Dunántúli Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)
1956-10-14 / 243. szám
1 1956 OKTÓBER 14 N p r : <5 9 Gondolatok egy értelmiségi ankétről LEMLE GÉZA Cziffra György Bartók Béla művészetéről A Pécsi Szimfonikus Zenekar hétfőd bérleti hangverse- nyének próbál már javában folynak.,Megérkezett városunkba Cziffra György is, aki szombaton háromszor próbált a zenekarral. Ahogy ő mondja: a próbák remekül folynak, és a zenekar csodálatosan gyorsan megtalálta a műsorban szereplő műveknek (Bartók II. zongoraversenye, Liszt magyar rapszódiája) nemcsak hangulatát, hanem tartalmát is. Cziffra György szombaton délután nyilatkozott lapunk munkatársának. Elmondotta, hogy pécsi szereplése után Jugoszláviában (Belgrádban és Zágrábban) koncertezik, november 24-én Hamburgban zongorázik, december 2-án Párizsban, 9-én Londonban, majd Brüsszelben, Bécsben, Salzburgban és Linzben hangversenyezik, a tavasszal pedig Ausztráliában várják. Ezután Bartók második zongoraversenyéről beszélt: HÍREK Mi hát akkor a bizalmatlanság oka? Lehet, hogy némi túlzás volt Vöő elvtárs, bári általános iskolai igazgató megállapításában: „Mi mindent megtettünk az elmúlt évek során is”, — de tény: értelmiségünk, ha nem is mindent — sokat tett az elmúlt több mint egy évtized alatt. Több vitázó elmondta, hogy ennek ellenére egyes vezető funkcionáriusok még a köszönésüket sem igen' fogadták. Bizalmatlanok voltak velük szemben. Gubriczky elvtárs egy gyűlésen szóvá tette, hogy az őszi szárazság miatt nem lesz elég egy mázsa búza egy holdra vetőmagnak, mert az egerek és madarak is kárt tesznek benne. „Olyan ember mondta rám, hogy az .ellenség szócsöve’ vagyok, aki még pendelyben járó gyermek leHogyan lehet megszüntetni a bizalmatlanságot? „A bizalom kétoldalú" — fejtegette Tóth Imre református lelkész. Egyes funkcionáriusok részéről még ma is tapasztalható bizalmatlanság — hangoztatta több felszólaló. — Még ma is sokszor úgy érez- ’.ük, hogy „ötödik kerék” vagyunk. Ha pedig ez így van (mert így van!), akkor érthető a bizalmatlanság is. Hogyan mondja el egy értelmiségi őszinte véleményét, amikor egyesek eleve bizalmatlanul 'közelednek feléje? Ezen változtatni kell! Az elmúlt évek alatt több súlyos hibát követtünk el. Ezek nagyrésze magyarázható az általános politikai légkörrel, mely meghatározta: mit kell, lehet és szabad csinálni. Ezt a vita résztvevői világosan látják, s ezekért a hibákért nem is a helyi vezetőket teszik felelőssé. Egyhangúan elítélik azonban azokat, akik „hivatá'etett, amikor én már r gazdaságtant tanítottam.’“ — Szó ami szó: az értelmiségiek kritikai álláspontja nem volt .álságosán megbecsült a személyi kultusz egyes „bölcseinek” körében. Sok indokolatlan zaklatásban, megaláztatásban volt részük egyeseiknek emiatt. A bizalmatlanság másik oka, hogy a vezetők egyrésze még máig sem nyilatkozott: most aztán hova, merre? Sem szóval, sem tettel. Ezért lassú az előrehaladás is. Ha a vezető hibát követett el, a júliusi Központi Vezetőségi határozat megteremtette a kijavítás lehetőségét. A tétovázás, „a bölcs hallgatás”, a tartózkodás nem old meg semmit, csak fokozza a feszültséget. sukon kívül és felül követtek ;1 túlkapásokat.” Úgy gondolom, nem indokolatlan az az igényük, hogy az ilyen funkcionáriusokat, — ha munka- módszerükön nem tudnak, vagy nem akarnak változtatni, — váltsák le. A rehabilitálás: a hibák jóvátételének csak egyik oldala, amely az említett másik nélkül csak fél megoldás. „Mindenki tudása, munkája, becsülete után ítéltessék meg” — vélekedett az egyik hozzászóló. Jogos kívánság ez. Aki úgy gondolja, hogy a munkásosztály, a párt vezetése ellen irányul ez a kívánság, — nagyon téved. Pusztán arról van szó, hogy minden vezetőnek tudásá, jó munkája és igaz embersége után jár csak tisztelet, a funkciónak nem! Aki pedig összetéveszti magát a munkásosztállyal, a párttal, vagy egyéni érdekeit „Szólj szám!“ \ Pedagógus Szakszerve" zet értelmiségi ankétot szervezett a múlt héten. Du- naszekcső, Bár és Dunafalva értelmiségi dolgozói vitatkoztak napjaink legégetőbb, sőt úgynevezett kényes kérdéseiről. Szóra sem lenne érdemes ez a vita, ha megszokott, már szinte az unalmasságig elkoptatott „típushozzászólások” hangzottak volna el. De nem így történt. Beszik elvtárs, a dunaszek- csői általános iskola igazgatója volt az „első hozzászóló”. Bizony még elég bátortalan volt. A huszadik kongresszus lényeges elvi megállapításait, Központi Vezetőségünk újabb határozatait — úgymond — örömmel és kételkedve fogadták. Az öröm: érthető, — a kételkedés: jogos. Akit a kígyó megmart, a gyíktól is fél — példálózott Beszik elvtárs. A szavak már bátrabbak voltak, de a bizalmatlanság kicsendült a mondatokból. Mégis minden kétkedés és bizalmatlanság ellenére őszinteség, a munkáért érzett felelősség, a hibák kiküszöbölésének és fejlődésünk meggyorsításának vágya fűtötte a szenvedélyes szavakat. Pálos Ferenc orvos így kezdte hozzászólását: „Azzal a szándékkal jöttem ide, hogy egy szót sem fogok szólni, de mert a hang őszintének látszik, hát elmondom őszinte véleményemet.” Téved, aki úgy gondolja, hogy a „nehezen oldódó nyelv” talán népi demokrácia ellenes rágalmakat, ellenséges nézeteket kívánt hangoztatni. Ilyenről szó sem volt. Nem egy hozzászóló mondta el értelmiségünk nagy többségének állásfoglalását: „Nekünk nem kell a régi világból semmi?' Ez nem más, mint az eredmények elismerése, a legalapvetőbb célkitűzéseinkkel való egyetértés. — Bartók második zongoraversenyét hazánkban mindössze egyszer, 1946-ban Budapesten szólaltatták meg. Itt Pécsett sem az az érdekes, hogy én zongorázom, hanem az, hogy a művet teljes fenségében mutassuk be. Akkor leszek meggyőződve, hogy a közönség megértette Bartók Béla nagy alkotását, ha olyan sikere lesz, mint amilyent megérdemel. — A mű az eddig megismert Bartók szerzeményeknél tartalmilag gazdagabb, és az én véleményem az, hogy ez Bar- tók irodalmában egyúttal a [eOnehezebb is. Ez alatt azt értem, hogy zenei mondanivalójában a legigényesebb. — A mű témája: az első téléi a Duna-menti népek ösz- szefogott óriási körtánca, ezerszínű ragyogásban pompázva. A második tétel a természet- deymedt és egyben fülledt só- vársága az eső után, amit ugyancsak a második tételben egy monumentális vihar követ. — mintegy meghallgatásképpen. A harmadik tétel pedig szilaj néptánc, román, bolgár és magyar elemekből, Bartók csudálatos szimfonizált feldolgozásában. — Mi az új ebben a muzsikában. a bartóki muzsikában? — Az eddig megszokott dur és moll hangnemekben irt kompozíciók feltétlenül hatást tudtak kiváltani a közönségből, a hangvétel megszokott- \ága miatt. Bartók ezt a kiirt (Igyonúnt dur és moll hangnemben írást megelégelte, és izzói, hogy a hangnemnélkü- Htilet választotta, új útnak indult. Ez olyan forradalmi új a zeneirodalomban és a zene- történetben, amilyenre még nem volt példa. Liszt Ferenc ugyan öregkorában foglalkozott ezzel is, öregkori műveiben már ez az elgondolás előreveti árnyékát, ez azonban az ö idejében és világában pusztába kiáltó szó maradt. — Napjainkban is erősen érezhető, hogy a közönség nagyrésze még idegenkedik Bartóktól, mindazoktól a művektől, amelyeket nem dur vagy moll hangnemben írtak. _Az én feladatom elsősorban az, hogy ezt a művet olyan formában tudjam előadni, hogy azt a bizonyos előítéletet, a hangnemnélküliséggel táplált eddigi idegenkedést el tudjam feledtetni hallgatóimmal. Olyan hatást akarok tehát a közönségre gyakorolni, hogy a mű sodrába kerüljenek. — A többi már magától megy, mert úgy érzem, hogy az előadás végén azt az érzést kelti a mű a (publikumban, hogy nem egy nagyon „furcsa” művel, hanem a zeneirodalom egyik hatalmas alkotásával ismerkedtek meg. — Hangsúlyozni kívánom azt, hogy ebben az esetben nem az az első óhajtásom, hogy a közönség az én zongorajátékomban gyönyörködjék, hanem éppen ezzel a zongorajátékommal szeretnék hallgatóim tudatában meggyőzően, intenzíven és maradandóan meggyökereztetni egy olyan véleményt, amely ennek a műnek, mint a csodálatos alkotásnak kijárt — A mohácsi bélyeggyűjtő kör vasárnap 10 órakor nyitja meg kiállítását a Mohács városi művelődési házban, a baranyai kulturális hét keretében. A kiállítás 21-ig tart. Ezzel egyidőben a könyvtárban mezőgazdasági témájú könyvekből rendeznek kiállítást. * — Mesedclelőttöket tartanak októberben a szigetvári járási művelődési házban. A mesedélelőttöket diafilmek vetítésével teszik érdekesebbé. * — Három mű bemutatását tervezik a siklósi művelődési ház színjátszói. Októberben Móricz Zsigmond „Légy jó mindhalálig” című művét, novemberben Goethe „Kéz kezet mos” című darabját és decemberben a „Három a kislány“-! viszik színpadra. * — A „2x2 néha 5” című operett próbáit kezdik meg októberben a szigetvári művelődési ház színjátszói. * — A bogádi néprajzi szakkör megkezdte működését. Az idősebb szövő asszonyok a falu fiatalságával együtt ismét készítenek népi szőtteseket. * — Liszt ünnepségre készülődnek Mecseknádasdon Nagy Lajos iskolaigazgató vezetésével. A község zenei igényeit ismerve, október 21-én a pécsi Liszt Ferenc kórus, a, siklósi művelődési ház ének- és zenekara, valamint a bonyhádi művelődési ház kórusa vendégszerepei Mecseknádasdoa * — 8 hónapos délszláv tanfolyam kezdődik a siklósi művelődési házban, október közepén. * — A sellyei járási népművelés! csoport és művelődési otthon közösen elkészíti a Béke Termelőszövetkezet ötéves távlati tervét; grafikonokon mutatja meg a drávaíoki Virágzó Elet Termelőszövetkezet "ddigi eredményeit. Az anyagból a járás községeiben kiállításokat rendeznek, a szükséges fényképeket a művelődési ház fotószakköre készíti élj a munkásosztály és a párt érdekével — az legalábbis: szerénytelen. ' Nagy szükség van arra is, hogy mindenki megértse az értelmiség rendkívül nagy szerepét. „Mi örülünk e határozatnak, egyetértünk vele — hangoztatták többen — s az a fontos, hogy azok is jól megértsek, akiknek végre kell hajtani.” Ez bizony aranyigazság! • Értelmiségünknek olvasási, továbbképzési lehetőségekre van szüksége falun is. Nem lenne-e jó értelmiségi klubot étesíteni? Egyesek ellenezték, mert — véleményük szerint — ez az értelmiség elszakadásához vezetne. Ez az aggodalom indokolatlan. Értelmiségünk nyugodtan, az elszakadás veszélye nélkül megbeszélheti problémáit. Az lenne hiba, ha csak ebben merülne ki társadalmi élete. A jó megoldás: vegyen részt értelmiségünk a község társadalmi életében, a pártéletben, a tanácsban, a Hazafias Népfrontban, a nép művelésében, stb, s emellett (nem helyette!) működjék külön klubja, mert azt aligha lehet vitatni, hogy erre is szükség van. Az ilyen munka feltételeit sürgősen meg kell teremteni! Érdemes volt a Pedagógus Szakszervezetnek az ankétot megrendeznie. Az említetteken kívül is sok őszinte vélemény hangzott el. Vitáztak az emberek, s az említett nézeteikkel, véleményekkel is lehet vitázni. De kitérni előlük — nem! Ha tényleg az a szándék vezet bennünket — márpedig vezet, — hogy, végrehajtsuk az értelmiségi határozatot, akkor sok ilyen tartalmas eszmecserére van szükség. Mindnyájan sokat tanulhatunk belőle. II SzimfORikus Zenekar bérleti hangversenyével kapcsolatban már legutóbb is jeleztük, hogy mindkét hangverseny hétfőn, délután fél 6, illetve fél 9 órakor lesz. Ezúton mégegyszer felhívja a rendezőség azoknak a bérlct- és jegytulajdonosoknak a figyelmét, akik a vasárnap délelőtti hangversenyre váltottak belépőt, hogy a hangverseny időpontja a fentiek alapján módosul. — Gyermektáncokat, baranyai és délszláv népitáncokat tanul a szigetvári tánccsoport. TV em hinnénk, hogy valaki 1" is elfogadható módon tagadni tudná az Ifjúsági Színház szükségességét Pécsett anélkül, hogy a való élettől el ne szakadjon. E színház hiányát érzik a diákok, pedagógusok egyaránt. Nemzeti Színházunk nem rendezkedhet be arra — nem is ez a feladata, — hogy az ifjúság igényeit teljesen kielégítse, az ifjúság nevelésének feladatait magára vállalja, vagy abból jelentős részt is vállaljon. Ezzel azonban a vitát nem zárhatjuk le, mert ezzel nem oldjuk meg a város ifjúsága kulturális fejlődésének kérdését. Ha nem is közlünk statisztikát arról, hogy Pécsett hány iskola van és azokban hány diák tanul, akkor is mindenki tudja, hogy Pécsett van annyi iskola és van annyi diák, amennyi szükségessé teszi az Ifjúsági Színház létrehozását De hol és hogyan? Hónapokon, sőt sokszor féléveken keresztül áll kihasználatlanul egy viszonylag korszerűen felszerelt és kiképzett színházhelyiség a Leőwey Klára Leánygimnáziumban, mely az Ifjúsági Színház nevet viseli. A hozzáértő szakemberek, az illetékesek és az érdekeltek együttesen talán meg tudnák találni a módját, hogy a színházhelyiség problémáját => a Tt/fi különös van abban, hogy két ember vitatkozik? Manapság! S mi különös van abban, hogy két ember,' akinek „szakmája” az írás, ezt a sajtó nagy nyilvánossága előtt teszi? Semmi. Hát akkor miért van megilletődve Szántó Tibor, ha Mészáros Ferenc nem ért vele egyet és ezt megírja? Tegnapi cikkéből ugyanis az derül ki. Annyira megilletö- dött, hogy három és fél hónapig várt a válasszal. Ezért most újra hangsúlyoznom kell: Szántó Tibor téved, ha azt hiszi, hogy a Dunántúli Napló szerkesztő bizottságával vitázik. Abban a június 30-án • megjelent „Nincs jogunk tévedni” című cikkben olvashatta volna, hogy „mint az írócsoport egyenjogú tagja kívánok vitázni”. Ezt már akkor a félreértések elkerülése végett hangsúlyoztam, s nem rajtam múlt, hogy félreértésre mégis sor került. Ez bizony olyan félreértés vagy (hogy a vitában szereplő szót használjuk) tévedés, ami Szántó Tibor egész írását alaptalanná indokolatlanná teszi. S hozzá kell tennem, hogy az a saját véleményként kifejtett néhány megjegyzés, amelyet Szántó elvtárs „dörgedelmes kioktatásnak” nevez, röviden a következőket tartalmazta: szerintem 1. elítélendő a jóindulatúan tévedők üldözése; 2. nincs és ne is legyen paragrafus a tévedések betiltására — persze engedélyezésére se; 3. de igenis van valami, ami tiltja nekünk (íróembereknek) a tévedést, nem kívülről és karhatalommal, hanem belülről — ez pedig tulajdon leuaismeretúnk, jetelosseg- és igazságérzetünk. Ha Szántó elvtárs ezzel nem értett egyet, megírhatta volna rögtön is. Ehhez igazán nem kellett volna több mint három hónapig „bátorságot gyűjteni”, még akkor sem, ha ■szerinte „a Dunántúli Napló a XX. kongresszus utáni sajtómunkában hátul kullog, vonszolódik” — sőt éppen ezért. Hátha éppen ez a Mészáros húzza vissza a lapot a maga egyéni véleményeivel? Vitázni kell vele! Mert az az egyéni vélemény semmiképpen sem volt pápai és szerkesztőbizottsági csalha- tatlanságú kinyilatkoztatás. Téves az is, hogy egy „mellékes gondolat?’ körül vitáztunk. Nem mellékes gondolat az, hanem írói magatartás: igény arra, hogy jövőbeli tévedéseinket már jóelőre elismertessük. Erre vonathozó megjegyzését idéztem akkor, s tudok idézni tegnapi cikkéből is: ......szeretnék néhá ny megjegyzést tenni egyszínház elszeparálását az iskolától — megoldják. Ez költségbe kerülne, de ha ezzel felszabadulna egy, a színjátszás igényeinek megfelelő színházhelyiség, — akkor már egy lépéssel előbbre jutnánk a probléma megoldásában. További feladat az lenne, hogy legyen kikkel biztosítani, hogy a színház állandó legyen, és ne minden 2—3 hónapban, vagy félévben kerüljön színre egy darab egy-két napig. Sajnos, eddig így volt, alkalomf zerűen egymástól függetlenül űztek színre különböző ifjúsági vagy más színjátszócsoportok színdarabokat. Az a javaslatunk, hogy hozzunk létre Pécs város legjobb öntevékeny színjátszóiból egy állandó színjátszó gárdát. (Hogy kinek a neve alatt, a DISZ vagy a városi tanács irányításával, ez nem is olyan lényeges.) Részt venne ebben az egyetemi és főiskolai színjátszó csoport — mely ez évben az országos ifjúsági kultúrver- senyen az első lett, — a különböző középiskolák, MTH- iskolák, általános iskolák és az üzemek legjobb ifjúsági színjátszói vagy színjátszó- csoportjai. Legyen egy szerv — erre lehetne javaslatot tenni, hogy milyen szerv — mely összehangolná e csoportok munkáját, megszervezné köztük az együttműködést, és elbírálná, hogy alkalmasant-e röl-másról — köztük aligha* nem téveseket is”. Ezt eile* neztem akkor, s ellenzem ma is. Úgy vélem, tartozunk any nyival embertársainknak, (hogy ne fecséreljék hiába idejüket) s önmagunknak (hogy ki ne nevessenek), ha előre tudjuk, hogy amit mondunk, tévedés lesz, in* kább ne is szóljunk. S külö* nősképpen ne kívánjuk, hogy utána még szemünkre se vessék: „kéremszépen, ön itt tévedni méltóztatott". De menjünk vissza a dől* gok elejére. A vitát annakidején Szántó Tibornak egy cikke indította el. Abban az állt, hogy nálunk csúcsteljesítmény egy könyv 3—4000 példányszámú megjelenése. Nyilvánvaló tévedés. Csak a statisztikai zsebkönyvbe kell belekukkantani, s kiderül, hogy a szépirodalmi könyvkiadás átlagpéldány száma egy könyvre vonatkoztatva 1955-ben 13.182. Azután a régmúltat emlegette követendő példaként. A görögöket, akik annyira megbecsülték költőiket, hogy ezrével hallgatták a szavalóversenyt az arénában. Ez is nyilvánvaló történelmi tévedés. Manapság Baranyában vagy 40.000 lakásban csak elfordítanak egy kapcsolót és máris hallgathatják naphosszat írók írásait, költők verseit, zeneszerzők műveit. Szántó Tibor tegnapi írását 24.618 példányban hordta szét a posta, s nyilván ennél többen olvashatták. Ilyen tévedések ingereltek arra, hogy ellent- mondjak és vitassam a tévedések létjogosultságát. Álláspontunk lényegében abban tér el, hogy Szántó Tibor bizonyosfajta tévedések létjogosultságát el akarja ismertetni, másfajta tévedéseket szigorúan megtöroltatna. Szerintem mindenféle tévedés ellen harcolnunk kell — harcolni, méghozzá elsősorban vitával és újra vitával. Végül hadd próbáljak vá- laszolni Szántó Tibornak arra a kérdésére, hogy miért kell bátorság még ma is a bírálathoz, véleménynyilvánításhoz. Bizony kell. Vannak, akik nem szeretik a bírálatot, vannak, akik egyenesen félnek a bírálattól és köztük sok a vezető. Ma is és még jóidéig ezért kell a bírálatot és szabad véleménynyilvánítást bátorítani is. Szántó elvtársnak sem javasolhatok egyebet, csak azt, hogy éljen nyugodtan a tévedésekhez való (vélt vagy valódi) jogaival, senki sem töri be érte a fejét. Legfeljebb megmondja valaki, (én vagy más, mindegy) „kedves barátom, tévedtél”. Dehát ezt már el kell viselni. MÉSZÁROS FERENC az egyes darabok arra, hogy az Ifjúsági Színházban előadják. Milyen legyen a műsorterv? Ezzel kapcsolatban az a véleményünk, hogy a színház legyen az ifjúságé, az ifjúságnak játsszon. A műsorterv is az ifjúság igényeit tükrözze; Szóljanak hozzá a pedagógusok, ők tudják, hogy mi való és mi kell az ifjúságnak. Az irodalom- és történelem-tanárok mondják el véleményüket, hogy mely darabok nélkülözhetetlenek az ifjúság irodalmi és történelmi ismereteinek bővítéséhez. Az Ifjúsági Színház a délutáni órákban tartaná műsorát, s ez lehetővé tenné, hogy a középiskolásoknak ne kelljen késő este az utcán járkál- niok. Olcsó díákbérletet lehetne kibocsátani, ami állandó publikumot biztosítana. Számos kérdés van még, amit nem vetettünk fel, vagy még előre nem is látjuk, de úgy érezzük, nem kergetünk lázálmokat és nem álproblémát feszegetünk. Ha összefognak azok, akiknek szívügye az ifjúság nevelése, közös erővel létre tudnánk hozni az Ifjúsági Színházat, amiből nemcsak az ifjúság, hanem Pécs városa is nyerne. Bencze László tanársegéd Kálmán László ; joghallgatói Miéit Mm működik- cvz. Iföúsófyi SzÍhUÓz ?
