Dunántúli Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)

1956-10-30 / 257. szám

} 1958 OKTOBER 81 DUNÁNTÚL Mi lesz a felszabadult középületekkel? A Tudományok és Művészetek Háza a Séta téren Értesüléseink szerint a Ja- hus Pannonius ü. 11. számú hatalmas épület javarésze üres, mert az MSZT beolva­dása a Hazafias Népfrontba, szabaddá tette az épület több mint háromnegyed részét, ahol ke n az MSZT megyei és Városi szervezete működött. Ugyanebben az épületben székel az értelmiség demokra­tikus tömegszervezete, a TT1T és az MTESZ is. Felhívtuk te­lefonon Dr. Bácskay Jánost, a TTIT megyei titkárát, s megkértük, nyilatkozzék la­punknak, milyen terveik van­nak a felszabadult épülettel kapcsolatban. Dr. Bácskay János a követ­kezőket mondotta: — Véleményem szerint az értelmiségnek szüksége van egy székhelyre, ahol összejö­het, megbeszélheti problémáit, s a mai légkörben kialakít­hassa sajátos társadalmi éle­tét. Szándékunk a Bartók Klub bővítése, s nem utolsó­sorban említem meg, hogy itt ülésezik majd a Petőfi-kör és itt tartjuk majd a szabad egye tem előadásait is. — A jelenlegi forradalmi idők előtt, r különösen abban a/, időszakban, amikor az ér­telmiséget hátrányosan meg­különböztették, nehéz helyzet­ben voltunk, mert az épület helyiségeinek nyolcvan száza­lékát a Magyar Szovjet Tár­saság foglalta le. — Előadásaink, rendezvé­nyeink alkalmával termen­ként 40-től 300 forintig terjedő összegeket fizettünk az MSZT- nek. — A helyiségprobléma meg­oldása után lehetőségünk nyí­lik arra, hogy az értelmiséget összefogva kezdeményezzük, s támogassuk a pécsi szakembe­rek alkotó tevékenységét, ku­tatómunkáját, továbbtanulá­sát és kellemes szórakozását Végre a Kamaraszínház is megkapja az őt megillető he­lyet — mondotta Katona Fe­renc, a színház igazgatója. „A volt Tiszti Klub emeletén ren­dezzük be, a földszinten pedig étterem lesz. Egyébként színé­szeink lakásproblémájának megoldása érdekében kérvényt küldtünk a Baranya Megyei Munkásság Nemzeti Tanácsá­hoz és kértük, hogy a Deák utca sarkán lévő épületet ad­ják át nekünk. Az épület be­osztása miatt is igen alkalmas színész penziónak, — fejezte be nyilatkozatát Katona Fe­renc. A többi középülettel kap­csolatos tervekre visszatérünk majd. A legrövidebb időn belül induljon meg a tanítás Az Oktatásügyi Miniszté­riumban ideiglenes intézőbi­zottság alakult, amely legfőbb feladatának tekinti, hogy a ta­nítás az ország egész területén a legrövidebb időn belül meg­induljon. A bizottság az intéz­kedéseket az iskolákhoz, az egyetemekhez már megtette. Felkérték a pedagógusokat, a szülőket és a nagyobb diáko­kat: nézzék meg iskoláikat,— vegyék fel az érintkezést a he­lyi nemzeti bizottságokkal, — közösen beszéljék meg a taní­tás mielőbbi megindulásához szükséges teendőket. A sellyei gépállomási munkástanács első feladata: Traktort adni as őszi munkához A vidéket nem rázkódtatták meg úgy a tragikus, de ugyan­akkor nemzeti önérzetünket feltüzelő budapesti események, mint sok városunk lakosságát. A munka sem bénult meg annyira a falvakban, mint a városi üzemekben. — A falvak lakóit az itt-ott lezaj­lott tüntetéseken túl minden nap sarkalja a sürgető termé­Kik lőttek a 13 éves Farkas Zolira?. . . Pénteken estefelé háromnegyed hat órakor géppisztoly­sorozat dördült a bör­tön ablakából.. a A börtönnel szem­beni egészségház sar­kán egy férfi és kis­gyerek egyszerre ki­áltott fel: „Segítség, megjöttek!“ Beván­szorogtak a szomszé­dos kapuk alá, ahol a lakók siettek segít­ségükre, amíg meg nem jött a mentő­autó. Lövések még ekkor is dördültek a börtönablakokból... Farkas Zolit térd­lövéssel, Gyenge An­talt, a Finommecha­nikai Vállalat dolgo­zó iát bokalövéssel számították a belgyó­gyászati klinika sebé­szeti osztályára. — Mondja el ké­rem. hogyan történt! Gyenge Antal kissé féloidalra fordul és elmondja: — Munkából men­tem hazafelé. Az Antónia utcában la­kom. Csatlakozott hozzám egy Péter­utcai kisgyerek, félt egyedül, mert már lö­völdöztek a Széche­nyi téren. A Megye utcán mentünk föl és a börtön előtt akar­tunk kifordulni a Hunyadi út felé. Az egészségház sarkán ránkordítottak a bör- tönablakofcból: „For­duljanak vissza!“ — Megtorpantunk egy pillanatra, s ahogy fordultunk, már dör­dült is egy géppisz­toly-sorozat. Hátulról ért minket a golyó. Elvonszoltam a gye­reket, amíg segítsé­günkre siettek az emberséges lakók. Elmegyek a börtön­be. A kaputól Nagy István főtörzsőrmes­ter kísér a parancs­nokhoz. Közben be­szél: — Majd megtudja a parancsnoktól, hogy kik lőttek'ki a népre. Nem a böríönőrség. Mióta ez a sajnálatos eset itt megtörtént, régi ismerősök for­dulnak el tőlem az utcán, ha hazame­gyek, azok is, akik tiszteltek 32 év óta. Dehát akkor kik lőttek a börtönabla­kokból? Magyar Ede őrnagy, a börtönőrség pa­rancsnoka válaszkép­pen egy nyilatkozatot nyújt át. Olvasom: „A pécsi megyei bör­tön őrsége örömmel üdvözli a népi forra­dalom vívmányait és azokkal teljesen egyetért. Az első meg mozdulások hírére a népi forradalom mel­lé állt, és csak arra törekedett, hogy a belső rendet fenn­tartsa, mivel a bör­tönben csak köztör­vényes elítéltek van­nak. A legelső esemé­nyek után hamarosan ávósok érkeztek hoz­zánk segítség címén, — többek között egy ávós tiszt is a börtön­őrség parancsnoka szemmeltartására, — akik többnyire a kül­ső biztosítást voltak hivatva teljesíteni. Ezek a személyek nyomást gyakoroltak ránk és több esetben értelmetlen lövöldö­zésbe kezdtek a bör­tönőrség parancsno­kának ezt tiltó paran­csa ellenére. Tudo­másunk szerint az ut­cán megsebesítettek egy fiút. A pécsi bör­tönőrség nem azono­sítja magát az ávó­sok cselekedetével és elítéld azt. Miután ezek a személyek im nen eltávoztak, egyet­len lövés sem dördült a börtönnél. Megválasztottuk há­rom tagú katonata­nácsunkat. Mun­kánkban. a továb­biakban a forradal­mi munkástanácsok és katonatanácsok irányvonalát és uta­sításait követjük. Pécsi megyei bör­tön személyi állomá­nya.“ A címben feltett kérdésre a válasz egy mondatban: az ávó­sok lőttek a 13 éves Farkas Zolira Weldinger Vilmos szeti parancs: Szántani, vetni kell ha jövőre aratni akarunk! De szóljon erről egy illeté­kes, Fogl Ferenc, a sellyei gépállomás igazgatója: — Ha nem is úgy ment a munka a gépállomás körzeté­ben, mint egy-két héttel ez­előtt, az üzemanyaghiány okozta nehézségeken kívül semmi különös rendzavarás nem volt. Az elmúlt, esemény­dús hét minden napján dol­goztunk. Ha Vajszlón nem kaptunk üzemanyagot, be­mentünk Pécsre, és valameny- nyit mindig sikerült szerez­nünk. Volt két-három termelőszö­vetkezet, amelyek ezekben a napokban felbomlanak, trak­torosainkat sem engedték rá a földekre. Itt az egyéni gaz­dák földjét szántottuk, mint Marócsám, Zádoron és Dráva- sztárán. A többi helyeken a' megszokott mederben folytató­dott a munka. Hogy csak néhányat említ­sek: Kárászon hat traktor vég­zett mélyszántást és egy Ze- tor vetett, egész héten át. Cso- bokán három gépünk szántott, a csányoszrói tsz-ben pedig egy. A drávafoki Virágzó Élet Tsz-ben 1 kombájn silózott, 2 gépünk szántott. Endrőcön ugyancsak kettő, és itt a tsz földjén vetettünk is. Az ösz- szes terület, amelyet az el­múlt héten bevetettünk, több mint 300 hold. Dolgozóink is értesültek az ország és megye eseményei­ről a rádióból. Hétfőn délben a állomáson is megalakult a 18 tagú munkástanács. MEZSGYEKŐ A part alatt zizegve cirógat, véd a nád. Hiába várt az este húgod, s szegény anyád. mert kő helyett homokra építettek, hazám!, és vergődtél bomolva ebek harmincadén! Gyász van most Budapesten:Szavak hazug malasztjáf s egy büszke nép sirat, és új életet kezdhet, aki élve maradt. hullatta sok vezér: elkopott a szabadság, kisebb lett a kenyér. Keskeny vércsík szalad, arcod kettészelő; úgy fekszel itt hanyatt, mint kidőlt mezsgyekő. Október huszonhárom! Fegyvert ragadt a nép. hogy vérrel, drága áro- megváltsa életét: Te vagy a kő. Határ- idáig tart a múlt! A rettentő halál itt felmagasztosul! hogy hazájában végre ne megtűrt-idegen, s idegenek cselédje, de már magyar legyen! Szíved szép igazsága volt minden fegyvered: a páncélosok „bátran“ tüzeltek ellened! Az ért gyümölcs a fáru! törvény szerint lehull: gazdag jövőbe tágul elmúlhatatlanul Október huszonhárom! Utcára ment a nép, hogy zengő szava szálljon, s kitárja a szívét. a Jog, Szabadság, Elet! Sírodon írva áll: halálod nem a végzet nem ostoba halál, mert hősök halálából igaz élet terem, véred áldozatából az új Történelem! PÄKOL1TZ ISTVA? Igaz, a bort sem mindig tisz­tán itták a régiek. A borral együtt sok rohitschi viz is elfogyott, amelyet Stájeror­szágból szállították tutajon a stájerek. Csak a közlekedés javulásával ismerkedett meg az italos társadalom a szili ini, suliguli és parádi vízzel. Csa­ládi körben viszont inkább a krampampulinak nevezett puncs-léiét itták. Mert ivásrp ’régen is találtak okot Rá­adásul a majálisok, a tánc- mulatságok, de még a fürdők is megannyi alkalmat kínál­tak rá A török utáni időkben, amikor már felépült a me­gyeháza, az 1770-es évek vé­géig, a megyei közgyűlés ter­mében tartották a táncos mulatságokat- Amikor II. József kitiltotta az országBö­á szerzetesrendeket, 1780-ban a vármegye bérbe vette a ’iceum épületét a templom­mal együtt, elég sokáig a templomban is rendeztek táncmulatságokat. A legfé­nyesebb bálok és maszkmu­latságok, vagyis álarcosbá- lo - a Schneltenberger szálló- ban_ybB§kt_a, maT Tokai té­ren. A színházépületének elkészüléséig ez a terem lát­ta vendégül a különböző színtársulatokat is. Volt, hogy bécsi társulat szerepelt itt operák előadásával. Rövid i '-tg itt lépett fel Schodel.. r neves bécsi színész is. Déryné szintén ebben a teremben szerepelt, amikor 1822-ben Pécsett járt. A szála az­után szomorú — bár prakti­kusabb — sorsra jutott. La kasoknak építették át a sok fényes ©s vidám «tét látott terme I* A Kossuth Lajos utcai 15­ös számtí Tiáz irta is homlo­kán viseli a Hattyú, felírást. Ez volt a másik nagyobb táncterem Pécsett a múlt század első felében. Most is látható még az az ajtónyílás az emelet nyugat] szárnyá­nak oldalában, amelyet 1847- ben vágtak, hogy összekössék a termet a szomszédos nem­zeti kaszinóval. Ekkor ren­dezte meg nagy bálját a vö­rösbogyósok liberális pártja és a kaszinó terme kicsinek bizonyult. A Hattyú-terem­ben adta hangversenyét Liszt Ferenc Pécsett jártakor. A Mágocserröl, amely a Felsőmalom utcai Böhmi­sches Dörflben volt, a közel­múltban olvashattunk érde­kes leírást Vörös Márton tol­lából. Több más szórakozóhelye is volt a régi Pécsnek. Nagy mulatságok zajlottak le a szabad ég alatt, ha jó idő volt, a Schützen Gartenban. a Lövészkirtben, a mai Maj- láth utcában. Éz a kert Zsol- nay József szabómesteré volt, aki bérbe ‘adta a Schützen- vereinnek, hol ő maga a had­nagyi rangot viselte. Ebben a kertben jöttek össze a bu­dai városrész fehércsákó« lö­vészei és a szigeti városrész vörös csókásai a belvárosi Schützenverein tagjaival, hogy vidám mulatozások kö­zepette űzzék a kor divatos polgári sportját, a céllövé­szetet. A szabadságharc bu­kása után, amikor az összes egyesületek működését meg­tiltották és elkobozták va­gyonukat, a Lövészikert Is be­szüntette működését; A Rákóczi úti városi fürdő helyén régen a Czindery-kert volt, még régebben a múlt század elején pedig a Tari- sche Garten, tulajdonosáról, Tar "nevű pécsi polgárról el­nevezve. Ez szintén kedvelt szórakozóhely volt. Még ré­gebben, az 1700-as évek vége felé, a IL sk belklinika., he­lyén álió~ épületben is volt táncterem. 1792-ben azonban Krautsack pécsi polgár csá­szári engedéllyel betelepítet­te a városba az irgalmasok rendjét és ezek kapták meg az épületet. Ekkor a szemben lévő, már említett Bárány­kocsmában rendezték meg a mulatságokat. Barátságos kerthelyiség volt a Kaposvári utcában lé- vő Pirgergarten, ~ mely Pirger ■ városi Síró tulajdonában volt. Az 1850-es évek elejé­ig állt fenn. A Vasiürdő is szabadtéri, sokat látogatót* szórakozóhely volt a mai Hullám helyén. Több billiárd-terem is mű­ködött a régi Pécsett. 1786- ban nyolc billiárd-asztaí fi­zetett adót a városnak, Pécs múltjának egy régi kutatója szerint. Szórakozóhelynek számítottak a fürdők is.aho tavasztól késő óság barátsá­gos mulatságokat rendeztek e pécsiek. A bálicsi völgvber volt az ófürdő, de ez utóbb e o-rpi szeminárium tulajdoná­ba ment át. A régi Klimó ut­ca végében. ~sT 'vSfSrpkBar volt az új-fürdő, ahol szín- ‘ón sok kéTTehYes órát töltőt el az akkori pécsi fiatalság És ha ma, a régi pécsi fo gadók és szórakozóhelyei nyomát kutatva, a múlta idézve megállunk a Korona, az Aranyhajó, vagy a Haty- tyú bolthajtásos bejárata alatt, bizony hiába keressük azok emlékeit, akik régen oly sokszor itt jártak. Ki is tud­na arról, hogy hol szállt meg Déryné ifjasszony, hová tért be Kőnyi János az 17M-as évek végén, „irodalmunk de­rék strázsamestere", vagy akár hogy hol szövögette iro­dalmi terveit a városban ta­nuló soproni Frankenburg Adolf, az Életképeit későbbi szerkesztője a keszthelyi Nagy Ignáccal, akit az első igazi újságírónknak mon­dunk? Hol jöhetett vajon össze barátaival Balogh Ká­roly, az irodalomkedvelő ju­rátus, akinek a Pécsi Auró­rát köszönhetjük, vagy hol iddogált lopva, titkon Tóth Kalman. Petőfi” Telkes najon- gojaés Radákovics József pé­csi diák korábEin, aki később Vas Gereben néven lett hí- Pfes? Hol jött össze egy szó- ra a szépliteratura dolgában a két szelíd Garay-testvér7 Hol szállt vajon meg Cspkp- nai Pécsett jártakor? A boltíves vén kapualjai egykedvűen hallgatják kér­déseinket, kongva visszhan­gozzák a régi neveket, d< nem felelnek. Talán majd i jövő kutatásai derítenek né­mi fényt a múlt e homályoi részleteire. Vagy azok sem. Mert a város nő, izmoso­dik, terebélyesedik és h; nem vigyázunk, a rohamot fejlődés még azt is kiselei tezi, a múlt maradványai kő- zül, ami megóvásra méltó mert értékes emlék. HERNADY FERENC A megye „legöregebb66 munkástanácsán Forradalmi kép fogad a So- piana Gépgyár főkönyvelői rodájában. Két nő és vagy nyolc férfi beszélget és vitat­kozik. Minden félpercben nyí­lik az ajtó, újabb és újabb em­berek jönnek be. Egy szem­üveges férfi türelmesen ma­gyarázatja, hogy egyelőre nincs több fegyverük, mert a elentkezők között szétosztot­ták. Utána ősz, mikádókabátos emberrel d.isputázik és faggat­ja: — Mi újság falun?- Semmi különös, csend van. — Vetnek az emberek? — Vetnek bizony! — Nagyon jó, legalább lesz kenyerünk..: Ismét betér egy viharicabá- os, közben meg-megszólal a telefon és most aggódó asz- szonyhang kérdi Sásáról, hogy mi van a Toncsival. Mindez — néhány perc alatt történt. Végre én is odajutok a szemüveges férfiúhoz, áld -zemmelláthatóan egyik veze- ője lehet a munkástanácsnak. Így referál:- Amit itt látott, az a mun­kástanács tájékoztatója volt... A tájékoztatórészlegnek nem % vagyok az elnöke, hanem Jászó Antal, az a bizonyos .Toncsi“, akiről előbb az édesanyja érdeklődött.; i — És á többiek? — Az első viharkabátos fér­fi a mezőgazdasági gépjavító vállalattól jött. A következő. A következő, a mikádókabé fos ember a Csobokapusztai Miami Gazdaság munkástaná­csának elnöke volt. A másik viharkabátos a börgyárbó jött. Egyszóval: mindenki ; Sopiamátó] érdeklődik, mert < •'agymultú gyárnak van a leg 'regebb munkástanácsa a me­sében, Még szerdán alakult, tehát már hat napo6. Először még csak huszon­öt tagja volt* a munkástanács­nak — mondja Monostori Jó­zsef. — Utána kibővítették a munkások. Ezzel egyidőben felparcelláztuk a tanácsot. Megalakult a tájékoztatási bi­zottság, hogy fogadja a küldöt­teket és tájékoztassa az embe­reket Van egy képviseleti bi­zottságunk — mi neveztük el így, — tagjai állandóan a vá­rosházán vannak és kiállnak érdekeink mellett. & van még gy bizottság, amit mi szociá­lis bizottságnak hívunk. Ez gondoskodik az ebédekről és a fizetésekről. A szellemi dolgo­zók például ma kapják meg fizetésüket. És ami még ide­tartozik: harminc munkásunk a gyárat őrzi, vagy ötven-hat- van emberünk a városi nem­zetőrségben teljesít szolgála­tot.:; Újabb telefoncsengés szakít­ja meg a beszélgetést. A szi­getvári cipészszövetkezet ér­deklődik, hogy dolgozzanak-e? Monostori József meggondo­lásra inti őket, hogy ha a So- oiana egyelőre még nem dol­gozik, az jelenleg még nincs kihatással a város életére. De cipő az fontos, éppenúgy, minit a kenyér és cigaretta .. Most, amikor e sorokat írom, Monostori József búcsú­szavai jutnak eszembe: „A So- piana munkásai mindennap összegyűlnek és eddig úgy'ha­tároztak, hogy addig nem dol­goznak, amíg garanciát nem kapnak a szovjet csapatok ki­vonulására." És íme, most mondja a győri rádió, hogy Záhony üzeni: szovjet csapa­tok özönlenek ki az országból: Itt van hát az első konkrét ga­rancia! Üres az ÄVH Ujaibb rémhír fu­tott végig a váro­son tegnap dél­előtt: „Nem igaz, hogy az államvé- delmistákat lesze­relték, csupán csak átöltöztek, de fegyvereik náluk maradtak...“ Vajon mi a való­ság? A leszerelésükkel kapcsolatosan a rendőrségen a kö­vetkezőképpen nyilatkoztak: — Az ávósokat lefegyvereztük, átadták felszerelő- süket is s csaken nek ellenében kapták meg a fi­zetésüket. Szó sem igaz abból, hogy még mindig az ÁVH épületé­ben tartózkodná­nak! Ami biztos, az biztos, Megnéztük az épületet: Az ud­var, a folyosók már messziről kéklenek a le­szaggatott paroli- noktól. A szobák inkább hasonlíta­nak a csatatérhez. Az íróasztalokat kiforgatták, tartal­mukat a földre szórták. De a leg­fontosabb iratokat nem sikerült meg­semmisítendők. — Valamennyi pán­célszekrény le van pecsételve. Telje­sen ép állapotban maradt a másfél- millió forintos hír adástechnikai be­rendezés is. Ezt jelenleg katonák őrzik. Egyébként vala­mennyi helyiséget katonák foglaltak 1«, Az épület a ka­tonáké és a rend­őrségé. A szovjet tanács­adó irodájában is rendetlenség fo­gadja az embert: A tágas, szépen berendezett szo­bában székelt a szovjet tanácsadó, aki .szovjet mód­szerek" alapjául Irányította az ÄVH működését. A módszerek — ismertek... S bi­zonyára sok min­denre fény derül még. amikor majd sor kerü] az ira­tok áttanulmányo­zására és nyilvá­nosságra hozalar Iára. A helyzet tehát az. hogy az áro­saknak nyomuk sincs! Semmi ok aggodalomra, — ami u7, ÁVH-t ü-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom