Dunántúli Napló, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-30 / 204. szám

1956 AUGUSZTUS 30

NAPLÓ

<SziaeJti kífLtk

A forró augusztusi délelőt- tön vastagon száll a teherautókaravánok által felvert por, a szinte napról-napra változó szigeti tájra. Aki tavaly látta a szükablakos, többnyire nád- fedeles, rendszertelenül széjjel szórt apró tanyákat, rá sem ismer a sziget képére. Az árvíz valamit végképp elvitt erről a területről, elvitte a nyomorúságos lakásviszonyokat, elsodorta a szűk, sárral tapasztott, sövényfalú házakat és a bennük szorult nyomort. Az új házak pirostetős sora, sárga ablakkeretes vörös téglafalai egyre több emberbe öntenek reményt, egyre több emberrel felejtetik el a márciusi napok riasztó emlékeit.

Guttmann Adámné Homorúdon lakott, homorúdi házát mosta el az ár, és Homorúdon évült új házában lakik ismét. Amikor legutóbb láttam, még a régi ház gerendáiból, kukoricaszárból, nádból összerótt kunyhóban húzták meg magukat, csak a kemence volt új, amelyik ott füstölgött az udvaron, és amelyben aznap sült az árvíz után az első kenyér.

Most a tisztára sikált téglás tornácon üldögél Guttmanné, kis szakajtóba rakja a szemetétől tisztított dughagymát, mögötte morcos fekete kutya vicsorog: a Flemus. Ajándékba kapták Kandóból, mert az ő kutyájukat elvitte a víz. — Bent a szobában már állnak a

sebtében helyrehozott bútorok, a konyhában fehérük az új zománctűzhely, a veranda félteteje alatt rakott nyári tűzhelyen fő az ebéd. És ami eddig nem volt: a falban apró zöldkeretes üvegablak mögött villanyóra. Az árvíz sötét emlékei a sziget petróleumbü- zös kis szobái tűnnek el a napról-napra növekedő új házak között.

•

Távolabb a remegő napfényben kis csoport járkál a házak között. A Megyei Helyreállítási Bizottság. Palkó Sándor elvtárs, a bizottság elnöke, Keresztfalvi főmérnök és a homorúdi újjáépítők vezetői. Nézik miként halad az építkezés. Egyszer egy öregember állítja meg őket, Csáky József. A nevét már ismerik, kérvénye nem egyszer volt a kezükben.

Akkor ott bent az irodában a papírok, a térképek rideg tényei alapján elutasították Csáky Józsi bácsi kérését. A községrendezési tervekkel ütközött az öreg kívánsága. Régi telkén, összedőlt háza mellett, gyümölcsöse szegélyén akart hátralévő éveire otthont építeni magának. Csakhogy ez a terület többi 12 holdjával együtt beleesett az új község házhelyeibe, gyümölcséből pedig néhány év alatt, ahogy fejlődik az iskola, iskolakert lett volna.

Ezt mondták a papírok, erről beszéltek a térképek. De

az öreg nem nyugodott bele. Azon a helyen akart lakni, ahol 60 egynéhány éve lakott, ahol minden rögöt maga forgatott meg, ahol fiatal korában ültetett fái most hozzák gyümölcsüket. Ezt, ezeket a vágyakat nem mondták el a vapirok, nem súgta meg az íróasztal. De elmondta Csáky Józsi bácsi a házhelye mellé érkező bizottságnak. Kért és zúgolódott egyszerre. Kérte, hogy saját szemükkel győződ- ienek meg igazáról, és zúgolódott, hogy mindig csak pa- volják az öregek segítségét, de tenni nem tesznek semmit.

A tények, amelyek ott tárultak a helyreállítási bizottság elé igazabbul őszintébben mutatták meg Csáky József kérésének jogosságát. A bizottság tagjai néhány percre félrevonultak és ott a helyszínen megszületett a határozat: Csáky József építse házát oda, ahová szeretné, ahová az emlékei, élete munkája kötik.

Az öreg szemében könny csillogott, a bizottság tagjai tovább mentek a tikkasztó melegben, új házakhoz, új problémák megoldására, melyek mindegyike egy-egy embernek, egy-egy családnak adja vissza a nyugalmát és erősítik meg a hitüket azokban, akik a sorsukat intézik, azokban, akik félrerúgva minden bürokratikus formaságot a legőszintébb igyekezettel dolgoznak a javukért.

ÖRSI FERENC

Gondosabb szervezést S

A Dunántúli Napló tegnapi számának sporthírei között többek között azt írtuk, hogy a nemzetközi úszóversenyre és vizilabdamérkőzé- sekre jegyelővétel a TOTO- irodában és az Állami Áruházban lesz. A bírt a Városi Testnevelési és Sport Bizottság adta át közlésre s mint erre a legilletékesebb szerv — jogosan. A baj aztán ott kezdődött, hogy a VTSB elfelejtkezett saját szervezésének és ígéretének megfelelően jegyet adni a megjelölt helyekre!

Ez volt az oka annak, hogy tegnap délelőtt egymásután hívták fel szerkesztőségünket a sportbarátok, s méltatlankodtak: a lap miért vezeti félre a közönséget?

Felhívtuk telefonon Kri- vlcz Gyula elvtársat, a VTSB vezetőjét s megkérdeztük, mi az oka a hírrel ellentétes intézkedésnek, ami sok bosszúságot okoz az embereknek. Válaszát az alábbiakban közöljük:

— Úgy láttuk, hogy nem lesz elég érdeklődő, ezért nem hagytunk a megjelölt helyeken jegyet. Ezzel szemben bemondattuk a városi hangoshíradóban, hogy délután kettőtől — eltérően a lap hirdetésétől — a Balo- kányban lehet jegyet kapni.

Véleményünk szerint a VTSB kizárólagos joga, hogy eldöntse: hol árusítja a

nemzetközi úszóverseny- és vízilabda mérkőzés jegyeit (bár szerintünk az Állami Áruház és a TOTO-iroda

könnyebben megközelíthető, mint a Balokány-fürdő). Ahhoz azonban sem Krívicz elvtársnak, sem a VTSB-nek nincs joga, hogy félrevezesse a Dunántúli Napló soktízezres olvasótáborát, hogy rossz hírbe keverje a megyei pártbizottság és tanács lapját.

De ha legalább azt megtették volna, hogy értesítik a Totózót és az Állami Aruházat, hogy megváltoztatták a jegyek árusításának helyét! — azonban ezt sem tették meg. így hát kénytelenek vagyunk ml közölni: a nemzetközi úszóverseny és vizi- labdamérközés jegyeit mais a Balokányban árusítják és nem a TOTO-írodában, sem az Állami Áruházban.

HÍREIK

Eszéki vendégszereplésre kapott meghívást a pécsi színház

Az eszéki Nemzeti Színház igazgatója, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatójának, Katona Ferenc elvtársnak levelet írt, amelyben a pécsi színtársulatot eszéki vendégszereplésre hívta meg. Szeptember 3-án, hétfőn délután Pécsről egy küldöttség utazik Eszékre, hogy a bemutatásra kerülő darabokat és az ezzel kapcsolatos színháztechnikai kérdéseket megtárgyalja. A küldöttség tagjai: Katona Ferenc, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója. Bálint György főrendező. Németh Lili gazdasági vezető, Kovács Lajos scenikus, a városi tanács képviseletében pedig Asztalos Ferenc elvtárs. A Pécsi Nemzeti Színház igazgatója javasolni fogja, hogy eszéki vendégszereplésükkor a „Csárdáskirálynő“-t, illetve a „Cigányszerelem“, vagy a „Nem élhetek muzsikaszó nélkül“ című darabot mutassák be.

A városi tanács elnöke fogadja a plovdivl művész- együttest

Mint ismeretes, szeptember

3-án. hétfőn Pécsre érkezik a plovdivi bolgár dal- és tánc- együttes, amely a szabadtéri színpadon vendégszerepel. A bolgár művészegyüttes vezetője, aki a plovdivi városi tanács elnökhelyettese a daj- és táncegyüttes néhány tagjával hétfőn délután 3 órakor tisztelgő látogatást tesz Györikő Antal elvtársinál, Pécs város tanácsa v. b. elnökénél.

Ipari,

nagykereskedelmi, kiskereskedelmi találkozó Pécsett

A Déldunántúli Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalat ötödször nyerte el a ,kiváló vállalat“ címet. A vállalat dolgozói ezt szeptember 1-én, szombaton este 8 órakor ünnepük meg. Az ünnepséget megelőzően délután 4 órakor megrendezik az ipar-magyke- reskedelem-kiskereskedelem találkozóját. Ez alkalommal megvitatják a ft .tékszakmá- ban mutatkozó különböző áru- ellátási problémákat.

Pécs közönsége várja a Plovdivi Képi Együttest

A Városi Tanács Népművelést Osztálya közli:

„A hazánkban tartózkodó Bolgár (plovdivi) Dal- és Táneegyttt*

tes szeptember 3-án, este 8 órakor mutatkozik be a pécsi közönség előtt a Szabadtéri Színpadon. A kitűnő együttes népdalokkal, táncokkal és népijátékokkal szórakoztatja majd az érdeklődőket.

A bolgár együttes szeptember 4-én Mohácson szerepel, majd utána visszajön Pécsre és 5-én délután a Liszt Ferenc hangversenyteremben nagyszabású tapasztalatcserét tart It hosszú he tényt népiegyüttessel és a városi Központi Táncegyüttessel, valamint a város és a megye legkiválóbb kórusvezetőivel.

A Plovdivi Népi Együttes rövid története

A plovdivi körzet népi tanácsának dal- és táncegyüttese a népi demokrácia szülötte. Születési helye a trákiai alföldön és a Rhodopokban van.

A szovjet Pjatnickij együttesnek 1949-ben történt plovdivi vendégszereplése rendkívül nagy hatást gyakorolt az ottani lakosságra és a művészekre. A Pjatnickij együttes látogatása után közvetlenül Ászén Diamandiev — zeneszerző, a plovdivi zeneiskola igazgatója, jelenleg az együttes 'vezetője — népi énekeseket kezdett keresni a plovdivi körzetben és annak környékén.

Először egy tíz tagból álló kis csoport alakult, melynek műsorán rhoópei és trákiai népdalok szerepeltek, melyeket a plovdivi rádió is közvetített Ebből a kis csoportból alakult ■ki a mai plovdivi együttes.

Diamandiev elvtárs vállalta a népdalok felkutatásának nehéz feladatát és sikerült olyan népdalokat gyűjtenie, melyek egy soktagú vegyes éneikkar harmonikus együttműködésének megfelelnek. Járt a Rho- dopok és Trákia városaiban és falvaiban, leírta és tanulmányozta a melódiák alapjait, melyeket kellően feldolgozva az együttes előadott. Mindig újabb és újabb népénekesek, zenekari fuvolások, népi hegedűsök, dudások és tamburisták ’

jelentkeztek nála. Az együttes állandóan formálódott és előnyösen fejlődött, melynek eredményeképpen egy-két év alatt láthatóan megerősödött és megnőtt. Létrejött egy harminc tagból álló tánccsoport, mely tipikus trákiai és rhodo- pei táncokat mutatott be, éspedig „A boldog ifjúság“, „Trákiai szvit“. „Incselikedés“, stb. című darabokat.

1950-ben az együttesnek már 100 tagja volt, 50 énekes, 20 zenész és 30 táncos.

Az együttesben az egész országban ismert népi énekesek vettek részt: a Kuslevi testvéreik, Mara Va6zileva, Jankó Nasztradinov, Georgi Csilingi- rov, Rajna Cerkova, Nadezsda Uzunszka és mások.

Az együttes kulturális teljesítményével, művészi felkészültségével sikeres támogatást ad a párt és kormány által kitűzött feladatok végrehajtásához. Fejleszti, kidolgozza és hangversenyei útján terjeszti. népszerűsíti a régi népdalokat, úgyszintén az új, mai témájú dalokat, különösen a trákiai, rhodopei és szrednogor- szki vidékek folklórjának feldolgozásával.

Az együttes megalakulása ót- jelentős utat tett meg, melyet bizonyít az eddig be-, mutatott több mint 850 előadás is.

Az együttes műsora

I. RÉSZ

1. Dona ül az udvaron — pazairdzsiki népdal, 2. Dilmano — batáki népdal, 3. Gjurga— devini népdal, 4. Boldog ifjúság — táncszvit, 5. Trákiai dalok, 6. Hol hallottad, láttad, hogy asszony veri a férjét? 7. Két szrednogorai dal: Leány és pacsirta. Dorke Todorke, 8. Vigalom a mezőgazdasági szövetkezetben — tánckom- pozició, 9. Dafinka vásznat sző — népdal, 10. Szevdalino Sterko — humoros népdal, 12. Incselkedés — trákiai táncszvit.

II. RÉSZ

1. A megvádolt vadász — humoros férfijáték, 2. Hajnali pirkadat — velingradi népdal, 3. Orgonaágak — bolgár-mohamedán dal, 4. Bulgária felszabadítása — bataki népdal,

5. Krivkono Feszese — bolgár- mohamedán dal, 6. Vetés előtt

— trákiai tánc-szvit, 7. Timi- nim Minke le — Rhodopei nép dal, 8. Jane, Jane, fehér Jane

— gocedelcsevi népdal, 9. Angelin« brigádvezető — népdal, 10. Todiu, Delin Todiu — rhodopei dal, 11. Kendős tánc, 12. Bolgár-mohamedán népdal egyveleg, 13. Szrednogorai tánc

Kozármislenyi változások :

„Nem siránkozunk már a múlton44

Tudom, mással is megesett már, hogy néhány órai ismeretség után kijelentette: „Ilyon kellemes, igaz emberrel rég találkoztam már!...” így jártam én is Kozármislenyben. Mert olyan két emberrel, mint Balázs József tanácselnök és Sólyom Mihály termelőszövetkezett elnök — valóban rég be-zélgettem.

Balázs a fiatalabbik. Erős, izmos, indulatos, de mindig iószándékú, végtelenül becsületes ember. Sólyom Mihály őszei. idősebb férfi, szeme sarkában derűs szarkalébak futnak össze, „tanult mestersége" agronómus. ök ketten tárnák kézben a falu sorsát s búi természetük elütő, céljuk min'1 énképpen egy: kirántani a falut az elavult életformából és egy jobb, igazabb útra teremi e kis falu lakóinak sorsó* Sok mondént megtudtam tőlük a község elmúlt három-négy esztendejéről, s iautkszem mindezt úgy tovább adni. ahogy Balázstól és Sólyomtól kaptam.

Visszapergetem az időt 1953 n i> emberére ...

Balázs József tanácselnök a tanácsházán vitatkozik Kovács Istvánnal. — a termelő- szövetkezet akkori elnökével: — Ne olimssátok fel azt az öt nevet, mert a csoport issza meg a levét. 70 hold kukoricátok még kint van a földön, a tagság — meglásd — egy újjal sem nyúl hozzá! -.:;

Km-ács dühösen válaszol: mr »iw Jt

nisták Balázs elvtárs... — s gúnyosan néz Balázsra. Hangja fenyegető.

Este csoportgyűlés van. Tömeg szorong a teremben, figyelik az elnököt, Kovácsot, aki most feláll, rápillant egy papírdarabkára, s megszólal:

— Józsa Gergelyné, Kispé- ter Jánosné, Pálmai András, Vörös István és lánya piszkos kulákok! Fertőzik a csoport életét! Ki velük a helyiségből! Pfuj!...

Ordít és kiköp feléjük, azok pedig a megdöbbenéstől der- medten állnak fel, majd lassan elindulnak kifele.

Józsa Gergelyné sírva fut végig a falun, olyan, mint egy eszelős.

Balázs — « tanácselnök — mire a gyűlésre ér az öt igaz- talanul kuláknak nyilvánított becsületes parasztnak csak a hűlt helyét találja. Mondani sem kell, hogy ez a taggyűlés a termelőszövetkezeti demokrácia legszégyenteljesebb megcsúfolása volt. Másnap egyetlen ember nem mozdult el otthonából. A kukorica ott rohadt a földön, betakarta a hó, tavasszal alászántották.

Alig csitul el a „kulák- ttgy", Kovács elköveti a másik becstelenséget. A Samu fivéreknek — kiknek még a nagyapjuk is vasast bányász volt, —* Főutcán lévő házát a szövetkezet el akarta cserélni. A Samu-fivérek örömmel belementek a cserébe. Meg is állapodtak. De hogy Kovács

István „biztos” legyen a dolgában, beállított a tanácsházára:

— Te Balázs!... Ezeket a Samu-gyerekeket kuláklistára kell venni, mert hátha meggondolják a dolgot és nem cserélnek ...

A községi tanácselnök hiába ellenkezett, Kovács csak kijárkálta „magas összeköttetései" révén, hogy a Samu- gyerekek kuláklistára kerültek. S a rájuk sütött bélyeget évekig hordták magukon!..

Kérdem most Balázstól, mi lett ezzel az elnökkel?

— Romonyán tanácselnök...

— S mi lett az öt kizárt csoporttaggal ?

Erre Sólyom Mihály felel:

— Hívjuk őket vissza, de nehezen megy a dolog.

Józsa Gergely a nyáron megállította az új szövetkezeti elnököt: „Mihály, ha ... esetleg ..; nem sértenélek meg benneteket, segítenék a betakarításban. Az gabonám már osztagban 6V látom, ti még most is hőre’ *olc..— Sólyom Mihályt • cglepte Józsa Gergely közeledése. Mert azt hitte, ez az ember soha sem bocsátja meg azt a sérelmet, amit a régi elnök ütött rajta... Józsa két napot dolgozott a szövetkezetnek a nyáron, — ingyenesen.. Azóta be-be jár a csoportba.

— Tudod Mihály — mondja a minap az elnöknek, én beállók közétek, de az asszony. Az asszony nem felejt... ö

i marad.

Szóval Józsa Gergely visszajön, ha felépítette a házát.

— És Vörös?

— Vörös István már belépett. Szeptember elején harminc szövetkezeti• tagot viszek fel Pestre a kiállításra. Az öreg Vörös is velünk )őn. azt mondja, ötvenkét esztendőt megért már, de életében most utazik először a fővárosba ...

Pálmai András megkönnyezte ezt a szomorú „emlékei?’, amikor Sólyom beszélt vele a napokban. Nagyon megalázták — nem feledi. Annyit mond cr.zk, hogy majd ■ ■. esetleg ■.. az őszön.

Kozármislenyben soha nem várták ennyire az őszt, mint ebben az esztendőben. Fenntartás nélkül állítom, hogy az egész falu szeme a szövetkezeten és annak elnökén, Sólyom Mihályon függ. Nehéz lenne meghatározni, mit köszönhetnek Sólyom Mihálynak, de összehasonlításképpen megpróbálom.

Amikor átvette a termelő- szövetkezet vezetését, — egyetlen szekerük volt, a lószerszámokat is madzaggal és drótdarabokkal foltozták ösz- sze. Vagyonuk nem volt, csak töméntelen adósságuk. — És most. i i

162 sertés — értéke: kb. 250 ezer forint.-.;

39 szarvasmarha, — értéke: kb. 250 ezer forint. -.:

250 baromfi, — értéke: 6—7 ezer forint:-.-.

7 ló és 1 csikó, — értéke 70 ezer forint.. >

1 halastó ezer halivadékkal —. arr vek értéke lövőre 200 ezer forint lesz. Ez a hét és fél holdas halastó jelentiís hasznot hoz majd a szövetkezetnek. Az erdő szélén építenek egy halászcsárdát, a termelőszövetkezet a saját borát árusítja majd a halászlé mellé.

Valamit még a baromfiakról. Mert ez nagyon érdekes! Most építik — hozzávetőlegesen egy hét múlva befejezik, — a batériás baromfitelepet, ahova ötszáz naposcsibét telepítenek. De az érdekesség nem ebben van, hanem abban, hogy ebben a készülékben, — különleges etetés és megfelelő hőmérséklet mellett — hat hét alatt (rendes körülmények között: három hónap szükséges ehhez!) rántanivalóvá nőnek a csibék! Az elnök nevetve keresztelte el ezeket az állatokat: „Kopasz-mücsibéknek”. Baranya megyében három ilyen készülék működik, — az eddigi tapasztalatok szerint sikerrel.

S most nézzük a jövedelmet:

Az utóbbi hetekben 14 család 18 taggal lépett be a kozármislenyi termelőszövetkezetbe. Pedig az ősz még eléggé messze van, azaz hogy a zárszámadás, ami majd úgy istenígazában megbolygatja a falut.

A termelőszövetkezetben a sertéstenyésztők kapják a legmagasabb jövedelmet. Tischler József né és Szerdahelyi Péter- né például — ha a természetbeni juttatást is forintra váltjuk — havonta megkeresik az 1 700—1 800 forintot! De ez semmi. Kispéter Nándor kocsis a múlt hónapban 2 200 forintot keresett! Igaza van az elnöknek:

— Keresni kell még egy parasztot a faluban, akinek any- nyi gabonája maradt cséplés után, mint egy szövetkezeti tagnak csupán előlegosztáskor!

Hiszen Szerdahelyi Péterné is 10 mázsa búzát kapott a héten előlegként: „Azt sem tudom, hova rakjam a zsákokat ..— méltatlankodott nagy örömében az asszony. — „Szepi" bácsi, az öreg, hatvankétéves Hack Gusztáv lógondozó is 10 mázsa búzát vitt haza előlegként de zárszámadáskor még jut neki- vagy négy és fél mázsa. Péter József és felesége összesen. !6 mázsa búzát kapott! Soroljam még? Az új belépők sem maradtak kenyér nélkül, mert például Kiss József 2,5. Tolnai Anflrásné pedig 1 mázsa búzát kapott belépésük napján. Kispéter Nándor a feleségét „agitálja” a belépésre. Kiszámította előre, hogy egy esztendő alatt ketten éppen ezer munkaegységet szereznének, ami testvérek között 40 ezer forint!... (Kispétemek meg is lesz év végére a 400—450 munkaegysége, mert nagyon szorgalmas ember!)

•

Hát valahogy így cseperedik naggyá Kizármislenyben a termelőszövetkezet. 22 családról van itt szó (az új belépőkön kívül), s ez a huszonkét család ma milliós vagyonnal rendelkezik. Bármennyire is mélyek voltak a megaláztatás és az igazságtalanság sebei, az idő, de inkább a munka, sok mindent feledtet. Azt mondja az elnök:

— Nem siránkozunk már a múlton. Többet érünk vele,

ha a jövendőnket formáljuk

Ez így igaz is.

RAB FERENC