Dunántúli Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-22 / 172. szám

6 NAPLÓ 1956 JŰLIUS tB MEGYÉNK ÉLETÉBŐL 20 hektó sör 500 ebéd Pécs lakosságának kedvelt /órakozóhelye a Nádor és a Pannónia. Naponta átlagosan '0 hektoliter csapolt és 500 í<veg palackozott sört fogyasz­tanak el a vendégek a napi ötszáz ebéd mellett. (Érdekes­ségképpen megemlítjük, hogy az 500—550 ebédet csupán 12 nincér szolgálja fel!) A legna­gyobb forgalom szombaton és vasárnap tapasztalható. Mind­két napon átlag 2 800—3 000 ember keresi fel a Nádort és a Pannóniát. A törökverő Hunyadi Ma este 18 órakor a Pécsi Rádió Hunyadi-emlékműsort sugároz, a nándorfehérvári csata 500. évfordulója alkal­mából. A rádiójátékot írta és összeállította: örsy Ferenc. — Közreműködnek: Békés Rita, Buss Gyula, Széplaki Endre, Tándor Lajos és Tomanek Nándor. Ülést tart a Hunyadi-emlékbizottság A Hazafias Népfront kereté­ben megalakult Hunyadi em- ékbizottság július 23-án, hét­főn délelőtt 9 órakor ülést tart. Az ülésen az augusztus 12-i pécsi Hunyadi-ünnepség vég- eges programját beszélik meg. Csehszlovák vendégek Pécsett Az IBUSZ külföldi társas- itazásának keretében harminc ágú csehszlovák túrista eső­sort érkezett Pécsre szerdán. \ csehszlovák túristák két na- jot töltöttek Pécsett. Megte­kintették a város történelmi levezetességeit és a Mecseket. Csehszlovákiából ez évben még 1—4 túrista csoport érkezik -’árosunkba. Mozit létesítenek Fekeden A Baranya Megyei Mozi- üzemi Vállalat tervbeveíte, tőgy a kilencszáz lakosú Fe­ed községben filmszínházat é’esít. A község mozi berende­zését a MOKÉP fedezi. — Augusztus első hetében már meg is kezdik a keskenyfilm- retítést. Őszibarackot exportálunk Csehszlovákiába A Baranya Megyei Mező- gazdasági Termékeket Értéke­sítő Szövetkezeti Központ (MÉK) az elmúlt napokban több mint tíz mázsa korai őszi­barackot szállított a csehszlo­vákiai Sturovoba. A vállalat pénteken, illetve vasárnap már 25—30 mázsa pécsi korai őszi barackot szállít külföldre. Műselycmharisnya az NDK-ból A Német Deipokratikus Köz­társaságból vékony szálú mű­selyem harisnya érkezett Pécs­re a Rövid- és Kötöttáru Nagy­kereskedelmi Vállalathoz. A vékonyszálú harisnyákat a nagykereskedelmi vállalat már eljuttatta a kiskereske­delmi vállalatokhoz. A haris­nyát 30—32 forintos áron hoz­zák forgalomba. A Német De­mokratikus Köztársaságból ugyanakkor műszálas, szép kivitelű csipkefüggöny is ér­kezett a RÖVIKÖT-höz. — A csipkefüggöny 260 és 300 cm szélességű. Ezt is a kiskeres­kedelmi vállalatok hozzák for­galomba. M! TETSZIK, S Ml NEM PÉCSETT? Városunkat mind gyakrab­ban és gyakrabban keresik fel nemcsak az ország min­den tájáról érkező utasok, hanem külföldiek is. Meg kell mondani, hogy kivétel nélkül majdnem mindenki az elragadtatás hangján be­szél Pécsről és nem egyszer fedezi fel egy messziről jött valaki a városnak oly rej­tett szépségeit, amelyekről eddig a pécsiek közül is ke­vesen tudtak. Beszélgetés folyamán azonban nagyon gyakran kiderült, hogy mi tetszik az idege­neknek Pécsett és mi nem. Tetszik Pécs gyönyörű fekvése, a pezsgő kulturált élet, tetszenek a szép és jól berendezett üzletek, a vá­laszték, az udvarias és elő­zékeny kiszolgálás, a szabad­téri színpad, a Nemzeti és a Kamara Színház, a Park­mozi. De nem tetszik, hogy Pé­csett csak a legnagyobb ne­hézségek árán lehet a 4.50 órakor induló vonathoz taxit kapni, nem beszélve arról, hogy autóbusz és villamos pedig egyáltalán nincs reg­gel a korai vonatokhoz és 4faíid&Lat&k a txavLatiy kejÁmtánál. . . Amikor nemrég itt­jártak az eszéki ven­dégek, ellátogattak az abaligeti cseppkőbar­langba is. A megyei tanács egyik őket kísérő tisztviselője elkérte az abaligeti tanácselnöktől, Szá­vai Istvántól a bar­langbejárat kulcsát és hívta az idegen- vezetőt. Se kulcs, se ide­genvezető nem volt. Most sincs, rég le­törték a lakatot. Tárva-nyitva a bar­lang kis vasajtaja és boldog-boldogtalan rongálja, töri le az évszázados, különbö­ző színben játszó ér­tékes cseppköveket és viszi el „abaligeti emlék“-ként. Hosszú volna rész­letezni a barlang rendbehozásával kap­csolatos huzavoná­kat. Kezdve attól, hogy a megyei tanács még 1954-ben kiutalt húszezer forintot, ké­sőbb meg „leemelte“ az abaligeú tanács számlájáról. A járási tanács ugyancsak két éve az ígért 12 ezer forint egy részéből ideszállított ötezer téglát és küldött egy kőművest is a mene­dékház megépítésére. Bár ne küldtek vol­na. Mert ez a Szabó Géza ellógott itt majd két .hetet a barlangnál társadal­mi munkát végző fa­lusiak bosszúságára. A menedékház épí­tésére fordított pénz azért elfogyott, de menedékház 6ehol. Két év alatt a már félig kész alapokat is tönkretette az eső. A téglák egyré- szét meg elhordták. Pedig milyen szép tervek születtek itt... Felépül a menedék­ház, a majdnem egy kilométer hosszú cseppkőbarlangban tölgyfapadlókból kor­látos hidakat emel­nek, a barlangon vé­gig folyó patak pad­káját rendbehozzák, karbidlámpákkal vi­lágítanak. S mindebből sem­mi nincsen. Pénzre lenne szükség a meg­valósításhoz, arra a pénzre, amit „le­emeltek“ az abalige- ti tanács számlájáról. Amíg pedig mindez nincs meg, addig ön­erejéből a helyi ta­nács hiába is nyitna itt italmérést vasár­naponként, és a ter­vezett beton tánc­hely elkészítéséhez sem fognak hozzá. Gyakran jönnek a levelek Abaligetre. A Hódmezővásárhe­lyi Mezőgazdasági Technikum többszáz hallgatója májusban jött volna, a szegedi általános iskola tanu­lói két Ikarusszal terveztek ide kirán­dulást ... Vajon mikor vá­laszolhatja végre Szávai István az ér­deklődő levelekre azt, ■ hogy jöjjenek bármikor a látoga­tók, nagyszerű él­ményben lesz ré­szük ...?! így gyakran kénytelenek a kora hajnali órákban cso­maggal az állomáshoz gya­logolni. Ez főképpen télen sötét hajnalban, esetleg ne­héz poggyásszal nem kelle­mes. Nem kellemes, hogy a Me­cseken fent nincs egy-két olyan hely, ahol le lehetne ülni és egy üdítőitalt, vagy egy kávét elfogyasztani. Hogy némely napokon — nem tudni miért — a Széchenyi tér sötétségbe bo­rul, Hogy nem elég sok helyen árulnak vasárnap le­velezőlapot és bélyeget. Hogy vasárnap nincs egy olyan kis pavilon, vagy elárusí­tóhely, ahol egy-egy pécsi emléktárgyat, Zsolnay-t, vagy ehhez hasonlót lehetne vásárolni. Hogy a városról nem kapni egy áttekinthető egyszerű térképet, amely megjelölné a látnivalókat, a műemlékeket, az autó­buszvonalakat. Hogy nincs a szállodákban a múzeumok nyitvatartásáról és a látni­valókról jegyzék. Hogy nincs az autóbusz végállomásokon egy egyöntetű tábla, ame­lyen látni lehetne, hogy mi­kor indul vissza az autó­busz. Az autóbuszok elején feltüntetett jelzés egyálta­lán nem megfelelő arra, hogy abból az autóbusz menet­irányát meg lehessen állapí­tani és így számtalanszor rossz autóbuszra szállnak. Hogy nincs vasárnap délután egy olyan körjárat, amely idegenvezetővel Pécs ne­vezetességeit a sok ideérke­ző idegennek megmutatná. (Szívesen megfizetnék az ezért járó viteldíjat). A Balokány fürdőben, amely állandóan zsúfolt, a második medence állandóan víz nélkül áll és ugyanakkor Pécsnek egyetlen kis termé­szetes tavát teljesen elha­nyagolják, amelyből lassan mocsár lesz. Úgyszintén a Hullám-fürdő pázsitja telje­sen elhanyagolt, kiszáradt, amelyre leülni bizony nem kellemes. A város egyes helyeinek tisztaságára nem fordítanak kellő gondot, amit majdnem minden idegen-csoport szó­vá tesz. Hogy a sétatéren egyre ke­vesebb pad van és azoknak javarésze törött. KENEDI MIHÁLY a Nádor szálloda igazgatója. Tanácstagok fogadóórái I. kerület: Július 23-án (hétfő) délután 6 órától Keresztes Mihályné és Friesz János a Szabolcs telepi is­kolában, Czárt Ferenc és Vass György a volt Deutsch-féle tégla­gyárban, Lucza Jánosné és Kal­már Kálmánná a Kokszmüvek kultúrtermében, július 24-én (kedd) délután 6 órától Kovács István a közép- naeszesi új iskolában, július 23-én (szerda) délután 6 órától Szabó József és Csicsók Jánosné a Szabolcs falusi kultúr- házban, Bedemik Józsefné és Fulmer József a pécsbányatelepi vb. kirendeltségen, Harcos Jó­zsefné és Kárpáti Ferenc a Gor­kij kultúrotthonban, vertike Ist­ván az újmeszesi Iskolában. július 26-án (csütörtök) délután 6 órától Nagy Károlyné és Fodor Ferenc az újmeszesi pártházban, Herbszt Konrádné és Sztergár Já­nos a Vorosilov úti iskolában, július 27-én (péntek) délután 6 órától Bencze László és Maza János a vasas! vb. kirendeltsé­gen, n. kerület: Július 26-án (csütörtök) délután 6 órától Haraszti Pál és Gyurkár Vince a kertvárosi ált. Iskolában. július 27-én (péntek) délután 6 órától Farkas Ernőné és Till Antalné a siklósi külvárosi párt- alapszervezet helyiségében fogadó» órát tart. in. kerület: Július 23-án (hétfő) délután 5 órától Varga Lajos és Jeszenszki László a Keltető Vállalatnál (Xa- vér utca), e6te 7 órától Herendi Ferenc és Lippai Antalné a pa- tacsi iskolában, . . , július 24-én (kedd) délután 5 órá­tól Somogyi Mihály és Halápi László a Petőfi utcai iskolában, Bojtor János és Kis Tóth György- né a III. kér. tanácsházán. Dol­mány Vincéné és Kappan Mi­hály, Puskás Sándor és Kis Nagy József az Alkotmány ut­cai iskolában. Majorlaki János és Nagy György Szentkút 30. szám alatt, lúlius 25-én (szerda) délután 3 órától Magdó Sándorné a Petőfi utcai iskolában. Gungl János és dr. Méhes Gyula a Gyógyszer­tani Intézet tantermében (Rá­kóczi úti bejárat), Bedó Pálné a III. kér. tanácsházán. dr. Puskás Odón és Arató Jánosné az Alkot­mány utcai iskolában, Rapp Rezső és Szita Istvánná a Keltető Vál­lalatnál (Xavér utca), dr. Bakonyi Antalné és Földes László. Antal László és Kakas Ferenc a III. kér. tanácsházán. Nlklcs Lászlóné és Läufer Helga a Ped. Főiskolán (Ifjúság útja), Sajtóértekezle t az elrabolt magyar repülőgép pilótáival és utasaival Bécs (MTI) A július 13-án elrabolt és erőszakkal Nyu- gat-Németországba irányított LI—2 mintájú magyar sze­mélyszállító repülőgép sze­mélyzetének öt tagja és a re­pülőgép öt utasa hazatérő­ben pénteken este Becsbe érkezett. A banditákkal foly­tatott harcban koponyaala­pi törést szenvedett Doktor Eleket és három szintén sú­lyos sebesült utast megérke­zésük után nyomban a bal­eseti kórházba szállították, ahol gondos orvosi kezelés­ben részesültek. A repülőgép személyzetének négy tagja, Kóré János 25 éves első pi­lóta, Fenesi János 24 éves második pilóta, Benedikt Ká­roly 22 éves rádiós és Tóth Sándor 32 éves szerelő, to­vábbá a hazatérő utasok kö­zül Somody Imre 27 éves mérnök és Paukovits Tibor 34 éves vállalati osztályve­zető a bécsi magyar követ­ség által összehívott sajtóér­tekezleten beszámolt az osz­trák és a külföldi újságírók­nak az elvetemült banditatá­madás részleteiről. A sajtó- értekezlet jóval éjfél után ért véget. Gáti János, a Magyar Népköztársaság majnafrank- furti külkereskedelmi kiren­deltségének vezetője, a haza­térő csoport kísérője, a saj­tóértekezleten közölte, hogy a nyugatnémet hatóságok előzékeny, emberséges maga­tartásukkal, a hivatali for­maságok mellőzésével nagy­mértékben elősegítették az elrabolt repülőgép személy­zetének és utasainak gyors hazatérésétj Gáti János ezért köszöne­tét fejezte ki az illetékes hi­vatalos nyugatnémet, szervek­nek. A bécsi magyar követség szóvivője hozzáfűzte, hogy az osztrák hatóságok, egyes nyugati lapok állításaival el­lentétben szintén minden bürokratikus eljárás nélkül adták meg az átutazási enge­délyt a hazatérőknek, akik — minthogy nem készültek külföldi utazásra — útlevél­lel sem rendelkeztek. A szóvivő a továbbiakban ismertette a hazaáruló légi banditák előéletét. Az ismertetésből kitűnt, hogy valamennyien züllött és könnyelmű alakok, akiket a rossz társaság, a pénz- és kalandvágy vitt a bűn út­jára. Góré János és Fenesi Já­nos pilóták és Tóth Sándor szerelő a sajtótudósítók kér­désére válaszolva elmondot­ták a repülőgép- és ember­rablás lefolyását. A LI—2 mintájú személyszállító re­pülőgép július 13-án a me­netrendnek megfelelően tíz óra nyolc perckor indult el Budapestről, hogy Szombat­helyre és Zalaegerszegre vi­gye utasait, majd visszatér­jen a budapesti repülőtérre. A repülőgépen a személyzet öt tagja és tizennégy utas foglalt helyet. — Röviddel azután, hogy gépünk Győr felett elszállt — mondotta Góré első pi­lóta — az utasfülke felől ér­kező gyanús zajra lettünk fi­gyelmesek. Tóth Sándor sze­relő utasításomra kinyitotta a vezetőfülke ajtaját, hogy megnézze, ml történik oda­kint. Alighogy kinyílt az aj­tó, az egyik utas, akiről ké­sőbb kitűnt, hogy Pólyák, a támadó banditák vezetője, pisztolyt fogott szerelőnkre és bekiáltott a vezetőfülké­be: „Adjátok meg magato­kat, mert különben lövök!” Tóth Sándornak sikerült be­csuknia a vezető-fülke ajta­ját. Hirtelen átvillant az agyamon a helyes terv:visz- szatémi Győrbe, ott leszállni és ezzel meghiúsítani a kül­földre törekvő banditák szándékát. Pólyák és hat cin­kostársa azonban időközben kifeszítette az ajtót és be­rontott fülkénkbe. Doktor Elek navigátor rávetette ma­gát Pólyákra és dulakodni kezdett vele. Pólyák újból pisztolyt rántott és lelövéssel fenyegetett valamennyiün­ket. A többi bandita ólmos botokkal volt felfegyverkez­ve. Heves közelharc fejlődött ki a repülőgép személyzete és a támadók között. Átad­tam a gép vezetését a máso­dik pilótának és hősiesen küzdő társaim segítségére siettem. Fegyverem nem volt, csupán egy rakétapisz­toly; azzal többször fejbevág­tam Polyákot. Igyekeztünk a banditákat kituszkolni a vezetőfülkéből. Ekkor Pó­lyák lenyomta pisztolyának ravaszát és lőtt: fülem mel­lett süvített el a lövedék. A banditák vezetője füstölgő pisztollyal mindenre elszán­tan újra felszólított bennün­ket, hogy adjuk fel az ellen­állást, különben végez ve­lünk. Kiderült, hogy a ban­diták az utasokat időközben ólmosbotokkal ártalmatlanná tették. E pillanatban józan ésszel nem volt más válasz­tásunk mint az, hogy eleget tegyünk a felszólításnak, de még mindig reméltük, hogy sikerül a géppel magyar te­rület felett maradnunk és segítséget kapnunk. Rádió­sunk háromízben adott le S. O. S. — vészjelzést. Már nem volt időnk ellenőrizni, hogy vészjelzéseinket felfog­ta és megválaszolta-e vala­melyik állomás. Ezután ért a legnagyobb meglepetés. Pólyák, a rabló­banda feje, az egyik pilóta helyére ült és átvette a re­pülőgép vezetését. Kitűnt, hogy gyakorlott repülő. Most már nem tudtuk megakadá­lyozni, hogy a gép elhagyja Magyarország légiterét. Pó­lyák izgalmában rendkívül alacsonyan, gyakran csak öt hat méter magasságban vitte tovább a repülőgépet, úgy hogy itt-ott az útszéli fák koronáját súroltuk. Több­ízben beavatkoztam a ve­zetésbe, hogy megmentsem a gépet és valamennyiünk életét. így értünk a Dunához és láttuk, hogy hatalmas vá­ros, Bécs terül el alattunk. Itt a domborzat miatt 1600 méter magasságba kellett felemelkednünk. Pólyák át­adta nekem a gép vezetését, de pisztollyal a kezében há­tam mögött maradt, s ellen­őrizte, hogy utasításait hiven teljesítem-e. Egy idő után a banditák a magukkal hozott térképet tanulmányozva, csalódottan mondták egy­másnak, hogy a számukra ki­látásba helyezett „kísérő re­pülőgép“ nem jelent meg a megállapított helyen, amely be volt rajzolva térképükbe. Góré első pilóta a Corriere della Sera című olasz lap tu­dósítójának kérdésére kije­lentette: Nem tudja, hogy a banditák, mely külföldi ál­lam repülőgépétől vártak segítséget. Később egy betonnal borí­tott repülőtér fölé érkeztek. Ez, mint ezután kiderült, Bajorországban, az Ingol­stadt közelében lévő Man- chinganban volt. Góré itt Pó­lyák utasítására leszállt a géppel. Pólyák és bandita­társai, akik attól tartottak, hogy esetleg a Német De­mokratikus Köztársaságban szálltak le, boldog örömmel hallották a gépet kinyitó ren­dőröktől, hogy Nyugat-Né- metország területén vannak. A pilóták és az utasok egyöntetűen megerősítették, hogy kényszerű nyugatné­metországi tartózkodásuk alatt kifogástalan bánásmód­ban, gondos orvosi kezelés­ben és megfelelő ellátásban részesültek. Elmondották: a nyugatnémet orvosok és ápolónők láthatóan együtt- éreztek az elhurcolt magyar pilótákkal és utasokkal. A nyugatnémet rendőrség is udvariasan bánt velük a ki­hallgatás során. Paukovits vállalati osz­tályvezető további kérdések­re adott válaszában elbeszél­te, hogy Ingolstadtban egy bizottság, amelynek vezetője állítólag a bajor tartományi kormány képviselője — és ep ik tagja amerikai „me­nekült-szervezet“ megbízott­ja volt, külön-külön tárgyalt az elrabolt magyar repülőgép utasaival, valamint Doktor Elek navigátorral és rá akar­ta őket bírni, ne térjenek ha­za, maradjanak Nyugaton. Kilátásba helyezték, hogy „megfelelő munkalehetősé­get“ és „Olaszországba, Dél- Amerikába vagy Kanadába szóló beutazási lehetőséget“ biztosítanak részükre. Előbb mindannyian visszautasítot­ták ezt, később két utas. Horvát János és menyasszo­nya, a rábeszélések hatása alatt elfogadta az ajánlatot és nem volt hajlandó haza­térni. A bizottság azzal az ijesztegetéssel is próbálta megadásra bírni az utasokat, hogy Magyarországon súlyos kellemetlenség és üldözés vár rájuk, mert nem védték még a repülőgépet és nem gyűrték le a banditákat. A sajtóértekezleten nagy derültséget keltett Pauko­vits közlése, hogy miután a nyugatnémet hatóságok nem engedtek újságírókat a ha­zatérni kívánó magyarokhoz, a Reuter angol hírszolgálati iroda tudósítója kórházi al­tisztnek álcázva egy kis Co­ca Colával a vállán jutott be a sebesült utasokhoz és kü­lönböző felvilágosításokat kért tőlük. Mint a sajtóértekezleten közölték, Pólyák és társai Nyugat-Németorezágban el­mondották, hogy három al­kalommal tették már meg az utat Budapest és Szombat­hely között, de csak negyed­szer merték aljas tervüket megvalósítani. A terrorakció végrehajtására a- megbeszé­lés szerint Pólyák ezzel a felkiáltással adta ki a jel­szót: „Nini, már Győrt is el­hagytuk!” Az elrabolt repülőgép sze­mélyzetének tagjai és az uta­sok a sajtóértekezleten ki­jelentették: boldog örömmel térnek haza, s alig várják, hogy Viszontláthassák hoz­zátartozóikat és dolgozótár­saikat. A tíz magyar repülő é6 utas szombaton reggel gépkocsin folytatta útját Bu­dapestre. A sebesülteket be­tegszállító gépkocsin viszik haza. A nyugatnémet hatóságok közölték, hogy az elrabolt repülőgép a Magyar Népköz­társaság rendelkezésére áll,

Next

/
Oldalképek
Tartalom