Dunántúli Napló, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)
1956-09-11 / 214. szám
! t#56 SZiPTTWnifP ii M * p r ^ 8 A kormány tagja mert Molnár Erik külföldöv Ébred a város, tő háromezerhatszázszor marTele volt az asztala. Töltőtollat, ceruzát, jegyzetfüzetet, papírvágókést, tintát, öngyújtót, cigarettát, kulcsköteget ét végül másfél kiflit láttam ott. Egyenes sóskiflik voltak, az egyiket félbehagyta. O az asztal mögött ült, a szemüvegét törölgette és két emberrel beszélgetett. Ha jól emlékszem, pedagógusok voltak s valami iskolaügyön vitáztak Gregor Sándor sí'di képviselővel. „Él tűntek a távolságok Már elmentek a pedagógusok s nevetve mesélte az „asztalösszehúzás" történetét. — Olyan volt eddig a képviselői beszámoló, mint egy gyűlés. A képviselő beszélt, az °mberek hallgattak, a képvi- s tt5 az asztalnál állt, az emberek ültek. Néhány méter volt csak közöttük a távolság, de vagyon sokat jelenteit ez a pár méter... Annyit, hogy csak néhány formális hozzászólást hallottam és vége >est mindennek. Augusztus hetedikén viszont, a Sugusz*vs hetedikén délután valahogy igv történhetett: odament hozzá a Hazafias Népfront járási titkára, aki egyben a felesége is és megszólította: — Te Gregor, nem lesz ez így jól!... Húzzuk össze az asztalokat!. s« — Jó, húzzuk össze. Legalább eltűnnek a távolságok!... Este nyolc órakor csipkés Ürítővel letakart négyszögbe rakott asztalokhoz gyűlt a vendégsereg. Egészen „tanácskozási” jellege lett a dolognak! S bát bor vagy valami szívderítő itóka nem volt, mégis vidám volt a hangulat. Gregor Sándor ugyanis nem tartott részletes beszámolók hiszen járási ügyész, iskolaigazgató és más értelmiségiek ültek mellette, akik olvasták az újságban, hogy mi történt c parlamentben... Inkább érdekes epizódokról mesélt, mint például az elnöki csengőről... — ..Az országgyűlési csengő szava azt jelenti: csend legyen! ... Nos, én ezt a csengőt hét éven át csak az ülésszakok megkezdésekor hallottam. Most’ Gyakran megszólalt, mert néhány képviselő — nem tudva pontosan, mit jelent az interpelláció — *«' hogyse akarta befejezni „kiselőadását.” Úgy kellett okét „lelőni!” De nem baj, majd megtanuljuk .;; ■ Ezen derültek az emberek. „Nagyon csodálkoztam,..*' Nemcsak Sásdon tartott „beszámolói ankétokat”, hanem Mágocson, Kaposszekcsőn és Bakóczán is. A „távolságokat" mindenütt eltüntették és valóságos kérdészuhataggal árasztották el: — Hogyan készülnek az interpellációra? — Elmehetnek-e a járás vezetői is az országgyűlésre? — Milyen lesz a legközelebbi választás? — A csatornázásokkal fog lalkozták-e 7 — Azt írja az újság: a képviselő a kormány tagja. Hogy értsük ezt? — Milyen oktatásügyi intézkedések várhatók?.-.-. — Igen, foglalkoztak a csatornázásokkal. Oktatásügyi intézkedések voltak, vannak és lesznek is még ... Legközelebb területi választás lesz és nem lajstromos... A járás vezetői is elmehetnek az országgyűlésre, majd szerzek belépőjegyet ... Miért a kormány tagja a képviselő? Hát ez elég nehéz kérdés ... Volt valamikor negyvenkilencben Szigetváron egy képviselő, ha jól emlékszem, Németh Ká- rolynak hívták. Németh Károly többször mondogatta, hogy a képviselő a kormány tagja, amiért mi szerénytelennek tartottuk, holott jól beszélt. A Szovjetunióban a Legfelső Tanács tagja — aki a mi képviselőnkhöz hasonló, — a kormány tagja, és nálunk is ilyen szellemben írja az alkotmány, csak nem vettük észre. Pedig a képviselő, akire olyan felelősséget rótt a nép, hogy ország sorsát eldöntő törvényeket és ötéves terveket szavaz meg, aki a két ülés között széles jogkörrel felruházva intézkedik, részt- vesz az ország kormányzásában, a kormány tagja is ... Levette szemüvegét és maga elé tette az asztalra. Amint gondterhelt homlokára pillantottam, elmosolyodtam: — Amint látom, nemcsak nehéz, hanem izzasztó volt némelyik kérdés, nem? — Van benne valami. De azért nem mindegyik volt olyan. Ellenben érdekesek, azok akadtak szépszámmal. Dr. Baróth Ernő például.. s Dr. Baróth Ernő járási ügyész azt kérdezte: „Miért hiányzott Molnár Erik az országgyűlésről? Hol volt, hál nem kellett volna ottlennie?” —‘ Nagyon csodálkoztam. Hát még ezt is észreveszik az emberek? Nekem fel se tűnt, járt és a hét év alatt megszoktam, hogy ha valaki jtt van, akkor ott van, ha nincs ott akkor nincs ott — hiszen akkor is akadhatnak sürgős államügyek ... Milyen figyelmesek Is az emberek! „Megtelik a tarsoly../* Csörgött a telefon. — Jó... jó... Legyen szíves nézze meg azt a maligán- fokot, később még felhívom... Köszönöm. Bakócán panaszkodtak az emberek. Nem volt meg a bor Malligand-foka, ezért búzával teljesítették a borbeadást és ugyanakkor levonták a boradót is. Órájára pillantott: — Itt két eset lehetséges: vagy nem jó a törvény, vagy rosszul hajtják végre. Ha a végrehajtás rossz, akkor változtatunk rajta, ha a törvény rossz, akkor is változtathatunk rajta, hiszen az egész falu várja a választ. Esetleg interpellálunk .;; — Vannak még ilyen inter- pellációs ügyek? — Vannak, bár nem mindegyik az... Megkérdezték például, hogy üdülhetnének-e a csoporttagok is. Hogyne! összefognak a termelőszövetkezetek, befizetnek erre az alapra egy bizonyos összeget és már építkezhetnek is Harkányban vagy a Balaton partján. Ebben az esetben tehát nem kell interpellálnunk, legalábbis nem hinném.. ■. Zsebrevágja szemüvegét. — Hanem a búzaügyben, ott már lehet. Ez Zsiga elvtársnak, a mekényesi téesz-eInök- nek és még sokaknak a kérése. Azt mondják, felesleges a búzavetésterületet előírni, úgyis a mázsa a lényeg. így nem ereznék bizalmatlanságnak a dolgot és nem lenne megkötve a kezük ... Szóval, itt már interpellálhatunk... — Sok interpellációi kérés lesz még? — Van is és lesz is... Októberben tartjuk legközelebbi országgyűlésünket, addig még sok összegyűlhet, azt hiszem, megtelik a tarsoly. -. s De már tizenkét óra, a kormány tagjának ebédelnie kell, meg vidéken is várják... így hái a tintásüveg mellé állítja papirvágókését, zsebrevágja töltőtollát, ceruzáját, jegyzetfüzetét, öngyújtóját és cigarettáját, kezébe veszi a kulcsköteget. Az egész és a félbehagyott sóskifli ottmarad az asztalon. MAGYAR LÁSZLÓ 4) szintén szólva igen-igen nehéz megállapítani, hogy tulajdonképpen mikor fekszik és mikor ébred a város, Pécs lakossága. Nahe? megállapítani, mert éjfél után két órakor a Kossuth utcán meglehetősen nagy a forgalom. Néhány perccel előbb zárt a Pannonda-bár s mo6t igyekeznek hazafelé az emberek. Ezért folyik össze az éjszaka a hajnallal, a hajnal a reggellel. Amikor a későn járó szórakozóhelyek közönsége hazafelé baktat, a vasutasok, villamos- kalauzok, vezetők, takarítónők, portások munkahelyükre Igyekeznek. Mindig forgalmasak az utcák. De az éjszakai élet nemcsak a város terein, utcáin zajlik. Reggel, amikor szatyorral, tejesköcsöggel kezükben útnak indulnak a háziasszonyok, már nyitott boltok várják őket tömve áruval, s ezeknek az áruknak nagyrésze az éjjel készült, vagy az éjjel szállították ide. A Deák utcai pékekhez ve- zet először utam. A műhely előtt vaskosarakban brikett parázslik. Körülötte forró és íullasztó a levegő. Bent a műhelyben pedig még nagyobb hőségben félmeztelen emberek dolgoznak. Naumov Jenő telepvezetőt keresem meg. Konyákig tésztá- san, lisztes arccal áll a dagasztógép mellett. Csodálkozik a késői, vagy inkább korai látogatás miatt, majd megmutatja a pékek birodalmát. Három négy helyiségből, áll a telep, s ilyenkor éjszaka heten dolgoznak bent. Legnehezebb a vetők munkája. Állnak a kemence forró torka előtt, s verejtékben úszó testte? lapátolnak megállás nélkül beidepzett gépies mozdulatokkal. Egy éjszaka kolja meg a lapát nyelét. Nem összesen, külön-külön. 1800 darab két kilós kenyeret sütnek ki a két kemencében. Megkértem a telepvezetőt, mondja el napi programját. — Reggel nyolc-kilenc fele megyek haza. Megvárom az ebédet, aztán lefekszem. Ai szom félötig. Akkor bejövök kovászolni, majd hazamegyek, s tízig-tizenegyig elvégzem az adminisztrációs munkát. Éjfélre pedig újra bejövök, s kezdem az éjszakai műszakot. — Hány éve dolgozik Itt? — Pontosan hat esztendeje, s mindig éjjel. — Moziban mikor volt utoljára? — Két évvel ezelőtt... — Színházban? — Nem emlékszem már rá... — Olvasni szokott? — Néha ... újságot. Miért nem lehet ezen vál j loztatni? Miért kell a pékeknek éjjel dolgozniok? Ha réggé' hatkor állnának munkába, dé’utánra, amikor legnagyobb a forgalom, lenne friss kenyér. A vevők is jól járnának, a pékek is. Annyi év után ők is eljárhatnának színházba, moziba, hangversenyre, könyvet, újságot, folyóiratot vehetnének kezükbe. Hiszen joguk van a tanuláshoz, a művelődéihez. Joguk? Joguk van, csak lehetőségük nincs hozzá ... Pedig csak szervezési kérdés az egész. A sütöde után a Tejüzemet látogatom meg. Peti Imre bácsi, az idős portás fogad. Mindjárt el is újságolja, hogy a jövő héten üdülni megy. Nem is akárhové, hanem Gallyatetőre. — Hány nap szabadságot kap Imre bácsi? — Huszonkettőt::: Míg beszélgetünk, gépkocsi kanyarodik a kapu alá. NéCzéh Emil és Kiss János veAz Országos Mezőgazdasági Kiállítás növény-, gyümölcs-, zöldség- és bortermesztési díjazásai Az Országos Mezőgazdasági Kiállításon növénytermelési eredményeikkel résztvevő baranyai állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és egyéni termelők közül a következők nyertek díjakat: ÖSZIARPA TERMESZTÉSBEN ELSŐ DIJAT NYERT a bólyi Kossuth Tsz 20 holdon 27,55 mázsás terméseredménnyel. AZ ORSZÁGOS BORVERSENY EREDMÉNYEI: Hegyvidéki borokkal: a Pécsi Szőlészeti Kutató Intézet, Horváth László, Darvas Tivadar (Pécs). Hegyvidéki és alföldi vörösborokkal: Villányi Állami Gazdaság (két első díj), villánykövesdi Alkotmány Tsz, • s zem a rendszámát: YM. 452-es» Ezzel a kocsival viszi Hámori József gépkocsivezető és Sasvári Ferenc kísérő a tejet Pé<'‘-bányatelepre, ök mennek először. Azért állnak ide már két óra felé. A többiek, akik Szabolcsra, meg Rácvárosra viszik a . reggelinekvalót, később jönnek egy kevéssel. Fél- óránkint állanak ide a teherautók. Később aztán, amikor világosodni kezd. .iönnek a lovasfogatok is. Ezek a városi üzletekbe viszik az árut. Hogy mennyi tejet is szállítanak így hajnalonként, azt Halmos Lőrinc kiadó mondja el. — Pénteki nap behoznak 27 —28—30 ezer liter tejet is. Ez megy ki pasztőrözés után a boltokba. Ezenkívül így szombati napon szállítunk kétezer liter fölött csecsemőtejet, aztán vajat, sajtot. — Mennyi tejszín jön be naponta? — Másfélezer liter körül. — S mennyi vaj készül ebből? — 5—600 kilő körül. Ki hinné, hogy ilyen sokat eszik ez a város? S ezenkívül mennyi hús, kenyér, sütemény, zöldség, s egyéb áru megy az üzletekbe. Hiába, százezer embernek sokra van szüksége. S most talán még százezernél is több a város lakossága. Erre legjobban a forgalomból lehet következtetni. Három négy évvel ezelőtt hajnalban sokkal kisebb volt a forgalom. Mod pedig? Még szürke az ég alja, a villamosok, autóbuszok tele vannak munkába igyekvő emberekkel. Rengeteg az építőipari munkás. A mohácsi út felé és a repülőtér iránvéba, Kővágószőllősről nem is beszélve. özömlik az ember. Mire felbukkan a pécsi házak fölé a nap, már forgalmasak, lármásak, zsúfoltak az utcák. Reggel van. Felébredt a város. TENKELY MIKLÓS TIZENÖTEZER KÖTET KÖNYV A Megyei Könyvtárhoz tartozó könyvtárak az év elejétől - ntegy 15 000 kötet könyvet kaptak. A Mohács városi és a Mohács járási könyvtárak könyvállománya az év elejétől 3 500 kötettel gyarapodott, üj könyvtár létesült A Süketnémák Intézetének Pécsi Szövetsége tagjainak eddig még nem volt könyvtáruk. A Megyei Könyvtár ötven kötetet ajándékozott a süketnémáknak. A könyvállományt a süketnémák Jókai Mór utcai klubszobájában helyezték el és szeptember elsején megkezdődött a kölcsönzés. immiimmimiTmmnimimimmnfmmTmiiTmmmm, Ezer kétszáz]komlói vá- ------------------—— járiskolast ker esek. Talán eltűntek? Igen is, meg nem is! Komlón mindenesetre nem találom őket. De lássuk a történetet. Komlón, a kökönyösi városrészben magasodik az 501-es MTH vájáriskola korszerű, hatalmas épülete. Homlokzatával a Kossuth-bán.vára néz, mellette a Béta-aknai kötélpályán szénnel teli csillék gördülnek. 1951-ben készült az Iskola s feladata, hogy falai között a komlói szénmedence üzemei részére szakképzett, munkájukat szerető bányászok nevelődjenek. Kezdetben 1 évig, később kettő, majd a mostani tanévtől már három évig tanulnak itt a vájáriskolára jelentkezett fiatálok, sajátítják el a vájármunka csin- ját-binját. 1951. óta a vájáriskolából mintegy 1500 tanuló került ki az üzemekbe. 1500 szakképzett, fiatal vájár. Milyen hatalmas erőt képviselnének, mennyi 6 zenei küldenének felszínre, ha dolgoznának! De nem dolgoznak, illetve nem a szénbányában, mert nincsenek Komlón. Azaz, hogy az 1500-ból mindössze 300-at ha találni. És a többi 1200? Hol vannak ezek a fiatalok, akiknek taníttatása egyenkint 20 ezer forintba került államunknak? — Elszéledtek az országban: fc— Sokan visszamentek szüleHol van 1200 komlói vájáriskolás ? !U1J— J-»ikhez a földre dolgozni;:: mások szakmát változtattak... — így mondja Molnár Dezső elvtárs a vájáriskola igazgatója. Hasonló a véleménye Rácz elvtársnak is, a vájárotthon vezetőjének. De miért? Miért hagyták el a bányát? Talán azért jöttek a vájáriskolába tanulni, hogy amikor befejezték tanulmányaikat, egyszerűen hátat fordítsanak a szénbányának s egy jő szakma birtokában más munkát válasszanak? Nem hiszem. Hát akikor hol vannak? Ha elmentek, miért mentek el? MIÉRT? Hiszen nem közömbös az, hogy amikor az üzemek várva-várják egy-egy tanév végén a fiatal vájárokat, mert nagy szükség van rájuk, jelentkeznek munkára, aztán lassan mind kevesebben lesznek. Leszámolnak, elmennek. A munkaerővándoriás | sokszor már az iskolából megkezdődik. íme egy példa. Nemrég történt, hogy az egyik tanulót meglátogatták szülei. Sírva léptek be az iskola kapuján s azonnal kérdezősködni kezdtek. — Igaz, hogy 15 gyermek benntrekedt a bányában? Köztük van az én fiam is? Hiszen már egy hete, hogy nem írt; Mert "ithon a Kelebián ez a hír járta. Csak akkor nyugodtak meg, amikor fiuk már átölelte őket. Ilyen és ehhez hasonló rémhírek nem egy szülőt indítottak arra, hogy fiukat elvigyék az iskolából, ne engedjék tovább tanulni. Sok fiata I meggondolat— " lanul cselekszik. Amikor elvégezték a vá- járiskolát s szabadságra szüleikhez, vagy rokonaikhoz mennek látogatóba nem egyszer azt tapasztalják, hogy hozzájuk hasonló korúak — úgy tűnik könnyebb munkával — pillanatnyilag többefkeres- nek. Alaposan megfontolt gondolkodás helyett aztán hirtelen döntenek: nem mennek vissza a bányába. Weisz Jenő esete példa erre. Még 1952-ben végzett, már csak a szakvizsgát k.llett letennie. A szóbeli vizsgán meg is jelent, de amikor a gyakorlati vizsgára került a sor — mar nem találták. Négy évig hírét sem hallották, csak a napokban jelentkezett újra. Most akarja gyakorlati vizsgáját letenni s folytatni a bányá»zéletet. Most jött rá milyen hirtelen cselekedett akkor, amikor fittyet hányva szakmájának, a pillanatnyi több keresetért más munkát választott. Olvan eset is előfordult, hogy az iskola végeztével, a kötelező orvosi vizsgán derült ki, hogy nem alkalmazható bányamunkára, csak a külszínen dolgozhat. Nem csoda, hogy amikor valaki vájár akar lenni s máról holnapra közük vele, hogy csak a külszínen dolgozhat, nem fogadja el a felkínált munkakört. Nem lehetne-e hamarabb orvosi vizsgálat alá vetni a fiatalokat, hogy ha valamelyikük betegség miatt nem alkalmas bányamunkára, erről korábban és ne akkor szerezzen tudomást, amikor mér elvégezte az iskolát? Ilyen és még számos más oka van annak, hogy az 1500 fiatalból már csak alig 300 dolgozik a komlói bányákban. Mit mondanak a most végzett vájáriskolások? Júliusban 141 vájáriskolás hagyta el az intézetet, kezdte meg gyakorló- vájári munkáját. A végzett növendékek közül mintegy hetvenet a Dózsa György legény- szálláson helyeztek el. Tiszta, Ikívül frissen me- ..................1 ’szelt legényszállás. El őtte parkírozott rész, nemrég készült el. Arrébb egy röplabdapálya, most egyengetik, nemsokára lehet rajta játszani. Preisendorfer József elvtárssal, az otthon lakóinak nevelőjével járjuk a szobákat. — Műszakon vannak a fiuk —mondja, de vannak itt néháTfETTTtTTTTTTtf ITT fTfTTTfT elkedvetlenednék és sokan leszámolnak— Vajon mennyi marad meg bányásznak a most végzett 141 fiatal vájárból? — A 141-ből? ■— kérdezi L nyan a délutános harmadban dolgozók közül. Bóstdán Imrével I be--------------------------------* szeige tünk. ő is júliusban végzett. Szereti a bányamunkát, mégis panaszkodik. A beosztásával nincs megelégedve. Vájár ő, de mióta kikerült az iskolából fejtőkalapácsot nem kapott a kezébe. — Mindig csak mellékmunkára, csorgatisztításhoz, lapátoláshoz osztanak be. Pedig amikor vájáriskoláB voltam, már fejtőkalapáccsal dolgoztam. Mondta is Vokó Géza bácsi az aknászom, hogy sok ilyen vájárra lenne szüksége. Most meg nem tudom miért, nem adnak vájármunkát — panaszkodik. Elmondja, hogy hárman végeztek falubeliek az iskolán, de két Iskolatársa már azt hangoztatja, hogy leszámol ha továbbra Is csak tedd-Ide tedd-oda munkát bíznak rájuk. Pedig érdemes a fiatalokkal foglalkozni, nevelni őket. Sok- sok most végzett fiatal vájár jól megállja helyét. Döme János, Gungl Jakab augusztusban 121 százalékra teljesítette tervét s hozzájuk hasonlóan még számos most végzett vájár teljesíti túl normáját. Ha bizalmatlanok a fiatal vájárokkal, nem lehet csodálkozni, ha ők is bizalmatlanok lesznek, Preisendorfer elvtárs. Azt nen tudom — folytatja, mert mái csak százhúszan vannak. Nem akarom elhinni. Egy hónap telt csak el a már huszonegy elment? Sajnos a tröszt munkaügyi osztályán is ezt a felvilágosítást adják. Igaz, látják ézt a hibát a tröszt vezetői is. Látják, de ez nem elég. Cselekedni kell! Mégpedig sürgősen! Cselekedni, ha nem akarják, hogy továbbra is úgy járjanak: a vájáriskola kiképezi a vájárokat, egy másik „kapun“ pedig eltávozik a sok értékes szakmunkás. Vannak már olyan jelek, hogy többet törődnek a fiatal vájárok életével. Vizi László elvtárs a tröszt Igazgatója most már sűrűbben jár a vájáriskolára, szemléltető anyag beszerzésében is több segítséget nyújt az Iskolának. Az üzembe került fiatal vájárokat igyekeznek egy csoportba, egy brigádba osztani. De ez még nem elég! Saját magán segít az az üzemvezető, aki sorkétű munkája mellett többet foglalkozik a fiatal vájárokkal Csak szív,] megértés 8 a 1 holnap szakembereivel való több törődés kell ehhez elvtársak. GARAY FERENC