Dunántúli Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)

1956-10-25 / 252. szám

Fegyelmezett felvonulás Pécsett Amerre csak néz az ember, mindenütt nemzett színű zász­lót lenget a későőszi enyhe szél. A járókelők, az egyete­misták, főiskolásolt cs közép- iskolások mellén nemzeti szí­nű kokárda, a magyar függet­lenség, a magyar nemzet füg­getlenségének a jelképe. És a nemzeti színű szalag alatt fe­kete gyászszalag húzódik. Gyá­szolják azokat a fiatalokat, akik Budapest utcáin ezekben a sorsdöntő napokban ártatla­nul ontották vérüket. Az utca csendes, csak a min­dennapos ‘látványt nyújtja. Egyszeresük azonban a Bem utcából fiatalok rendezett sora tűnik elő. Nemzeti 6zínű zászlót hoznak, amelyen a Kossuth címer látható. Koszo­rúit, nemzeti színű zászlók, a Lengyel Népköztársaság zász­laja, ez a tömeg fegyvere. Jönnek, hosszú sorokban jön­nek, hogy leróják hálájukat a magyar szabadságharc legki­emelkedőbb alakja, Kossuth Lajos szobránál Kossuth Lajos szobrán nem­zeti színű szalag díszeleg. Fel­mennek az egyetemisták a zászlókkal és egyszerre csak felhangzik a Himnusz: „Isten, áld meg a magyart.. Most egy fiatal ugrik fel a szobor talapzatára és elszaval­ja versét: „Velünk, vagy elle­nünk...” Szavai egyre inkább vonzzák az' embereket. Már nagy tömeg szorong a Kossuth szobornál. Másik fiú ugrik a helyére és Petőfi Nemzeti da­lát szavalja el. A tömeg együtt kiáltja vele: „A magyarok is­tenére esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem le­szünk”. Harsány taps dübörög végig a tömegen. Munkások jönnek. S^urtosan, kormosán. Látszik, hogy munkából jönnek. Piros- fehér-zöld zászlót és gyászlo­bogót hoznak. A tömegből ki­áltások hangzanak: „Éljenek a munkások .. Éljenek a mun­kások...” majd a kiáltást üte­mes taps követi. Egyetemista fiatal van már a talapzaton. Hangosan olvas­sd az egyetemisták, a fiatalok követeléseit, azokat a követe­léseket, amelyek már a Du­nántúli Naplóban is napvilágot láttak. Az összegyűltek min­den pontot ütemes tapssal fo­gadnak. Amikor* a szónok a címer olymódon való megvál­toztatását követelte, hogy az kifejezze nemzeti hagyomá­nyainkat, a szocializmus épí­tését és amikor javasolta, hogy a mostani címer helyett Kos­suth címer legyen, az emberek szintű egyszerre kiáltották utána „Kossuth címer, Kossuth címer”. Egy »-endőrtíszt jelent meg a talapzaton és rövid beszédé­ben arról biztosította a fiata­lokat, hogy az egyetemisták követeléseit a rendőrség is magáévá teszi és biztosítják, hogy a fiatalok békés tünteté­sét semmiféle rendbontó meg ne zayarhassa. A fiatalok nagy éljenzéssel fogadták ezt a be­jelentést és megígérték, hogy nem engedik soraikat megbon­tani. Ezután a fiatalok felkérték a megjelenteket, hogy rend­ben, minden zavargás nélkül kövessék őket a 48-as térre. e Délután négy óra ;:: A Rá­kóczi úton a 21-es AKÖV Vál­lalat mintegy száz dolgozója menetel zárt sorokban. Ügy, ahogy abbahagyták a munkát, olajos ruhában, félrecsapott sapkában és a hátsó sorokban a vállalat értelmiségi dolgozói. Egy csoportban. Nemzetiszínű zászlókkal az élen és egy gyászlobogóval örülünk és gyászolunk * *, II felvonulók közölt Amikor ma délben — hosszú évek után egyetlen mondatos őszinte felhívás el­hangzott: „Magyarok! Tűzzé­tek ki a nemzeti zászlót há­zaitokra!”, — s akkor éreziél valamit a torkodban... Ne szégyeid, sírtál! Mert magyar vagy.;, Pillanatok alatt történik minden, Futunk a negyvennyolcas térre, ott tolong többszáz fő­nyi tömeg. Egy ifju könnyes szemmel szavalja a „Talpra magyaf’-t... Taps, örömuj­jongás és könnyek, öröm­könnyek .. i Alig indul meg a tömeg a belváros felé, a néhányszáz főnyi csoport a Kossuth ut­cán már ezres emberfolyam­má válik... Egyik iskola ab­lakában kisdiákok kíváncsis­kodnak, de amikor a felvo­nulók odaérnek, kitárul az is­kola kapuja és fiák-lányok állnak be a sorba, odébb már az üzletek, boltok, hivatalok, dolgozói is csatlakoznak eh­hez a csodálatos, izzóhangu­latú felvonuláshoz... Forr a város, a házak öreg falai régr nem hallott jelsza­vaktól visszhangzanak: „Él­jen a szabad Magyarország!” Érted, Te Pécsi Ember?! Teljesebb értelmet kapott ez a szent szó: szabadság!... Ez o szó csalt könnyeket a kispiacon tolongó asszonyok szemére.,, Ez a szó a felvonulók ez­reinek szivében verte a rit­must leírhatatlan örömmel... —- Eddig nem voltunk sza­badok? — kérdi tétován egy nő a Széchenyi téren, ö ma­ga sem tudja, .mert most zú­gó káoszként gyűlt össze szí­vében az évekig hallott jel­szavak sokasága. Valóban szabadok vol­tunk-e? Gondolkozz! Negyvenötben az urakat el zavartuk hazánkból. Miénk leit a gyár, a föld, a művé szét és a-,-.. Nos, e pontok helyébe azt kellene írnom, hogy a hata­lom is. De nem volt azóta mindig a miénk! Néhányon klsjátították m aguknak. Most élni akarunk a sza­badsággal és a hatalommal, amelyet végleg a kezünkbe vettünk, n Drága áron a -. Még ezek­ben a percekben is talán vér folyik Budapest utcáin. Több ezer munkás, katona, diák fogott fegyvert azzal a tu­dattal, hogy csak ez az egye­düli út ahhoz, hogy népünk kívánsága valóra váljon... Sokan meghaltak közülük. Es sajnos — éppen most, ami­kor új szakasz kezdődik ha­zánk életében. A Kossuth téren egy perc­re némaságra merevedett több ezer ember. Okét gyá­szoltuk, kik megtévedtek. Emlékezz rájuk... S amikor újra felemelik a zászló$, a szobor előtt, ezer és ezer torokból felhangzik a kiáltás: „Éljen a szabad Ma- Qvnrnrrzán!”.... Történelmi időket . élünk ezekben a napokban. A rádióban két fáradt, de nyugodt, őszinte ember be­szél: Kádár János és Nagy Imre. Két ember, kiknek ke­zében lüktet most hazánk sorsa. Álljunk mögéjük! So­rakozzunk fel mindnyájan, kikben igazi magyar érzés van. Bízzunk bennük, akkor is, amikor rövidesen leülnek a tárgyaló asztal mellé, Szovjetunió képviselőivel. S bízzunk bennük továbbra is! Mindketten megszenvedtek az igazságért. Kádár János tűrte a kínzást, a börtönt, Nagy Imre tűrte a megaláz­tatást, a koholt vádak hazug szövevényét. Most kezüket az ország ütőerén tartják. Kigyógyu­lunk, minden bizonnyal ki­gyógyulunk az emberiség leg­förtelmesebb betegségéből: az önkény ütötte sebekből... RAB FERENC A járdákon liokárdás fiata­lok, öregek. Az utcán autók suhannak. Azokon is nemzetiszín szala­gok. Egy teherautóból integet a vezető a menetelőknek. A villanyrendőrnél a csoport szétválik, egyrészük lefelé ka­nyarodik, a többi fölfelé, ahon­nan munkás-paraszt és értel­miségi fiatalok hangáradata zúdul alá; © Délután négy óra után ha­talmas tömegek gyülekeztek a Széchenyi téren. Elfoglalták a Hunyadi János út elejétől a Bajcsy Zsilinszky út közepé­ig, valamint a Jókai tértől a Perczel utca közepéig terjedő térséget, utcákat. Sűrű sorok­ban álltak az emberek a Kos­suth utcán, a Színház téren, s a Széchenyi teret környező összes utcákban. Hány emberre tehető a tün­tetők tömege? Legalább húsz­ezer ember gyűlt össze a vá­ros főterén: egyetemisták, üze­mi munkások, középiskolás diákok, férfiak, nők, fiatalok és öregek. Ilyen jelszavak hangzottak cl;. — Magyar uránt akarunk! — Oroszok menjetek haza! A tüntető fiatalok a Nádor­szálló és a városi tanács tete­jéről eltávolították a vörös csillagot. A sokezres tüntető tömeg a legnagyobb fegyelmezettséggel viselkedett. Rendzavarásra, a népi hatalorri elleni, a kor­mány elleni úszításra nem ke­rült sor. A fegyelmezettség legékesebb bizonyítéka, hogy a városi tanács bezárt kapuja előtt álló közbiztonsági köze­get egy részeg ember provo­kálta. A rendbontásra törekvő ittas embert maguk a fiata­lok szorították ki soraik közül, s ezzel megakadályozták,- a nyugodtan viselkedő közbiz­tonsági szervek és tüntető fia­talok közötti nézeteltérést, amely esetleg tettlegességig fajulhatott volna. A tüntetők hazafias dalokat énekeltek, s éltették a szabad Magyarországot, s a lengyel­magyar barátságot. A fiatalság Györkő Antal elvtárs beszéde után oszolni kezdett, ESnnyező emberek • • • Cola nem felejtem el ezt a pillanatot, az 1956-os esztendő október 25. napjának delét. Az utcákon, lakásokban, hivatalokban az unalomig hallott, agyonjátszott lemezek közlésének szünetében felhangzott a szpíker hangja: Gerő Ernőt felmentették... Kádár János és Nagy Imre beszédet mond!... Ma­gyarok lobogózzátok fel házaitokat! Magyarok! Lobogózzátok fel házaitokat!... Forró, könnyek, örömkönnyek buggyantak ki álmatlanságtól fájó szememből, sírtam. S amikor felhangzott a Himnusz, amely soha még ilyen lélekbemarkoló nem volt, már má­sok is sírtak, öregek, fiatalok, nők, gyerme­kek, mindenki, aki magyarnak ■ érzi magát, meghatódva, levett kalappal állt tt Himnusz hangjai alatt, Pillanatok alatt ünnepi köntösbe öltözött a város. A verőfényes októberi nap piros-fehér* zöld lobogók aranyrojtjain játszadozott szívet* derítőén. Az emberek összeölelkeztek a nyílt utcán, s percek alatt kokárdák, ncmzetlszln •szalonok kerültek elő a zsebekből, szekrény* fiókokból, üzletek polcairól. A diákok hazafelá uókhói. Szemük ki* sírva, mellükön a 48-as hős ifjak hagyomá* nyos jelvénye. Felemelő, soha el nem felejt* hető pillanatok voltak ezek. A nemzeti ön* érzet feléledése, a magyar nemzet félszoba* dúlt sóhaja. TENKELY MIKLÓS Egy rádióhír visszhángja Mindennap utazom a tettyei busszal le a Széchenyi térig. De annyi felszabadult, bol­dog embert még egyszer sem láttam, mint csütörtökön a félegyes, visszatérő járaton. Pedig nem is utaztunk annyian, mint kora reggel, vagy estefelé. Egy rövid, félegykor bemondott rádiőhír okozta a szívet dobogtató, örömteli változást. Akivel találkoztam a buszban, útközben le a szerkesztőségig, — ismerős vagy ismeretlen emberek — szinte mindenkinek volt egy bíz­tató, felszabadult érzést sugárzó mosolya, 1vagy szava. A szomszédom, alig hogy kiléptem az aj­tón, vidáman integetett az ablakból, és csaTé ennyit mondott: — Hallotta? Mennyivel másképp hangzott ez a „hal* lotta", mint kedden este, a Gerő-beszéd után, Ami a buszban először is feltűnt, a ka* lauznő senkivel sem veszekedett. Kedves volt és mosolygott. A Széchenyi téren már nemzetlszin zász* lók lengenek. Végigmegyek a Sallai utcám Ott most tűzik ki a lobogókat. Nénány üzlet előtt kint állnak az eladók. Ismerős és isme* rétien vevőket köszöntenek, mindenki moso* lyog, örül, valami mélységes együttérzéssel helyesléssel, (WEIDINGER) Tömörüljünk szilárdan pártunk és népünk köré Szakasits Árpád elvtárs nyilatkozata Szakasits Árpád, volt köz- társasági elnök a következő felhívással fordult az ország népéhez: Barátaim! Elvtársaim! Régi harcostársaim! Mélységes meg­rendüléssel élem át veletek együtt hosszú és nehéz har­cokkal kivívott népi demokrá­ciánk tragikus óráit. Ezek a szívfájdítóan nehéz órák nem alkalmasak arra, hogy arról beszéljünk, ami idáig vezetett: a politikai és gazdasági éle­tünk területén elkövetett sú­lyos hibákról. Hiszen pártunk és egész dolgozó népünk ké­szen áll arra, hogy az elköve­tett hibákat jóvátegye, s ha volt is fájdalmas és néha ért­hetetlen huzavona a júliusi párthatározatok végrehajtása során, senki sem kételkedhe­tett abban, hogy ha ezeknek szelleme érvényesül életünk minden területén, dolgozó né­pünk a szocialista demokrácia fényes útján, a boldogabb jö­vőbe érkezik. Annál kétségbe- ejtőbb, hogy a keddi békésnek indult és lelkes, az ifjúság és a dolgozó nép bizakodásától sugárzó tüntetést, sikerült a régi világot visszasíró, nép­ellenes, s felelőtlen elemeknek tulajdon szocializmusellenes céljaira felhasználni, hogy az­után a méltóságteljes tüntetés vérontásba torkolják és meg­zavarja az amúgyis súlyos helyzetből való kibontakozást. Bizonyos, hogy pártunk és kormányunk úrrá lesz a dol­gozó népet ’ aggasztó súlyos gondok, irtózatos nehézségek felett, mert hiszek és bízom a szervezett magyar munkásság hatalmas alkotóerejében, ön­tudatában és szocialista meg­győződésében: parasztságunk nagyszerű tulajdonságaiban', munkakészségében, s hazafias értelmiségünk tehetségében, felelősségérzetében. A régi rend visszaálmodóinak és politikai gengsztereinek minden próbálkozása hajótö­rést szenved a dolgozó magyar nép elszánt akaratán, hogy ezt a sokat szenvedett országot mindenek ellenére szocialista országgá, a nép országává, Szemtanú beszámolója: Mi történik Budopestén? <s,Pusztai József, a DISZ Központi Vezetőségének tag­ja, a pécsi városi DISZ-bi- zottság titkára ma délben jött vissza Budapestről. Rövi­den így számolt be az esemé­nyekről: — Kedden délelőtt, nem sokkal azután, hogy összeült a DISZ Központi Vezetősége, jött a hír, hogy Piros László belügyminiszter, elvtárs be­tiltott minden csoportosu­lást. Mivel a DISZ Központi Vezetősége a fiatalok követe­léseinek és a kívánt személyi változtatások ' nagyrészével egyetértett, elhatározta, hogy kivonul a fiatalokkal az ut­cára és résztvesz békés és 'néma tüntetésükön. Így is történt. Mint mát a Dunántúli Napló beszámolt róla, elmentünk a Bem-szo- borhoz, a Petőfi-szoborhoz , majd az Országház előtt gyü­lekeztünk. Becslésem szerint körülbelül két-háromszázcz- res lehetett a tömeg, A még mindig néma tünte­tők követelték, hogy Nagy Imre elvtárs mondjon be­szédet. Nagy Imre elvtárs meg is jelent és megígérte a tömegnek, hogy a megköve­telt gazdasági és személyi változások meglesznek. Az emberek nagyobb része erre megnyugodott és békésen ha­zaoszlott, Egy csoport azon­ban még a beszéd idején ki­vált közülünk s amint ké­sőbb ■hallottam ^4ö*Uött4k z Sztálin-szobrot és megtámad­ták a Rádiót, A felkelők megítélésem sze­rint két rétegből tevődtek össze. Az egyik réteg főleg fiatal suhancokból állt, akik valóban a népi hatalom meg­döntésére törekedtek. A má­sik réteg viszont becsületes, de megtévedt és forró fejű fiatalokból, főleg diákokból és katonákból állt. En az országházi gyűlés után a DISZ Központi Veze­tőséghez mentem, később pe­dig elindultam a Béke-szálló­ba. Közlekedés ekkor már nem volt és lövöldöztek a városban. Mivel a Béke szál­ló közel esik a Nyugati pá­lyaudvarhoz, vagyis t a város egyik gócpontjához, annak környékén heves, utcai har­cok folytak. Heves összetűzé­sek voltak még ezenkívül a Lánchídnál a Baross téren a pártközpont környékén cs Csepelen. A felkelők között valóban vannak olyanok, akik a régi rend visszatértét kívánják. De nem lennénk hűek az igazsághoz, ha elhallgatnánk, hogy többségük becsületes, de felizgatott és forrófejű fiatal, akik a sokféle híreszteléssel ellentétben nem raboltak és nem fosztogattak. (Más a helyzet a munkakerülő és csavargdtfpusű embereknél. aulk nlan^mn i-o^asználják KJ* \J ) Sok emberrel beszélgettem és az volt a véleményük, hogy a munkások, parasztok és értelmiségiek, tehát az egész nép érdekeit szolgáló önálló nemzeti gazdaságpo­litikára, lenini q\vcken nyug­vó nemzetközi együttműkö­désre és személyi változások­ra van szükség, ’ Reggel amikor eljöttünk el-elsült egy-egy puska, de a harc heve már lényegesen alábbhagyott. Biztos vagyok abban, hogy az előbb emlí­tett követelések teljesítése után minden józanul gondol­kodó felkelő leteszi a fegy­vert és csak azok maradhat­nak esetleg hátra,'akik való­ban a kapitalista restaurációt kívánják. A halottak számáról nem tudnék pontos számot mon­dani. Annyi biztos, hogy sok halottunk lesz- De semmikép­pen sem lesznek ezrek, mint ah-gy egyes helyeken mond­ják. A két tragikus nap átélése után egyre kérek minden jó­zanul gondolkodó magyar embert: őrizzék meg hideg­vérüket és nyugodtságukat, fékezzék meg a romboló ele­meket. A követelések egyré sze máris teljesült. Kádár János elvtárs, Nagy Imre elv­társ az újjáválasztott Köz­ponti Vezetőség és Politikai Bizottság teljes biztosítéka •'■""'tk, hogy a többi is telje­sül. - / minden dolgozó ember függet* len, szabad liazájává építi. Hozzátok fordulok, dolgozó- tá-saim, elvtársaim! Segítsetek abban, hogy minél gyorsabban helyreálljon a rend és nyuga­lom, s a belső béke. Fontos* hogy az üzemekben forró szen­vedéllyel folyjék az országépí- tő szocializmust teremtő műn* ka. Ezek a feltételek Is szük­ségesek ahhoz, hogy népi de­mokratikus rendszerünkben ne érvényesülhessen olyan politi­ka, amely dolgozó népünk jo­gos kritikáját válthatja ki- Meggyőződésem, hogy erre nem Is kerülhet többé sor. En­nek biztosítéka dolgozó népünk egyre fokozódó öntudatos poli­tikai aktivitása. Tudnunk kell azt, hogy most minden óra* ami elveszítünk kenyerünket, életlehetőségeinket kurtítja meg. Vessünk véget a véres nyugtalanságnak, országot sor­vasztó belső harcoknak! Tömö­rüljünk szilárdan pártunk és kormányunk mögé! Bízzunk mindig amint én is bízom ab­ban, hogy pártunk új vezetés0 és Nagy Imre elvtárs szemé­lye, akit jelenlegi posztjára a nép őszinte és elemi erővel megnyilvánuló bizalma állított* megvalósítja népünk jogos kö­veteléseit. Bízzunk abban, hog? országunkban — ha óriási erő­feszítések és sok szenvedés árán is — de felépítjük a szo­cialista demokrácia segítségé­vel a dolgozók erős, gazdag* erkölcsös államát! SZAKASITS ÁRPÁD Apart és kormány felhívása A párt és a kormány fel- liivja az egész magyar né­pet, hogy segítsen a rend helyreállításában, hogy mie­lőbb megindulhasson a békés cpitőmunka. A párt és a kormány felhív mindenkit, hogy térjen vissza munka­helyére vagy lakására, a tüntetéseket szüntesse be> így segítsen elszigetelni ff megszüntetni azok támadá­sát, akik továbbra Is a műi»' karhatalomra, törnek. DUNÁNTÚLI NAPLÓ a Magyar Dolgozót Partja ., Baranya Megye) Bizottságának a megyei tanács lapja ,, Szerkeszti a ázerkesztóhlzottj'’/) Felelős kiadó: FARKAS LAS.> Szerkesztőség és kiadóhivatal jj Pécs, József A. u. 10. T IS-J2 Hlrdetésfelvevö Iroda Kossuth Lalos utca 32. Tel. 19-1»- , Terpeszti: a Míjgyel Pnstenwat*J Ulrlaposztálva é:: a hlrla-'-kerhéí1 Postahivatalok. Előfizetés: oos’afvatalotcnáJ és kézbesítőknél. Havi előfizetési dH: II.— Pécsi Szikra Nyomda j* Pécs, Munkácsi1 Mihály ti. 10 ­Tci*iren Nyomdáért f,,*lol: >o-J1 Melles ne?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom