Dunántúli Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-21 / 171. szám
Irányelvek a magyar népgazdaság fejlesztésének második ötéves tervéhez Elfogadta a Magyar Dolgosók Pártjának Központi Vezetősége, 1956. július 18—21-i ülésén Dolgozó népünk munkája nyomán országunk gazdasága erőteljesen fejlődik. Az anyagi javak termelésének legtöbb területén már az első ötéves terv idején megszűnt a kizsákmányolás. A munkás- osztály, a dolgozó parasztság, az értelmiség mind tevékenyebben vette ki részét a népgazdaság előtt álló feladatok megoldásából. Kibontakozott és egyre inkább tért hódított a szocialista munkaverseny. Mindez jelentékenyen meggyorsította a termelőerők fejlődését. A szocialista iparosítás eredményeként a második ötéves terv küszöhén az ipar több mint háromszor annyit termelt, mint 1938-ban. Különösen gyorsan fejlődött a nehézipar, több új iparág jött létre. Az iparosítás sikerei biztosítják a népgazdaság további fejlődésének legfontosabb feltételeit. Nem sikerült azonban még kiküszöbölni a népgazdaság néhány olyan fogyatékosságát, amely az utóbbi években fékezte az előrehaladást. Több termelési ágban a technika színvonala elmarad a követelményekhez képest: főként emiatt a munka termelékenysége nem fejlődik kielégítően, s a termelési költségek általában magasabbak, mint a gazdaságilag legfejlettebb országokban. A mezőgazdaság termelése növekedett az első ötéves terv során, de színvonala nem haladta meg lényegesen a háború előttit és ennek következtében elmaradt a népgazdaság szükségleteitől, A lakosság fogyasztása városban és falun jelentősen emelkedett. Az egy keresőre jutó reálbér emelkedése ennek ellenére nem volt kielégítő. A népgazdaság szocialista szektorában a munkások és az alkalmazottak száma öt év alatt csaknem egymillió fővel növekedett. Lényegesen javult a lakosság egészségügyi ellátása, nagymértékben emelkedett kulturális színvonala. A társadalombiztosításban részt vevők száma 1954-ben több mint másfélszeresen haladta meg ez 1949. évit és a társadalom- biztosításra fordított kiadások összege megháromszorozódott. A társadalmi termelés elért színvonala és a dolgozó nép alkotó erejének növekvő kibontakozása lehetővé teszi az egyes népgazdasági ágak között még fennálló aránytalanságok megszüntetését, illetve csökkentését. A népgazdaság tervszerű továbbfejlődésének I Az iparosítást olyan ■*-' ütemben kell folytatni, hogy a szocialista ipar termelése 1960-ban 1955-höz képest 47—50 százalékkal növekedjék. Az ipari fejlődés fő arányainak meghatározásánál abból kell kiindulni, hogy az egész népgazdaság fejlesztésének, a technika haladásának alapja a nehézipar. Figyelembe kell venni másrészt, hogy a termeléshez szükséges számos fontos nyersanyagot külföldről kell beszerezni, elsősorban nehézipari termékek, túlnyomórészt gépek ellenében, valamint a könnyűipar termékeiből a kivitel részarányát gazdaságos- sági okokból csökkenteni kell. Ennek megfelelően az iparban a termelőeszközök („A" csoport) termelését 58—60 százalékkal, a fogyasztási cikkekét („B“ csoport) 38—40 százalékkal kell növelni. Az anyagbehozatal viszonylagos csökkentése és az anyag- ellátás biztonságának fokozása végett nagymértékben ki kell szélesíteni a gazdaságosan előállítható hazai nyersanyagok és alapanyagok termelését. A második ötéves terv időszakában a feldolgozó iparágak termelésének 45—47 százalékos növekedése mellett a nyers- és alapanyagok termelését 57—58 százalékkal kell emelni 2 Elsősorban a szocialista • nagyüzemi gazdálkodás színvonalának emelése, a termelőszövetkezeti mozgalom fokozatos, számszerű fejlesztése, valamint az egyénileg gazdálkodók termelésének növelése révén a mezőgazdasági termelés általános fellendítését kell elérni. A mezőgazdaság 1955— 60-ban összesen mintegy 27 százalékkal termeljen többel mint az első ötéves terv időlehetőségeit nagymértékben növeli, hogy Magyarország részese a hatalmas, szüntelenül erősödő szocialista világrend- szernek. A második ötéves terv időszakában, 1956—1960-ban a technika jelentős fejlesztése alapján folytatni kell a szocialista iparosítást, a termelés szakában. Biztosítani kell, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek előnyei a tagság gazdasági és kulturális felemelkedése révén meggyőző erővel bontakozzanak ki és ennek eredményeként a parasztság többsége a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útját válassza. Meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek száz katasztrális holdra számítva, rendszeresen növekvő termékmennyiséget termeljenek és csökkentsék a termékegységre fordított munkát. A szocialista nagyüzemek elsősorban történő fejlesztése mellett biztosítani kell, hogy az egyénileg dolgozó parasztság fokozottan érdekelt legyen gazdasága meglévő tartalékainak minél nagyobb mértékű kihasználásában, termelése emelésében. 9 A termelés növelése ér- dekében gyors ütemben kell emelni a népgazdaság minden ágában a műszaki színvonalat és széles körben kell alkalmazni a tudomány és a technika eredményeit. Ezzel meg kell teremteni a legfontosabb feltételeket a munka termelékenységének állandó növelésére és az önköltség rendszeres csökkentésére. Mindenekelőtt a technika fejlesztésének alapján lényegesen fokozni kell a minőségi követelményeket a népgazdaság minden területén. Jelentősen javítani kell mind a belföldi fogyasztás, mind a kivitel céljaira előállított termékek minőségét. A teljesítmények mennyiségi számbavétele mellett különös gonddal kell ellenőrizni a minőséget. A A munka termelékeny- ségét az iparban úgy kell emelni, hogy 1955-től 1960-ig a termelés növekedését több mint kétharmadrészben a termelékenység emelkedése biztosítsa. Ennek megfelelően öt év alatt az egy munkásra eső termelést — a fellendítésével egyidejűleg uralkodóvá kell tenni a mező- gazdaságban is a szocialista termelési viszonyokat, ezzel lényegében meg kell szűntetni a gazdasági alap kettősségét, rendszeresen emelni kell a dolgozó nép életszínvonalát s így biztosítani kell az ország további felemelkedését, jelenlegi, még nem csökkentett munkaidő alapján számítva — az állami iparban összesen mintegy 36 százalékkal, a nehéziparban 46 százalékkal, a könnyűiparban 20 százalékkal, az élelmiszeriparban 34 százalékkal, az állami építőiparban 34 százalékkal kell növelni. A gépállomásokon a munka termelékenységét 23— 24 százalékkal, az állami gazdaságokban 35—36 százalékkal kell emelni. r A folyamatos termelés feltételeinek biztosítása érdekében már a második ötéves terv első éveiben lényegesen meg kell javítani az anyagellátást. Jelentősen növelni kell a központi állami anyagtartalékokat. Az anyagkészletek emelése mellett biztosítani kell, hogy a készletek választék és minőség szerinti összetétele megfeleljen a szükségleteknek. Ennek elérése végett fokozni kell az anyagokkal, mindenekelőtt a külföldről származó anyagokkal való takarékosságot. Ki kell terjeszteni a gyártási folyamatok hulladékainak és melléktermékeinek hasznosítását. A csak külföldről beszerezhető színes fémeket minél nagyobb mértékben alumíniummal, műanyaggal és más alkalmas anyagokkal kell pótolni. Fa helyett széles körben kell használni a vasbetont, fémet, műanyagokat és ki kell terjeszteni a faanyagot gazdaságosan hasznosító farost- és forgácslemez gyártását és alkalmazását. Növelni kell a dolgozók érdekeltségét az anyagok takarékos felhasználásában. Á második ötéves terv időszakában a következő fő feladatokat kell megvalósitani:
