Dunántúli Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)
1956-10-02 / 232. szám
1956 OKTÖBER 2 NAPLÓ n Nem lesz munkaerővdndorlás Százezreket nyerünk Egyszerűsítünk ha elfogadják Javaslatainkat A siklósi járási tanács vég rehajtó bizottsága még júliu 31_én elkészítette egyszerűsí tésd tervét. A tervben javasolta, hogy adják a járási tanácsnak a két siklósi, vil- lánykövesdi és magyarbólyi téglagyárat, a Fűzfatermeltető Vállalat Siklósi Feldolgozó Telepét, a Siklósi Faipari Vállalatot és a Siklósi Sütőipari Vállalatot. Azóta már írást kaptunk arról, hogy a sütőipari vállalat január elsejével hozzánk kerül, örültünk a hírnek, hiszen január elsejéig még felkészülhetünk az átvételre és megtehetjük azt, amit tervezünk: korszerűsítjük az elavult siklósi kemencéket, fát szerzünk (eddig sokat panaszkodtak a tüzelőhiányra), zökkenőmentessé tesszük a sokszori kifogásolt kenyérszállítást, széleskörű társadalmi ellenőrző aktívát szervezünk a járási tanács állandóbizottságainak és tanácstagjaink bevonásával, hogy a kenyérben ne legyen többé szeg, pléhda- rab, vagy más idegen tárgy. A sütőipari vállalattal tehát már rendben volnánk, a téglagyárak, a faipari- és fűzfatermeltető vállalatok sorsáról azonban még semmit se tudunk. Pedig — most is úgy véljük, — indokolt tenne a járási tanács kezelésébe adni. Vegyük csak a téglagyárakat. Az említett négy téglagyár túlnyomórészt járási szükség' letekre termel, de mivel a Ba. ranya megyei Téglagyári Egyesüléshez tartoznak, sokszor elszállítják a téglát, minket pedig nem látnak el kellőképpen. Megtörténnek néha mé- regbeejtő melléfogások is, mint tavaly is, amikor a két téglagyárral rendelkező Siklós a járdaépítéshez csak Magyarbólyból kapott téglát, Pécs közbeiktatásával (70—80 kilométeres út.) Járási kezelés esetén megszüntetnénk az ilyen drága szállításokat, mert —» rrfíOy t-cslüfiyái- v«a«té&ét, ad- minisztrációiit s a téglaelosztást Sík1 oson központosítanánk, ami nemcsak itt, hanem a Téglagyári Egyesülésnél is lét' 6zámcsökkenést eredményez ne. S még egy erős érv: a két siklási gyárnak nincs állandó törzsgárdája, mert a tél holtszezont jelent a téglakészítés- I ben s az emberek elszéled- nek. Ha a téglagyárak s vele együtt a fűzfatermeltető is hozzánk kerülne — ezt a Könnyűipari Minisztérium irányítja — akkor mi téten a fűzfakészítéshez irányítanánk az embereket, amelynek közismerten akkor van szezonja. (A fűzfatermeltető átadása azért is indokolt, mert a járásban termelt fűzfavesszővel dolgozik s tekintélyes helyi szükségleteket elégít ki.) A Siklósi Faipari Vállalat most a megyei tanács irányításával gazdálkodik, bár a többletnyereség 50 százalékát a községi tanács kapja meg. Mivel ez a vállalat is helyi igényeknek dolgozik leginkább, ezt is a járási tanács irányítása alá keltene vonni. Ha megkapnánk, egyesítenénk a fűzfatermeltetővel s a helyi adottságok alapján kialakítva termelési profiljukat, teljesítenénk exportkötelezett- ségeinket is. Ezenkívül: a faipari vállalatnak ma még használatlan két hatalmas pincéjében gombatenyésztésre rendezkednénk be. Már érdeklődtünk is az egyik neves gombatermesztési szakembertől, s az a véleménye, hogy mintegy 30 ezer forintos befektetés után (vízről és trágyáról lenne szó leginkább s ez helyben megvan), vagonszámra szállíthatnánk a Sampinyont s évente 180 ezer forint bruttó, illetve 80—100 ezer forint nettójövedelemre tehetnénk szert. Mivel nem bővelkedünk Sampinyon gombában, kár lenne ezt a kiváló lehetőséget elszalasztani A járási tanács július 31-i terve nemcsak kért, hanem adni is akar a községeknek. Javasoltuk például, hogy adják át az adófőkönyveket, hogy alakítsanak a községi tanácsok szabálysértési bizottságokat, stb. Örömmel nyugtázzuk, hogy több kérésünk teljesült, illetve telejsül: a szabálysértési bizottságok megalakulnak, az adófőkömyvek értesüléseink szerint „lekerülnek’1, tehát nem kell majd a dolgozó parasztoknak ilyen ügyekben tíz. húsz kilométert utazgatniok. Máskülönben most is úgy folytathatnám, mint az előbb: Levelezőink írják Szeptember 24-én színvonalas száraké.tató íjadással gyönyörködtették dolgozóinkat a szigetvári művelődési ház színjátszói. Kedves, vidám kis csoport volt, bátran mondhatom, azóta is emlegetik őket. Akik látták ókét, mint magam is, azok úgy érzik, mit.. .a egy napsugár tévedt volna be fl művelődési lehetőségektől bizony messzeeső kis falunkba. A Mézeskalács című színjáték nemcsak arra volt jó, hogy szórakoztasson bennünket, hanem arra is, hogy okuljanak belőle a mi DISZ-fiataljaink. Egyszóval szép volt az előadás, és ilyet máskor is látnánk, márcsak azért is, hogy a mi fiataljaink is kedvet kapjanak hasonlókra. Köszönjük a szigetváriaknak a kedves estéi, A szentlászlói közönség nevébeii: MIKL1 JÁNOS tanító Az Alföldéi jöttem Pécsre nemrégiben cmiádolmnal egy vasárnap délután. Ez alkalommal a Janus Pannonius múzeum régészeti osztályát is meg akartuk nézni. a. Széchenyi téren kifüggesztett tábláról azonban már láttuk, hogy a látogatási idő már teteit. Mégis becsengettem az igazgató dr. Dombay János lakására. Az igazgató felesége nyitott ajtót, akinek előadtam kívánságomat. Miután megtudta, hogy másnap már nem tartózkodunk a városban, végigvezetett a kiállítási termeken. Közben vagy negyvenre nőtt az érdeklődők száma, de bombayné nagyon kedvesen, szívesen magyarázta a vitrinek anyagát, a rég letűnt kotok életét, mintegy másfél órán keresztül. Vasárnap dél utáni pihenőjét áldozta fel a mi kedvünkért. Szívességéért ezúton mondok köszönetét. BOTYÁNSZKY JÁNOS Mezőtúr az adófőkönyvekkel és a szabálysértési bizottságokkal már rendben volnánk, sok fontos dologról azonban még semmit se tudunk. Nézzük például a kiszántási engedélyeket. Többször megtörténik, hogy a fagy vagy a futrinka itt-ott kipusztítja a vetéseket s ilyenkor a járási tanács főagronómusá- nak kell kimennie, jegyzőkönyvet írnia s engedélyt adnia a kiszántásra. Szerintünk ez felesleges, adjuk a kiszántási engedélyezés jogát az egyéni parasztoknál 2 holdig. termelőszövetkezeteknél pedig öt holdig terjedően a községi tanácsoknak. Ugyanígy vélekedünk a fakivágási engedélyekről is, amivel még mindig a kiszántási engedélyekhez hasonlóan vagyunk: ha a dolgozó parasztnak kiszárad néhány gyümölcsfája és ki akarja vágni, akkor a járási tanácstól kell kérvényeznie, a járási tanács munkatársának ki kell szállnia, ami felesleges, bosszantó és drága mulatság manapság. Még mondhatnánk jóméhány példát a javításra és egyszerűsítésre váró dolgokról, de azt hiszem nem ez a lényeg. Hogy mi a baj, az már eléggé közismert, most már a tettek vannak hátra. Nagyon szeretnénk már tudni, hogy milyen hatáskört kapunk meg és mit adhatunk át. Elmondta: Lapos Sándor, a siklósi járási tanács v. b. elnöke Ki ^az ország legjobb Ez a kérdés izgatta az elmúlt héten azt a sok kőművestanulót, aki résztvett ^ a repülőtéren és a kővágó- szöllősi építkezésen lezajlott országos versenyen. Ma már könnyen megad- •juk a kérdésre a választ, mert végetértek a sok idegeskedéssel, drukkolással járó versenynapok, s a verseny eredményeiről szétröppent a hír az ország minden tájára. Az egyéni versenyben a pécsi 506-os intézet tanulója, Kovács János lett a győztes. Megkapta a „Szakma legjobb Ipari tanulója”-okle- velet, ezenkívül kiváló tanulói aranyjelvénnyel és ezer forint pénzjutalommal ismerték el tudását. Ezer forinttal jutalmazták Kovács János mesterét, Reisz Józsefet is, aki gondosan és lelkiismeretesen tanította a hozzá beosztott tehetséges fiút. Az egyéni verseny harmadik helyezettje is pécsi ipari tanuló: Tóth Péter, öt ötszáz forinttal jutalmazták. Szép eredményeket hozott a pécsieknek a brigádverseny is. Második helyezéstől értek eL Fejenként három- f száz forinttal jutalmazták őket. Mesterük, Bencze János nyolcszáz forint jutalmat kapott. Napok alatt elkeltek a hangversenyjegyek Ma megismétlik az első bérleti hangversenyt Jegyzetek: Sérelmek — Az ember szinte naponta találkozik apró-cseprő sérelmekkel. Nem nagy ügyek ezek, nem akadályozzák meg az előre haladást. De menynyivel könnyebb lenne dolgozni, s mennyivel kevesebb lenne az idegeskedés, ha ezek is eltűnnének a közélet porondjáról. A túlzott biztonságról beszélt a napokban Kelemen György, a MEGYEVILL igazgatója. Elpanaszolta, mennyi utánjárásra van szükség, míg végre megkapja a vállalat becsülettel keresett pénzét. Többek között Mohácsszigeten, az újjáépített házakban végzik a villanyszerelést. Ha befejeztek egy-egy házat, átvétetik a munkát a bajai áramszolgáltatókkal. Ezután még aláíratják a gazdával, sót feleségével is az átvételt, ami ugyan nem biztosítja a . jó munkát, mert áram nincs, kipróbálni nem tudják a villanyt. De mindegy! Igazolja a tulajdonos is az elvégzett munkát, s ezután fizessen a bank, ne követelje a gazda feleségének aláírását is! A banknak be kell magát biztosítania esetleges panaszok, perek ellen. Ez tény. De ez a biztosítás — túlzás! Annál is inkább túlzás, mert a tulajdonosok sok esetben épülő házuktól távol, kint a földeken, esetleg valamelyik szomszédos faluban élnek. Rosszabbik esetben külön faluban éli a férj is, feleség is. Ember legyen a talpán, aki összeszedi az aláírást!. . Ez a kisebbik. Ez csak többletmunkával jár, meg egy kicsiben... it I» af A e- f kis többletköltséggel, tehát i» kibírható. A nagyobbik nak már komolyabb kóMt- I ke-ményei vannak. <> Amikor megindult Mohács-11 sziget helyreállítása^ azt ígér-i ték, a vállalatnak, hogy o(* belső tnllanyszerelés mellett i > megkapják a hálózatépítést is. Az ígéret csak ígéret ma- <' radt, mert a szegedi áram- f szolgáltatók építik a hálóza- ú tot, ugyanis nekik volt anya- # guk. # Miért sérelmes ez? Azért.» mert egyik vállalat viszi a { koncát, másik pedig issza. levét. A belső szerelés munkaigényesebb. Kevesebbet le- hét vele keresni. Kevés se- J gédmunkást tudnak közben * dolgoztatni. A hálózatépítés, nél viszont? Jobban lehet ke resni, emellett a nagylétszá mú segédmunkásgárdát — *. amelyet nem lehet elbocsám- ni, mert elsajátított szaki méreteikre és munkaerejű': jövőre is szükség lesz — tudják látni tennivalóval. Hogy nem kapták meg > jó munkát, ebbe már be.e nyugodtak. De a félrevezetés nem tudják kitörölni emlé Idézetükből. Mégis csak fúr csa, hogy egyik állami szerv félrevezeti a másikat. Reményt adnak a jobb kereset- , re, a kifizetőbb tervteljesítés- J re. S a remény után késén) \ a csalódás. \ Nem nagy ügyek ezek. Csu \ pán sérelmek. Sérelmek, s i csak kicsiben. De annál bősz- í szantóbbak. Nem lehetne na- J gyobb bizalommal, egysze-1 rűbben dolgozni? i TENKELY MIKLÓS á ! A pécsi zenei élet vezetői mint ostromlott várak álltak az elmúlt héten a jegyigénylők kereszttüzében. A Pécsi Filharmóniai Társaság és az Országos Filharmónia által hirdetett 4 bérleti hangversenye első előadására ugyanis néhány óra alatt elfogytak a jegyek és azok, akik nem jutottak helyhez, szinte követelve kérték, hogy az első bérleti hangversenyt ismételjék meg. Ez a „fegyvertény“, a jegyek ilyen gyors elke- lése két dolgot is bizonyít: először a pécsi közönség zene iránti szerete- tét; másodszor pedig a mo6t fél- íüggetlenített szim fónikus zenekar népszerűségét. Most örömmel közölhetjük, hogy a közönség kérése nem marad kielégítetlen. Mivel a hangverseny reprezentatív szereplője Iiu Shi- kun zongoraművész nem vállalhatott további szereplést, a kedd esti hangversenyre sikerült megnyerni a még hazánkban tartózkodó Claudo Kahn francia zongoraművészt. Claudo Kahn a genfi verseny győztese és a budapesti versenyen is kitüntették kiváló szerepléséért. így hát lesz még egy előadás. Ma este 8 órakor a liszt Ferenc hang versenyteremben megismétlik (természetesen az előbb említett változással), a hétfői hangversenyt. 99As építők filmszínháza — teljes értékű mozi“ Augusztusban jelentek meg I re vall, hogy például a Truba- Építők Filmszínházának dur előtt nem egy könnyű táncdal, hanem a cigánykórus hallható. Ezt azért kell külön az műsorát hirdető új plakátok. Bizonyára sokan gondoltak arra, hogy ez csak afféle kultúr- házi vetítés, amelyre nem Jár majd el a városi mozihoz szokott közönség. Az Építők Filmszínháza azonban teljes értékű mozi, rendszeréből még a MOKÉP is tanulhat. A sorok számozását hátulról kezdik, így mindjárt a jegyről látható, hogy viszonylag milyen jó helyre szól, ugyanakkor a széket is könnyebb megtalálni, mert a bejárat hátul van. Jő szokás az, hogy a híradó után egy lemezoldalnyi szünetet tartanak. Ilyenkor zavartalanul elfoglalhatják helyüket a későnjövők. A gépész jóizléséUTOLSÓ H Ó H!K á N O A GYORSIRAMU ÉLET sok mindent elfeledtet velünk. Sok midnenről eltereli figyelmünket, s észre sem vesszük, hogy közöttünk is élnek utolsó mohikánok, egy-egy különleges szakma, érdekes iparág képviselői, akikről — ha nem. figyelünk fel időben rájuk — néhány év, vagy évtized múlva csak úgy mesélünk majd: ilyen is volt. Az 1914-es és 15-ös iparlajstromokat forgatjuk Köves Attilával, a városi ipari osztály előadójával. Nagyhírű szakmák utolsó képviselőinek nevét keressük. Minduntalan szemünkbe öt- lik a rubrikák között a piros ceruza ferde vonala, vagy néhány szavas bejegyzés: meghalt, megszűnt, bevonva az engedély .. í A múlté a faszobrászat és a híres rézművesseg. Nincs pipakészítő és hiába keressük a szitaszövőket. A régi híres szakmák iparosai kihaltak. Az élet rohan tovább, csak a család, a rokonok, szomszédok, ismerősök siratták meg a mestert, aki sírba vitte az apáról-fiura szálló mesterség ismeretét, apró fogásait, csinját-bínját. Ezért forgatjuk a lapokat Köves Attilával, ezért keressük. kik élnek még a régi nagyh i rű meste re k közül- Kaufmann Antal nevénél állapodunk meg. a Dunántúl és a messze Alföld egyetlen aranyozó mestere. Csak pesten dolgoznak még ketten-hárman ebben a szakmában. A többiek? Eltűntek csendesen, csak kezük nyomát őrzi egy- egy művészi templomi aranyozás, vagy színházi díszítés, esetleg híres képek remekbe- készült kerete. A Kaufmann család régi, iparos család. Apáról fiúra szállt a mesterség, s vele a sokévtizedeken keresztül felhalmozódott tudás, a mesterségbeli apró titkok sokasága. Kaufmann bácsi most hatvanhárom esztendős. Az első világháború élőt tanulta ki apja mellett a szakmát. 13-ban szabadult, 22-ben lett önálló iparos. Az elmúlt évtizedek alatt bejárta az országot. Szinte valamennyi nevezetes helyen dolgozott. Megfordult többek között a kalocsai érsekségen is, ahol nem egy helyen még ma is dicséri keze- munkáját a művészi aranyozás. Dolgozott baranya szinte valamennyi templomában és ma már műemléknek számító épületében. Többek között 6 aranyozta ezelőtt harminc esztendővel a Pécsi Nemzeti Színházat. Az országban található több nevezetes festmény keretét is ő készítette, vagy legalább is 6 javította. Nagyon sok helyen megtalálhatjuk munkáját, művészi fantáziájának termékét. Ez volt régen. S ma? Ma az Ibárruri Dolores utcai lakásán dolgozgat. Műhelye egyúttal raktár és konyha. A műhely mellett apró, két és félszer-három méteres kamra. Itt él feleségével. A ház, amelyben lakik, valamikor az övé volt. Államosításkor valaki „jóindulatúan" szobának számította a műhelyt és a kamrát is. így aztán több lett, mint öt szoba, s államosították a házat. Ez elég baj; de az még nagyobb, hogy évekkel ezelőtt kiutalás nélkül elvették két szobáját, s beszorították az egészségtelen, sötét kis kamrába és felesége főzni is a műhelyben kénytelen. Erre panaszkodik Kaufmann bácsi. Erre, meg az anyaghiányra. Munka lenne, mert a müem- lékjellegű házakban javításra szorulnának a hajdani aranyozások. A templomok messze- földön híres egyik-másik díszítését is kár volna veszendőbe hagyni. Munka lenne tehát, csak nincs mivel dolgozni. Aranyat mutat: — Látja? Ez az aranyfüst. Ezzel dolgoztunk valamikor. AZ ARANY most nagy érték. Rendben van, ne engedélyezzék az ipari arany fel- használását. De aranyozni lehet egyébbel is. Metállal. A metál is mgeteszi, ha szépen kifényesítik achát-kővel, úgy ragyog, mint az arany. Dekát ez sincs, pedig talán fillérekbe kerülne, ha Németországból behoznának valameny- nyit. így van ez a bolognaikrétával is. A múltban 16 fillér volt egy kiló. Ma pedig? Orvosságnak sem lehetne szerezni, pedig kellene, mert a szintén hozzáférhetetlen francia enyvvel keverve ezzel csinálják az aranyozás előtt a fin az alapozást. Kellene valamennyi polir-bronz is, azzal is sok mindent lehetne dolgozni. — Nem drága dolgok ezek — mondja az idős iparos — csak gondolni kellene rá a külkereskedelemnek Fillérekért megkaphatnáms nagy hasznát vennénk neki itthon. S ebben azt hiszem, igaza is van. Alig van pár ember az országban, akit el kellene látni ezzel az néhány különleges anyaggal. Munkájuknak viszont nagy hasznát látnánk a műemlék jellegű épületeknél, a képtárt, képek karbantartásánál, színházi és más díszítések felújításánál. Kár volna engedni, hogy ez az iparág is kihaljon a többi különlegesség után. Pedig kihal, ha nem segítünk idejében. Kihal, mert nincs utánpótlás. Rendeletek tiltják, hogy ebben a szakmában tanulót vegyenek fel. VALAMIKOR a fia kitanulta a szakmát, de háború óta nem sok értelmét látta a munkának. Elpályázott inkább másfelé. Most tisztviselő Kő vágószöllősön.' Ott jobban keres. Az aranyozás pedig? Még néhány év, s a múlttá lesz. S meséljük majd, hogy valamikor nemcsak a csikóbőrös kulacsról, a szeged' n-nrikáról, a hajdúsági fazekasságról, hanem az egyéb kn jnleges szakmák mellett aranyozásról is nevezetes volt a magyar ipar, nehezet' ek voltak az ügyes- kezű maouar mesterek. hangsúlyozni, mert nem így szokásos a másik három moziban. Végül a film befejezésekor zeneszóra hagyja el a nézőteret a közönség. Ez a Trubadúr esetében a Miserere volt, amely hangulatában nagyszerűen illeszkedett a fináléhoz. Mennyivel szebb és hangulatosabb így! Jó hang, szép terem — mindezekhez jó filmek. Egy jó mozival gyarapodott városunk. Varga Gyula ^ Letartóztatták a kövágószőlősi tömegverekedés kezdeményezői t Kővágószöllősön néhány nappal ezelőtt nagyszabású tömegverekedés történt. S t r i t z István harminckét éves segédmunkás, tótszerdahelyi lakos, a Bauxitbánya Vállalat üzemi konyháján este azt követelte, hogy neki csak húst adjanak vacsorára. Amikor a hús mellé burgonyát is kapott, drasztikus szavakkal illeti az ottani női felszolgálót. Amikor azután a rend fenntartására kivezényelt hatósági közeg emiatt rendreutasította. tettleg bántalmazta. Utána elrohant, hogy a brigád többi tagjait segítségül hívja. Időközben a rend fenntartására kirendelt hatósági személyek közül még kettő érkezett. Ezeket fejszével, vasdarabbal és doronggal úgy összeverték, hogy nyolc napon belüli sérüléseket szenvedtek és a mentők beszállították őket a klinikára. A tömegverekedést kezdeményező SPritz István segédmunkást, Mautner Károly segédmunkást — a 22-es Építőipari Vállalat dolgozóit — valamint Proszenyák István segédmunkást és Matola József brigád- vezetőt előzetes letartóztatásba helyezték. Felfegyverkezve, csoportosulásban elkövetett hatósági közeg elleni erőszak bűntette miatt az ügyészség valamennyi ük ellen megindította az eljár st; A verekedés többi résztvevője ellen pgya n- csak eljárást indítanak