Dunántúli Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)
1956-10-13 / 242. szám
SZÁNTÓ TIBOR: Széliül képek 'A kátolyi mag jobban szereti a szellői határt? — Ahol 50 forintot ér egy munkaegység — Belépők a tizedik határból — A járási tanácson azt hallottam, hogy a szellői Egyetértés Termelőszövetkezet az idén kukoricatermésben lehagyta a kátolyit. Erről beszélgetünk most a termelőszövetkezet irodájában Nagy Károly agronómussal és Sütő József könyvelővel. Az első kérdés az, hogy minek köszönhetik a jobb termést. — A kátolyiak az idén kísérletképpen 65 centire vetették az Aranyözönt — hangzik a felelet. Mi minden kukoricánkat, az Aranyözönt — a kátolyiaktól kaptuk a magot, — az Óvári ötöst, a Marton- vásárhelyi ötöst és a 301-es amerilcai kukoricát is 80 centire vetettük. Az idei példa is ékesen bizonyítja — ezt mondta. Schuller Ferenc, a fajtalú- sérleti főosztály vezetője is, — hogy itt a mi környékünkön nem lehet és nem szabad a sorokat szűkíteni, mert különösen ilyen száraz időben elsül a kukorica. — Melyik kukoricafajta vált be a legjobban? — A sorrend így alakul — mondja Nagy Károly: — A legjobb a 301-es amerikai fajta, utána az Óvári ötös következik. Ez a fajta az előzetes számítások alapján megadja holdankint a 35—37 mázsát, míg az Aranyözön 30—32 mázsás termést mutat. A Marton- vásári ötös úgy látszik nálunk nem vált be, mert az összes közül ez a legrosszabb. Milyen művelést kapott a kukorica és mennyi lesz az össztermésük? — Először megfogasoltuk, majd három gépi és két kézi kaoálás következett. Megérte a táradságot, mert míg tavaly 25 mázsás átlagunk volt, addig az idén ennél jóval magasabb lesz. Véleményünk szerint a nyolcvan hold kukoricánkról legalább húsz vagon kukoricát törünk le, amelyből 10—12 vagonnal tárolunk, 3—í vagonnal elteszünk biztonsági tartaléknak... Röptében ennyit tudtam meg a kukoricáról, arról a kukoricáról, amelynek magját a I kátolyiaktöl kapták és amelyig el lehagyták a kátolyiakat. De megtudtam én itt mást is. A szellői Egyetértésben lesz az idén a pécsvámdi járásban a legjobb kukoricatermés, de itt van a legtöbb siló is. Eddig 300 köbmétert silóztak és ha megkapják a répaszeletet, újabb 200 köbmétert süőznak. Burgonyából is jó termésük volt: az ,rAranyálma" 110 mázsát adott holdanként, az őszi árpájuk már a földben van és a búza vetését Is még a napokban megkezdik. — Milyen lesz a zárszámadásuk? — teszem fel a kérdést Sütő József könyvelőnek. — Jó! Jobb, mint tavaly! Az idén a tavalyi 45,90 helyett 50 forint lesz egy-egy munkaegység értéke. 120 ezer forint van az egyszámlánkon, az 52 hízóból — 18 ebből beadásra megy — is számítunk egy 50- 60 ezer forintra. Ezenkívül pár vagon szénát is eladhatunk — annyi van, hogy két évre is bőven elég lenne — ami szintén pénzt jelent a tagoknak . . ; Ezek után lehel-e csodálkozni azon, ha az eU múlt napokban Eller András 12 holdas ági gazda a sásdi járásból eljött a szellői termelőszövetkezetbe? Elmondta; hallotta, hogy jól dolgoznak, szép a jövedelmük és kérte a termelőszövetkezet vezetőségét, hogy vegyék fel őt is a tagok közé. SZ. J. Csokoládépusztából gombás-puszta ? A Zengőaljad Állami Gazdaság területén feliszik ez a helység. Ma még Csokoládé- pusztának hívják, de jövő ilyenkor már gombáspusztának Is nevezhetnék. Agárdi Ferenc bácsi, a gazdaság pénztárosa és a szak- szervezet régésze szerint mintegy száz évvel ezelőtt Redtl Vilmos megépítette ott a megye első sörgyárát. Az idők folyamén hatalmas emeletes pincét ástak a hordóik számára. Jónéhány évtizedig állott a pince kihasználatlanul és szolgált a vénasszonyos babonák szülőhelyéül. Az utóbbi évben azonban többen bemerészkedtek és állítják, hogy csekély toldozgatás-foltozgatás után gombatenyésztö telepet lehetne a földalatti városban létesíteni. Mintegy 20 ezer négyzetméterre becsülik a pince nagyságát. Ha ez a húszezres szám nem túlsók, akkor valóságos Mi újság a járásban Hatvantagu vegyeskórus — német, magyar — működik Véménden. A kórus tagjai hetenként kétszer próbát tartanak, amelyen mindenkor megjelenik a községi tanácselnök, Brauner Ferenc elvtárs is, aki az énekkar egyik vezetője és legszorgalmasabb tagja. Az ő javaslatára az elmúlt hetekben a községfejlesztési alapból 10 000 forintért zongorát vásároltak, amelyet hamarosan más zeneszerszámok is követnek. * Püspöklakon a kultúrotthon- ban 15 taggal fotós zafckör alakul. A felszerelés már megvan. * Pénteken Pécsváradon tánciskola kezdődött. A tánciskola iránt nagy az érdeklődés. * Mecseknádasdon és a járás több községében is, tekintettel a nagy érdeklődésre, _ hamarosan beindítják a népfőiskolát. * Az apátvar asdi Szabadság Termelőszövetkezet tagjai az idén elhatározták, hogy ösz- szegyűjtlk a határban lévő iákról a szilvát. Három és fél vagon szilvát gyűjtöttek ösz- sze. A szilvát kifőzik és így a pálinkából integy 120 000 forint terven felüli jövedelemre tesznek szert, ^ * A vén.: ’1 Üj Élet Termelőszövetkezetnek 103 mázsa aP- rómagot csépelt el a palotabozsoki gépállomás. A járásban ez a legnug. óbb mennyiig, ami termelőszövetkezetek nek termete A véméndieknek ez a 103 mázsa aprómag 290 ezer forintos többletjövedelmet és két és félvagon 240 forintos abraktakarmányt jelent. földalatti kincsesbányája lesz a gazdaságnak, mert "ekkora ‘erületen a közepesnél gyengébb gombatermést számítva is megvan évente a 70 ezer kiló! Még egy kis számolgatás: a csiperke-gomba átvételi ára 20 forint, hetvenezerszer húsz pedig egymillió négy- százezer forint! Erősen fogadkoznak a gazdaságban, hogy jövő ilyenkor elárasztják csiperkével a pécsi és komlói piacokat. Már csak a MEGYEVILL-re várnak, hogy beszerelje a villanyt. A bánya obsitosa Obendorf Tenrik 1952 januárjától dolgozott a hidasi bányában. Négy évig bírta, utána munkaképtelenné vált az egyedülálló öregember. Táppénzt februárban kapott utoljára. Beadta igényét rokkantságának végleges megállapítására. A pécsi SZTK elutasította, mert „nincsenek meg az évek“. Amikor meglettek, az elsőfokú orvosi bizottság elutasította a táppénz-igényt, mondván, hogy a rokkantság nem éri el a 67 százalékot. De ettől Obendorf Henrik még. nem tudott dolgozni, s keresni sem. Megpróbálkozott azzal, hogy kimenne Kelet-Németországba. Az ott élő rokonai szívesen eltartanák. Nem engedték ki. Erre fellebbezett az orvosi •öntés ellen. És — csodák csodája — a másodfokú orvosi bizottság még 67 százalékon is felül állapította meg a rokkantságot. Obendorf Henrik most mgr — sőt visszamenőleg is — megkapja havonta az 500 egynéhány Ft segélyt. Itt lényegében le is zárul az „ügy", azonban csak az eddig elmondottakkal nem lenne teljes a kép. Ugyanis miből, hogyan élt ez az öregember február óta? Tengődött, .nélkülözött, eladta az egyetlen szekrényét, asztalát, székét. Az üzemi szakszervezet is adott időnként valami kis pénzt,' talán tiltotta is a szabály, de adott. Valaki gyűjtést szervezett az öreg megsegítésére és a bánya dolgozói szó nélkül adtak két-három forintot. Aki adott, becsületből tette, emberségből. ;... Az „ügy’‘-et is így kellett volna elintézni, — idejében! Weidinger Vilmos Szólj szám... Legutóbb akkor írtam a Dunántúli Naplóba, amikor megszámoltam, hogy cikkem hány szóból áll. Azért számoltam meg, mert egyáltalán nem lehettem bizonyos felőle, hogy minden szavamat hajlandó közölni a szerkesztőség. Abban/a cikkben elég kereken megmondtam: véleményem szerint a Dunántúli Napló a XX. kongresszus utáni sajtómunkában hátul kullog, vonszolódik. Cikkemet leközölték; annyi szóból állott, amennyit le- J I írtam. Csakhogy azután Mészáros Ferenc elvtárs, a Du- t I nántúli Napló szerkesztőbizottságának helyettes vezetője jószándékkal, de azért dörgedelmesen kioktatott: nine,- é jogunk a tévedéshez. Cikkem egy mellékes gondolatában ^ szót ejtettem ugyanis a közismert marxista álláspontról. v lenini meghatározásról, mely szerint a tévedésekkel szá- f molni kell, a tévedésektől nem kell félni, csak éppen hely f re kell hozni azokat. f A Mészáros-cikk megjelenése után válasz-válaszdk f két akartam írni „Van-e jogom nem tévedniU címmel f de az akkori politikai és sajtóhelyzetben ez az írás má - f eleve jobb sorsra, szemétkosár mélyére volt Ítélve. Ma, 1956. október 11-én a Szabad Nép közölte Loson- ! czy Géza elvtárs válaszcikkét egy, a Szabad Népben már előzetesen kifejtett nézettel szemben. Nagyon jelentő esemény ez, remélhetőleg kezdete annak, hogy igazsága kát, féligazságokat, valótlanságokat, ham s tételeket név: deklarálunk, nem kinyilatkoztatunk, pápai és szerkesztő bizottsági csalhatatlansággal, hanem szabad, alkotó, báto. vitában próbáljuk eldönteni, mi igaz, mi hamis? Mostanában gyakran olvasom: „Ezután a hozzászólói . bátran elmondták véleményüket és bátran bíráltak egyes 5 fogyatékosságokat Nékem ez a megfogalmazás nagyon nem tetszik. Miér: kell ahhoz bátorság, hogy valaki elmondhassa a vélem é nyét? Miért bírál bátran, aki bírál? O, nem. Nem azt vonom én kétségbe, hogy az őszinte beszédhez, a lényegbevágó kritikához nem kell bátorság. Éppen csak eljátszadozom ezzel a szóval: bátor. A sajtó milyen magasra értékeli a hozzászólók és a bírálók bátor ságát! m Jobb lenne, ha egyáltalán néni tolva már bátorság nak minősíthető a szabad véleménynyilvánítás. Ha a leg- \ gyávább ember is megkockáztathatná fizikai, szellemi és ,i anyagi érdekeinek bármiféle várható károsodása nélkül ' a szabad beszédet, a szabad írást. Mert vakok azok, vagy vakítani akarnak, akik tagadják, hogy még közel sem olyan szép a menyasszony, mint |i ahogy festve vagyon. (I A „Szólj szám...” rovatban szeretnék néhány meg- (> jegyzést tenni egyről-másról, — köztük alighanem té veil sekre is. Majd meglátjuk, betörik-e a fejemet. A pécsváradi gépállomás az őszi idényben eddig 2 400 köbméter takarmányt silózott le a termelőszövetkezetekben. A legtöbbet eddig a szellői Egyetértés Termelőszövetkezetben silóaták: 300 köbmétert. * Hosszúhetényben 40 ezer forint költséggel rendbehozzák a kul- túrházat. A munkát már megkezdték és a kultúr- csoport, valamint a tánccsoport tagjai alig várják,, hogy az újjáalakított kultúrház- ban próbálhassanak. * Befejezték az őszi árpa és rozs vetését a pécsváradi járásban. — A 4,460 hold búzából eddig 800 holdat vetettek eh * Hét községben, — köztük Kátoly- bam, Pécsváradon és Berkesden — 15-én megkezdi munkáját a DISZ Petőfi-iskola, amelynek ebben a hét községben mintegy 150 hallgatója van. Özvegy kocák Az utóbbi időben ugyancsak éreztette és érezteti hatását az apaállathiány« Véleményem szerint ezt csak úgy tehet megoldani, ha megszüntetjük a kiselejtezéssel és az új apaállatok leszállításával kapcsolatos bürokráciát; De nézzük csak milyen utat kell bejárni annak a szerencsétlen kannak, vagy bikának, amíg kiselejtezik és kimondják rá a végítéletet. Én mondom, sokkal rosszabb ez a hosszú huzavona, mint a siralomházban eltöltött egy nap, mert ez nem napokig, hanem hetekig, hónapokig tart. A községi tanács kéri a körállatorvost: selejtezze ki a kérdéses kant vagy bikát. A körállatorvos megteszi ezt és az erről szóló igazolást elküldi a járási tanácsnak. A járási tanács az igazolást a véleményével együtt felküldi a megyének. Á megye a saját véleményével együtt az egész paksámétát „átpasszolja“ a Baranya megyei ÁllatforgalFöldet a Rákóczi Tsz! \ / / A máriakéméndi Rákóczi Tsz elnökével áJIUtfk a Hosz- szú dűlő lamkás domboldalán s a szőlők felé kanyargó sze- kérútról szemlélődünk a tágas határban. Aki jártas a paraszti dolgokban, az köny- nyen eligazodik rajta egy kis segítséggel. S ezt a segítséget Bálint Józseftől kapom. Ö magyarázza: az eperfasortól, amely a dombok felé fut nyílegyenesen a sárgálló kukoricásig, a Rákóczi Tsz vetése húzódik egytagban. Huszonnégy hold árpa, tizenhat hold búza, idébb a hajlatban frissen szántott tábla, őszi vetés kerül bele majd, csak a gépállomásra várnak. Az eperfasoron túl jókora zöld folt. A tsz cukorrépája. Már szedhetnék, de a cukorgyár terve későbbre szól. Hát várnak vele. S mivel egyéb munka már nincs, megkezdték a szüretet; Szüretel tehát a tagsag. Mindenki kivétel nélkül, mert a munkában nagy az összetartás; Ha már ennyire előre vannak az őszi munkával, vajon mi a haszon mindebből? — Kevesebb, mint tavaly — mondja Bálint elvtárs tárgyilagos rövidséggel. — De nem a tagság az oka. Tönk' rement az idén a szőlő, keveset szüretelünk. A pero- noszpóra 200 ezer forimtum- kat elvitte. Ezért a tervezett 43 forint helyett csak 23—25 forintot osztunk egy munkaegységre .; De mégse! Számolni kezd. A Minisztertanács határozata értelmében a közép- és hosszúlejáratú hitelek esedékes részéből csak négy százalékot kell most befizetni. Ezért még három forinttal többet ér most egy munkaegység. Aztán tervein felül osztottak egy kiló burgonyát is. S mire a végére jut a számolgatásnak, már csaknem 30 forintot ér egy munkaegység a máriakéméndi Rákóczi Tsz-ben. — Nem kevés! —- De nem is sok. Mi többet szeretnénk, s lehetne is, mert dolgos a tagság. Most akartunk az öregek közül néhányat nyugdíjba küldeni, de nem mennek. Többet dolgoznak, mint a fiatalok. Ha nem lenne egy megoldás- adjanak földet s akkor több haszonnal gazdálkodunk! Földet, legaláb ötven holdat kér a máriakéméndi Rákóczi Tsz. Mert hiába termeltek idén többet búzából, mint tavaly (9,87 mázsa termett), hiába van a kis csoportnak 23 tehene, 18 hízója szabadeladásra, ha egyszer nincs takarmány. Ennyi állatnak húsz holdon termelnek kukoricát. Mert nem jut több a 229 hold szántóból. Pedig szeretnék növelni az állatállományt. Nevelnének szarvasjószágot szerződésre és sertést szabadeladásra. . Ehhez azonban takarmány, elsősorban kukorica kell. S nogy kukoricát, szálastakarmányt termelhessenek — többet, mint eddig — földet kérnek. Kosztolányi Gyula bácsi, Varga Géza, Réger Mihály meg a többiek is •mind ezt hajtogatják. De honnan? — Itt fenn a tetőn lenne egy tábla — mutat a szőlőn túlra Bálint József. — A babarc! állami gazdaság földje. Éppen határos a miénkkel. Közel van, jó föld s elég is lenne. De vajon azt lehet-e? — Erről már sokat vitatkoztunk járási, megyei vezetőkkel; Aztán egyszer, úgy augusztus közepéin behívattak a járási pártbizottságra hogy mondjuk el, mi fáj. Én elmondtam úgy, ahogy van a dolog. Ott volt egy elvtárs a Földművelésügyi Minisztériumból, Mindent feljegyzett, mindent megígért, s azóta semmi sem változott. Pedig a máriakéméndi Rákócziban várják a változást, várják a megígért földet, hogy eredményesebben gazdálkodjanak, hogy több legyen a tagság jövedelme. Mert — s itt isimét a tagság, névszerint Bedecs Zsig- mond és Szabó Vincémé véleményét tolmácsolom — a faluban működő két termelőszövetkezet egyesítése nem oldaná meg a kérdést. Csak ellenszenvet és fokozott elégedetlenséget szülne az egye' sített tagság között. De az önkéntesség elve is megkívánja, hogy a legnagyobb tiszteletben tartsuk a tagság akaratát és elhatározását, ha az a boldogulását keresi és óhajtja; A megoldást a máriaké- méndiek a föld juttatásban látják. — Nem sok kellene — ismétli állhatatosan Bálint elvtárs. — ötven-nyolcvan hold s akkor majd megmutatjuk, mire képes a Rákóczi Tsz tagsága; Segítsünk hát nekik, ha egyszer példát akarnak mutatni az összetartásban és a mintaszerű gazdálkodásban. Gáldonyi Béla mi Vállalatnak. Itt egy kicsit elidőzik az akta, majd átkerül az állatforgalmi járási ki- rendeltségéhez. Ezután következik a döntő fordulat: a járási kirendeltség ugyanis most már értesíti az illetékes községi tanácsot, hogy a kérdéses kant, vagy bikát leszállíthatja. Tudni kell, hogy ez az ak- a tologatás legkevesebb két hónapig tart. Am a kiselejtezés megtörtént, de a tenyészállatot — a bikákkal nincs ilyen nagy probléma — nem szabad leszállítania a járásnak, mindaddig, amíg 10 darab össze nem jön belőle. Addig? özvegyek maradnak a kocák, — ha tetszik, ha nem. A tanácsnak csak papíron van egy kanja és azzal sem lehet sokat kezdeni; Tenni kellene valamit e szegény kocák özvegységének megszüntetése érdekében! — Tenni kell, mert tenni lehet. Elegendő jó kan van. Csak az a baj, hogy az aktatologatás akadályozza őket hivatásuk gyakorlásában. Nem lehetne az egész ügyet egyszerűen megoldani? Az állatorvos kiselejtezné a kanokat és a járás, a járási állatforgalmin keresztül azonnal intézkedne a kanok elszállításáról és új kanokat állítana be. Ez nagyon egyszerű? Igaz! Dehigy- jék el, ennek az egyszerűségnek nagyon, de nagyon örülnének a pécsváradi özvegy- kocákon kívül a józanul gondolkodó gazdálkodók is. Fóra István ÁMG állattenyésztő levele alapján A tfaQycMtcAetMi Boros Lajos, Rácz János és Pet- rovics János berkesdi lakosok rendszeresen dézsmálták a környék kukoricáját és szőlőjét. Körülbelül flt mázsa kukoricát és nagyobb mennyiségű szőlőt tulajdonítottak el. A kihallgatás során kiderült, hogy a fent nevezettek nem vetették meg a bort sem. 1956 tavaszán ők voltak azok, akik a tetőn keresztül behatoltak Bakó János berkesdi gazda pincéjébe és onnan 460 liter bort emeltek ki. amit a pincétől kocsival szállítottak ei. Az ügyészség mindhármat előzetes letartóztatásba helyezte. Móring Emu, a Déldáv volt adminisztrátora 1955 decemberétől 1956 februárjáig 11 000 forintot elfelejtett bevezetni a pétmárkönyv- be. Ezt a pénzt a körzetszerelőktál kapta és magára költötte. A pécsváradi járásbíróság szeptember 25-én egy év és két hónapi börtönre Ítélte, ,
