Dunántúli Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-05 / 157. szám

' ISM JCLITJS 5 N A P C ö 3 PÁRT ES PARTEpITES As új pártoktatási évre késsülnek a mohácsi kommunisták A városi párt-végrehajtó bi- hácsi városi kórház egyes dol­zottság egyik ülésén sok szó esett a Központi Vezetőség pártoktatásról ázóló határoza­táról és az elmúlt évi tapasz­talatokról. Ennek során meg­dicsérték Czakó Imre és Koós István elvtársakat, Tiborcz Istvánt (a párt-végrehajtó bi­zottság első titkára) és Fe- renczi Lajos elvtársat (a vá­rosi tanács elnöke) viszont megbírálták, mert kevésbé vet­ték ki részüket a propaganda- munkából. Igaza is volt a vég­rehajtó bizottságnak,' hiszen a vezetői példamutatás egyik alapvető feltétele a pártokta- tás sikerének. A pártbizottság tagjai az időszerű kérdések magasszín­vonalú tanfolyamon akarnak tanulni. A dolgozóknak így mindennap válasz tudnak ad­ni, ha megkérdezik őket — s ez jó. Mégis, érdemes lenne el­gondolkozni: elég lesz-e min­denkinek az időszerű kérdések tanfolyama, nem lenne-e szük- 6ég_ a politikai gazdaságtan, fi­lozófia vagy párttörténet ta­nulmányozására? Az elmúlt évben ugyanis egy elvtérs sem akadt Mohácson, aki nyugodt lélekkel merte volna vállalni a filozófiai szemináriumok el­lenőrzését; Nagyon helyeselhető, hogy a pártbizottság tanácsadó aktí­vát alakított a legjobb propa­gandisták részvételével. Az ak­tíva sokat segíthet a helyi anyagok összegyűjtésével, fel­dolgozásával, a tartalmi és módszertani előadásokkal, il­letve megbeszélésekkel. A pro­pagandisták támogatást is kapnak végm, nem csak futó ellenőrzéseket. Az alapszervezeti titkári értekezleten mindenki örült az új oktatási rendszernek, különösen az idő­«erű kérdések tanfolyamának. Természetesen, a többi oktatá- 6i formáról is szó esett. A mo gozói például az önálló tanu­lást választották. Ez több elv­társnak nem tetszett. Attól tar­tanak, hogy az önálló tanulás­nak „lemorzsolódás“; vagy „lógás“ lesz a vége. Nem lesz, ha a városi pártbizottság anya­got és segítséget ad ezeknek az elvtársaknak s ha rendszere­sen ellenőrzi őket. Csak üdvözölni lehet, hogy az elvtársak több új propa­gandistával gyarapítják a ki­próbált régi gárdát, közöttük Nemesfalvi elvtárssal — aki jól ismeri a politikai gazda­ságtant — vagy egy gyógysze­rész elvtárssal, alapszervezeti párttitkár is volt egyidőben. Értelmiségünk nagyobb megbe­csülését bizonyítja ez a dön­tés és biztosak lehetünk ben­ne, hogy jó oktatással vála­szolnak a bizalomra. A selyemgyárban 42 hallgató jelentkezett az el­múlt évben és 35 fejezte be közülük a marxizmus-leniniz- mus alapjai, tanfolyamot. A pártvezetőség helyesen látja, hogy rossz lenne a marxiz­mus-leni ni zmus alapjai tanfo­lyamot erőszakolni, hiszen az igények, előképzettség és más körülmények minden ember­nél mások. Ezért ebben az év­ben csak azok tanulnak ezen a tanfolyamon, akik ide kí­vánkoznak és bírják is. A kép­zettebbek a politikai gazda­ságtant választhatják, a párt­ós gazdasági vezetőik a többi üzemmel együtt megszervezen­dő ipari gazdasági ismeretek tanfolyamán akarnak részt- venni. Jók ezek a célkitűzé­sek, bizonyosan egyetért ve­lük a taggyűlés is. Az értelmiségi elvtársak itt is szóbakerültek, közöttük Faggyas elvtárs, a gyár mű­szaki vezető főmérnöke, aki valóban sokat tudna segíteni az elvtársaknak. Ami pedig az oktatás időpontját illeti, azt is megtárgyalták és kérték a vá­rosi pártbizottságot, hogy há­romhetenként tartsanak konfe­renciákat, mert az üzem há­rom műszakban dolgozik s így lenne a legkedvezőbb. Jó ez az előrelátás, sok kapkodásnak és mérgelődésnek vehetik az ele­jét vele. A Mezőgazdasági Szerárugyár taggyűlésén a párttagság az új oktatási rendszer ismertetése után úgy döntött, hogy a zöm nem a marxizmus-leninizmus alapjai­ra jár, mint a múlt évben, ha­nem az időszerű kérdések tan­folyamára. Az a néhány em­ber, aki a marxizmus-leniniz­mus alapjai tanfolyam máso­dik évfolyamára akar menni, más üzemben tanul, mert a kislétszámú alapszervezetben nem lehet annyiféle oktatási formát szervezni; A gazdasági vezetőknek na­gyon tetszik az időszerű kérdé­sek tanfolyama, mert — mint mondják — sokat segít a napi munkában. Még azt is vállal­ták, hogy azokat a szemináriu­mokat, amelyeknek az anyagát jól ismerik, ők vezetik a pro­pagandisták segítségével. Többen megkérdezték, hogy részt vehetnek-e olyan elvtár­sak is az egyes szemináriumo­kon, akik egyébként nem je­lentkeztek a tanfolyamra. Ter­mészetesen, résztvehetnek, mé­gis jobb lenne, ha mint hall­gatók járnának oda. Ha a párt­vezetőség valóban azokra a kérdésekre ad majd választ, amely a dolgozókat a legjob­ban érdeklik, akkor nem lesz hallgatókban hiány a propa­ganda-előadásokon. Igaz, hogy az üzem dolgozóinak döntő többsége pártonkívüli, de ezek közül is sokan eljönnek, ha a dolgozók mindennapos problé­máiról tárgyalnak. Letnle Géza V'TA Zenei életünk megjavításáért Antal Györgynek zenei éle- tunk problémáiról írt cikkét nehány részletkérdéssel sze­retném kiegészítem a hang­versenyrendezéssel, az opera- előadásokkal és a zene népsze­rűsítésével kapcsolatban. Van már Liszt hangverseny- termünk, de az előtte lévő ker­tet még mindig nem hozták rendbe, a bejárat nem vonzó. ® terem sem elég hangulatos es, alkalmas minden rendez­vényre, De nagyobb baj az, négy sem a Liszt-termet, sem a Szabadtéri Színpadot nem tjegfelelően használják ki. — Nem hihető, hogy a hangverse- nyek megfogyatkozásának mű­vészhiány lenne az oka, hiszen Pécsett sok kitűnő előadómű­vész nem kap pódiumot. A helyieken kívül is lennének tehetőségek: sok külföldi mű­vész jár hazánkban, de Pécsett fsak néha láthatjuk őket. Nem­igen látogatnak le hozzánk rtagy hazai művészeink sem, Pedig hogy várjuk már Fischer Anniét, Székely Mihályt és sok már rég nem látott, nem hal­lott kedvencünket. Antal György elvtárs az oratóriumokban látja a közön­ség zenei nevelésének, illetve megnyerésének fontos eszkö­zét. Véleményem szerint a nagy oratóriumok a legmaga­sabb zenei igényeket elégítik ki, ugyanakkor a zenéhez most közeledő tömegek még nem tudják eléggé átérezni súlyos mondanivalójukat, szerkeszté­sükben és dallamvonalukban rejlő magasrendű művészetet, legtöbbször cöak a hanghatá­sok felemelő érzéséig jutnak el. Én az oratóriummal szemben az operát tartom első lépcső­foknak; a zenei tömegnevelés legalkalmasabb eszközének. Az opera és operazene jobban Vonzza a zeneileg iskolázatla­nabb embereket, jobban kap­csolódik eseményhez, önmagát magyarázza, dallamvonala is érthetőbb. A pécsi színtársulat operaelőadása azonban igazi művészetet nem tudna nyújtani sőt a rádió- és hanglemez ala­pozta jóízlést rombolná. Egyet­len jó megoldást tudok elkép­zelni: ha az Idén és tavaly végzett opera tanszakosokból szerződtetnének énekeseket, ök előnyösebb szerződéshez, figye­lemreméltóbb szerepekhez úgysem jutnak még az Opera­háznál, hangjuk azonban is­kolázott, előadásuk csiszolt. És ha egy ilyen jó operatársulatot sikerülne végre létrehozni Pé­csett, elsősorban rövidebb, ke- vésbbé igényes operákkal kezd­jenek! A tömegek zenei nevelésé­nek jó fóruma lehetne a Pécsi Rádió — ha szakítana „hagyo­mányos“ műsorával. Senki sem bánná, ha egyszer elma­radnának a hírek és más, ed­dig elengedhetetlennek vélt műsorszámok és teljes, vagy bővített műsoridőt szentelné­nek egy-egy kiugró művészeti eseménynek. Az lenne az igazi, ha hangversenyek előtt is­mertetnék a zenei anyagot, majd helyszíni felvételről köz­vetítenék a műsort vagy an­nak részleteit. Mennyien meg­hallgatnánk ezt, mint ahogyan nagy örömmel hallgatnánk vissza például a két évvel ez­előtti pécsi Varázsfuvola elő­adás nagyszerű hangfelvételét is. Ehhez persze pénzügyi ke­ret és jó magnetofon kellene! Fontosnak tartom a zenei kiadványok kérdését is. Ese­tenként nagyon célszerű lenne műsorismertetéseiket nyomtat­ni. Szép, ízléses kiállítású fü- zetecskékre gondolok, ha lehet, képekkel is illusztrálva. Ezek a hangversenykalauzok egyben szép emlékek is lennének! Az új generáció nem sokat tud­hat városunk zenei múltjáról. Ilyen témájú könyv sajnos 1 nem forog közkézen, pedig er­ű­ről lehetne érdekes, élvezetes könyvet írni, — természetesen elbeszélő módon, képekkel gaz­dagítva. Varga Gyula Dobó István utca 25. Röpgyulések az üzemekben Üzemi gyűléseken, röpgyű- léseken vitatják meg a dolgo­zók a Központi Vezetőség június 30-i határozatát. Az SZTK megyei alközpontjának dolgozói a gyűlésükről küldött táviratban többek között a következőket írják: „Szikla- szilárdan állunk a Központi Vezetőség mellett és annak határozatait, — amelyek min­denkor a dolgozó magyar nép érdekeit szolgálják — mara­déktalanul végrehajtjuk“. A Pécsi Húsipari Vállalatnál tartott röpgyűléseken sokan felszólaltak. Makk elvtárs ar­ról beszélt, hogy a XX. kong­resszus szellemében küzdjűnk a hibák kijavításáért, de hatá­roljuk el magunkat azoktól, akik az ellenség malmára hajtják a vizet. A többi felszó­laló — Vidákovics, Feér, Csák, Gáspár, Gergely és Vízvári elvtársak is egyöntetűen he­lyeselték a Központi Vezető ség határozatát. Kifizetődnék a szabályozás A Baranyáról és a Hábi- csatornáról van szó. Jelenték­telen kis folyócska mind a kettő, valahol a Mecsek lej­tőin erednek s Csikóstöttösön egymáshoz közel folynak észak felé. E jelentéktelen folyócskák nem kevésbé alattomosak, mint a gyászos emlékű Csele- patak volt a mohácsi vész alatt. A bőséges és hosszú eső­zések idején veszedelmet je­lentenek a falura. Megszám­lálni is nehéz volna tán, hogy hányszor kondult .meg miattuk a két csikóstöttö’si templom harangja. Néhány fénykép emlékeztet csak a tanácson a rettegéssel telt napokra, az egyiken mintha tengert látna az ember maga előtt, amelyet egy rombadőlt ház tesz még baljóslatubbá. Május egyik napján azzal hogy örökre véget vetnek a Baranya és a Hábi veszedel­mének, összeültek a csikóstöt- tösiek. Számításuk szerint a két csatorna kerek 420 ka- tasztrális holdat öntött el ta­valy a jó berki földeken, ahol 35 mázsa kukorica is meg­terem. Ezen a területen tehát 14 700 mázsa kukorica veszett el, aminek értéke kétszáz forintjával kétmillió kilenc- száznegyvenezer forint. S ez csak a múlt évi kár, hol van még a többi. Úgy vélekednek, hogy mindenképpen kifizetőd­ne a szabályozás s abban re­ménykednek, hogy a második ötéves tervben sor kerül rá. Nyílt levél a mecseki SZOT üdülő vezetőjéhez Kedves Szitás elvtársnő! Az elmúlt hét csütörtökén százharmincad magammal érkeztem e gyönyörű fekvésű, festői környezetű üdülőjébe. Tele reménnyel, bízva a kellemes üdülésben jöttem ide. Megvallom azonban, már az első napon több csalódás ért és ez szinte napról-napra különböző formákban megismétlődik. Miért nem kerestem fel akkor személyesen, és mon­dottam el szóban? — gondolhatja most magában. Mert úgy éreztem, jobb, ha ezeknek a kérdéseknek nagyobb nyilvá­nosságot biztosítok. Először szeretnék néhány szót a fogadtatásról írni. Hű­vös és kimért volt, a paragrafusszerű szabályok zord felso­rolása, (mit szabad és mit nem) — egy büntetőtábor lég­körére emlékeztetett. Majd az üdülőkkel való nem törődés (eddig például egyszer sem kereste fel az üdülőket és kér­dezte meg: hogy érzik magukat, van-e valami kérésük vagy miegymás) olyan látszatot kelt, örüljünk egyáltalán, hogy itt lehetünk és azután semmi más ... Kedves Szitás elvtársnő! Vajon nem volt kíméletlen és embertelen az a „döntése”, amikor a több mint 500 kilo­méterről érkezett Gyöngy István mérnökkel és feleségével közölte: kisgyermeküket nem tudja elhelyezni, mert meg nem töltötte be a 3. évet. Kétségtelen, hogy egy szakszerve­zeti üdültetési felelős volt a hibás abban, hogy korhatáron alul is elküldték ide kisgyermeket, de ha ez már megtör­tént, miért kellett a hibára egy újabbal ráduplázni? Miért kellett a kisgyermeket édesanyjával együtt hazaküldeni? De nem vet jó fényt az üdülőkre az sem, amit Somogyi Ferenc elvtárs, a budapesti épületbádogozó vállalat dolgo­zója mondott: „Kérem sokszor idegeskedni kell a kiszolgá­lás miatt, mert valamelyik nap is közel háromnegyedórát kellett várni a reggelire”. (Nem a felszolgálók hibája ez, hanem annak az ésszerűtlen intézkedésnek, amely szerint a felszolgálóknak kell mosogatniok is). Magyar Ferenc tata­bányai bányász sem volt megelégedve a kultúrfelelős ama kijelentésével, hogy azért nem szól a rádió, mert rossz. Miért ne lehetne megcsináltatni? Az sem bizonyítja a jó szervezést, hogy az üdülő tár­salgója festés miatt már közel egy hete használhatatlan, pe­dig múlt csütörtökön úgy jelentették be, hogy 2—3 napon belül készen lesz... És sok szó esik az élelmezésről is. öt nap alatt pél­dául egyetlen egyszer sem volt zöldfőzelék és 3 szem megóv és 1 szelet körte befőtt helyett is inkább friss gyümölcsöt adnának az étkezéshez! Elvégre a nyár kellős közepén, a zöldfőzelékek és gyümölcsök főidényében vagyunk. Árvái Erzsébet elvtársnő, a budapesti VII. kerületi ven­déglátóipari vállalat dolgozója a szakmabeli szemével fi­gyelve az adagokat, ezt jegyezte meg: van úgy, hogy egy- egy húsadag 3 dekánál sem több és bizony a vízben főtt, vagy alig zsírozott burgonyával sovány koszt.. -. Sokat is panaszkodnak a férfiak. Szíj jártó Ferenc elv­társ, az ajkai erőmű dolgozója például vasárnap vacsora után ezt jegyezte meg: most megennék pgy fatányérost.. ■. De nem akarom tovább sorolni azokat a panaszokat, amelyeket hallottam és magam is tapasztaltam, mindössze a következőkkel szeretném zárni levelem. Kedves Szitás elvtársnő! ön felelősségteljes beosztást tölt be a mecseki SZOT üdülőben, hiszen feladata sok-sok dolgozó üdüléséről, gondtalan, nyugodt pihenéséről gondos­kodni. Hogy ez sikerüljön, ahhoz szív és szeretet is kell. És ez az amit nem igen tapasztalok az ön tevékenységé­ben és úgy látsrik ez az ami leginkább hiányzik az ön ve­zette üdülőben. így a jelenlegi körülmények között nem túl sok történik annak érdekében, hogy az itt eltöltött szabad­ság után a Budapestre, Szegedre, Tatabányára vagy Ajkára hazatérők kellemes emlékeket vigyenek magukkal. És arra kérem, szívlelje meg e sorokat és gondoljon arra, vajon megtett-e mindent annak érdekében, hogy az ön vezette üdülőben minden a legnagyobb rendben legyen? KOZÁK MIHÁLY A szerkesztőség postájából Minden támogatást meg hell adni a balett-iskolának Megtekintettem a Diótörő Pécsi bemutatóját és meg kel­lett állapítanom, hogy igen szépet, felejthetetlent produ­káltak gyermekeink. A „kis művészek“ csakúgy, mint a rendezők Igen értékes teljesítményt nyújtottak. Az egyes táncok kidolgozása, a sok szép, színes ruha s a dísz­letek mind-mind lekötötték a nézők figyelmét. Egyedül a színház nyújthatott volna na­gyobb támogatást, a dlszlete- zéshez, bár így is ötletes meg­oldást láttunk. Az a végső benyomásom, hogy ennek a balett-iskolának adni, hogy még tovább fej­lődhessen. A kérésem, hogy minél több iskolás számára tegyék lehetővé a darab meg­tekintését. VASS JANOS nevelő Pécsszabolcs „A bánásmód nagyon jól esett... Orvo6i beutalásra Idegszak-1 biztatására mégis visszamen­orvoshoz kellett mennem. Vi­dékieket az idegklinikán vizs­gálnak, ahol reggel 8—10-ig tart a rendelés. Én késve ér­keztem és így nem mertem vizsgálatra jelentkezni, ha­nem egy ott fekvő ismerősö­met látogattam meg. Annak a Kirándulás Harkányba A mozsgói DISZ-szervezet tagjai kétnapos kiránduláson voltak Harkányban. A har­minckét tagú vidám csoport meglátogatta a harkányi ter­melőszövetkezet melegházát, valamint a különböző üdülő­minden támogatást meg kell I két. Az éjszakai szállást harkányi gépállomás vezetői és Sértő Gyuláné általános is­kolai igazgató biztosította. A fiatalok viszonzásul értékes könyveket ajándékoztak a harkányi úttörőknek. Lengyeltóti János iskolaigazgató Egy közgyűlési határozat margójára A mohácsi Űj Barázda Tsz közgyűlése elfogadta Jaksity György és felesége kilépési ké­relmét és határozatot hozott, hogy velük együtt Jaksity György apósa, Pavkovics Má­tyás is lépjen ki. Jaksity György, aki a tsz alapító tagja és már elnöke is volt, öt holddal lépett be a csoportba, apósa, akivel közös háztartásban lakik, kilenc holddal. Behozták minden fel­szerelésüket is. A kilépéssel az volt a tervük, hogy az após a kilenc holddal bentmarad a tsz-ben, és ők a kivitt öt hol­don gazdálkodnak* Az ilyen „kétlakiság“ nem egy családnál fennáll. Simo- novicséknál a fiatalok marad­tak kint, Kolláréknál az öre­gek, Kalenityéknél a fiatalok, Jánity Istvánéknál a testvére, sőt a tsz elnök apja is, két holddal. A belépés önkéntes, *— mondták ezek az emberek és eb' n igazuk is van. A fenti határozat pedig azért szüle­tett, hogy a mér többeknél meglévő „kétlakiság“ a Jak- sityék által eltervezett módon ne szaporodjon. Természetesen, ha az Űj még a kezdet kezdetén meg­szüntették volna, akkor Jak­sity Györgynek nem lenne semmi oka a kilépésre. Ennek érdekében azonban a tsz veze­tősége és pártszervezete mind­eddig keveset tett. Amíg a két- lakiságnak akármilyen formá­ja fennáll az Oj Barázda Tsz- ben,' addig a közös munka ro­vására nem egy tsz-tag előny­ben részesíti a háztájit, és a kintlévő öregek vagy fiatalok kezelésében lévő földet. Hozzá kell tehát ’-Hni a két­lakiság megszüntetéséhez. Szirovicza Mátyás tsz-szervező tem a rendelőbe. Itt a nővér közbejárására dr. Balázs Béla .orvos lelkiismeretesen meg­vizsgált, úgy, mintha rende­lési Időben jelentem volna meg. Ez a bánásmód nagyon jól esett. Nyolc beteg nevében: Szilágyi M. Józsefné Pécsvárad Mikor kapjuk meg a bérünket? 1955 novemberében a Pé­csi Téglagyári ES hidasi üzemegységétől munkát vál­laltunk. Vállaltuk egy három méter átmérőjű, 14 méter mély kút tisztítását, a kút- ban elhelyezett sínek kisze­dését és befalazását, 4 800 forintért. A kutat 1956 január 15. körül el készítettük. A Pécsi ES igazgatója és főmérnöke is látták a kutat és mun­kánkkal meg voltak eléged­ve. A baj csak a munkabér kifizetése körül kezdődött. Ugyanis 4 800 forintból 3 800-at kaptunk kézhez — februárban. Lassan már 6 hó­napja, hogy a munkát befe­jeztük, tehát illő lenne, ha a hátralévő 1000 forintot megkapnánk. SARI JANOS és hat társa , Hidas

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom