Dunántúli Napló, 1956. november (13. évfolyam, 259-286. szám)

1956-11-29 / 285. szám

2

N a p r «

19» KOTEMBBt 10 '

Pécsvidékl bányászok!

Nézzétek meg a Dobrovics-félék múltját és söpörjétek el őket az útbál!

Nyílt levél

Kedves Bányász Elvtársak!

Nagyapám 33 évig, apám 30 évig, az 1935-ös éhségsztrájkban szerzett haláláig dolgozott ve letek: együtt. Magam 5 évi g ettem a DGT urainak keserű kenyerét. Ma is csak azért vagyok távol, mert az urak jóvoltából 17 éves koromban, 1937-ben Ferenc aknán üzemi baleset miatt bányamunkára alkalmatlanná váltam. Aat hiszem mindezek feljogosítanak arra, hogy levélben forduljak hozzátok, különösen akikor, amikor rólatok, közös múltúnkról és jövőokről akarok írni: Levelem tárgy'a két találkozás története,

Az első találkozás;

1941 őszén, az akkori DGT Ferenc József aknáján dolgoztam külszíni munkásként. Vasas I.-en iáikkor Somogybányatelep) laktam. Mint ilyen, az István aknai fürdőben öltözködtem, többszázad magammal Egy reggel az öltöző egyik padján felállt egy azelőtt szinte ismeretlen, sárgafcűrkabátos „bányász” és rákezdett: „Testvérek! Éljen Hitler! Éljen Szá- lasi! Le a bótsevizmussal! Sztrájkoljunk!'’

És mi Bztusájlkoltunk a t« Már nem emlékszem rá pontosan, három vagy négy hétig. Sztrájkoltunk, — annak ellenére, hogy a sárga bőrkabát om és testvérei, igen. kevesen, egy-két százaléknyian voltak, — de hangjuk annál nagyobb volt. ígértek fűt, fát, de mit kaptunk? Még nagyobb éhséget, nyomort, háborút, romokat, pusztulást. De ez a sztrájk mást i# hozott. — Szégyent. Szégyent 1919 bányásB-vöröskatonáina. az élnségsztrájikok hőseinek, a Pemecker Istvánok, a csertetői vértanuk, Fejtig Imrék emlékére. Még ma is szégyelem magara, hogy a sztrájkban, hacsak passztvan ie, de magiam is élősegítettem a mai napokban óiy divatosan hangoatatott „egységet”:

Azóta 18 év telt el. 1945-ben kommunista

lettem, s mtot ilyen igyekeztem méltóvá válni példaképeimhez, szüléimhez, szomszédaimhoz, gyermekkori ba rát aim Iiok. ■ bányászokhoz. Láttam ft párt és az állam vezetésében felmerült országos és helyi hibákat, fel is emeltem szavam ellenük, munkámban megtettem, ami tőlem telhető volt. Nem ezrekért dolgoztam. Fizetésem sohasem volt magasabb, mint nálatok as utóbbi időben egy közepesen kereső csillésé. És mégis elsősorban az töltött el megelégedéssel, hogy örökre letűnt a csend- örsortüzefk, az éhségsztrájkok ideje, hogy a mai búnyásegyerekek már nem járnak márciusban és novemberben mezítláb, mint ahogy én és Ti is jártatok: Csak rossz emlék volt 1991—39, amik«- apám hetemkint 5 napon keresztül tétlenségre kárhoztatva, tépelődve és kínlódva ült otthon, mert csak két napot dolgozhatott. Hittem, hogy Hitlernél és Szálasával együtt végleg elmúlt a bőrkabátos Szabó Imrék Ideje is: Tévedtem? Attól tartóik, hogy ezt igazolja a második találkozás:

Október végen vállalatunk munkástanácsa gyűlést hívott össze, ahol szó volt a politikai és gazdasági követelésekről, a sztrájkról. Közben gépkocsin egy esőkabátoe férfi érkezett, aki a Baranya megyei fegyveres erők ellenőreként és az összes Baranya megyei szénbányászok vezetőjeként mutatkozott be. Előbb meghallgatta * felszólalásokat, majd utána égy jé félóráig beetelt. Igazat adott annak, aki sztrájkot akart, de annak is, aki nem akart. A követeSésekkel egyet is értett, meg nem Is. Beetelt, hogy hallja saját hangját.

Hangoskodott, hogy mindenki tudomásul vegye, hogy ö a pécsi bányászok teljhatalmú

vezetője.

És ekkor bejött a terembe vállalatunk egyik dolgozója, Dobrovics Emilné, születeti Jagorinácz Anna, Nagyharsány, Kossuth Lajos u. 236. szám alatti lakós, és kb. ezeket mondta: „Ne lúgyjenek neki. Én ismerem, ma i6 törvényes férjem. A világ szélhámosa.. . stb.”

Annak ellenére, hogy az önéletrajzok ideje az elmúlt nyolc év súlyos hibái miatt lejárt, a jelen volt becsületes dolgozók határozottan követelték, hogy Dobrovics Emil mondja el életrajzát, válaszul felesége — enyhén szólva — vádjaira. Elmodta, (de jó lett volna magnetofon szalagra venni, hogy Ti is halljátok) hogy két év alatt vegyész-technikusi, vágj' mérnöki oklevelet szerzett (nem tudta megmutatni). Munkahelyeit saját maga szerint is úgy váltogatta, mint más az ing£t. De mégis 6 év óta Pécsbányatelepen dolgozik;.; Ti megtudhatjátok, bár személyi igazolványa nem ezt igazolja. Családját félévenként hagyja ott;:s ég még ehhez hasonlók. Először láttuk őt, de senki nem hitte el egy szavát sem. A hevülókenyebbék ajtót mutattak neki, hogy saját lábán távozhasson:

Nem hittem mindaddig, hogy öt-hatezer becsületes bányász nem talált megfelelőbb vezetőt, amíg pár nap múlva a Kossuth adó bemondójától ezeket hallottam: „Most Dobro- vies Emil, a Baranya megyei bányászok munkástanácsának vezetője szól a bányászokhoz és az ország dolgozóihoz.’*

Hogy mit mondott, nem tudom, ment a megdöbbenés még gondolkodókópességemtol is megfosztott. De még mindig azt hittem, hogy mindez az utóbbi hetekben megviselt agyam rémszüleménye. A múlt héten azonban a Pécsi Rádió minden kételyt szétoszlatott, amikor közölte, hogy Dobrovics Emilt és két társát a rendőrség őrizeíbe vette.

Tegnap hallottam, hogy a pécsi bányászok nagyrésze még ma is sztrájkol, — amikor az országban már csaknem mindenütt, így vállalatunknál is mindenki dolgozik, — csak azért, mert Dobrovics Emil a rendőrség őrizetében van. f

És ekkor jutott eszembe a bőrkabátos Szabó Imre, az a nevezetes sztrájk és az azt követő évek.

Bányász elviársak! Mi dolgozni akarunk. Cementet akarunk termelni, hogy eltüntethessük az utóbbi hetek tragikus eseményeinek . budapesti nyomait, s hogy később Meszesen, Vasason és Pécsbányatelepen az eddiginél sokkal több lakást építhessetek. Ehhez szén kell, a Ti szenetek.

Néztetek meg Dobrovics Emil múltját, tevékenységét, személyi igazolványát, munkakönyvét. De rrecsak az övét, hanem a hozzá hasonlókét is, és döntsetek!

Büszke voltam és vagyok ma is arra, hogy az éhségsztrájkok, a csertetői harcok fiának vallhatom magam, mert tudom, mégha ideág- óréig a Szabó Imrék, Dobrovics Emilek felül is tudtak kerekedni, soraitokban meg van, és él az az erő, amely el tudja őket söpörni.

Jóezenencsét!

Beremend, 1956. november 27:

Vokó Ferenc,

a Beremend í Cement- és Mészművek dolgozója;

Mintegy 800 tagja van már az MSZMP-nak Komlón

A komlói tanácsháza egyik

szobájában dolgozik az MSZ MP ideiglenes intéző bizottsága. Elnöke fiatalember, Kelemen László elvtárs. Megkértük, tájékoztassa olvasóinkat a komlói pártszervezés helyzetéről.

— A pártszervezést az ide iglenes intéző bizottság vezeti. A nagyobb üzemekben — mint például Kossulh-bányán

— ugyancsak ideiglenes intéző bizottságokat alakítottunk, amelyek a helyi munkát irányítják. A régi függetlenített titkári tisztségeket megszüntettük, ezek az elvtársak már szakmájukban dolgoznak.

— Elképzeléseink szerint a pártszervezés fő elve: egyéni beszélgetés. Mi nagyon jól tudjuk, hogy a Rákosi-Gerö- féle vezetés bűneiért, hibáiért nem bélyegezhetünk meg minden volt párttagot. Komlón, különösen a bányákban, sokszáz becsületes párttag van, akiket felkeresünk és beszélgetünk velük. Hasonlóan vélekedünk a volt funkcionáriusokról is. Természetesen nem tartjuk méltónak a párttagságra — ez a mi véleményünk, egyébként a döntést a taggyűlésekre bízzuk, de nekik is ezt tanácsoljuk

— azokat, akik visszaéltek

funkciójukkal, karrieristák

voltak. Tapasztalataink sze rint a kommunisták már most el Is tanácsolják őket. A volt MDP-tagokon kívül sok pár- tonkívüli keresi fel a pártszervező aktivistákat és kéri, vegyék fel őket az új pártba. Rövidesen felülvizsgáljuk a korábban kizártak ügyét is.

— Az elmúlt hetekben sokat beszélgettünk arról, hol, milyen alapszervezetek legye nek. Úgy véljük — s így is dolgozunk — hogy szükség van üzemi alapszervezetekre, amelyek egybe tömörítik az üzemben dolgozó kommunistákat. Az első napokban ugyan néhol rossz szemmel néztek ránk, sőt hallottunk olyan véleményeket is, hogy „itt ugyan nem szerveznek”. Határozottan és világosan megmondottuk: a kommunista pártnak mindig volt a nagyobb üzemekben alapszer vezete és ma is lenni kell. Persze, nem ragaszkodunk a régi sémákhoz, nem akarunk minden áron pártszervezetet alakítani. Csak ott hozunk létre alapszervezetet, ahol az élet, a párttagok száma ezt megkívánja. Terveinkben szerepel, hogy a városban lévő kisebb vállalatok, intézmények kommunistáit — ahol

Vasúti kocsiban, pajtában laknak az Ausztriába menekült magyarok

A rnyugat-Jberlini lapok I felháborodással foglal ko«- nak a Magyarországról elmenekült személyek nyomorúságos helyzetével. A nyugat-berlini BZ beszámol arról, hogy a menekülttáborokat nyugat-németországi kalandorok keresik fel, akik fűt-fát ígérnek a menekülteknek és a csinos fiatal lányokat bárhölgyeknek, bártáncosnőknek és hasonlóknak szerződtetik.

„Megjelentek a patkányok, előbújtak odraikból" — jegyzi meg ezzel kapcsolatban a nyugat-berlini lap. Ugyanez a lap beszámol arról, hogy a menekülttáborokban megjelennek a francia idegenlégió toborzó ügynökei is.

Az osztrák sajtó is közöl adatokat az Ausztriába érkezett magyar menekültek nyomorúságos helyzetéről.

A Bild Telegraf leírja a magyar menekültek ausztriai életkörülményeit. A lap elmondja, hogy sok menekült vasúti kocsiban, pajtában és egyéb, télen lakhatatlan helyiségben lakik. A lap rámutat, hogy a menekültek „hálásak egy tányér bablevesért, egy meleg zúgért.“

Gyakorivá vált, hogy a menekültek elhagyják a táborokat, amelyekben az osztrák hatóságok elhelyezik őket. így például az osztrák közigazgatás képviselője egy salzburgi sajtóértekezleten kijelentette, hogy a sitzenheimi táborban tartózkodó 40 magyar közölte, hogy haza kíván térni. Huszonnyolc menekült elhagyta a tábort.

korábban is csak négy-öl

párttag volt — területi párt* szervezetekbe vonjuk.

— Erőnkből és időnkből még csak Komlóra futotta, a külső üzemeket a jövő hé* ten keressük fel. Komlón ed* dig mintegy 800 tagja van az új pártnak. Olyan emberek, akikben bíznak a dolgozók; Most választották meg Kos* suth-bányán a végleges mun* kástanácsot. Az egyik körlet* ben, ahol mintegy 150-en vet* tek részt, öt munkástanács* tagot választottak; mind az öt kommunista. A dolgozók jelölték s azt mondták: „Ezek a mi embereink, bízunk ben* nük...” Másutt is hasonló* kát észlelünk és ez biztató a jövőre nézve.

— Az intéző bizottság a pártszervezés mellett a pártmunka megindításával is foglalkozik. Az események nyomán a kommunisták kissé visszahúzódtak, de most már mind többen lépnek a nyilvánosság elé, hallatják szava kát, elsősorban a munkástanácsokban. Ezt a véleményt megerősítette Bertus Imre i*i a Kossuth-bánya ideiglenes intéző bizottságának vezetője is. A kommunisták a munka teljes felvételéről beszélgetnek a bányászokkal s az* igyekeznek megértetni min* denkivel, hogy a sztrájk nem érdeke a munkásoknak. Erő* teljesen követelik, hogy ebben a kérdésben is ne mások, hanem a maguk feje után menjenek a komlóiak.

— Befejezésül azt szeretném mondani: a párt vezető szerve ideiglenes. Most ké* szülünk kommunista aktíva* értekezletre, ahol véglege* Intéző bizottságot választunk Komló legjobb, tiszteletben álló kommunistáiból s Itt határozunk a további tennivalókról is; -t

Mi is költöxnénk

A sajtó tájékoztatása alapján értesültünk arról a mindenképpen fontos ténykedésről, amellyel a pécsi hatóságok minden eszközt megragadva gyorsan igyekeznek enyhíteni a lakáshiányon. Ezt a magiunk részéről örömmel vesszük tudomásul.

Ugyanakkor azonban időszerűnek tartjuk felvetni a Zeneművészeti Szakiskola elhelyezésének problémáját is. Nem azért, hogy hátráltassuk a fent említett fontos akció gyors és hathatós le*

HA EMLÉKEZETEM nem esni, október harmadika le* hetett, amikor betoppant a Nádorba és egyenesen felém tartott. Leroskadt a székre, homlokát t&rőlgette s kifakadt:

*— Hát most mit szólszf Az emberek — már úgy értem, hogy a tömegek kispolgári rétege — töri magát as újságárus előtt. Mindenkinek Irodalmi Újság kell. Falják azt a szennylapot. Hát hová jutottunk11

Idegesen megrendelte feketéiét, felöltőjét csak kigombolta, mert Safranek a szórakozóhelyeken as istennek sem veti le a nagykabátot, nehogy valaki megvádolja: „Lám, a Safraneknek, a személyzetinek, kispolgári beütései vannak, mert kávé- házba járt..” Szóval ezért. Ugyanis Safranek egy pitiáner kis vállalat személyzeti előadója.

Volt.

Amikor kifújta magát, élő- rehajolt s előrántott egy Irodalmi Újságot:

— Látod? A kezemben összegyűrték, öt forintot kínáltak érte, de annyit nekem is megér.t-f No de nem is ez a lényeg — folytatta emelt Hangon, — hanem az, hogy az írók lázltanak. Ebben a számban is. A Háy Gyula, meg ezek, hiszen ismered ólait. Ezeknek a párt semmi, ezeknek a dolgozó tömeg semmit ezek most szapulják

A „pitíÁMc" Safuuidc

már Rákosi elvtársat is, pedig öregem — nem azért mondom, mert én párttag vagyok, nem akarok hazabeszélni, de — az öregnek, Rákosinak vannak érdemei. S most így félreállítani! Meg hát ez a béry is! Mit akar? Hol voltak ezek, amikor én már negyvenötben, meg negyvenhatban falujáráson. ■.,

ii.Es Safranek immár ki tudja hányadszor, újra bele kezdett a mesébe, amelyből ő úgy emelkedett ki, mint az ország egyik legharcosabb agitátora, falujárója, munkásmozgalmi harcosa.

j: Azután elrohant. Még a

feketéjét is elfelejtette kifizetni i i.

•

MIT TESZ ISTEN, itt a forradalom, a városi tanács előtt tömeg, a nagyteremben ülésezik a bizottság a az egyik padsorban valaki ordít m

— Polgártársak...! Uraim...! Nincs Itt helye a sok du mának! Akár nyugatról, akár keletről jön az ellenség, mi megvédjük a várost! Elv... polgártársak! Fegyvert kell szereznünk, mert , > *

S nagy hevületében kigombolta feöltőjét, hogy lássák a derekára kötött otromba nagy

revolvert. Ez az ember, — Safranek volt, a hajdani sze- melyzetis, amit ugyan csodálatosan titokban tartott. Safranek tehát ordított, — az ülésezők értetlenül néztek egymásra, — de hagyták beszélni, elvégre ehhez joga van.

Safranek ezután észrevett

engem az ajtónál, úgy hogy lelkesedése még nagyobbra nőtt, s ezzel a felkiáltással: „Éljenek az írók és az új- ' ságírók...!” — be is fejezte a felszólalását.

Nem vártam meg a tapsot.,, Kimentem a folyósora, hogy elszívjak egy cigarettát. Az ülésteremben csend lett, egy valaki beszélt csak, hogy mit azt nem tudom. Csupán szófoszlányok szűrődtek ki az ajtó mögül: „Mert polgártársak ... I ...Ez az ember... személyzeti..« elfürészeU... aa anyja uriste.Szóval valahogy így. De mire e szar vak értelmét megfejtettem volna, kitárult az ajtó és kipenderült a folyósára Safranek.

Tapintatosan elfordultam. Safranek kényszeredetten mosolygott, nyakkendőjét igazgatta, majd elbúcsúzott:

— öregem, látod, alig akarnak elengedni! De hiába, sietnem kell. Rúmbízták a nemzetőrség egyik csoportját,

ma éjszaka összeszedjük az ávósokat meg a fejeseket. Lesz itt ne mulass, ne félj! Fiú a fejjel, öreg fiú!

S elvágtatott.

S VAGY KÉT HETE újra

láttam a Nádor kávéházban. A mögöttem lévő zöld plüssel borított boxban két ember beszélget. Arcukat nem látom, csak a hangjukat hallom.

— Szóval... elvtársam, le kell váltani est az egész bagázst!

— KiketT — kérdezi a

másik.

— Kiket! Hát az újságírókat! Ellenforradalmi banda, öregem, ezek a forradalom alatt ágáltak, hogy így, meg úgy, pedig hátHa én nem megyek föl a városi tanácsra, a bizottság ülésére, akkor öregem itt vérfürdő lesz! Fegyvert akart a tömeg. Fegyvert,..! Érted? Alig tudtam lecsillapítani őket.,, Félórás beszédet mondtam a bizottságon, mire belátták, hogy nem megy az csak úgy! Mondom neked, a firkászok ellenforradalmárók. Legalább is a szekerüket tolják m

— S veled ml van?

— Mi lenne? Ott vagyok az üzemben, öregem, én már az első napon bementem,

mert tudom, hogy termelés nélkül nincs élet. Dehát egyedül nem dolgozhatok. Igaz, hogy most a munkástanácsba akarnak választani. Gondoltam, nem fogadom el, tudod, a pozíciót mindig utáltam. Személyzetisnek is erőszakkal tettek oda annakidején, hiába mondják, hogy én a Hanákot megfúrtam! De most azért kivételesen elfogadom a munkdstanácsi beosztást. Ne félj, akik a forradalom alatt üvöltöttek, azokat most el kapjuk. Majd én is jobban körülnézek az üzemben. Lesz itt ne mulass, ne félj! Föl a fejjel, öregfiú!

Hátranéztem. Safranek

volt.

NÉHÁNY NAP MÚLVA a Kossuth utcán megdöbbenve torpanok meg a járdaszélen. Két rendőr kísér egy férfit. Nagyon ismerősnek tűnt a felöltő, a gyűrött „kádersap- ka”, a csámpás félcipőTe jó égi Hát ez a Safranek! Eléjük viook, hogy megbizonyosodjam a férfi kilétéről. Közelebb érnek.

Nagy kő esett la a szivemről. Nem a Safranek volt.

Hálistennek! Hogyan is gondolhattam volnál Hiszen a Safranek csupán csak egy pitiáner kis karrierista.

Ez pedig nem veszélyes. Igazi

RAB FERENC

bonyolítását, hanem meri kötelességünknek tartjuk,

hogy javaslatunkkal felhívjuk problémánkra az illetékesek figyelmét.

Iskolánk, amely közép- és főiskolai funkciót tőit be egyszerre, jelenleg a Mátyá* király utcai általános iskoUt épületének kevesebb mi ni negyed részében működik- Helyszűke miatt azonban 5 Deák utcát üzlethelyiségben is tanítunk. Ez az állapéi nemcsak méltánytalan, de tarthatatlan is egy nagU' múltú (170 éves) és a váró* kulturális életében elismert munkát végző intézményt illetően. Hiszen elemi feltételek hiányosnak, s nehézségeinket csak tetőzi a megosztottság. A társbérlő álto- lános iskola viszont már régen várja, hogy elköltözzünk, mert 6 új tanteremmel bővülve jelentős segítséghez jutna, és egyben az égést általános iskolai terem-problémán is segítene.

Az 1959—00-ra tervezett és 1953-ról eltolt építkezés ideje még távol van.

Kérésünk a következő:

Illetékes hatóság adja ót részünkre a pécsi kiegészít0 parancsnokságnak a Perc:?' utcában lévő épületét (volt Iparkamara), amelyet átalakítóis nélkül tudnánk has:- nálnl. Mi átadnánk főépület- részünket a Mátyás kirábl utcai általános iskolává* (legkevesebb hat tanterem és mellékhelyiségek).

Irodai célokra felajánló- nánk a Deák utca 2. szám alatti 5 szobánkat.

Ez a megoldás nemcsak n mi iskolánk problémáját ol- daná meg, de segítené n megnyugtató általános épük1' rendezést is. Ugyanakkor még a majdnem bekövetkezz átalakításokat Is figyelemb*' véve, jelentős összeget szó' haditana fel: tervezett épF' kezés előirányzatából, amelyet akkor fontosabb népgot' da sági vagy kultúrám berü- húzásra, pt. általános iskoUt építésére lehetne fordítani.

Zeneművészeti Szakiskola-