Dunántúli Napló, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-12 / 215. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! DUNÁNTÚLI Villány — és a határozat NAPLÓ A BAR.ANYA MEGYEI PA'RTÜIZOTUa'ü FS A MEGYEI TANÁCS LApj XIII. ÉVFOLYAM, 215. SZÄM ARA 50 FILLÉR SZERDA, 1956 SZEPTEMBER 12 Építőmnnliásokat bér Mohács-sziget Még nyárias erővel tűz a nap, de ereje egyre lanyhul és minden nap rövidebb egy kakaslépéssel. Szeptember kö­zepén járunk s ez arra figyel­meztet bennünket, hogy mind nehezebb lesz az ideiglenes fe­dél alatt lakó szigetiek hely­zete, sürgős, halaszthatatlan feladat az árvíz által tönkre­tett mohácsszigeti települések újjáépítése. Mindeddig az új­jáépítendő házaknak mintegy fele készült el, ha beleszámít­juk a tető al t nem került, de épülő házakat is. Két hónap van már csak az építkezés be­fejezéséhez: november 7-rc állnia kell valamennyi szigeti árvízkárosult lakóházának, hogy a hideg tél már biztos fedél alatt találja a családo­kat. Mi az oka annak, hogy az újjáépítés nem halad a várt és tervezett ütemben? Köny- nyű lenne azzal elintézni a kérdést, hogy a nyár folya­mán, közvetlenül az árvízve­szély megszűnte után egyik szerv ezzel, a másik azzal mu­lasztott vagy hibázott. Azok azonban, akik hibáztak, vagy késedelmeskedtek, frissiben megkapták érte a bírálatot, s ma már áfet kell mondanunk, hogy ki-ki megtette a magáét. Megtette a magáét a DISZ azzal, hogy fiatalok ezreit mozgósította az építkezés szín­helyére és az ifjúsági munka­csapatok építőanyagot gyártot­tak, szállítottak, követ termel­tek és homokot bányásztak, dícséretreméltóan megálltak a helyüket. A minisztériumok és vállalatok is elhárították már a legtöbb nehézséget és az építőanyag — a szigeti raktá­rakban fekvő és könnyen hely- színreszállítható harmincezer tonnányi építőanyag kivételé­vel — szinte teljes egészében ott van kéznél, a beépítendő telkeken. Már csak az kell* hogy hozzáértő és szorgalmas kezek falakká, lakóházakká rendezzék a tégla, habarcs és betontömeget. Ma már csak azt mondhatjuk, hogy egyedül itt a hiba. Kevés a hozzáértő kéz, kevés a szakmunkás. A most ott dolgozók éjt nappallá téve is aligha íejezik be mun­kájukat határidő előtt, bár ezt nem csupán képletesen értjük, mert remény van arra, hogy hamarosan lesz villanyvilágí­tás a négy fontosabb, épülő településen és valóban lehet éjszaka is dolgozni. Több építő szakmunkás kell, számszerint legalább még háromszáz. A sziget ma már nem áldo­zatokat kér. Dolgozó népünk az önként adott anyagi támo­gatással, ifjúságunk az önként és lelkesen végzett társadalmi munkával már sokat tett az árvízkárosultakért. Most már csak az kell, hogy a ma ott dolgozókon kívül még három­száz építőmunkás jelentkezzék és 9, 12 forintos — igen jó ke­resetet jelentő — norma óra­bér ellenében résztvegyen a szigeti házak felépítésében. Van megfelelő szállás és ked­vezménycsen elegendő élelem, sőt a Helyreállítási Bizottság még arról is gondoskodik, hogy a távolabbi munkahe­lyekre autóbusz vagy személy- gépkocsi szállítsa ki a dolgo­zókat. Sürgős a szigeti lako­sok mielőbbi fedél alá jutta­tása és aki ebben segíteni akar, a jó kereseten kívül más kedvezményeket is élvezhet. Ilyen feltételek mellett há­romszáz építőmunkás toborzá­sa nem is lenne különösen nagy feladat. Megyénkben azonban — és másutt is, or­szágszerte — más nagy és fon­tos építkezések is folynak, s ezek hosszabb ideig tartó biz­tos munkát nyújtanak építő-, munkásainknak. Ezért azok-j hoz szólunk, akik a követkézé: két hónapra akadály nélküli eljuthatnak a szigetre. Épít«'! kisiparosok és tanoncaik: akiknek jelenleg nincs egész; erejüket igénybevevő munka-1 juk, álljanak be erre a két hó-: napra a mohácsszigeti építőki sorába. Az üzemek, állami! gazdaságok karbantartó kő-j művesei, akiknek nincs ha-j laszthatatlanui sürgős felada-: tűk, töltsék fizetett vagy fize-j tés nélküli szabadságukat aj szigeten, hogy fedél alá segít-j sék az árvízkárosultakat, egy-i úttal a több keresettel segít-j sék saját családjukat. A válla-j latok vezetői tegyék ezt lehe-j tővé számukra. Pillanatnyilag; munka nélkül várakozó, mun-j kát kereső építő szakmunká-í sok is azonnal munkaalkalom-; hoz juthatnak a szigeten. Aj leendő „Ifjúság falva", a le-j rombolt Homorúd község vár-j ja a hozzáértő szakmunkáso-j kát. A sziget újjáépítésére jej lentkezett fiatalok és helybelfj lakosok azonnal és készsége-j sen sietnek a szakmunkások j segítségére, hogy minél gyor-j sabban haladjon az építkezés | Reméljük, hogy a sürgető] szóra mihamar sok építőmun-j kás jelentkezik Mohácson, a! Széchenyi tér 12. szám alatt ; de addig sem várunk tétlenül.] A honvédelmi miniszter 28; szakképzett katonát küld, az] építésügyi miniszter sgy-egy: hetes gyakorlati munkára] küldi az építőipari technikum] hallgatóit, számítunk az MTI! tanulóinak segítségére is. Min­den lehetőséget meg keli ra­gadnunk arra, hogy az árvíz­sújtotta szigeti lakosok no­vember 7-ig átvehessék új vagy helyreállított lakóházai­kat, majd gazdasági épületeik is határidőre elkészüljenek. A legfontosabb azonban: sürgő­sen minél több építő szak­munkást a szigetre! Géptársulási szakcsopor­tot szerveznek Babarcon Babarcon két héten belül géptársulási szakcsoportot szervez a földművesszövetke­zet. A szakcsoportot egyéni­leg dolgozó parasztokból ala­kítják meg, akik a többter­melés érdekében gazdasági gépeket szereznek be és ezek kel művelik meg saját föld­jeiket. Baranyai tsz-tagok külföldi tapasztalatcseréje A nagyhajmási December 21 Termelőszövetkezet hu­szonegy tagja kedden érke­zett vissza Csehszlovákiából. A tsz tagjai két hetet töltöttek az Érsekújvár közelében lévő Negyed község termelőszövet­kezetében. Rövidesen a ka- posszekcsői Táncsics Terme­lőszövetkezet több tagja is Csehszlovákiába utazik ta­pasztalatcserére. Villányban manapság bor­ról beszélni annyit tesz, mint akasztott ember házában a kötelet emlegetni. Egy nyár­éji jégverés jóvoltából a gyors október alighanem szüret nél­kül iramlik el a Feketehegy és a Csillagvölgy fölött. Tűz a nap, de nem növeszti az f oportó sötétkék bogyóinak cu­korfokait, mert a tőkéken 1 nem maradtak fürtök. Tűz a nap, de csak a letördelt hajtásokat, a szétszaggatott leveleket szárogathatja ropo­gósra, mert ami itt életet, örömet és pénzt jelentett, — a szőlő — egy évre elalélt a természet iszonyú csapása alatt. Am, mi mégis a szüretről, a szőlőről beszélgetünk a vil­lányi bortermelés vezető em­bereivel. Akár Keményiczki Józsefé a szó, aki a helybéli Uj Alkotmány Termelőszövet­kezet elnöke, akár Veres De­zső beszél a szakcsoportba verbuválódott egyéni szőlős­gazdák nevében — az idei szüret gyászos képeit elmos­sák az eljövendő októberek teli puttonyos, teli hordós re­ménységei. A Minisztertanács határozatának lencséjén ’-e- resztül biztatóan rajzolódik meg e történelmi borvidék holnapja s holnaputánja is. Idén még egész Villányban hétszáz négyszögölön telepí­tettek új szőlőt. Hétszázezer is kevés lett volna, hisz már csupa negyven-ötvenesztendős vén tőke sorakozik csak a sok rosszat megért hegyolda­lakban, de a paraszt és az élet számok Minek telepítsek, hisz haszna csak nyolc év múlva térül meg?! Viszont 1964-ben én már régen belé­pek a termelőszövetkezetbe, ahol szőlőmért annyit adnak csak, mint a kukoricaföldért. Minek izzadjak akkor, s mi­nek fáradozzak? Metszették hát hosszú szálvesszőre és ki- uzsorázták a tőkét, hogy mi­re a jóformán ingyenes át­adásra sor kerül — addigra kifacsarják belőle az utolsó szikra hasznot is. Legyen bár­mekkora népgazdasági kar — a gazdák csak máról-holnapra élő kalkulációja másra nem is vezethetett. Uj módon számolni csak most a határozat után kezd néhány ember. Ha én annak­idején belépek a termelőszö­vetkezetbe — a határozat ér­telmében ugyanúgy pénzt ka­pok szőlőmért, mintha elad­nám valaki magányosnak. Mi­nél újabb telepítés, minél ke­vesebb tőke hiányzik belőle, — annál többet. Az én érde­kem ezután tehát nem az, hogy kiraboljam a szőlőt, ha­nem telepítéssel, pótlással egyre-másra gyarapítsam! — Talán nem is tudjuk most mindjárt felmérni, hogy mekkora követ hengerített el ez a rendelkezés Villány kör­nyékén a szövetkezés elől, ahol az embereknek mindene a szőlő. Kemenyéczki elvtárs ugyan­azt mondta, amit most Veres Dezső, — de benne már hosz­szabb lejáratú terveket is kiJ kovácsolt a határozat; Nem hagyjuk kárbaveszmi a körJ nyék törkölyét és gyümölcs* cefréjét — mondja, — hanem pálinkafőzdét építünk jövő*' re, ahol lepároljuk az egyé­niekét is. — Ha pedig az ál­lami gazdaság hozzájárulna ehhez, akkor az ő palackozó üzemükben a szakcsoporttal közösen ‘lepalackoznánk és butéliában hoznánk forga’om- ba márkás vörös borainkat» Ami pedig a szabad adás-vé­telt illeti, csak egy példát hir­telen. A Borforgalmi egy hek­tó sillerünkért hétszáz forin­tot adott. Saját kimérésünk­ben már ezret kaptunk érte, de kocsmában ennek duplá­jába került. Az itta meg a le­vét a közbeiktatott kereske­delmi vállalatoknak, aki a bort megitta. Meg mi. Hanem ezután, ha közvetlenül is el­adhatjuk a vendéglőknek, jót* ban járnak a borivók és a bortermelők is. — Ami meg minket illet, — veszi át a szót a beszélge­tés befejezésekor Veres De­zső — mi a szakcsoportban már régen fontolgattuk, hogy valamilyen magasabb szövet­kezeti formába megyünk át, ahol jobban megoldhatjuk bo. raink értékesítését is. Vártuk ezt az új rendelkezést és meg­vitatjuk, hogy termelőcsoport­tá szerveződjünk-e, avagy ki­mondjuk az első villányi bor­termelő szakszövetkezet meg­alakítását! Pécsi gyUmölcsszállító kosár Londonban A Baranya megyei Házi­ipari Szövetkezet nemcsak a lakosság, hanem a külföld ré­szére is termel. A harmadik negyedévben a szövetkezet 20 ezer gyümölcsszállító kosarat készít exportra. A kosarakat átadja a Baromfi-Zöldség Gön­gyölegellátó Vállalatnak, mely azt Párizsba, Londonba és egyéb nyugati városokba szál­lítja. összeírják a gyümblcsfa- és szőlőoltvány rendeléseket Baranya megyében a kör­zeti földművesszövetkezetek megkezdik • a, lakosság gyü­mölcsfa és szőlőoltvány meg­rendelések összeírását. A Ba­ranya megyei Mezőgazdasági Termékeket Értékesítő Szövet­kezeti Központ (MÉK) termel­tetési csoportja az összeírás alapján gondoskodik arról, hogy a gazdák az igényelt gyümölcsfa csemetéket és sző­lőoltványokat 1957 tavaszán megkapják. Halálos szúrkálás Oroszlón Halálos kimenetelű szúrká­lás történt Oroszló községben. Sóvári János kőműves és Pántya József kőműves a kocsmában italozás közben összeszólalkoztak. Amikor el­hagyták a kocsma helyiségét, Pántya József késsel hátba- szurta Sóvárit, aki a helyszí­nen meghalt, öt megyére terjeszti ki működését a Történelmi Társulat Déldunántúli Csoportja A Magyar Történelmi Tár­sulat Déldunántúli Csoportja a Déldunántúl területén to­vább terjeszti működési kö­rét. Szeptember 23-án meg­alakítja Zala és Veszprém megyei csoportját Keszthely székhellyel. Ezzel a Magyar Történelmi Társulat Déldu­nántúli csoportjának működé­se összesen öt megyére: Tol­nára, Baranyára, Somogyra, Zalára és Veszprém megyére terjed majd ki. Nemzetiségi tanszéket létesítettek a Pedagógiai Főiskolán A Pécsi Pedagógiai Főisko­lán ez évben nemzetiségi tan­székeket is létesítettek. Jelen­leg német és délszláv tan­szék működik. A német tago­zatra >— amelynek tanszék- vezetője dr. Varga Károly fő­iskolai tanár ‘— egyelőre tíz hallgató iratkozott be. Rövi­desen megkezdi működését a délszláv tagozat is, amelyre tizenhárom hallgató iratko­zott be; A délszláv tagozat hallgatói, a leendő tanárok a pécsi délszláv tanítási nyelvű iskolában folytatnak majd tanári gyakorlatot fi ^4­Korszeri üzemi étkezdéi kaplak a pécsi postások A pécsi postás dolgozók üzemi étkezdéje eddig két kis teremben működött, ahol mind össze negyvenketten fértek el, illetve szorongtak.- Most 240 000 forintos költséggel, kor­szerű, új üzemi konyhát és 140 személyes étkezdét létesí­tettek, ahol naponta 400 postás kultúrált környezetben, hófe- I majd; hér terítővei borított, őszi rózsákkal díszített asztaloknál étkezhet. Az új üzemi étkezdét, ünnepélyes keretek között hét­főn délben adták át rendelte­tésének. A volt üzemi étkezde helyiségéből 50 személyes tan­termet létesítenek, amit postás oktatási célokra használnak A bányavidéki hdsboltokat is ellátják sertés- és marha belső részekkel Pécs város első kerületi ta­nácsának végrehajtó bizottsá­ga kedden délelőtt ülést tar­tott. Az ülésen a pécsi szén­medence bányászainak azzal a kérésével foglalkoztak, hogy ne csak a belvárost, hanem a bányavidéket is lássák el ser­tés és marha belsőrészekkel: éleget tesz a bányászok kéré­sének és kijelölte azokat az üzleteket, ahol a fenti árukat forgalomba hozzák. Eszerint szeptember 13-ától, csütörtök­től kezdve Ujmeszesen a 26- os, Fehérhegynél a 66-os, a Hősök terén a 17-es, Pécsbá- nyatelepen pedig a 16-os szá­mú húsboltban árusítanak majd sertés- és marha belső- részeketj A kulturális nevelőmunka a SZOT teljes ülésének napirendjén A SZOT IX. teljes ülésén kedden délelőtt folytatódott a hétfői vita. A felszólalások után Gáspár Sándor, a SZOT elnöke válaszolt a kétnapos vitában felmerül t kérdésekre. A teljes ülés ezután néhány szervezeti kérdést tárgyalt meg. A tanácskozás résztvevői egyhangúlag a SZOT elnöksé­gének tagjaivá választották Bugár Jánosnét, az Országos Béketanács titkárát, valamint Horváth Zoltánt, a Népszava főszerkesztőjét. Bugár János­nét az elnökség titkárává is megválasztották. A délutáni ülésen Cseterki Lajos, a SZOT titkára mon­dott beszámolót a szakszerve­zetek kulturális nevelőmunká­járól; Szakszervezeteink, amelyek ma már átfogják az egész munkásosztályt, felelősek az uralkodó munkásosztály és ez­zel együtt egész népünk kul­turális színvonaláért — mon­dotta. — A szakszervezetek szerepe a kulturális színvonal emelésében magába foglalja a dolgozók általános műveltsé­gének szélesítését, 6zakmaj képzettségének és öntudatá­nak fejlesztését; A szakszervezetek kulturális nevelőmunkája mindenekelőtt az üzemekben és az intézmé­nyekben szervezett kulturális tömegmozgalmat jelenti — ál­lapította meg Cseterki Lajos. A szakszervezetek kulturá­lis munkája kettős: egyfelől saját eszközeik felhasználásá­val irányítják a dolgozók ön­tevékeny mozgalmát, másfelől az állami intézmények és a hivatásos művészek segítsé­gével szervezik a dolgozók kulturális igényeinek kielégí­tését; Cseterki Lajos ezután a szakszervezeti kulturális tö­megmozgalom eredményeiről szólt, majd a kulturális neve­lőmunka legfőbb problémáit elemezte; A vitán résztvett Darvas József népművelési miniszter. Kállai Gyula, a Magyar Dol­gozók Pártja KV kulturális osztályának vezetője. A beszá­moló feletti vitában felszólalt Darvas József népművelési miniszter is. A beszámolóval egyetértve megállapította: az elmúlt évek szakszervezeti kulturális mun­kája valóban nem volt ered­ménytelen, de a hibás szem­lélet következtében rengeteg pénz veszett kárba, sokáig vé­geztek kirakatjellegű népmű­velési munkát; A miniszter ezután elemezte a munkásosztály soraiban a felszabadulás előtt és a fel- szabadulás után végbement kulturális fejlődés néhány kér­dését és rámutatott: a felsza­baduláskor megvoltak a csírái a munkásosztály nagyszabású kulturális forradalmának, a lehetőségekből azonban saj­nos csak kevés valósult meg. A kulturális munkát hosszú éveken át nagymértékben le­becsülték — elsősorban abból a szempontból nézték, hogyan 'amogatja a termelés mpi fel­adatait; Nem vették észre, hogy éppen a művelődés se­gítségével formálhatják at mélyrehatóan, belülről a dol­gozó eniieo — és végső fo­kon ez az új, műveltebb em­ber áll jobban helyt munká­jában is. Szólt a rmlifzter arról, ivigv a jövőben a népművelési munkára előirányzott kereke­ket az igazi értékek terjesz­tésére kel; felhasználni első­sorban. Természetesen főm-« u. öntevékeny művészeti cso­portok munkája, de heiyteien aránytalanul nagy összegeket fordítani ezek oktatására, fel- szere’ésére, stb. Szólt ariólj hogy népművelési munkánk­ban az eddiginél jóval töobet kell foglalkozni az ifjúsággal, jobb, szélesebbkörű munkára van szükség a gépállomásokon is. Befejezőben hangsúlyoz­ta: ideje már véget vetni a SZOT és a népművelési mi­nisztérium közötti ha'őskori vitáknak ■=— a két szervnek együttműködve, egym-st se­gítve kell dolgoznia népünk műveléséért, . — —■—*-------------------------------------------------- i Ha lló, itt a Mars! • * \ Hej de mérgelődhetnek most a csillagászfeleségek! Amint j elképzelem, férjük a távcső mellett reggelizik, ebédel, vacso- j rázik és éjszakázik, nappal pedig a fényképészeti laboratóriu- | mák sötétjében tanyázik. De ugyan, ki lehet az a lény, akit még a jó feleségnél is j jobban szeretnek? A Mars! A római hadisten csillaga, Verne j Gyula, Alexe j Tolsztoj és még egy sereg álmodozó ihlető je — j Mars, a lámpásként ragyogó vörös bolygó. íme, vége lett már a Leőwey gimnáziumban tartott csil- ; lagászati előadásnak (ami nagyon színvonalas volt, egy hi- \ bával: hosszan beszélt a Földről, semmit se a Marsról) és ! vagy nyolcvanadmagammal felfelé ballagok a végetnemérő ; lépcsőtengeren. Már a tetőteraszon vagyunk, kitágul a lát­■ határ, nyugaton felragyog a zöldesen, viliódzó Petőfi-mozi fé- j nye, meqlátjuk a felhők között bujócskázó holdat, fejünk fe- I lett pedig, ahol tiszta az ég, feltűnik a csillagok milliárdjai- j val teleszórt égboltozat. Ám minket csak a Mars érdekel, amely j egész közelinek látszik, szinte itt van előttünk. Igaz, mi is az ! az 56—57 millió kilométeres távolság, amikor olykor-máskor j többszáz millió kilométerre van tőlünk, és még az se sok, ha j elgondoljuk, hogy számtalan égitest olyan messze esik tőlünk, : hogy évek alatt ér hozzánk a másodpercenként 300 000 kilo- \ méteres sebességgel száguldó fénye? Csillagászati méretekben l számolva: nem sok. | Végre, Tóth László, a TT1T csillagásza megcélozza bolygón- j kát ágyúhoz hasonló távcsövével és belepillanthatok. Mint a j laikus általában, arra számítottam, hogy talán még azokból a \ titokzatos csatornákból is meglátok valamit. A szerkesztőség- \ be érkező táviratok hizlalták ilyen vérmesre a reményeimet. [ Azt írják, hogy a kazah és harkovi csillagászok hósapkát, szá- ; guldozó porfelhőt és növényzetre valló színeződéseket észlel­■ tek, hogy a cataniai obszervatórium óriási és egyre növekvő : hasadékot fedezett fel a Mars déli jégtalcaróján. De én bizony ; semmit se láttam ezekből, mert a mi kis távcsövünket mégse ■ mérhetjük a kazahsztáni, vagy az Etna melletti cataniai ■ „nagyágyúkhoz!“ Mégis érdekes volt a Mars, amikor vagy : húszfil'.érés nagyságúra nőtt hirtelen s a távcső lencséje itt- : ott kélces-zöldesrc bontotta vörös fényét. Nem bántam meg, • hogy elmentem és azt hiszem senki se bánja meg ha elmegy, : mert legközelebb csak 15 év múlva láthatjuk közelről nap ■ „családapánk“ kilenc „gyermekének1 egyik kisebbik „fiát”, a • Marsot, m

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom