Dunántúli Napló, 1956. november (13. évfolyam, 259-286. szám)

1956-11-25 / 281. szám

VASÄRNAP, 1958. NOVEMBER 85­NAPLÓ 8 if Szaladgáló emberek" November 26-án kezdődik a rendszeres oktatás £’ 'VÁNY, halKszavú ember, szinte elvész a fekete télikabát ban. Panaszkodni jött a szer­keszd égbe. — Mondják kérem, »mégis mit akarhatnak? Miért sza­ladgálnak össze-vissza? Ki bízta meg őket ezzel? — Mivel? — 'A Szőlészeti Kutatóinté­zetnél ioteozom. A napokban »ál. sztottuk újra a munkás­tanácsot. De azok vannak benne, akik ar/lőtt. Bánkuti Dezső, Tóka Mihál»'- Nagy II. 1st” in, meg Visontai Lajos. Próbáltuk , mondani nekik, -ngy dolgozni keüene már, de csak gyülekeznek, meg fut­kosnak. „Megyünk a Sopia- ná-..“ — mondják, de egy szó- v .1 se beszelnek arról, hogy miért. Mit keresnek ott? Mi köze a gépgyárnak a szőlé­szethez? — Hogyan választották meg őket? — Hát.., rendes választás volt. Igaz, hatvanan vagy nk összesen és alig negyvenen voltunk. Csak jöttek, hogy „gyerünk választani”, a nevek már előre fel voltak írva, ki­osztották a cédulákat és sür­gettek, hogy gyerünk már, mert nekik sürgős dolguk van. — Mi volt az a sürgős do­log? — Gyűlés a Soplanában. Csak éppen összeszámolták a cédulákat és már rohantak is. Négyen. Pedig még három tag­ja van a (munkástanácsnak. De Maza Lajos beteg, Keller János bácsit meg csak úgy ki­hagyják mindenből. Mikor visszajöttek kérdezi tőlük: „Mondjátok már, mi van, én is tagja volnék a munkásta­nácsnak“. Erre csak azt mond­ják: „Jó az magának is.“ „De mi?“ Erre odavetik: „Hat fo­rintos órabér, heti öt liter bor“ S már mennek is odébb. — Mi meg csak összenéz­tünk ott. Hát mi ez? Eddig kettőhuszas órabérért dolgoz­tunk. Nem rossz a hat forint, de ki fogja megfizetni? A heti öt liter bor sem rossz. Ha­vonta tíz liter úgyis járna, úgy tudom, de heti öt liter? Egy-két hónap alatt kifogy az egész borkészletünk, mi lesz azután? — Megmondták ezt a mun­kástanács tagjainak? — Lehet is azokkal beszél­ni! Kincses Dénes már vagy két hete mondta nekik, hogy nem tehet csak úgy össze-visz- sza követelni, meg követelni. Dolgozni is kellene. Kincses párttag volt. Erre szidják sztálinistának, rákosdstának, megfenyegették, laogy össze­verik. Másfél hétig nem is mert jönni. Most már jönne dolgozni, mert üzentek neki, hogy „borítsunk fátylat a múltra/* De most sem dol­gozhat, mert most meg azt mondják, sztrájktörő az, aki dolgozik. — MILYEN EMBEREK a munkástanács tagjai? — Mondja nálunk minden­ki, hogy nem magunkfajták. Nem a munka a gondjuk. Azt is mondják, hogy a négy kö­zül kettő nyilas volt annakide­jén ... Megválasztottuk ükét azon a hirtelen választáson, de a\ogy vége volt, már min­denki mondogatta, hogy miért éppen ezek kerültek bele? A Keller János bácsi rendben volna, rendes, becsületes em­ber, de _azt meg kihagyják mityjenből. Most, utóbb, már nem is a Sopianába, hanem Pécsbányatelepre járnak. Úgy futkároznak, mint akik nem találják a helyüket. Azt gon­dolják talán, hogy ebből is meg lehet élni? Ismerem a rendeletet, abban az van, hogy a munkástanács társadalmi munkában vé^zi a dolgát. Ki­vel akarják Kifizettetni ezt a sok gyűlésezést, meg futkáro- zást? Mi nem szavazzuk meg, mert nem bíztuk meg őket az­zal, hogy mindenféle, azt sem Ax Snlíényeskedés a tsz-szel szemben ín tilos A földművelésügyi minisz­térium tegnap közleményt adott ki, amelyben a többi kö­zött a következőket közli: Mint ismeretes, számos olyan községben, ahol terme­lőszövetkezet gazdálkodik, földfoglalásokat hajtottak vég­re. Előfordult, hogy kívülállók a termelőszövetkezetből kilép­ni szándékozók elhurcolták a termelőszövetkezet állatait és felszerelését. Ezekben több he­lyen ellenséges elemek, kulá- kok vettek részt. így Tótszer- dahely községben a kulákok a termelőszövetkezet egész ser­tésállományát, Borfa község­ben a tsz 40 birkáját elhurcol­ták. a kisdorogi Szabad Nép Termelőszövetkezet borjúis- tálllóját ellenséges elemek fel­gyújtották. Ezek durva tör­vénysértések. A forradalmi munkás-pa­raszt kormány elítél minden önkényeskedést és nem engedi meg, hogy a termelőszövetke­zetek földjét elfoglalják és va­gyonát megkárosítsák. Ezért a földművelésügyi minisztérium felhívja a helyi államhatalmi szerveket, valamint a karha­talmat, hogy a törvényességet a termelőszövetkezetek vonat­kozásában biztosítsa és aka­dályozzon meg mindenféle ön­tudjuk milyen ügyben szalad­gáljanak. A rendeletben benne van, hogy mi a dolguk, csinál­ják azt. De azt nem csinál­ják. Inkább Pestre utazgat­nának. Most azt mondják meg nekem, kinek kell ez? Haragos is, panaszos is az arca, ahogyan beszél. Vár, hallgat kicsit, aztán újra meg­szólal: — Tudják, olvastam az új­ságban a pártaktíva határoza­tát. Én azt hiszem, hogy a mi futkosó embereink is csak olyan demagógok, amilyenek­ről ott szó van. Ez a sok sza­ladgálás, titkolózás már sen­kinek sem tetszik nálunk. Ha az ügyeinket akarják intézni, tessék beszámolni nekünk. Tessék megkérdezni tőlünk is, mennyi bért akarunk,'mit kö­vetelünk. Elmondta. Szemmelláthatóan megkönnyebbült, hogy. végre kiönthette a panaszait. Most tanácsot vár, talán segítséget is, bár azt nem mondja. Unja már a homályos ügyekben sza­ladgáló embereket ő is, meg a többiek is. Mit tegyenek? A Baranya megyei és Pécs városi tanács oktatási osztályai értesíti a szülőket és tanuló­kat, hogy 1956. november 26-án, hétfőn a me­gye és város minden iskolájában megkezdődik a rendszeres iskolai oktatás. A megyei általános iskolák túlnyomó több­ségében az elmúlt hetekben is folyt az okta­tás, és a tanulók hiányzása a bejáró tanuló­kat kivéve, normális volt. Vannak azonban Isko'ák. ahol napokon és heteken keresztü' szünetelt a rendszeres oktatás, és a tanuló- ifjúság jelentős része távolmaradt az isko­lától. Kétségtelen, hogy a rendszeres oktatás megkezdését akadályozta a közlekedés hiánya is, mert a bejáró tanulók és nevelők nem tud­tak megjelenni munkahelyeiken, a diákotthoni tanulóknak is kis töredéke tartózkodott az otthonokban. Elég nagy azonban azoknak a tanulóknak száma is, akik az iskola székhe­lyén laknak, és mégsem látogatták a tanítási órákat. Voltak olyan esetek is, amikor a szü­lők tudta nélkül nem jelentek meg az iskolá­ban. A kiesés ezeken a helyeken most már eléri az egy hónapot. Ez az állapot komoly veszedelmet jelent az idei iskolai év munká­jában a tananyag elvégzésére, a tanulók továbbhaladására. A tétlenség, a munkanél­küli élet pedig Igen kedvezőtlen hatással van a tanulóifjúság magatartására, otthoni visel­kedésére és erkölcsi állapotára is. A tanulók távolmaradása az iskolától most már a tovább­haladáshoz legszükségesebb ismeretek elsajá­títását is veszélyezteti. A tanulók távolmara­dása és az iskolai munka megkezdésének további halasztása az iskolaév meghosszabbí­tására, vagy elvesztésére vezetne. A helyreállt rend, a karhatalom megerő­södése is lehetővé teszi, hogy a tanulóifjúság Iskolai munkáját haladéktalanul megkezdje. A fenti meggondolás a'apján november 26-án, hétfőn minden Iskolában alsó- és középfokú oktatási intézményben a rendszeres iskolai oktatómunka megkezdöd!k. Fe’hívjuk az általános- és középiskolák valamennyi tanulóiát, hogy 1956. november 26-án, reggel 8 órakor jelenjenek meg iskolá­jukban. A diákotthonokban lakó tanú'ók 1956. november 26-án, illetőleg a ködek-dési eszközök lehetőségétől függően, legkésőbb azonban 1956. november 29-ig költözzenek be diákotthonaikba. November 26-ától a megye és a város min­den alsó- és középfokú oktatási intézményé­ben a mulasztó tanulókat a rendtartásnak megfelelően kell nyilvántartani és elbírá'ni. A fentiek a korábban! szaktárcák által irányított szaktechnikumokra is vonatko-ik, A Baranya megyel és Pécs városi tanács v. b. oktatási osztálya. AZT, amit mi teszünk most. Elmondjuk ezt a panaszt és lesújtó véleményt néhány munkástanács tagjainak fele­lőtlenségéről, mondják meg ők, az Intézet dolgozói is. sze­mükbe, s mondják meg a mun­kásak mindenütt, ahol ha­sonlót tapasztalnak: a munká­sak elvárják választott képvi­selőiktől, hogy az ő érdekük­ben dolgozzanak, törvényes úton, becsületesen és a mun­kások igazi akaratát tolmá­csolva. A Népszabadság tegnap nem jelen5 meg Az újságírók abbahagyták a munkát, mert megtiltották, hogy a lap közölje „Az amivel nem egyezünk” című szer­kesztőségi cikket. A cikkben a Borba és a Pravda, illetve TASZSZ közötti vitáról volt szó, — jelentette a noviszádi rádió. Miért as öröm? Néhányszor leírtuk már, hogy megyénk dolgozó pa­rasztsága kitörő örömmel fo­gadta a beadás eltörlését. Márpedig ok nélkül nem szoktak örülni az emberek. Nézzük most az okokat! Először tán annak a. még korántsem elfelejtett keserű- Aígnek az okát, amelyről annyiszor szóltak elítélő szó­val a parasztemberek. Más­szóval azt a módszert, amely- lyel a munkásosztály legfőbb szövetségesét végképpen szembefordította magával a bűnös Rákosi-klikk, olyany- nyira emlékezetes „sróf”-po- litikájával. Az olaszi 17 holdas Szvegál Vince esetében például.,... Évi beadási kötelezettsége a következő volt: földadóval együtt 19 mázsa búza, 3 má­zsa rozs, 6.5 mázsa árpa, 88 kiló vágómarha, 127 kiló ser­tés, 3.5 mázsa napraforgó. Mindezekért 2 496 forint 80 fillért kapott, az úgynevezett beadási árat, amely mindenre jó volt, csak tisztes megélhe­téshez, és a termelési kedv fokozásához nem. Ha az említett árukat sza­badpiaci. áron számítjuk, az értük járó összeg nem két­ezer valahány forint, mégcsak nem is tizenkétezer forint, hanem pontosan 17165 fo­rint. És még nem is szóltunk a baromfi, tojás, tej, burgonya, kukorica és bor beadási és szabadpiaci ára közötti kü­lönbség révén előálló nyere­ségről. De ha nem is részle­tezzük tovább, hogy például mit jelent, csak ® község lakói összességének egyszám- ban kifejezve a beadási meg­szűnése, Szvegál Vince pél­dájából megérthetjük, hogy miért az öröm faluhelyen .. j Még egy A napokban tör­tént, hogy Komán Feriikét a napkö­zinkben elkapta a szerelem. Miután szerelmének tár­gya nem viszo­nozta a hősszerel­mes érzelmeit, — Ferike — elhatá­rozta, hogy véget- vet éTetének egy konyhakéssel, de mivel ebből a szer- számiból csak tom­pa volt, hát in­kább a III. emelet­ről u érik le az ablakból. Ki is állt az ab­lakba és egy kéz­zé! a szénfelvonó csiga kötelébe fo­gódzkodva, félig már a levegőben csüngött. A lát­ványtól a napközi­ben szolgálatot tel­jesítő tanárnő ért­hetően megijedt, de volt annyi lé­lekjelenléte, hogy a gyereket meg­gátolja cselekede­tében. Bár az egész ko­molytalanság volt a gyerek részéről, mégis szerencsét­lenség történhetett volna, ha a nevelő nem lép közibe. Miután a nevelő megtette köteles­ségét, a fiú mor­sző Komán gott és tiszteletle­nül viselkedett a neve'övei szemben. A nevelő mint nem kívánatos ele­met a napközi he­lyiségéből kiküld­te. Rövid idő eltel­tével megérkezett Ferike mamája. Berontott a tanuló­szobába és felelős­ségre vonta a ne­velőt gyermeke ha1 létéről. A neve­lő válaszát be sem várva tettlegesség- hez folyamodott, gondolván, hogy az ügyet a legrövi­debb úton intézi el. Természetes, működés közben ordított és mon­danivalója nem éppen nevelő jel­legű volt a jelen­levő ifjúságra nézve. Az eset után pár órával Ferike édes­apja is megjelent a tették színhe­lyén, hogy ugyan­csak számonkérje a nevelő eljárását és folytassa fele­sége munkálkodá­sát. Nemrégiben az újságban olvastuk, hogy „Hol járt Komán Ferike’*. Éz a cikk azóta Ferikéről a fiú save fölött nyugszik, olyan büszke híressé: é- re. Az újságcikk elmondja, hogy a szülőktől nem ár­tott volna egy pár jó nevelési hatású pofon annakidején Ferikének, de ez sajnos elmaradt. Ebben az esetben is meg kell je­gyeznünk, hogy most ugyan a po­fon elcsattant, esek nem azon, akin kellett volna il­letve aki megér­demelte volna. Már nemazf ’ső eset a szülők ré­széről, hogy rá á- madtak nevelőre. Szeretném meg­kérdezni, hogy az ilyen gyereke* ho­gyan nevelje meg az iskola, amikor a szülő nem nevel, sőt igazét ad gyer­mekének a nevelő véleményével szemben. Mi lesz az ilyen esetek vége? Mi lesz, ha a pedagógusokat csak úgy bántat- lamiul egy-egy szülő megver, mert ne­velési elveik nem azonosak a mi el­veinkkel? S támasz Árpád, igazgató. Hidtfy Uimtcdok&M—tnds-fy családi otíkonokail — KETEZERNYOLCSZAZ lakásigénylésből kétszáz- nyolcvanat tudtunk kielégí­teni az elmúlt félévben, de ezek nagyrésze is lakáscsere volt, amikor voltaképpen nem ú j lakást utaltunk ki.;: — Szerintem néhány napon belül néhányszáz lakást tu­dunk biztosítani, ha javasla­tainkkal egyetértenek és azo­kat támogatják..; — Mi előre is minden ja­vaslattal egyetértünk, ami azt célozza, hogy ne legyenek üres épületek, felesleges hi­vatalok, ha a dolgozóknak nincs lakásuk... így kezdődött az a megbe­szélés, amely a napokban folyt le az MSZMP megyei intézőbizottságának épületé­ben. A megbeszélést Györkő Antal, a városi tanács vb.- elnöke kezdeményezte, az idézett mondatokat (a leír­tuk sorrendjében) Jéhn Jó­zsef, a második kerületi ta­nács vb. elnöke, Györkő. An­tal és Laki István, az ideig­lenes intézőbizottság elnöke mondotta. így kezdődött. És folytató- lőtt azzal, hogy a városi és kerületi tanácsok vezetői fel­soroltak egy sereg olyan épü­letet, hivatalt, intézményt, amelyet ki lehetne üríteni, össze lehetne költöztetni éf végső soron lakásként kiutal­ni. — A Hunyadi út U-be mái beköltöztettük azokat, akik nek az otthonuk a mecsek harcok ideién megsemmisüli vagy megrongálódott. Üre­sen áll, ugyancsak a Hunya­di ulon, a volt állaxrugazga­tási iskola épülete. Ide hiva­talt lehetne költöztetni, a hi­vatal helyére pedig lakást..: Es Györkő Antal a kezé­ben tartott ív papírról sorol­ta tovább a számításba ke­rülhető „lakásnyersanyagot”: ■ szabadságharcos szövetség épülete... a Kulich Gyula utcai gyermekotthon épülete, a városi kiegészítő parancs­nokság, a megürült lakta­nyák közül az egyik (iroda­házzá alakítva egy sereg, volt lakásban elhelyezett hi­vatal költözhetne ki). Eddig is tudtuk, de most mindennél inkább világos, hogy az állami és miniszté­riumi bürokrácia hogyan fé­kezte az életet, hogyan kö­tötte gúzsba a tanácsok ke­zét. Mert csak ebben az egy kérdésben, a lakások számá­nak szaporításában, régóta terveznek hasonló intézkedé­seket a tanácsok vezetői, de tehetetlenségre kárhoztatták őket. Pedig van lakáslehetőség még a felsoroltakon kívül is bőséggel! Bedő Pálné, a III. kerüle­ti tanács vb. elnöke például erősen kételkedik benne (és vele együtt mi is), hogy szük­ség van-e a kaposvári cukor­gyárnak külön pécsi kiren deltségre? Jéhn József, a II kerületi tanács vb. elnöke pedig nem tudja elhinni (ve­le együtt mi sem), hogy szük­ség van-e nyolc-tíz-tizenöt- szobás hivatalokra — hiszen egy-két kisebb szoba a veze­tőknek és egy nagyterem a tisztviselőknek, hivatalno­koknak éppenúgy biztosítaná a munka menetét Ebből kiindulva — véle­ményünk szerint — időszerű lenne megszüntetni néhány kisebb, eddig sem kihasznált kultúrotthont, kultúrtermet. (Ilyen például a KPDSZ, az építők Rákóczi úti kultúrott- hona). A szakszervezeti szék­ház művelődési helyiségei például jobban kihasználha­tók lennének olyan formá­ban, hogy a megszűnő kul- túrotthonok és kultúrtermek fenntartói meghatározott na­pokon a jól berendezett, szép szakszervezeti művelődési otthont vennék igénybe. Az így megürülő kultúrtermek­be azután hivatalokat lehet­ne költöztetni. Hat-nyolc hi­vatal találna így új otthon­ra és 40—50 család lakásra... BUDAPESTEN a hírek szerint a kormány erélyes Intézkedésekkel arra kötelez­te a minisztériumokat, hogy vonják össze saját épületük­be a hozzájuk tartozó hivata­lokat. Ugyanezt itt, Pécsett is el lehetne érni, csak a ta­nácsokra vonatkoztatva, öí hatalmas tanácsi épület van a városban. Mégis, ezeken kívül foglal helyet — hogy csak egyef, kettőt említsünk — az állami gazdaságok igaz­gatósága, az egészségügyi osztály, sthi Nem kétséges, hogy a szak­szervezeti apparátus erősen csökkenni fog. A szakszerve­zeti székház egyik emeletét tehát át lehetne adni olyan in tézxniériyeknek, amelyek ed­dig lakásokat foglallak el. A szakszervezetnek eléggé meg­tépázott a tekintélye. Egy ilyen lépés — amely egyér­telműen a dolgozók érdekeit szolgálja —, segítene a biza­lom megteremtéséiben. AZÉRT ÍRJUK ezt, mert nehéz, nagyon nehéz lemon­dani a megszökött helyről, a kényelmes irodaszobákról, az eddig megszokott berendezés­ről és munkarendről, az üzem vagy vállalat birtokolta kultúrteremről. De gondolja­nak csak orra az igazgatók, muAkóatomácsok, átköltözte­téstől félő emberek, hogy hány sokgyermekes család szűkölködik egy szobában vagy egy mosókonyhában! Hányán cserélik kétnaponta a falakat fedő csomagolópa- pír-„tapétát*’, mert a víz át­áztatta és mert a salétrom virágokat rajzolt rá! Hány fiatal házastól követelnek ha­vi 5—600 forintot egy-egy nyomorúságos albérleti szo­báért! , Két ezernyolcszáz lakás- igénylőből kétszáznyolcvanat tudtunk kielégítem — mond­ja. Jéhn József. Kétezernyolc- száz lekásieénylő csak egy kerületben és csak fél év alatt! Támogostni kell tehát, min­tanács lakásfelszabaditási terveit. Támogatni kell még akkor is, ha ez ideiglenes vagy végleges kényelmetlen­séget is jelent! Vigyázni kell azonban arra, hogy ezek a tervek és intézkedések ne szüljenek általános intéz­mény- és hivatalellenes han­gulatot. Ilyen jelenségek máris vannak. Például az egyetem — mint közöltük — két épületet kaptak a napok­ban az intézőbizottságtól, diákotthon céljaira. Ezt az intézkedést a tanács vezetőd helytelenítik és visszaakarják von,ni Igaz, helytelen az, hogy ezeket az épületeket a tanács megkerülésével adták oda, de helyes, hogy végső soron megoldották az egye­temi hallgatók elhelyezési nehézségeit. Kellenek ezek az épületek az egyetemnek, hi­szen 350 orvostanhallgató és hatvan jogász kénytelen ne­héz százasokat fizetni albér­leti szobákért, egész ösztön­díjukat erre áldozva, mert a meglévő diákotthonok kicsi­nyek. A két felajánlott épü­let mindezeket a gondokat megoldja, és ami ugyancsak fontos, közel háromszáz al­bérleti szoba szabadul így fél, a kínálat növekedésével pedig arányosan csökkennek majd azok a csillagászati összegek, amelyeket a bérbe­adók eddig albérleti szo­bákért követeltek. És ez is fontos, hisz vauinak és • lesz­nek m Jegoavamlr .i egye­dülálló lányok, akik nem igé­nyelhetnek lakást A masűc veszély, hogy a lakás felszabadítások hosszú tárgyalások fövevényében megfeneklettek. Helyes, jó el­gondolás, hogy a tanács min­den egyes szervvel megbeszé­li: hogyan tervezi, képzeli az átköltöztetést, a lakásfelsza badítást. (Az első ilyen tár­gyalásokra már hétfőn sor kerül.) Helyes az is, hogy nem döntenek a vállalatok, intéz­mények. hivatalok megkérde­zése nélkül. De ha kell, lép­jen fel a tanács az eddigiek­nél sokkal határozottabban! A cél mindennél előbbrevalo: lakáshoz juttatni a dolgozó­kat, elsősorban a nagycsalá­dosakat. Ugyanígy, ugyancsak a legkeményebben lépjen fel a tanács a jogtalan lakásel- foglalókkal szemben is. He­lyes lenne ha a tárgyalások közben, de legfőképpen a ki­utalható lakások odaítélése­kor a városi tanács és a kerü­leti tanácsok a sajtó nagy nyilvánosságával élve min­den egyes lakás odaítélését megindokolnák, hogy senki­nek se juthasson eszébe pro­tekcióról beszélni vagy pro- tt rciét alkalmazni. A TANÄCS ma már teljes hatáskörrel rendelkezik mind ehhez. Most már egyedül raj­ta múlik, hogy sokszáz család lakáshoz jusson. (Megjegyzés: Györkő Antal, a városi tanács vb. elnöke meghívta a szerkesztőség kép viselőjét a hétfői megbeszé­lésre. Az ott hallottakról ked­di lapszámunkban tájékoztat-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom