Dunántúli Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)

1956-10-24 / 251. szám

FELHÍVÁS Pécs és Baranya lakosságához! termelőszövetkezeti tagjai és egyénileg dolgozó parasztjai. Baranya megye munkásai, értelmiségiek, fiatalok! . Az ellenforradalmi erők váratlan támadása zavart okozott, de nem ingatta meg szo­cialista rendünket, a nép hatalmát. Az idejében megtett intézkedések és a megye dolgo­zói fegyelmezett magatartásának eredményeképpen a megyében, beleértve Pécset is, sehol- sem történt rendzavarás, károkozás. Most az a legfontosabb feladat, hogy mindenütt biztosítsuk a termelő munka folyto­nosságát, mindenütt rend, béke és nyugalom legyen. . Folytassa mindenki zavartalanul munkáját az üzemekben és bányákban, végezzük rl megyénkben a soronkövetkező őszi mezőgazdasági munkáltat. Ne legyen fennakadás az élet és a termelő munka egyetlen területén sem. Dolgozzék mindenki lankadatlan szorga­lommal saját jövője, családja jóléte és egész dolgozó népünk felemelkedése érdekében. A BARANYA MEGYEI PÄR T-VÉGREHAJTÓ BIZOTTS/\G. A HAZAFIAS NÉPFRONT BARANYA MEGYEI BÍZOTT SÁG a Munkásőrség, munkástanács Béke-aknán . Béke-aknán látszólag min­den nyugodt és hétköznapi. Zúgnak á körfűrészek, szénnel telt csillék csattognak a síne­ken. frjunkások serénykednek a'lakatosműhely előtt, — mint­ha misem történt vorna: • A látszat azonban csalóka amíg a pártirodába jutok, töb­ben megállítanak és csak kér- dezősködés után engednek to­vább. A munkások véleményére vagyok kiváncsi. Arra, hogy mit szólnak napjaink forró ese­ményeihez a bányászok? —• Orbán Ferenc lakatos azt mondja: — Nagyon helyesnek xartom az egyetemisták megmozdulá­sait, mert ezek a mi gyerme­keink, jót akarnak. De nagyon elítélem azokat a fasiszta ele­meket, akik jogos várakozá­sainkat kihasználva fegyveres harchoz kezdtek. Olyan sok­szor folyt már a szegény em­ber vére, már megint a mun­kások életére pályáznak? — Dénes István vájár meg­toldja: — Úgy van! Nagyon helyes, hogy most Nagy Imre lesz a miniszterelnökünk, de legalább olyan helyes, hogy kihirdette a statáriumot. Valóban statá­rium kell azoknak, akik a mun­kás hatalomra törnek. Ha va­lami kérésünk van, majd mi elintézzük, de fasiszták nélkül. Ilyen hangnemben beszél Ab- rahám Károly fiatal lakatos és majd hozzáteszi: — Mit akarunk mi: több bért és jobb életet. Mondják meg nekünk, hogy például, ha meg­termelünk egy bizonyos meny- nyiséget, akkor ennyit és eny- nyit keresünk. Ha ezt meg­mondják, úgy dolgozunk mi, hogy még az aknatornyot is összetörjük örömünkben. Nyugalom, rend és béke Az Írószövetség pécsi csoportjának nyilatkozata Mi,-Pécsett élő magyar írók, minden magyar íróval együtt nyugalomra, higgadtságra, fegyelemre törekszünk dolgo­zótársaink millióival, együtt ugyanakkor amikor valameny- nyiünkben továbo ég a belső tűz, az az oldhatatlan szomj és iáfig.- amely kívánja a szo­cialista demokráciát, az igazi, az emberi, az igazságosabb rendet. Mi valamennyien odaállunk a • szocialista demokratizmus ügye mellé, szót emelünk, ál­dozatot Vállalunk érte, vállal­juk akár a börtönt, akár az igaztalan meghurcoltatást is, vállaljuk a barrikádot is, ha az ellenség'harcol a másik ol­dalán. A- történtek első és legfőbb tanulsága: nyugalom kell. Nyu­galom, higgadtság a tettekben, de belső tűz, ki nem alvó láng a lélekben. Tegyük' most félre nagy és kis sérelmeinket, intsünk min-, denkit nyugalomra, megfon- j vében: toltságra, hazafiúi, szocialista I magatartásra. 1 És ha már elszáll a robbanás utáni füst, ha leülepszik a por, a hamu, ha eltemettük halot- tainkat, akkor nézzünk körül ismét, és azt fogjuk látni, hogy máris megváltozott a világ. Az ország vezető erejének, a Ma­gyar Dolgozók Pártjának már más a Politikai Bizottsága, a Minisztertanácsnak mindany- nyiunk által tisztelt és szere­tett vezetője van, Nagy Imre elvtárs. Magyarok, barátaink, har­costársaink! A mi dolgunk most a nyugalom biztosítása, a rend, béke és a belső tűz ébrentar­tása. Amikor ezeket . a sorokat írom, időnként megszólal a rá­dió és szívbe, húsba, agyba vágó nyilatkozatokat közöl. Bennünk is hullámzanak az érzelmek, de az értelmünk szakadatlanul azt diktálja: nyugalom, és semmiféle más tűz: csak a belső. A csoport egész tagsága ne- Szántó Tibor, az írószövetség Pécsi Csoportjának titkára. Pártunk régi és hűséges osz­lopai a bányászok, nemcsak be­szélnek, hanem cselekednek is. Reggel a leszállás előtt röp- gyűlést tartottak, a városi párt bizottság funkcionáriusának vezetésével megalakították a munkástanácsot. A munkásta­nács tagjai felváltva és állandó készenlétben cirkálnak az üzem körül, és illetéktelent nem en­gednek az üzem területére. Ugyancsak a reggeli röpgyű- lésen mondották, amit Miche- lutti Ferenc elvtárs, a munkás- tanács tagja említ. — Vagy százötven embert is felhozhatnánk a föld mélyéről — ha szükséges. — Mind azt mondták: leszállunk, a mun­kástanács pedig legyen fent és ha valami lesz, csak szóljanak. Feljövünk és nem engedjük megdömteni a munkáshatalmat. íme, ez történt Béke-aknán. A bányászság megőrizte nyu­godtságát, szívből helyesel min­den demokratikus változást, de készen áll arra is, hogy lesújt­son öklével a gyilkos fasiszta támadókra. Bányászain!* jelentik : Szilárdan a proletárhalaiom melleit A pécsi szénmedence bányá­szai szerdán reggel, leszállás előtt röpgyűléseket tartottak. Pécsbáuyai bányászok cgy- emberként az alábbi határo­zatot fogadták el: „Mi, pécsbányatelcpi bányá­szok biztosítjuk a pártot és a kormányt, hogy a rendkívüli helyzetben szilárdan állunk a prolctárhatalom mellett. A ren­det és a fegyelmet minden kö­rülmények között megtartjuk és ha kell, megvédjük a pro­letár hatalmat”. A bányászok leszállás előtt még elhatározták, hogy mű­szak után a munkástanács megválasztásáért ismét gyűlést tartanak. Táviratok Mi, a Dcldunántüli Áram­szolgáltató Vállalat dolgozói harcos üdvözletünket küldjük a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének, elíté­lünk minden fajta provoká­ciót cs biztosítjuk a Párt Köz­ponti Vezetőségét, hogy egy- emberként sorakozunk fél a Magyar Dolgozók Pártja mel­lett. Harcolunk a szocializmus további felépítéséért, a szocia lista demokrácia erősítéséért, harcolunk mindenfajta nacio­nalista és soviniszta elhajlás ellen és ebben a harcban egy- emberként támogatjuk a Ma­gyar Dolgozók Pártját. Mi, a Pécsi Víz- és Csator­naművek dolgozói, felháboro­dással értesültünk az ellenfor­radalmi provokációról és el­ítéljük azokat. Biztosítjuk a pártbizottságot, hogy támogat­ni fogjuk a munkásosztály ha­talma ellen irányuló minden megmozdulás felszámolásában Várjuk a rés fetes programot Beszélgetés az újpetrei Dó/sa tsz tagjaival Tántoríthatatlanul Együtt a párttal Ma délelőtt elmentem a Pécsi Pedagógiai Főiskolára, hogy megtudakoljam, mi a fiatalok véleménye a pesti eseményekről. Kilenc óra volt, ^aTilkor odaértem. A fiatalok ‘és a tanárok a díszteremben hallgatták a rádió közlemé­nyeit, beszélgettek, vitatkoz­tak, Fél Hz felé Dénes Béla a fOiÜMlai pártszervezet tit­kára állt. a mikrofon elé és felkérte a hallgatóiéit. men­jenek be a tantermekbe és folytassák tovább a tanulást. Megígérte. hogy a budapesti helyzetről minden szünetben tájékoztatják a hallgatókat. A . diákok teljesítették a pá'rtHtkár elrfúrs kérését. 4 hallgatók véleményéről, hangulatáról, álláspontjáról DfJNANTÜU NAPLÓ * lUrjar Dolgozók Pártja Baranya Me*D'el Bizottságának és . « megyei tanács lapja ■Sacrkesiö a ezerkesztöblzottság Vételin kiadó: FARKAS LÁSZLÓ ■ Szerrkes^töség 6e kiadóhivatal: Wor„ József A. u. 10. T: 15-JJ, 13-33 Hirdetésiéi vevő Iroda: Kossuth Leje» utca S3. Tol.: i!Mí. Terjeszt!: a Megyei Postahivatal iBrUposclályg éa a hlrlap-kezhesttó . postahivatalok! E3ófizetés: postahivataloknál • .' . . és kézbesítőknél: n»vl előfizetési díj: 11.— Pt. Pécs Téésl" Szikra Nyomda • Munkácsy• Mihály u. ts i , •. Telefon: 20-71 Nyomdáért letel: Melle« kcmő érdeklődtem Katona Ferenc MEFESZ vezetőségi tagtól és Szumühl Péter MEFESZ tag­tól, akik többek között a kö­vetkezőket mondották el. — Továbbra is fenntartjuk azokat a követeléseinket, ame­lyek a Dunántúli Napló mai számában megjelentek — mondotta Katona Ferenc — Ugyanakkor ki kell jelente­nem, hogy mélységesen elítél­jük a pesti provokációt. Meg kell mondanunk, hogy mindazok a rémhírek, amelyek, a városban elterjed­tek, alaptalanok. hamisak. Egyetlen főiskolai hallgató sem vonult ki az utcára, egyetlen egyetemista vagy fő­iskolai hallgató sem akarja elvenni a munkások lakásait.. Mi nem akarunk provokációt, mi csak azt kérjük, békés úton' teljesítsék a mai lapban meg­jelent kívánságainkat. — Mi nem akarunk elsza­kadni a párttól, a munkás­osztálytól, a parasztságtól, a marxizmustól—leninizmustól, 3 nem akarunk elszakadni a szocializmus építésétől sem. Minden ezzel ellenkező híresz­telés rágalom és csak arra irányul, hogy beszennyezze igaz ügyünket — fejezte be nyilatkozatát Katona Ferenc, e Pécsi Pedagógia) Főiskola MEFESg vezetőségének tagja. Csoportokban áll nak az újpetrei utcán a parasztok és hallgatják a rádiót, a minisz­tertanács közle­ményei., melyet a községi tanács a ha ngosbemondón keresztül közvetít. Az újpetrei Dó­zsa tsz tagjai — lehetnek vagy 12- en, — a legfris­sebb híreket la­tolgatják, a maguk helyzetére, a szö­vetkezet állapotá­ra vonatkoztatják. Szabó Józsefnek — kocsis a cso­portban — az a véleménye, hogy helyesen döntött a Központi Veze­tőség. — Azt, csak majd akkor tud­juk megmondani, mit értünk el — ha Nagy Imre elvtárs a nyilvá­nosság előtt el­mondja program­ját. • - Jobban sze­retnénk élni — mondja —- és eh­hez várunk intéz­kedéseket az új Politikai Bizott­ságtól. Bozó Pál növény- termesztési bri­gádvezető már konkrét problé­mákat említ. — Azon kellene sürgősen változ­tatni, hogy ne 5 forint 40 fillért fizessen az állam a beadott sertések kilójáért, hanem adjon érte elfo­gadhatóbb árat. A Dózsa tsz egyma­ga 87 mázsa hí- zottsertcsl adott be ezen az áron. fgv bizony nem sokat oszthatunk. A többi tsz-tag- nak is az a véle­ménye, hogy javí­taná kell a terme­lőszövetkezeti pa­rasztság helyze­tén. — Hogy elha­nyagoltak bennün­ket és keveset tö­rődtek velünk, az bizonyos. De mi dolgoztunk s dolgo zunk most is. csak biztosítsák a Jobb gazdálko­dási lehetőséget. Ezt várjuk, ezt követeljük. Hogy szavaikat tettekkel is alá­támasszák, elso­rolják, hogy 900 hold vetésből, már több, mint nyolc­százat elvégeztek. A többi gabona is földben lesz hamarosan. Ma is — a váratlan ese­mények ellenére — csal: nem szá­zan dolgoznak a határban az új- petréi Dózsa ter­melőszövetkezet földjein,. Kendkív un esemény . rendkívüli állapot. Ezt hall­juk ma a rádió közleményei­ből, ez tükröződik a járóke­lők arcán, erről beszél ma mindenki. Ellenforradalmi bandák, felhasználva a szo­cialista demokráciáért foly­tatott harcban keletkezett egyenetlenségeket, meg­nyergelve a jószándékú tün­tetők izzó hangulatát és el­lenforradalmi lobogójukká tűzve a nacionalista és de­magóg követeléseket, megkí­sérelték, hogy megdöntsék a munkások és parasztok ha­talmát, a magyar dolgozók harcai és súlyos áldozatai árán megteremtett szocialis­ta rendszerünket. A főváros­ban folyó harcnak csak apró mozaikjait ismerjük, de min­den kétség nélkül kijelent­hetjük: akik ma fegyverrel törnek hatalomra, akik Ma­gyarországon ma bármilyen ügy szolgálatában is ártat­lan emberek vére árán tör­nek céljuk felé, azokat sem hazafiaknak, sem a nép kép­viselőinek nem tekinthetjük csak banditáknak, akik vá­ratlanul és orvul támadtak ránk. Nem akarjuk vádolni azo­kat, akiket tudatlanságból kevertek demagóg jelszava­kat a munkásosztály és pa­rasztság jogos követelései közé. Ezek az emberek, ha valóban jószándékúak vol­tak, ma rádöbbenhettek, mi­lyen következményekre ve­zet a széthúzás, hogyan hasz­nálják ki ellenségeink a leg­kisebb rést is, amely so­rainkban keletkezett. A meg tévedt emberek megdöbben­ve mondják ma: nem ezt akartuk! Nem lehet egyet­len olyan becsületes ember sem az országban, aki ezt akarta volna. Nincs hazafi, aki örömmel és nyugodtan nézhetné, hogy fővárosunk szívében fegyveres banditák gyilkolják halomra a becsü­letes és ártatlan dolgozókat, a Magyar Népköztársaság rendjét védő harcosainkat. Ma a szocializmus, a forra­dalom rendje harcol az el­lene támadt ellenforradalmi erőkkel. Ma az a kötelessé­günk, hogy mindent megte­gyünk a rendkívüli állapo­tok megszüntetéséért, a rend helyreállításáért. A főváros távol esik tő­lünk. Aggódó szívvel, mély felháborodással, a haza és a szocializmus rendje iránti felelősségérzettel figyeljük az ott zajló eseményeket, öröm­mel vesszük tudomásul, hogy pártunk Központi Ve­zetősége és Politikai Bizott­sága, Népköztársaságunk Mi­nisztertanácsa gyors és eré­lyes intézkedésekkel való­sítja meg a dolgozó nép jo­gos követelései közül az azonnal megvalósíthatókat, végrehajtja azokat a sze­mélycseréket, amelyeket né­pünk a szocialista demokrá­cia következetes megvalósi­ltjának Diztosúékaként öd» vözöl, s egyúttal pánikmenJ tesen folytatja a küzdelme# az ellenforradalmi bandáid végső lefegyverzéséig. Dé közvetlen segítséget nem tu» dunk nyújtani a főváros né» pének. Hazafias kötelessé^ günk azonban, hogy ami# mégis tehetünk az ellenfor» vadalom ellen, azt megtegyükj Pártunk és a kormány ezek» ben a nehéz pillanatokban azt kéri a magyar dolgozók* tói, hogy őrizzék meg nyu* galmukat, józanul értékeljék az eseményeket és lankadat* lanul folytassák szocializ* must építő munkájukat, ne» hogy az ellenforradalmi ban* dák által a fővárosban oko» zott károkat a rend megbont» lásából, a termelési kiesések« bői eredő károk is tetézzék» Tartsuk be szigorúan és fe» gyelmezetten a kormány ren* deleteit, ne adjunk semmi tápot ellenségeink olyan hie» delmére, mintha ellenforra« dalmi törekvéseiket ebben az országban bárhol is törne» gek támogatnák. Nyugal­munk és zavartalanul vég­zett munkánk legyen válasz az ellenforradalmi kísérle­tekre, ez legyen állásfoglalá­sunk kifejezője, s ha ellen­ségeink aljas támadásain fel­bátorodva közöttünk is bár­hol felütné a fejét a haza­fiak egységének megbontásá­ra, az országunkat vezető párt és kormány tekintésé­nek aláásására irányuló kí­sérlet, nacionalista vagy egyéb ellenforradalmi han­gulat. azonnal szálljunk harc­ba ellene. < Jól tudjuk, hogy nem le­het győzelemre reménye semmiféle olyan kísérletnek, amely visszafelé akarja for­gatni a történelem kerekét: Előre akarunk haladni, kö­vetkezetesen és gyorsan akarjuk megvalósítani a szo­cialista demokráciát. Hatá­rozott állásfoglalásunkkal és ha kell fegyverrel is szembe- szallunk minden restaurációs kísérlettel. A magyar mun­kásosztály, a dolgozó pa­rasztság, a régi és új értel­miség nem mond le eddig kivívott jogairól, s azokról sem, amelyeket a szocialista demokrácia alapján., ezután fogunk kivívni. Magvaror- szag nem lehet többé sem tőkések, sem arisztokraták hazája — ez az ország a dol­gozó népé. Ma harcolunk azért, hogy az ország a népé maradjon, hogy az ellenforradalom pró­bálkozását visszaverjük. Biz­tosak vagyunk abban, hogy ez az alattomos orvtámadás kudarcbafullad, s akkor hoz­zálátunk a holnap feladatai­hoz, újra kezdődhetnek az építő viták, folytathatjuk az utat, ámelyen elindultunk. S holnap majd levonjuk a ta­nulságokat, józanul és hig­gadtan; tántoríthatatlanul haladunk tovább a magunk útján, amelynek a szocializ­mushoz, a dolgozó nép nö­vekvő jólétéhez, hazánk ed­dig nem látott felvirágzásá­hoz kell vezetnie. Ma détdíitt a kai ki a járdaszéléig.. mán, szó nélkül. Né­j z a csinosan öltözött, U- latos szépasszony, — tudom, — ?rha sem volt hí­re népi aertukráciánknak. Vagy mondjam úgy: közöm­bösen vett mindéit ami az elmúlt tizenegy esztenaö rjati ' történt hazánkban. Most itt ül a Mecsek cukrászdában. — szemben vele barátnője. A szépasszony: — Ez sok... Ez már sok.. Utálom, a vérengzést. Eszte­len dolognak tartom, hogy Pesten lövöldöznek... Alii akarnak? Hiszen most már rendben lesz minden! Úgy tudom, a kommunisták ez­után mindig meghallgatlak az emberek véleményét. Iga­zuk is van! No szerbisz Drágám! Halló! Fizetek..-! Ezzel az asszonnyal, tu­dom, sok mindenben mm értenék egyet. Külön világ 6, — külön világ a mién!-.. De e véleménye, — megbecsü­lendő ... — Nagy Imre beszél ... t — ,uttogja egy idős ember a Széchenyi tér áruházi sar­’ kán. S ujjúval csendre inti a körülállókat. Az áruházból kihallatszik a rádió hangja. Hallgatják Nagy Imrét, a minisztertanács elnökét... Az arcokon nyugalom, fe­szült érdeklődés. S a beszéd után a vélemé­nyek? — tgy még sohasem beszélt velünk senki __! — E mber szólt az embe­rekhez ... — Ebből lehet szót érteni. Nagy Imre nem fenyeget, nem mond dogmát! A sablon beszédeknek végre lejárt az idcjükl Le bizony! Végérvénye­sen! A fenyegetést, a szolga- lelkű dogmát, — váltsa fel az c mb e r i hang! Az áruházban és kint a járdákon álló tömeg hallgat­ta a bejelentést. A hangulat — megkönnyebülés. Nem az ellcnforradalmárokat sajnál fák, nem értük aggódnak, ha­nem a fiatalokért, akik közé­jük keveredlek. De így, más! Letették a fegyvert? Helyes Miért a vérontás? — Ami hibát eddig elő­vettünk, majd mi helyre is hozzuk! — mondja valaki. Csak az áruház bejáratá­nak támaszkodó fiatalember nézi közömbösen a megköny- nyebült arcokat s csak ennyi a véleménye: — Gyávák... A szokott tülekedés a vil­lamoson. A villamosvezető hozzám hajol: — Mit gondol? Nem lesz ■ütlek folytatása? — Minek? — Ügy értem, ... hogy en­nek a lövöldözésnek. Mert tudja ... nem szeretném ... Az ember még is csak félti... Elhallgat. Töpreng. — Kit félt? — Itt mögöttem nil Eze­ket a türelmetlen utasokat. Az embereket. légútinak egy percre a já­rókelők: A rádióban bejelentik: — A Lánchídnál százhús •>llcvh'--ndn1már letette (' 1 ' megadta gát ...! A körülötte állók hirtelen feléje fordulnak. Nem szól­nak hozzá, csak tialami mér­hetetlen megvetéssel végig­mérik. öt, akinek nem elég a vérontásból. Most rendőrért kellene futni, valaki javasol­ja 1», őe mégis maradnak a:-m berd' AAf-rna.-nb esupó­' öy,'0' ■••mi-i-’yi fiatalem­berhez és sodorják maguk­Pedlg sokat szidnak ám, hogy mért olyan lassú a villamos1 Aztán nevet az öreg. Indít, rácsap a csengőre... Félti az embereket a vil­lamosvezető. Az embereket, a kik szidják őt nap mini nap. De még is félti őket, A bajban, — összekoi'ácso- lódnak az emberek. Aggód­nak egymásért. Hazaszeretet ■- is? Az. RAB FERENC

Next

/
Oldalképek
Tartalom