Dunántúli Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-03 / 155. szám

1939 JtJLlUS 8 NAPLÓ 3 Az SZKP Központi Bizottságának határozata a személyi kultusz és következményeinek leküzdéséről Folytatása a S. oldalról) más demokratikus jogot és szabadságot. A demokrácia lé­nyege nem a formális jegyek­ben van, hanem abban, hogy a politikai hatalom szolgálja-e, tükrözi-e a valóságban a nép többségének akaratát és élet­bevágó érdekeit, a dolgozók érdekelt, a szovjet állam egész bel- és külpolitikája azt bizo­nyítja, hogy rendszerünk Igazán demokratikus, igazán népi rendszer. A szovjet ál­lam legmagasabbrendű célja és mindennapos gondoskodásá­nak tárgya a lakosság élet- színvonalának minden eszköz­zel való emelése, a nép békés életének biztosítása. A szovjet demokrácia _ to­vábbfejlődését bizonyítják azok az intézkedések, amelye­ket a párt és a kormány a szövetséges köztársaságok jo­gai és hatásköre kiterjesztésé­nek, a törvényesség szigorú megtartásának, a tervezési rendszer helyi kezdeményezést kibontakoztató átszervezésé­nek, a helyi szovjetek tevé­kenysége aktivizálásának, a bírálat és az önbírálat fejlesz­tésének céljából tett. A kommunista párt által vezetett néptömegek hatalmas kezdeményezése, amelyet rend­szerünk szült, a személyi kul­tusztól függetlenül és annak ellenére végrehajtotta hatalmas történelmi tettét és a szocia­lizmus építésének útjában ál­ló minden akadályt leküzdött. És ez a szovjet szocialista rendszer demokratizmusának legmagasabbrendű kifejező­dése. Országunkban a szocializ­mus nagy győzelmei nem ma­guktól következtek be. A párt és helyi szervezetei óriási szervező és nevelő munkája révén értük el őket, annak ré­vén, hogy a párt kádereit és az összes kommunistákat mindig a marxizmus-lenlniz- mus iránti hűség szellemében, a kommunizmus ügye iránti odaadás szellemében nevelte. A szovjet társadalom a töme­gek öntudatossága folytán erős. Történelmi sorsát hős munkásosztályunk, dicső ^ kol­hozparasztságunk, népi értel­miségünk alkotó munkája ha­tározta és határozza meg. Pártunk felszámolva a sze­mélyi kultusz következmé­nyeit, helyreállítva a pártélet bolsevik szabályait és kibonta­koztatva a szocialista demok­ratizmust, elérte, hogy a tö­megek még szorosabban tömö­rültek a nagy lenini zászló köre. Az a tény, hogy maga a párt bátran és nyiltan felvetette a személyi kultusz felszámolá­sának kérdését, Sztálin meg­engedhetetlen hibáinak kérdé­sét meggyőző bizonyítéka, bogy a párt szilárdan áll a lenihlzmusnak, a szocializmus és a kommunizmus ügyének, a szocialista törvényesség és a népérdekek tiszteletbentar- tásának, a szovjet polgárok jó­sai biztosításának őrhelyén. Ez a legjobb bizonyítéka a szov­jet szocialista rendszer erejé­nek és életképessegének. Ez egyúttal bizonyítja, hogy a Párt szilárdan elhatározta: teljesen leküzd! a személyi kultusz következményeit és megakadályozza, hogy a j®" vőben hasonló^ jellegű hibák forduljanak elő. Minden testvéri kommunis­ta és munkáspártban helyes­lést és széleskörű visszhangot keltett, hogy pártunk elítélte Sztálin személyi kultuszát és ennek következményeit. A külföldi kommunisták, amikor megállapítják, hogy az SZKP XX. kongresszusa az egesz nemzetközi kommunista és munkásmozgalom szempontjá­ból óriási jelentőségű, a sze­mélyi kultusz és következmé nyei ellen vívott harcot a marxizmus-leninizmus elvei- nek tisztaságáért, a nemzetkö­zi munkásmozgalom Időszerű problémái megoldásának alko­tó megközelítéséért, a prole- tárinternacionallzmus elveinek megszilárdulásáért és tovább­fejlesztéséért vívott harcként fogják fel. Számos testvéri kommunis­ta párt nyilatkozata helyesli és támogatja azokat az Intéz­kedéseket, amelyeket pártunk » személyi kultusz és követ­kezményei ellen hozott. A Zscnminzsipao, a Kínai Kom­munista Párt Központi Bizott­ságának lapja „A proletár- diktatúra történelmi tapaszta­latairól" című szerkesztőségi cikkében ismerteti azokat a következtetéseket, amelyeket a Kínai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának Politikai Bizottsága az SZKP XX. kong­resszusán hozott határozatok megvitatásából levont és ezt írja: „A Szovjetunió Kommunista Pártja Lenin végakaratát kö­vetve komolyan fogta fel azt a néhány súlyos hibát, amelyet Sztálin a szocialista építés ve­zetésében elkövetett, komo­lyan fogta fel ezeknek a hi­báknak a következményeit. Te­kintettel e következmények komolyságára, a Szovjetunió Kommunista Pártjának Sztá­lin nagy érdemei elismerésé­vel együtt a legélesebben fel kellett tárnia Sztálin hibái­nak lényegét és az egész pár­tot fel kellett hívnia, hogy óvakodjék e hibák megismét­lődésétől és határozottan irtsa ki azokat az egészségtelen kö­vetkezményeket, amelyeket ezek a hibák okoztak. Mi, kí­nai kommunisták mélységesen hisszük, hogy az SZKP XX. kongresszusán kibontakozó éles bírálat után mindenütt feltétlenül mozgásba jönnek mindazok az aktív tényezők, amelyeket a múltban bizonyos politikai hibák visszatartottak, hogy a Szovjetunió Kommu­nista Pártja és a szovjet nép az eddiginél még egységesebb és tömörebb lesz az emberi­ség történetében első nagy. kommunista társadalom fel­építéséért. az egész világ tar-, tds békéjéért vívott harcban“. A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának nyilat­kozatában ez olvasható: „A Szovjetunió Kommunista Pártja vezetőinek érdeme, hogy kijavították a személyi kultusszal kapcsolatos hibákat és hiányosságokat, ami Lenin nagy pártjának erejéről és egységéről, a szovjet nép kö­rében élvezett bizalomról és a nemzetközi munkásmozga­lomban szerzett tekintélyéről tanúskodik.“ Eugene Dennis elvtárs, az Egyesült Államok Kommunista Pártja Országos Bizottságának főtitkára isme­retes cikkében megállapítja az SZKP XX. kongresszusá­nak óriási jelentőségét és ki­jelenti: „A XX. kongresszus megerősítette az általános békés és a szociális haladást. Üj szakaszt jelentett a szo­cializmus fejlődésében és a békés egymás mellett élésért I Az SZKP XX. kong­resszusának a személyi kultuszt elítélő határo­zatait a kommunisták és az összes szovjet dolgozók egy­hangúlag helyeslik és e hatá­rozatokban pártunk megnöve­kedett erejének, lenini elvisé- génck, egységének és össze- forrottságának bizonyítékát látják. „A forradalmi proletá- riátus pártja elég erős ahhoz — mutatott rá V. I. Lenin, — hogy nyíltan bírálja önmagát, hogy a hibát és a gyengeséget minden köntörfalazás nélkül hibának és gyengeségnek ne­vezze". (Lenin művel 21. kö­tet, 150. oldal, oroszul.) Ezt a lenini elvet követve, pártunk továbbra is bátran fel fogja tárni, nyíltan meg fogja birálnl és határozottan ki fogja küszöbölni a munká­jában mutatkozó hibákat és zökkenőket. Az SZKP Központi Bizott­sága úgy vélekedik, hogy már­is meghozta pozitív eredmé­nyeit az a munka, amelyet a párt eddig a személyi kultusz­nak és következményeinek le­küzdésére végzett. A XX. pártkongresszus ha­tározataiból kiindulva, az SZKP Központi Bizottsága fel­hívja az összes pártszervezete­ket: egész munkájukban követ­kezetesen tartsák be a marxiz- mus-leninizmus ama tanításá­nak igen fonos tételét, hogy a nép a történelem alkotója, az emberiség összes anyagi és szellemi javainak létrehozója, továbbá azt a tanítását, hogy a marxista párt döntő szere­pet tölt be a társadalom át­alakításáért, a kommunizmus győzelméé.; folytatott forra­dalmi harcban: . vívott harcban, amely Lenin idejében kezdődött, a későbbi években folytatódott és egyre inkább hatásossá és sikeressé válik.“ Egyúttal meg kell állapí­tani, hogy a személyi kultusz kérdésének megvitatása során nem magyarázzák mindig he­lyesen a személyi kultusz okait és azokat a következ­ményeket, amelyekre társa­dalmi rendünk szempontjából ez a kultusz vezetett. Pél­dául Togliatti elvtárs a Nuovl Argomenti című folyóiratnak adott alapos és érdekes inter­jújában sok igen fontos és helyes következtetésen kívül helytelen megállapításokat is tesz. Többek - között nem le­het egyetérteni azzal, hogy Togliatti elvtárs felveti azt a kérdést, hogy nem jutott-e a szovjet társadalom „az elfa­julás bizonyos formáiig?“ E kérdés felvetésének semmi alapja nincs. Annál érthetet­lenebb, mert Togliatti elvtárs Interjújának másik helyén tel­jesen helyesen mondja: „Arra a következtetésre kell jutni, hogy a szocialista rendszer lé­nyege nem veszett el, mert nem veszett el egyetlen előző vívmány sem és mindenek­előtt nem veszett el a szovjet társadalmat képező munkás-, paraszt-, értelmiségi tömegek támogatása. Maga ez a támo­gatás bizonyítja, hogy ez a társadalom mindenek ellenére megőrizte alapvető jellegét”. Valóban, ha a nagy néptö- megek nem támogatták volna a szovjet hatalmat, a kommu­nista párt politikáját, orszá­gunk nem tudta volna párat­lanul rövid idő. alatt megal­kotni a hatalmas szocialista ipart, megvalósítani a mező- gazdaság kollektivizálását, nem tudott volna győzelmet aratni a második világháború­ban, amelynek kimenetelétől az egész emberiség sorsa füg­gött. A hitlerizmus, az olasz fasizmus és a japán militarlz- mus teljes szétzúzása követ­keztében indultak erős fejlő­désnek a kommunista mozga­lom erői, nőtt fel és lett tö­megpárttá Olaszország, Fran­ciaország és más kapitalista országok kommunista pártja, létesült népi demokratikus rendszer Európa és Ázsia több országában, keletkezett és erő­södött meg a szocializmus vi­lágrendszere, aratott páratlan sikereket az imperializmus gyarmati rendszerét szétbom­lasztó nemzeti felszabadító mozgalom. V. állhatatosan folytassák azt a munkát, amelyet a párt Köz­ponti Bizottsága végzett az utóbbi esztendőkben annak ér­dekében, hogy az összes párt- szervezetekben, a legfelsőktől a legalsókig, a legszigorúbban tartsák be a pártvezetés lenini elveit, elsősorban a legfőbb el­vet, a kollektív vezetés elvét, valamint annak érdekében, hogy betartsák a pártéletnek a pártunk szervezeti szabály­zatában leszögezett elveit, bontakozzék ki a bírálat és az önbírálat; maradéktalanul állítsák hely­re a szovjet szocialista demok­rácia elveit, amelyek kifejezés­re jutnak a Szovjetunió alkot­mányában, teljes mértékben javítsák ki a forradalmi szo­cialista törvényességen esett sérelmeket; mozgósítsák harcra káde­reinket, az összes kommunis­tákat és a dolgozók legszéle­sebb tömegeit a hatodik öt­éves tervben foglalt feladatok gyakorlati megvalósításáért s mennek érdekében minden vo­nalon fejlesszék ki a tömegek­nek, a történelem igazi létre­hozóinak alkotó kezdeménye­zését és energiáját. Az SZKP XX. kongresszusé rámutatott: korunk legfonto sabb jellemvonása az, hogy i szocializmus világrendszerr« vált. Már elmúlt a szocializ mus fejlődésének és megszilár dulásának legnehezebb szaka sza. Szocialista országunk má nem az egyetlen sziget a kap! talista államok óceánjában Ma már az emberiségnek töb mint egyharmada építi az ú életet a szocializmus zászlaj alatt. A szocializmus eszméi kapitalista országokban isméi IV. hódítják sok-sokmillló ember gondolkodását, A szocializmus eszméi óriási hatást gyakorol­nak a gyarmati rendszer min­den fajtája ellen sfkraszálló ázsiai, afrikai és latin-ameri­kai népekre. * Az SZKP XX. kongresszu­sának határozatait a béke és a szocializmus minden híve, az' összes demokratikus és haladó körök lelkesítő programként fogják fel a világ békéjének megszilárdításáért, a munkás- osztály érdekeiért, a szocializ­mus ügyének diadaláért vívott harcban. A jelenlegi körülmények kö­zött a kommunista párt és az egész nemzetközi munkásmoz­galom előtt lelkesítő, széles távlatok nyílnak; az, hogy az összes békeszerető erőkkel együtt kiharcolják az új világ­háború megakadályozását megfékezik a monopóliumokat és biztosítják a tartós békét és biztonságot a népek számára, megszüntetik a fegyverkezési versenyt, és leveszik a dolgo­zók vállairól az emiatt előál­lott súlyos adóterheket, meg­védik a demokratikus jogokat és szabadságjogokat, amelyek biztosítják a dolgozók számá­ra, hogy harcolhatnak jobb életükért és boldog jövőjükért. Ez az egyszerű emberek mil­lióinak alapvető érdeke a vi­lág minden országában. E prob­lémák sikeres megoldását ha­talmas mértékben elősegíti a Szovjetunió, a Kínai Népköz- társaság és az összes többi, a szocializmus útján haladó or­szág békeszerető politikája, újabb és újabb sikerei. Az új, történelmi körülmé­nyek között beszüntették tevé­kenységüket a munkásosztály olyan nemzetközi szervezetei, mint a Komintern cs a Kom- inform. Ebből azonban ko­rántsem következik, hogy el­vesztette jelentőségét a mar­xizmus—leninizmus álláspont­ján álló forradalmi testvérpár- tok nemzetközi szolidaritása és kapcsolatainak szükségessége. Manapság, amikor mérhetetle­nül megnőttek a szocializmus erői és a szocializmus eszméi- nak befolyása az egész vilá­gon, amikor a különböző or­szágokban feltárul a szocializ­mushoz vezető utak sajátszerű­sége, — a munkásosztály mar­xista pártjainak természetesen meg kell őrizniük és erősíte­niük kell ideológiai egységü­get és nemzetközi testvéri szo­lidaritásukat az új háború ve­szélye elleni harcban, a mono- póltőkének a forradalmi és ha­ladó mozgalmak elfojtására tö­rekvő népcllencs erői elleni harcban. A kommunista pártokat ősz- szeforrasztja a nagy cél: a munkásosztály felszabadítása a tőke igája alól, a kommunista pártokat egybefűzi a hűség a marxizmus-leninizmus tudo­mányos eszmevilágához, a pro­letár-internacionalizmus szel­leméhez, a határtalan odaadás a néptömegek érdekei iránt. A jelenlegi körülmények kö­zött minden kommunista párt a maga tevékenységében or­szága nemzeti sajátosságaiból és viszonyaiból indul ki, a leg­nagyobb teljességgel juttatva kifejezésre népe nemzeti érde­keit. Ugyanakkor annak tuda­tában, hogy a munkásosztály érdekeiért, a békéért és hazá­juk nemzeti függetlenségéért folytatott harc egyúttal az egész nemzetközi proletariátus ügye, a kommunista pártok összefognak és erősítik egymás közötti kapcsolataikat és együttműködésüket. Arra, hogy a különböző országok mun­kásosztályának marxista párt­jai ideológiailag egységesek le­gyenek és testvéri szolidari­tásban éljenek egymással, an­nál is inkább szükség van, mert a kapitalista monopóliu­mok megteremtik a maguk nemzetközi agresszív egyesülé­seiket és tömbjeiket — olyano­kat, mint a NATO. a SEATO, a bagdadi szerződés, — ame­lyek a békeszerető népek, a nemzeti felszabadító mozga­lom, a munkásosztály és a dolgozók életbevágó érdekei ellen irányulnak. Mialatt a Szovjetunió oly sokat tett és tesz ma is a nemzetközi feszültség enyhí­téséért — ezt ma már min­denki elismeri — az amerikai monopoltőke továbbra is nagy összegeket irányoz elő a felfor­gató tevékenység fokozására a szocialista országokban. A hi­degháború tetőpontján — mint ismeretes — az amerikai kongresszus (a nemhivatalosan rendelkezésre bocsátott össze­geken kívül) százmillió dol­lárt irányzott elő a népi de­mokratikus országokban és a Szovjetunióban végzendő fel­forgató tevékenységre. Most, amikor a Szovjetunió és a többi szocialista ország min­den lehetőt megtesz a nemzet­közi feszültség enyhítéséért, a hidegháború hívei arra töre­kednek, hogy újra felelevenít­sék az egész világ által elítélt hidegháború cselekményeit. Ezt bizonyítja az amerikai sze­nátusnak az a határozata, amelynek értelmében további 25 millió dollárt irányzott elő felforgató tevékenységre, amit cinikusan a „vasfüggöny mö­gött a szabadság előmozdításá­nak” neveznek. Nekünk józanul mérlegel­nünk kell ezt a tényt és le kell vonnunk belőle a megfe­lelő következtetéseket. Vilá­gos például, hogy a poznani népcllencs megmozdulásokat ebből a forrásból pénzelték. Ámde, az óceánon túli pénz­ügyi alapokból fizetett provo­kátoroknak és felforgatóknak néhány óra alatt kifogyott a lélegzetük. A poznani dolgozók visszaverték az ellenséges tá­madásokat és provokációkat. Kudarcba fulladtak a „köpeny és tőr” sötét lovagjainak tervei, kudarcba fulladt aljas provokációjuk a lengyelorszá­gi népi hatalommal szemben. Hasonlóképpen kudarcba fog­nak fulladni a jövőben Is a felforgató cselekmények a né­pi demokratikus országokban, jóllehet ezeket a cselekmé­nyeket bőkezűen megfizetik az amerikai monopóliumok által rendelkezésre bocsátott össze­gekből. El lehet mondani, hogy hiába elfecsérelt pénz Mindez azt bizonyítja, hogy nem szabad közömbösen nézni az imperialista ügynökök újabb cselszövényeit, akik igyekeznek behatolni a szocia­lista országokba, hogy megká­rosítsák és aláássák a dolgo­zók vívmányait. Az imperialista reakció erő! arra törekednek, hogy letérít­sék a dolgozókat a saját ér­dekeikért folytatott harc he­lyes útjáról, megmérgezzék lelkűket olymódon, hogy ne bízzanak a béke és a szocia­lizmus ügyének sikerében. Hiábavaló a kapitalista mono­póliumok ideológusainak min­den fondorlata, a munkásosz­tály, tapasztalt kommunista élcsapatának vezetésével to­vább halad a maga útján, amely a szocializmus történel­mi vívmányaira vezetett és a béke, a demokrácia és a szo­cializmus ügyének újabb győ­zelmeire fog vezetni. Biztosak lehetünk abban, hogy minden ország kommunista és mun­káspártjai még magasabbra emelik majd a proletár inter­nacionalizmus dicső marxista zászlaját. A szovjet dolgozók joggal büszkék arra, hogy hazánk elsőnek építette ki a szocia­lizmushoz vezető utat. Most, amikor a szocializmus világ- rendszerré vált, amikor a szo­cialista országok között test* véri együttműködés és kiücsii- nös segélynyújtás jött létre, újabb kedvező feltételei: ala­kultak ki a szocialista de­mokrácia felvirágzásához, a kommunizmus anyagi — ter­melő bázisának további erősí­téséhez, a dolgozók életszín­vonalának szakadatlan eme­léséhez, az új, a kommuniz­must építő ember egyéniségéi nek sokoldalú fejlesztéséhez. A burzsoá ideológusok csak gyártsák meséiket a kommu­nizmus „válságáról” a kom­munista pártok soraiban állí­tólag mutatkozó „zavarról”. Mi nem szoktunk hallgatni az ellenség eféle ráolvasásaira. Az ellenség jóslatai mindig szétpattantak, mint a szap­panbuborék. Ezek a kudarcot vallott jósok jöttek és mentek, de a kommunista mozgalom, a marxiz.mus-leninizmus halha­tatlan és életet teremtő esz­méi győzedelmeskedtek cs győzedelmeskednek. így lesz a jövőben is. Ellenségeinknek semmiféle ádáz, rágalmazó tá­madása sem tudja megállíta­ni az emberiség történelmi fejlődésének feltartóztathatat­lan menetét a kommunizmus felé. 1956. Június 80. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága Ismerjük meg a pártoktatás új rendszerét Szakosított tanfolyamok (Politikai gazdaságtan, MDP története, filozófia) A TANFOLYAMOK CÉLJA: tudományos szocializmus egyes területeinek alapos ta­nulmányozása, a kellő előkép­zettséggel rendelkező elvtár­sak magasszinvonalú marxista képzése és világnézeti neve­A TANFOLYAMOK HALLr- GATÓI: A politikai gazdaság­tan és filozófia tanfolyam há­rom, az MDP története tanfo­lyam két éves. (A nemzetközi munkásmozgalom egy éves tanfolyamáról később szólunk.) A szakosított tanfolyamokon elsősorban pártfunkcianáriu- sok, állami, gazdasági, műsza­ki vezetők és értelmiségiek ta­nuljanak. Olyan elvtársak, akik a marxizmus alapjait jól ismerik, elegendő felkészültsé­gük és képzettségük van e ne­héz tudományok elsajátítására Az első évfolyamokon olyanok is résztvehetnek, akik tavaly I ig az első évfolyamra jártak, valamilyen oknál fogva azon­ban nem tudták jól megtanul­ni az anyagot. A második és harmadik évfolyamokra azok jelentkezzenek, akik az előző évfolyam anyagát jól megta­nulták. A TANFOLYAMOK TÉMÁ­JA: A politikai gazdaságtan I. évfolyamának anyaga a kapi­talizmus monopóliumok előtti korszakának gazdaságtana. A II. évfolyamon az imperializ­mus, és a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet kérdéseit tárgyalják meg a hallgatók: A NI. évfolyamon a szocia­lista termelési módról tanul­nak. A filozófiai tanfolyamon fő­leg a klasszikus Irodalomra tá­maszkodva másfél évig a dia­lektikus materializmust, más­fél évig pedig a történelmi ma­terializmust tanulmányozzák. Az MDP története l. évfo­lyama a magyarországi mun­kásmozgalom történetének 1846—49-es szabadságharctól 1929 őszéig tartó szakaszával foglalkozik. A II. évfolyam napjainkig dolgozza fel pár­tunk történetét. Akik a ma­gyar munikásimoz.galornrnal kí­vánnak foglalkozni, helyesen teszik, ha a nemzetközi mun­kásmozgalom egyéves tanfolya­mát végzik előbb el. A TANFOLYAMOK MÓD­SZERE: A szemináriumokat általában 2—4 hetenként tart­ják meg. A politikai gazdaság­tant a tankönyv alapján és a klasszikus irodalommal kiegé­szítve tanulják, a filozófiai összefoglaló segédanyagok (pl. a Dialektikus materializmus c. mű) hibáik miatt nem hasz­nálhatók, ezért nagyobbrészt klasszikusokat dolgoznak fel. A magyar párttörténeten párt- főiskolai előadásokat, klasszi­kusokat és párttörténeti doku­mentációs anyagokat tanulmá­nyoznak. A szakosított tanfo­lyamok különösen alapos és elmélyült egyéni tanulást Köve­telnek meg, mert az önálló ta­nulást semmiképpen sem pó­tolhatják a szemináriumi vi­ták, v/ -v- - * '

Next

/
Oldalképek
Tartalom