Dunántúli Napló, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-04 / 208. szám

1956 SZEPTEMBER 4

NAPLÓ

Hat falun át,..

VITA

HANGSZÓRÓ SZÓL a szász vári főtéren, emberek és kocsik állnak a kocsma előtt, katonák sietnek a trafikba, két asszony a trafóház árnyékába húzódva beszélget. Idebenn a tanácsirodán csend és kellemes hűvösség van. Félhomály borul a szobára, nem is nagyon látom Kutasi Bálint párt- instruktor arcvonásait, csak a haját, szőke és napszítta haját.

Személyi igazolványa szerint 30 éves, nőtlen, és Váralján,

a Szászvárral szomszédos Tolna megyei faluban él özvegy édesanyjával. Az már nincs az igazolványban, hogy Kutasi Bálint körzetébe hat község tartozik s hogy élete igazában ebben a hat faluban, Magyar- egregyen, Kárászon, Szászváron, Vékénybein, Szalatnakon és Köblényben telik el. Édesanyja csak kora reggel és este láthatja, néha még akkor sem, mert kintreked valamelyik faluban.

Hat nap alatt

HAT „FALUJÁT“ a hét hat

napjában járja végig. Vagyis: általában mindennap másikba megy és mindenütt egy napot tölt. Elég keveset jár gyűlésekre és nem is szereti a felesleges ülésezdit, inkább az emberek között látni.

Felírtam, hol volt az utóbbi héten. Csak a legfontosabb látogatásokat említem meg: Kárászon tanácsokat kértek tőle a tagosításra vonatkozóan, Vé- kényben ffj. Pál József hívta

magához. If j. Pál Józsefnek néhány évvel ezelőtt elvették egyik szobáját és most visszakéri, mert kórházba megy, s egyedül maradó felesége valakit a lakásba szeretne fogadni, hogy a tizenöt hold megmunkálásában segédkezzék.... Szászváron a tsz párttitlkára, Bakó Józsefeié sopánkodott, hogy mészkemencéjük van, mészégető emberük viszont nincs mit Is csináljanak?

.Érdekesek az emberek...**

Sok dolgot adnak a panaszok, hiszen a „menetrendszerinti“ pártmunka mellett kell őket orvosolnia;

Vókó elvtárs egy alkalommal nagyon kedvetlenül fogadta, mert elvették a vadászpuskáját.

„Verekedni“ kellett a puskáért, egyik hivatalból ki, a másikba meg be, addig amíg visszakerült a fegyver a gazdá jához.

És mi történt? A vadászpuska a szögön lóg, pedig Vókó eh'társ hízóba fogott kacsáját elvitte a róka, a felesége meg mérgelődik. Ennyi baj egyszerre! Most már Kutasi elvtáns nógatja Vókó Jánost, hogy menjen lesre, de a párt- titkár csak legyint: „Nem megyek! Nincs időm .;.“

Vókó elvtárs körzetének legjobb párttitkára lett az utóbbi hetekben. Pártszervezete pontosan megtartja a taggyűléseket, időben küldi a jegyzőkönyveket és a bélyegelszámolásokat is, nemrég tagjelöltet vett fel; ; ,

Hát ilyen különös történetek is megesnek miután egy panasz elintéződik és miután egy puska a szögre kerül. így vélekedik erről Kutasi Bálint: „Ugye milyen érdekesek az

emberek?“ Valóban, érdeke-<

sek, de azért a rókáknak se ( ártana jól odasózni!...

Hétezer kilométer

Szalatnakan él özvegy Pál j1 Árpádné. Idős asszony, férje ’r után, aki 1919 óta volt kato-11 nája a munkásmozgalomnak, f

rendkívüli személyi nyugdíjat* kap. Ö maga 1929 óta vesz^ részt a munkásmozgalomban. *(

Kutasd Bálint, ha Szaladna-\ kon jár, mindig meglátogatja.? (Nagyon megsértődne Pál né- > ni, ha a vizit elmaradna!) A > találkozás, szertartásosan min- ? dig Pál néni kérdésével kéz-? dődik: „Hogy vagyunk Kutasi? elvtárs, hogy vagyunk? Bírja? még?;..“ ?

Kiszámítottam, hogy a háti* falu egyszeri meglátogatásé-$ vail 110—120 kilométert kerékpározik hetente. r

Hétezer kilométer több mint? Budapest—Moszkva oda és *1 vissza légvonalban. Ha egy f versenykerékipáros ilyen tá- ( volségnak mégfelelő hosszú út na indul, hírét keltik az újsá' gokban vagy a rádióban. És ki Á hallott Kutasd Bálintról? Na-*, gyón kevesen, hiszen Kutasi Ji Bálint „csak“ egy pártinstruk- $ tor, aki nem hírért, hanem „muszáj“-foál tesz meg ezer- kilamétereket.

Magyar László

ERKÖLCS ÉS IFJOSAQ

Üdvözlet a Dunántúli Napló olvasóinak

A Dunántúli Napló kedves

olvasóinak:

A barátság és a bensőséges összeköttetés a német és a magyar demokratikus köztársaság bányászai között lehetővé tette, hogy egy sportküldöttséggel Zwickauból Komlóra jöjjünk. A delegáció minden tagja nevében szívből üdvözlöm e lap minden olvasóját és köszönetét mondok a barátságos vendéglátásért. — Mindannyian nagyon örülünk annak, hogy barátoknál vagyunk vendégek. Olyan barátoknál, akik ugyanúgy, mint mi, teljes erővel, egy szebb életért, és a szocializmus felaz

építéséért dolgozunk. Ez _ egységes cél közel visz minket <* egymáshoz. Még a határokon? és a nyelvi nehézségeken is túl;

Ezt a barátságot jelképért az is, hogy ezt az üdvözletét a Freie Presse helyettes szerkesztője, Siegfried Lúgért elvtárs írta, midőn a Frede Presse nyomdájának igazgatója Erich Maiehsner (és a német sportdelegáció minden tagja) ott áll a rotációegép mellett, segít e cikk megjelenéséhez, és a Pécsi Szikra nyomda igazgatója, Melles Rezső elvtárs, szedte | ki e cikket lapzárta után. ,

LAPZARTA:

Mint frissen szedett virágokból kötött mezei bokréta — olyan ez a Plovdivi Népi együttes... Tagjai — fiatalok és korosak, férfiak és leányok — üdék, vidámak, kedvesek és — egyszerűek.

Olyan egyszerűek — és mégis olyan szépek!

Az együttes tagjai — ahogyan tolmácsuk elárulta — nagyobbrészt termelőszövetkezeti parasztok. Karnagyuk, koreográfusuk, vezetőjük fa- luról-falura járva, népdalokat, szokásokat, táncokat gyűjtve „fedezte fel“ őket, mint Ő6tehetségeket, azaz mint a bolgár nép ősi dalainak, táncainak, szokásainak hűséges őreit, letéteményeseit. így került az együtteshez az egyszerű földműves, a joviális főkönyvelő, az idén végzett tanítónéni, aki mindössze tizenkilenc tavaszt számlál csak, és aki azon sopánkodik vasárnap óta, hogy náluk, Plovdiv- ban megkezdődött az iskola, rajzanak a nebulók — és ő nincsen közöttük.;:

Mert a Plovdivi Népi Együttes: igazi hamisítatlan népi együttes. Tagjai kivétel nélkül úgy dolgoznak, mint a többi plovdivi és környéki polgár, de szabadidejükben összegyűlnek, tanulnak és tanítanak, szerepelnek, sőt, mint magyarországi szereplésibe is tanúsítja, országokat járó körútra is indulnak.

És mielőtt elindultak — nte- s- . Ember György, a rádió népszerű vasárnapi leveleinek írója, — ajándékot is készítettek a magyaroknak. Ugyan milyen ajándékot készíthetnek a dalosok, táncosok? Nyilvánvaló, hogy az ajándék psak magyar dal lehet.

Milyen különösen hangzott k bolgár szájakból: „szere- Ityóm“, azaz szeretőm.. t De {hiszen nem is a kiejtés a fon- jfejs, hanem az ajándék, a ÉEív, a szándék;

Érthető hát, hogy a plovdlJützti hűkreia

viak számait, a bokréta virágait örömmel, szeretettel fogadta a szabadtéri színpad nézőtere, sajnálatosan nem zsúfolt nézőtere;:: Pedig érdemes lett volna eljönni ide,

jó lett volna, ha nemcsak f 1500—1600 ember, hanem há-' romeaer tért volna haza meg-f vidámodott lélekkel, egy felejt-f hetedein este emlékeivel.

Ifjúságunk erkölcsi ma* gatartásánaik a kérdése megérett arra, hogy ne csak orvosok, pedagógusok és gyermekbíráSk ügye legyen, hanem mindnyájunké, az egész társadalomé. A szörnyülködésnek egy-egy nyilvánosságra került kényes ügy nyomási támadt hullámgyűrűi még nem azt jelentik, hogy nyíltam és őszintén szembe mertünk nézni a problémával. Pedig erre van szükség. A kényes kérdés megszűnik kényes kérdés lenni, ha beszélünk róla, vitatkozunk fölötte — a megoldani akarás jószándékával és a cselekvés erejével.

Ezúton egyrészt azokra az okokra kívánok, rámutatni, amelyek ilyen forró kérdéssé tették az ifjúság erkölcsi nevelésének ügyét, másrészt a probléma megoldásának néhány lehetőségére kívánom a figyelmet felhívni.

Történelmi szükségszerűség, hogy a polgári életforma felbomlásával a polgári erkölcs sok, örökérvényűnek hitt tézise idejétmúlttá válik. A porráonüó hamis bálványok helyébe azonban mindezideig nem állítottunk a ma és a holnap társadalmi rendjének megfelelő igaz erkölcsi eszményeket. Sőt — mondjuk meg őszintén — hiányzik azoknak az erkölcsi normáknak elvi alátámasztása is, amelyek a szocialista ember erkölcsi magatartásának is alapját képezik. A „ne ölj, ne lopj, ne paráználkodj“ törvénye ma is érvényes, csak indoklása más, mint a hitelvű világnézetnék. De vajon ez a másféle indoklás, a kommunista erkölcsre való deklaratív hivatkozás kielégíti-e, meggyőzi-e a mai fiatalságot?

A társadalmi változással együtt járt a polgári család válsága is. Nemcsak arról van szó, hogy eltűnt — igen helyesen — a polgári család kettős erkölcsisége (amit szabad a szülőnek, azt nem szabad a gyermeknek), hanem arról is, hogy a család eddigi kereteinek a fellazulásával gyengült annak nevelő ereje. A fáradt és ideges dolgozó édesanyának egyre kevesebb ideje van a

gyermekeivel való foglalkozásra. De talán még ennél is szomorúbb a könnyelműen elvált szülők közt hánykolódó gyermeknek a sorsa. Ha a súlyos lakáshiányt, a családok zsúfoltságát ir hozzávesszük, megértjük, miért látni manapság annyi utcán csavargó, keregető, kétes hírű szórakozóhelyeken lebzselő fiatalt.

A szülők nevelő szerépé- nek a csökkenésével megnőtt az iskola és más, nevelésre hivatott intézmény, szervezet jelentősége. Az iskolai tantervből azonban hiányzik egy, az erkölcsi nevelést szolgáló tantárgy, sőt az egyéb tárgyak ismeretanyaga ma sokkal kevésbé szolgálja az erkölcsi nevelést, mint szolgálta annakidején, amikor a.kötelezó hittan, lelkigyailiorlat stb. egyébként is töményen adott egyfajta morális nevelést. Például a biológia tanításában (az egyébként helyes fejlődéselmélet bizonyítására) mintha tcissé túlsókat beszéltünk volna az állat és ember közti rokonvonásokról, legalább is többet a különbségek, az ember erkölcsi magasabbrendűségének, a megmutatásánál. Alighanem a helyenként meggondolatlanul végrehajtott koedukálás hibáiból, a fiúk és -leányok egymás iránti érdeklődésének korai felébresztéséből is le kell vonnunk a tanulságokat.

Melyek hát azok az utak- móddk, amelyek segítségével hozzáláthatunk a fiatalság nemes erkölcsi arculatának a kialakításához?

1. Mindenekelőtt szükséges lenne szülők és nevelők kezébe adni egy, az ifjúság testi-lelki fejlődéséről szóló modern könyvet. Mitidazok, akik neveléssel foglalkoznak, sóváran várják egy ilyen, kiváló gyermekorvosoktól és gyermekpszichológusoktól írt mű megjelenését. Az ifjúsági kiadóknak pedig a fiatalkorú olvasóik jellemnevelését célzó könyvek meg■> jel entetésére kellene több gondot fordítom. Nem holmi „szívképző“ olvasmányokra gondolunk, hanem olyan pe- .dagógioi tárgyú könyvökre,

amelyek a fiatalokat a müveit, fínojm, udvarias, jelleme s magatartásra nevelnék.

2. Fel kell ébredni a. szülőkben és pedagógusokban n gyermek erkölcsi sorsa iránti felelősségnek. Nem sajnálhatják az időt a gyermekkel való foglalkozásra. És nem sajnálhatják a türelmet, a megértést, a seer’eie- tet sem. És még egy; szülőknek, nevelőknek példakép nek, sőt — kimondom eszményképnek kellene lenni a fiatalok előtt. A sport- egyesületék edzői, a tánciskoláik oktatói, az ifjúsági bálok rendezői gondolnak-e erre?

3. Az általános iskola felső osztályaiban és a középiskolákban szükséges lenne az erkölcstant (jellemtant) tantárgyként tanítani. Az osztályfői órák csekély száma és más jellege nem elégítheti 1ki ezt az igényt. Pedig semmiféle vasgyűjtés es politikai tájékoztatás nem lehet ma fontosabb az erkölcsi nevelésnél. A DISZ-, szervezet jelentősége különösen az iskolánkivüli fiatalok erkölcsi . nevelésében nőtt meg. A DISZ nem jelenthet csak taggyűlést, bélyeget és Szabad Ifjúságkampányt, hanem olyan tekintélynek és erőnek kell lennie, amely a szülők megbecsülésére, a női szüzesség tiszteletére, a munka szeretőiére, a hála és kötelesség érzésére neveli a fiatalokat.

J?z mindnyájunk ügye. közös ügy. Nem „kényes kérdés“. Vajon ki nyugodhat bele, hogy még vannak fiatalok, akiknek a lányok — „csajok“, s vannak leányok, akiknek férfieszménye — a jampeCi-. ,

TÜSKÉS TIBOR tanár.

Szerkesztőségünk vitára bocsátja Tüskés Tibor pedagógus sok érdekes megállapítást és javaslatot tartalmazó cikkét (amelynek, minden pontjával ugyan nem ért egyet a szerkesztőség), annál is inkább, mert ifjúságunk erkölcsi nevelésé, nek problémái valóbon megérdemlik, hogy róluk orvos, pedagógus, szülő és funkcionárius egyaránt véleményét nyilvánítsa,

F

ÉL ÉV — nem nagy idő! Ennyi idő alatt nem lehet csodákat művelni! — a merenyei tanácsházán, ahol a tagosító bizottság működik jelenleg, erről beszélgetünk Vukkmann Imrével, az Uj Tavasz Termelőszövetkezet párt- titkárával. Tagosítás! Rég vártak ők már erre. Mér az alakuláskor látták — ez év márciusában, amikor 35 család 66 tagja a szövetkezés útját választotta —-, hogy a kisparcel- la itt is csak ki6parcella. Ezért harcoltak, hogy mielőbb megkezdődjék náluk is a tagosítás. És most végre megjött a papír, amely szerint a mere- nyei Új Tavasz Termelőszövetkezet tagosíthat. Vége a 234 parcellának;;

— A tagosítást úgy csináljuk, hogy nekünk is jusson mindenfajta föld: jó is, közepes is, rossz is. így nincs veszekedés. Hatvan egyéni van még a faluban és ezek közül mindössze huszonötöt érintett a szántóföld tagosítása. Még senki nem mondott nemet — foglal ja^Sssze a tagosítás lényegété ukkmann elvtáns.

Egy középkorú asszony jön az irodába és a tagosító bizottság asztalához megy. Megnézi a térképet;

— Megfelel? — kérdi a bizottság egyik tagja.

Az asszony egy kicsit tűnődik, majd így válaszol:

— Meg. Ez jobb, mint a miénk volt. Ezt legalább géppel is lehet kaszálni.

— Meg aztán közel van a miénkhez is — veti közbe Vukkmann elvtárs.

— Ej te gyerek, te mindig forgatsz valamit a fejedben —

Jó helyre ment Magyar József

nevet és kifelé indul. Az ajtóból még visszaszól. — Majd,

majd . : ;

És mikor becsukta maga után az ajtót, újból a tagosításról, a jövedelemről a tagok hangulatáról, a tervekről beszélgetünk.

— Ilyen új termelőszövetkezetben még nem voltam, — mondja Darabos János, a tótszentgyörgyi termelőszövetkezet agronómusa, aki most itt a tagosító bizottságban dolgozik. — A tagok mindent nótaszóval csinálnák, viccelődnek, nyoma sincs a veszekedésnek .; ;

¥ ÖL ESIK az ilyet halla“ ni. Ez a kis termelőszövetkezet, amely alig féléve létezik, úgy gazdálkodik, hogy még egy nagyobb, régebben működő termelőszövetkezetnek is dicséretére válna. A kezdéskor? Egyetlen sertésük sem volt. Most tizenhét hízót és tíz „Berk“ anyakocát etetnék és 20 ezer forintjuk áll készen arra, — nem hitel! —• hogy még 20—25 süldőt vásároljanak. Huszonkét szarvas- marhájukból hetet fejnek és mégis 6,9 liter az istáílóétla- guk. „A kezdéskor mindent, még a vetőmagot is úgy adtuk össze“ — mondják. És most? Két és fél kiló búzát, két kiló árpát és egy kiló zabot osztottak munkaegységenként — előlegbe. A határban három hold dohányukat érleli a nap, a becslések s^nint megadja holdanként a mázsát, így nem kevesebb, mint 95—100

ezer forint jövedelmet jelent

majd a három hold dohány.

A termelőszövetkezetre jellemző, hogy a kisebb beruházásokat a maguk erejéből fedezik. Az idén már elkészült egyik 25 férőhelyes 6ertésfiiaz- tatójuk és hamarosan nekilátnak a másiknak is, amelyben 20 göbe kap majd helyet.

A kis termelőszövetkezet a kísérletezéstől sem riadt visz- sza. Egy holdat elvetettek a Kolbai-féle módszer szerint, fői bevált. A számítások szerint — nagyon szép a kukorica — megadja az egy hold a negyvenöt mázsát;

Megtudtam azt is, hogy jelenleg 45 forint egy-egy munkaegység értéke, de ha megkapják a dohányért a pénzt, akkor meglesz az ötven. Nagy szó ez egy alig hat hónapos termelőszövetkezetnél és még ami ennél is nagyot*: nincs adósságuk. Vagyis volt 76 ezer rövidlejáratú, de ebből már csak 24 ezer van vissza — ezt is kifizetik a jövő hónapban.

De térjünk csak viasza a munkaegység értékére! Horváth Józsefnek — kocsis, — 300, Tonna Lászlónak — gyalogmunkás — pedig 200 munkaegysége lesz zárszámadásig. Könnyű kiszámítani a jövedelmet, mert csak meg kell szorozni a végzett munkaegységet ötven forinttal.

E

S EBBEN az ötven forintban nincs benne a háztáji gazdaság jövedelme,

oedig ez sem jelentéktelen. A 35 család közül mindössze ötnek nincs háztáji tehene, j. de hamarosan ezeknek is lesz. Minden családnak van sertése a háztáji gazdaságban. A napokban adott el Berta Dávid egy hízót és Horváth József három süldőt, 4 ezer forintot kapott érte. Mellékjövedelemnek nem is jött ez rosszul.

Hogy varrnak itt ífiég hibák is? Vonnak! De ezek kijavítása elsősorban nem a termelőszövetkezet tagjaitól, vezetőitől függ. ök mér elkészítették a két, egyenként 200 köbméteres silógödröt, csak nem tudják befejezni, mert nincs hozzá cement. Nem kapnak, pedig — állításuk szerint van. Ott van például Kisdob- sza. Még el sem kezdték a kultúrház építését, máris kaptak 30 mázsa cementet. Ott tartogatják ezt a cementet, ők meg hiába kunyerálnak. Nem lehetne ezen segíteni?

\TAGY ITT VAN a „fa~ ügy.“ Még a télen fát vágtak. Akkor még egyéniek voltak, de számítottak arra, hogy megalakul a termelőszövetkezet és így öt köbméter fát félre tettek, mondván: „Jó lesz abból építkezni" El is vitték ezt a fáit a szigetvári föld. művesszövetkezet fűrésztelepé re azonnyomban az alakulás után. És a fa hat hónap óta még mindig egyben van. így aztán nem csoda, ha a tagok kifakadnak: „így segít bennünket a szigetvári földműves- szövetkezet! Most vihetjük a fát Mozsgóra, hogy mire építkezni kezdünk, tegyen deszkánk!“

De az elnök, Berta István,

aki egyúttal agronómus is, nem soká panaszkodik, inkább a jövő évi tervekről beszél:

A TAGOSÍTÁS után

^ sokkal jobban gazdálkodhatunk — kezdi. — Az idén hatvan hold pillangósunk volt. Jövőre ezt még harminccal megtoldjuk. Tizenegy hold bíbort már elvetettünk és hétfőn megkezdjük a keverőszántást is a most tagosított területen. A Füle réten baromfi- farmot létesítünk: 100 pulykával, 100 kacsával, 100 libával és 700 csirkével. Ha jól bevál az öt hold lóher és a három hold lucerna — két mázsás átlagra számítunk, — akkor a magunk erejéből egy Zerort vásárolunk. Ezenkívül lesz egy hold kertészetünk is. Legalább száz sertést és húsz fejőstehenet akarunk.-:,

Ennyit ez eredményekről, a tervekről, a jó kedvről, a bizakodásról, a jobb megélhetésről, amely Magyar Józsefet is az Uj Tavasz-ba hozta.

Magyar József a Pécsi Szőlészeti Kutató Intézet s.tólé- szetében dolgozott; Hat évig volt brigádvezető és most: i, visszajött a faluba és kitöltötte a belépési nyilatkozató-. A közgyűlés már elfogadta és így Magyar József szeptember 15-én új életet kezd az Uj Tavaszban, ahol már *z első évben is megmutatták a közös gazdálkodás fölényét és ahol most a tagosítás után olyan lehetőségek nyíltak meg a termelőszövetkezet tagjai előtt, amilyenek kisparcellékon so« ha sem lesznek lehetségesek.

I