Dunántúli Napló, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-29 / 203. szám

N a p r « 1956 AUGUSZTUS » 2 Feltárják Baranya megye munkásmozgalmának történetét i,Hosszul emlékeznek a múlt­ra, tehát rosszul sejtik a jö­vőt«. (Anatole France) i,A történelem az élet taní­tómestere“ — mondja egy ré­gi latin közmondás. S es va­lóban Így is van. A történe­lemkönyv lapjairól nagyszerű hőstettek, nehéz harcok, ki­emelkedő egyéniségek és egy­szerű harcosok emlékei eleve­nednek fel. E harcok emlékei apáról fiúra szállva nemzedé­keknek válnak nevelőivé, mintegy figyelmeztetve az utódokat: valósítsátok meg, vi­gyétek tovább mindazt, ami­ért fhi harcoltunk; A nagy és hößi emlékek közt szívünkhöz legközelebb állók, legdrágábbak azok a harcok, melyeket a munkásosztály, a kommunista párt vívott- Ez érthető is, hiszen a munkásosztály megjelené­sével, a munkásmozgalom kibontakozásával új korszak kezdődött népünk társadal­mi és szabadságharcában. E gondolat vezérelte a pé­csi történészeket, mikor hoz­záfogtak városuk, megyéjük munkásmozgalma történeté­nek felkutatásához, feldolgo­zásához. Magyarországon aránylag fiatal tudomány a munkás- mozgalom történetének feltá­rása és feldolgozása. Tulajdon­képpen csak a fordulat éve után —• a Magyar Munkás­mozgalmi Intézet —- azóta Párttörténeti Intézet létreho­zásával — kezdődött meg e té­ren a tudományos és szervező munka. A Párttörténeti Inté­zet az elmúlt évek során fi­gyelemreméltó eredményeket ért el e téren. Ezt bizonyítja a megjelent számos dokumen­tumgyűjtemény, monográfia, a három állandó múzeum és több alkalmi kiállítás stb. — Mindezek a munkák legfonto­sabb feltételei voltak annak, hogy széles körben megkez­dődhessék a magyar párttör­ténet oktatása; A magyar munkásmozgalom történetének feltárásában, fel­dolgozásában a legnagyobb eredményeket eddig a buda­pesti (központi) mozgalmak terén értük el. Ez érthető és természetes is, hiszen Buda­pest — az ország fővárosa, — volt mindig a magyar forra­dalmi munkásmozgalom kö­zéppontja, szíve. Természetesen helytelen len­ne ebből azt a következtetést levonni, hogy csak Budapes­ten vannak jelentős hagyomá­nyai a magyar proletariátus osztályharcának, a kommunis­ta mozgalomnak; A budapesti (központi) moz­galom mellett — sokszor ép­pen annak hatására — vi­déki városokban is jelentős harcok, tüntetések, sztráj­kok folytak. Minden megyé­nek, városnak, járásnak megvannak a maga mun­kásmozgalmi hagyományai, melyekre jogosan büszkék dol­gozói, s amely elengedhetet­len szerves része az egész ma- ; gyár munkásmozgalom törté­netének; E hagyományok feltárása és feldolgozása terén már értünk el némi eredményt az elmúlt években. A Budapesten is fel­lelhető vidéki sajtóanyag, le­véltári anyag nem csekély se­gítséget jelent. Több megyei pártbizottság tett már lépése­ket a munkásmozgalom helyi történetének feldolgozása te­rén. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a vidéki munkásmozgalom történeté­nek kutatása és feldolgozása messze elmaradt a szükséglet és a lehetőség mögött. Ezért határozta el az MDP KV Párt­történeti Intézetének vezetősé­ge, hogy a közeljövőben köz­vetlenül segítséget kíván nyúj­tani e munkában; Ennek az elgondolásnak az alapján született meg az a terv, hogy az Intézet küldjön egy kísérleti expedíciót egy megyei székvárosba. E tervet gyorsan követte a végrehajtás és november elején megkezdő­dött Pécsett, illetve Baranya megyében a munka; Nem véletlen, hogy éppen Pécsre, illetve Baranya me­gyére esett elsőként a vá­lasztás. A megyei munkás- mozgalom sokévtizedes ha­gyományai és a megye mai adottságai egyaránt alátá­masztják ezt a választást. Baranya az ország egyik leg­nagyobb megyéje, székhelye Pécs, egyike legnagyobb váro­sainknak. Munkásosztálya meglehetősen nagylétszámú, különösen sok a bányász köz­tük, akiknek tekintélyes ré­sze sok éve, évtizede dolgozik a megye bányáiban. Ugyanak­kor sok a volt szegényparaszt, agrárproletár, s a megye ■ la­kosságának jelentős része nemzetiségi: élnek itt horvá- tok, szerbek, németek, stb. Te­hát különös érdekessége volt az itteni, munkának e sokfaj­ta, gazdag összetételű megye munkás- és parasztmozgal­mainak megvizsgálása; Ezt a választást húzta alá az a tény is, — sőt elsősorban ez, — hogy a megye gazdag mun­kásmozgalmi, s nem utolsó­sorban kommunista hagyo­mányokban. Már az 1905-ös oroszországi forradalom hatá­sára fellendülő mozgalmak során a pécskömyéki bányá­szoknak csaknem 100 százalé­ka közel két hónapig sztráj­kolt. A Horthy-fasizmus évei­ben jelentős kommunista szer­vezkedések voltak a megyé­ben. Különösen Pécs városá­ban. (Folytatása következik) <yi liatkcuuji if4űiági talál közévéi A DISZ mégyei bizottsága / és a siklósi járási DISZ bi­zottság ifjúsági találkozót rendezett vasárnap Harkány­ban. A találkozón harkányi, pécsi és siklósi járásbeli fia­talok vettek részt, de voltak még zengóaljaiak is. Délelőtt 11 óra tájban még minden biztató képet muta­tott. A harkányi park öreg fái alatt vagy harminc Ika­rusz, Csepel és ZISZ autó­busz illetve teherautó hü- sölt s vagy félszáznyi motor- kerékpár és nagy szekértá­bor bizonyította, hogy sokan érkeztek. A thermálfürdő medencéje mellett ugyanek­kor boxmeccset vívott egy bizonyos Szöszt és egy bizo­nyos Barna (Szöszi szőke, Barna pedig barna), amelyet a pécsi Szöszi nyert meg Ot- tornyú városunk szurkolói­nak örömére, a komlóiak szíve fájdalmára. A baj tizennégy óra táj­ban kezdődött, amikor a sze­métkosárba gyűlt csontok, vajaspapirok, paprika és kukoricacsutkák, tojás, diny- nye és kenyérhéjak tanúsága szerint már megebédeltek a fiatalok. A megyei és járási DISZ bizottság tervei alap­ján ekkor szépségversenynek, lepényevésnek, kötélhúzás­nak, zsákbanfutásnak és más tréfás versenyeknek kellett volna kezdődniük. A „Szö- szi“-k meg a „Barná”-k va­lószínű benne is lettek volna a dologban, csakhogy az egész szervezést a hangszó­róra bízták, az pedig kiabál­hatott annyit, amennyit akart... A legtöbben hara­gudtak az egész nap szóló, gyakran recsegő jószágra és oda se figyeltek lepényevés­re szólító hívásaira. Mások viszont figyeltek volna, ha hallottak volna valamit. De képzeljük csak el: 3 128 em­ber fürdött vasárnap •abban a kicsi medencében — mi­lyen hangzavar, magyarán ricsaj lehetett ott, hányán érthettek értelmes szót? A szépségversenyből, kö­télhúzásból és a többiből te­hát nem lett semmi, főkép­pen a rendezők hanyagsága miatt. Hátra volt még a mű­sor. A megyei és járási DISZ bizottság elképzelései szerint felléptek volna a csányosz- rői, őcsárdl, kásádl és siklósi kultúrcsoport tagjai, a pécsi Nevelők Háza énekesei. Nos, a csányoszróiak egyszerűen nem jöttek el, a kásádiakért elment a teherautó, de dél­után öt órára, amikor érkez­niük kellett, se teherautó, se művészeti csoport nem volt. A siklósiak a hírek szerint összegyűltek, de nem küldtek értük kocsit. Mltzki elvtárs, a megyei DISZ bizottság ágit. prop. titkára a megyei tanács v. b. népművelési osz­tályát okolta, mert azoknak kellett volna a szállításról gondoskodniuk. Nem is aka­runk Mitzki elvtárssal vitába szállni, csak annyit jegyzünk meg: ha az osztály hanyag volt, miért nem segített ma­gán a DISZ azzal, hogy az ott állomásozó vagy harminc autóbusz illetve teherautó harminc sofőrje közül egyet felkér a siklósiak elhozásá- ra? Az ócsárdi lányok és a pécsi pedagógusok megjelen­tek. Nekik köszönhető, hogy a délutáni programból mégis csak lett valami. A fiatal közönség rendkívül hálás v U, szinte mindenki kijött a medencéből és odatódult a szabadtéri színpadhoz, h/ygy a „Patakparti mosótánc"-ot, a „suszterpolká“-t láthassa és Verdi Nabucco című operá­jának gyönyörű szabadság dalát meghallgathassa. Szó­val: a közönség, vagyis a fiatalok örültek ennek a rö­vid műsornak is és remélik, hogy a következő évben egy­szer már valóban sikeres ta­lálkozót rendez a megyei és a siklósi járási DISZ bizott­ság. M. L. Nasszer válasza a Menzies-féle bizottság­nak Kairo (MTI): A Reuter je­lentése szerint Nasszer egyip­tomi el nőik a szuezi értekezlet öttagú bizottságának a követ­kező szövegű választ adta: „Elismerem Excellendád 1956 augusztus 24-i keltezésű üzenetének átvételét, amely­ben ön tájékoztat engem az ön elnöksége alatt Ausztrá­lia, Etiópia, Irán, Svédország és az Egyesült Államok kor­mányának képviselőiből ala­kult bizottságnak arról a ké­réséről, hogy velem találkozva elém terjessze és kifejtse ne­kem az ön üzenetében emlí­tett kormányoknak a Szuezi- csatornára vonatkozó nézeteit. Beleegyezem a bizottság által kért találkozó létrejö'téoe.“ A Kulturális Kapcsolatok Intézete elnökének kinevezése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Szántó Zoitán rend­kívüli és meghatalmazott nagykövetet felmentette a var­sói nagykövetség vezetésére kapott megbízása alól; A Népköztársaság Miniszter­tanácsa Szántó Zoltán rend­kívüli és meghatalmazott nagy követet, rangjának meghagyá­sa mellett kinevezte a Kultu­rális Kapcsolatok Intézetének elnökévé. 430 esztendeje 1 au§usztus 29-én, ezelőtt 430 esztendeje, ezen XUau« a napon ütközött meg a hódító Szulejmán szultán seregeivel a II. Lajos által vezetett magyar sereg* A csata alig egy óra hosszat tartott, és délután már a Nagynyárád és a Duna között elterülő síkságon elesett ma- gyarok ezred feküdtek. A Buda felé vezető úton fejveszet­ten menekült a törökkel szembeszálló sereg maradéka és nyomában gyilkolva, égetve száguldottak az üldöző török martalócok. A csata alig egy óra hosszat tartott, de évszá­zadok nyomorúsága követte. 150 évig taposta földünket a török és 400 esztendeig folyt a harc nemzeti függetlensé­günkért. Mindez egy óra alatt dőlt volna el? Mindezt pusztán a 430 esztendővel ezelőtti csatavesztés okozta’ Nem. Egy ve­lejéig rothadt főúri osztály hajszolta ebbe a tragédiába né­pünket, azt a népet, amely néhány évtizede Hunyadi János vezérlete alatt Európa bámulatára diadalt diadalra aratva szállt szembe és harcolt a törökkel. Nem egy óra alatt nyí- lottak meg a kapuk a 150 éves török rabság felé. Ili a három dénárt kéne fizetni azért, hogy Magyar­99 ország megmeneküljön a töröktől, nem akadna olyan ember, aki megfizetné“, — így jellemezte az akkori állapotokat Burgio, a pápa követe. A tekintélyét eljátszó király egymással torzsalkodó főúri csoportok játékszereként hányódott az egyre veszedelmesebbé váló viharban és hiá­ba volt Nándorfehérvár 1521-es elestének figyelmeztető jele az ország nem készült, az urak nem törődtek azzal, hogy mi következik, ha ismét megjelenik a török a legfőbb vég­váraitól megfosztott ország határán. A török nem késett. 1526. koratavaszán már egymás­után érkeztek a jelentések a szultán készülődéséről. A ki­rály segítségkérő levelek özönével árasztotta el a pápát és a környező országok fejedelmeit; De süket fülekre találtak ezek a levelek. A közvetlen veszedelmet nem érző orszá­gok mit sem törődtek a távoli dunaparti ország halálos szo- rongatottságával. Csak. a pápa küldött némi pénzt és enge­délyezte az egyházi javak, kincsek egy részének áruba bo­csátását, a hadjárat céljaira; Közelgett az óriási török sereg; A veszélyeztetett or­szágban alig néhányezer zsoldos élén indult meg elébe a király; Tolnán kellett volna találkozniuk a főurak csapatai­val, de az ímmel-ámmal szedelőző nemesi hadak alíg-alig érkeztek. Tömöri alig kétezer főnyi seregén kívül senki- sem szállt szembe a törökkel. A dunaparti erősségek Péter- várad, Újlak egymásután estek el, és a magyar sereg a szul­tán átkelését sem tudta megakadályozni Eszéknél. A fegyel­mezett török seregek rendben keltek át a Drávám A magyar sereg létszáma ékkor alig haladta meg a 20 ezret, a király sürgető levelekkel próbálta táborába paran­csolni a még mindig késlekedő bandériumokat. Talán a kor­szakra legjellemzőbbek azok a sorok, amelyek közvetlenül a csata előtti napokban keltek és amelyeket „Citő, ellő, ci­tál“ jelzéssel küldött a horvát rendekhez a király; Szinte könyörög már és nem parancsol, minden sorá­ból a rémület árad, úgy beszél, mint áld tudja; itt már csak a csoda segít; He csodák nem történnek. Előbb, talán éppen 12 esz­tendővel előbb, 1514-ben még történhetett volna csoda. A keresztes háborúra gyülekező parasztok, Dózsa ve­zetésével még megakadályozhatták volna a török terjeszke­désének előkészítését. De akkor véres gyilkolásba fulladt a keresztesháború és ugyanazok a főurak, akik Mohácsnál meg sem jelentek, pusztítottak el 40 ezer olyan parasztot, aki fegyverrel a kézben kis földje, háza, családja védelmé­ben Hunyadi harcosaihoz hasonlóan állhatott volna Mo­hácsnál a töröknek ellent. A hadtörténészek egybehangzó véleménye szerint kö­rülbelül 15 ezer főre tehető a Mohácsnál elesett magyarok száma. Még fele sincs annak, mint amennyi Temesvárnál pusztult el 1514-ben. Nem az egy órás csatán és a 15 ezer halotton múlott a középkori magyar nagyhatalom megdőlé­se, és a Mátyás alatt négy milliónyi magyarság 1 200 000-re apadása azalatt a 150 év alatt, ami alatt a szintén 4 milliós Anglia 8 millióra növekedett. Még 1526. augusztus 29-e után sem veszett el az ország, még akkor is megmenthető lett volna, de ahol mindenki a maga ügyeivel törődik, ott a közösség vallja kárát és az egyének csak akkor döbbennek rá a közösség pusztulásából fakadó veszedelmekre, amikor már nincs segítség, amikor az elszabadult áradat senkit sem válogatva sodor és pusztít. 430 esztendő telt el azóta, hogy a mohácsi sikon egy vesztes csata nyomán másfél évszázados rabság és 400 éves küzdelem szakadt hazánkra. Alig néhány évtized választotta el ezt a napot Mátyás uralkodásától, országunk fénykorá­tól, de ez a néhány évtized a nemzeti züllés korszaka volt, amelyet az 1526. augusztus 29-én történt események csak betetőztek. TV ekünk, akik közel négy és fél század (Ivóiéból etn- . lékezünk ezekre az eseményekre, örök Intő példát kell látnunk a mohácsi tragédiában. örsi Ferenc A szűzföldi szovhozban Két évvel ezelőtt több ezer fiatal lelkes elhatározás.ól tel­ve érkezett meg az altáji sztyeppére. Ezek a szovjet em­berek már a második nyarat töltik a végeláthatatlan altáji szűzföldön. Két év alatt 3 mil­lió hektár földet törtek fel s tettek termékennyé. Az elmúlt két év alatt az altáji sztyeppén alakult húsz új gabonatermesztő szovhoz közé tartozik az „Urozsajnij“ szovhoz is. A szovhoz 1956 elején újtipusú traktorokat, burgonyaültető gépeket kapott, — ezév tavaszán a szovhoz dolgozói 16 000 hektárt szán­tottak fel. A búzaföldet kizáró­lag nemesített vetőmaggal ve­tették be, aminek eredménye­képpen a hektáronkénti hozam 3—4 mázsás növekedésével számolnak. Az „Urozsajnij“ szovhoz földjein a nyári időszakban is lüktető élet folyik. A mezei szállásokon rendszeresen meg­jelenik a mozgó-bolt, hogy a szovhoz dolgozói kényelmesen beszerezhessék szükségleteiket jyartcsak rendszeresein ér­keznek újságok, folyóiratok, le­velek a szovhoz-földekre. Igen látogatott szovhoz étkezd^ ahol ftw-»—’'•'szolpalásba Rögtönzött „borbélyműhely“ a szabad ég alatt az „UrozsaJ- nij“ szovhoz mezei szállásán, (Fotó A, Agapov) s Ízletes ebédekben van a dol­gozóknak rész«* Első alkalommal adott át százezer forinton felüli újítási díjat a könnyűipari miniszter Visszaérkezett a Román Népköztársaság­ból az országgyűlés küldöttsége Kedden délben repülőgéppel visszaérkezett Budapestre a magyar országgyűlés küldött­sége, amely Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, az MDP Politikai Bizottsága póttagjá­nak vezetésével kéthetes lá­togatást tett a Román Nép- köztársaságban. A küldöttség fogadására a ferihegyi repülőtéren megje­lent Kristóf István, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsá­nak titkára, Szarka Károly külügyminiszterhelyettes, to­vábbá az országgyűlés tiszti­karának több tagja. Jelen volt Ion Popescu, a Román Nép- köztársaság budapesti rend­kívüli és meghatalmazott nagykövete. Rónai Sándor beszámolt a küldöttség útjáról a sajtó kép viselőinek. Nagy Józsefné, könnyűipari miniszter kedden délelőtt bőr­ipari szakembereket látott vendégül és újítási díjat adott át nekik. A meghívottak Vaj­da György, Sesták Ferenc, Keskeny Ferenc és Szíkora Sándor közösen dolgozták ki a vlxos bőrök kombinált cserzé­sét. Céljuk az volt, hogy a bőrök tartósságát, minőségét javítsák. Ez a törekvésük azért Is dícséretreméltó — hangsúlyozta a miniszter, — mert kísérleteiket 1950-ben kezdték el, amikor még a mi­nőségi követelmény háttérbe szorult és elsősorban a meny­nyiségi termelést tartották szem előtt. Az újítás nagy gazdasági eredményeket hozott. Ásványi cserzés után megfelelő mű- cserző-anyagot alkalmaznak, s ezzel tíz százalékkal növelik a vixos bőr tartósságát, szakító szilárdságát, vízhatlansága pe­dig 10—15-szörösére nő és nem kifogástalan kezelés után is végig megtartja puha fogá­sát. Az újítást már valamennyi bőrgyárunk alkalmazza. 1954- ben ötmillió 657 ezer forint megtakarítást értek el vele s így 120 ezer forint újítási dí­jat állapítottak meg: A könv- nyűiparban ez volt az első alkalom, hogy százezer forint­nál nagyobb újítási dijat fizet­ték ki. A miniszter az újítási díj ‘o'só részletének átadása után hosszasan elbeszélgetett az újítókkal; Mintegy másfélmillió diák van az országban — jelenti a Központi Statisztikai Hivatal eredményeit. A Jelentés sze rint az elmúlt tanévben csak­nem másfélmillió diák volt az országban* A Központi S’a^s/.Hka: Hi v-:tal augusztusban Kiadott je­lentése részletesen ismerteti az 1955—5ö, tanév oktatási

Next

/
Oldalképek
Tartalom