Dunántúli Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-24 / 173. szám

4 N A P í C> 1956 JÚLIUS 24 Párt egységgel a szocialista demokráciáért ■ (Folytatás a S. oldalról) hű őrzője és folytatója. Ma számos bonyolult probléma közepette is biztos kézzel ve­zeti országukban a szocialis­ta építés nagy munkáját. Mél­tóan harcos múltjához, a párt a irtai helyzetbén is megtalálja a megfelelő megoldást minden égető kérdésre. Pártunkban, országunkban a demokratizmus kibontakozása útjából a párt elhárít minden akadályt, gyökeresen kiküszö­böl minden, a személyi kultusz következményeivel összefüggő káros maradványt és bürok­ratikus megnyilvánulást. Pártunk bátorsága, ereje, határozottsága újból meggyőző bizonyítékot szolgátat a mun­kásosztálynak, a dolgozó nép­nek a párt igazáról. nyos abban, hogy sok száz­ezres, £ nép minden dolgozo osztályát, s elsősorban a mun­kásosztályt képviselő párttag­ságunk teljes egészében meg­érti, magáévá teszi a Közpon­ti Vezetőség határozatait, s minden erejét latba veti sike­res megvalósításukért. A Központi Vezetőség megállapítja: a) pártunk legfőbb feladata lila: megszilárdítani sorainak eszmei, politikai, szervezeti egységét, acélossá kovácsolni a párt sikereinek legfőbb biz­tosítékát: a párt egységét. A párt egysége megszilárdí­tása céljából küzdeni kell személyi kultusz maradvá­nyainak teljes kiküszöbölésé­ért a párt életéből, a politikai, társadalmi, gazdasági életből. Helyre kell állítani minden te­kintetben a pártélet lenini sza­bályait. Feltétlenül érvényest tem kell a pártban, a pártélet minden fokán a pártvezetés legfőbb elvét: a kollektív ve­zetés elvét. A Központi Veze­tőség felhívja a párttagságot, hogy az egész pártban bizto sítsa a pártszervezetek kollek­tív vezetését, a marxista-leni­nista párt sikeres munkájának legfőbb pillérét. b) A kollektív vezető szer­vekben, s az egész pártban a döntéseket a bátor bírálat s önbirálat szellemében lefolyt beható vita s tanácskozás után kell meghozni, ily módon is biztosítva a párt helyes poli­tikája kialakítását. A pártdemokráciának érvé­nyesülnie kell pártunk min­den szervezetében és szervé­ben. Minden párttagnak érez­nie kell, hogy joga és köteles­sége részt venni a pártszer­vezetben folyó vitában, becsü­letesen síkraszállni meggyőző­déséért. De a pártéletet nem jelle­mezhetik csak a viták, a pár­tot az egységes cselekvés jel­lemzi, ezért a vita lezárásával pártunkban a határozatokat következetesen végre kell haj­tani. c) A demokratikus elvek alapján meg kell szilárdítani a pártfegyelmet. A párt ön­kéntes harci szövetség, tag­jait az önként vállalt fegye­lem fűzi egybe. Mindenütt — ahol megsértették — érvényt kell szerezni annak az elvnek, hogy a felsőbb pártszervek határozatai kötelezőek az al­sóbb pártszervekre, valamint, hogy a kisebbség köteles ma­gát alávetni (a határozat meghozatala után) a többség­nek. s köteles a határozatot akkor is végrehajtani, ha vele nem ért egyet. Nem szabad megtűrni pártunkban a fe­gyelmezetlenséget, a pártsze- rűtlenséget, mert ez gyengíti a párt egységét, s korlátozza cselekvőképességét, a cselek­vés egységét. A párt fegyel­mének mely demokratikus el­veken alapszik, elsősorban meggyőzéssel kell érvényt sze­rezni; szükség esetén azonban a demokratikus centralizmus elveinek megsértőit a Szerve­zeti Szabályzat előírásai sze­rint fegyelmi úton is felelős­ségre kell vonni. d) A párt ereje nem utolsó­sorban káderei szilárdságában, tapasztalatában, harcosságában van. Fokozatosan biztosítani kell, hogy a párt káderpoliti­kájában elkövetett hibákat, különösen a régi káderekkel szemben elkövetett hibákat ki­javítsuk. Ma az az elsőrendű feladat, hogy a régi és új káderek összeforrjanak, hogy a harcokban megedzett régi és új káderek együtt harcoljanak a Központi Vezetőség, a párt politikája érvényesítéséért. A Központi Vezetőség meg­követeli minden kommunistá­tól, aki gazdasági, állami, tö­megszervezeti, kulturális vagy bármilyen más területen veze­tő beosztásban dolgozik, hogy becsületesen, fegyelmezetten síkraszálljon a párt politiká­ja végrehajtásáért. c) A párt munkáját, különö­sen a pártkáderek tevékeny­ségét, elsősorban a gazdasági feladatok megoldására s a dolgozó nép jólétének növelé­sére kell irányítani. A párt káderei, a párt aktívái a dol­gozó tömegek körében a hely­színen végezzenek szervező, nevelő munkát, szakítva az irodai módszerekkel. A gazda­sági munka jobb vezetése cél­jából a vezető helyen dolgozó kommunisták s a párt vala­mennyi kádere tartsák köte­lességüknek, hogy megismer­kedjenek területük gazdasági problémáival, behatoljanak a gazdasági kérdésekbe, munka- területük szakértőivé váljanak. f) Erélyes harcot kell foly­tatni a pártmunka bürokra­tikus vonásai ellen. A párt ne adminisztratív úton, állami, gazdasági szervek helyett, ne közvetlen termelési vagy más utasítások formájában, hanem elsősorban irányító, politikai meggyőző, szervező munkával harcoljon a szocializmus épí­téséért. A párt fő feladatának a kommunisták eszmei színvo­nalának emelését, s a dolgo­zók körében végzett szervező, felvilágosító nevelőmunkát, a gazdasági és állami szervek pártellenőrzését, a sokoldalú kezdeményezést tekintse; a párttagok muntassanak példát a helytállásban, a kötelessé­gek teljesítésében, ily módon személyes példájukkal is meggyőzve a dolgozókat. g) A párt ereje tagjai állha­tatosságában, hangosságában van. A párt Központi Vezető­sége kötelezi a párt minden tagját, hogy álljon ki kemé­nyen a párt politikájáért, küzdjön megvalósításáért, fe­gyelmezetten hajtsa végre a határozatokat, szálljon szembe minden ellenséges törekvéssel. A Központi Vezetőség bizo- I hazánkban! Pártunk szilárd elhatározá­sa, hogy következetesen ér­vényre juttatja a népi de­mokrácia alapvető jellemvoná­sát, azt, hogy diktatúra a ki­zsákmányolok elnyomására, de a legfejlettebb polgári demok­ráciánál is ezerszer igazabb demokrácia a munkásosztály és a dolgozó tömegek számára. Feladatunk az állami és társa­dalmi élet s a pártélet külön­böző területein kibontakoztat­ni a dolgozók demokráciáját, a szocialista demokráciát, hogy a dolgozók legszélesebb töme­geit tegyük még inkább a szo­cializmus tudatos, tevékeny építőivé. A szocialista de­mokrácia egyszersmind azt is jelenti, hogy a dolgozók a le­nini demokratikus elveken nyugvó fegyelmet magukra nézve kötelezőnek ismerik el. A Központi Vezetőség meg van győződve arról, hogy ha­tározatai kiváltják a .pártta­gok és a dolgozó tömegek fo­kozott alkotó tevékenységét; hogy végrehajtásuk hatható­san hozzájárul a népgazdasá­gi terv teljesítéséhez és túltel­jesítéséhez, dolgozó népünk életszínvonalának emeléséhez. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége felhívja munkásosztályt, a dolgozó parasztságot, a haladó értel­miséget, az egész dolgozó né­pet: tömörüljön a párt s a kormány köré; harcos, lelkes munkájával küzdjön a szocia­lizmus újabb sikereiért, a szo­cializmus végső győzelméért Az MDP Központi Vezetőségénél; határozata A Központi Vezetőség >1956. .úlius 21-i ülésén megtárgyalta negyedik napirendi pontot: Központi Vezetőség 1956 március 12—13-i ülésén Farkas Mihály ügyében kiküldött bi­zottság jelentését. A jelentést bizottság vezetője,. Kovács István elvtárs, a Politikai Bi­zottság tagja ismertette. A Központi Vezetőség Far­kas Mihály ügyében egyhan­gúlag a következő határozatot hozta: A Központi Vezetőség meg­állapítja, hogy Farkas Mi­hályt súlyos felelősség terheli a szocialista törvényesség meg­sértéséért, régi vezető kom­munista káderek ellen folyta­tott alaptalan hajszáért, a bizalmatlanság légkörének ki­alakításáért. Farkas Mihály- nál az utóbbi években párt­ós állami tevékenységében mindinkább előtérbe kerültek a kommunista vezetővel össze nem egyeztethető vezetési módszerek: a pártmegbízatás­sal és hatalommal való visz­szaélés. önteltség, a személye körüli féktelen kultusz táp­lálása. Farkas Mihály maga­tartása idegen a párttól a kom­munistáktól. Tevékenységével nagy károkat okozott a Ma­gyar Dolgozók Pártjának, a magyar népnek. Ezért a Központi Vezetőség Farkas Mihályt kizárja a Köz­ponti Vezetőség, s a Magyar Dolgozók Pártja tagjai sorá­ból, megfosztja minden funk­ciójától és javasolja, hogy az Elnöki Tanács fossza meg ka­tonai rangjától. I népgazdaság fejlesztésével a népjólét emeléséért Hegedűs András elvtárs beszámolója Tisztelt Központi Vezetőség! Kedves Elv társak! A második ötéves terv irány­elveit csaknem kéthónapos vita után terjesztette a Politi­ka' Bizottság a Központi Veze­tőség elé. A vitában a dolgo­zók legszélesebb rétegei vet­tek részt. Az elhangzott sok hozzászólás és javaslat meg­könnyítette azt, hogy az ország szükségleteinek és adottságai­nak mérlegelése alapján, helye­sen határozzuk meg a második ötéves terv irányelveit. A javaslatokat Gerő elvtárs irányításával a Politikai Bi­zottság által kiküldőt. — a Központi Vezetőség tagjaiból, szakértőkből álló — bizottsá­gok megvizsgálták és sok ja­vaslatot elfogadásra javasol­tak. Tehát a mai napon a Politikai Bizottság a második ötéves tervnek a vita alapján mó­dosított irányelv-tervezetét terjeszti megvitatásra és jő ráhagyásra a Központi Ve­zetőség elé. A Központi Ve­zetőség által elfogadott Irányelvek a minisztertanács részére alapul szolgainak ma jd a végleges ötéves terv elkészítéséhez, amelyet me" az idén az országgyűlései kívánunk terjeszteni, A második ötéves terv irány­elveinek elfogadásakor reáli­san mérlegelnünk kell a bél­és külpolitikai helyzetet, ame­lyet az előzőekben a Központi Vezetőség részletesen megvita­tott. Figyelembe kell vennünk továbbá országunk adottságait, népgazdaságunk szerkezetét, belső összefüggéseit s fel kell ‘használnunk az első ötéves terv, valamint az 1955. év ta­pasztalatait. Azok a gazdasági alapok, amelyekre második ötéves tervünket építjük, sokkal szélesebbek és szilárdabbak, mint amelyekkel az első öt­éves terv indulásakor ren­delkeztünk. Jelentősen előretörtek a szo­cializmus erői: 1955 végén a keresők kétharmada már a szocialista szektorban dolgo­zott, körülbelül egy'h armada kisárutermelő volt, a tőkések száma pedig az összes keresők két százalékát sem érte el. Az első ötéves terv során jelentős eredményeket értünk el a szocialista iparosításban. Az Ipar nemzeti jövedelemihez való hozzájárulása 1955-ben több mint kétszerese volt az 1949. évinek. Különösen nagy jelentősége van a nehézipar. ezen belül elsősorban a gép­ipar ugrásszerű növekedésének. Míg a felszabadulás előtt a gépipar a gyáripari termelés­nek csupán egyhatodát tette ki, addig az első ötéves terv befejezéseikor a gépipar rész­aránya a gyáripari termelésben megközelítette az egyharma- dot. A nemzeti jövedelem 1955- ben több mint ötven százalék­kal volt nagyobb mint 1949- ben, növekedése lehetővé tette a lakosság fogyasztásának emelkedését. Az elmúlt hat év alatt a lakosság fogyasztása több mint negyven százalékkal növekedett. Ennek megfelelően az egy főre eső reálbér azon­ban csupán hat százalékkal nőtt, azaz a fogyasztás emel­kedése elsősorban a fos'alkoz- tatottság növekedésével függ össze. Következésképpen a jövedelem főleg azokban a csa­ládokban emelkedett, ahol megnőtt a keresők száma. Az egy keresőre eső reálbér ilye­tén alakulása az ötéves terv végrehajtásainak egyik fő hiá­nyossága. Az elmúlt hat esztendő alatt mintegy 78 milliárd forint beruházás valósult meg; ú,i üzemek, kulturális és szo­ciális intézmények százai lé­tesültek. A fejlődés azonban nem volt töretlen. Első ötéves tervünk alapján helyes célokat tűzött ki, de a terv 1951-ben végre­hajtott felemelésekor sok te­kintetbe túlzott előirányzato­kat fogadtunk el. Túlbecsültük lehetőségeinket és túlságosan gyorsan növeltük a beruházá­sokat erőinket meghaladó cé­lokat tűztünk magunk elé az ország szociálisra iparosítás­ban. Mindehhez hozzájárult még az is, hogy a feszült nem­zetközi helyzet következtében az ország teherbíró képességét meghaladó összegeket fordí­tottunk a honvédelem erősíté­sére. Emiatt a közszükségletre gyártó ipar és a mezőgazdaság fejlődése messze elmaradt a nehézipar fejlődése mögött.. Ez az aránytalanság vezetett arra, hogy a lakosság életszínvonala az 1951—53-as években nem emelkedett, hanem csökkent. Az 1953 júniusát követő idő­szakban sok olyan hibát kija­vítottunk, amelyek az előző Időszakban az életszínvonal visszaesését okoztáx. Csökken­tettük a beruházásokat, átcso­portosításokat halto*‘"nk vég­re az iparban, növeltük a kez­I szükségleti cikkek termelését. Fokoztuk a dolgozó parasztok érdekeltségét termelésünk nö­velésében. Mindezek következ­tében 1954-be l. 1955-ben és ez év első felébor is az előző évekhez képest jelentősen ja­vultak a dolgozók életkörül­ményei. A párt és állami életünk­ben 1953. júniusa után fel­lépő jobboldali elhajlás azonban akadályozta nép­gazdaságunk fej’ödésct. Háttérbe szorult a nehéz­ipar, ezenbelüi az alapanyagok termelésének fejlesztése, meg­lazult a munkafegyelem, csök­kent a munka termelékeny­sége, növekedett az önköltség, félbemaradt sok, a népgazda­ság szempontjából rendkívül fontos építkezés, illetve beru­házás. Nagyon keveset fordí­tottunk például olajkutatásra, aminek hátránya most súlyo­san kiütközik. Mindennek kö­vetkeztében a nemzeti jövede­lem 1954-ben az előző évekhez képest nem emelkedett, hanem csökkent, megtorpant a mező- gazdaság szocialista átalakítá­sa. Mindez az életszínvonal emelésében elért eredménye­ket fenyegette. Ezeket a hibá­kat fel kellett tárnunk és ki kell javítanunk. A hibákat 1955-ben jórészt kijavítottuk és gazdasági életünk alapjában egészségesen fejlődik. Népgazdaságunkban azon­ban a javulás ellenére is vannak még olyan arány­talanságok, amelyek nagy nehézségeket okoznak. Ilyen elsősorban az. hogy a nyersanyagok és félkész áruk termelése elmarad a feldolgozó ipar növekvő szükségletei mö­gött, ami már eddig is az anyagbehozatol nagyarányú növekedésére vezetett. Ez sú­lyos anyagellátási zavarokat okoz az ipari termelésben, aka­dályozza a munka termelé­kenységének gyorsabb növeke­dését. Az anyagellátásban je­lentkező hiányosságok miatt még nagyon gyakori a hóvégi roham-munka, egyenetlen a termelés, ama sok kárt. okoz dolgozóinknak és egesz népgaz­daságunknak. Lassan halat! iparunkban a műszaki színvonal fejlesztése is, jóllehet a Központi Veze­tőség ezt a kérdést a múlt év novemberében tartott ülésen megfelelő módon felvetette. A' műszaki színvonal lassú előre­haladása miatt sök gyártmá­nyunk nem eléggé korszerű, a technikai és technológiai eljá­rások egyrésze is elavult. Bár kezdeti eredmények je-< lentkeznek a mezőgazdasági termelés fejlesztésében és a lakosság élelmiszerekkel való ellátásában is, még mindig sok ezen a téren a tennivaló. A mezőgazdasági termelés fej­lesztése elmarad az iparétól és nem elégíti ki megfelelő mértékben népünk élelmiszer­szükségletét. A mezőgazdaság elmaradottsága ma is egyik fékje annak, hogy az életszín­vonal növelésében gyorsabban haladjunk előre. A dolgozók életkörülményeinek megjaví­tásában az elmúlt években be­következett fejlődés ellenére is komoly nehézségek vannak, mindenekelőtt a lakásviszo­nyok megjavításában. Hiányos még a lakosság egyes tartós használati cikkekkel való ellá­tása is. bár ezen a téren az utóbbi időben biztató javulás tapasztalható. Gazdasági helyzetünket ne­hezíti az, hogy a fennálló kü­lönböző nemzetközi fizetési kötelezettségek, köztük a ko­rábban keletkezett tartozások törlesztése miatt is, az ötéves terv során a külkereskedelmi áruforgalomban jelentős aktív egyenleget kell biztosítanunk; . több árut kell ki,vinnünk, mint amennyit behozhatunk. Gazdasági életünk hiányos­ságai, objektív gazdasági ne­hézségeink arra intenek, hogy a második ötéves terv célkitűzéseinek meghatározá­sánál ne bízzuk el magun­kat. A Politikai Bizottság az irányelvtervezet elkészí­tésénél abból indult ki, hogy a második ötéves tervet szi­lárd megalapozottságnak és józan mértéktartásnak kell jellemeznie. Ugyanakkor számításba keli vennünk minden lehetőségün­ket, gazdasági erőforrásainkat éppúgy, mint népünk alkotó- készségét, munkalendületét. Olyan célokat kell magunk elé tűznünk, amelyek végrehajtá­sával biztos léptekkel céltuda­tosan haladhatunk előre a népgazdaság fejlesztésének, szocialista építésének útján. A második ötéves terv irányelveiben kifejezésre jut pártunk gazdaság- politikája Kidolgozásánál a Politikai Bizottság a III. pártkongresz- szul határozatából indult ki, amely kimondotta, hogy „to­vább kell folytatni a szocia­lizmus építését nemcsak a vá­rosban, hanem a falun, a me­zőgazdaságban is” és aláhúzta, hogy ......a második ötéves te rv alapvető feladata: a ma­gyar munkásosztály, a dolgozó parasztság, az értelmiség, az egész nép jólétének és művelt­ségi színvonalának további emelése, a fogyasztásra kerü­lő áruk mennyiségének növe­Minden lehetőségünket Ezért figyelmünket elsősor­ban a termelés előirányzatai­ra kell összpontosítanunk, azt kell vizsgálnunk, hogy kihasz­náljuk-e lehetőségeinket az ipari és a mezőgazdaság^ ter­melés növelésére. Meddő vita lenne a termelési lehetőségek vizsgálata nélkül az életszín­vonal emeléséről beszélni. Az ipari és mezőgazdasági termelési tervek előirányza­tánál abból indultunk ki, hogy a termelés növelésére felhasználjuk mindazokat az adottságokat, amelyekkel rendelkezünk, úgy, hogy ter­veink megvalósíthatók le­gyenek. Az ipar és a mezőgazdaság fej­lesztési irányszámainak meg­határozásánál mindenekelőtt igyekeztünk messzemenően fi­gyelembe venni országunk sa­játosságait, hazai adottságain­kat. Nagy segítséget adott az irányelvek körül kibontakozott vita is, amely abban az irány­ban hatott, hogy még jobban összhangba hozzuk az ország szükségleteit az adottságokkal. lése, minőségének megjavítá­sa, az áruválaszték bővítése, a lakosság szociális ellátott­ságának, egészségvédelmének, lakásszükségletének, kulturá- < lis szükségletének fokozott ki­elégítése útján”. (A MDP III. kongresszusának jegyzőköny­ve. Szikra 1945. 65—66. ol­dal). Az életszínvonal számottevő emeléséhez mindenekelőtt biz­tosítanunk kell a nemzeti jö­vedelem megfelelő növekedé­sét, az ipari és mezőgazda sá- termelés állandó növelését. ki kell használni! A második ötéves terv ki­dolgozásánál az egyik legfőbb követelmény az volt, hogy a rendelkezésünkre álló anyagot és energiát gazdaságosan hasz­náljuk ki és minél értékesebb termékek előállítására fordít­suk. A második ötéves terv idő­szaka alatt az iparban arra kell törekednünk, hogy mind nagyobb mértékben gyárt­sunk olyan gépeket és ter­mékeket, amelyekhez vi­szonylag kevés anyag, de aránylag sok és magas szín­vonalú munka szükséges. (H íradástechnika, műszeripari gyártmányok, speciális szer­számgépek, gyógyszerkészít­mények, stb.). E cél elérésére lehetőségünk van azért is, mert — ezekben a népgazda­sági ágakban kiemelkedő szak­embereink és gazdag termelési tapasztalatokkal rendelkező munkásaink vannak. (Folytatás az 5. oldalon) gi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom