Dunántúli Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-18 / 168. szám

1 MM JÜLITJS 1* NAPC8 3 PART ÉS PÁRTÉPITÉS Irányítsuk a legfontosabb feladatokra a kommunisták figyelmét! Megjegyzések a mattyi taggyűléshez A MATTYI TSZ pártszerve­zete néhány nappal ezelőtt taggyűlést tartott. A taggyű­lés végén határozat született: javasolják az intézőbizottság­nak, hogy a csoport kovácsa csak megrendelő lapokkal dol­gozhat, hogy a bognárműhely­ben leltárt kell készíteni, és hogy a munkájukat elmulasz­tó tsz-tagokat a háztáji föld levonásával büntessék; Serikisem tagadhatja, hogy régóta vajúdó ügyekben hatá­roztak a kommunisták, senkl- sem titkolhatná, hogy dönté­sük pozitívan hat a csoport fejlődésére. Mégis, ha alapo­sabban megvizsgáljuk a tsz életét, meg kell állapítanunk, hogy ezek a határozatok — bár értékesek, — csupán a hi­bák felszínén mozognak; Mivel a fegyelmezetlenség­nek, a hiányosságoknak mé­lyebb okai vannak, a taggyű­lés figyelmét elsősorban e sorsdöntő problémákra kellett volna irányítani; Nézzünk szembe a tények­kel! A hiányzás alapoka: nem elég vonzó a termelőszövetke­zet, mert sok az adóssága és nem gazdálkodik elég ügyesen. A falu legszemfülesebb kö­zépparaszt gazdálkodói ezreket és tízezreket vágnak zsebre képosztásföldjükről és úgy él­nek, mint Mard Hevesen; A csoporttagoknak nincs annyi pénzük, mint nekik, nem is csoda hát, ha meginognak a rások után néznek és rend- szertelenül járnak a csoportba dolgozni, Célszerűbb lett volna tehát, ha a taggyűlés ilyen szemszög­ből foglakozik a kérdéssel. Ke­resni és kutatni kellene, miből is lehetne meggazdagodni és hogyan is lehetne pénzt „csi­nálni“; Mert, hogy lehet — az tagadhatatlan. Ott van például tíz bika. Ha hizlalásra fogná a termelőszövetkezet — 8—10 ezer forintot hoznának, min­den lényegesebb befektetés nélkül. Nézzük a rozsot! Két holdon vetettek és a két hold nem ad többet tíz mázsánál, ami 240 forintos árban számol­va csak 2 400 forint. Két hold­ról 2 400 forint, bizony nagyon kevés, hiszen a kertészet öt holdja hatvanezret adott ta­valy és az idén is megad any- nyit. Miért kell hát az örök­ké rosszul fizető rozzsal bíbe­lődni, miért ne lehetne helyet­te nagyobb káposztást létesí­teni? Megérné és jó is lenne, mert Tomann Dezső egyéni pa­naszt négyholdas kertészete se­hogyan sincs arányban a ter­melőszövetkezet 52 tagjának ötholdas kertészetével: EMELLETT még olyan lehe­tőségük is van a csoportta­goknak, ami egyáltalán nincs meg az egyénieknek. Mattyon is van egy csoport, a szomszé­dos Siklóson is van egy cso­port — Mattyon 11, maximum gyengébbek, más kereseti for- • 12 mázsát ad egy hold árpa, a Mohácsi Uépedap Kedves kis város ez a Mo­hács, csak a tükék szidják, hogy unalmas, esténként nem lehet semmitsem csinálni. Hát ez nem egészen igaz. Van két cukrászdája. vagy ahogy széltében-hösszában hívják, a ■ - kis kafanád és a nagy kafanád és ott a Béke is. A két presz- szóban elkelne ugyan egy ze­negép, mert rádió az van, csak ritkán jó. Aki meg a Békébe megy — persze nem egyedül, mert sok a csinos mohácsi lány — az cigányze­nével keseregheti bele a vi­lágba a maga fájdalmait. Né­ha tánczenét is játszanak, de az elég ritkaság — a fiatalok legnagyobb bubánatára, s az idősebb generáció osztatlan örömére. • Talán azért kezdem az es­tével ezt a rövid kis beszá­molót, mert napközben a szi­getet járom. Ve ha már a szigetnél tartunk van itt va­lami furcsaság, amit rögtön meg kell említenem. A mo­hácsiak kissé szenvtelenülés különösebb érdeklődés nél­kül szemlélgetik a szigeti építkezést. Akik már az ár­víz idején is erre játtak, azok mesélik, hogy a víz te­tőfokán sem volt más a helyzet. Mostanában meg kivetődtem egyszer a strand­ra és tele volt mohácsi fia­talokkal, s a díszes táborok­ban, az építkezésnél dolgo­zó diákok. ifjúmunkások kö­zött pedig egyet sem találni, vagy minden félhónapban egyet. Az egész ország fiatal­sága megmozdult, a közvet­len környék ifjúsága meg olyan szenvtelenül szemléli az eseményeket, mint ha csak valahol Ugandában vagy Rhodésiában építenének, • Annál nagyobb a forga­lom a csónakház környékén. A Bástya sportolói naponta nagy edzéseket tartanak. Feleveznek a Dunán, s úgy csorognak aztán le. Ja a sportolók!... Itt is meg kell írnom egy különcséget. Az már úgy szokott lenni, hogy a futballisták időről-időre elutaznak egy másik faluba, vagy egy városba mérkőzést játszani. Nos ez Mohácson egészen komplikált. A Má- vaut ugyanis csak akkor ad buszt, ha szereznek gázola­jat. Így aztán egy-egy vidé­ki mérkőzés előtt a sportkör vezetői nyakukba veszik a várost vagy a környező ál­lami gazdaságokat és próbál­nak gázolajat szerezni. Ha sikerül elmennek, ha nem, hát otthonmaradnak. Érde­kes, a vonaton nem kell minden utasnak a kalauz markába nyomni, 10—20 de­ka szenet, ha utazni akar. A Mávaut úgy látszik ezt kíván­ja* • A Mohácsi Selyemgyár meg azt kívánat,- hogy akad­jon minél előbb egy vállalat, amely hajlandó tőle munkát vállalni, ugyanis az árvíz ideje alatt az alsóterem alá beszivárgott a víz, így a be­tonpadozat lesüllyedt s most életveszélyes lenne bent dől. goznl. 42 szövőgépet kellett \ leállítani ezért, azaz 2200 mé-\ tér anyaggal tud kevesebbet , termelni naponta a gyár. \ Szóval nincs kivitelező vál­lalat? Hát ha nagyon körül­nézünk azért csak akad. A Pécsi Tatarozó Vállalat többi mohácsi házon is végez külső f javításokat. Erre hivatkozva utasította vissza a selyem- gyár megrendelését, hogy hát szerződés ez, az... Hát az ördög vigye el azt a szerző­dést, a javítást megrendelő vállalat sem tiltakoznék, hogy ha tudná miről van szó. Azok a tatarozandó házak pedig — ha eddig ráértek — maradhatnak pár hónapig kopottabban, viszont a gyár termelése nem csökkenhet ilyen bagatell okok miatt. • Nem lenne teljes a mo­hácsi beszámoló, ha nem ír­nék arról, hogy a kompnál minden két-három órában megjelenik egy kis kordé Öreg, kopott ló húzza, söreg bajuszos magyar hajtja. Ki­csit vár az öreg míg a komf bentáll_ aztán belehajtja c gebét á vízbe. A ló hűsöl, t meg munkába kezd. Beleiét a Dunába és meríti a vödröt egy vödör, két vödör, tíz, ti­zenöt ... Mikor megtelik t hordó komótosan újra felte­lepszik a bakra, csettent a ló­nak és megindul a város fe lé. Viszi a jó Duna vizet, va lamelyik távolabbi házhoz ahol éppen nagymosás van Ebből él, ma már csak ez a egyetlen ember, régente leg alább öt-hat „dunaviz" szállt tója volt. Hozzátartoztak i város képéhez legalább any. nyira mint a sziget. ÖJVODY GYÖRGY siklósi Táncsics-ban viszont 10-ot meg többet is. A burgo­nyánál már fordftott a hely­zet, mert az a mattyi tele- vényt kedveli és 100—120 má­zsát ad. míg a Táncsics-ban csak 50—60-at. Kézenfekvő, hogy cserélni kellene, méghoz­zá úgy, hogy a mattyi tsz ter­melné a siklósiak burgonyáját, a siklósi csoport viszont a mattyiak árpáját. Nagyon jól járnának, nagyon is jól, mind a ketten. Nézzük csak a maty- tyiakat! 32 holdas árpatáblá- juk 11 mázsás becslés alap­ián 333 mázsát ad összesen, aminek értéke — 300 forintjá­val — 99 900 forint. Vegyük százezernek. Ha ugyanezen a területen burgonyát termeltek volna, abból mattyi viszonylat­ban a közepes 110 mázsa meg­teremne. Ez a 110 forintos őszi árral szorozva 387 200 forint lenne. Óriási a különbség! Ér­demes lenne tehát a siklósiak­kal beszélgetni. Ilyen lehetőségeket rejt ma­gában a Jó mattyi föld. Ezt természetesen látják a kom­munisták, mégsem szeretnek vele a taggyűlésen előhozakod­ni, mert egyből olyan kérdés­sel találják magukat szemben, mint a „munkaerőhiány“. «— „Emberhiány — mondják, — amit pótolni csak új belépők­kel lehetne, új tagok viszont csak akkor jönnek tömegesen, ha a csoport gazdagabb lesz. De hogyan gazdagodjon a cso­port, ha nincs munkaerő?“ Fogas kérdés, de nem meg­oldhatatlan. Nemcsak a föld­ben rejlik az arany, hanem az emberekben is, mégcsakott igazán. Gondoljuk meg: ugyan miért kellett a tsz 12 'egerő- sebb emberének két napig ka­szálnia a lucernát, amikor a csoport fűkaszálója kihaszná­latlanul rozsdásodik? Hossz a gép? Ha rossz, akkor is elő­nyösebb lett volna egy Zeto- ros kaszát kérni Harkányból 1 Nem? Ez csak egy lehetőség a munkaerőhiány megszünteté­sére, van még több is. — De nézzük meg inkább a fűkaszá­ló rozsdásodásának okát. Azért rozsdásodik, mert nem törődik vele senki. Munkacsapat veze­tők nincsenek és állattenyész­tési brigádvezető sincs. Lénye­gében, véve két ember vezeti a csoportot, az elnök és a nö­vénytermesztési brigédvezető El lehet képzelni, hogy meny­nyi a két embernek a dolga. Nem lehet csodálkozni azon, hogy az örökös kapkodásban nem veszik észre a fűkaszálót. Nem véletlen, hogy az elnök kedvetlen. Keveset segítenek az elnök elvtársnak, a párt- szervezet egyszer sem számol­tatta még be, nem adott taná­csot és nem kérdezte meg tő­le: „Elnök elvtáns, miben is segíthetnénk? Nem dolgozik az intézőbizottság? Majd Csz- szehivjuk és beszélgetünk ve­le! Nincs vállalkozó az állat- tenyésztési brigád vezetőségre? Nem biztos, itt van Rozs Gá­bor tagjelöltünk, jóban, rossz­ban kitartott a csoport mel­lett, az 53-as nehéz időkben is bebizonyította hűségét, majd beszélgetünk vele is .;." tehát nem A PARTSZERVEZET igen sokat segíthet, ha mellékes kérdésekre fordítja a fő figyelmet, hanem azokat a problémákat választja ki, azokra irányítja a kommu­nisták, a tagság figyelmét, amelyek megoldása lényege­sen előbbre viszi a tsz ügyét. KUlönvonat érkezik Szombathelyről és Sopron­ból a Hunyadi-ünnepségre A Hazafias Népfront Bi­zottság keretében megalakult Hunyadi emlékbizottsáo hét­főn délelőtt értekezletet tar­tott. Az értekezleten megvi­tatták az utcákon elhelyezen­dő plakátok, valamint a bél­és külföldi vendégek részére küldendő meghívó szövegét. Az IBUSZ értesítette a Hu­nyadi emlékbizottságot, hogy a pécsi ünnepségre különvo- natot indít Szombathelyről és Sopronból. Megszűnt Komlón a baromfipestis Feloldották a ba- ramfipestis miatt elrendelt zár alól Komlót, és a me­gyei főállatorvos közlése szerint új­ra szabad a szár­nyasok ld- és be­szállítása. A már egy év óta vész­mentes Baranyá­ban június végén, Komlón lépett fel a baromfipestis, melyet radikális módon számoltak fel. Tizenkilenc fertőzött udvar baromfiállomá­nyát az állam megvette és vala­mennyit leőlve, útját állták a vész terjedésének. A többi udvarban a Fhyllaxi* gyár szakemberei egy még kísérletezés alatt álló oltó­anyaggal védekez­tek és az előjelek Igen kedvezően szólnak az új szer hatásossága mel­lett: Smlékezéj REMBRANDTRA A nagy holland festő szü­**• letésének 350. évforduló­ját ünnepli a világ művészet­szerető népe. Rembrandt mély emberi realizmusa, az egyéniség, a jellem hű ábrázolásának oly magas fokát érte el, hogy a szavak, melyekkel művészetét kifejezni próbáljuk, hamisan csengenek a szemlélés megrá­zó élménye mellett. Rembrandt Harmensz van Rijn a hollandiai Leidenben született, 1606-ban. Atyja egy­szerű molnár, ki fiából tudóst akar nevelni. Rembrandt azon­ban hamarosan a festői pályá­ra lép és rövid idő alatt elis­mert, felkapott mesterré válik. 1631-ben Amsterdamba költö­zik és itt is marad élete vé­géig. A kezdeti nagy siker és el­ismerés röpke 10 év után el­halványul. Míg eleinte a meg­rendelések halmazával látják el, 6zámos tanítványa van, ké­sőbb szűkös megélhetését is alig tudja biztosítani. Miben kereshetjük e meg- r.emértés, sikertelenség okát? Életpályája s műveinek át­tekintése adja meg a felele­tet: a fiatal Rembrandtot még aprólékosan festett, kisméretű, tetszetős művek jellemzik. Már most alkalmazza azonban a művészetére oly jellemző fény-árnyék hatásokat, ame­lyek még kissé élesek, egyol- dalra hangsúlyozottak. A korai aprólékosságot ké­sőbb művészetében mindin­kább felváltja a szélesebb fes­tési mód, az egyre elmélyül­tebb emberábrázolás. Művé­szete kiteljesedik, monumentá­lisabb, érettebb lesz. A vi­dám témák, zsánerképek he­lyett a társadalom elesettjei, a nyomorral, gonddal küzködő ember kerül vásznaira, kar­tonjaira. Nem törődik azzal, hogy a megrendelőnek az el­készült kép tetszlk-e, az ábrá­zoltat a maga reális valóságá­ban jellemzi. Példa erre az 1642-ben elkészült hatalmas műve, az „Éjjeli őrjárat", melynek minden eddig szo­kásostól eltérő ábrázolásmódja a gazdag megrendelőket meg­döbbenti. A lövészruhába öltö­zött polgárok merev csoport­képe helyett Rembrandt al­kotásán egy mozgalmas, zász­lók alatt vonuló sereg jelenik meg. A csoportképnek ez a kötetlen, minden eddigi ha­gyománnyal szakító ábrázolás­módja nemtetszést és bizal­matlanságot vált ld kora pol­gárságából. E sikertelenséghez még ezévben súlyos csapás járul: meghal Rembrandt hit­vese, aki a mesternek nem­csak hűséges és gondos élet­társa, de számos remekművé­nek lhletője volt; A nagy művész fájdalmaid **■ ra a munkában keres enyhülést. Törhetetlen erővel dolgozik tovább. Célja az em­beri valóság minél teljesebb, minél tökéletesebb ábrázolása; Társasága a nagypolgárok he­lyett egyre inkább az egyszerű emberek közül kerül ki, el­maradnak a gazdag megrende­lők is s már csak néhány jó­barátja áll mellette. Közvet­len környezetében egyetlen fia és házvezetőnője, később élettársa és fiának nevelóje, Hendrickje Stoffels biztosít­ják számára a nyugodt munka lehetőségét. A megrendelések hiányában azonban Rembrandt teljesen eladósodik és csődbe jut. Előkelő, kényelmes házá­ból a város szélére, nyomorú­ságos, sötét lakásba kell köl­töznie. Művészi alkotóereje azon­ban még itt is törhetetlen, be­tegeskedése ellenére is állan­dóan dolgozik. Ekkor készül­nek legszebb rézkarcai és gra­fikái. Az idős mester már-már fe­ledésszámba megy, mégis 1661- ben nagyobb megrendelést is kap: az új városháza körfo­lyósója számára kell törté­nelmi kompozíciót alkotnia. Az ábrázolás azonban most sem tetszik a város elöljárói­nak, mint ahogy nem tetszett annakidején az Éjjeli őrjárat a lövészeknek. A nagy mester élete utolsó éveit teljes egyedüllétben, el- hagyatottságban tölti. Hen- drickje is, fia is meghaltak és Rembrandtot, korénak legna­gyobb művészét, utolsó útjára csak a városszéli szegények kis csoportja kíséri el. Városunk kulturális vezetői is tanujelét adták a nagy művész iránti tiszteletüknek. A népművelési osztály és a Pécsett tartózkodó Iparművé­szeti Főiskola sikeres együtt­működése eredményeként júl; 15-én, a mester születésének 350. évfordulóján kiállítás nyílt a Múzeum Rákóczi u- 15. sz. alatti helyiségében. Be­mutatásra kerül nálunk is a Rembamdtról szóló nagy an­gol filmalkotás, majd a hazai Rembrandt kutatások vezető­je, Vayer Lajos professzor tart előadást a művészről; A z évforduló országszerte történő ünneplése és a megemlékezések szolgáljanak tanulságul minden művészet- kedvelő számára, ugyanakkor a ma is elevenen élő, nagy­szerű alkotások adjanak ihle­tet, a művészetbe vetett tör­hetetlen hitet és alkotóerőt mai művészeinknek; Sarkadiné Hárs Éva muzeológus. Tévedésből — nemzetközi szabadalom? után izgatottan sietett be a gyárba, s első útja a keverő- höz vezetett, megnézni az ered­ményt Megdöbbenve tapasz­talta, hogy a massza sokkal hlgabb, mint számította, mert sokkal több benne a vízüveg, mint amennyi kellene. Megint nem sikerült a keverés? Meg­nézte a mellette álló vödröt. — Üres volt. A kocsis ugya­nis a masszába öntötte a vödör tartalmát, ami nem viz, hanem vízüveg volt. A véletlen igen értékes gondolatsorhoz vezet­te Horváthnét. így okosko­dott: a vízüveg lúg. A lúgot sav közömbösíti.:: Sósavat öntött egy kis elhigított masz- szába s kddban megkeverte. A kísérlet nem sikerült. A sav hatása csak helyileg érvénye­sült, a massza összecsomóso­dott, mint a savanyú tej forra­lás közben::» A gondolat napokon keresz­tül nem hagyta nyugodni. Újra próbálkozni kezdett. A közöm­bösítést most már keverőgép­ben végezte el, ahol a sav megfelelően, egyenletesen el­keveredik, s az egész masszá­ban érezteti hatását. Sikerült! A felhígított massza vissza- közömbösitése lehetővé tette a megmunkálást. Ennyi az egész. Ilyen kicsi dolgokból véletlenül születnek néha nagy, nemzetközi jelen­tőségű találmányok; Jó, jó — mondhatja valaki. — de ml ennek a jelentósége: nézzük először a porcelánedé­nyek égetéséhez szükséges sa- mott-tok gyártását; A samott-tok gyártásához is petényi agyagot használnak, amely — mint írtuk, — nagy homok tartalmú. Hogy a ho­moktól megszabadítsák, a bá­nyánál lszapolóberendezést kellene felállítani, de éhhez nem tudnak elegendő vizet biztosítani. Az agyag utólagos víztelenítése is akadályokba ütközik. Egyelőre el kell fogad­ni, hogy homokos az agyag, s aki ezen változtatni akar, az más megoldást keressen. Nos, ezt a megoldást kínálja a ta­lálmány.­A homokot ki kell választa­ni a masszából, mert a tok égetése közben a masszában lévő kvarcszemek a magas hő­fokon eredeti térfogatuk négy­szeresére duzzadnak. Lehűlés­kor ugyanígy visszahúzódnak, s emiatt igen sok a selejt — Mindez elkerülhető, ha meg­szabadítják megmunkálás előtt a masszát a homoktól. Ezt úgy lehet elérni, hogy megfelelően felhígítják a masszát vizüveggel. A felhígí­tott agyagiszapot szűréssel megszabadítják a kvarc és pi­rít szennyeződéstől. A szennye­ződéstől megszabadított masz- szát viszont — a találmány alapján — savval megmunkál­ható sűrűségre lehet vissza­közömbösíteni. Ennyi a talál­mány haszna csupán a samott- tokgyártásnál, de használható az egész tűzálló kerámiaipar­ban. A találmány érdekessége, hogy ugyanerre az eljárásra egyidöben két ember jött rá; Az egyik Horváth Lászlóné, a gyár laboratóriumvezetője, a másik pedig Mattyasovszky fő­mérnök. Horváthné itt a gyár­ban újításnak adta be talál­mányát, Mattyasovszky fő­mérnök viszont nemzetközi szabadalmaztatásra nyújtotta be. Mivel a találmányt egyidö­ben dolgozták ki, kettőjük ne­vével került az illetékesek elé. Talán a közös kidolgozásnál is érdekesebb, hogy bár a ta­lálmány haszna kézzelfogható, a Pécsi Porcelángyárban, ahol megszületett a gondolat, még mindig a régi módszerrel dol­goznak. Az agyagőrleményben benne marad az összes szeny- nyeződés, drága a ssmott-tok- gyártás, sok a selejt is, nagy az anyagköltség. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha saját dol­gozójuk találmányát gyakor- 1 atban is bevezetnék!... (TENKELY) Rövid esztendővel ezelőtt a Porcelángyár egyik kocsisa itatni akart a gyárudvaron. Vödröt keresett, de nem talált. Bement a kályhagyár akkor még nyitott csarnokába, ahol aztán válogathatott a vödrök­ben. Egyikben valami folya­dék volt, különben tisztának látszott. Fogta a vödröt, a fo­lyadékot beleloccsantotta az egyik keverőbe és elment itat­ni. Nem is sejtette, milyen nagyjelentőségű találmánynak vetette meg az alapjait; • Ebben az időben kezdtek kí­sérletezni Pécsett a kályha­csempék öntésével. Az öntés Mattyasovszky Zsolnay Lász­lónak, az Építésügyi Miniszté­rium Fínomkerámia Igazgató­sága Kossuth-díjas tanácsadó főmérnökének találmánya. Az új eljárással a kályhacsempé­ket sokkal gyorsabban és ol­csóbban gyárthatják. Csak­hogy volt a Mattyasovszky-ta- lálmány megvalósításának egy nagy akadálya: a masszakeve- résnél igen sok bosszúságot okozott a petényi agyag nagy nomoktartalma. ; Hónapokon keresztül klsér- i lcteztek a megfelelő keverés- isel, mégsem sikerült. Az egyik i keverést Horváth Lászlóné, a i laboratórium vezetője szemé- l iyesen végezte. Másnap reggel n 'naoic'e’aci óiievo'lrn? v»í V> rvrs fofAcn

Next

/
Oldalképek
Tartalom