniok és nem akkor, amikor a munkanél­küliség a város vagy a megye területén már nagyobb mé­reteket ölt. Ne várjanak felsőbb utasításokra, hanem öntevé­kenyen oldják meg a munkanélküliség helyi prob’émált! r. j. A tudomány műhelyéből Feltámadnak a halottak Nemrégiben még, ha a szív­verés elállt, bekövetkezett a halál, — a visszavonhatatlan elmúlás. Most azonban hála a modern sebészetnek, már egy­re több azoknak a száma, akik a szó szoros értelmében visszatértek a halálból. íme, néhány példa: dr. Albert Ransone clevelandi sebészor­vos szívroham következtében meghalt. Szerencsére az eset egy kórházban történt, és a kórház orvosai között ott volt dr. Claude Beck szívspecia­lista is, aki gyors műtétet hajtott végre kartársán. Fel­nyitotta dr. Ransone mellka­sát és a hatvanhat esztendős orvos röviddel ezután vissza­tért az élők sorába. Hasonló „csoda” történt egy chikágói gépkocsivezetővel, egy szov­jet vasúti kalauznővel, egy amerikai divattervezővel és másokkal is. A koronárla trombózis (szív- koszorúér-rögösödés) csupán Angliában évente ötvenezer embert öl meg, és nagy számban szedi áldozatait a világ más országaiban is. A jövőben — talán nem is olyan nagyon sokára — a halálese­tek jórésze átmeneti lesz csupán, és mindazok, vagy legalábbis azok, akiknek szí­ve működésre alkalmas álla­potban van, újra visszatérnek majd az életbei A Szovjetunióban, a Vi­tebszk közelében lévő Kos- csekino falu tábori kórházá­ban, 1944 május 3-án a műtő­asztalon meghalt Valentin Cserepanov, a harmincnegye­dik gárdaezred katonája, sraprtellgolyó okozta vérvesz­teség következtében. Az egyik sebész már utasította az egyik nővért, hogy jegyezze fel a halálesetet, amikor dr. Nye­Az ausztriai Brunn üveggyár dolgozói természetbeni Járandóságukat négyszáz négyzetméter ablak­üveget a Magyar Vöröskereszt útján a budapesti egyetem II. számú gyermekgyógyászati kli nikájának ajándékozták. A budapesti harcok során súlyos károkat szenvedett klinika ve­zetői most levélben köszönték meg az értékes ajándékot a brunni üveggyár üzemi bizott­ságának. Jő mezőgazdasági szakirányítás, 164.000 forint megtakarítás, Kevesebb bürokrácia, ha Geréby György terve megvalósul Ma már tudvalévő, hogy a magyar mezőgazdaságot a kor­mány a belterjesség irányában kívánja fejleszteni. És az is bizonyos, hogy éppen a bel­terjesség fokozása érdekében szükséges a mezőgazdasági igazgatás megjavítása. A mező- gazdasági szakembereknek — az igazi szakembereknek! — ebben fokozott szerepet kell kapniok. A jövőben sokkal jobban, mint eddig szaktudá­sukat, tapasztalatukat köz­kinccsé kell tenni, és gondos­kodni keil arról, hogy a pa­rasztságnak a gazdálkodással kapcsolatos ügyes-bajos dol­gait ne csak gyorsan és pon­tosan, hanem szakmailag jól intézzék el az arra hivatottak. Lényegében e néhány gondo­lattal kezdődik Geréby György megyei íőmezőgazdasz terve­zete, amellyel elő kívánja se­gíteni a minisztérium, a kor­mány munkáját. De lássuk csak közelebbről mit is tartalmaz ez a tervezet? Az első, amit leszögez: az új mezőgazdasági-közigazgatási szervezetnek jobbnak és ol­csóbbnak kell lennie a mos­taninál. Ez nagyon lényeges dolog, mert nézzük csak milyen jelenleg a megye mezőgazda­ság-közigazgatási szervezete. Eddig a megyei Mezőgazdasági Igazgatóságon a növényterme­lési osztály, a termelőszövet­kezeti, az állattenyésztési osz­tály, a törzskönyvelési fel­ügyelőség — e két utóbbi le­hetséges, hpgy a jövőben egye­sületi alapon működik majd intézte azt — a megyét, járá­sokat és községeket is bele­értve — 425 fővel, amit ezen­túl a tervezet szerint kisebb létszámú jobb szakképzettségű apparátus lényegesen kevesebb költség­gel megoldhatna. De hogyan? A termelőszövetkezeti osztály megszűnik, a gépállomások önálló vállalatok lesznek, ame­lyek nem Igényelnek állami, vagy megyei költségvetési fe­dezetet. A termelőszövetkezeti mezőgazdászok a jövőben nem lesznek a gépállomások alkal­mazottai. Ezek a tények — valamint a termelőszövetkeze tek egy részének felbomlása — alapvetően megváltoztatták és megváltoztatják a megye me­zőgazdasági struktúráját és szükségszerűen maguk után vonják a mezőgazdasági igaz­gatás alkalmazkodását is. Éppen ezért a tervezet elké­szítője, Geréby György, megyei főmezőgazdász néhány javas­latot is tesz erre az alkalmaz­kodásra vonatkozóan. Véle­ménye szerint helyes lenne a Megyei Mezőgazdasági Igaz­gatóságon megyei gazdasági felügyelőséget saerveani a jelenleg meglévő, illetve átalakuló igazgatási szervekből. Ugyanígy a járá­soknál is, ezeket azonban a megyei gazdasági felügyelőség alá kell rendelni, és így e já­rási felügyelőségek nem a já­rási tanács alá, hanem mellé lennének rendelve. Geréby György véleménye az, hogy a megmaradó termelőszövetke­zetek a jövőben is kapjanak mezőgazdászt átlagosan 400 hold terület után. Ezeket a gazdászokat a megyei tanács fizesse. Alsó tagozatként pe­dig minden községi tanácsnál mezőgazdasági megbízotti ál­lást kellene szervezni. Ez a mezőgazdasági megbízott — nevezzük falugazdának, ag.ro- nómusnak, gazdasági előadó­nak vagy bárminek — nem Volna állandó munkára alkal­mazva, hanem bizonyos havi tiszteletdíjért hetenikint há­romszor egy-egy félnapi szol­gálatra kötelezett egyén vol­na, aki a saját községében je­lentkező mezőgazdasági felada tokát ellátná. Hatásköre kiterjedne a do­hány és cukorrépa kivételével minden más szerződéses ter­melésre, a magtermeltetésre, a jelenlegi földművesszövetikeze- ti termelés felelős munkaköré­nek egy részére, a növényvé­delmi helyi megbízott munká jára, az állatforgalmi szerző­désekre, sőt esetleg a marha­levélkezelésre is. Ezenkívül el­látná a mezőgazdasági hírszol­gálatot, elintézné a különböző áüami vetőmag és egyéb ak­ciók előkészítését, oktatná a falu parasztságát... Röviden a mezőgazdasági igazgatás és a mezőgazdasági haladás el6Ő embere lenne a falujában... Helyes lenne, — ahol erre le­hetőség kínálkozik — ennek az embernek az OFA földből te­rületet biztosítani, ahol a jobb gazdálkodás egyes tényeit a falu lakosságának bemutathat­ná, másrészt, hogy ezen ke resztül a megbízottat a nyu­godt egzisztencia megteremté­sében segíthessük és a falujá­hoz kössük, ha nem helybeli. A mezőgazdasági megbízott együttműködne a helyi föld- művesszövetkezetekkel is. Ezen az úton aztán a ma csak­nem teljesen kereskedelmi jel­legű földművesszövetkezetek átalakulhatnának mezőgazda­sági jellegű szövetkezetekké — a falusi parasztság igazi be­szerző. termelő és értékesítő szerveivé. „Ha ez az intézmény beválik — hangoztatja a tervezet írója — és a jelenlegi túlságosan is nagyszámú községi tanácsokat — a régi körjegyzőségek min­tájára — összevonják (ezt a magam részéről szükségesnek, ésszerűnek és valószínűleg megvalósításra kerülőnek tar­tom) akkor a legjobb megbí­zottakból lehet majd kialakí­tani a községi mezőgazdászi intézményt. Az itt dolgozók vi­szont már rendes havi fizetésű állandó alkalmazottak lenné­nek.“ Ha ez az elgondolás megva­lósulna, 100 havidíjas állandó alkalmazott, és 274 tiszteletdí­jas megbízott foglalkoztatását jelentené. Tehát 374 főt foglal­koztatnának 342 ezer forint havi összköltséggel, a mai 425 fő és havi 496 925 forint össz­költséggel szemben. A várható megtakarítás tehát havi 154 925 forint lenne. A tervezet írója szerint még­is a legjobb megoldás az lenne — ha az általános közigazga­tási átszervezés megtörténte után — a régi körjegyzőségek helyén, esetleg az átszervezés nélkül Is a központi fekvésű községekben — két—négy köz­ségre kiterjedő hatállyal — községi agronómusokat alkal­mazni. Ez Baranyában 114 helyen jelentene egy-egy al­kalmazottat. Ezek az emberek azonban mind teljesértékű szakemberek lennének. Ha ezt a megoldást elfogadnák, akkor 214 főből állna az egész apparátus 332 600 forint havi összköltséggel. „Állítom, hogy ideális megoldás volna ez és mégis 164 325 forint havi megtakarítást lehetne elérni vele a mai helyzettel szemben" — írja a fejtegetés végén a ter­vezet szervezője. Ezt a tervezetet, a segíteni- akarást csak üdvözölni lehet, mert ez az első a megyében, amely nemcsak bírálja a múlt helytelen Politik jái, hanem előre Is mutat konkrét javas­latokkal és alaposan átgondolt számításokkal, govszklj közbelépett. Azon­nal alkalmazta a magakészí­tette mesterséges tüdőt, és oxigént, valamint adrenalint szivattyúzott a gárdista véré­be a szívbe vezető ütőéren át. Egy perc múlva a szív ismét dobogni kezdett. Három perc elteltével a katona már léleg­zett és alig egy óra múlva felemelte a fejét. Visszatért, halottaiból. Nem csoda tehát, hogy feltámadásának évfor-i dulóján telefonon köszöntei* meg életét megmentőjének.í A háború alatt Nyegovszkiji* szovjet orvostanár ötvenkét^ ízben kísérelte meg az újjá­élesztést a maga-készítette mesterséges tüdő segítségével és tizenkét esetben kísérlete teljes sikerrel járt. Tizenkét halottat támasztott fel. Elfecsérelt milliók Mivé lett a világhírű a pécsi orgonagyártás ? Az angoloknak szintén sl-j került szép eredményt elér-, nlök e téren, egy továbbfej-, lesztett gépezet segítségével., ök a szivet és a tüdőt egy­aránt kikapcsolják és mun­káját mesterséges szívvel és tüdővel helyettesítik. így a beteg szivet olyan műtétnek is alávethetik, amelyet a mes­terséges szív és tüdő igénybe­vétele nélkül aligha végez­hetnének el. Ma már a leg­súlyosabb műtét sem riasztja el az angol sebészorvosokat, mert a szív és a tüdő szere­pét egy igen tökéletes gép veszi át. • Nyegovszkij, szovjet orvos­tanár mesterséges tüdeje ma minden nagyobb kórházban megtalálható, és az angolok által készített gépet Is egyre többször igénybeveszi a kor­szerű szív-sebészet. Ezeknek a segédeszközöknek köszön­hető, hogy az ember, az em­beri tudomány, az orvostudo­mány hadat üjent a halál­nak.­TRAGÉDIA AZ, ha emberek nem találják meg a helyüket a társadalomban. Tragédia le­het, ha valakit a gépészmér­nöki kar helyett a jogi egye­temre „iskoláznak be“, mint ahogyan tragédia lehet ms te, ha valaki 10, 20 vagy 40 évet áldozott életéből az orgona- gyártás mesterségének tökéle­tesítésére, szívét, lelkét, leg­jobb tudását adta szakmájá­nak és „átállítják“ először ) jégszekrény, kutyáéi, koporsó, s az isten a megmondhatója, milyen egyéb cikkek, majd fé­nyezett hálószobagamitúrák gyártására. Azért írok erről, mert sok ilyen úgynevezett „kisember“ sok apró tragédiája okozhat nagyobb tragédiákat is ... A volt Angster gyár utódjá­ban, a Pécsi Hangszer és Asz- talosárugyárban találkoztam ilyen emberekkel. Találkoztam Schiffrich Mik­lóssal, aki 40 évig; Schermann litvánnal, aki 30 évig, Hoff­mann Pállal, aki 25 évig gyár- 1 tott orgonát. Kezük munkáját őrzi az országban, — hogy csak ' a legnagyobbakat említsem — a Szegedi Fogadalmi Templom, ' a Pécsi Plus, a Belvárosi, a Ferences templom, a Budapes- | ti Zeneművészeti Főiskola or- \ gondja. Kezük munkáját őrzik orgonák Romániában, Jugo­szláviában, Csehszlovákiában, | Ausztriában . ■., , Találkoztam fiatalokkal, , -kik családi örökségként kap- , apáiktól az orgonakészítő i szakmát. De ez csak néhány ember, hiszen nem találkoztam még azzal a nyolcvan vagy száz mesterrel, akiket régen az Angster cég foglalkoztatott, akik orgonát gyártottak és az vök szívük legnagyobb öröme, ha megszólalt az „6 orgoná­juk?' szomorú, vagy diadalmas muzsikája. Nem találkoztam velük, de gondolom, hogy az államosítás után ők is kutya- ólat, koporsót, vagy a legjobb esetben furulyát gyártottak, most pedig hálószobagamitú- rához gyalulják a deszkát. KÉT SZOMORÚ PÉLDA az elsorvasztás eszközeiből. Az egyik: A vállalatnak nehány évvel ezelőtt kb. 40—45 000 fu­rulya gyártását tervezték. Amikor ezt legyártatták, ki­sült, hogy feleennyien sem akarnak furulyázni és igy a furulyák felét sem tudták el­adni. Még máig is tűin belőlük bőven a raktárak mélyén. A másik: 1951-ben hetven har­monium állt félkészen a gyár raktárában. Nem engedték be­fejezni, nem adtak rá pénzt. Ez százezres károkat okozott volna a vállalatnak, szerencsé­re csak „volna", mert a gyár titokban befejezte a harmó­nia mókát és el adta mind a hetvenet. Miért vott, vagy miért von erre szükség? Vajon népgazda­sági vagy politikai érdek kí­vánta meg őzt, hogy ehor­vasszák Pécs híres orgonaipa­rát? NÉPGAZDASÁGI ÉRDEK nem kívánta ezt meg. Nem, mert az Angster is volt olyan jó üzletember, hogy ha nem jövedelmezett volna neki jól az orgonagyártás, nem űzte és fejlesztette volna. Nem kíván­hatta meg népgazdasági érdek, mert Magyarországon az olyan iparnak van jövője, amelyik munkaigényes, amely kevés anyaggal és sok élőmunkával dilit elő nagy értéket. Ha van ilyen ipar, akkor az orgona- gyártás feltétlenül ilyen! Es ha nincs szükség Magyar- országon orgonára, szükség van egy ilyen ismert és kipró­bált márkára külföldön. Ezt bizonyítja például az a török megrendelés, amely 100 har- móniumot kért, és amely „sze­rencsésen" el is sikkadt a bü­rokrácia útvesztőjében. (Még máig sem kapott engedélyt a gyár a megrendelés teljesíté­sére.) Továbbá: az az argentin megrendelés, amelyet „anyag­hiány" miatt nem engedtek a gyárnak elfogadni. Népgazdasági érdek azért sem lehet az orgonagyártás ék­sorvasztása, mert az Angster cég jövedelme pontosan tíz­szer volt nagyobb — Hoff­mann Pál becslése szerint — mint ma a Pécsi Hangszer és Aszta lot ámgyar nyeresége az asztalosáén kbóL POUTIKM ÉRDÉK sem kí­vánhatta meg az orgonagyár­tás leállítását., még akkor sem, ha az elmúlt időszakban erre eléggé nagy előszeretettel hi­vatkoztak. Azt hitték egyes bürokraták, hogy az orgona­gyártás leállításával döntő csa­pást mérnek mind a bel-, mind a külföldi klerikális reakcióra, lévén szerintük az orgona „klerikális hangszer Bár akik értenek a zenéhez, azok tudják, hogy az orgona nem csak, templomi hangszer. Lehet például hangversenyor­gonákat is gyártani, vagy isten bocsáss, jazz-orgonákat is, ha ez ugyan nem a kozmopolitiz- mus (vagy milyen — izmus??) támogatása. Tény az, hogy a búrokratá agyában született gondolat torz-szülött, szépen fejlődött, sőt mi több, anyagi formát öl­tött abban, hogy elsorvasztot­ta a hires pécsi orgonaipart, megfosztott több, mint száz szakembert a mesterségétől és megfosztotta^ népgazdaságun kát néhány miWótól, MIT VARNAK, kémek te hát a hangszer gyáriak? önállóságot! Ha önállóak hoznék, akkor ők majd tudni fogják, hogv mit kell termelni. Majd ól gondoskodnak anyagról is. megrendelőkről is, nyereség " is. Mert szakemberek vanncl tudás, szív és terv is van ott ahol a szakemberek. Csak bü­rokraták ne legyenek többé so* ha Magyarországon! Akkor tragédiák »em lesz. nek . ,4 GYEN IS J AN Olt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom