Dunántúli Napló, 1956. november (13. évfolyam, 259-286. szám)

1956-11-28 / 284. szám

195« NOVEMBER 29

NAPLÓ

5

Megíelelő épületre van szüksége

a Kereskedelmi Tanulóiskoiának

Az üzletekben gyakran látunk fiatalokat, akiknek fehér köpenyén ez áll: tanuló, ök lesznek a szocialista kereskedelem szakemberei. Jelenleg négy napot dolgoznak, két napot pedig a Kereskedelmi Tanulóiskola padjaiban töltenek, hogy elsajátítsák az elméletet is, amely nélkülözhetetlen a kulturált kereskedelemhez.

A Kereskedelmi Tanulóiskolába évről évre több tanulót vesznek fel. Míg az 1954—55- ös tanévben csak 30 tanulója volt, idén ez a szám 210-re nőtt. Az iskola fejlődése szempontjából igen nagyjelentőségű volt a Belkereskedelmi Minisztérium intézkedése, amely szerint 1955-ben különvált a Közgazdasági Technikumtól. Ekkor önálló igazgatót és szaktanárokat neveztek ki. Sajnos, az önállósodás nem volt teljesértékű, mert külön épületet nem biztosítottak az iskola számára. A tanulók és különösen a vidékiek szempontjából hátrányos, hogy a Közgazdasági Technikum épületében csak délután tanulhatnak. A tanítás sokszor este 9 órakor fejeződik be. Mivel idén a tanulók több, mint ötven százaléka vidéki, az iskola igazgatója minden követ megmozgatott annak érdekében, hogy a tanév megkezdésekor már olyan helyet kapjon, hogy délelőtt tarthassák meg az órák nagy részét. A sok utánjárás eredményeként a volt Marxiz- mus-Leninizmus Esti Egyetemének épületében kapott az iskola két tántermet. Ez a problémát nem oldotta meg teljes mértékben, de segített.

Az újabb intézkedések következtében ezt az épületet lakásnak alakítják át és most az iskola, ame.y a kereskedelmi tanulók oktatása, nevelése szempontjából már fejlődése miatt is jelentős — tantermek nélkül marad.

Az iskola fejlődéséről nagyszerű képet adott a november 21-én megtartott negyedévi konferencia, amikoris az igazgató és a tanári kar részletesen elemezte a tanév eddigi eredményeit. Az elhangzottak alapján láthatjuk, hogy az isrucimn i auimi

kólában az oktató- és nevelő munka kitűnő. A gyerekek fegyelmezettek az iskolába és az igazgatóhoz érkezett jelentések szerint munkahelyeiken szorgalmasak, előzékenyek, udvariasak. Szaktudásukat bizonyítja az, hogy ha a boltvezető valami okból eltávozik, maguk is elvezetik az üzletet. Ilyen előfordult már. Például Horváth Eva II. éves tanuló a boltvezető betegsége idején önállóan, kitűnően vezette a tejboltot.

Az iskola tanulmányi eredményeit vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a tanári kar becsületes munkája következtében a legjobb osztályátlag négyes. A tanulók zöme jórendű. Sokan kitűnő és jelesrendűek. Ügy véljük, ez az eredmény

feltétlenül kielégítő, ha tekintetbe vesszük: ezek a fiatalok nemcsak diákok.

Az iskola és tanulói további fejlődését, munkájának eredményességét tovább lehetne fokozni, ha a város vezetői épületet biztosítanának számukra. Olyant, ahol nem zavarná semmi a munkát, és amelyet otthonuknak éreznének tanárok és diákok egyaránt, és délelőtt lehetne az előadásokat megtartani. Ha a volt marxista egyetem épületét már nem kaphatják meg — pedig itt a bútorzat is meglenne — valahol másutt kellene helyet keresni. Ez az intézkedés évek múlva bizonyosan éreztetné hatását a kereskedelemben, a kereskedők kultúrált magatartásában és szak- képzettségében.

Minden élelmicikkből bőséges a felhozatal

Jelentettük már, hogy a volt begyűjtési hivatal végzi ezentúl a szabadfelvásárlásokat, mint szabad fel vásárt ási hivatal. Feladatuk végrehajtásáról az alábbiakat mondotta Gellér Brúnó, a hivatal helyettes vezetője:

— Minden élelmiciíkkből — elsősorban húsféleségből — bőséges a felhozatal. Az általunk felvásárolt mennyiséget neim is tudja teljes egészében elfogyasztani Pécs lakossága. Jelenleg legnagyobb gondot a felvásárolt baromfi és sertés elhelyezése képezd, miután a feldolgozó üzemek energia- hiány miatt csak kisebb kapacitással tudnak dolgozni. A pécsi Húsüzem minden embere teljes erővel dolgozik, de még ők sem tudják a felhozott sertéseket feldolgozni.

— Annak ellenére, hogy sok az élelem, ügyelni kell a régebbi árak megtartására. Ennek érdekében a legtöbb járásban és községben maguk a tanácsok tevékenykednek. Igen eredményesen küzdenek az árdrágítás ellen Szigetvárott, ahol a községi tanács állapítja

meg a piaci árakat és azok betartását a rendőrség ellenőrzi.

— Sellyén már kedvezőtlenebb a helyzet, A földműves- szövetkezet felveri a piaci árakat. Előfordul, hogy drágábba» vásárolnak sertést, mint amennyiért a gazdák kínálják. Csak helyeselhető, hogy a földművesszövetkezet el akarja látni üzleteit áruval, de arra is gondolniok kell, hogy ezzel a tevékenységükkel ne okozzanak a köznek kárt.

— Visszatérve a megye ellátására azt mondhatom, hogy az általában kedvező. Tejtermékekből és főzelékféléből jól van ellátva a város. Hagymából, bélből és sóból kevesebb van a megyében, mint ameny- nyi a szükséglet. A Pécsi föld- művesszövertkezet Makóról szállít Pécsre hagymát. Belet Pestről és még néhány más helyről kapunk. Hivatalunk megállapodást kötött Vas és Somogy megyével a megye burgonya, cukor és tojásellátását illetően. Az élelmiszereit ellenében iszapszenet szállítunk.

Äz alapvető kérdés:

A szocalisla orszipl iözüti egyenjogú viszonyait áfásai ikresítése

I Borba válasza a Pravdának

A belgrádi rádió jelenti, hogy a Borba november 27-i számában „A moszkvai Pravda cikkéhez“ címmel közli Jozse Szmolenak, külpolitika! szerkesztőjének cikkét, amely válaszol „A szocializmus erőinek további összefogásáért a

marxizmus-leninizmus elvei alapján“ című, a Pravda november 23-i számában megjelent cikkre. Jozse Szmolc mindenekelőtt üdvözli, hogy s Pravda-cikk pozitív ténye a vitatkozásra való készség kijelentése.

A nyílt vitáért és a konstruktív kritikáért

A Jugoszláv kommunisták, élükön Tito elvtárs főtitkárral — folytatja a Borba, — az olyan konstruktív eszmecseréért szállnak síkra, amely nem hallgatja el a tényeket és nem kerüli meg a szocializmus és a nemzetközi munkásmozgalom mai fejlődésének lényegbevágó kérdéseit. Mindenesetre nem a mi hibánk, hogy eddig nem volt elég ilyen értelmű eszmecsere. Ennek az oka, hogy konstruktív törekvéseinket az egyes kommunista pártok vezetőségei nem egészen helyesen értelmezték. Amennyiben a Pravda cikke valóban kifejezésre juttatja a vitára való készséget, akkor az már valamit jelent. Sajnos, azonban — fűzi

ehhez a Bórba — a Pravda, f vita tekintetében nem következetes. Egyrészt kiemeli ragaszkodását a szabad eszmecsere elveihez, másrészt azonban voltaképpen a vita ellen lép fel. Bizonyíték erre az, hogy Tito elvtárs beszéde ellen a Pravda azzal az állítással hozakodik elő, hogy a nem- ' . közi reakció kihaszru la e< a beszédet. Vajon azt akarja- e ezzel mondani a Pravda hogy a nemzetközi reakció létezése miatt nem lehet nyílt vita s nem lehet konstruktív kritika sem? Vajon azt je- lentá-e ez, hogy a kommunistáknak nem szabad szembenézniük a tényekkel és nem mondhatják ki az igazságot?

*1 személyi kultusz és gyökerei

A Borba a továbbiakban szemére vett a Pravdának, hogy Tito beszédével kapcsolatos problémájában még mindig igen sok található a régi sztálinista módszerekből, Szemrehányást tesz azért, hogy pontatlanságok vannak a cikkben, a cikk írója önkényesen magyaráz egyes állításokat és elferdít kijelentéseket.

A Borba felteszi a kérdést, hogy vajon a Pravda miéri nem idézi Tito egész gondolatmenetét, majd így folytatja: a velünk v ló polémiában miért nem vitatkoznak azzal b tézissel, hogy a személyi ku!- túsz gyökerei a bürokrni:ki’' gépezetben, a bürokratikus vezetési módszerben, az egyszemélyi vezetésben, illetve a dolgozó tömegek szerepének és óhajainak semmibevevésében, valamint azokban a vezetőkben rejlenek, akik elszakadtak a dolgozó tömegektől, de a dolgozó tömegek elégedetlensége ellenére ■ vezető pozíciókban maradtak és folytatták a régi politikát?

Vita a magyarországi események elemzése

körül

A Borba a továbbiakban konkrétan rámutat néhány olyan kérdésre, amelyek —

véleménye szerint — példái annak, hogy a Pravda cikke elferdített több tényt, és a veVq?ésflswk a komén^pregrcgmot!

Elgondolások az állami gazdaságok dolgozóinak bérezéséről

A s£yiiiapiis%tafiak javaslatai

TÖBB RENDEBET is megjelent mostanában, mely rendezi az állami gazdaságok alacsony fizetésű dolgozóinak bérét. Az egyik kimondja, hogy a bérminimum 800 forint, ha a dolgozó egy hónapban 26 munkanapot ledolgozott és saját hibájából munkanapot nem mulasztott. A másik rendelet engedélyezi, hogy a béralapon belül fize- ésrendezést hajtsanak végre.

A gyűl apusat ai állami gazdaságban a munkástanács elnökével és az igazgatóval arról beszélgettünk, a két rendelet végrehajtása után mennyire változik a munkások, főleg az állami gazdaságok dolgozóinak helyzete.

!— Mindjárt példával kezdem — mondotta Gátonyi Emil, a munkástanács elnöke. A kukoricakapálás normája ötszáz négyszögöl volt naponta. De lehetett akármilyen jó munkaerő és begya- kor’ott kapás, 180—200 négyszögölnél többet nem tudott mevkapálnl Még akkor sem kerestek annyit kapálással, amennyi a rendes megélhetéshez szükséges, ha,a gazdaság vezetősége megadta az engedélyezett 30 százalékos béreme’est. Sokszor csak 15— 16 forintot kerestek a munkások.

S mit csinált ilyenkor a sazdasáe vezetősége? O’yan normatételeket választott, melyekkel valamivel többet kereshettek. Bár ez csalásnak minősíthető, mégis meg kellett tenni mert az Így többletként kifizetett összeg még mindig sokkal kevesebb

volt, mint az a kár, amit a gazdaság földjeinek elgazo- sodása okozott volna. A kazalozásnál például úgy egészítették ki a csekély keresetet, hogy prémiumot adtak a kamatozóknak.

1956-ban egy állami gazdasági munkás órabére 1 forint 82 fillér és 2 forint 2 fillér volt. Ez annyit jelentett, hogy egy hónapban, ha 210 órát dolgoztak, összesen 410— 420 forintot kerestek átlagosan.

Ilyen volt a helyzet a legutóbbi napokig.

MOST rendezték az alacsony fizetésű munkások bérét. A gyulapusztai állami gazdaságban december 10-én már az űj bérezési rendelet alapján kapják a munkások fizetésüket. 800 forintnál senki sem kap kevesebbet, aki ledolgozta a 26 munkanapot és saját hibájából egyetlen munkanapot sem hiányzott. A gazdaságban körülbelül 22—23 000 forint többletbért fizetnek ki.

— Az állami gazdaságok számára kiadott új bérezési rendelettel még sem lehet teljesen egyetérteni —monoja Gátonyi Emil. — Azon kezdem, hogy. a megye 18 állami gazdasága közül a legtöbben már május óta túllépik a béralapot. Az állami gazdaságok béralapja ugyanis igen szűk és legtöbbször nem elegendő az elvégzett munkák jogos bérének fedezésére.

Vegyünk egy gazdaságot, amelynek november—december havi összes béralapja

80Ó 000 forint. Mivel az engedélyezett béralapot már a korábbi hónapokban jóval túllépték, most csak

5—600 000 forint maradt a hátralévő két hónap munkabérének kifizetésére. A rendelet viszont kimondja, hogy:

... „csak az engedélyezett béralapon belül lehet bérrendezést végrehajtani." Ez az, ami egyes gazdaságoknál a jelenlegi helyzetben szinte lehetetlen.

Milyen megoldást lehetne mégis találni?

— Azoknál a gazdaságoknál, ahol már korábban túl- ’éptélc a béralapot, engedélyezzenek rendkívüli béralapemelést, hogy a helytelen bérpolitika következtében keletkezett hátralékokat megszüntethessék és ugyanakkor végrehajthassák a kormány rendeletét. Természetesen egyenként és a helyi sajátosságok figyelembevételével kell meghatározni a béralap kiegészítésének mértékét.

— Ez a leghelyesebb és jelen esetben egyedüli megoldás — mondja Gátonyi Emil. — Gyula,pusztának például nincs szüksége béralapemelésre, mert nem lépte túl sz engedélyezett keretet.

TERMÉSZETESEN ez csak

egyik része az állami gazdaságok munkásai bérezésének. Ezen kívül természetbeni juttatásokban is részesülnek. Így például kapnak tejet, fejadagot, földet, részesülnek tüzelőakcióban és legtöbbjüknek lakást is biztosit a gazda

Korábban a következő természetbeni juttatásokban részesültek az állami gazdaságok munkásai: a családfenntartó megkapta a fejadagot az eltartottak számára is. A búza mázsájáért 93 forintot fizetett. Azon kívül 600, 900 és 1 200 négyszögöl földet kapott, melyért holdanként 84 forint használati díjat fizetett egy évre. A tejjuttatás is igen bonyolult rendszer alapján történt. 6 éves korig a gazdaság munkásai gyermekeik számára fél liter tejet vásárolhattak jutányos áron.

Már megjelent egy utasítás, mely javított ezen az áldatlan állapoton. A fejadagot a feleségen kívül az eltartott nagyszülők is megkapják. A gyermekek tejjogosultságát is kitolták 12 éves korig és 1,50 forintért vásárolhatják részükre a tejet. Azon kívül a gazdaság munkásai még két és fél liter tejet kapnak, ha szükséges — 3 forintért literenként.

Természetesen ez is csak fél megoldás. A végleges és a gazdaság munkásai számára elfogadható megoldást a gyulapusztai munkástanács javaslatba foglalta. A javaslat többek között foglalkozik az órabérekkel és a túlórák kifizetésével. Az illetmény- földekről azt mondja a javaslat:

1. Tftimden állandó delgozó részére egy katasztrális holdat ha családfenntartó,

2. minden nem családfenntartó, de állandó dolgozó részére 600 négyszögölet.

3. a tehenészek részére pedig függetlenül attól, hogy családfenntartó-e vagy sem egy katasztrális holdat kell kiadni.

— Volna egy másik megoldás is — fejtegeti a gazdaság igazgatója, Eszterhai Sándor. — Ne a bért növeljék, hanem a természetbeni juttatásokat fokozzák. Vegyünk egy példát! Egy gazdaságnak van 200 munkása s ennek adnak 200 hold illetményföldet. Ha ehelyett a gazdaság minden munkásának adna mondjuk 6 mázsa vegyes abrakot, vagy hízót, mint azt tették 1948 előtt, akkor jobban járnának munkások is, az állam is. Ugyanis 200 holdon a gazdaság közepes termés mellett is 26 vagon kukoricái takaríthat be, míg a vegyes abraktakarmányból a munkások járandóságát 80 holdon megtermelheti és 120 holdat másra fordíthat.

MENNYI értékes javaslat

került elő alig egy órai beszélgetés során! Az egyik így a másik úgy próbálja meg oldani az állami gazdaságok munkásai bérezésének eddig elhanyagolt kérdését. Svala mennyi megoldás helyes és megvalósítható. Az állami gazdaságok minisztériumára vár a feladat, hogy sürgősen és a helyi adottságoknak megfelelően rendezze a gaz daságok munkásainak bér kérdését és a természetbeni juttatásokat,

/e k kérdése kapcsán emlékeztet a Rákosival és Gerovel kan solatos tapasz'álatokra. Rákosi — írja a Borbu — hosz- i ideig sok kommunista párt aktív és fenntartás nélküli tá- gatását élvezte, még akkor mikor már mindenki előtt világos volt, 1. >gy az egész Ma- yar Dolgozók Pártja és Maország egész népe ellene van. Csak a véres magyar- rstogi események nyitó..uií 'el egyes kommunista pártok vezetőségének a szemét és ezek ukor elítélték Rákosit is. Ge- rőt is. Vajon nem jogos-e hát 4rdés: r *m vezet-e r régi politika továbbra is rossz eredményekhez, a,., ilyenekhez z a po.itika Magyarországon vezetett?

A Borba nem ért egyet az- . zal, hogy a Pravda említett cikke élesen bírája Titót, a magyarországi események ama ősze miatt, amelyben azokról a következmény krpl van szú.

ne'vekhez nem eevsnrn-gú viszonyok vezettek Magyarországon és a többi között ezt írja: Sztálin olyan viszonyt eremtett a Szovjetunió és a keleteurópai országok között, amely csak külsőleg tett olyan benyomást, mintha minden a legnagyobb rendben lett volna. A valóságban azonban minden másként volt. A nem gyenjogúság és a hegem on izmus sztálini politikája más országokkal szemben elkerülhetetlenül szovjet ellenes érzelmeket váltott ki mindezekben az országokban — állítja a Borba.

Jugoszláviába n nincs szovjetellenes hangulat

Nálunk Jugoszjáviában — hangoztatja a továbbiakban a kí-ó — igen csekél - szov- jetollenesség maradt a tömegekben, amely érzés 1948 előtt és közvetlenül utána fejlődött ki. Pontosabban mondva Ju- o^zlávia népi tömegeinél egyáltalában nem lehet beszélni semmiféle szovjetellenes hangulatról. A Szovjetunió mindenesetre Jugoszlávia népei előtt sokkal szolidabb és reálisabb tekintélyt é’vez, mint a keleteurópai országok egyes más népei előtt. E tény magyarázata igen egyszerű. Az oka ennek az, hogy a Jugoszlávia és a Szovjetunió közötti viszony valóban egyenrangú és hogy a belügyekbe valóban nem történik beavatkozás. Ott azonban, ahol nincs meg az egyenrangú viszony, nincsen meg a lehetősége annak se, hogy reálisan tekintsék és értéke1- jék a másik felet. Igazi barátság tehát olyan barátság, amelyet a széles népi tömegek támogatr. k, csak ott van,.ahol az országok közötti viszony valóban egyenrangú. Egy nagy hatalom annyi tekintélyt és rokonszenvet élvez más országokban, amennyit tetteivel kivív.

Jozse Szrr ole, a Borba külpolitikai szerkesztője a cikk befejező részében megállapítja, hogy a szovjet. vezetőség nár pozitív módon válaszolt arra a kéroésre, hogy milyenek legyenek a viszenvok a Szovjetunió és a keleteurópai űrszagok között. Bár — a cikkíró véleménye szerint — e téren mé" megmaradt esy és más a régi felfogásokból, mégis az együttműködésre vonatkozó szeviet nyilatkozatok pozitív kiinduló pontot jelentenek a Szovjetunió és a keleteurópai országok közötti viszony továbbfejlesztése szempontjából. A Borba az egyenjogú viszonyok olyan útjának megteremtését helyesli, amely már kifejlődött Jugoszlávia és a Szovjetunió között és amely már sikeresen fejlődik Lengyelország és a Szovjetunió között. Ez ma az alapvető kérdés — fejezi be cikkét Szmole és megjegyzi: Ajnos, a Pravda úgy ír, mintha eu nem látná.