Dunántúli Napló, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-15 / 218. szám

N Á P r rt 1956 SZEPTEMBER IS Milyen lesz az algériai siaintum? Párizs (MTI): A francia kormányhoz közelálló Fran- ce-Soir jelenti, hogy elké­szült az algériai statútum tervezete, bár hangsúlyoz­za, hogy annak végleges megszövegezése még ezután történik meg. A lap részle­tesen ismerteti a statútum tervezetének főbb pontjait. Eszerint a statútum helyi és területi közigazgatási egy­ségeket állapit meg Algériá­ban. Ezek összességükben egy újtípusú közjogi egysé­get képeznek. Nincs külön államról szó, de ez a köz­jogi egység már nem azonos a francia megyékkel. Algé­riának kétkamarás „parla­mentje” lesz. Ennek egyik háza politikai testület mint­egy hatvan-kilencven kép­viselővel, akike't egységes választói kollégiumban vá­lasztanak meg az algériai franciák és az algériaiak. Mint ismeretes, eddig két választói kollégium volt, kü­lön szavaztak a franciák és külön az algériaiak. A „par­lament“’ másik házának egyharmada a helyi és a területi egységek képvise­lőiből kerül ki, kétharmadát pedig gazdasági érdekkép­viseletek adják. így ez a ház az európaiak többségét biztosítja. Algériának a sta­tútum végrehajtó hatalmat is ad, az algériai „kormány” feje azonban a francia kor­mány tagja lesz, éppúgy, mint a jelenlegi miniszter- rezidens. A végrehajtó ha­talom így tehát független lesz az algériai parlament­től. A statútum a külügyek, a nemzetvédelem, az igaz­ságügy és a közoktatás ügyelnek intézését nem en­gedi át az algériai „kor­mánynak”. Ezen a területen a francia szuverénitás vál­tozatlanul megmarad. Algé­ria pénzügyeit egy bizott­ság fogja intézni, párizsi székhellyel. Ebben a bizott­ságban a francia kormány képviselőié a többség. A francia kormány részé­ről a Erance-Soir közlését eddig nem cáfolták meg. Egyiptom elutasítja az újabb imperialista tervet Folytatás az 1. oldalról) mánynak úgy látszik sikerült meglehetősen esztelenül az egész Közép-Keletet ellenünk hangolni. A Közép-Keleten alig mardat barátunk.“ Nasszer elnök csütörtökön 'öbb mint egyórás megbeszé­lést folytatott Mohieddin bel­ügyminiszterrel és Abdel Ha­kim Amer tábornok-hadügy­miniszterrel az egyiptomi fegyveres erők főparancsnoká­val — jelentette a kairói rá­dió. Robert Menzies ausztráliai miniszterelnök, a Kairóban tárgyalt .ötösbizottság“ veze­tője csütörtök este a skóciai Prestwickből repülőgéppel Newyorkba utazott. Menzies néhány napig időzik az Egye­sült Államokban és mielőtt visszatér Ausztráliába, még találkozik Eisemhower-rel és Dulles-szel. A Press Association parla­menti tudósítója úgy értesül, hogy a jövő héten értekezlet­re fognak összeülni — valószí­nűleg Londonban — a csator­nahasználók szövetségébe 1a- v’asolt hatalmak. . Selwyn Lloyd már szétküldte a meg­hívókat, a válaszokat rövide­sen várják. Brentano, szövetségi kül­ügyminiszter csütörtökön a frankfurti repülőtéren, mi­előtt elutazott Párizsba, nyi­latkozatot tett. Kijelentette, hogy a Szuezi-csatömánál a helyzet „igen komoly, de nem olyan kritikus, hogy háború­ról lehetne beszélni.” Nem valóselnű, hogy Nehru a Itfizeljövő­ben az Egyesül! Államok­ba látogat A péntek reggeli angol la­pok cikkeiből és kommentár- iáiból tükröződik az a tény, hogy a munkáspárti ellenzék erős nyomása Eden miniszter- elnököt álláspontjának némi megváltoztatására késztette. A miniszterelnök ugyanis a parlamenti vitát bezáró be­szédében kijelentette, hogy Anglia első lépésként hajlan­dó a szuezi problémát a Biz- ionsági Tanács elé terjeszte­ni, holott előzőleg az ENS7 ’sénybevételét csupán mintáz erőszak alkalmazása mellett egy másik eszközt vetette fel. A konzervatív Daily Tele­graph írja: Immár világos, hogy ha Egyiptom nem engedi át a csatornát használók szövetsé­gének hajóit, nincs szándé­kunkban, hogy azonnal fegy­verrel törjünk magunknak utat a csatornán. A munkáspárti Daily He­rald azt írja, hogy „Gaitskeli állította meg Edent a háború felé vezető úton.“ A lap azon­ban hozzáteszi, hogy egy sú- ’yos veszély még mindig fe­nyeget, a miniszterelnök ugyanis fenntartja a jogot, hogy „sürgető szükség esetén 'egyverhez nyúljon.“ A Manchester Guardian bí­rálja a miniszterelnököt, mert nem hajlandó feltétel nélkü1 kijelenteni, hogy nem alkal­maz erőszakot, mielőtt az ügyet az ENSZ elé terjesztet­te. A lap most e legfőbb re­ménynek azt tartja, hogy „Anglia szövetségesei tanúsí­tanak majd mértéktartó ma­gatartást." A belgrádi rádió jelenti: A jugoszláv kormány támo­gatja az egyiptomi kormány­nak azt a javaslatát, hogy a Szuezi-csatomát használó ösz- szes nemzetek képviselőiből alakítsanak egy nemzetközi ‘áreyalótestületet, a vita tár­gyalások útján történő békés megoldására. Ujságírókörök értesülése szerint Nehru indiai minisz­terelnök csütörtökön felhívás­sal fordult Anglia, az Egyesült Államok és Franciaország kormányához és felszólította Aláírták az 1956—1957. évi magyar—osztrák árucsere'orga'mi megállapodást Uj Delhi (MTI): Nem való­színű, hogy Nehru a közeljö­vőben Amerikába látogat — válaszolta csütörtökön a hoz­zá Intézett kérdésre Laksmi Menőn asszony, Nehru parla­menti titkára — jelenti a Reuter. Barátságos légkörben foly­tatott tárgyalások utón pénte­ken aláírták az 1950—1957. évre szóló magyar-osztrák áru­csereforgalmi megállapodást. A két ország közötti árucsere­forgalom tíz százalékkal meg­haladja az előző évit. Az előirányzat szerint Ma­gyarország élelmiszereket, gyümölcs- és zöldségféléket, valamint különféle iparcikke­ket szállít Ausztriának, fű­részáru, bányafa, hengerelt­áru és gépek ellenében. A megállapodást magyar részről Nyerges János, a kül­kereskedelmi minisztérium fő­osztályvezetője, osztrák rész­ről dr. Friedrich Kudematsch ’•övetséei tanácsos Írták alá. őket, hogy vizsgálják felül a Szuezi-csatomát igénybevevő országok nemzetközi szövetsé­gének megteremtésére vonat­kozó határozatukat. Olasz hivatalos körök ag­gódnak a szuezi kérdésben hozott legújabb angol—fran­cia határozatok miatt. A Szue­zi-csatomát igénybevevő or­szágok szövetségének létreho­zására előterjesztett Eden- féle javaslatot olyan körül­ménynek tekintik, amely ki­élezi és súlyosbítja a helyze­tet. Az olasz kormány véle­ménye szerint a kérdést áz Egyesült Nemzetek Szerveze­te elé kell terjeszteni, de sem­mi esetre sem szabad egyol­dalú lépéssel vagy erőszak al­kalmazásával megoldani. Az olasz kormány, tekintettel a kiélezett helyzetre, elhatároz­ta, hogy lépéseket tesz az Egyiptomban élő olasz állam­polgárok elszállítására. Csü­törtökön már el is indult Ná- polyból az első olasz hajó. amelynek haza kell szállítania az Alexandriában élő olasz '11 ampolgároka t. A francia polgári sajtó egy része továbbra is teljes támo­gatásáról biztosítja a kor­mányt a szuezi ügyben, más polgári lapok viszont egyre Lrbh bírá’ó hangú cikket kö­zölnek a francia-angol kezde­ményezésről. A Figaro szerint „a nyuga­tiak visszavágása jól kiszámí­tott volt, természetszerűleg arra kell kényszeríteni Nasz- szert, hogy fejet hajtson és elfogadja azt, amit nyolc nap­nap ezelőtt megtagadott, vagy magára maradjon." A lap azt hangoztatja, hogy Nasszer .mindkét esetben vesztes A Franc-Tireur aztblzonyit- 1a: „Nasszer nem a béke és a háború közötti választás élőt' áll, hanem Egyiptomnak a nemzetközi együttműködés ke­retében való felemelkedést vagy elszigeteltségben bekö­vetkező csődje között kell vá- ’asztania.” A Les Echos cikke szerin viszont az amerikaiak Párizs 's London kiengesztelése cél­éból „valamiféle kőolaj Mar- shall-éervet ajánlanak, hogy '•nmek segítségével azután a Tóreménység-fok felé bonyo- ’ítsák le a forgalmat addig "míg Nasszer salát feltételei alapján hajlandó beleegyezni a csatorna újra megnyitásába lényegében ismét Nasszer- j nek van esélye a nyerésre“ vonla le a következtetést. V >T1 Erkölcs és ifjúság AGGÓDÓ ANYA VAGYOK, aki évek óta figyelem otthon, az iskolában, az utcán a fiata­lokat és gyakran kérdezem magamtól; hogyan jutott el ifjúságunk a jampecidoálig, honnan kopírozta le a lehetet­len öltözködést, a modortalan- ságot, a cinizmust? TÜSKÉS T.BOR CIKKE vá­rosszerte és gondolom megye- szerte a szülők és nevelők kö­rében élénk visszhangra talált. A szülők sok felvilágosítást, tanácsot kaptak már eddig is a szülők iskolájában neves orvosoktól, és tapasztalt pe­dagógusoktól, de a felmerült problémák továbbra Is prob­lémák maradtak. A dolgozó szülőknek ugyanis idejük és türelmük nem maradt a neve­lésre. Éppen ezért kértük az Illetékeseket, vezessék be az iskolákban a rendszeres orvosi oktatást, úgyszintén az illem­tant, a lányoknál ezenkívül a h .ztartástant és a kézimunka tanítását. A kérés azonban csak kérés maradt. Ezúton te kérj'Jk a nevelő­ket, hogy neveljék és szeres­sék a rájukbízott fiatalokat, neveljék őket odaadó, becsü­letes emberekké- Sok Tüskés Tiborhoz hasonló nevelőt sze­retnénk, akik a szülők meg­becsülésére, a nők tiszteletére, munka szeretetére, hála és kötelességérzetre neveljék a fövő nemzedékét.­Tiszai Károlyné a Bányaipari Techni­kum Szülői Munka- közösségének elnöke. * Nekem is vannak gyermekeim, magam is érzem a cikk egyes megállapításainak igazságát. Feleségem dolgozik és így bi­zony a háztartási aondok mel­lett úgy érezzük, kevés idő jut a gyermekek nevelésére, akik iskolai napközibe járnak, így reggel 8 órától az esti órákig Iskolában töltik idejü­ket. Amikor hazajönnék', már nagyon fáradtak. Otthon a szü­lőkön is látják az egész napi munka utáni fáradtságot, ide­gességet. Milyen jó lenne, ha legalább a többgyermekes dol­gozó anyák munkaidejét napi 3—6 órában állapítanák meg! így a nevelésre, a gyermek és a haza javára több gondot tudnának fordítani. Másik gondolatom: az illem­re, az emberek iránti magatar­tásra jelenleg az iskolában nincs tantárgy. Ha a szülők és nevelők elfoelaltságát fi­gyelembe vesszük, akkor lát­juk csak igazán, hogy meny­nyire szükség lenne ilyen tan­tárgy bevezetésére. Nem szolgálja a nevelést, a nemrég kiadott, de máris sok gyermek ke-ében látható Szivárvány feliratú rémregény sorozat sem. Csaknem minden számában gyilkosságok, rém­tettek olvashatók és láthatók képekkel illusztrálva; Az ifjú­sági kiskönyvtár füzetei vi­szi nt gyakran inkább felnőt­teknek való olvasmányok, mint 11—15 éves gyermekek­nek. Az utcán kolduló, csavargó gyermekek száma az utóbbi időben nagyon elszaporodott. Arra hivatott szerveinknek szeretettel, baráti szóval, az otthoni környezet megismerése és annak esetleges megváltoz­tatása útján kellene ezekkel a gyermekekkel foglalkoztok­Filmszínházaink ifjúsági műsoraiban sok a háborús dim, helyettük mefeafilmeket, tanulságos gyermekfilmeket kellene bemutatni. Nagyon szomorú, hogy legutóbb is színes gyermekfilmet hirdetett a Kossuth filmszínház és bár pergettek egy rövid félórás gyermekfilmet, de. előtte más­fél órán keresztül két olyan balett filmet mutattak be, me­lyek egyáltalán nem gyerme­keknek készültek. Tüskés Tibor cikkével kap­csolatban a szerkesztőség meg­jegyezte, hogy annak egyes pontjaival nem ért egyet. Mi, olvasók, szerettük volna eze­ket az ellenvetéseket a cikk megjelenésével együtt tanul­mányozni, kérjük tehát, ad­jon hangot a szerkesztőség a maga véleményének is; Berényl István a postaigazgatóság dolgozója. HA NEVELÉSRŐL BESZÉ­LÜNK, nem hallgathatunk a család körülményeiről sem. A családok anyagi helyzete nem kielégítő, sőt igen sok famí­lia gondokkal küszködik. Vé­leményem szerint a gyerme­kes anyák 75 százaléka szíve­sebben otthon maradna, de a férj keresete nem elegendő a család eltartására. Sietek hoz­záfűzni, hogy távol áll tőlem a főzőkan ál-távi at hirdetése, de egyrészt a legtöbb férfi megtanulta, hogy a háztartási munka nem gyerekjáték; más­részt nem kell bizonyítanom, hogy a nők otthonon kívüli munkáját elsősorban a család megélhetése teszi szükségessé, mondhatnám parancsolóvá. Hogy mennyi intrika, veszeke­dés, útszéli jelenet szármázik ebből, az megint tudott dolog, s ezek a jelenetek igen sok esetben a családi közösségben, a gyerek előtt játszódnak le. Hogy a gyerekek milyen él­ményt visznek masukkal, hogy milyen fosalmaik vannak a családi életről, azt útón-út­félen tapasztalhatjuk. Ha a család vállalja a ne­hezebbjét, vagyis a férj egye­dül keres, akkor bizony gyak­ran le kell mondani egy-egy kosztümről, vagy új cipőről, sőt, néha még a pohár sörről is. A nevelés mindenhol áldo­zattal járt és jár ott, ihol két- három gyerek van s az „ügye­letes napi go ’ok“ mindig ott lebegnek a levesestül gőzében. Az anyagi helyzet megjaví­tása tehát nevelési szempont­ból is nagyon időszerű feladat, azonban roppant nehéz­De a gyermekes anyákon mégis segíteni kell, ha már Egy bonni jegyzék és ami mögötte van Az elmúlt héten a Német Szövetségi Köztársaság újabb jegyzéket intézett a Szovjetunióhoz a német új­raegyesítés ügyében. Az Adenauer-kormány ebben ismételten megkísérli, hogy az „újraegyesítés bajnoka­ként” tüntesse fel magát. A Szovjetunióra igyekszik há­rítani a felelősséget az or­szág jelenlegi megosztottsá­gáért és a Német Demokra­tikus Köztársaságról tovább­ra is úgy beszél, mint a „szovjetövezetbeli kormány­ról”, mint az „úgynevezett NDK-ról”. Gromíko szovjet kttlügy- miniszterhelyettes, Haas moszkvai nyugatnémet nagy­követ előtt kifejtette kor­mányának álláspontját, fel­hívta a Szövetségi Köztár­saság illetékes köreinek fi­gyelmét arra, hogy a jelen helyzetben — amikor két Németország, méghozzá két egymással szögesen ellenté­tes gazdasági, politikai be­rendezésű német állam léte­zik, — lehetetlen az újra­egyesítés megvalósítása a Német Demokratikus Köz­társaság és a Német Szövet­ségi Köztársaság kormányai­nak előzetes tárgyalásai és megegyezése nélkül. Elkép­zelhetetlen, hogy az NDK dolgozói feladják “öbb mint tíz év alatt kiharcolt politi­kai és gazdasági vívmányai­kat, elképzelhetetlen, hogy belenyugodjanak abba, hogy a gyárak, a földek ismét a trösztvezérek, a porosz jun­kerek birtokába kerüljenek, s legelemibb szabadsánjogal- kat olyan durván lábbal ti­porják, mint ahogyan a bon­ni államban a Kommunista Párt és más haladó szerve­zetek betiltásával teszik. Ezért van szükség a két német kormány közvetlen érintkezésére. A német újra­egyesítés útja nem a két Né­metország automatikus egy- beülesztése, az újraegyesítés csak alapos, átgondolt, kö­rültekintő munka eredmé­nyeként a kölcsönös jóindu­lat szellemében lehetséges. Az Adenauer-kormány nem akar tudomást venni a Német Demokratikus Köz­társaság létezéséről. Az NDK azonban nem fikciólétezése a Német Szövetségi Köztár­sasághoz hasonlóan függet­len, szuverén államkén*, megmásíthatatlan tény. amit az is bizonyít, ho'-t már igen sok állam tart fenn ve­le diplomáciai, gazdasági és kulturális kapcsolatokat S ezt a tényt ma már mind többen ismerik fel a Német Szövetségi Köztársaságban, sőt magának az adenaveri kormánykoalíciónak a b--- keiben is. Mind többen éb­rednek annak tudatára, b-ny a bonni kormány a miVta- rizmus feltámasztásé*-le meggyorsításával, a két Né­metország közötti tárgyalá­sok előli merev elzárkózá­sával — minden jegyzék és szóbeszéd ellenére — nem gyorsítja meg, hanem ellen­kezőleg, szinte lehetetlenné teszi a német kérdésnek á régóta vajúdó és az európai béke és biztonság szempont­jából oly fontos problémá­nak belátható időn belüli megoldását. Bandit ítéli el a Itg'e'sl) bírság A népi demokratikus ál­lamrend ellen szervezkedő 17 tagú csoport bűnügyét tár­gyalta az elmúlt napokban a legfelsőbb bíróság. Sulyan- szky Jenő. a csoport vezetője egykori hadapródiskolás nö­vendék, magasrangú volt hor­thysta tisztek gyermekeiből szervezte meg a csoportosu­lt. Azt tervezték, hogy eset­leges külső imperialista be­avatkozás esetén fegyveres se­gítséget nyújtanak népi de­mokratikus rendszerünk meg­döntésére. Ennek érdekében fegyverszerző, hamis igazol­ványt készítő és más hasonló csoportokat hoztak létre. Mi- kofalvy Ferenc, a fegyverszer- rfi csoport vezetőjének irányí­tásával konkrét intézkedése­ket is kidolgoztak fegyver és lőszer beszerzésére. Az így szerzett fegyvereket elrejtet­ték. A csoport tagjai kö?ül töb­ben, Sulyanszky Jenő, Miko- fa'vy Ferenc, Magos János és Bánáthy Imre kémkedésre is vállalkoztak a Szabad Európa Rádió részére. A vádlottak többsége mun­kahelyén ellenséges magatar­tást tanúsított. Néhányan kö­zönséges bűncselekményeket is követtek el. Egy Császkó- "zi László nevű, volt hadap- rődiskolás például a gondjai­ra bízott gépeket szándékosan megrongálta. A legfelsőbb bíróság Su- 'vánszkv Jenőt 13 évi, Miko- falvy Ferencet 9 évi, Magos Jánost 8 évi, Császkóczi r észlót 7 évi, társaikat pedig 3-től hat évig terjedő börtön- büntetésre ítélte. Az ítélet jog­erős. kénytelenek a háztartás mel­lett kenyérkereső munkával is foglalkozni. Reggelenként gyakran látok alvó gyereket vivő asszonyokat. Nem hiszem hogy a termelést veszélyeztet­né, ha ezek az anyák mond­juk egy órával később menné­nek a munkahelyükre, hogy ne kelljen a pici gyereket reg­gel 0—7 órakor felébreszteni. Vagy, ha ezt zavart okozna a munkahelyen, hát egy órával hamarabb mehessenek haza. Tudom, hogy ez a kedvezmény — akármilyen paradoxul hang­zik is — hozzájárulna a Jobb, lelkiismeretesebb munkához! A szülök elfoglaltsága, zak­latott lelkiállapota már köz­hely, de azzal a gondolattal mégse lehet megbékélni, hogy a szülőknek nincs idejük, nem érnek rá törődni a gyerekek­kel. A szülők felelősségét sem­mivel sem lehet menteni. Nem lehet hallgatni arról, hogy az elfoglaltság mellett bőven jut idő még a kalandokra is! A válóperek szomorú statisztiká­ja elég btzonyiték erre. Nem hiszem, hogy a hódítható asz- szony, vagy a szoknyavadász férfi jó példát mutathat. Jót, sajnos nem, de kővethetőt ép­pen eleget mutat. Vagy ha már a példánál tartunk: mi lenne, ha a vaskos trágársággal öt­vözött káromkodások túltelje­sítését nem szorgalmaznák annyira a felnőttek?! <1 A szülőben él valami lázas, szinte dühödt elszántság, hogy gyereke minden igényét ki­elégíthesse, s teszi ezt azzal a megokolással, hogy neki csak nagyon kevés jóban volt ré­sze. Ez a törekvés amennyiben helyes, annyiban káros is lehet, mert a gyerek a végén már nem ismer határt; követelőző lesz, ami a minősíthetetlen pökhendiséggel, az értékek há- nyavetí, cinikus lebecsülésével, a nő prédává alacsonyításával jár együtt, amivel napjaink­ban lépten-nyomon találkoz­hatunk. A gyerek „intenzívebb“ ne­velését a szülők különböző korhatárnál kezdik. Legtöbben a gyerek értelmének nyilado- zásával fognak hozzá a komo­lyabb pedagógiához- Egy néhai való atyai barátom erre azt mondta: „A gyereknevelés ak­kor kezdődik, amikor az asz- szony érzi, hogy édesanya lett.” Nem vagyok licitáló termé­szetű, de a nevelés megkez­dését még előbbre teszem. A gyűrűváltás idejére! Pákolitz István Ha igaz az, hogy a kor er­kölcsét mindig a nő irányít­ja, akkor asszonyaink és lá­nyaink sokkal nagyobb fele­löo-ésgel gondoljanak erre: sokkal büszkébbek legyenek rá, hogy ők hordják szívük alatt az emberibb jövendőt! Jm Az erkölcs és ifjúság cím­mel kezdett sajtóvitához igen sok olvasónk ’ ’ött szerkesz­tőségünknek hozzászólást, vita cikket. Ezeket az írásokat a beérkezés sorrendjében szom­batonként közöljük és legköze­lebb eleget teszünk Berényi István kérésének is: a szer­kesztőség tagjai, a vita veze­tői is véleményt nyilvánítanak. Eddig azért nem adtunk han­got a szerkesztőség állásfogla­lásának, hogy a vita szabad ’égkörét ne befolyásoljuk. Szerkesztőség v

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom