Dunántúli Napló, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-04 / 183. szám

f 195# AUGUSZTUS 4 NAPLŐ s Az országgyűlés pénteki ülése Seregély! József a begyűjtési miniszterhez interpellált a termelők vetőburgonyához jutása tárgyában (Folytatás a 2. oldalról) Szobek András begyűjtési miniszter elmondotta: a legcél­szerűbb volna a községi föld­művesszövetkezetek útján meg szervezni a termelők vetőbur­gonyával való ellátását, oly­módon, hogy a vetőburgonya felvásárlásába a földművesszö- vetkezetek a termelőket Is vonják be. A miniszter válaszát az in­terpelláló képviseld és az or­szággyűlés tudomásul vette. Kozma József: Milyen intézkedéseket tesznek a begyűjtési feladatok egyszerűbb végrehajtása érdekében? Kozma József képviselő meg kérdezte a begyűjtési minisz­tert, milyen Intézkedéseket kí­ván tenni a begyűjtési felada­tok könnyebb, egyszerűbb vég­rehajtása érdekében. A begyűjtési feladatok egy­szerűsítésére vonatkozólag az egyszerűsítési bizottság igen komoly tervet dolgozott ki, amelynek végrehajtása folya­matban van — mondotta Szo­bek Andris begyűjtési minisz­ter; — Az egyszerűsítésnél a költségcsökkentésnek legfonto­sabb tényezője a minőségi ál- vételek szigorú megtartása. Ha ez megvan, sokkal kevesebb Barcs Sándor költséggel jár a raktárban gabona kezelése. A költség másik fontos tényezője a lét szám. A teranényforgalmd vál­lalat még nagyon nagy lét­számmal dolgozik. De meg kell mondani, hogy az egyéni gaz­daságok különbözősége óriási feladatot ró az apparátusra. Árrendszerünk rendkívüli bo­nyolultsága ugyancsak óriási feladatot jelent. Az átvevő he­lyek fenntartása is nagyon költséges. Az egyszerűsítés végrehajtása során egy sor át­vevő helyet megszüntetünk. Viszont a tanácsok, a pártszer­vezetek, de maguk a képviselő társak is gyakran fordulnak hozzánk azzal, hogy szaporít­suk az átvevő helyeket. A második ötéves tervben a minisztériumnak igen komoly raktárépítési programja van, amelynek megvalósulása egy­szerűsíti majd a begyűjtést. A választ az országgyűlés tudomásul vettes Mit szándékozik tenni az élelmiszeripari miniszter a kenyér minőségének megjavítása érdekében? Barcs Sándor országgyűlési képviselő először a nyugdíjak késedelmes folyósítása tárgyá­ban intézett interpellációt a pénzügyminiszterhez. Olt Károly pénzügyminisz­ter válaszában hangoztatta, hogy Bares Sándor képviselő interpellációjában indokolt és megoldandó kérdést vetett fel. A helyzet az, — mondotta — hogy a Szakszervezeti Tár­sadalombiztosítási Központ ál­tal végzett nyugdíjmegállapí­tások átlagos átfutási ideje jelenleg 42 nap. A nyugdíj­megállapítások meneténél a munkában eltöltött különböző idő igazolására van szükség. A munkakönyvek nincsenek minden tekintetben rendben, azokban a nyilvántartást nem végzik lelkiismeretesen; Ez nemcsak a vállalatok, hanem az érdekeltek hibája is. Ki­jelentette, ezután: a Szakszer­vezeti Társadalombiztosítási Központ intézkedéseket tesz továbbra is azért, hogy a 42 napos átfutási időt jelentősen csökkentse. Ehhez azonban szükség van a dolgozók és a vállalatok segítségére is. A Szakszervezeti Társadalombiz­tosítási Központ által jóváha­gyott és megerősített nyugdí­jakat egyébként az Országos Nyugdíjintézet legkésőbb 14 napon belül folyósítja. A pénzügyminiszter válaszát Barcs Sándor képviselő és az országgyűlés tudomásul vette. Barcs Sándor képviselő ez­után második interpellációjá­ban felvilágosítást kért az élelmiszeripari minisztertől, mit szándékozik tenni a ke­nyér minőségének megjavítá­sa, illetve a minőségben ta­pasztalható nagy különbségek megszüntetése érdekében. Nyers Rezső élelmiszeripari miniszter válaszában kifejtet­te: a gyenge minőséget elő­idéző okok különbözősége miatt azonnali, ugrásszerű vál­tozásról nem lehet szó. Feltét­lenül szükség van azonban az ellenőrzés fokozására, s mind a minisztérium, mind a helyi tanácsok intézkedésére a ke­nyér minőségének javítása ér­dekében. Alapvető fontosságú a liszt minőségének állandósá­gát biztosítani, ami az elmúlt években nem történt meg. Hangsúlyozta a miniszter, hogy az újtermésű liszt fel- használása máris bizonyos ja­vulást fog eredményezni; A minőségi vizsgálatok azt mu­tatják, hogy az idei termésű liszt jobb minőségű a tavalyi­nál. Az első ötéve» terv százöt­ven millió forintos sütőipari fejlesztési előirányzatával szemben a második ötéves tervben több mint kétszáz millió forint jut a sütőipar gépesítésére, korszerűsítésére. Emellett számos új kis és kö­zépüzem, valamint három nagy kenyérgyár létesül. Megemlí­tette végül, hogy a miniszté­rium több olyan intézkedést tervez, amelyek lehetővé te­szik, hogy a sütőipari üzemek az eddiginél közvetlenebbül feleljenek a lakosságnak a kenyér minőségéért Rövide­sen három üzemben kísérlet­képpen olyan bérezési rend­szert vezetnek be, amelynek alapján a sütőipari munkások közvetlenebbül érdekeltek lesznek jobb minőségű ke­nyér termelésében. A kísérlet eredményétől függően ezt or­szágosan is bevezetik majd. Befejezésül hangoztatta, hogy a helyzet fokozatos javítására megfelelő intézkedéseket tesz a minisztérium. Az országgyűlés a miniszter válaszát tudomásul vette; Sárfi Rózsi az egészségügyi miniszterhez interpellált a tuberkolózis ellepi küzdelem tárgyában Román József egészségügyi miniszter válaszában hangsú­lyozta, hogy felszabadulásunk után alapvetően megváltoztak a tuberkulózis elleni küzdelem feltételei. Ennek eredménye hogy a halálozások száma a felszabadulás előttinek a ne­gyedére csökkent. Bejelentet­te, hogy a második ötéves tervben az egészségügyi kor­mányzat az ágyak szaporítá­sán, a szűrőhálózat bővítésén túl kiterjeszti a védőoltásokat a nagyobb gyermekekre is. A második Ötéves terv irányelvei lehetőséget adnak a gyógyin­tézetek felszerelésének és gyógyszerellátásának bővítésé­re is. A tuberkulózis elleni társa­dalmi harcot szélesíteni kí­vánjuk és ehhez szükséges az egész nép és az országgyűlés támogatása. Úgy látjuk, hogy szervezett, átfogó intézkedést kell tennünk, még jobban kell * örőd nőnk a tuberkulotikus betegek élet- és munkakörül­ményeivel és gondoskodnunk kell arról, hogy gyógyulásuk után könnyebb munkahelyre kerüljenek. Az egészségügyi kormány­zat az interpelláció nyomán felülvizsgálja a második öt­éves tervben a tuberkulózis elleni küzdelemre kidolgozott tervszámait. A tervezetten felül növeli a tuberkulotikus betegek elhelyezésére szolgáló ágyakat, s bővíti a szűrő- és ellenőrző hálózatot is. Ezenkí­vül 1957 első negyedéig az országgyűlés elé terjeszti a TBC elleni küzdelem szakmai, állami, egészségügyi és tár­sadalmi feladatait magában foglaló törvénytervezetet. A miniszter válaszát az in­terpelláló és az országgyűlés helyesléssel vette tudomásul. Suszfa Sándor: Miiyen intézkedéseket kíván tenni a Minisztertanács a hitel- és pénzügyi gazdálkodás egyszerűsítésére Suszta Sándor interpellá­ciójában megkérdezte a terme­lőszövetkezeti beruházások za­vartalan lebonyolítása érdeké­ben a Minisztertanács milyen intézkedéseket kíván tenni a hitel- és pénzügyi gazdálko­dás egyszerűsítésére. A Minisztertanács nevében Erdei Ferenc, a Miniszterta­nács elnökhelyettese válaszolt. Elmondotta, hogy ez év tava­szán a földművelésügyi mi­niszter és a Nemzeti Bank együttes rendelkezést hozott, amely máris gyökeres válto­zást, egyszerűsítést eredmé­nyezett. Sok helyről, szövetke­zetektől, és helyi tanácsoktól érkezett olyan tájékoztatás, hogy ez az intézkedés köny- nyítette és meggyorsította a termelőszövetkezeti beruházá­sok lebonyolítását. Erdei Ferenc válaszát az in­terpelláló képviselő és az or­szággyűlés tudomásul vette. Parragi György a hitoktatás tárgyában a Minisztertanácshoz intézett kérdést Parragi György képviselő a hitoktatás tárgyában a Mi­nisztertanácshoz intézett kér­dést: van-e tudomása arról, hogy az országban egyes he­lyeken túlkapások történtek a hitoktatás kérdésében? Alkot­mányunk mindenki számára egyformán biztosítja gondola­tának, lelkiismeretének sza­badságát, Ma már csak népi demokráciánk legmegátalko- Üottabb ellenségei merik állí­tani, hogy hazánkban nincs vallásszabadság. Az általam említett túlkapásokat tehát annál is inkább szóvá kell tennem, nehogy az ellenség malmára hajtsák a vizet. Szi­lárd meggyőződésem, hogy ezek a helyenként előfordult túlkapások csupán egyéni ak­ciók voltak, amelyeknek sem­mi közük sincs a kormány po­litikájához; — Ebben a meggyőződé­semben még jobban megerősí­tettek Hegedűs András, a Mi­nisztertanács elnöke hétfői be­számolójának az állam és az egyház közötti viszonyról szó­ló mondatai, amelyeket az egész magyar társadalom, vi­lágnézetre való tekintet nél­kül, nagy megelégedéssel fo­gadott — mondotta. Az interpellációra Hegedűs András, a Minisztertanács el­nöke válaszolt: Tisztelt országgyűlés! Par­ragi képviselőtársam helye­sen hivatkozott az alkotmány­ra, de szükséges, hogy ebből a szempontból én az alkot­mányra más módon hivatkoz­zam. Alkotmányunk értelmé­ben történt ugyanis kormá­nyunknak az az intézkedése, hogy a kötelező hitoktatás az állami iskolákban megszűnt. (Parragi György: Helyes!). — A kormánynak ez az in­tézkedése feltétlenül helyes, szükséges, demokratikus rend­szabály volt. Szeretnék hi­vatkozni arra, hogy Francia- országban, Nyugat-Európa egyik legnagyobb katolikus ál­lamában az állami iskolákban 1880 óta nincs kötelező vallás­oktatás. Hollandiában sincs kötelező vallásoktatás az isko­lákban. A nagyobb európai or­szágok közül csupán Olaszor­szágban, Portugáliában és Spanyolországban van ma kö­telező iskolai hitoktatás. (Par­ragi György: Én nem ezt kí­vántam!) Rátérek arra is. A kormány azonban lehetővé teszi, hogy az iskolákban azok a gyerme­kek, akiknek szülei a vallás­oktatást szükségesnek tartják, ilyen oktatásban részesülhes­senek, Nem azért teszik, mert az alkotmány ezt közvetlenül előírja. Az alkotmány ugyan­is akkor, amikor a szabad val­lásgyakorlatot előírja, nem írja elő az állami iskolákban való vallásoktatást. Mégis le­hetővé teszi a kormány az ál­lami iskolákban való vallás- oktatást azért, mert az állam és az egyház közötti jóviszonyt akarja szolgálni, valamint azért, mert tekintettel van a vallásos szülőkre; Ugyanakkor szeretném fel­hívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét pártunknak a vallás kérdésében ismert álláspontjá­ra. Azt hiszem nem szüksé­ges, hogy ezt a kérdést itt kifejtsem, az idő rövidsége sem engedi meg. De szeretném leszögezni, hogy a kormány a vallás kérdésében teljes mértékben helyesli és ma­gáévá teszi a párt álláspont­ját. (Taps) Ebből következik, hogy ami­kor megengedjük a vallások­tatást, azoknak a gyermekek­nek a számára, akiknek a szü­lői ezt kérik, természetesen megengedjük és lehetővé tesz- I szűk azt is, hogy azok a társa­dalmi szervezetek, amelyek I szükségesnek és helyesnek tartják, a szülőket a vallás- oktatás kérdésében felvilágo­sítsák. (Taps) Ez is az alkot­mányban lefektetett jogokhoz tartozik. Ugyanakkor — és itt térek rá egy kis kanyar után Par­ragi képviselőtársam interpel­lációjára — nem helyeseljük, ha állami szerveink adminiszt­ratív eszközökkel, visszaélve az állami hatalommal, meg­akadályozzák, hogy vallások­tatásban részesítsék gyerme­keiket az olyan szülők, akik ezt kívánják. Tröténtek-e ilyen esetek? Történtek, még ebben az év­ben is, de rögtön hozzá kell tennem, hogy kevesebb szám­ban, mint az elmúlt években. Es ez is hozzátartozik a kér­dés lényegéhez és a válaszhoz. A püspöki kar a kor­mánnyal való tárgyalások után — ez körülbelül egy hó­nappal ezelőtt volt — több­ször felszólította a papokat, közöljék, ahol ilyen túlzások történtek. Legutóbbi informá­cióim szerint tizenhét esetről tudnak, illetve tizenhét esetet tettek a püspökök kifogás tár­gyává; Szeretném rögtön hozzáten­ni, hogy 6500 iskolában volt hittanbeíratás, tehát 6500 is­kolához kell viszonyítani a tizenhetes számot. Lehet, hogy a tizenhét nem a teljes szám, lehet, hogy nem tizenhét, ha­nem huszonöt, vagy harminc eset történt. De akkor is meg kell mondani, hogy elenyésző a szám. (Gerő Ernő: Ezt is el­ítéljük!) Ezt is elítéljük és minden egyes esetet külön-külön ki­vizsgálunk és gondoskodunk arról, hogy a jövőben még ti­zenhét esetben se történjék hivatali hatalommal való visz* szaélés. (Nagy taps). Engedjék meg képviselőtár* saim, hogy ugyanakkor meg­mondjam azt is, hogy nemcsak állami szerveink részéről tör­téntek visszaélések, hanem a katolikus egyház egyes papjai részéről is. (Parragi György: így is volt!) Ezt a püspöki kar is elítélte a jelenlétemben azon a tárgyaláson, amelyet lefoly­tattunk. Milyen visszaélésről volt ott szó? Egyes papok a hívők sza­bad vallásgyakorlatát, vagyis az alkotmányban lefektetett jogát akarták korlátozni az­zal, hogy megfenyegették a szülőket, amennyiben nem íratják be gyermekeiket val­lásoktatásra, nem részesítik őket a szentségekben és eltilt­ják a vallás gyakorlásától. Ez is visszaélés és természe­tesen ez ellen is fel kell lép­ni. Be is fejezem Parragi kép­viselőtársam interpellációjára adott válaszomat azzal, hogy véleményem szerint, ezek a visszaélések, amelyek egyes papok, vagy egyes állami szer­veink részéről történtek, kis homokszemek abban a nagy folyamatban, amelyben az ál­lam és az egyház közötti vi­szony egyre javul. Biztos va­gyok abban, hogy a javulási folyamatot nem tudják akadá­lyozni. Parragi György képviselő megnyugvással fogadta a Mi­nisztertanács elnökének vála­szát, amit azután az ország- gyűlés is tudomásul vett; Gosztonyi János az általános iskolát elvégz ett fiatalok mnnkaa'kalmá nak biztosításáról beszélt Végül Gosztonyi János, a Minisztertanácshoz interpellált hogy milyen intézkedéseket kí­ván tenni az általános iskolát végzett, de tovább nem tanuló fiatalok rendes és állandó munkaalkalmának biztosításá­ra. Az interpellációra, Hegedűs András, a Minisztertanács el­nöke válaszolt. Tisztelt Országgyűlés! Min­denekelőtt egy olyan kérdés­re szeretnék válaszolni, ame­lyik szoros kapcsolatban van a Gosztonyi elvtárs által felve­tettekkel. Második ötéves ter­vünk irányelveinek tárgyalá­sakor sokan felvetették, váj­jon a második ötéves terv so­rán, amikor nagyon gyors ütemben akarjuk korszerűsí­teni iparunkat, növelni a mun­ka termelékenységét, gépesíte­ni a mezőgazdaságot, nem lesz-e munkanélküliség, bizto­sítani tudjuk-e a lakosság szá­mára a munkát, ezt az alkot­mányban lefektetett jogot? Nyugodtan lehet erre a kérdésre igennel felelni. Máso­dik ötéves tervünk során is tovább folytatjuk az ország szocialista iparosítását. Na­gyon sok munkáskézre, több, mint félmillió új munkásra lesz szükség csak az iparban. Ugyanakkor a mezőgazdaság belterjesebb irányba való fej­lesztése szintén az új munkás­kezek százezreit követeli meg. A városi ifjúság kérdése azonban — én egyetértek tel­jesen Gosztonyi képviselőtár­sammal — nem szűkíthető le a munkaalkalom biztosításá­nak problémájára. Itt sokkal többről van szó: az ifjúság neveléséről, tehát társadal­munk jövőjéről is van szó. Eb­ből kiindulva foglalkozik ez­zel a kérdéssel legközelebbi ülésén a Minisztertanács. Milyen intézkedéseket ter­vezünk? Tervezzük a szak­munkásképzés kiterjesztését. Több szakmunkást akarunk képezni, még pedig nem úgy, hogy megnöveljük a Munka- erőtartalékok Hivatala iskolái­ban lévő tanulók számát, ha­nem olymódon, hogy nagyobb mértékben hozzákezdünk a gyárakban, kisipari szövetke­zetekben és még magán kis­iparosoknál is a szakmunkás­képzéshez. (Élénk helyeslés). Erre azért is szükség van, mert iparunk egyre inkább specializálódik, a specializált ipar pedig speciális képzettsé­gű szakmunkásokat követel meg. Ezeket a szakmunkáso­kat legkönnyebben a gyárak­ban tudjuk kiképezni. Rögtön hozzáteszem, hogy a Munka- erőtartalékok Hivatala iskolái gyárakban vannak s közvetlen kapcsolatuk van a termeléssel de úgy véljük, hogy bizonyos -zakmai ágakban jobban lehe' a gyára ban az igazgatók irá­nyításával szakmunkásokat k; képeznünk, mint a Munkaerő, tartalékok Hivatala iskolái­ban. A válasz ezután a szak­munkásképzés növelésével fog­lalkozott és hangsúlyozta: a távolabbi jövőben tovább akar­juk növelni a gimnáziumok­ban tanulók számát, de jelen­leg ezt csak nagyon óvatosan tehetjük, mert a gimnázium­ban végzetteket nem tudjuk megfelelő arányban felvenni az egyetemekre és a főisko­lákra. A gimnáziumi tanulók számát csak akkor növelhet­jük, amikor biztosítani tud­juk továbbtanulásukat az egye­temeken, vagy a főiskolákon Ezért jelenleg elsősorban a technikumokban tanulóknak a számát akarjuk növelni. A gimnáziumi tanulók számát is növelni fogjuk, de elsősorban lányokét, mert a lányoknak ki­sebb lehetőségük van arra, hogy bizonyos szakmunkás- ágakban és bizonyos teehniku mokban elhelyezkedjenek. Még egy ilyen fontosabb in­tézkedési tervünk van. Be akarjuk vezetni üzemeink je­lentős részében a négyórás ki­segítő munkát. 14—16 éves ifjakat akarunk ilymódon be­vonni az ipari termelésbe. Meg kell mondanom, hogy a munka törvénykönyvének rendelkezé­sével ez bizonyos mértékben ellenkezik. De a törvény eb­ben az esetben szembekerült az élettel. Az életet, az élet kövtelményeit megváltoztatni nem tudjuk, tehát változtatni kell a törvényen és ezért a Minisztertanács elé kerülő ja­vaslat szerint javasoljuk a munka törvénykönyvének ezt a rendelkezését megváltoztat­ni, hogy a gyárakba csak 18 éven felülieket lehet felven­ni. Engedélyezni kívánjuk, hogy az üzemek kisegítő mun­kára 14—16 éves kort fiata- ’okat is felvegyenek. Ugvvél- üik, hogy ez helyes intézkedés; \ csökkentett munkaidő ter­mészetesen csökkentett ke­resettel jár. Négy óra alatt nem lehet megkeresni azt, ''mit nyolc óra alatt keres egy 5 fiúmunkás, De még csökken­tett munkaidővel és kevesebb keresettel is érdemesebb a kérdést Így megoldani, mint hagyni, hogy ezek a fiatalok munka nélkül az utcákon sé­tálgassanak. Tisztelt Onszággyűlés! A Mi­nisztertanács azon lesz, hogy az ifjúság kérdését állami és gazdasági szerveink vezetői ne egyszerűen bér- és létszámkér­désként kezeljék, hanem úey, mint a jövő nemzedékének, mint társadalmunk jövőjének kérdését. (Taps.) Engedjék meg, *— és ezzel zárom is válaszomat — hogy végül kitérjek az egész inter- pellációs napra. Hosszú évek után az első interpellációs nap országgyűlésünkben; Lehet, hogy ezen az interpellációs napon történt néhány olyan dolog, ami beleütközik ügy­rendünkbe. De úgy vélem, egyetért azzal a tisztelt Or­szággyűlés, hogy e nap jelen­tős lépés volt a szocialista de­mokratizmus feljesztésében, az onszággyűlés jogkörének, ha­táskörének, szerepének növe­lésében. (Helyeslés. <— Taps.) A választ az országgyűlés tudomásul vette. Rónai Sándor az országgyűlés ülésszakát bezárta — Úgy érzem, — mondotta — képviselőtársaim egységes véleményéinek adok kifejezést, amikor kijelentem, őszintéin örülünk annak, hogy lengyel barátaink, a Lengyel Népköz- társaság szejmjének küldött­sége országgyűlésünk ülésein résztvett. (Hosszantartó taps.) Hisszük, hogy a küldöttség tagjai hazánkban tartózkodá­suk alatt meggyőződtek arról a barátságról és szeretetről, amellyel a magyar dolgozó nép a lengyel nép iránt viseltetik. örömmel vettük a magyar or­szággyűlés küldöttségének a Lengyel Népköztársaságba va­ló meghívását és a meghívás­nak örömmel fogunk eleget tenni. Tisztelt Képviselőtársaim! Azoknak a nagy feladatoknak sikeres elvégzéséhez, amelye­ket országgyűlésünk mostani ülésszakán valamennyien kap­tunk, Jó egészséget és erőt kí­vánok képviselőtársaimnak, s ezzel országgyűlésünk ülés­szakát bezár orm

Next

/
Oldalképek
Tartalom