Dunántúli Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-29 / 178. szám

1956 JÚLIUS 29

NAPLÓ

H

Lová viszik őket?

— Hát a bíróságra! Igen, a bíróságra!

Ez a párbeszéd indítja meg és zárja be az olasz filmgyártás egyik új alkotását, melyet ezekben a napokban két pécsi mozi is műsorára tűzött. A bíróság — ahová a gyümölcstolvajt, a verekedőt, a mezítelenül fürdőző vagányt, a házasságtörő asszonyt, a férfiakat molesztáló utcalányt, a verekedésbe keveredett papot viszik — keretként fogja körül a nagy összevisszaságban kiválasztott, egyszer tragikus, máskor komikus emberi sorsok színes mozaikját. Emlékeztet a film egy másik olasz alkotásra, az „Egy nap a parkban” című filmre, azzal a különbséggel, hogy író és rendező ott mindent bele tudott illeszteni a hatalmas liget árnyas fái közé, itt a kopár bírósági szoba szűknek bizonyult és a felvevőgép kénytelen időben és térben a legkülönbözőbb ötletek segítségével vándorútra indulni. És még egy különbség: az „Egy nap a parkban” mozaikjait a kereten — a parkon — kívül semmi sem fogja össze. Az „Egy nap a bíróságon” történetecskéit azonban más is összefűzi és ez Del Russo (Peppipo de Filippo) bíró személye.

Del Russo bíró az, akinek szájába adják a film írói (öten vannak) eszmei igazságukat: abban a társadalomban, amely az igazságtalanságra épül, nem lehet igazságos ítéletet hozni, sem akkor, ha a bíró kérlelhetetlenül ragaszkodik a törvény betűihez, sem akkor, ha elnéző.

Valószínűleg vitát kavar ez a film is, mint már testvérfilmjéről is eltertek a vélemények. A vita oka elsősorban az lehet, hogy a legrikítóbb módon illeszkednek egymás mellé a történetmozaikok: a kikapós feleség és titkos magnetofonnal, filmfelvevőgéppel „operáló” férje szatirikus története után szentimentális

*

Jelenet a filmből: előkelő vendéget akarnak# megtréfálni a felső ötszáz tagjai és helyette# ruhátlan csavargó érkezik majd

papjelenet, majd rekeszizmokat fárasztó, ka-" cagtató burleszk (az amerika-mániás vagány^ históriája) következik... Ahány történet, any-* ( nyi műfaj — és ezt a stílus zavart csak az a* tény menti, hogy az élet is a legkülönfélébb ,^műfajokat” produkálja a tragédiától a komédiáig.

Igaz, hogy a filmben túlrajzoltak egyes szereplők és egyes események. De a túlkarrikíro- zás megengedett akkor, ha az erősebb voná-, sokkal éppen a valóságot, az igazságot akarják aláhúzni, és itt ez történik.

Nehezen hihető például, hogy egy férj láthatatlan filmfelvevőgépet épít be bárszekré-i nyébe, hogy bizonyítékokat szerezzen feleségei* erkölcsi kilengéseiről. Még hihetetlenebb,# hogy a hálószobatitkokat őrző filmtekercset anélkül, hogy előzőleg megnézte volna, a bíróság előtt levetítse. De amit a történet példáz, a buzsoá társadalom álszent, képmutat leséről, az ügyvédi „etiká ról” — az nagyon is igaz.

Ilyen apró igazságokat példáz, ilyen emberi és társadalmi hibákat gúnyol, mosolyog meg, vagy ostoroz a film minden jelenete, akár a tárgyalóteremben játszódnak le ezek, akár egyebütt. És az írókkal együtt érez a néző: nevet, mosolyog, gyűlöl — és mikor felgyullad a fény, levonja a következtetést, még akkor is levonná, ha Del Russo bíró nem rágná annyira egyértelműen a szájába a tanulságot. Ez a szájbarágó monológ és a ki6sé erőltetett befejezés az, amelyet igazán kifogásolni lehet ebben az érdekes, szellemes, elejétől végig szórakoztató és nevelő olasz filmben. (Garami)

A sok főszereplő közül kettő: a pap és az utcalány (Walter Chiari és Sophia Loren)

tiltod

dikusz?

\ közelmúltban bosszan- tóan megszaporodtak a filmelőadások előtti artista- műsorok. A párperces műsor, különösen ha tehetséges artisták lépnek fel, jóleső érzést vált ki a közönségből, mégis kifogásolnom kell, hogy majdnem minden egyes premierfilm műsorát artistaműsor előzi meg. így a Mo- düzemi Vállalat arra kényszeríti a közönséget, hogy ha a filmelőadást végig akarja nézni, az azt megelőző artistaműsort is figyelemmel kísérje végig. Ez egyben a mozijegy árának burkolt emelése is.

Sajnos, épp artistáink látják kárát annak, hogy nincs megfelelő területük, ahol műsoraikkal felléphetnének, mert a filmszínházak színpadra erre igazán nem alkalmas. Ha a város egyik szórakozóhelyiségében felállítanának egy esztrádszínpadot e célra, az artisták is nagyobb megbecsülésben részesülnének, és a közönség is jobban szórakoznék. Igazán alkalmas lenne erre a Balo- kány-liget, a két fürdő szórakozóhelyisége, vagy akár a Tettye vidéke is. Lépjenek fel ott artistáink egy-egy órás műsorral, a mozi pedig legyen teljes egészében a filmé!

Pettrich László Egyetemi Könyvtár *

Pettrich László írását azzal a hozzáfüzéssel közöljük, hogy a mozilátogatók — minél többen — írják meg véleményüket: egyetértenek-e a cikkel vagy sem. A közvéleménytől függően járunk majd el az artistaműsorok ügyében a Moziüzemi Vállalatnál.

TwsUá Uésxut

A Pedagógiai Főiskola be- járati lépcsőházában már függenek a képek. Két, egyen- kint kétszer négyméteres kartont lát a belépő ott, ahová — e kartonok alapján — szeptemberben a freskót kezdik majd festeni. A baloldali kép •— Soltra Elemér munkája — a pedagógusi hivatástudatot szimbolizálja azzal, hogy egy fiatal nevelő átveszi a család kezéből a gyermeket. A jobboldali freskóterv — Buday Lajos alkotása — kissé zsúfoltan P főiskolán folyó munkát ábrázolja.

A két nagyméretű freskó, a kartonokra festett terv alapján közvetlenül a nedves, friss vakolatra kerül majd. Különleges festékanyagot hozattak éppen ezért a Német Demokratikus Köztársaságból, olyan festéket, amely ellenáll a mész pusztító hatásának. A kartonon még sötétebb árnyalatú színek a falra víve kivi- láeosodnak majd. és minden belépőnek hirdetik a főiskola, a tanári hivatás nemes feladatait.

Szépek a freskótervek.

Soltra Elemér tanítója a baloldali kép főalakja. A hátitás- kás kislány, akit anyja éppen útnak bocsát, bizalommal indul az iskola, a nevelő felé, és jelképezi, hogy ezután két otthona, két családja lesz. Egyik otthon a szülői ház, egyik család az anya, apa, testvérek közössége, a másik Otthon az iskola, a másik csatád a nevelők és pajtások kö- «össége.

Buday Lajos úgy komponálta meg freskótervét, hogy eb an helyet kaphasson a főiskola épülete, illetőleg egyik terme és a Mecsek is. A háttér a Mecsek, a román ívű ablakokon át látszik az üdülőszálló épülete, míg az előtérben főiskolások tevékenykednek, egyik fest, másik kémcsövet vizsgál, harmadik a

földgömböt tanulmányozza, negyedik kottaállvány előtt hegedűjét hangolja... A zsúfoltság innen ered: a művész a főiskola minden szakának meg akarta adni az őt megillető helyet, és ugyaninnen •ered az is, hogy a központi alak — a tanár — helyzete nem eléggé exponált:

A freskóterv azonban e kényszerűségből eredő hiba ellenére is igen kifejező, alakjai élnek és kifejezik azt, amit a művész közölni akar velünk: szép dolog ebben áz iskolában tanulni, szép és jó felkészülni a legnemesebb és legnehezebb hivatásra: a nevelésre és tanításra.

A két freskótervet a napokban vizsgálja meg az átvételi bizottság. Ha elfogadják —és minden bizonnyal elfogadják — akkor egy hónapi kemény munkával, október közepére elkészül a főiskola két freskója.

A két új freskó egyébként érdekes képzőművészeti folyamatra is felhívja a figyelmet: arra, hogy újra fejlődőben van, reneszánszát éli a monumentális művészet. A Parkmozi, Petőfi és Kossuth filmszínház freskóit nemrégiben rekonstruálta Gebauer mester. Ugyancsak ő festette meg a Nagy Lajos Gimnázium lépcsőházi freskóját, a háromrészes Nagy Lajos faliképet, az első pécsi egyetem alapításáról és felépítéséről. A pécsi képzőművészek kiállításán egy nagyméretű mozaikkép vázlatát és részletét láttuk. A Pedagógiai Főiskola freskói beleillenek a sorba és követendő példát jelentenek, hogyan alkalmazzuk a képzőművészeti alkotásokat új épületeinken.

Meg kell még említeni, hogy az egyik freskó alkotóját, Buday Lajost elhelyezték Pécsről, így a munkát egy hónapra adott rendkívüli szabadsága felhasználásával fejezi be.

A toCQyu tanács níp*nCL'/dési o&ztáttya jelenti:

— A sellyel, siklósi és pécs- váradi járás művészeti csoportjai ugyancsak kölcsönösen ellátogatnak egymáshoz járásuk területén. A szentegátiak augusztus 12-én Merenyén, a szentlászlóiak augusztus 23-án Somogyhatvanban, a mozsgói- ak augusztus 26-án Szulimán- ban és Csertőn szerepelnek.

— Megyei ifjúsági találkozó lesz Harkányban augusztus 26-án. A pécsváradi járásban Hosszúhetény és Pécsvárad rendez ifjúsági találkozót, augusztus 5-én.

— Vidám falusi vasárnapot rendez a Hazafias Népfront és az MSZT Nagynyárádon július 29-én, Kisharsányban, Rózsafán augusztus 5-én, Merenyén és Nagyvátyon augusztus

12- én, Ibafán szeptember

13- án.

— Az „Ismerjük meg megyénket” és „Ismerjük meg hazánkat”-mozgalom keretén belül számos művészeti csoport látogatja meg a nyáron a megye távolabbi községeit, és a kirándulásokat műsorral köti egybe.

— Kiállítást rendez a megyei tanács vb. népművelési osztálya valamennyi járási székhelyen. A kiállítást fényképekből, statisztikai grafikonokból és más szemléltető anyagok felhasználásával állítják össze, hogy azok tükrözzék a járás termelőszövetkezeteinek életét és dokumentálják: a népművelés milyen segítséget adott ebben az évben a mezőgazdasági munkákhoz és a termelőszövetkezetek fejlesztéséhez.

— Munkás-paraszt találkozók lesznek a megyében július 29-től szeptember végéig a Hazafias Népfront, az SZMT, valamint a Mezőgazdasági Igazgatóság rendezésében. A mohácsi, sásdi, pécsi, siklósi, pécsváradi és szigetvári járásban később megállapítandó időpontban, Sellyén pedig július 29-én rendezik meg a találkozót Csányoszró, Drávafok és Vajszló lakosságának részvételével.

— Az ifjúsági építőtáborokban — Dunaszekcsőn és Du- nafalván — a sátorhelyi, ver- sendi, babarci, lánycsóki és bári művészeti csoportok kéthetes időközönként felváltva szórakoztató műsort adnak.

— Mezőgazdasági kiállítás nyílik augusztus 4-én Bólyban. A kiállításon számos művészeti csoport gondoskodik a látogatók szórakoztatásáról. Augusztus 11—12-én Szentlő- rincen lesz mezőgazdasági kiállítás, amelyre több járás elküldi legjobb művészeti csoportját.

— Kisvaszar művészeti együttese a nyár folyamán meglátogatja Gerényes, Vá- sárosdombó, Kaposszekcső és Sásd községet, és mindenütt szórakoztató műsort rendez. A pellérdi művészeti csoport Görcsönybe és Kővágószöllősre látogat el. Az ócsárdiak Bak- sán, a hásságyiak Birjánban, az egerágiak Kisherenden, az aranyosgadányiak Szentlőrin- cen és Keszüben, a keszüiek Pellérden, a bicsérdiek Szent- lőrincen, a birjániak Lothár- don, a baksaiak Görcsönyben adnak műsort.

¥ smét eltelt egy színházi i -*■ évad, mérleget kell ké- 1 izíteni az elmúlt év munka- i iáról. A színház művészi mun- cájának értékelése nem az in feladatom, ez a közönség és i a kritika dolga. Van azonban I :gy sor olyan probléma, amelyből ilyenkor évad végén beszélni kell, részben az elmúlt dőszakkal kapcsolatban, részien pedig az elkövetkezendő színházi évad előkészítése ériekében.

Az 1955—56-os színiévad a Pécsi Nemzeti Színház életében döntő jelentőségű volt.

A szezon elején nyílt meg Kamaraszínházunk és ezzel Magyarországon először valósult meg az, hogy egy vidéki városban két állandó színház működjön a teljes évadon keresztül.

(Ezzel kapcsolatban elég, ha csak arra emlékezünk, hogy ezelőtt két esztendővel még az egy színház is csak kilenc hónapot játszott Pécsett és utána Kaposvárra ment vendégjátékra). A város színházi ellátottságát tekintve tehát óriási a fejlődés. A két színház ugrásszerűen segítette elő Pécs város közönségének kulturálódási lehetőségeit, ugyanakkor azonban hallatlanul nagy terheket rótt a színház egész társulatára — művészekre, műszaki dolgozókra, adminisztrációra egyaránt. E fokozott munkában a színház minden dolgozója becsülettel helytállt. A sok munka több fáradságot jelentett, ugyanakkor azonban több művészi lehetőséget is biztosított, több bemutatót, egy-egy színésznek több jó szerepet és nagyobb fejlődési lehetőséget. Lehetővé tette azt, hogy éppen

a művészi foglalkoztatottság arányosabb elosztásán keresztül jobban egységbe forrt a társulat és nagyot tudtunk előre lépni az együttes kialakítása terén.

El tudtuk érni azt, hogy a szokásos évadvégi személyi változások, néhány művész eltávozása és új művészeknek a társulathoz való kerülése nem rendítették meg alapjaiban az együttest s így a jövő évadban az együttessé ková- csolási munkát nem kell élőről kezdeni. Az újonnan jövő művészek egy összeforrott, erős együttesbe kerülnek be, ahol sokkal gyorsabban érhető el az, hogy teljesen beleilleszkedjenek az együttes művészi munkájába.

A másik jelentős változás ebben az évadban a színház munkájában az volt, hogy

sikerült végre megnyugtatóan — a közönség és a művészek szempontjából egyaránt megnyugtatóan — rendezni a falusi vendégelőadások, az úgynevezett tájelőadások kérdését.

Emlékezetes az, hogy az előző években ez mennyi problémát okozott és mennyi elégedetlenséget szült a művészek és a falusi közönség körében egyaránt. Ebben az évben megvalósítottuk azt, hogy Baranya falvaiban ugyanazokat az előadásokat játszottuk, amelyeket bent a színházban Pécs város közönsége is látott. A tájelőadások ilyenfajta megoldásának sikerét mi sem- bizonyítja jobban, mint a látogatottság ugrásszerű növekedése.

Ha évadvégi mérleget készítünk, feltétlenül beszélni kell a színház elmúlt évi műsoráról. Az év során a színház a Nemzeti Színházban és a Kamaraszínházban együttesen 15 bemutatót tartott. E 15 bemutatóval maradéktalanul és változtatás nélkül teljesítettük a Népművelési Minisztérium kollégiuma által jóváhagyott műsortervet. Ma már azonban, az évad végén az a véleményünk, hogy

e műsorterv — bár a kultúrpolitikai kívánalmaknak megfelelt — túlságosan nehéz volt és a közönség előtt nem volt eléggé népszerű.

Külön fel kell vetnünk a színház zenés műsorának problémáját, ahonnan leginkább hiányoztak a közönség által ismert népszerű zenés művek* Éppen a Cigányszerelem hatalmas közönségsikere bizonyítja azt, hogy sokkal bátrabban és nagyobb mértékben kell a jövőben a népszerű klasszikus operettek felé fordulni.

Prózai darabjainkra bizonyos fokú egyhangúság ütötte rá a bélyegét. Ez az egyhangúság elsősorban tematikai jellegű volt, hiszen tíz bemutatóból hét volt olyan, amely ma, vagy a közelmúltban játszódik. Ugyanakkor bizonyos formai egyhangúság is uralkodott a műsoron, kevés volt az olyan darab, amely módot adott volna merészebb, érdekesebb és újszerűbb színpadi megoldások keresésére.

A színház elmúlt évi műsorának önkritikus vizsgálata mellett azonban nem szabad arról sem elfeledkeznünk, hogy

közönségünk érdeklődési körében is az utóbbi években igen komoly eltolódás ment végbe és ez az eltolódás nem egészséges irányban történt.

Fel kell figyelnünk arra a jelenségre, hogy a közönségnek hallatlanul megcsappant az érdeklődése a prózai darabok irányában, amire az az adat a legjellemzőbb, hogy a leggyengébben sikerült és legkevésbé látogatott zenés produkciónk is lényegesen jobban ment, — a Néma leventétől eltekintve — mint a legjobban menő prózai produkciónk. Igen sokszor hangoztattuk azt, hogy közönségünk várja és igényli az új magyar darabokat. Ezzel szemben a színháznak három olyan új magyar produkciója volt ebben a szezonban, amelyek országosan is nagy erkölcsi és művészi sikert hoztak (Kodolányi Végrendelet-e, Karinthy Ezer év-e és Gosz- tonyi Ján^s Columbus-a), mégis e darabok Pécsett igenigen csekély látogatottsággal mentek. Itt tehát valami igen komoly ellentmondás van kultúrpolitikai jelszavaink és a közönség valóságos igénye között.

A jövő évi műsor tervezésénél az idei évad tanulságait nagyon komolyan figyelembe szeretnénk venni. Ezért terveinkben a prózai dararabok között a tavalyinál lényegesen több az olyan, amely a közönség nagyobb igényére tarthat számot.

Az idei egy nagy klasszikus bemutatónk helyett jövőre legalább kettőt szeretnénk tartani a Nemzeti Színházban és legalább két klasszikus darabot fogunk a Kamaraszínházban is eljátszani. Ezen kívül, a Néma levente tavalyi sikerét figyelembe véve, ez évben haladó hagyományaink közül két olyan művet fogunk műsorra tűzni, amelyekről úgy hisszük, hogy a közönség nagyobb érdeklődésére tarthatnak számot (Móricz Zsig- mond: Nem élhetek muzsiKa- szó nélkül és Molnár Ferenc: Olympia című vígjátékát). Elég hosszú idő ,óta nélkülözte közönségünk az új, haladó szellemű nyugati darabok bemutatását is. Az új évadban ilyen darabot is fogunk játszani. Zenés műsorunkon az ideihez képest még nagyobb változtatásokat hajtunk végre. A Cigányszerelem műsorontartasa mellett felújítjuk Lehár: Luxemburg gróf-ját és Strauss Denevér-jét, ezen kívül új bemutatóként műsorra tűzzük Lehár Víg özvegy-ét, Millöcker Koldusdiák-ját és Offenbach egyik operettjét. •

Ilyen tervekkel és ilyen gondolatokkal kezdik meg nyári pihenésüket a színház dolgozói. Nehéz évet hagytunk magunk mögött, de úgy érezzük — s ezt ez érzést a színházak fesztiválján elért sikerünk támasztja alá, — eredményes munkát végeztünk.

Katona Ferenc