Dunántúli Napló, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-22 / 197. szám

1956 AUGUSZTUS 22 NAPJA 3 Óvjuk bányászaink egészségét iVe hanyagoljuk el a vízöblítése# fúrást Komlón! A komlói szénmedencének a tröszti szinten elkészített mű­szaki fejlesztési terve többek között meghatározza a szilikó- zisos megbetegedés megelőzé­sét szolgáló vízöblítéses fúrás bevezetését is. A műszintterv előírja, hogy az év végére a Kossuth-bányán és a III-as aknán az összes meddő elővá- jási helyeken a fúrásokat már az új módszer szerint kell vé­gezni. Az új módszer bevezetésére már az elmúlt év végétől ké­készül tek. A készülődés ered­ményeként ez év első negye­dének végéig mintegy 9 kilo­méter hosszú vízvezetéket épí­tettek, beszereztek 30 vizes- hordót és 35 fúrókalapácsot osztottak szét az üzemek kö­zött. A kezdeti eredmények bizakodóak voltak: májusban például az összes meddő feltá­rások több mint 50 százaléká­nál vízöblítéses fúrással dol­goztak. A tröszt műszaki fej­lesztési osztályának és az üze­mek vezetőinek érdeme volt, hogy nemcsak a műszaki fej­lesztésben meghatározott he­lyeken láttak hozzá az ,új módszer bevezetéséhez, hanem csaknem minden üzem meg­kezdte ezirányú munkáját. A kezdeti felbuzdulást azon­ban nem követte következetes munka, az új módszert nem állandósították, sőt elhanyagol­ták. A nemtörődömség miatt jelenleg a meddőfeltárási mun­kahelyek mindössze 20 százalé­kánál alkalmazzák csak a víz­öblítéses fúrást; Mi az oka a nagy vissza­esésnek? Az egyik: kezdetben a fúrókalapácsok jól működ­tek, később meglazultak a gé­pek tömítései, csurgott a fúró- kalapácsokból a víz. Vizesen pedig — semmi ok a csodálko­zásra — egy vájár sem szeret dolgozná. Tény az, hogy a gé­peknek konstrukciós hibái is voltak, de ha a bányalakato­sok nagyobb figyelmet fordí­tottak volna a gépek jó kar­bantartására, a műszaki veze­tők pedig jobban ellenőrizték volna a munkát, akkor ilyen visszaesés kevésbé történik. A Kossuth-bányában például augusztus első dekádjában a 11 meddő munkahely közül mindössze kettőnél alkalmaz­ták a vízöblítéses fúrást; A másik hiba, amire sajnoß még mindig nem figyeltek fel kellően; az új módszer sze­rinti munka normája. A víz­öblítéses fúrással több a mel­lékmunka, mint a száraz fú­rással, egy-egy ciklus elvégzé­se több időt vesz igénybe. Az előrehaladás normája azonban csaknem ugyanaz, mint a szá­raz fúrásé. Nem arról van szó, hogy most csökkentsük a tel­jesítményt, mert az új munka- módszer bevezetésének nem ez a célja. Arról van szó, hogy olyan műszaki előfeltételeket kell teremteni; hogy az új módszer szerinti könnyebb munkával a teljesítmény is nőjön. Mivel azonban az új módszernél több volt a mel­lékmunka, mint a réginél, sok esetiben csökkent az előrehala­dás sebessége, ami a keresetre sem volt előnyös. Ez okozta, hogy a vájárok letették az új fúrógépeket s elővették a ré­git, amellyel kevesebb volt a baj; Milyen intézkedéseket tesz a hibák kiküszöbölésére, a mű- szintterv ezirányú pontjainak valóraváltá6áért a műszaki fej­lesztési osztály? A műszaki fejlesztési osztály már kikisérletezte egy új fúró­gép mintapéldányát, amelynél a tapasztalat alapján számos változást hajtanak végre. A Zwickauban tapasztalatcserén járt műszakiak az ott látotta­kat is hasznosítják majd az új gépeknél. A napokban el­készült egy kísérleti üzem, ahol a különböző fúrógépeket megvizsgálják s megállapítják azoknak technológiáját. A hibák kiküszöböléséhez azonban ezek az intézkedések még nem elegendők. A Kossuth-bányán dolgozik a Török feltáróbrigád, amely a recski bányában tapasztalat­csere útján sajátította el az új munkamódszert. Szükséges, hogy több brigádvezetőt irá­nyítsanak a Török-csapathoz, a brigád munkamódszerének átvételére. Az így felkészült brigádvezetők aztán tudásukat tovább adhatnák üzemükben. És még egy: különböző in­tézkedések és rendeletek sza­bályozzák azt, hogy meghatá­rozott mennyiségű metánnal telített munkahelyeken nem szabad dolgozni, illetve azon­nal intézkedni kell az ilyen munkahelyek szellőztetésének fokozásáról. A vízöblítéses fú­rás elterjesztését az is elősegí­tené, ha miniszteri rendelet mondaná ki, hogy azokon a munkahelyeken, ahol lehetőség van a vízöblítéses fúrásra, szá­raz fúrást alkalmazni nem le­het. Egy ilyen rendelet nem­csak az új technikának elter­jesztéséhez adna segítséget, ha­nem fizikai és műszaki dolgo­zót egyaránt kötelezné, hogy nagyobb gondot fordítsanak az egészség megóvása érdekében is kétségtelenül előnyös víz­öblítéses fúrás általános beve­zetésére; G. F, Több mint tizenkétezer tátogató Ha a fonok látná!... A főposta mögött gyepes, el­hanyagolt grund terül el. A Dischka Győző utca gyalog­járójáról méteres lejtőn jut­hatunk le. Egy méter? Oda se neki! A posta főkapuján bamain- ges 17—18 év körüli fiatalem­ber kanyarodik ki kerékpár­ral. Vállán kis fekete bőrtáska. Valószínűleg táviratkihordó. Sietős lehet az útja, mert tel­jes sebességgel gurul le a lej­tőn, majd a grund közepén ék­telenkedő jókora törmelék­hegynek irányítja a kerékpárt. Hogy biztos legyen dolgában, meghajtja a gépet, majd .;; zsupsz! A tégladarabokon el­csúszik a gumi, repül az utas, csörög, csattog az elszabadult kerékpár. A fiú feltápászkodik, majd elpirul, mert fiatal kis­lány megy át az ösvényen s mosolyog a hetvenkedésen. Le­gényünknek se kell több. Dü­hösen, idegesen dobálja jobb- ra-balra a gépet, hiszen vala­min ki kelj tölteni bosszúját, helyre kell billenteni a szé­gyent. Mikor kidühöngte ma­gát, a törmelékrakós tetején felül a gépre, s keresztül hajt a méteres gazon, árkon-bok- ron s folytatja útját, mintha misem történt volna. Szegény kerékpár! Ha a fő­nök látná! j i (Tcnkely) (Folytatás az I. oldalról) dinnye, 3 mázsa szőlő, 6 má­zsa körte, 10 mázsa alma, 7 mázsa paprika, 15 mázsa para­dicsom és 3 mázsa szilva fo­gyott el. • Nagy volt az érdeklődés a motorkerékpárok és a kerék­párok, valamint a zománco­zott tűzhelyek iránt. A 125-ös motorkerékpárból tizenötöt, a 250-esből pedig 20 darabot vá­sároltak meg. Kerékpárból 250 darabot, zománcozott tűzhely­ből 250-et adtak el és körül­belül ugyanennyi bográcsot is vásároltak. Sokan keresték fel a Me- cseknádasdi Kádár Kisipari Szövetkezet pavilonját, ahol hétfő. délelőtti® 11 darab 114— 260 literes hordókat vásárol­tak meg. Gradwohl József bá­nyász, hirdi lakos három hor­dót vásárolt és ezért 1 665 fo­rintot fizetett ki. A tavalyi vidám vásárihoz viszonyítva mintegy 200 száza­lékkal több cipő fogyott el a Pécsi Cipészkisipari Szövetke­zet pavilonjában. A szövetke­zet első napi forgalma 22 ezer forint volt és hétfő délig újabb 44 ezer forintos forgalmat ért el. Főleg a női szandálok és férfi goyzer varrott cipők fogytak. Élénk érdeklődés mu­tatkozott a háromcsattos férfi cipők, és a mikroporózus ci­pők iránt is. A vásár látoga­tói őrömmel értesültek arról, hogy a Pécsi Cipész Kisipari Szövetkezet megkezdi a rámán varrott minőségi cipők készí­tését is. Rengeteg bőrkabát és mű­bőrkabát, kötöttáru fogyott el. A Pécsi Kesztyű és Bőrkon­fekció Kisipari Szövetkezet pa­vilonjában úgyszólván az utol­só darabig elfogytak a szép női táskák, kazetták, aktatás­kák, a dobozfazonú bakfis táskák. A szövetkezetnek már az első nap 11 ezer forint volt a forgalma. A vásár szervezésével kap­csolatban hiányosságok is vol­tak. Helytelen volt például az, hog> a rendező bizottság a Ba- lokány-liget felé csak egy j. keskeny utat biztosított,. Az emberek összezsúfolódtak erre az egyetlen útra. csiga- lassúsággal tudtak cs - közle­kedni és letaposták egymás lá- L..t. i.em Vf-'t helyes az sem, hogy a vásár területét nem tisztította me-* a hatalmas kövektől és *z mberek buk­dácsoltak. K \ves lett volna, ha a méteráru pavilonokat tették volna a napos helyre és a villányi szőlőtermelő szak­csoport pavilonját az árnyék­ba. így nem történt volna meg, hogy a bor a második napon megtörik. Mint minden évben, úgv idén is megoldatlan volt a WC és ez most már tanul­ságul szolgálhatna a vásár ren­dezőségének. Helves lett volna, h a rendezőség gyermekm"»- őrző helyet 't csomag-megőrző helyet is létesített volna a vá­sárban. Száll a hinta . . . Qzáll a hinta. ■» ^ durrog a céllö- völde ...a vásári áru sok hangosan kínál­ják portékájukat.., s a hangzavarban fo- rog, hullámzik ez a színes embertömeg, A „Szív-küldi" hangszó­rói reggel óta egy­folytában sugározza a „kiválasztottnak" szánt kedves dalocs­kát, de időnként meg szakítják az adást és bemondják, hogy ilyen és ilyen klsgyer mek elveszett, az iro­dában átvehető, A vásár ,,ezermestere“ asztalát embergyürű veszi ki. ill és ámul- va figyelik a kezét: — Nem csalás, nem ámítás, csupán ügyes ség és két forint a titka ...! — kiáltja rekedt hangon, és be­mutatja a —valóban ügyesen megszer­kesztett cérnahúzó, üvegvágó, késélesítő készülékeket,.. A nép nevet, aztán továbbvonul. Lökdö­sődnek, viccelődnek, csak az út közepén — ahol legnagyobb a tö­meg —- ott... ott va­lakik számára mintha megállt volna a vi­lág folyása: cigány- legény és egy fekete­hajú cigánylány néz­nek egymás szemébe olyan közelről, hogy az orruk, homlokuk összeér. Azzal sem törődnek, hogy körű- l’öttük tolong az em­bersokaság, — csak elmerülnek egymás pillantásában.,. Majd egy pillanat múlva, — mintha rugó taszí­taná szét őket — hát- raugranak, a legény elkapja a lány kezét és olyan fergeteges táncba kezdenek, hogy csak úgy por­zik a föld a talpuk alatt. Nem tudom, — talán sajátos táncuk lehet ez, vagy nem, — de valami csodála­tosan kedves és szép látvány,,. De nincs idő cso­dálkozásra, mert a tengernyi ember to­vább sodor is egy pillanat múlva már új érdekesség rogad- ja meg a figyelme­met. Az ám! Ebbe a sátorba költözött a kisipari fodrász szö­vetkezet. Csillog itt minden, a tükröktől, a kölntvizes-üvegek­tői, egyszerre három vendéget is pamacsai nak a fürge kezű „fi­garók". Bevezették még a folyóvizet is a sátorba, sőt hajmo­sást is vállalnak ép­pen úgy, mint bent. A legnagyobb nép­szerűségnek mégis a borkóstoló sátor ör­vend. Minden harma­dik sátorban bort mérnek, s ha jól meg figyelted, estére már kialakul a törzsven­déggárda is. ök az igazi borkóstolók! A Szigetvári Konzerv­gyár IS maligános meggybora éppen úgy ízlik, mint a bada­csonyi kéknyelű, vagy a ; écsí „cir­fandli". Egy idősebb tisztviselőféle bácsi­ka már a kilencedik sátornál imbolyog és akadozó nyelvvel pró bálja megértetni ma­gát: — Két decit a „sillányi viller- ből...“! Hogyan...?! Dehogy kérem...! Mondom hogy a sil- lányiból két decit...! n.Mert ügye ki­lenc pohár után már könnyen fejtetőre áll nak a betűk és a vil­lányi sillerből, „sillá­nyi viller“ lesz. S a borkóstolás után már hova is menne az ember, mint a délszláv sátor ba, ahol a szabad tű­zön sistereg a friss disznósült. De még ez az ínycsiklandozó illat sem erősebb a legszebb emberi ér­zésnél... Mert a sá- tor mellett, a füvön, nemzeti viseletbe öl­tözött délszláv lány­ka ül szétterített szak nyában, — mint egy színes szirmú virág — s miután körülnéz, óvatosan, kebléből tükröt húz elő. Bele­pillant, ujját megned­vesíti is a szemöldö­két igazítja, megrág­ja lányos ajkait is, hogy pirosodjon, majd fölugrik és el­fut arra, amerre a zene szól, elvegyül a táncolok között.,. ffiszen ezen a ***** a szép ün­nepi vásáron nem­csak a pénz és az áru cserélt gazdát, ha­nem a hevesen dobo­gó fiatal szívek is... R. F. Qíípíuinep T>ENGETEG itt a gólya. —*■-**■ Ezen a kéményen is, azon is magasra boglyásodik a gólyaféseek, sőt, még a refor­mátus templom tornyának csil­lagán is otthonra talált egy gólyapár. Fészkükből belátlak az egész falut, Csányoszró minden házát, a házakat, ame­lyekben nemrégiben még na­gyon nem szívesen látott ven­dég volt a gólyamadár. Csányoszró — az egyke egyik fellegvára volt. Földvári János a járási tanács elnöke arról beszél a kultúrház udvarán, hogy malacos göbének csúfol­ták már azt az asszonyt, aki nem egy, de két gyermeket ho­zott a világra. At Idevalók, főleg funkcio­náriusok, bólogatnak. — Az egyik közbe is szól: — Ma azért már senkire se mondják, hogy malacos gäbe, de két gyereknél többet még nemigen szeretnek a csányosz- róiak. Ha így van, az is már javu­lás: kétszerese a népszaporulat az eddiginek vagy tán több is mind kétszerese, hiszen itt az Ormánság szívében már nem­csak az egyke, hanem egyre Inkább az egyse járta, A művelődési házzal szem­ben, a kövesút (inkább poros­át) másik oldalán céllövölde verte fel a sátrát. A gazda va­lószínűleg mélyen nézhetett a scancsó fenekére, mert élete párja minden szavára kacska- fingós, ocsmány káromkodás- fal felel. Szerencsére megszó- ial a határőrség hirodósautó já­rtak a hangszóróin a céllö­völdéi szóvirágjai oh -íznek a hangszóró kavarta hangorkán­ban (hiába, az emberi torok nem versenghet a géphanggal)■ — Felhívjuk a község dol­gozóinak figyelmét, hogy a kultúrotthon udvarán ma dél­előtt 10 órakor Achdtz Imre országgyűlési képviselő mond ünnepi beszédet. Közöljük a további programot: az ünne­pély után megnyílik az or­mánsági kiállítás az iskolában, amelyre szeretettel ,.. Megnézem az órámat. Tíz órakor bizony már ne­hezen kezdik meg az ünnepsé­get, mert már fél tizenegyre jár az idő — és a művelődési ház udvarán alig néhány em­ber lézeng. Ok is inkább a megyétől, a járási pártbizott­ságtól, tanácstól, a pécsi bőr­gyárból, a budapesti Gépesítő Tröszttől való vendégek, mint idevalók. Es a csinyoszróiak? A kör­nyékbeliek? A Ki ISMERI a falusi éle­tet, az tudja, hogy ilyen nagy ünnep idején sok mun­ka akad a ház körül. Az asz- szonynép süt-főz, az emberek vizet hordanak, csizmát tisztí­tanak, sok mást csinálnak, de nehezen mennek el egy dél­előtti gyűlésre, amikor a dél­után is gazdag programot ígér. Virág elvtárs, a járási párt­bizottságtól úgy véli, voltak vagy kétszázan. En megszá­moltam a felnőtteket — ven­dégekkel együtt voltak ny>lc- vanan. Igaz, nem érdemes vi­tázni, kétszáz-e vagy nyolcvan. Egy képviselő ünnepi előadá­sán tizennyi népnek, húszeny­nyinek kell összegyűlnie, még­hozzá nem is nagy agitálísra, csak úgy magától, mint aho­gyan délutánra, a műsor Ide­jére megtelt az udvar. Egy szó mint száz: rosszul választották meg az időt. Dél­utánra kellett volna a beszé­det tenni, nem délelőttre. No, majd legközelebb ., * Legközelebb? Ki tudja, mi­kor lesz ilyen ünnepélyes al­kalom legközelebb?.,, Csdny- oszrón ugyanis sokminden zsú­folódott össze erre a vasárnap­ra: ünnepi megemlékezés al­kotmányunkról. népművészeti kiállítás, munkás-paraszt talál­kozó, művelődési ház-av-atis. Ezekről beszélnek leginkább az ünneplőbe bújt emberek, miközben összekoccantják *ö-> röspoharaikat és várják az ün­nepség kezdetét. A söröspoharak a művelődé­si ház árnyékában koccannak össze. Az épület maga friss mész-vakolatszagú, a nagyte­remben függöny takarja a színpadot ás 400 szék ísitozik üresen. Igaz, este nem lesz üres egyetlen szék sem, ha széthúzzák a bordó függönyt és megkezdődik majd a „Nagy­mama" előadása. Kultúrházavató előadás lesz ez. — Krasznai vagyok, maszek villanyszerelő! — mutatkozik be egy nagy darab férfi, olyan bocsánatkérően mondva azt, hogy „maszek", mintha bűnt vallana be töredelme­sen. Pedig kiderül, szükség van itt a munkájára, nem is ke­véssé, mert például az ünnep­ség középpontjának, a műve­lődési háznak a villanyszere­lését is 6 csinálta. fi E ERRŐL nem beszél sokat, inkább azokat di­cséri, akik nem hivatalból, ha­nem szívből, ingyenesen adlak munkáskart, fogatot, igát, sza­badvasárnapot, hétköznapestét az építkezés érdekében. — Az EM Gépesítő Trösztit, az igen!... — kezdi és egyket­tőre kiderül, hogy a budapesti munkások szinte otthonosak itt, segítenek a tsz-nek, játszó­teret építettek a templom mel­lett és most a művelődési ház­hoz is belesegítettek. Mutatja: — Az ott a párttltk'íruk (megtudtam a nevét: Huszár István elvtárs), az meg a kVi- fúros elvtársnő., i A KÉT EMBER baktat az ** úttest közepén, nevet­nek, integetnek, innen U hoz­zájuk vágódik valaki, onnan is, végül népes, beszélgető cso­port, valóságos menet tűnik el a kanyarban­Fiatal asszonyka fehér ma- dérablúzdt csodálják, nézegetik a csányoszrái lányok. A néze­getésből ismerkedés lesz, az is­merkedésből barátkoz&s sar­jad. Ejnye, ismerős ez a ma- dérablúzos fiatalasszony! Hát persze! A pécsi bőrgyár művé­szeti csoportjában táncolt! ö is vendég tehát.., Tizenegykor megkezdődik az ünnepség, tizenkettőkor már az Iskolában csodálja a tár­saság idős Jakab Sándorné népművész és társnői remek- bekészült hímzéseit, szőtteseit. Legalább tizen kérdik meg egy-egy darabra mutatva: — Ez nem eladó?. — Kiderül, hogy van eladó is, de a legszebbekhez ragasz­kodnak készítőik. Jakab néni azt is elmondja, hogy nyolc­van méter szőttesre, valódi or­mánsági szőttesre kaptak ren­delést a Háziipari Szövetkezet közbejöttével, méghozzá nem is valahonnan a közeli szom­szédságból, hanem egyenesen Finnországból. Igaz, azt is el­mondja, hogy csak negyven méterre talált olyan asszonyt, aki vállalná a munkát. — Mi­ért? — Mert keveset fizetnek. Negyven forintot méterjéért, és egy méter szövéséhez kevés egy nap. Nem pontosan igy mondja Jakabné, hanem olyan jelleg­zetes ormánsági módon, hogy kétszer is rákérdez Farkas elvtárs, (a Központi Vezetőség tagja, a megyei pártbizottság első titkára is eljött ugyanis az, ormánságiak ünnepére): — Hogyan mondja? Nem értem... — Hát úgy, hogy késői mun­ka ez! — Késői? — Az, az! Késői! Vida Sándor, a tanáét V. b. elnöke szól közbe: — Ami annyit jelent, hogy hosszantartó, nem szapora munka. ff A IGAZ a babona, Vida 11 elvtárs ma sokat csuk­lik. Ahogy a tröszthélieket mindenki dicséri, őt is úgy emlegetik, mint aki a művelő­dési házért a legtöbbet tette. Szerinte azonban az embe­rek, a nép, a DISZ-fiatalok csináltak mindent, ö is csak annyit tett, mint a sok közül egy, talán valamivel többet, annyival, amennyivel funkció­ja szerint többet is várnak tőle. — De társadalmi munlca nél­kül sohasem építettük volna százszemélyesből négyszázsze­mélyessé a kultúrházat... — Mert képzelje: a terem süllyesztésével 44 ember egyetlen vasárnan készült el! 70 köbméter földet dob+ak ki az ablakon! A legkisebb Vida — olyany- nyira pufók vasgyúró, hogy játszóruhácskáját jóformán be sem lehet alul gombolni — hangosan követelődzik: rollert kér. Míg apja vele foglalatos­kodik. magamban összegezem a hallottakat: azért ünnepel olyan jóízűen, olyan felszaba­dultan, olyan vidáman ez a falu, mert — elégedett magá­val, büszke munkájára. A ta­nácselnök persze az egész fa­lura, minden egyes ember munkájára külön-külön és együttesen is büszke. Még arra is, hogy lám. az emberek nem kergetik már el a gólyát, — nem az igazit, hanem azt a mesebelit, amelyik a gyereke­ket hozza, — hogy az iskolá­ba kétannyi nebuló jár, mint az ő gyermekkorában. — Éppen most jön Punok Dezső — mutatja a kaput tá­ró férfit. — Őslakos, aztán most született a második gye­reke ... — Van jegy a délutáni elő­adásra? — kérdezi a kétgye­rekes ormánsági apa. — Van. A feleségem helyett én árulom... Hány kell? Leszakítja a jegyet és rám­kacsint. — Mikorra szimitsz a követ­kező gyerekre, Dezső? — kér­dezi a férfitől, aki éppen a fo­rintokat számolja. Az felnéz, elneveti magát. — Mire meglesz nálatok a második, nálunk is meglesz a harmadik! f?ZEN AZUTÁN nevetünk mindhárman, mert hát ilyen versengést úgy se na­gyon látott még a világ, külö­nösen az Ormánságban nem. GARAMI LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom