Dunántúli Napló, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-15 / 192. szám

■ 1956 AUGUSZTUS 15 X A P L ö 3 Értékes, új kezdeményezés a pártdemokrácia szélesítésére A szigetvári járási pártbizottság tapasztalataiból Tovább épül szocialista bánya­városunk, Komló A komlói kenderföldi építkezésen az CM 49-es Építőipari Vállalat 743 lakást, Összesen 20 lakóházat épít. Ebből még az idén 9 lakóházban 343 lakás kerül átadasra. Az építkezés folyamatosan teljesíti esedékes tervét és a dolgozók vállalták, hogy 2 épületet október 1-e helyett augusztus 20-án adnak át beköltözésre. A többi épületnél is megrövidítik az átadá­si határidőt 1—1 hónappal.; Be&zéfydés a Ifa\&ú íhuvlvz- együttcs íómUcm ttezd&bível Munkatársunk a napokban felkereste Simon Antalt, a Pé­csi Városi Művészegyüttes tánckarának vezetőjét és el­beszélgetett vele a művész- együttes terveiről; KÉRDÉS: Milyen célkitűzé­sekkel léptek színpadra és ezeket hogyan sikerült ér­vényre juttatni? VÁLASZ: A tánckar legfőbb célja volt, hogy megalapozzuk felkészültségünket: ábrázolni tudjuk az embert és a külön­böző embertípusokat. Célunk volt még, hogy a különböző vidékek táncstílusait jól visz- szaadjuk a színpadon. E cél­ból sokféle táncot tanultunk. Ezzel kapcsolatosan elmond­hatom, hogy technikailag so­kat fejlődtünk, sőt olyan A—5 éves múlttal rendelkező népi együtteseket, mint a debrece­ni, békéscsabai, vagy mint a MÉMOSZ-egyűttest (ezen: már külföldön is vendégesze ‘epei­tek), elhagytuk. Ellenben fo­koznunk kell a tematikus tán­cokat, hogy az ebbeli elmara­dásunkon országos viszonylat­ban is javítsunk. KÉRDÉS: A tánckamak mik a tervei és milyen műsor- számokkal lépnek az idén a közönség elé? VÁLASZ: Nagy feladatok megvalósítása előtt állunk, merész célkitűzéseink vannak. Még az idén felújítjuk a Csiz­más Jankó-t (székely népmese feldolgozás). Ezt a művet szak­mai közönség előtt mutattuk be tavaly. Az ott elhangzott bírálatok és javaslatok alapján dolgozzuk át és bővítjük. A 40 perces műből egy teljes órát betöltő táncjáték lesz. Zenéjét Borlói Rudolffal, budapesti ze­neszerzővel teljesen átdolgoz­tatjuk s a mű eddigi szimfó- nikus feldolgozását, népi fel­dolgozásra alakítjuk át. Ezzel a művél párhuzamosan ugyan­csak egy órát betöltő művet Jókai: Sárga rózsa című el­beszélését dolgozzuk feL Ennél a feldolgozásnál ren­geteg problémával kell majd megbirkóznunk. Ilyen például, hogy a drámai cselekményt érthetően vigyük a színpadra Gondot okoz a cselekményhez szükséges táncanyag össze­gyűjtése is. E célból az Al­földre kell utaznunk, illetve filmvetítésről tanuljuk be. — Nem kevésbé fontos a korhű jelmezek és díszletek rekonst­ruálása és a zenei rész meg­oldása. KÉRDÉS: Az idén tervezi nek-e vidéki turnét? VÁLASZ: Az Idegenforgal- mi Iroda még a tavasszal ter­vezett balatoni turnét szá­munkra, de a késői bemuta­tónk miatt ez a terv nem va­lósulhatott meg. Ezt a hiányt pótoljuk déldunántúli por­tyánkkal, melynek állomásai Siófok, Zalaegerszeg, Nagyka­nizsa vagy Szombathely lesz­nek. Valószínű, hogy még szep­temberben eleget teszünk a siklósiak meghívásának és Siklóson szereplünk. KÉRDÉS: A tánckarnak szüksége van-e utánpótlásba, ha igen, az utánpótlásról hogyan gondoskodnak? VÁLASZ: Együttesünk most nyári pihenőjét tölti. Augusz­tus közepén már megkezdődik a nagy munka. Terveink meg­követelik, hogy tánckarunkat legalább még húsz jó táncos­sal gyarapítsuk. Az üzemi cso­portokból már eddig is jelent­keztek a Doktor Sándor Kul- túrotthonban felvételre. Szük­ségesnek tartjuk a táncka- runk mellett egy utánpótlási csoportot is felállítani, főleg fiatal üzemi DISZ-tagokból és diákokból. Adjanak nagyobb önállóságot az igazgatóknak! A SZIGETVÁRI járási párt- bizottság újabb és újabb ötle­tekkel javít évek óta megszo­kott, bevált, de részben már elavult munkastílusán. Az új ötletek közül való az ún. „in­terpelláció" is, amire a leg­utóbbi pártbizottsági ülés vé­gén került sor. Ezek az interpellációk sok tekintetben hasonlítanak a parlamenti interpellációkhoz. A legnagyobb hasonlóság ab­ban nyilvánult meg, hogy o kérdések zöme számonkérő jellegű volt. Cvetkovics János elvtárs például megkérdezte Gyorsok István elvtársat, a já­rási pártbizottság első titkárát, hogy kivel akarják helyettesí­teni Tóth Lajos elvtársat, a szigetvári községi pártbizottság első titkárát, ha az szeptember elején pártiskolára megy. Ben- kő Ferenc elvtárs kérdése az volt, miért a járási pártbizott­ság dönt a szigetvári alapszer­vezetek pártfegyelmi ügyeiben, amikor a szervezeti szabályzat szerint ebben végsőfokon a községi pártbizottságnak kelle­ne döntenie? A megkérdezett köteles vá­laszolni, akárcsak a parla­mentben. Gyorsok elvtárs vá­laszában elmondotta, hogy a jelek szerint a megyei pártbi­zottságtól kapnak egy elvtár­sat Tóth elvtárs helyettesítésé­re, de ha késne a segítség, a járási pártbizottság küld va­lakit saját munkatársai közül Ben,kő elvtárs kérdésére az volt a válasz, hogy a szigetvár; pártfegyelmi ügyek elbírálása valóban a községi pártbizott­ságra tartozik, ezért a járási pártbizottság a jövőben nem foglalkozik velük. Gyorsok elvtárs, a válasz­adás végén mindig megkérdez­te kielégítő-e a válasz? A párt- bizottság mindkettőt megfele­lőnek találta. Volt azonban olyan eset is, amikor elutasí­totta. Pekarek elvtárs, a járási ta­nács elnöke. Patak János elv­társ arra a kérdésére, hogy mi' akar tenni a járási tanács a Mint ismeretes, pártunk Központi Vezetősége Párt- történeti Intézetének kezde­ményezésére a múlt évben munkaközösségek alakultak a Baranya megyei munkás- és parasztmozgalmak történeté­nek feldolgozására. Az egyik munkaközösség a XX. század első két évtizede helyi moz­galmainak feldolgozását tűz­te ki célul Énnek a munka­közösségnek tagja vagyok én Is. A téma. amelynek feldol­gozását vállaltam, a XX szá­zad egyik legérdekesebb s a történeti fejlődés számára igen fontos eseményű évé­hez, az 1905-í forradalmi megmozdulásokhoz fűződik. Dél-Dunántúl területén, Ba­ranya, Tolna és Somogy me­gyében ebben az időben igen komoly munkás- és paraszt- meomozdulások voltak. Az 1905-ös arató- és cseléd­sztrájk alkalmával például m.iyteny 50 ezer munkás sztrájkolt, s munkásdalokat énekelve, vörös zászló alait menetelt az országutakon. — „Megmozdult a föld” — írták akkor az újságok, de meg­mozdult a Icapitalista állam­apparátus teljes eröszakszer- vezete is, mert kirendelték ellenük Pécs, Kaposvár, Szombathely, Székesfehérvár megmozdítható katonaságát, sőt még Budapest kaszárnyái is ontották a fegyver lseket. A sztrájkolok magatartásá­ban a munkás szolidaritás volt az uralkodó vonási —* magyar, németajkú és dél­szláv nemzetiségű agrárpro­letárok küzdöttek egymás mellett. A mozgalom így ter­mészetesen nagyon félelme­tessé vált az uralkodó osztály számára. A sztrájk pedig nem szervezett, vagy alig szervezett talajon robbant ki, s hogy miképp ért el mégis Széchenyi utca portalanítása végett, olyan választ adott, hogy egyelőre semmit sem te­hetnek, mert az öntözőautót Mohácsra vezényelték. — Meglehet, de nekünk ke­vés — mondották az elvtár- sak. — Két éve húzódik a Szé­chenyi utca portalanítása, az ottlakók két év óta alig merik kinyitni ablakaikat ha szellőz­tetni akarnak.;; Ezért eluta­sítjuk a választ és kérjük Pe­karek elvtársat, hogy legköze­lebbi ülésünkön mondja el: milyen ideiglenes megoldást találtak a portalanításra? Nemcsak a végrehajtó bizott­sági tagoknak tettek fel kér­déseket, hanem a pártbizott­sági tagoknak is és a számon­kérő jellegű kérdések mellett konzultációs jellegű kérdése­ket is engedélyeztek. Kerti János elvtárs olyan kérdésre kapott választ, amit az ellenséges rádióállomások­tól vagy helyi hírharangjaik által félrevezetett embereknek azelőtt nem tudott kellőképpen megmagyarázni. „Van-e még ióvátételi kötelezettségünk a Szovjetunió felé, szállítunk-e még a Szovjetuniónak hajó­kat?“ kérdezte Kerti elvtárs. „Nincs — válaszolta Gyorsok elvtárs — mert a Szovjetunió elengedte a jóvátétel hátralé­vő részét. Hajókat viszont most ;s készítünk a Szovjetuniónak, de ezekért, a nemzetközileg szokásos kereskedelmi egyez­mények szerint vasércet, gé­peket és más árukat kapunk." A VÁLASZADÁS előtt töb­ben hozzászólhattak a feltett kérdésekhez. Amikor Csáki elvtárs például megkérdezte, hogy mikor kap Margitapuszta telefont, még két kéz emelke­dett a magasba hasonló jelle­gű kívánságokkal: „Mikor kap Dióspuszta és mikor kap Kor- osánypuszta?" Pekarek elvtár- válaszolt rájuk, méghozzá, eav füst alatt mind a háromra .... Ebben az évben már nem tudjuk a költségvetésbe beven­olyan nagy, átütő eredménye­ket, annak kiderítése mén további kutatásokat igényel Annyi azonban bizonyos, hogy a mozgalom törekvéset határozottan forradalmiak voltak. A béremelésen kívül a földosztást., néhol pedig a kizsákmányolók előtisztítását is hangoztatni kezdték a sztrájkolok. Ezek a vonások arra késztették a fíorthy- korszak egyik történészét, hoqy ezt a mozgalmat 1918 „főpróbájának” nevezze el. Valóban „főpróba” volt ez a mozgalom? A későbbi pol­gári demokratikus forrada­lom, majd a Tanácsköztársa­ság eseményei is hozzákap­csolódtak-e, s ha igen. mi­lyen szálakkal kancsolódtak ehhez a mozgalomhoz? Éz az a nagy és átfogó kérdés, amelyre választ kell adni. Az eddig összegyűjtött anyag már megmutatja, hogy a kér­dés nem marad megválaszo­latlanul, mert a Tanácsköz­társaság gazdasági és társa­dalmi előfeltételeit és a népi erők izmosodását mutatja be tájegységünkben. E hősies korszak harcosai és tanúi közül még sokan él­nek, Ezért tartom fontosnak, hogy ma foglalkozzunk a té­mával. mert e harcosok el­beszélése nyomán életszerű­vé válik írásunk, és biztos támpontot nyernek a száraz adatokból leszűrt megállapí­tásaink. így rajzolhatom meg nagy­vonalakban egy készülő ta­nulmány körvonalait. Sok munka vár még rám a téma végleges feldolgozásáig, és sok munka vár még ezzel az érdekes, sokszínű korszakkal * foglalkozó történetírókra is. A feladat fontosságának tu­data azonban lelkesedést is ad elvégzéséhez. MÉREY KLÁRA ni a telefont, de jövőre beve­zetjük mindhárom helyen." A sok érték mellett termé­szetesen gyermekbetegségei js voltak az interpellációs nap­nak. A kérdések zöme a por­talanításról, a telefonról és a villanyról szólt. Alig esett szó a pártmunka napi kérdéseiről vagy a magatartásbeli fogya­tékosságokról. Senki sem von­hatja kétségbe, hogy fontos a villany, a telefon vagy a por­talanítás, hiszen a járás sok­éves kívánságai kerültek a plé- num elé s ezekkel a járási pártbizottságnak foglalkoznia kell. Emellett azonban az is igaz, hogy a pártmunka napi kérdéseinek megvitatása vég­sőfokon ugyancsak az életszín­vonal emelését segíti és a párt- bizottság számára ez a legfon­tosabb, hiszen tagjai a terme­lőszövetkezeti mozgalom győ­zelméért, a nagyobb termés­hozamokért, tehát a jobb élet­ért küzdenek pártmunkájuk­kal. Az ilyen jellegű gyermekbe­tegségek kijavíthatok, és azért nem homályosíthatják el a kezdeményezés jelentőségét. Az interpelláció a pártdemok­rácia szélesítésének egyik hat­hatós eszköze lett, mert nö­velte a pártbizottság szerepét, lehetővé tette, hogy a pártbi­zottság jobban ellenőrizhesse a végrehajtó bizottságot az vi­szont a pártbizottságot; az egészséges kritikai szellem egyik komoly segítőjévé vált önkritikára kényszeríti a kér­dezetteket s ami nem kis de log, aktivizálja a pártbizottsá­got. Már a kérdések száma is beszédes bizonyítéka ennek: 13-an mintegy 20 interpellációs kérdést tettek fel és még tet­tek volna, de közös megegye­zéssel elhalasztották őket, mert -'Z idő nagyon előrehaladd. Szinte a 45—47-es idők leve­gőiét lehetett érezni, amikor lózsa elvtárs, a cipőgyár párt- ‘■i.tkóra megszólalt: „Miért nem küldenek el bennünket, pártbi- ’ottsági tagokat a .taggyűlések A1 len őrzésére? Dolgozni aka- mnk mi máshol is és nemcsak a közvetlen posztunkon?!“ MIVEL az új módszer be­vált, érdemes lenne megfon­tolni, hogyan lehetne megho­nosítani az egészséges inter­pellációkat mindenhol a megve pártszervezeteiben és tanácsai­ban. A sztf?(*tvíri téglagyár teljesítette évi tervét A Tanácsi Téglagyári Egye­süléshez tartozó I. számú szi­getvári téglagyár éves nyers­tégla gyártási tervet augusz­tus 9-én befejezte. Az utóbbi időben pártunk és kormányunk sokat foglal­kozik a túlzott központosítás megszüntetésével és az igaz­gatói jogkör kiszélesítésével. Csak üdvözölni tudom mind­azt, ami ennek az ügynek az érdekében történik. — Úgy gondolom kormányunk ha- táfozatai, amelyek a közel­jövőben napvilágot látnak, egyre határozottabban azok­nak a kezébe adják az intéz­kedés jogát, akik közvetle­nül irányítják a termelést! Ennek megfelelően néhány javaslatot tennék az igazga­tói jogkör kiszélesítésére. Véleményem szerint az éves termelési és önköltségi tervet az irányító szervnek — az ötéves terv irányelved­nek megfelelően — alaposan meg kellene beszélnie a vál­lalat igazgatójával, és az így jóváhagyott terv további ne­gyedéves, valamint a havi bontását már az igazgató ha­tározza meg; A továbbiakban a2 a véle­ményem, hogy a jövőben át kell térni a vállalatoknál a negyedéves bérgazdálkodás­ra, mert az eddigi gazdálko­dás igen súlyos megkötöttsé­get jelent főleg olyan üze­mekben, aho] sok időbéres — prémiumos dolgozó vám z—. Gyakran előfordulhatnak egyes hónapokban nagyobb (helytelen) megtakarítások, vagy esetleges túllépések, mivel a hónap közben nem lehet pontosan kiszámítani a bérfelhasználás mértékét. Vi­szont igen sokszor el kell hagynunk sok fontos mun­kát, mert félő, hogy bér nem jut rá. A hónap végén az­tán mégis megtakarítás je­lentkezik. A dolgozók sem veszik szí­vesen, ha tudomást szerez­nek arról, hogy nagyobb meg­takarítás van a béreknél, vi­szont a vezetők felett is ott lebeg a büntető rendelkezés, hogy a béralaptúllépésért 2 havi fizetésüknek megfelelő kártérítésre kötelezhetők; Ezért volna szükséges a negyedéven belüli gazdálko­dás. Töröljék el azt a bizonyos beállító százalékot az alkal­mazottak fizetésénél, amely a minimum és a maximum kö­zött irányadó volt! Mert en­nek bevezetése csak rontott a helyes bérezés kialakításá­ban; A továbbiakban javasolom, hogy a jövőben a vállalat igazgatójának hatáskörébe tartozzék az egészségre ár­talmas munkahelyek meg­határozása, valamint azok bérpótléka. A fennálló ren­delkezések szerint ezidáig ugyanis felsőbb szervek ha­tározták meg ezeket a beso­rolásokat és hozzátehetjük nyugodtan, hogy a helyi is­meretek hiányában. A fen­tiekben elhangzottak vonat­koznak a dolgozók munka­ruhával, védőruhával, lábbe­livel, védőétellel, stb.-vel va­ló ellátására is, amit ezideig szintén a felsőbb szervek ha­tároztak meg. Vajon a mun­kásból lett igazgató, — aki nap, mint nap ott van a dol­gozók között, — nem tárgyi- lagosabban tudna-e dönteni ezekben az ügyekben, mint azok, aldk ezt csak központi­lag intézték eddig. Emeljék fel az Igazgatói alapot, így nagyobb lehetőség lenne a jutalmazásokra az anyagi érdekeltség elvének érvényesítésére; Helyesnek találnám, ha a vállalatfejlesz­tési alap felhasználásában is nagyobb jogot kapnának az igazgatók; A vállalatfejlesztési alap igazi célja az lenne, hogy az igazgatók kisebb értékű be­ruházások megvalósítását eb­ből oldhatnák meg. Vélemé­nyem szerint a már megka­pott vállalatfeilesztésl alapot nem kellene 25 százalék szo­ciális és 75 százalék egyéb részre bontani, hanem egy­ségesen kiadni az egész ösz- szeget, továbbá meg kellene szüntetni, hogy a felhaszná­lásában felsőbb szerv enge­délyezése is szükséges le­gyen. Az a véleményem, hogy a beruházások terén is több jo­got kellene adni az igazga­tóknak. Például az értékha­táron aluli beruházásoknál az egyes rovatok közötti módo­sítási Jogot a vállalat igazga­tójának kellene átadni. Az egyes beruházások kiviteli munkáinak meggyorsítása ér­dekében az értékhatár alatti beruházásoknál a kiviteli tervek jóváhagyását az eddi­gi gyakorlattól eltérően, vál­lalatok igazgatóinak hatáskö­rébe kellene utalni. A beru­házási keretek megnyitását a felügyeleti szerveknek a Beruházási Banknál már az év első 10 napjában biztosí­tania kellene. Azt gondolom, hogy e né­hány javaslat megvalósítása feltétlen hozzájárul a jobb munkához, közvetlenebb, át­gondoltabb irányításhoz; Horváth István a Beremendi Cement- és MészmflvéR Igazgatója | Érdekes tanulmány hészül Déldunántúl munkás- és parasztmozgalmairól Felújítják a „Csizmás Jank6“-t Uj, egyórás műsort tanulunk be DC-ldurán'úll portyára indulunk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom