Dunántúli Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-15 / 166. szám

1958 JŰLITJS 15

NAPI fi

5

Gazdálkodjunk ésszerűbben!

Fejlesszük «a baranyai építőanyagipart

A hhóz, hogy megyénk épí** tőanyagipara lépést tudjon tartani a második ötéves terv idején rohamosan fejlődő építőiparral, nagymérvű átcsoportosításra, ésszerűsítésre, a rejtett tartalék feltárására, s mindenekelőtt a meglévő kapacitás maradéktalan kihasználására van szükség. Mi a helyzet most?

A megyei tanács felügyelete alatt működik a téglagyári egyesülés, amely évenként közel 25 millió téglát gyárt 10 üzemében. A tíz üzem közül mindössze hét van valameny- nyire is kielégítően gépesítve, háromban pedig még mindig kézi üzemeltetés folyik. Az egyesülés nem képes kapacitását megfelelően kihasználni, mert nyerstéglatároló fészerek hiányában nagy az esőkár, s a tárolási nehézségek miatt a kemencéket sem tudja folyamatosan az őszi időszakban is működtetni. Emiatt a kemencék kapacitását csak 60 —65 százalékban használják ki. Ha 4—5 millió forintos beruházással szárítószíneket építhetnének, akkor az egyesülés évenként nem 25, hanem 35— 40 millió téglát égethetne.

A megyében van még az ÉM-nek is téglagyári egyesülése, amely sokkal nagyobb, mint a tanács felügyelete alatt működő egyesülés. Érdemes lenne elgondolkozni, hogy a két egyesülés összevonása a megyei tanács felügyelete alá, milyen eredményeket hozna, s mennyire lehetne csökkenteni, más megfelelő helyre átcsoportosítani az improduktív alkalmazottakat. . A két egyesülésnek a csaknem ezer fizikai dolgozóhoz több, mint másfélszáz szellemi alkalmazottja van. Ez minden esetre nagyon rossz arány, s az összevonással javulna a helyzet.

Városunkban működik a Cementáruipari Vállalat,

amelyhez a dombóvári és komlói üzem Is tartozik. A vállalatnál hat fizikai munkásra egy szellemi alkalmazott jut. Ez nyilván megdrágítja a termelést. Hozzá kell még számítani a fölöttes szervüket, a Műkő- és Cementipari Trösztöt, amely szintén nem csak egy-két íróasztalt foglal le. A vállalat az ÉM-nek szállít, s az anyagot Gyékényesről kapja, így magas a szállítási költség. Helyes lenne, ha ezt a vállalatot is a megyei tanács felügyelete alá vonnák, s még emellett Dunaszekcsőn, s más községekben kisebb cementipari üzemeket létesítenének, amelyek elvi irányításra és műszaki ellenőrzésre a pécsi vállalathoz tartoznának. Ennek az lenne az előnye, hogy a pécsi vállalat dolgozhatna a közületek részére, s amennyire lehetne a lakosságnak is, a községfejlesztési tervekhez, a falvakban lévő üzemek pedig kizárólag kútgyűrű- ket, járdalapokat, átereszeket, kerékvetőket készítenének. Ha ez sikerülne, a vállalat fizikai és szellemi dolgozói között lévő egészségtelen arány is helyrebillenne.

A cementiparhoz tartozik még a Beremendi Cement- és Mészművek, amely szintén nagy adminisztrációs létszámmal dolgozik, (négy fizikai dolgozóra jut egv szellemi alkalmazott!), a vállalat az ÉM részére termel és a megye nem rendelkezhet termékeivel.

Az ÉM. felügyelete alatt működik a hosszúhetényi, va- sasi, nagyharsányi, geresdi, siklósi és az erdősmecskei kőbánya. Ezeknek a bányáknak a kapacitása nincs megfelelően kihasználva, a Budapestről való irányítás pedig körülményes. Helyes lenne ezeket a kőbányákat is vagy a megyei tanács alá vonni, vagy pedig költségvetésen belül működő községi vállalatokká átszervezni. A központi anyag- gazdálkodáshoz szükséges

mennyiséget, amely például a nagyharsányi bányánál elkerülhetetlen, ezek a vállalatok leadnák, de ezen túlmenően a kapacitásuk növelésével a lakosságnak is termelnének. Ez megnövelhetné a lakásépítkezéseket, s így kétszeres len- | ne az előny.

Ugyanez a javaslatunk a Bükkösdön lévő kőbányával kapcsolatosan is. Ez a bánya igen jó felszereléssel, 64 fizikai munkással és 21 adminisztrációs alkalmazottal dolgozik a Vegyi- és Energiaügyi Minisztérium irányítása alatt. Helyesnek tartanánk, ha a bányát átadnák a községnek, s csökkentenék a túlzott adminisztrációt.

A z ésszerűsítéseken és ósz- szevonáso'kon kívül az építőanyagipar problémáján csak úgy tudunk enyhíteni, ha minden helyi lehetőséget kihasználunk. A megyében van 42 téglaégető. Ebből 25 stok-kemencével rendelkezik. Ezeket a téglaégetőket a fel- szabadulás óta csak elvétve használta egyik másik termelőszövetkezet, vagy állami gazdaság. De találunk a megyében 25 használaton kívüli kőbányát, amelyből három állami gazdaság, s három termelőszövetkezet tulajdonában van. Alapos utánanézéssel kideríthető, hogy rendelkezik megyénk 14 tábori mészégetővel is, amelyből csak hatot használnak időnként. Ezenkívül találunk még 43 homokbányát, amelyek egy kivételével használaton kívül vannak.

Ezeket áz értékeket nem hagyhatjuk parlagon heverni. A nagyobb vállalatok decentralizálásával, tanácsi kezelésbevételével egyi dobén kötelezni kell a községi és járási tífhácsokat, hogy területükön lévő tégla és mészégetőket, homok és kőbányákat állítsák munkába, hogy elegendő építőanyag jusson a falusi építkezésekhez is.

A pécsi televízió

Lapunk munkatársa felkereste Kupecz Vilmos főmérnököt, a Pécsi Postaigazgatóság távközlési osztályának vezetőjét és elbeszélgetett vele a Pécsett nagy port felveri kérdésről; mikor láthatunk Pécsett televíziós adást.

— Nem akarom kedvét szegni senkinek, de a második ötéves terv időszakára nincs tervbevéve a pécsi televíziós adóállomás felépítése. A pesti adó már május 1-e óta. működik, a második állomás pedig minden bizonynyal Miskolcon épül majd fe' az elkövetkező években.

— Milyen nehézségek, problémák vannak a vidéki állomások felépítésével kapcsolatban?

— Az olyan kisebb televíziós adóknál, mint a pécsi is lesz, az adók mellett igen nagy probléma annak az elektromos átviteli útnak a biztosítása, amelyen keresztül a televíziós programot elektromos jelekké átalakítva továbbítani lehet. Jelen esetben a budapesti műsort kellene Pécsre továbbítani. Erre azért van szükség, mert bármilyen nagyteljesítményű televíziós adó hatósugara sem olyan nagy, hogy azzal az egész ország területét be lehetne sugározni.

— Ez a körülmény ellentétben a gyakori téves nézettel, nem a televízió gyermekbetegsége hanem a tele. viziós adás természetéből folyik, amelyet nem célom most részletes szakmai fejtegetésben elmondani.

— A televíziós közvetítő út biztosítása nem olyan egyszerű, mint a beszélgetések továbbítása. Nem elég hozzá két szál légvezeték, vagy egy közönséges kábel érpár. A televíziós adás továbbításához vagy különlegesen kiképzett úgynevezett koaxiá lis kábelek és sűrűn elhelyezett erősítő berendezések, vagy pedig mikrohullámú rádióösszeköttetés szükséges. A mikrohullámú adók hazai gyártásához megvannak a lehetőségek csak nagyobb beruházásokkal és a híradás- technikai gyárak kapacitásának növelésével el kellene kezdeni a nagyban való gyártást hazai és exportszükségletre. Ez népgazdasági szempontból igen előnyös lenne.

— Előre láthatóan hová építik fel a pécsi adóállomást?

— A pécsi adót a város környékének legmagasabb pontjára kell építeni. Valószínű, a Misína-tetőre kerül,

valahová a kilátó környéké* re. Azért kell magasra épí■» tení az állomást, mert a te* leviziós sugárzás iránya azo* nos a fény terjedésének irá■* nyávál, s minél magasabb az adóállomás, annál nagyobb területet sugározhat be.

— A pesti adón kívül lehet-e más állomásokat fogni Pécsett, például a belgrádit?

— A belgrádi adás vételével még nem kísérleteztünk. Jóidőben már fogtuk a gráci frekvencia-modulált rádióadást, tehát minden valószínűség szerint az ottani televíziót is foghatjuk majd.

— Ha a televíziós adás továbbítása ilyen körülményes, hogyan erősítik fel. s hogyan továbbítják például a nyugati adást dél és kelet felé, vagy megfordítva?

— A külföldi televíziós program továbbításához nem. zetközi megegyezés szerint nekünk is átviteli utat kell biztosítanunk. Erre a célra Veszprém környékén építenek adót, amely a Bécs felöl jövő adást továbbítja majd.

A pécsi televízió tehát egyelőre még álom marad szép álom. S feltehetően minden olvasónk egyetért velünk: bár minél előbb megvalósulna.

Kérjük a feletteseink segítségét!

A Pécsi Sütőipar; Vállalat 400 mázsa kenyeret, 100—120 ezer darab péksüteményt és 30 mázsa száraztésztát termel naponta. Ez a mennyiség jelenleg fedezi Pécs lakosságának szükségletét. A város gyonsüte- mű fejlődése a zabban a keKészül a szénfűrész m'ntapéldánya

Nagy segítséget kapnak a Pécsi Szénbányászati Tröszt újítói a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat dolgozóitól az újítások kivitelezésében. Az elmúlt napokban kezdték meg a vállalatnál a Bányászati Kutatóintézetsmunkatái'sai által szerkesztett szón fűrészgép prototípusának készítését.

Ugyancsak megkezdték a bukócsillés ereszkeszállitóberen- dezés mintapéldányának gyártását is. A gépek előreláthatólag szeptemberben készülnek el.

nyórtermelés terén is új követelményeket támaszt.

Ezért javaslatot tettünk: a második ötéves tervben építsünk egy száz vagonos liszt- raktárat. A javaslat megvalósítása lehetővé tenné, hogy a lisztet megfelelően keverve szállítsuk az üzemekbe és ezáltal jobbminőségű áruval láthatnánk el a fogyasztókat.

Egyelőre nagy gondot okoz a kenyér és a sütemények szállítása is. A vállalat öt gépkocsijából mindössze egy üzemképes. Gépkocsi beszerzési kísérleteink eddig kudarcot vallottak. Bármely felettes szervhez folyamodtunk is kérésünkkel, fáradozásunk eredménytelen maradt. Szeretnénk, ha most már a felsőbb szervek is megértenék, hogy a kenyér az egyiik legfontosabb élelmezési cikk, amelyet naponta el kell juttatnunk a fogyasztókhoz! Az eddig tanúsított értetlenség csaik zavart okoz az ellátásban,

A vállalat vezetősége mindent elkövet, hogy a kenyér- termelés a minőség javítása és a szállítás terén mutatkozó hibákat kijavítsa, és a nehézségeket leküzdje. Ezeknek megoldásához azonban kérjük a felettes szervek hathatós segítségét is.

ROMÁNC FERENC igazgató.

Somogyvári Jenő vájár is brigádja nemcsak Komlóm hanem már országsierte is ismert volt. A sajtó, a rádió 1952. júliusában adta hírül, hogy csatlakoztak Molnár István DISZ feltáróbrigádjának 100 méteres mozgalmához. A csatlakozás után állandóan sztahanovista szinten felül dolgoztak.

Megindult a kitüntetések, elismerések áradata. Somogyvári Jenő 1952 őszén kapta meg az első sztahanovista jelvényt, 1953-ban a másodikat, majd rövidesen a Munka Érdemérmet, a „Kiváló bányász?’ kitüntetés aranyfokozatát, a brigádot bejegyezték a DISZ Központi Vezetőségének dicső- sigkönyvébe. Szinte nem múlt el egy hónap, hogy kitüntetést, jutalmat vagy oklevelet ne kaptak volna. Somogyvári hamarosan körletvezető lett. — Mint körletvezető is kitünően megállta helyét, körlete mindig a legjobb teljesítők között volt. 1953-ban a bukaresti VIT-en jó munkája elsimeré- séül Somogyvári Jenő is ott volt... Hazatérte után még naauszerübb eredményeket ért el. 1954 óta a kiváló dolgozó és a szakma kiváló dolgozója jelvényt nyerte el. Legutóbb 1956 júniusában másodszor is elnyerte a szakma kiváló dolgozója címet és jutalmul egyhavi fizetését.-.,

S mégis egyldeje nemcsak a sajtó is a rádió hallgat róla, de még az üzemi versenytáblára sem kerülnek ki eredményei. Miért ez a nagy csend, miért a nagy hallgatás?

— Somogyvári Jenő az utóbbi másfél év alatt nem úgy viselkedik, mint ahogy tőle elvárhatnánk — mondották az üzemi pártbizottságon valahányszor érdeklődtem utána,

A. napokban aztán felkerestem Berek utcai lakásán. Még ágyban találtam,

— Délutános vagyok, éjjel járok haza, azért fekszem még — magyarázkodott.

Míg felöltözött, körülnéztem a lakásban. A rádión faalapzaton üveglap, rajta felírás: „A 111. pártkongresszusi felajánlás legjobb teljisitőjének.” Az előszoba falán piros zászlókon aranyhímzésű betűk hirdetik egy-egy versenyszakasz győzelmét.

Még fésülködött, amikor bejött a szobába, de egy makrancos hajtincs mindig homlokára bukott. Nem tudta lesimítani, hát csak úgy bányászosan fejére csapta síltes sapkáját. Hellyel kínált.

— Rég nem láttalak, mi újság? — kérdezte s cigarettára gyújtott.

Munkája után érdeklődtem, de nem válaszolt. Az egész cigarettát elszívta — szótlanul. Aztán másikra gyújtott. Végre megszólalt.

w Mit csinálok? Hogyan dolgozom? Lassan két éve már, hogy nem kérdezi ezt tőlem senki. Jól vagyok. Somogyvári Jenő akkor is helytáll, ha ez senkit sem érdekel..;

Nehezen akadozva beszél, aztán megint cseitd.

— Azt beszélik részeges- kedsz, mindenkivel összeveszel, a pártból is; > i

Közbevág.

— Szóval erről van szó? De hát kit érdekel az, hogy Somogyvári Jenő iszik, vagy nem iszik? Eddig se kérdezte senki. Somogy vári Jenő csak arra jó, ha valahol gyors munkára van szükség, hát elővegyék, aztán: hajrá Somogyvárl-brl- gád! Elvégezted a feladatot? Holnap amoda, holnapután emlde mégy. Ez is Kész? Akkor holnapután újabb munkahelyre... De jó szó érte? — Azt nem! Eh, minek is erről

beszélni? — legyint, de könnycsepp tolakodik a szemére.

Mély csönd üli meg a szobát, csak gondolataink kavarognak. Aztán lassan, lassan elbeszéli az utóbbi másfél év történetét.. -.

1954 elején összeszólalkozott üzemvezetőjével, mert — szerinte — nem számolták el rendesen a brigád munkáját.

— Mehet az úristenhez panaszra! — fizették ki.

Nem hagyta, veszekedett, szitkozódott. Aztán nem kapott rendes munkahelyet. Amikor szóvátette, nagyszájúnak nevezték. De ő és brigádja dolgozni akart, pénzt keresni, megkövetelte hát a segítséget, az anyagellátást... Sok vitája támadt — s amint mondta,

— még több ellensége lett.

— Mert én megmutattam,

hogy ki lehet hajtani nem 40, hanem 90, meg 100 métereket is. S mi lett a következménye? Sok bányász megharagudott, mert emelték a normát. Ha Somogyváriék meg tudják csinálni, másnak is kell. Aztán szidtak, annyira, hogy mindenkiben ellenségemet láttam..; En vagyok a hibás? Nem tudtam belenyugodni. Sokat té- pelődtem ;. Aztán segített a bor. Nem szóltak hozzám, csak megvető pillantások röpködtek felém. — Nem baj. — Somogyvári Jenő azért Somogyvári Jenő marad eztán Is, s amíg emelni tudja a fejtőkalapá- csot, addig csakazértis megmutatja ... Hogy ittam? Hát ki nem iszik? Úgy dülöngéltem haza? Láttam én már üzemvezetőt is részegen, igaz, nem az utcán, mert azok taxival mennek haza.;i

— A múlt év nyarán történt. A Bástya étteremben szórakoztam többedmagammal. Amikor hazaértem, észrevettem, hogy párttagsági könyvem nincs a zsebemben. Valahol elvesztettem, de megtalálták és a városi pártbizottságra vitték. Taggyűlést hívtak ösz- sze, a taggyűlés kizárt a pártból. Engem, Somogyvári Jenőt .. i

— Nem volt nyugalmam sem otthon, sem máshol. Mint a kóbor kutya járkáltam. De műszakot nem mulasztottam soha, mert ez még nem fordult elő, nemcsak velem, de brigádom egyetlen tagjával sem... A városi pártbizottság mellém állt: nem hagyta jóvá kizárásomat..;

Ekkor kezdett fordulni vele a világ. Lassan megváltozott. Eljárt taggyűlésre, pártoktatásra. De kísértett a múlt: nem akarták észrevenni, hogy megváltozott.

— Itt volt a felszabadulási serleg, később a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlajának átadási ünnepsége. Sok bányászt meghívtak, engem nem. Hát ha én még mindig rossz vagyok, van a csapatomban sok rendes ember, azok közül is meg lehetett volna hívni valakit. De senkit tőlünk... Pedig 150—170 százalékos állandó teljesítményünkkel talán megérdemeltük volna.

— Pár hete az a hír járta, hogy csapatunknak csehszlovák párosversenytársa akad. Nagyon megörültünk, készültünk a versenyre. De nem lett belőle semmi. Miért? Senki nem mondta meg, így csak sejtem. Azért, mert Somogy- váriékat nem lehet népszerűsíteni? Ami leoutóbb történt. Július elsejétől megkezdődött a gyorsvágathajtási brigádok országos versenye, amelyre a

tll-as aknáról két csapatot neveztek be. Minket meg sem kérdeztek. De miért ez a mellőzés ? ... Tudom, ittam, hibáztam. Ez elmúlt már, hova kiáltsam, hogy meghallják?

Elcsukltk a hangja... csend lopózik a szobába, csak az ébresztőóra tik-takol.

A csendet felesége hangja töri meg a konyhából.

— Jenő, fél egy van, nem késel el?

— Megyek már, anyám — sóhajt nagyot. A konyhában zsebreteszi az újságpapírba csomagolt uzsonnát és indul.

Együtt megyünk a lll-as

aknára. Jenő schlchtre, én pedig az üzem párttitkárához. Duga elvtárs régen ismeri Somogyvári Jenőt, már akkor is ismerte, amikor „sok baj volt” a Jenővel. Igaz, akkor még nem ő volt a párttitkár.

— Hibázott bizony akkor a pártvezetőség is, amikor nem figyelt fel idejében a Jenő viselkedésére. A régi lll-as aknán. ahol Jenő is dolgozott, én voltam a párttitkárhelyettes. Nem foglalkoztunk akkor vele, de annyi minden tennivaló volt!

— Ez év januárjától valóban nincs baj Jenővel. Az igaz, hogy csapatának megköveteli a műszaki segítséget, s nem hagy semmit se szó nélkül. Ha másik csapatnak nincs fája, vagy ürescsilléje, a Somogyviri- brigádnak van. Tartanak tőle, s hogy ne legyen veszekedés, sokszor a többi csapat rovására is, ellátják a brigádot. Munkája? Áprilisban is, májusban is az első volt a brigádja. A munkaszervezést tőle lehet megtanulni. Azt, hogy miért nem nevezték be a gyorsvágót- hajtó brigádok versenyébe, ezt

csak két napja tudtam meg tőle, mert eljött panaszkodni. Még nem késő a benevezés .. — így vélekedik róla az üzem párttitkára.

Volt azokban a régi versenyekben olyan íz is, hogy néhány csapatot „kiugrattak” s csak róluk beszéltek. Nem kétséges, hogy sok „sztár” nevelődött ki azidőben, s a sokat népszerűsített brigádok közül számosnak fejébe szállt a dicsőség. nem látott mást, csak sajátmagát. Aztán lassan kezdték megszüntetni a „sztárkultuszt” és bizony ez nem tetszett a „nagy" csapatoknak. Nem tetszett Somogy- 'vári Jenő brigádjának sem. De nem magyarázta meg nekik senki, hogy milyen helytelen volt, hogy — mint Dobos elvtárs, a komlói városi pártbizottság ipari osztályának vezetője mondotta — szinte mindenki egy brigádot, a legjobbat és csak a legjobbat nézte és azután érdeklődtek. De csak mi után? A műszaki segítség, az elért százalék után tudakozódtak. Hogy más problémájuk is lehet? Azzal kevésbé törődtek, pedig sok hibát, később esetleg már ló- vátehetetlen bajt tudtak volna megelőzni, *,

Most sem cél az, hogy újra felelevenítsük a régi sztár-rendszert. De a kiemelkedő eredményeket nem szabad elhallgatni.

Ami pedig Somogyvári Jenőt és brigádját illeti. Meg kellene vizsgálni, hogy helyes volt-e a brigád kizárása a versenyből. Számításba vették-e, hogy Somogyvári Jenő már nem akar a régi úton haladni, hogy ha még nehezen is. de látja már hibáit. Vezetni kell öt, sokat, nagyon sokat beszélgetni s mindjárt akkor, amikor valamilyen hibát vét. mert egyedül nagyon nehéz eligazodni.

GARAY FERENC