Dunántúli Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-15 / 166. szám

4 M A Pf 1956 JÚLFDS 15 1/ííiöí d 1flec&eke*t A Mecsek oldalán festői ** környezetben, sudár fe­nyőfák és testes tölgyek kö­zött épül az úttörőpark. Ne­vezhetnénk akár úttörő város­nak is, hisz csaknem ötvenezer négyzetméter területen fekszik. Az építkezés körül nem hal­lani kopácsolást, gépzúgást, mégis minden jel arra mutat, hogy a 48-as emlékmű mögött hamarosan sátrat verhetnek az úttörők — a tábor ifjú épí­tői. A Pécsi Tervező Irodában készülnek a tervrajzok. Kiss Tibor mérnök mielőtt munká­hoz látott, többízben Járt a csillebérci úttörőtáborban ta­pasztalatot gyűjteni. Ezuán vetette papírra a maga és a többi szakember, valamint A tnuzsiUa (tiwdalmá&at* IS lesiny ez a birodalom. 11 Alig egy-másfél hold földet ural királya, a mu­zsika. Népsűrűsége azonban nagyobb, mint bármelyik más országé. Ezen az egy­másfél holdon kétezerötszáz ember issza magába a zenét. A szabadtéri színpadon operaest gyönyörködteti a muzsika birodalmának alatt­valóit. Műsor: Trubadúr. Játszik: a Budapesti MÁV Szimfonikus Zenekar. Énekel: Svéd Sándor Kos- suth-dijas, kiváló művész, Papp Júlia, Tiszay Magda, Király Sándor. Vörösbíbor fény ömlik a színpadra a reflektortornyok lámpáiból. Szürke várfalak meredeznek az énekesek fe­je fölött, kardok villannak a homályból, seregeket sej­tünk a láthatatlan háttér­ben és mindent-mindent át­leng csodálatos szárnyaival Verdi muzsikája. A nézőtéren, az első sor­ban kislány ül. Kopottruhás, cigányképü kislány. A szü­netben telepedett ide és ittragadt: ittmarasztotta a muzsika. A szünetben pilla­natnyi szünet nélkül csa­csogott. Hogy a kishúga ott­hon van, hogy szandáljának hátsó pántját azért vágta le a városi DISZ Bizottság el­képzeléseit. A teljes tervdoku­mentáció december 12-re ké­szül majd el, de a részletter­vek alapján előbb is munká­hoz lehet látni. Az első teendő a tábor be­kerítése és a víz biztosítása lesz. Gálhidy László mérnök a vízvezeték és a terep ren­dezését vállalta. Az épületek elrendezése Kiss Tibor építész mérnök és Tillai Ernő főépí­tész feladata. A főépületben lesznek a szakköri termek és a klubszobák. Ez és a fiú és leány lakóépületek egyemele­tesek lesznek. Mellettük épül majd a földszintes konyha az ebédlővel. A tulajdonképpe­ni tábor azonban nem ez, ha­nem a tervrajzon feltüntetett sok-sok sátor lesz. A fiúk sát­rait a baloldalon, a lányokét pedig a jobboldalon verik fel. A gyerekek itt pihennek majd, ezekben térnek éjszakai nyugovóra. Épül egy vízme­dence is, ezenkívül három zu­hanyozó. A sportolókat te­nisz-, röplabda- és kézilabda­pálya várja. Két várat is építenek az er­dő sűrűjében. Itt zajlanak le a számháborúk. És esténként, ka a szabadtéri színpadon ki- gyúlnak a lámpák, kezdődik a műsor .. j Ilyen lesz Pécs úttörőtábora. Ilyen lesz, ha a mérnökök, pe­dagógusok, üzemi munkások, tisztviselők, szülők és fiatalok az úttörők érdekében hozzá­látnak üres óráikban, vasárna­ponként a tervek valóraváltá- zához, _ (FARKAS) talátktocÁ UacUáftyboH Nagyszabású ifjúsági talál­kozót rendez a DISZ megyei bizottsága a harkányi strandon augusztus 26-án, vasárnap. A találkozón a pécsi fiatalok a pécsi, siklósi és a sellyei já­rás ifjúsága is résztvesz. Va­lószínű, hogy a sellyei, siklósi járásokkal határos jugoszláv területekről is jönnek küldöt­tek a találkozóra. A strandon szabadtéri színpadot, étel és ital sátrakat, körhintát, céllö­völdét állítanak fel. A sport- bemutatók után a szabadtéri színpadon a megye különbö­ző részéből érkező művészeti csoportok szerepelnek. Az if­júsági találkozó szépségver­sennyel és a Bányász étterem­ben megrendezésre kerülő bállal ér véget : knEfy Ud'zádcut // címmel a DISZ megyei bizott­sága a Hazafias Népfront és a megyei tanács népművelési osztálya közös rendezésében mozgalmat szerveznek. A moz­galom keretében irodalmi és képzőművészeti pályázatot hir­detnek, közös kirándulásokat szerveznek. A rendező szervek közös útmutatót adnak ki, melyben tanácsokkal látják el a fiatalokat, hogy nyári sza­badidejüket hogyan használ­ják fel. uu&u apuka, mert törte a lábát, hogy az új piros szandált nem vehette föl, mert azt ünnepnapra tartogatják, hogy most íratták be az első általánosba... Mióta felcsendültek a má­sodik felvonás kezdő akkord­jai: valósággal megnémult. Megittasodva, mint a többi­ek, mint a „nagyok", ül, és hallgatja a munzsikát. Nem veszi észre, hogy Svéd Sán­dor olaszul énekli a szöve­get, hogy kissé könnyen ve­szi, ahogyan mondani szo­kás „dobja” a szerepét, csak a hangokra fülel és el nem veszít egyetlen egy megele­venedett kottafejet sem. Nem érti a szöveget, nem értheti azt sem, hogy a bá­csik és nénik mit miért csi­nálnak a színpadon, miért öltöztek ilyen furcsa ruhá­ba, miért sírnak és nevet­nek — de a zene megbabo­názta. Mi, többiek, kétezernégy- százkilencvenkilencen ha­sonlóképpen vagyunk. Varázslat? Nem. Operaelőadás a sza- padtéri színpadon. Bár többször Jönne el ide a Muzsika, és uralná két­ezerötszáz és sokszor két­ezerötszáz alattvalója lel­két! — Móricz Zslgmond „Ludas Matyi‘'-ját adja elő a Pécsi Nemzeti Színház művészbri­gádja a nyár folyamán. A da­rabot Baranya több községé­ben bemutatják. — Az új pedagógusok tiszte­letére fogadást rendez július 16-án a megyei tanács v. b. ok­tatási osztálya. A fogadást megelőző ünnepségen mondják meg a fiatal tanítóknak és ta­nároknak, hosy hol lesz jöven­dő munkaterületük. — A Kamaraszínház néző­terét korszerűsítik augusztus­ban, A széksorokat lépcsőze­tesen felemelik, így orvosolják a közönség panaszait. Átépítik az előcsarnokot, az öltözőket és a lépcsőházat is. — Mozit épít magának Hi­das község. A művelődési ház udvarán éktelenkedő régi paj­tát mór bontják és a bontási anyagból, a Szénbányászati Vállalat és a Kokszmű támo­gatásával mozihelyiséget épí­tenek. Az új mozi berendezé­sét a Moziüzemi Vállalat biz­tosítja. — Alkotásaikat állítják ki a Pedagógiai Főiskola idén vég­zett rajztanár hallgatói a Ne­velők Házában. A kiállítást vasárnaptól tekinthetik meg az érdeklődők. Uct láz.&Cf’úh&'z kötnék a faliújságcikkek írását — kezem a szívemre téve es­küszöm — nem írnék többé faliújságcikket. Nem és nem. Az első „nem” a vizsgára vonatkozik, amelynek nem vetném alá magam, a má­sodik „nem” magára a cikk­re, amit nen* írnék. Ez azt hiszem egészen természetes. Nékem hivatá­som az újságírás, hetedik éve gyakorlom ezt a tisztes mesterséget, és ha nem is vagyok a mesterség meste­re, annyit legalább konyí- tok hozzá, mint a legmeste­ribb faliújságszerkesztő. Ezek után nem csodálko­zom és bizonyos vagyok ben­ne, hogy olvasóim se csodál­koznak, hogy a Pécsi Nem­zeti Színház rendezői nem mentek el arra a vizsgára, amelynek sikeres letételétől a Népművelési Minisztérium függővé tette a színjátszó- csoportok oktatására jogosí­tó működési engedély kiadó- sát. Nem ment el a vizsgára Hortobágyi Margit sem. Hki színházunk operettjeinek jó­részét rendezte, rendezi és rendezni fogja. Nem ment el, mert úgy vélekedett, hogy ha egy állami színház, a vi­dék egyik legjobb és legna­gyobb színháza reá meri bízni egy-egy 50—100 elő­adást megélő darab rende­zését, akkor minden vizsga nélkül rendezhet egy üzemi színjótszócsoport által elő­adandó egyfelvonásost is. Amilyen természetes azon­ban, hogy Hortobágyi Mar­git nem jelent meg a vizs­gán, olyan természetes az is, hogy ezt a meg nem je­lentést követte egy sokszo­rosított átirat „megjelenése” annál a színjátszócsoportnál, amelyet június 18-ig ered­ményesen és elismerésre méltóan oktatott színhá­zunk rendezőnője. (Ez utóbbi léét dicsérő Jelzőt nem az én szótáramból kerestem ki, ha­nem a művészeti csoportot fenntartó intézmény vezető­je írta — felmondó levelé­ben). Nos, végső sorban ennyi történt, mert egy utasít*»*! mereven fogalmaztak, mere­ven értelmeztek és mereven alkalmaztak. A kérdés csak az, hogy vajon kinek van haszna az ügyből. A szín­játszócsoportnak bizonnyal nincs haszna, a rendezőnek sincs, a népművelés nagy ügyének pedig a legkevésbé sincs haszna belőle. Esetleg azoknak van a vizsgából hasznuk, akik a Népművé­szeti Intézettől „kiszálltak” Pécsre, hogy itt vizsgáztas­sanak, ahol nagy tradícióval rendelkező színház és né­hány országosan ismert színházi szakember van. Ezért azonban nem a „kiszállók" hibáztathatók, csak a 32—I—STŐTÜSÖ. sz. N. M. utasítás, amelyet ki kellene bővíteni két pont­tal. Az egyik: hivatásos rende­zők vizsga nélkül is vállal­hassák színjátszócsoport­jaink tiszteletdíjas oktatását A másik: ahol színház van, ott a színház művészeti ve­zetői vizsgáztathassanak. Ennyit az utasításról és véereb a uráról De mé° né­hány szót a városi tanács vb. népművelési osztályának — enyhén szólva — furcsa leveléről, melyet az emlí­tett színjátszócsoportot fenn­tartó MTH 506-os iskolának címeztek. „Értesítem, hogy színját­szó oktatójuk a színjátszó­rendezői felülvizsgálaton nem felelt meg (kiemelés tőlünk) és ezért kérem”, stb., stb. Ezek szerint Hortobágyi Margit szellemtulajdonsá­gokkal rendelkezik: meg sem jelenik valahol, de mégis ott van — hiszen különben hon­nan tudnák, hogy „nem fe­lelt meg”?! Persze, az is lehet, hogy egy bürokratikusán fogal­mazott körlevelet küldtek csak szét, amely a jelen esetben kimeríti a hitelron­tás vagy rágalmazás tényét. Egy szó mint száz: sze­rintem ez a levél és ez az elintézési mód valóban „nem felelt meg” az ember­ség, a logika, az igazságos­ság követelményeinek' (AMI) \ída ' •% : (uittuAáUMah.! 4 Pécsi Színpad-ban, ebben az ügyesen szerkesztett kis műsorfüzetben legutóbb rövidke írás jelent meg Ná- lay Pál aláírásával. Válaszol ebben a Dunántúli Napló „isme­retlen kritikusának”. Be kell vallanom, hogy nem vagyok kri­tikus, ismeretlen is csak azért lettem, mert holmi technikai véletlenek folytán lemaradt a nevem a lap aljáról. Kifogásolt május 23-i írásom a „Szerelmi házasság” bemutatójáról szólt. Náday Pál helyesen állapítja meg, hogy az említett írásban fél évszázad helyett másfél évszázad szerepel, ami valóban igen bosszantó elírás, hiszen egy évszázad testvérek között is száz év. Dicséret illeti az éberségért. A hiba kiigazításával tökélete sen egyetértek. De most jön a bökkenő. A szóbanforgó írás nem kritika volt. Legalábbis nem az, amit általában „színikritika’’ néven emlegetünk. Csupán néhány szerény gondolatot Írtam le, a né­ző, és nem a kritikus álláspontjáról, a szerepfelfogás. írói szán­dék és színészi alakítás egymásrahatásával, illetve együttes ér­vényesítésével kapcsolatban Némi naivitással lelkem mébién, reméltem, hogy kapok majd valamiféle viszontgondolgtokat Igaz, hogy Náday Pá’ nem igyekezett igazolni reményemet. A „másfél évszázad" bosszantó elírásába kapaszkodva, mint őseink a rugalmas faágba, neki-nekilendül, hogy az ,.lsme-et- len kritikus” fejéhez vagdossa szókincsének legimpozánsabb darabjait. Ilyeneket például: „gyatra, műveletlen, kultvrát- lan” s hogy a közmondások közötti tájékozottságról is tanúságot tegyen, nem mulasztja el idézni: „eltalálta szarva közt a tő- gyit.” Ha már a közmondásoknál tartunk, Náday Pál alighanem ezt is ismeri: „Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul.” Ne bizony, mert nevetségessé válhat. S ezen az alapon mon­dom: ne vitatkozzék az, aki csak szitkozódni tud. írása elején a „Szerelmi házasság” bemutatójáról szóló cikk egy komoly hibájára hívja fel a figyelmet s ezt he’nes- lem. írása végén egyebek között azt mondja, hogy írjunk kul­turáltabban. Ezt is helyeslem. Csakugyan: írjunk kulturáltab­ban — lehetőleg szitkozódás nélkül. MÉSZÁROS FERENC az Ifteaiewzl&clt tyj. uiztyadaadásU&z.'' cítn% eiUkktz — Eszékre látogat előrelát­hatólag szeptemberben a Pé­csi Nemzeti Színház együttese. A tervek szerint színészeink egy hétig szerepelnek a jugo­szláv testvérvárosban, majd az eszéki operatársulat Pécsett viszonozza a vendégszereplést. — Egy teljes Hunyadl-met­szetsorozatot ajándékoz a pé­csi múzeumnak Dómján Jó­zsef Kossuth-díjas fametsző­művész. A metszetek a Hunya­di emlékünnepségek alkalmá­ból kerülnek a közönség elé. — 4 413 néző tekintette meg az Állami Operaház két pécsi előadását csütörtökön és pén­teken a Szabadtéri Színpadon. — A ljubljanai rádió húsz­tagú tánczenekara csütörtökön este (19-én) szerepel a pécsi szabadtéri színpadon. — Ma délelőtt fél 12 órakor nyílik meg a Rákóczi út 15. sz, alatti múzeum helyiségében a Rembrandt grafikai műveinek reprodukcióiból összeállított kiállítás. A kiállítást Wel- lisch Judit művészettörténész, az Iparművészeti Főiskola ta­nársegéde nyitja meg. — Műemlék épületeinkre a közeli jövőben felkerülnek a jelzőtáblák. A táblákat mű­kőből készítik. Egyelőre 50 darab van munkában. A cikk írója, Géczy Jó- ** zsef a „Diótörő” című balett bemutatóját méltatta a Dunántúli Napló július 5-i számában. Ezt a cikket nem lehet megjegyzés nélkül hagyni, mert nagyfokú tájé­kozatlanságot árul el. A cikk írójának elsősorban tudnia kellett volna, hogy az elő­adást nem Bártfay Márta, hanem a Doktor Sándor Kul­túrotthon balettiskolájának szülői munkaközössége ren­dezte. Tudnia kellett volna azt is. hogy a „Diótörő’’ be­mutatója nem vizsgaelöadás volt, hanem szakmai bemu­tató, tehát ilyen formájában nem a nagyközönség elé szánt produkció. Ezek előrebocsátása után meg kell írnunk, hogy a Dió- lörőnek gyermekekkel és fia­talokkal való színrehozatala — a darab cselekménye miatt — természetes. Ami vitát kavarhat, az az, hogy helyes-e, ha helyi erők eny egész estét betöltő teljes ba­lettet visznek színre. A gyer­meki báj az első és más^^ik felvonás gyermekjelenetcinél és gyermekszerepeinél ' ter­mészetes és szükségszerű A harmadik felvonás táncait azonban csupán gyermeki báj segítségével már nem le­het megoldani. Még csak annyit, hogy a hétfői előadás sikeréhez a szülők öröme csak kismér­tékben járult hozzá, mivel a szülők részére a jegyeket a megelőző előadásra adtuk ki. A közönség tetszését valószí­nűleg a művészi produkció is megnyerte. A Doktor Sándor Kultúr­otthon balettískolájának szülői munkaközössége nevében: F1L0 GYŐZŐN E Jietn ut*a?más / A Napló szombati számában jelent meg Kende Sándor kritikája a „Scuderl kisasszony” című filmről. A kri­tikus bírálatában elmarasztalja a film alkotóit először abban, hogy a film nem izgalmas, majd hogy érthetetlen a gyilkos kilétét Ismerő Olivier hallgatása — hogy ez nem hősi válla­lás, hanem együgyilség, végül, hogy Madelon apja Iránti ér­zéseit nem tükrözi hűen a filmdráma, cs hogy a lányt nem apja iránti szeretete, hanem a félelem tartja vissza, hogy kö­vesse szerelmesét. Az, hogy egy film izgalmasnak tűnik-e vagy sem, többé kevésbé ízlés, vérmérséklet dolga — de csak többé kevésbé. Végső soron az összeütközések hevessége és fokozódása, az el­lentétek harcának fejlődése dönti el, hogy izgalmas-e a fi'm vagy sem. Éppen ezért — nemcsak ízlésemre, hanem a „Scu- deri kisasszony“ dramaturgiájára, a hősök sikeres lélekábrá- zolására, a gyilkos önmagával és Ollvlerrel való vlaskodáséra. Olivier küzdelmeire való hivatkozással — állíthatom, hogy izgalmas a film. Szerintem a pszihológiából sem „csak a démonok marad­nak.” Indokolt a gyermekkorától terhelt, az őrület határiiv'- gyéjét taposó aranyműves — éppen a megbomlott ész szü"c — rögeszméje. Indokolt, hogy Olivier nem leplezi le a gyil­kost, hiszen • 1. nem akarja szerencsétlenségbe taszítani szerelmeséi az­zal, hogy nyilvánosan meghurcoltatja, bitóra juttatja apját. 2. az aranyműves zavarodottan bár, de igazolni próbál la a gyilkosságok Indító okait — és ezek szánalomra Intik a fiúi. S. látja, hogy mestere nem épeszű, tehát nem Is vonható felelősségre. 4. az aranyműves megígéri, hogy legyőzi rögeszméjét _és hozzájárulását adja a házassághoz. Lehetne még érveket sorolni, de felesleges. A fiú önmagá­val folytatott harca — feljelentsem? ne jelentsem? — a film­dráma legizgalmasabb problémája. Inkább a harmadik kér­dést: tisztázott-e Madelon viszonya apjához? Ebben a kérdés­ben igaza van Kende Sándornak, a film nem mutat be min­den érzelmi szálat, nem ábrázolja teljességében a leány szere- tetét, rajongását apja iránt. De abban már nincs igaza, hogy a félelem gátolja Madelont, hogy Olivier után szökjék. Made'on ugyanis megszökik, de nem találja a megbeszélt helyen a fiút, tehát visszatér apja házába. Mire tisztázódhatna, hogv miért tűnt el Olivier, már Cardillac maga megy érte és vezeti lánya elébe — tehát nincs további ok szökésre. A film egyéb mozzanatai, mint Scuderl kisasszony dla- détnjának sorsa, a gróf előkészületei, hogy a gyilkossal meg­vívjon. Olivier letartóztatása, az aranyműves halálának kö­rülményei a házvezetőnő vallomása és az ebből fakadó kö­vetkezmények — mind-mind erősítik a dráma feszültségét, le­nyűgözik a nézőt és ha nem is mondhatjuk a „Scuderl kis- asszony”-t hibátlan filmnek, unalmasnak Igazán nem nevez­etjük. GARAMI LASZLÚ

Next

/
Oldalképek
Tartalom