Dunántúli Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)

1956-10-02 / 232. szám

1956 OKTÖBER 2 NAPLÓ n Nem lesz munkaerővdndorlás Százezreket nyerünk Egyszerűsítünk ha elfogadják Javaslatainkat A siklósi járási tanács vég rehajtó bizottsága még júliu 31_én elkészítette egyszerűsí tésd tervét. A tervben java­solta, hogy adják a járási ta­nácsnak a két siklósi, vil- lánykövesdi és magyarbólyi téglagyárat, a Fűzfatermeltető Vállalat Siklósi Feldolgozó Te­lepét, a Siklósi Faipari Válla­latot és a Siklósi Sütőipari Vállalatot. Azóta már írást kaptunk arról, hogy a sütőipari válla­lat január elsejével hozzánk kerül, örültünk a hírnek, hi­szen január elsejéig még fel­készülhetünk az átvételre és megtehetjük azt, amit terve­zünk: korszerűsítjük az el­avult siklósi kemencéket, fát szerzünk (eddig sokat panasz­kodtak a tüzelőhiányra), zök­kenőmentessé tesszük a sok­szori kifogásolt kenyérszállí­tást, széleskörű társadalmi el­lenőrző aktívát szervezünk a járási tanács állandóbizottsá­gainak és tanácstagjaink be­vonásával, hogy a kenyérben ne legyen többé szeg, pléhda- rab, vagy más idegen tárgy. A sütőipari vállalattal tehát már rendben volnánk, a tégla­gyárak, a faipari- és fűzfater­meltető vállalatok sorsáról azonban még semmit se tu­dunk. Pedig — most is úgy véljük, — indokolt tenne a járási tanács kezelésébe adni. Vegyük csak a téglagyárakat. Az említett négy téglagyár túlnyomórészt járási szükség' letekre termel, de mivel a Ba. ranya megyei Téglagyári Egye­süléshez tartoznak, sokszor el­szállítják a téglát, minket pe­dig nem látnak el kellőkép­pen. Megtörténnek néha mé- regbeejtő melléfogások is, mint tavaly is, amikor a két téglagyárral rendelkező Sik­lós a járdaépítéshez csak Magyarbólyból kapott téglát, Pécs közbeiktatásával (70—80 kilométeres út.) Járási kezelés esetén megszüntetnénk az ilyen drága szállításokat, mert —» rrfíOy t-cslüfiyái- v«a«té&ét, ad- minisztrációiit s a téglaelosztást Sík1 oson központosítanánk, ami nemcsak itt, hanem a Téglagyári Egyesülésnél is lét' 6zámcsökkenést eredményez ne. S még egy erős érv: a két siklási gyárnak nincs állandó törzsgárdája, mert a tél holt­szezont jelent a téglakészítés- I ben s az emberek elszéled- nek. Ha a téglagyárak s vele együtt a fűzfatermeltető is hozzánk kerülne — ezt a Könnyűipari Minisztérium irá­nyítja — akkor mi téten a fűzfakészítéshez irányítanánk az embereket, amelynek köz­ismerten akkor van szezonja. (A fűzfatermeltető átadása azért is indokolt, mert a já­rásban termelt fűzfavesszővel dolgozik s tekintélyes helyi szükségleteket elégít ki.) A Siklósi Faipari Vállalat most a megyei tanács irányí­tásával gazdálkodik, bár a többletnyereség 50 százalékát a községi tanács kapja meg. Mivel ez a vállalat is helyi igényeknek dolgozik legin­kább, ezt is a járási tanács irányítása alá keltene vonni. Ha megkapnánk, egyesítenénk a fűzfatermeltetővel s a he­lyi adottságok alapján kiala­kítva termelési profiljukat, teljesítenénk exportkötelezett- ségeinket is. Ezenkívül: a fa­ipari vállalatnak ma még használatlan két hatalmas pin­céjében gombatenyésztésre rendezkednénk be. Már ér­deklődtünk is az egyik neves gombatermesztési szakember­től, s az a véleménye, hogy mintegy 30 ezer forintos be­fektetés után (vízről és trágyá­ról lenne szó leginkább s ez helyben megvan), vagonszám­ra szállíthatnánk a Sampi­nyont s évente 180 ezer fo­rint bruttó, illetve 80—100 ezer forint nettójövedelemre tehet­nénk szert. Mivel nem bővel­kedünk Sampinyon gombában, kár lenne ezt a kiváló lehető­séget elszalasztani A járási tanács július 31-i terve nemcsak kért, hanem adni is akar a községeknek. Javasoltuk például, hogy adják át az adófőkönyveket, hogy alakítsanak a községi tanácsok szabálysértési bizottságokat, stb. Örömmel nyugtázzuk, hogy több kérésünk teljesült, illetve telejsül: a szabálysértési bi­zottságok megalakulnak, az adófőkömyvek értesüléseink szerint „lekerülnek’1, tehát nem kell majd a dolgozó pa­rasztoknak ilyen ügyekben tíz. húsz kilométert utazgatniok. Máskülönben most is úgy folytathatnám, mint az előbb: Levelezőink írják Szeptember 24-én színvona­las száraké.tató íjadással gyönyörködtették dolgozóinkat a szigetvári művelődési ház színjátszói. Kedves, vidám kis csoport volt, bátran mondha­tom, azóta is emlegetik őket. Akik látták ókét, mint magam is, azok úgy érzik, mit.. .a egy napsugár tévedt volna be fl művelődési lehetőségektől bi­zony messzeeső kis falunkba. A Mézeskalács című színjá­ték nemcsak arra volt jó, hogy szórakoztasson bennünket, ha­nem arra is, hogy okuljanak belőle a mi DISZ-fiataljaink. Egyszóval szép volt az előadás, és ilyet máskor is látnánk, márcsak azért is, hogy a mi fiataljaink is kedvet kapja­nak hasonlókra. Köszönjük a szigetváriaknak a kedves es­téi, A szentlászlói közönség ne­vébeii: MIKL1 JÁNOS tanító Az Alföldéi jöttem Pécsre nemrégiben cmiádolmnal egy vasárnap délután. Ez alkalom­mal a Janus Pannonius mú­zeum régészeti osztályát is meg akartuk nézni. a. Széche­nyi téren kifüggesztett táb­láról azonban már láttuk, hogy a látogatási idő már teteit. Mégis becsengettem az igazgató dr. Dombay János la­kására. Az igazgató felesége nyitott ajtót, akinek előadtam kívánságomat. Miután megtud­ta, hogy másnap már nem tartózkodunk a városban, vé­gigvezetett a kiállítási terme­ken. Közben vagy negyvenre nőtt az érdeklődők száma, de bombayné nagyon kedvesen, szívesen magyarázta a vitri­nek anyagát, a rég letűnt ko­tok életét, mintegy másfél órán keresztül. Vasárnap dél utáni pihenőjét áldozta fel a mi kedvünkért. Szívességéért ezúton mondok köszönetét. BOTYÁNSZKY JÁNOS Mezőtúr az adófőkönyvekkel és a sza­bálysértési bizottságokkal már rendben volnánk, sok fontos dologról azonban még semmit se tudunk. Nézzük például a kiszántási engedélyeket. Több­ször megtörténik, hogy a fagy vagy a futrinka itt-ott kipusz­títja a vetéseket s ilyenkor a járási tanács főagronómusá- nak kell kimennie, jegyző­könyvet írnia s engedélyt ad­nia a kiszántásra. Szerintünk ez felesleges, adjuk a kiszán­tási engedélyezés jogát az egyéni parasztoknál 2 holdig. termelőszövetkezeteknél pe­dig öt holdig terjedően a köz­ségi tanácsoknak. Ugyanígy vélekedünk a fakivágási enge­délyekről is, amivel még min­dig a kiszántási engedélyekhez hasonlóan vagyunk: ha a dol­gozó parasztnak kiszárad né­hány gyümölcsfája és ki akar­ja vágni, akkor a járási ta­nácstól kell kérvényeznie, a járási tanács munkatársának ki kell szállnia, ami felesleges, bosszantó és drága mulatság manapság. Még mondhatnánk jóméhány példát a javításra és egyszerű­sítésre váró dolgokról, de azt hiszem nem ez a lényeg. Hogy mi a baj, az már eléggé köz­ismert, most már a tettek vannak hátra. Nagyon szeret­nénk már tudni, hogy milyen hatáskört kapunk meg és mit adhatunk át. Elmondta: Lapos Sándor, a siklósi járási tanács v. b. elnöke Ki ^az ország legjobb Ez a kérdés izgatta az el­múlt héten azt a sok kő­művestanulót, aki résztvett ^ a repülőtéren és a kővágó- szöllősi építkezésen lezajlott országos versenyen. Ma már könnyen megad- •juk a kérdésre a választ, mert végetértek a sok ide­geskedéssel, drukkolással járó versenynapok, s a ver­seny eredményeiről szétröp­pent a hír az ország minden tájára. Az egyéni versenyben a pécsi 506-os intézet tanuló­ja, Kovács János lett a győz­tes. Megkapta a „Szakma legjobb Ipari tanulója”-okle- velet, ezenkívül kiváló ta­nulói aranyjelvénnyel és ezer forint pénzjutalommal ismerték el tudását. Ezer fo­rinttal jutalmazták Kovács János mesterét, Reisz Jó­zsefet is, aki gondosan és lelkiismeretesen tanította a hozzá beosztott tehetséges fiút. Az egyéni verseny harma­dik helyezettje is pécsi ipa­ri tanuló: Tóth Péter, öt ötszáz forinttal jutalmazták. Szép eredményeket hozott a pécsieknek a brigádver­seny is. Második helyezéstől értek eL Fejenként három- f száz forinttal jutalmazták őket. Mesterük, Bencze Já­nos nyolcszáz forint jutal­mat kapott. Napok alatt elkeltek a hangversenyjegyek Ma megismétlik az első bérleti hangversenyt Jegyzetek: Sérelmek — Az ember szinte naponta találkozik apró-cseprő sérel­mekkel. Nem nagy ügyek ezek, nem akadályozzák meg az előre haladást. De meny­nyivel könnyebb lenne dol­gozni, s mennyivel kevesebb lenne az idegeskedés, ha ezek is eltűnnének a közélet porondjáról. A túlzott biztonságról be­szélt a napokban Kelemen György, a MEGYEVILL igaz­gatója. Elpanaszolta, mennyi utánjárásra van szükség, míg végre megkapja a vállalat becsülettel keresett pénzét. Többek között Mohácsszige­ten, az újjáépített házakban végzik a villanyszerelést. Ha befejeztek egy-egy házat, át­vétetik a munkát a bajai áramszolgáltatókkal. Ezután még aláíratják a gazdával, sót feleségével is az átvételt, ami ugyan nem biztosítja a . jó munkát, mert áram nincs, kipróbálni nem tudják a vil­lanyt. De mindegy! Igazolja a tulajdonos is az elvégzett munkát, s ezután fizessen a bank, ne követelje a gazda feleségének aláírását is! A banknak be kell magát biztosítania esetleges pana­szok, perek ellen. Ez tény. De ez a biztosítás — túlzás! Annál is inkább túlzás, mert a tulajdonosok sok esetben épülő házuktól távol, kint a földeken, esetleg valamelyik szomszédos faluban élnek. Rosszabbik esetben külön faluban éli a férj is, feleség is. Ember legyen a talpán, aki összeszedi az aláírást!. . Ez a kisebbik. Ez csak többletmunkával jár, meg egy kicsiben... it I» af A e- f kis többletköltséggel, tehát i» kibírható. A nagyobbik nak már komolyabb kóMt- I ke-ményei vannak. <> Amikor megindult Mohács-11 sziget helyreállítása^ azt ígér-i ték, a vállalatnak, hogy o(* belső tnllanyszerelés mellett i > megkapják a hálózatépítést is. Az ígéret csak ígéret ma- <' radt, mert a szegedi áram- f szolgáltatók építik a hálóza- ú tot, ugyanis nekik volt anya- # guk. # Miért sérelmes ez? Azért.» mert egyik vállalat viszi a { koncát, másik pedig issza. levét. A belső szerelés mun­kaigényesebb. Kevesebbet le- hét vele keresni. Kevés se- J gédmunkást tudnak közben * dolgoztatni. A hálózatépítés, nél viszont? Jobban lehet ke resni, emellett a nagylétszá mú segédmunkásgárdát — *. amelyet nem lehet elbocsám- ni, mert elsajátított szaki méreteikre és munkaerejű': jövőre is szükség lesz — tudják látni tennivalóval. Hogy nem kapták meg > jó munkát, ebbe már be.e nyugodtak. De a félrevezetés nem tudják kitörölni emlé Idézetükből. Mégis csak fúr csa, hogy egyik állami szerv félrevezeti a másikat. Re­ményt adnak a jobb kereset- , re, a kifizetőbb tervteljesítés- J re. S a remény után késén) \ a csalódás. \ Nem nagy ügyek ezek. Csu \ pán sérelmek. Sérelmek, s i csak kicsiben. De annál bősz- í szantóbbak. Nem lehetne na- J gyobb bizalommal, egysze-1 rűbben dolgozni? i TENKELY MIKLÓS á ! A pécsi zenei élet vezetői mint ostromlott várak álltak az elmúlt héten a jegyigény­lők kereszttüzé­ben. A Pécsi Fil­harmóniai Társa­ság és az Orszá­gos Filharmónia által hirdetett 4 bérleti hangver­senye első előadá­sára ugyanis né­hány óra alatt el­fogytak a jegyek és azok, akik nem jutottak helyhez, szinte követelve kérték, hogy az első bérleti hang­versenyt ismétel­jék meg. Ez a „fegyver­tény“, a jegyek ilyen gyors elke- lése két dolgot is bizonyít: először a pécsi közönség ze­ne iránti szerete- tét; másodszor pe­dig a mo6t fél- íüggetlenített szim fónikus zenekar népszerűségét. Most örömmel közölhetjük, hogy a közönség kéré­se nem marad ki­elégítetlen. Mivel a hangverseny reprezentatív sze­replője Iiu Shi- kun zongoramű­vész nem vállal­hatott további szereplést, a kedd esti hangverseny­re sikerült meg­nyerni a még ha­zánkban tartózko­dó Claudo Kahn francia zongora­művészt. Claudo Kahn a genfi ver­seny győztese és a budapesti verse­nyen is kitüntet­ték kiváló szerep­léséért. így hát lesz még egy előadás. Ma este 8 órakor a liszt Ferenc hang versenyteremben megismétlik (ter­mészetesen az előbb említett változással), a hét­fői hangversenyt. 99As építők filmszínháza — teljes értékű mozi“ Augusztusban jelentek meg I re vall, hogy például a Truba- Építők Filmszínházának dur előtt nem egy könnyű táncdal, hanem a cigánykórus hallható. Ezt azért kell külön az műsorát hirdető új plakátok. Bizonyára sokan gondoltak ar­ra, hogy ez csak afféle kultúr- házi vetítés, amelyre nem Jár majd el a városi mozihoz szo­kott közönség. Az Építők Film­színháza azonban teljes értékű mozi, rendszeréből még a MOKÉP is tanulhat. A sorok számozását hátulról kezdik, így mindjárt a jegyről látható, hogy viszonylag milyen jó helyre szól, ugyanakkor a szé­ket is könnyebb megtalálni, mert a bejárat hátul van. Jő szokás az, hogy a híradó után egy lemezoldalnyi szünetet tartanak. Ilyenkor zavartala­nul elfoglalhatják helyüket a későnjövők. A gépész jóizlésé­UTOLSÓ H Ó H!K á N O A GYORSIRAMU ÉLET sok mindent elfeledtet velünk. Sok midnenről eltereli figyelmün­ket, s észre sem vesszük, hogy közöttünk is élnek utolsó mo­hikánok, egy-egy különleges szakma, érdekes iparág képvi­selői, akikről — ha nem. figye­lünk fel időben rájuk — né­hány év, vagy évtized múlva csak úgy mesélünk majd: ilyen is volt. Az 1914-es és 15-ös ipar­lajstromokat forgatjuk Köves Attilával, a városi ipari osz­tály előadójával. Nagyhírű szakmák utolsó képviselőinek nevét keressük. Minduntalan szemünkbe öt- lik a rubrikák között a piros ceruza ferde vonala, vagy né­hány szavas bejegyzés: meg­halt, megszűnt, bevonva az en­gedély .. í A múlté a faszob­rászat és a híres rézművesseg. Nincs pipakészítő és hiába ke­ressük a szitaszövőket. A régi híres szakmák iparo­sai kihaltak. Az élet rohan to­vább, csak a család, a roko­nok, szomszédok, ismerősök siratták meg a mestert, aki sírba vitte az apáról-fiura szál­ló mesterség ismeretét, apró fogásait, csinját-bínját. Ezért forgatjuk a lapokat Köves Attilával, ezért keres­sük. kik élnek még a régi nagyh i rű meste re k közül- Kaufmann Antal nevénél ál­lapodunk meg. a Dunántúl és a messze Alföld egyetlen ara­nyozó mestere. Csak pesten dolgoznak még ketten-hárman ebben a szakmában. A töb­biek? Eltűntek csendesen, csak kezük nyomát őrzi egy- egy művészi templomi aranyo­zás, vagy színházi díszítés, esetleg híres képek remekbe- készült kerete. A Kaufmann család régi, iparos család. Apáról fiúra szállt a mesterség, s vele a sokévtizedeken keresztül fel­halmozódott tudás, a mester­ségbeli apró titkok sokasága. Kaufmann bácsi most hat­vanhárom esztendős. Az első világháború élőt tanulta ki apja mellett a szakmát. 13-ban szabadult, 22-ben lett önálló iparos. Az elmúlt évtizedek alatt bejárta az országot. Szin­te valamennyi nevezetes he­lyen dolgozott. Megfordult többek között a kalocsai ér­sekségen is, ahol nem egy he­lyen még ma is dicséri keze- munkáját a művészi aranyo­zás. Dolgozott baranya szinte valamennyi templomában és ma már műemléknek számító épületében. Többek között 6 aranyozta ezelőtt harminc esztendővel a Pécsi Nemzeti Színházat. Az országban talál­ható több nevezetes festmény keretét is ő készítette, vagy legalább is 6 javította. Na­gyon sok helyen megtalálhat­juk munkáját, művészi fantá­ziájának termékét. Ez volt ré­gen. S ma? Ma az Ibárruri Dolores ut­cai lakásán dolgozgat. Mű­helye egyúttal raktár és kony­ha. A műhely mellett apró, két és félszer-három méteres kamra. Itt él feleségével. A ház, amelyben lakik, valami­kor az övé volt. Államosítás­kor valaki „jóindulatúan" szobának számította a műhelyt és a kamrát is. így aztán több lett, mint öt szoba, s államosí­tották a házat. Ez elég baj; de az még nagyobb, hogy évekkel ezelőtt kiutalás nélkül elvet­ték két szobáját, s beszorítot­ták az egészségtelen, sötét kis kamrába és felesége főzni is a műhelyben kénytelen. Erre panaszkodik Kaufmann bácsi. Erre, meg az anyaghiányra. Munka lenne, mert a müem- lékjellegű házakban javításra szorulnának a hajdani aranyo­zások. A templomok messze- földön híres egyik-másik dí­szítését is kár volna veszen­dőbe hagyni. Munka lenne te­hát, csak nincs mivel dolgoz­ni. Aranyat mutat: — Látja? Ez az aranyfüst. Ezzel dolgoztunk valamikor. AZ ARANY most nagy ér­ték. Rendben van, ne engedé­lyezzék az ipari arany fel- használását. De aranyozni le­het egyébbel is. Metállal. A metál is mgeteszi, ha szépen kifényesítik achát-kővel, úgy ragyog, mint az arany. De­kát ez sincs, pedig talán fil­lérekbe kerülne, ha Németor­szágból behoznának valameny- nyit. így van ez a bolognai­krétával is. A múltban 16 fil­lér volt egy kiló. Ma pedig? Orvosságnak sem lehetne sze­rezni, pedig kellene, mert a szintén hozzáférhetetlen fran­cia enyvvel keverve ezzel csi­nálják az aranyozás előtt a fin az alapozást. Kellene va­lamennyi polir-bronz is, azzal is sok mindent lehetne dol­gozni. — Nem drága dolgok ezek — mondja az idős iparos — csak gondolni kellene rá a külkereskedelemnek Fillérek­ért megkaphatnáms nagy hasznát vennénk neki itthon. S ebben azt hiszem, igaza is van. Alig van pár ember az országban, akit el kellene lát­ni ezzel az néhány különleges anyaggal. Munkájuknak vi­szont nagy hasznát látnánk a műemlék jellegű épületeknél, a képtárt, képek karbantartá­sánál, színházi és más díszíté­sek felújításánál. Kár volna engedni, hogy ez az iparág is kihaljon a többi különlegesség után. Pedig kihal, ha nem se­gítünk idejében. Kihal, mert nincs utánpótlás. Rendeletek tiltják, hogy ebben a szakmá­ban tanulót vegyenek fel. VALAMIKOR a fia kitanul­ta a szakmát, de háború óta nem sok értelmét látta a mun­kának. Elpályázott inkább másfelé. Most tisztviselő Kő vágószöllősön.' Ott jobban ke­res. Az aranyozás pedig? Még néhány év, s a múlttá lesz. S meséljük majd, hogy valami­kor nemcsak a csikóbőrös ku­lacsról, a szeged' n-nrikáról, a hajdúsági fazekasságról, ha­nem az egyéb kn jnleges szak­mák mellett aranyozásról is nevezetes volt a magyar ipar, nehezet' ek voltak az ügyes- kezű maouar mesterek. hangsúlyozni, mert nem így szokásos a másik három mo­ziban. Végül a film befejezé­sekor zeneszóra hagyja el a nézőteret a közönség. Ez a Trubadúr esetében a Miserere volt, amely hangulatában nagyszerűen illeszkedett a fi­náléhoz. Mennyivel szebb és hangulatosabb így! Jó hang, szép terem — mindezekhez jó filmek. Egy jó mozival gyara­podott városunk. Varga Gyula ^ Letartóztatták a kövágószőlősi tömegverekedés kezdeményezői t Kővágószöllősön néhány nappal ezelőtt nagyszabású tö­megverekedés történt. S t r i t z István harminckét éves se­gédmunkás, tótszerdahelyi la­kos, a Bauxitbánya Vállalat üzemi konyháján este azt kö­vetelte, hogy neki csak húst adjanak vacsorára. Amikor a hús mellé burgonyát is kapott, drasztikus szavakkal illeti az ottani női felszolgálót. Ami­kor azután a rend fenntartá­sára kivezényelt hatósági kö­zeg emiatt rendreutasította. tettleg bántalmazta. Utána el­rohant, hogy a brigád többi tagjait segítségül hívja. Idő­közben a rend fenntartására kirendelt hatósági személyek közül még kettő érkezett. Eze­ket fejszével, vasdarabbal és doronggal úgy összeverték, hogy nyolc napon belüli sérü­léseket szenvedtek és a men­tők beszállították őket a kli­nikára. A tömegverekedést kezdemé­nyező SPritz István segédmun­kást, Mautner Károly segéd­munkást — a 22-es Építőipari Vállalat dolgozóit — valamint Proszenyák István segédmun­kást és Matola József brigád- vezetőt előzetes letartóztatásba helyezték. Felfegyverkezve, csoportosulásban elkövetett ha­tósági közeg elleni erőszak bűntette miatt az ügyészség valamennyi ük ellen megindí­totta az eljár st; A verekedés többi résztvevője ellen pgya n- csak eljárást indítanak

Next

/
Oldalképek
Tartalom