Dunántúli Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-08 / 160. szám

> 195® JÚLIUS 8 NAPLÓ s Jobb munkaszervezésre van szükség* Pécsbányán Bányajárás Széchenyi-aknán — Több mint 15 Wlo­...... méter­s nyitott bányavágatunk hosz- Bza — mondja Kirsching bá­nyamester, amikor bejelentem: szeretném bejárni a bányát. Nos. ennyire .körülnézni” még két teljes műszak alatt sem le­het. Abban egyezünk meg, hogy: a VI. és VII. szint kö­zött július elsején megnyitott új fejtést tekintjük meg. Reggel hat órakor Stanek, Gyula aknásszal szállók le a VÍI. szintre. Jól ismeri a bá­nyát. Nem csoda, mert annak ellenére, 'hogy csak 32 éves, már 17 éve bányász, s a. mun­kát itt kezdte Széchenyi ak­nán. Bandukolunk az alapvágaton és beszélgetünk. Sok minden szóba kerül és így természete­sen a család, az otthon is. Sta­nek ‘elvtárs pár percnyire la­kik az aknától a Cerékvölgy 10.684 szám alatt. Elmondja, hogy rossz a ház teteje, becso­rog az eső — sokszor még a szobába is. Már egy éve jelen­tette, de mégsem intézkedett senki .. i — Na de inkább a munkánk után nézzünk, mert a panasz- kodásból nem lesz szén — mondja, s a vágat oldalába épített telefonhoz lép. Felhív­ja a diszpécsert. . _ a VII. szinti első keleti segédvágatból Stanek beszél. Megkezdem a bányajárást, az újságíró elvtárs itt van velem, együtt megyünk a körletbe. Nem először vagyok a bá­nyában, nem félek attól, hogy „elveszem”, mégis jó érzés: odafönt is tudják, merre já­runk. Megérkezünk az új fejtés­hez. melyet Parragi Lajos frontmester brigádja művel. Jelenleg a biztosításhoz szük­séges fát adogatják be a fej­tésbe. Munka közben egyik is, másik is, nem éppen dícsérően nyilatkozik arról, aki ezeket a fákat ide irányította. A fejtés 50 fokos dőlésű, s jelenleg a fát felfelé kell adogatni, mert a fejtés felső kijárata még nincs teljesen rendben. Nem is az a baj, hogy felfelé kell adogatni, hanem valami téve­dés következtében nem a szo­kásos könnyű fenyőfát, hanem vastag, nehéz tölgyfát irányí- ‘tottak ide. Háromnegyed nyolc, mire az utolsó szál fa is fel­kerül a fejtésbe, pedig a csa­pat minden egyes tagja szor­galmasan dolgozott. A fabe­adás tehát csaknem két óra hosszat tartott. Érdemes ezen elgondolkozni. Mostanában mind több szó esik, hogy a bányában is be­vezetik a hatórás munkaidőt, de ezt úgy kell megszervezni, hogy ne járjon a termelés csökkenésével. A pécsi bá­nyákban nem ez az egyetlen fejtés, ahol a csapat maga szállítja a fejtésbe a biztosí­táshoz szükséges ácsolatfát, amivel — mint például jelen esetben — csaknem két óra „improduktív munkát” vé­geztek. Fabeadással vannak elfoglalva a vájárok is, s ezért nem kezdhetik idejében tulajdonképpeni munkájukat: a szén jövesztését. Ha a nyolc órából csak hat órát, úgy ha­sonló munkaszervezéssel a hat órából csak négy órát fog­nak a vájárok a szénfalon dol­gozni. Időszerű lenne meggon­dolni, hogy az éjszakás biz­tosító műszak 'miként segít­hetne a termelő műszaknak. Nem készíthetné-e be a fej­tésbe a fát? Pár perc híja csak a nyolc órának, amikor a fejtés leg­alsó munkahelyén dolgozó Deák Ferenc vájár kezében feldübörög a fejtőkalapács. Alig dolgozik Deák elvtárs egy percet, ismét csönd. — Mi van ott lent, miért nem dolgoztok? *— hallatszik" felülről Parragi Lajos front­mester hangja. — Eltörött a fejtőkalapács rugója — válaszol Deák elv­társ. Előveszik a tartalékgé­pet s nem telik bele öt perc az új gép fejtőnyársa máris töri a szénfalat. Felkapaszkodunk a fejtésen, mindenütt zakatolnak már a fejtőkalapácsok, dől a szén, erős a porképződés. A szénpor ellen már tudnak védekezni. Egy műszak alatt kétszer, sőt ha szükséges, háromszor is vízzel locsolják a fejtést. A fejtés végéhez a VI. szintre értünk, ahol a bizony már nem fiatal Marton Józsi bá­csi dolgozik az új kijárat el­készítésén. Józsi bácsi mind­járt kap az alkalmon s meg­kéri Stanek elvtársat, engedé­lyezze, hogy hamarább kiszál- hasson. Röviden elmondja, hogy Farkas Ferenc 28 évig dolgozott itt a bányában, több évet. mint frontmester, majd egy évre ideiglenesen nyug­díjazták. Most letelt az egy év s visszahívták a bányába, de mint új munkást vették fel. Hát ezt nem lehet — mondja Józsi bácsi — mi lesz akkor, ha majd véglegesen nyugdíjazzák, beszámítják-e a bányában eltöltött régi időt is, kap-e most hűségjutalmat? Olyan kérdések ezek, ame­lyeket ki kell vizsgálni, s Jó­zsi bácsi mint egyeztető bi­zottsági tag ott kell, hogy le­gyen Farkas Ferenc ügyével foglalkozó tárgyaláson... A műszak vége előtti felszállás­ra Stanek elvtárs megadja az engedélyt, s elindulunk tovább, a VI. szinti első keleti segéd­vágaton. Több helyen észrevesz­■■ ......" 1 szűk, hogy a vezetékből szökik a sűrített levegő, báhyásznyelven „fúj” a cső. A bányában úgyis ala­csony a sűrített levegő nyomá­sa, nem ártana, ha a lakato­sok gondosabban ügyelnének a résekre. A VI. szinti első keleti vál­tónál élénk a szóváltás a csil­lések és a bővítők között. Ar­ról van szó, hogy a Parragi és a Szeiíert brigádok csillései fát rakodnak a csillébe, s míg be nem fejezik munkáju­kat a bővítők, nem tudják csilléjüket továbbtolni. Mél­tatlankodnak itt-ott egy erő­sebb szitkozódás is elhangzik, de a bővítők közül egy sem megy fát rakodni, pedig nekik is érdekük lenne ... Megérkezünk Szeifert Hen­rik frontbrigádjának munka­helyére. Végigmegyünk , a fronton. Igaz, hogy 60—65 fo­kos dűlésű telepen dolgoznak, de „szép a fejtés”. Több mint két méter magas szénfalból jövesztenek. Úgy dől a szén, hogy a csillések alig győzik A Pedagógusok Szakszerve­zete javaslatára a köziekedés- és postaügyi minisztérium sza­bályozta a pedagógusok ötven százalékos utazási kedvezmé­nyét. Ezen rendelkezés értel­mében, hogy a pedagógusok hazánkat jobban megismerhes­sék, júliusban és augusztusban — a nyári tanítási szünet alatt — három alkalommal történő utazásra ötvem százalékos vas­elszállítani. Mikor a fejtés végéhez érünk a VII. szinten látjuk, hogy baj van az üres- csilleellátással. A vágányokon még sz éjjeles műszak termel te szénnel teli csillék állnak, ezek miatt nem tudják hozni az üreseket. — Behozzuk mi ezt a kis le­maradást — mondja bizakodó­an- Stanek elvtárs, s azonnal intézkedik, hogy a teli csillé­ket vontassák el. Valóban „be lehet hozni” az elmaradást, de azért az sem ártana, ha előre gondoskodnának, nogy elegendő csille kellő időben álljon rendelkezésre. Szüksé­ges ez, hiszen gyakorlat, hogy 6 órától 9 óráig jóformán alig akad szállítani való, míg 11 óra felé csúcsforgalom van s ekkor pedig alig győzi az akna ..: Bármerre tártunk-----------------------— — ke­vés kivétellel — mindenütt szorgalmas munkát láttunk. A statisztikai adatok mégis azt mutatják, hogy Pécsbánya jú­lius 7-én reggelig 1 328 tonna szén havi adósságot halmozott fel. De megmutatják a sta­tisztikai adatok az elmaradás okát is. Ez pedig: a túlzott improduktív műszakszám. Ezt bizonyítják a következők: jú­lius 2-án 51, 3-án 98, 4-én 79, 5-én pedig 81 műszakkal töb­bet telepítettek, mint a terve­zett. Ha a pécsbánvai bányakerü­’et műszaki vezetői hamarosan csökkenteni akarják az adós­ságot, elengedhetetlen, hogy inkább még ma.' mint holnap, hozzálássanak az improduktív műszakszám csökkentéséhez is. Garay Ferenc úti kedvezményben részesül­nek. A rendelkezés július 1-ével 'épett hatályba. Az utazási kedvezményhez szükséges iga­zolványokat Budapesten (VIII.. Kerepesi út 3.), Szegeden, Pé­csett, Szombathelyen, Miskol­con, Debrecenben a MÁV igaz- "’afósárainak menetkedvezmé- nyi csoportjánál kell megvál­tani. Újabb utazási kedvezmény a pedagógusoknak Napi 70 000 utas Hogyan tehetnők nagyvárosiassá Pécs közlekedését? Ki hinné, hogy Pécsett na­ponta 70 ezer ember utazik autóbuszon és villamoson? Pedig így van! A statisztika bizonyítja. Ha a város egész közlekedési hálózatát, s a le­bonyolított forgalmat vizsgál- gatjuk, megdöbbentően magas számot kapunk. Egy hónap leforgása alatt a Pécsi Köz­lekedési Vállalat egymillió- hatvanezer embert szállít. S mindezt néhány villamossal, s negyven autóbusszal! Pécs közlekedési helyzete egyre nehezebb, mert a la­kosság a nagy építkezésekkel állandóan nő, s a különböző bányák és építőipari munka­helyek járatai is hihetetlen mértékben felduzzasztják a járatok számát. Naponta vá­rosunkban 360 menet van, s ez túlzsúfolttá teszi az uta­kat, különösen a Széchenyi tér környékét. Megoldást kellene találni, hogy Pécs közlekedését va­lamilyen formában nagyvá­rosiassá tegyük, s főleg arra kellene megoldást találni, hogy a járatok menetideje csökkenjen» s a közlekedés zavartalanabb, szervezettebb, olcsóbb legyen. Ezzel kapcsolatban érdekes javaslata van a Pécsi Közle­kedési Vállalat igazgatójá­nak. Szentirmai elvtárs azt javasolja: mentesítsék a Szé­chenyi teret a nagy forga­lomtól, s az indulási helyeket tegyék át máshová. — Leg­kézenfekvőbb megoldás az lenne, ha a 48-as teret a bu­dapesti Móricz Zsigmond körtérhez hasonlóan képez­nék ki, s itt lenne a pécsi közlekedés góca, valamenny fontos vonal induló állo­mása. Milyen előnyökkel járna ennek a javaslatnak a meg­oldása? Először is el lehetne hány­ni a Széchenyi téri induló ál­lomásokat. Ezzel csökkenne c Széchenyi tér forgalma, ke­vesebb lenne a balesetve­szély, s nyugodtabb lenne c gyalogjárók közlekedése. Másodszor megszűnne i Közlekedési Vállalattól a tá voli Széchenyi térig a feles­leges oda- és visszakocsiká zás, ami három kilométer üresjáratot jelent gépkocsin ként. Ez évi 50—60 ezer fo rint megtakarítást jelenteni csak üzemanyagban. Harmadszor, meg lehet ív gyorsítani a járatok közieke dését. A Hősök terei bus például negyven perc alat fordul meg a jelenlegi rend szer szerint. Ha a kiindulás állomás a 48-as téren lennt akkor a menetidő 30 percr csökkenne le, s • óránkén nem három, hanem négy já rat közlekedhetne. Negyedszer, meggyorsulni a többi járat forgalma u mert a Széchenyi téren < túlzsúfoltság miatt egymásn váró autóbuszok szabadó: haladhatnának át, miutál felvették a jelenlegi megái lóknál várakozó utasokat. Az elgondolás érdekesneI látszik, érdemes alapos meg fontolás tárgyává tenni. és az osztályharc néhány kérdése el, akkor kevésbé fordulhat elő, hogy tényleges kulákot középparasztnak tekintsenek. Egyes funkcionáriusok félnek attól, hogy akit ed- dik kulikként kezeltek, an­nak most megmondják: „hi­bát követtünk el”. De aho­gyan nagyobb kérdésekben megtettük, úgy ebben az esetben is nyíltan és őszin­tén meg kell mondanunk az igazságot: hogy egyes kö­zépparasztokat kuláklistára helyeztek, az összefügg a pártunk parasztpolitikájá­ban elkövetett hibákkal. Pártunk, megsértve a lenini hármas jelszót a fordulat éve után túlságosan merev határt szabott középparasz­tok és kulákok között. Ez elősegítette a „baloldali túlzásokat, s nemegyszer a személyi bosszú érvényesü­lését is. Nagyban elősegítette ezt kormányunknak az a rendel­kezése is, amely a 25 kn. föld­del vagy 350 aranykorona» meghaladó földdel rendelkező parasztokat — függetlenül a - tói, hogy tartottak-e cseledet, vagy nem — mezőgazdasag- fejlesztési járulék fizetései e kötelezte ugyanúgy, mint a tényleges kulákokat. Ez a ren­delkezés ellentétben áll a *enl! ni hármas jelszóval. Gyakori volt, hogy kólákként kezeltek olyan középparasztot, aki Időnként, esetileg néhány évig (különösen a háborús kon­junktúra éveiben) tartott Ugyan egv cselédet, de egész éleiében ö mafa is, családja is teorgalmasan dolgozott. — Az htóbbi két-három évben a bárt- és tanácsszervek sok ilyen középparaszt ellen foly­tattak harcot ahelyett, hogy csak a faluban közismert, több cselédet tartó, cselédjeivel és napszámosaival szemben ba- sáskodó, népi demokratikus rendszerünkkel szembenálló kulákok ellen harcoltak volna. A kuláklistára helyezett kö­zépparasztok ügyének rende­zése kedvező visszhangot keltett a dolgozó parasztság körében. Egyesek azonban (főleg egyes agrárproletárok) nem helyeslik ezt a politikát, mert úgy értelmezik, hogy a párt „keblére ölelte gazd- uramékat”. Ezeket az elv­társakat meg kell győzi ál­lásfoglalásuk helytelen vol­táról. Meg kell magyarázni nekik, hogy a középparasztság nélkül nem valósíthatjuk meg a falu szocialista átszervezését. Nem szabad engedni, hogy egyesek egyéni véleménye aláássa a. párt egész falusi politikáját, a középparasztsággal való szö­vetséget. Olyan politikát keT folytatnunk, hogy nagy :él- jaink megvalósításáért ma­gunkkal tudjuk ragadni a dol­gozók nagy tömegeit. Az utóbbi években jelen­tősen megváltozott a kulikság gazdasági és politikai helyzete. A kulákgazdaságok száma 64 ezerről mintegy 4 ezerre zsu­gorodott össze, de voltaképpen ezek egy része sem tekinthető kúlákgazdaságnak. Pl. Szabolcs megyében 1949-ben 164 ezer hold volt kulákok kezén, ma pedig csak mintegy 10 ezer kh föld van. Ez azt mutatja. hogv a kiuákok korlátozása helvett lényegében likvidáltuk a. ku- lákság egy részét, egy része ped g átadta földjét az állam­nak vagy a termelős-.övetkeze- ‘.eknek. A kulákság túlnyomó többsége az élet különféle te­rületein helyezkedett el, egy tésze pedig csak annyi tőidet tartott meg magénak ameny- nyit maga és családja megmű­velhet. ' Ezért a mai kuiákságo• nem lehet osztálynak tekinteni: mint osztályú szétvertük, s ma már csak mini osz'ály- maradvány létezik. Eeyes helyeken azonban (kü­lönösen ott, aho' bplterjesobb gazdálkodást folytatnak, szőlő- gyf.mölcs-vidékeken, stb.) a kulákok gazdaságilag még meglehetősen erősek és szá­mottevően befolyásolják az egyénileg gazdálkodó paras tto­kat, Ez nem a talános jelen­ség. de nem szabad szemek húr.yni előtte. Sokhelyütt a kulákok köz­vetlen leszármazottait és roko­nait is kuláikinak tekintik, jól­lehet túlnyomó többségük nem kulóik, magúik sohasem tartottak cselédet, egy részük máir népi demokratikus rend­szerünkben nevelődött fel és igyekszik is, hogy beilleszked­jék rendszerünkbe. A pánt- és tanácsszerveik hibát követné­nek el, ha továbbra is úgy kezelnék őket, mint kuláko- kat. Azokat a kulákrokono- kat és kulákleszármazottakat. akik maguk nem kizsákmá- nyolók, és nem is spekuláció­ból élnek — ha- a tagság tel­jesen egyetért ezzel, — fel le­het venni temnelőszövetkezet- be, a vezetőségbe azonban 'őre nem tanácsos 'bevá­lasztani őket. Mindebből némelyek azt a következtetést. vonják le, hogy „megszűnt az osztály­harc”. Ez a következtetés azonban teljesen helytelen. A marxizmus-leninizmus tanítása szerint amíg osztályok vannak, osztálytere is folyik, de a - körülményektől függően — más és más fonnák közt. Ha­zánkban lényegében megszün­tettük a kizsákmányolásit, de az emberek fejében tovább él a burzsoá ideológia, a burzsoá erkölcs és ezek maradványai. A kisárutermelő parasztság is hord magával marad iságot, görcsösen ragaszkodik szoká­saihoz, még el vénén él benne a burzsoá gondolkodási mód. Mindezt a kapitalista környe­zet. az ellenséges sajtó és rádió propagandája is táplál­ja. Figyelembe kell venmó azt is, hogy az osatályidegen ele­mek köztünk élnek és tevé­kenykednek, nagy részük nem nyugszik meg vereségében, s minden igyekezetével fékezi a szocializmus építését. A pártszervezeteknek, a ta­nácsoknak, a széles dolgozó tömegekre támaszkodva to­vább kell tehát harcolniok a szocializmus építését szabo- • táló osztályellenség, a kulá­kok, a spekulációból élő egyének és egyéb aktívan reakciós elemek ellen. Lep­lezzék le a tömegek előtt ezek hamis nézeteit, szige­teljék el őket a tömegektől. A mai viszonyok között azonban az építő, nevelő munka a harc fő formája. A pártszervezeteknek minds nekelőtt meg kell gyözniök pártunk politikájának helyes­ségéről a széles dolgozó töme­geket. s mozgósitaniiok kell őket a szocializmus építésének nagy munkájára. A szocializmus már világ- rendszerré vált, a nemzetköri helyzetben enyhülés állt be. népi demokratikus hazánkban a szocializmus építésének erői hallatlanul megnövekedtek, a munkásosztály államhatalma, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége mind­inkább megszilárdul, és a falu szocialista erői egészségesen fejlődnek. Hiba volna, ha tör­ténelmünknek ebben a szaka­szában arra igyekeznénk, hogy mesterségesen fokozzuk az osztályharc élességét. Még az osztályellenség, a kulákok ellen sem adminisz­tratív rendszabályok alkal­mazását kell előtérbe helyez­nünk, hanem arra kell igye­keznünk, hogy ha lojálisak a rendszer iránt, őket is át­neveljük és céljaink szolgá­latába állítsuk. Természetesem az osztályellen­ség, a kulákok, a spekuláció­ból élő elemek egy részében tovább él az a vágy és törek­vés. hogy visszaszerezzék ha­talmukat; sokan közülük min­dent elkövetnek, hogy gyen­gítsék az állampolgári fegyel- • met, szabotálják a beadást, az adófizetést, lejárassák állami szerveink tekintélyét. Az ilyen tevékenységet végző osztály- idegen elemekkel szemben továbbra is szükség van ad­minisztratív rendszabályra. A pártszervezetek előtt a falun ma komoly, felelősség- teljes feladatok állnak. Az egész munkára kiható, fontos dolog az, hogy ne tekintsük kuláknak azokat a jómódú . középpé~'vZtokat, kulákroko- nokat é leszármazottakat, s azokat a volt cséplőgép- és műhelytulajdonosokat sem (h; egyébként nem voltak kizsák mányolók, nem tartottak cse lédeket), akiket régebben — helytelenül — a kulákok köz< soroltunk. Ezeket az embere­ket, — ha maguk kérik ezt én ha a tagság is egyetért ezze — fel lehet venni a termelő szövetkezetekbe. S ha a párt szervezet jól dolgozik, ezeknel a példáját számos középpa raszt is követni fogja. Nem lehet azonban azt a kő vetkeztetést levonni ebből h°9V a kulák is beléphet < termelőszövetkezetbe. Sz< sincs róla! A termelőszövet kezeti parasztság, különösei a volt szegényparasztsif hallani sem akar erről, i pá,rtszervezeteknek és a ta nácsoknak pedig figyelemb kell venniök ezt és név szabad engedniök, hogy ku Iákok, spekulációból éli egyének és egyéb reakció elemek bekerüljenek a tér me lőszöve t keze lekbe. Ez sokat ártana a termelő szövetkezeti mozgalomnak akadályozná a termelőszövet kezetek megszilárdulását. Pártunk vezetésével nag eredményeket értünk el a szó ciatíamus építésében. A fali szocialista szektora, a termelő szövetkezeti mozgalom állan dóan erősödik és fejlődik. A egyénileg dolgozó parasztot mind közelebb kerülnek ah hoz a gondolathoz, hogy fel számolják a régi, megszokot gazdálkodási formákat és i szocialista nagyüzemi gazdái kodás útjára lépnek. Ezt azon ban csak a párt helyes politi kajával, a hibák elleni kér. lelhetetlen harc közepette va lósíth tjük meg. Bíró József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom