Dunántúli Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-08 / 160. szám
2 ív a p r fi 1956 JŰLItTS 8 Néhány gondolat néhány problémáról Új módon vezetni ! A XX. pártkongresszus utat mutatott a kommunistáknak a vezetés új, helyes stílusának kialakításához. Itt elsősorban arról van szó, hogy a párt belső életében helyre kell állítani a pártról szóló lenini tanításokat. Ezzel kapcsolatban mindenekelőtt néhány szót szeretnék szólni a kollektív vezetésről a személyi felelősségről. A jo pártmunkát csakis kollektív vezetéssel lehet kialakítani. A kollektív vezetés azonban nem zárja ki, sőt feltételezi és megerősíti a személyi felelősséget. Mj történik ezen a téren? Egyes vezető elvtársak, elsősorban alapszer- vezeti titkárok, pártvezetőségi tagok úgy gondolják, hogy amikor a kollektív vezetéssel megosztják a munkát, ezzel személyi felelősségük is csökken. A munkamegosztás helyes, de a felelősség tompítása ellentétben áU a kollektív vezetéssel. A járási pártbizottság már nagyon sokszor elmondta az alapszervezeti vezetőknek : vezessenek kollektiven. A szavakat azonban nem követik tettek, s a -pártbizottság munkatársai, az instruktor elvtársaik sem tanítják meg őket a kollektív vezetés módszereire. Ezen a helyzeten változtabmrntk kell. Á falun dolgozó kommunistákat sok probléma foglalkoztatja. Egyik ilyen az önállóság. Ma is gyalu-an megtörténik, hogy az alapszervezet határozatait a felsőbb szervek, különösen a gazdasági szervek vezetői mellőzik, vagy semmibe veszik. A himesházi kultúrotthon t két évig a Baranya megyei Terményforgalmi VálUj bolt készül Lothárdon Százötvenezer forintos beruházási költséggel, Lothárd községben új, korszerű föld- nuivesszövetkezeti boltot építenek A bolt megnyitására előreláthatólag két hónap múlva kerül sor. (Hozzászólás) lalat bérelte. A helyi pártszervezet a község dolgozóinak véleménye alapján többször határozatot hozott, hogy a kul- túrházat adják vissza a községnek. Nem tudták elintézni, mert a Terményforgalmi Vállalat vezetője hallani sem akart róla. Szerencséjük, tK>gy ez év márciusában lejárt a szerződés és így a kultúrház most már a község használatába került. Az ilyen helyzet csökkenti az alapszervezet vezetőinek tekintélyét, elkeseríti őket, lemondanak a pártmunkáról. Kialakul bennük az a vélemény: hiába határozunk, úgyis mások akarata érvényesül. Másrészt fékezi a helyi pártszervezetek demokratizmusának kialakulásét is. Nemrég Petőházi elvtárs cikkében olvasitam. hogy valamelyik állami gazdaságban egy nap 30 ellenőr fordult meg. Véleményem szerint itt már nem csupán az ellenőrökről van szó, hanem az ellenőrök eHenőrjeiről, akii egymástól nem is tudnak dolgozni. Erről egyébként már éppen eleget hallottunk, most már ideje lenne intézkedni. Ez azért is szükséges, mert az ilyen ellenőri ,.hadjárat” után a falusi» vezetőkben joggal alakul ki olyan nézet, hogy nem bízunk bennük. Nincs semmi szükség anna, hogy egy termelőszövetkezeti közgyűlésen, mint ahogy ez Bolyban megtörtént, 7 ellenőr vegyen részt, közülük mindössze egy szólaljon fel és semmi újat ne tudjon mondani. Egy másik példa. Nemrég az egyik falusi tanácsnál jártam. A beszélgetés közben megjelent a Megyei Begyűjtési Hivatal ellenőre ás a tanácselnök elvtánsat kereste. Az ellenőrt az elnökhelyettes fogadta. aki erre azt válaszolta, hogy elnök elvtárssal szeretett .voloia beszélni. Az elnökhelyettes megkérdezte tőle: mit mondjon az elnöknek? „Semmit“ — válaszolta az ellenőr és el is búcsúzott. Úgy vélem ijogy ennek az ellenőrnek nem volt semmilyen hivatalos közölnivalója. Lenin mindig hangsúlyozta, hogy az egyszerű tettek minden szónál többet érnek. Sajnos, sok esetben a mi korábbi gyakorlatunk mást igazolt és a megszokásból eredően a sok üres szó a túlzott formaiság ma sem ritka jelenség. A dunaszekcsői új iskola avatásán, mintegy nyolcszázan jelenitek meg. Az ünnepségen Beszik elvtárs, az iskola igazgatója mondott ünnepi beszédet. Eddig rendben is lett volna, és senki sem gondolt arra, hogy a huszonöt tagú elnökség tagjainak zsebében előre elkészített hozzászólás lapul. Márpedig ez történt. Az első hivatalos hozzászólást még valahogy végighallgatták, de a hallgatók már e közben is morogtak. De sajnos a többi elvtárs is szót kért. Dörögtek a frázisok, a hozzászólók mindenkinek mindent megköszöntek, a megyei hozzászóló átadta az iskolát a járásnak, a járás a falunak, a párt a tanácsnak, a tanács a pedagógusoknak, és a végén már maguk se, de mi sem tudtuk, hogy kié az iskola. Az ünnepség résztvevői láthatóan örülitek, amikor vége lett a hozzászólásoknak. Ügy vélem, éten is érdemes gondolkozni és talán el kellene hagynunk az ünnepi beszédek utáni hivatalos üres mondanivalóju hozzászólásokat. Lukics József a mohácsi járási pártbizottság ágit. prop. oszt. vezetője. MEGYÉNK ÉLETÉBŐL au a hideg tej a forró kánikulában 900 gyermeket üdültet a megyei tanács A nyár beköszöntésével a Baranya megyei tanács megkezdte a baranyai gyermekek üdültetését. A tanács oktatási osztálya ez évben összesen kilenc- száz baranyai általános iskolás diákot üdültet díjmentesen. Az általános iskolások több turnusban két hetet töltenek Kárászon, Balatonlellén és Bala- tonberényben. Többe kerül a leves .. 99 A sámodi legelő szélén hatalmas kenderkazlak tövében k az őrrel beszélgetek. i i — Mennyit keres egy hónapban, Őregapám? — Olyan ezeregyszáz körül. .. A két őr — az éjjeli és a nappali őr — fizetése tehát közel két és félezer forint, f vagyis több mint harminc mázsa kender ára. Az ősz óta f körülbelül az itt felhalmo- 6 zott kender értékének egy- J tizedét keresték 'meg ezek az <? emberek; * Félő, ha a Dunántúli Rost- f termeltető Vállalat még so- káig nem szállíttatja el a kendert, néhány év múlva már nem is kell, mert mind a két kazal, teljes egészében , az őröké lesz. J öt mázsa őszibarack A MÉK megkezdte a korai pécsi őszibarack felvásárlását. A napokban 5 mázsa őszibarackot szállított Budapestre a Csemegekereskedelmi Vállalatnak. A pécsi üzletekben is megjelent a korai őszibarack, amelyet 7,60—18 forintos áron hoznak forgalomba. Kiránduló vonat érkezik Kecskemétről Szombaton este Budapestről kiránduló vonat érkezett Pécsre, amely közel ezer fővárosi dolgozót hozott városunkba. — Július 8-án, vasárnap reggel fél 8 órakor pedig újabb kiránduló vonat érkezik Pécsre hut- száz kecskeméti dolgozóval. 40 mázsa tonhalat hoznak forgalomba A jövő héten a Pécsi H ásás Tejkiskereskedelmi Vállalat negyven mázsa tonhalat kap Pudapestről. A tonhalat ki* 1 * is, ón ként körülbelül 20 forintos áron a pécsi húsboltokban kedden hozzák forgalomba. Hetven mozgóbolt Már hetven mozgóbolt tki- ködik Baranya megyében — jelenti a földművesszövetkezeti központ. A mozgóboltok szína a közeli napokban jeleni ős mértékben tovább emelkedik, majd. A mozgóboltok az aratókat frissítő italokkal, cigarettával és az aratáshoz szükséges eszközökkel látják el. Kigyullad a fény Basal községben A Dél-Dunántúli Áramszolgáltató Vállalat dolgozói gyors ütemben folytatják Basái község villamosítását. Előrelá;ha- tólag július 20-án már kigyullad a fény Basal községben. A munkás-paraszt szövetség jegyében ud Pénteken délben a Pécsien Porcelángyárból két küldött» ség indult a pellérdi és a Dicsérd! termelőszövetkezetbe. A küldöttség tagjai megbeszé'ik azt, hogy a porcelángyári munkások az aratás ideje alatt milyen segítséget nyújthatnak a két termelőszövetkezetnek. Kétszer utaztam ki Beremendre. Kétszer fél délutánt töltöttem el az állami gazdaságban. Őszintén megmondom: első utam alkalmával illúzióikban ringattam magam. — Megnézem a hajdani „eummások“ utódait mintegy kétszáz fiatal legényt és lányt, akik különböző megyékből verődtek itt össze nyári munkára. Bizonyára rendes körülmények között élnek, dolgoznak, szórakoznak, megbecsülik a szépen berendezett szállásokat, s megbecsülést kapnak ők is a gazdaság vezetőitől. ■ S már az első délután sok mindennek az ellenkezőjét tapasztaltam. Nem akarom részletesebben leírni a régi munkásszállás visszataszító képét, csupán megemlítem: van itt egy olyan szoba, ahoi volt rá eset. — harminc lélek lakott, s e harmincas csoport gyerekekből, anyjukból, apjukból, serdülő hajadonokból, káka pos menyecskékből és legényekből tevődött össze. Ebben a szobában minden történt... De mondom', ez csak egy szoba, a többi munkásszálláson — javarészüket most építették — egészen más a helyzet. Jobb. Biztatóbb. Amíg a lányok megérkeztek a földekről. Vértes Zoltántól megtudtam a következőket: A tavasszal 290 dolgozót toboroztak, de húsz- szál kevesebb érkezett meg, s akik megérkeztek. közülük is vagy ötven már elment. Visz- sza a fa'ujába, más megyékbe, vagy más állami gazdaságba. — Mi ennek az oka? . Vértes bérelszámoló vállatvon: — Majd a lányok elmondják ,.; Addig is végignéztünk néhány szobát, az új szállás épületében. A lányoké tiszta, sőt, feltűnően tiszta, a fehér ágyneműn egyetlen ráncot nem lehet felfedezni, de merőben más a férfiaké. Az ágyak feltúrva, az asztalon ételmaradék, a földön szemét, por, piszok... Szegyei tem, hogy férfi vagyok. Megjöttek a lányok. Fáradtak, de mégis vi- háncolva, nevetgélve robbannak be a szobába nyolcán, nyolc Zala megyei parasztié nyka: Horváth Margit, Hóbor Kati, Matola Anni. Matácz 111 s a többiek. Úgy vélem, Margit köztük a hangadó, bátor, határozott lány. — Nem akarunk mi elmenni innét, de azon tem csodálkozunk, hogy van, akinek mehetnék je támadt. — Miért? cSumniásfáiiiiúk utódai — Hogy miért? — kérdezi s összenevet a lányokkal: — Foglaljon helyet... Körülnézek, hova üljek? Az ágyra nem lehet, ők is állnak. — Na látja! Itt kezdődik, hogy még székünk sincs. Hazajövünk fáradtan, nincs hova leülnünk, az ágyra persze nem szabad, mert a gondnok kiabál velünk. S mintha most megnyílt volna a panaszáradat zsilipje, egyszerre beszélnek mind a nyolcán: — Szögekre akasztjuk a ruhánkat, nincs szekrényünk. — Van fürdőnk, nincs melegvíz. Tüzelőt nem kapunk. — A brigádvezetőnk mindig iszik, kivételeket tesz az elszámolásnál... . — Kértünk egy nagy tükröt a falra, nem adtak. — Napi tíz órát dolgozunk havi hatszázért... S erre mind elhallgat. Hirtelen csend lesz. Némelyik még a szája elé kapja a kezét is. mintha valami nagy istentelenséget mondott volna valamelyikük. A kevés bérről csak úgy maguk között mertek eddig beszólni, „hivatalos ember“ előtt nem. Ez az átkozott félelemérzet! Mikor tudjuk lehántolni a bátortalanok szívéről a félelem és a rossz előítélet kérgét?! De ha már kimondták ezt a bűvös szót: „bér“, akkor tovább folytatják. Mi az a hat-hétszáz forint? Kettőszázötven forintot befizetnek ebből a napi. háromszori étkezésre, — ami rendben is lenne, mert ez nem is sok, ők sem sokalják, egyébként is az ellátás jó. De ez már lemegy a hatszázötvenből, s lemegy még más is, újság vagy szakszervezet, kereseti adó, — némelyiknél még a gyermaktelenségi adó is. (Nem tudom, ez utóbbinak fizetése helyes-e, amikor a legutóbbi minisztertanácsi rendelet engedményeket tett a gyermektelen- séggel kapcsolatban?) De mindegy, mire kéz- hezkapják a fizetésüket, bizony az a kevés is felére estik ken. S most vegye figyelembe ír- ember azt, hogy ezek a lányok férjhezmenc előtt állnak, legtöbbjük azért jön. el dolgozni hogy a „staíérungot“ valamiképpen, ősszel;«--, parja. De akad köztük olyan is.nem .'eny. sem , kettő, amelyik ebből a kevéske pénzből az otthoniakat is segíti, merthiszen sokfelől kell összecsurgatni a pénzt, hogy egy nagyobblét- számú család viszonylag jobb módban élhessen. Nos, ennyit a keresetről... De van itt más is Panaszkodnak. hogy a rendórjárőr éjszaka gyakran kopog az ajtójukon, ellenőrzésképpen, ök bebújnak a paplan alá, vagy magukra kapnak egy ruhadarabot. s meg kell hagyni, bizony pirulva, s megbántva tűrik el, amíg a rendőrjárőr körülnéz a szobában, hogy nem bújt-e meg valahol valami férfifóle? Nem tagadom, — felháborodtam á hallottakon. Másnap elmondom az esetet Siklóson Móricz rendőrfőhadnagy elvtársnak. — Igen, van erre utasításunk, de az a következőképpen szól ... S elmondja: a járőr nem léphet be a szór bába, csak az Igazgatóság által kijelölt nő. S ha férfi tartózkodik a szobában, a. járőr felszólítására köteles kijönni, ellenkező esetben a rendőr beléphet. Tehát van ilyen utasítás. De mégis furcsa... — Volt-e már rá eset, hogy esetleg férfi tartózkodott volna a szobában? A főhadnagy nem válaszol, csak sajnálkozva bólint. Beremenden megkeresem Szabó őrmester eivtámat. — Nézze, elvtárs! Sajnos, több esetben találtam férfiakat a leányszálláson. Nem mondón, csak az egyik szobában, de ott különösen a tavasszal sorozatos botrányokat tapasztaltam. Én felhívtam az igazgató figyelmét erre, egyik lánynak azonnal fel is mondtak, de egy fiét múlva visszavették. „Az egyik“ lány neve... Különben nem írom le. Fiatal lányról van szó, mit lehet tudni, talán egyszer másképpen fogja fel. az életet. De annyit elmondok róla, megtörtént,, a rendőrjárőr két férfit is kihozott mellőle. Most már megértem Szabó őrmestert, — megértem Móricz főhadnagyot, — megértem 'zokat. a tisztességes, rendes lányokat, akiit 'gyjióhánv .züllött. !e<j*úszott lány miatt pirui- ■ nak, s tűr1!' m'n'üik » megalázást. Csak a- /rtein meg, hogyan fajulhatott idáig a dolog? Megkeresem Molnár Pál igazgatót. Mi a yé- laménye mindezekről? — Ezekről a bajokról, hibákról tudomásom van. De először azt kell látnia elvtáns, hogy ml volt itt a helyzet akkor, amikor a múlt év őszén átvettem a gazdaságot. Ez a gazdaság éveken át mindig milliós deficittel zárta az esztendőt. A deficit úgy kísért engem,- mint egy árnyék. A nap minden percét arra áldozom, hogy ezt a gazdaságot közösen kirántsuk a sárból. Ezért nem jutott nekem időm arra, hogy a kétszázegynéhány időszaki munkással alaposabban törődjek. Az igazgató nagyon őszinte. Helytad a lányok panaszának, s megígéri, hogy rövid sen elkészülnek a székek és a padok, próbál b"- szerezni néhány szekrényt is bár ez nehéz lesz, kapnak a lányok tüzelőt is fürdéshez — Ami pedig Tóth Gabor brigádvezetőt illeti, éppen a napokban váltotta le, pontosan azokért az okokért, amelyeket a lányok panaszképpen elmondottak. — No és a bérkérdés? Az Igazgató fáradtan legyint: — Az előbb azt mondtam* önnek, hogy ez az állami gazdaság mindig deficittel zárta az évet. Mit gondol, többek között mi volt ennek az oka? Az, hogy a gazdaság dolgozóit nem fizettük meg kellőképpen. De ez országos probléma. Már fordultunk a minisztériumhoz is, de választ még nem kaptunk. A saját sza- kállamra pedig nem emelhetem fel keresetüket. \ így ütköztem tehát a faiba. Vagy talán mégsem? Kezdődött egy egyszerű kis riporttal, apróbb-cseprőbb óhajokkal, hogy tükör nincs! — 6zék nincs! — tüzelő nincs! — s végűi eljutunk a bérkérdésig, amely azt hiszem, ebben az esetben mindennek az alapja. Aki ismeri csak megközelítőleg is a nyári mezőeaz-. dasági munka minden nehézségét és roppant fáradalmát, az ezen a csekélyke havibéren csak bosszankodni tud. Mert, hogy többet érdemelnek az időszaki munkások — annak az értéknek az alapján is, amit megtermeltek. r~ azon nem lehet vitatkozni. Azt hiszem, nem omlik ránk a világ, ha a minisztériumban ösz- szeülnek az illetékesek és áttörik a szigorúan >s szűkmarkúan megállapított bérrendszer merev falát. Kezdjük el tehát, szóljanak hozzá minisztériumi osztályvezetők! A riport még nincs befejezve . . ! Rab Ferenc
