Dunántúli Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)

1956-10-04 / 234. szám

19M OKTÓBER 4 NAPLÓ 8 Komlói levelek A város egészségügyi és kommunális helyzete a pártbizottsági ülés napirendjén A komlói városi pártbizott­ság-szeptember 26-i ülésének napirendjén két igen fontos kérdés szerepelt. Az egyik: „A város dolgozóinak egészség- ügyi, szociális és kulturális helyzete és tennivalóink’* volt, a másik pedig „Az 1956. és 1957. évi kommunális és ipari beruházások problémája.“ A vitában mintegy negyvenen szóltak hozzá és megállapítot­ták, hogy Komló közegészség- ügyi helyzetéért a helyi szer­vek mellett a Szénbányászati Minisztérium és az Építésügyi Minisztérium is felelős. Kor­mányunk ugyanis 16 millió forintot adott ebben az évben a város vízellátására és csator­názására, az ÉM Lakásépítési Igazgatósága azonban csak a lakásépítéssel törődött, ugyan­akkor teljesen elhanyagolta a járulékos beruházásokat, az utak, járdák, vízvezetékháló­zat és szennyvízlevezető csa­tornák építését. Nem egyszer megtörtént, hogy a városi pártbizottság, a városi tanács, a város dolgozóinak megkér­dezése nélkül intézkedtek, változtattak meg beruházáso­kat a komlói dolgozók egész­ségügyi, szociális és kommu­nális helyzetének rovására. Hogy ez többé ne történ­hessék meg, a városi pártbi­zottság elhatározta: kormány- bizottságot kér Komlóra a vá­ros közegészségügyi, szociális és kommunális helyzetének, valamint az ipari és kommu­nális beruházások felülvizsgá­lására és a mulasztók felelős­ségre vonására. A pártbizott­ság ugyanebben a határozatá­ban kéri a Központi Vezető­séget és a Minisztertanácsot, hogy emeljenek a város la­kásépítési és kommunális programján. S mégegy részlet a határozatból: 1957-től kezd­ve egyetlen olyan beruházás se lehet Komlón, ahol a la­kásépítéssel ne haladna együtt a járulékos beruházás is. Nem lehet várost építeni tovább anélkül, hogy ne építenénk kultúrházat is. A komlói városi pártbizott­ság elismerését fejezte ki Komló orvosainak és pedagó­gusainak fáradhatatlan és oda­adó munkájukért, ugyanakkor kérte a bányászokat, orvoso­kat, építőmunkásokat, pedagó­gusokat és Komló lakosságát, hogy az egész város összefo­gásával segítsenek jobbá tenni a dolgozók életét. Fogadónapok a pártbizottságon „Ahány ház, annyi szokás“ — mondja a közmondás, ami­hez még hozzá tehetnénk: ahány pártbizottság van, any- nyiféle jól bevált formája van annak, ahogy az emberek prob lémájval foglalkozunk. Ná­lunk Komlón például két alap­vető módszer Jegecesedett ki. Az egyikben különböző bri­gádokba és csoportokba tö­mörülnek a városi pártbizott­ság tagjai és megvizsgálják a város életének egy-egy sokat panaszolt fájó pontját, a má­sikban pedig fogadónapokat tartanak a panaszosok részére. A fogadónapokat először még a nem függetlenített párt­bizottsági tagok és póttagok tartották meg. Kezdetben még a három titkár, az osztályve­zetők és a függetlenített poli­tikai munkatársak foglalkoz­tak a panaszosokkal, aminek megvolt a maga hátránya. Megtörtént ugyanis, hogy ezek az elvtársak hetenként még kétszer is bentültek az irodá­ban s ritkábban jutottak ki az Üzemekbe és vállalatokba. A Központi Vezetőség júliu­si határozata után, mikor az egész pártmunlka fellendült, ja­vasoltuk, hogy ne osak a füg­getlenített elvtánsak tartsa­lak fogadónapokat, hanem a pártbizottság nem függetlení­tett tagjai és póttagjai is. Ja­vaslatunkat elfogadták és aug. 15-től kezdve a gyakorlatban is bevezették. Másfél hónap telt el augusz­tus 15-e óta. E másfélhónapo6 mérleg igen súlyos: a pártbi­zottság tagjai a 45 nap alatt több, mint 300 panaszt és pa­naszost ismertek meg és ma­guk a panaszosok is megis­merték a pártbizottság tagjait. Eddig is ismerték ugyan Schmiedt Edénét, a komlói ál­talános iskola igazgatóját, Fe­hér Márton Béta-aknai vájárt, Stemler József né bányászfele­séget vagy Schraub Ferenc kőműves brigádvezetőt, de csak úgy, mint iskolaigazga­tót, vájárt, bányászfeleséget, illetve brigádvezetőt. — Hogy pártbizottság! tagok is, azt most tudták meg, amikor ná­luk voltak, amikor felvették a telefonkagylót és elintézték panaszukat. A panaszok többsége olyan volt, hogy a helyi üzemi bi­zottság, pártszervezet vagy DISZ-szervezet, illetve körlet- vezető is elintézhette volna, ha igazán lelkiismeretesen fog­lalkozik az emberek apró- cseprőnek látszó, de nagyon fontos ügyeivel. Hogy a pa­naszosok mégis a pártbizott­ságra jöttek, azt bizonyítja, hogy még nem foglalkoz­nak megfelelően velük s azt is bizonyítja, hogy az emberek bíznak a pártbizottságban, mert elintézi például Laczkóné családi problémáját, mert nem engedi, hogy Kárpátinét jogta­lanul túlóráztassák, mert segít Kovácsnénak, hogy bölcsődébe helyezhesse gyermekét, mert rendet teremt a Ságvári szál­lás konyháján. Mi, a pártbizottság tagjai örömmel megyünk minden fo­gadónapra, mert ízig-vérig megismerjük az életet, szem­berek örömeit és gondjait, mert minden panasz elintézé­se után nő a város bizalma és szeretete a pártbizottság iránt. Gábor Balázs Nem csak a szakszervezet feladata ... Kevesebbet törődtünk az em­berekkel a kelleténél néhány évig. Sokszor és sok helyen feledkeztünk meg arról, hogy a munkás nemcsak termel, gép mögött áll és szenet bá­nyász, de él is, örömei és bá­natai, gondjai és könnyei, ma­gánügyei lehetnek és vannak. Röviden: nem gondoltunk ar­ra, hogy az ember — ember. Az István-afcna üzemi bi­zottságának irodájában két ü. b. elnök, Zóna István, a nyu­gati mezőé, és Duga Ágoston a keletié, egymás szavába vág­va kérdez és beszél: sorolja a sérelmeket és azt, mit tettek az utóbbi időben tröszt és szakszervezet, az ember és nem csupán a termelő bá­— a icuuutu kJ<X nyász megismeréséért, megér­téséért, bajainak orvoslásáért. Mind a ketten öreg bányásztát, 45-ös párttagok, régi szakszer­vezetiek és csupán egyre kí­váncsiak, mielőtt beszélni kez­denének: — Egész őszintén? — őszintén, teljesen őszin­tén. üuga elvtárs kezdi, kemé­nyen nekikönyökölve az asz­talnak. ~T Van Például egy vájá- Rácz Sándornak hívják. ,gyereke van, kettős ház- ‘ -i \ y.azet- mert az anyósát f tartania. Kell neki “gyón sokáig sen- törődött vele. A bőví­tésnél dolgozik, pedig ott le­nét a legnehezebben keresni. k, tudtuk elérni, hogy megígérjék neki, áthelyezik a közeljövőben, valahová az elő- vájáshoz. Az ígéret már megvan. Csak meg kell még tartani. S Duga elvtárs keményen bólogat er­re; Zóna, fújva a cigarettafüs­töt, másik esettel folytatja. — Öt perccel ezelőtt járt ná­lam egy vájár, Leja Gyula. Úgy nevezték: „szénkombájn“. Most meg nehezebben, egyre nehezebben dolgozik. Alig visz haza pénzt. Orvoshoz kül­döm, nincs semmi baja. Kér­dezem, ml van vele, csak any- nyit mond, fáradt vagyok, es­ténként nem tudom hová ten­ni a karomat, mert úgy ér­zem, leszakad. És reggel elöl­ről kell kezdeni; — Nem kell ezzel az ember­rel törődni? Úgy kérded ezt Zóna elv­társ, az asztalt ütögetve, hogy nincs mit felejtő rá. Fáradt egy bányász, rosz- szabbul dolgozik, kevesebbet keres, rosszabbul táplálkoz­hat, legyengül, még rosszab­bul dolgozik, megbetegszik. Magánügy ez? Az ü. b. elnök holnap viszi Leja elvtársat a szakszervezeti bizalmival, a pártblzalmival és a frontmesterrel egyetemben Vereckei elvtárshoz, az üzem­vezető elé. Segíteni; Az István-aknán eddig ke­veset tettek az emberek ma­gánügyeinek megismeréséért. A műszaki vezetőik alig törőd­tek ilyen dolgokkal. — Szegénységi bizonyít­vány! — így Duga elvtárs. Szép emlékkel gazdagodva... A tátrai napfénytől lebar­nulva, Pozsony, Pöstyén, Zsol­na- Vág-völgye, Denjanovai cseppkő barlang, Csorba-tó Poprád, Tátra-Lomnitz, Tátra- »üred és Kassa szépségének gmlékével gazdagodva érkéz­ig haza 10 napos tanulmányi kiránd’ fásukról a pécsi Leőwey Klára Leánygimná zlv DlSZ-bizo. Hágának a múlt évben legjobb munkát végző tanulói. A lányok ez­úton mondanak köszönetét Pécs Városi Tanácsa oktatási osztályának, a Pécs Városi DISZ Bizottságnak és az Is­kola Szülői Munkaközösségé­nek, hogy felejthetetlen útju­kat lehetővé tették. Most viszont született egy határozat. Mérnök, osztály­vezető és igazgató ezentúl el­látogat például a meszesi le­gényszállásra, beszélgetni és érdeklődni. Előkerül egy lista, ahol fel van írva minden, ki, mikor és hová megy, s hogy ami a listán van, ne csak terv maradjon, de valósággá is váljék, azt majd a szakszer­vezet ellenőrzi. Egyszerű dolog: törődni kell az emberek mindenfajta ügyé­vel. Azt mondta Duga Ágoston: mindig lássuk a csille mögött az embert is! Tökéletesen igaza van. Új ócskavastelep talán?! Hirtelenjében azt hittem, hogy Máriakéménden is fiók­telepet nyitott a MÉH Válla­lat és a faluvégen gyűjti ösz- sze a sok hasznavehetetlen ócskavasat. Később kételked­ni kezdtem első elgondolá­somban, mivel egy új négy­zetbevető gépet és négyfejü, új ekét is láttam a sok szét- dobált vas között. Gyanakvásom beigazoló­dott. Nem ócskavas-telepre, tévedtem, hanem a pécsvá- radi gépállomás brigádszállá­sán és gépparkjában talál­tam magamat. S hogy mégis hulladékgyűjtő helynek vél­tem először, annak oka, hogy nagy a rendetlenség. A munkagépek a legna­gyobb össze-visszaságban. piszkosan és olajozatlanul he­vernek szerteszét. A négy­zetbevető gépet valamikor a tavasszal használták és ismét csak április, májusban kerül rá a sor. Most a rozsda lege­lész rajta és a kerekein köny- iyü megállapítani, meddig ért a sár, amikor használták. A vállig érő gazban egy árva borona rozsdásodik. Ide­dobták, jobb hely nem lévén. A többi gépet nehéz felismer­ni. Egyik szétszedve hever, a másik darabokra tört. A bri­gádszállás előtt az olajos és üzemanyagos hordók várják sorsuk jobbrafordulását. S hogy nem valami gondosan bánnak az üzemanyaggal, azt a porban feketéllő jókora fol­tok is bizonyítják. Ez hát a brigádszállás és a géppark az országút két ol­dalán $ olyan hosszan, amennyire csak a rét engedi. Pedig bent az udvaron tágas félszer áll, oda beférne a gé­pek egyrésze. A tető fele jó állapotban van, a másik felét, keltene csak megjavítani. De ha nincs is elegendő fedett hely, legalább raknák sorba a gépeket, tisztogatnák meg és emelnék fel a kerekeit, hogy ne érintkezzen a föld­del. Mert könnyebb most mindezt megtenni, mint a té­len és tavasszal kijavítani a megrongálódott gépeket. Ezt, igazán joggal elvárhatnák a. munkában mindig élenjáró pécsváradi gépállomás veze­tőitől, dolgozóitól. í—í—a) Nyugtalanító kérdések \ KÖZPONTI VEZETÖ­SÉG júliusi határozata rámutat arra, hogy a tudomá­nyok, közöttük a társadalom- tudományok fejlődése szüksé­gessé teszi az alkotó viták ki­bontakozását, továbbá, hogy a pártnak kezdeményezőbbnek keli lennie az ideológiai kérdé­sek felvetésében, a dogmatiz- mus leküzdésében, az önálló marxista gondolkodás kialakí­tásában; a tudományos dolgo­zók egyesületeiről, társulatai­ról szólva pedig egyértelműen kifejezi a júliusi határozat azt az elvet, hogy e társadalmi szervek a szocialista nevelés iskoláivá s a tudományos viták fórumaivá kell, hogy váljanak. Megnyugtató jelenség, hogy a júliusi határozat, és nem kevésbé az értelmiség helyze­tével foglalkozó központi veze­tőségi határozat óta megsza­porodtak a tudományos viták, s azok, melyek általában az értelmiség problémáival foglal­koznak. Szinte szembeszökő tehát, hogy Pécsett, ma az ország harmadik nagyvároséban még nem került sor, sőt kezdemé­nyezés sem történt olyan mér­tékben, melyről a város széles társadalma tudomást szerezhe­tett volna, egy nagyobb sza­bású ankét rendezésére. Hol­ott a közélet, és az értelmiség problémái másutt sem állhat­nak kedvezőtlenebbül és ha Pécs különleges helyzetét fi­gyelembe vesszük, egyetemi, ipari, tudományos és történel­mi múltú jellegét; ha megyei viszonylatban tekintjük jelen­tőségét, (s elég Itt arra utal­nunk, hogy Baranyához tarto­zik Komló) vagy fejlett mező- gazdaságát, s nem utolsó sor­ban azt tekintve, hogy me­gyénk a szomszédos Jugoszlá­via mellett fekszik, a kérdései: felvetésének számtalan fontos és szükséges okát találjuk. A nyugtalanító kérdések — melyet e cikk címéül válasz­tottam — tulajdonképpen mindnyájunkban bennünk él­nek, sőt csak arra várnak, hogy valahol és valamilyen formában nyilvánosan kibugy- gyanhassanak. Sem elzárkózni, sem visszariadni nem szabad attól, hogy egy-egy ilyen hatal­mas fórum előtt, mint a köz­vélemény, egyéni problémák, gondok is napvilágra kerül­jenek; hiszen a konkrét és személyes kérdésekben is ben­Miírt nsm volt tepap benzin a városban? Tegnap délelőtt több gép­kocsivezető panaszkodott, hogy a benzinkutaknál nem kap benzint, és nem indulhat vidéki útra. Az ÄFORT arra hivatkozott, hogy a jelzett benzint nem kapta meg idő­ben. Megnéztük tehát, hogy hol akadt el. Kiderült, hogy október 2-án 11 órakor érke­zett az ÁFORT-nak két kocsi bezin. Ezt a vasút rakodás­hoz beállította október 3-án 11 órakor. Tehát a vasút 24 órát késlekedett. A hiba ott volt, hogy az érdekelt állo­mási dolgozók a rakott tar­tálykocsit tévedésből üres­ként kezelték. így történt az­tán, hogy tegnap délelőtt a személykocsik javarésze nem indulhatott útnak, benzin­hiány miatt. Kérdésünk a vasúthoz: Össze lehet-e egyeztetni ezt a hanyagságot a vasút kö­vetelésével, mármint azzal, hogy a szállítófelek megsza­bott Időn belül vigyék el az árujukat? Mi úgy gondol­juk, ha a vasút is elkövet ilyen durva hibákat, akkor semmiesetre sem!... ne foglaltatnák az általános és a közösséget érintő kérdések» Kezdhetjük mindjárt azzal, hogy a népfront munkája (amely van), a népfront tag­jainak beszámolója (amely nincs) nem ismeretes a széle­sebb értelemben vett töme­gek előtt, 6 hajlamosak va­gyunk azt hinni, hogy csupán egy társadalmi egyesület sze­repét tölti be. Szükségesnek tartom tehát, hogy nagymére­tű vita hangozzék el a nép­front országépítő szerepéről és a benne tömörült dolgozók le­hetőségeiről. A kikívánkozó szó. jól tudjuk, előbb-utóbb ügyi« ki­buggyan, hogy helyesen-e vagy helytelenül, az nagy mérték­ben függ attól is, hogy milyen lehetőséget adunk rá, s idejé­ben történhetlk-e. Azt is na­gyon jól tudjuk, hogy minél később, annál kevésbé helye­sen, elfojtott indulatok és problémák ritkán szülnek egészséges gondolatokat. Ez­ért sürgős, hogy halasztást nem szenvedve kezdjük meg­vitatni a magunk ügyeit, s aligha lehetne haszontalan, ha nemcsak párhuzamosan, hanem éppen megelőzve a töb­bi városokat. Ami a marxista elmélet megalapozottságát és az egyes marxista kérdések megvilágí­tását illeti, aligha hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy számos kérdés, melyek elsősorban napjainkban, s főkép a júliusi határozat óta élesen felvetőd­tek, — a személyi kultusz, a dogmatizmus, a jobboldali el­hajlás kérdései — koránt sincs alaposan tisztázva. Pedig ezen a téren is alkal­maznunk kell a júliusi hatá­rozat követelményét: A párt­nak, hogy eszmei, politikai harcát sikerrel végezhesse, kezdeményezőbbnek kell len­nie az ideológiai kérdések fel­vetésében, a dogmatizmus le­küzdésében, az önálló marxis­ta gondolkodás kialakításában, mert a burzsoé ideológiával csak az élő, eleven marxizmus szállhat szembe sikeresen, mi­vel az élő marxizmus oldalán van az igazság. Ez esetben rá kell mutatnom a szabadegyetem előadássoro­zatának hibájára: a filozófiai szakosztály részvételének, elő­adásainak hiányára. Halaszt­hatatlanul fontos, hogy * TTIT alapos teret nyújtson a marxista ideológia megismer­tetésére és arra is, hogy rend­szeres filozófiatörténeti elő­adás-sorozatot nyisson. MINDEZEKBEN, e kérdé­sek felvetésében és meg válaszolásában, nagy szerepet kell biztosítani a pártbizottság helyi lapjának, a Dunántúli Naplónak is. Az elmélqfl kér­dések felvetésében, árviták szélessé tételében elengedhe­tetlenül szükséges, hogy irá­nyító és vezető szerepet kap­jon, hiszen a dolgozó töme­gek elsősorban épp a pártbi­zottság lapjától várják, hogy megnyugtató feleletet kapja­nak kérdéseikre, Pettrieh László egyetemi könyvtáros. Géphasználatra szövetkeztek Szász! eivtáns hozta a hírt Kacsótára, a szentlőrinci föld­művesszövetkezet Igazgatósági üléséről: „Emberek, aíki köny- nyen akar boldogulni a föld­jével, az most megteheti, ki­próbálhatja!“ — Hogyan? Miként? Azt már mondták néklink eleget, hogy alakítsunk szövetkezetét vagy lépjünk be a meglévő­be! A községi párttitkár azonban most egészen másról beszélt. Először a tanácselnök asszony­nak mondotta el a dolgot és Sas Károlyné' azonnal intézke­dett. Estére egybehívták a fo­gatnélküli gazdákat — megbe­szélésre. Az elnökasszony meg a párttitkár elvtárs azt ma­gyarázta, hogy érdemes lenne a fogatnélküli gazdáknak ösz- szefogni és közösen használni a traktort, a munkagépeket, így sokat köimyitenének a mezei munkán, Kilencen-tizen mindjárt he­lyeseltek. Balogh Feri bácsi, Kovácsmé meg Csepreghiék már eddig is szántattak gép­pel. Csak jöjjön, de ne úgy, m'nt tavaly, hogy ők marad­tak utoljára. — Hiszen éppen erről van szó — érveltek a falu vezetői, — a géphasználati társulások­ban résztvevő gazdák földjeit a termelőszövetkezetiek után elsőnek munkálja meg a gép­állomás. Szerződés kötelezi a munka Jó és időbeni elvégzé­sére. Minden rendben lett volna, csak éppen a feltételeket nem tudták. Merthogy az előadó, aki a földművesszövetkezet igazgatósági ülésén a géphasz­nálati társulásokról beszélt, maga sem tudta bővebben ki­fejteni annak lényegét. Ügy határoztak tehát, hogy másnap este újra összejönnek. Addig az elnökasszony bővebben tá­jékozódik. Másnap Dömse eivtáns, a földművesszövetkezet ügyveze­tő elnöke személyesen kijött Kacsótára és elmagyarázta, mi Is az a géphasználati társulás. így már könnyebb volt a ti­zennégyre gyarapodott hallga­tóság előtt beszélni. Megtudták a kacsótai fogatnélküliek, hogy a géphasználati társulást a szentlőrinci körzeti földműves­szövetkezet szervezi; Hozzá kell fordulni minden ügyes­bajos dologban. Aki belép a társulásba, tíz százalékos fize­tési kedvezményt kap. De más előnye is van a közös géphasz­nálatnak. A gépállomás a szer­ződés értelmében a földműves­szövetkezettől követeli a mun­káért megjáró bért;;. A föld­művesszövetkezet pedig a bank szerepét tölti be és előlegezi a parasztoknak a munkadíjat. Ha tehát a gazdának éppen szűkében van a pénze, akkor várhat betakarításig és vagy pénzben vagy természetben fi­zet. Ha terményben egyenlíti ki tartozását, jobban jár. Ugyanis a földművesszövetke­zet úgy számolja el az árut, mint a többi nála értékesített terményt és az é" végén visz- szatérítést fizet utána, mely a 15—18 százalékot is elérheti. Más nem is kellett a kacsó­tai parasztoknak. Megalakítot­ták a géphasználati társulást és azt kérdezték, hogy most már mi a teendőjük? Semmi egyéb — volt a válasz — minthogy megválasztják a ve­zetőséget, amely intézi a tár­sulás dolgait. így lett a három­tagú vezetőség elnöke Balogh Feri bácsi és Balogh Vince, meg Csepreghi Júlia, a két ve­zetőségi tag; * Aztán ott nyomban tervez­getni kezdtek. Azt mondja Pető Ilonka: — Vince bácsi! A földünk úgyis egymás mellett van. Kö­zösen feszánthatja a traktor s egyszerre végez vele! Azt is elhatározták azon a megbeszélésen, hogy nemcsak talajmunkára szerződnek a gépállomással, hanem szállítást is végeztetnek vele. így nem kell betakarításkor fogatot ke­resni és uzsora árat fizetni érte. A vontatóra egyszerre két gazda cukorrépája is felfér s egy fuvarral kiviszik az állo­másra vagy az átvevőhelyre. Mindez szeptember 18 és 19- én este történt a kacsótai ta­nácsházán. Azóta csupán any- nyi változott, hogy most már engedélyezésre vár a szerződés és a működési kérelem, de az is lehet, hogy a Járási Föld­művesszövetkezeti Központ jó­vá is hagyta. No, meg kijelöl­ték a vetőgép helyét Hódolók­nál egy fedett pajtában. S most csaknem negyven hold a ka­csótai határban és a megye el­ső géphasználati társulása vám­ja az esőt, hogy megkezdje • föld közös művelését — gép. pel; Gáldonyi Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom