Dunántúli Napló, 1956. június (13. évfolyam, 129-153. szám)

1956-06-30 / 153. szám

1

Bírálatunk nyomában

„Ne tárjuk, hogy a felsőbb szervek dolgozzanak helyettünk !..

A komlói városi pártbizottság ütéséről

,,Üjat. újat és újat! Ne várjunk mindent a felsőbb szervektől, ne klánjuk, hogy azok dolgozzanak (elyettümk, kezdeményezzünk bátran, ne csak beszéljünk, tanem tegyünk is a XX. kongresszus szellemében!”

Ezekkel a szavakkal lehetne talán a légióban jellemezni a komlói városi párt-végrehajtó- btcottság fekvését, így készültek a níerdai pártbizotteági ülésre is. A Szabad Nép és a DunántiÜi Napló vagy két hónappal ezelőtt megbírálta őket, mert a városi pártértekezleten jem érvényesült kellőképpen a pártdemokrácia. Nos, a komlói elvtársak a kritikát elfogadták s a hibákon a pártértek*zlet javaslatainak valóraváJtásával akarnak segíteni. Iliért azzal, mert a pártértegazlet javaslatait a XX. kongresszus szelleme szülte, # új módszerek tömegét kívánja a pártmunkában a régi javultak helyébe.

A vár0®! pártértekezlet óta több ilfen új módszer honosodott meg- A komlói párt- végrehijté bizottság — először létrejött éta — rendszeresen tájéko&tja a pártbizottsági tagokai a két ülés között, mindet fontosabb eseményről _) tagdíjfizetéstől kezdve

a vártfi tanács második ötéves tfvéig.

Uj # igen érdekes módszer az is hogy a pártbizottsági üléséi ne!m mondtak beszámolót. A beszámolót azok a ieleritések” helyettesítették, amelfket másfél héttel a párttífottsági ülés előtt kap- tak jieg az elvtársak, a párt- oktatöSI'él> a komlói üzemek másodé féléves termelési fel adatáról — és az első félév eredményeiről — a pártbizottság í>unkatervéröl és mindenről. »miről csak a napirendi pontosan szó esett.

Vl«rész volt a kezdeménye- zés,ie bevált. Joggal jegyezte t»eS Tatai Károly elvtárs, a pjrtbizottság első titkára, hod most talán nem kell „hoíOászólás nélküliségtől tarini’ — hiszen másfél hét juti1 a vaskos beszámoló ^emésztésére” és nem röp- kerrcek’ mint régebben, jsjei is kellett! A végrehajtó biJtság annyi kritikai meg- és javaslatot kapott, ho aUg vnü képes feljegyezni. °^r Dénes elvtárs pél- tjg egész évre szóló penspek- til tus oktatási tervet kért, gánovics Kálmán elvtárs m bírálta az ágit. prop. osz- munkatársait, mert áldó- ' fészen bár, de mindent ma j akartak elvégezni, — ^lelőtt oktattak, délután gerendára jártak, este pe- a ellenőriztek. Mi szükség f a káderekben gazty jmlón?” — kérdezte Sztipá- ics elvtárs s Draáb Gyula ;árs mintha válaszolni akart ^na, megjegyezte, hogy csak ( vájáriskola három propa- idistát tudna adni s meny- | ít még a többi intézmények,

. a városi pártbizottság bátran építene a kommunista iagógusokra.

Temérdek javaslat hangzott Ég el, annyi, hogy Tatai elv- rs így foglalta össze a végén: lem ismerünk a pártbizotU gra! Régebben vita nélküli riogatások jellemezték ülé- tinket, most meg annyi ja- aslatot kapunk, hogy elég sz végrehajtani!.. ”

Ötödik órája tartott ekkor lár az ülés s néhányan attól Éltek, hogy az elvtársak eláradtak. Tévedtek! A vita sak most lángolt fel igazán. Jdbor Balázs elvtárs nem irtett egyet azzal, hogy i pártbizottság tagjait brigá- jokba osszák.

Több kéz emelkedett a magasba, hogy Gábor elvtársnak válaszoljon. „Jó lesz a „parcellázás” — mondták az elvtáraak •— nem is dolgozhatunk másképp. Próbáljuk csak Simek elvtánsat, a városi tanács el nőkét bányaüzemekbe küldeni — mennyit tud ott segíteni? És mennyit egy bányász Simek elvtárs „szektorában”, a vendéglátóiparban? Keveset, így viszont mindenki szakértője lehet területének..

A végén nem akadt ellenzője a „parcellázásnak”. Mindenki megértette, hogy a javaslat jó, hogy a városi párt- bizottság végre igazi politikai gazdája lesz Komlónak. Erről beszélt Jazbinsek elvtárs is, a következő szavakkal: „A múlt évben is így kellett volna dolgoznunk! A pártbizottsági tag végre nemcsak valami „képviselőféle” lesz, hanem politikai felelőse a maga területének ..

E pártbizottsági ülést pél- átlan lelkesedés, aktivitás

jellemezte. Az elvtársakban mintha csak felszabadultak volna a régi kötöttségek, elhatározták, hogy nem tétlenkednek tovább, brigádot alakítanak a dolgozókat foglalkoztató „kényes” kérdések megválaszolására is.

A városi pártértekezlet egykori küldöttei örömmel olvashatják ezeket a sorokat, hiszen nem veszett kárba a ja vaslatuk, sok valóra vált már belőlük és megvalósul a többi is, ha a párt-végrehajtó bizottság a XX. kongresszus és a pártbizottsági ülés szellemében dolgozik tovább. Nem kétséges, így is lesz!

(Magyar)

Tí% perc as igazgatóval

Esik az eső. Buborékokat hány fel a tengerré dagadt úlszéli árok vizére. Aki csak teheti, fedél alá húzódik. Azt hiszem, alkalmasabb időt nem is találhatnék, hogy beszéljek Horváth István igazgató elvtárssal, mert aligha járja most a Beremendi Cement- és Mészművek sáros udvarát.

— Nem zavarok sokáig —s kezdem szerénykedve. — Csupán tíz percét veszem igénybe.

S azzal már kezdeném is beszédemet, hogy... de jön Krém Ferenc- né, a szociális ügyek intézője és nagy csomó iratot tesz az igazgató elé. Segélyek kifizetéséről szóló papírok. Legfelül Somogyi István kérelme. Villany- szerelő a gyárban és hosszú betegség miatt kér 200 forint segélyt. Horváth elvtárs félretolja a kérelmeket. Majd elintézi, ha letelt az én tízpercem.

— Hát akkor beszélgethetünk. Mi érdekli a gyárunkról?

— Riportot szeretnék írni, — magyarázom, s folytatnám, milyen témára gondoltam, de... zippzáras, zöld jakóban, szűk reszabott nadrágban megjelenik az ajtóban a beremendi általános iskola egyik pedagógusa.

— Pár lemezt

kérnénk igazgató elvtárs, kölcsönbe.

— Felelünk érte!

— Hát jó! Majd szólok Fenyvesi elvtársnak, adjon néhány lemezt az iskolának.

A megállapodás szerint már csak öt percem van.

— Ott hagytuk abba, hogy... — és veszettül csörögni kezd a telefon. Valaki az igazgatót keresi.

— Igen... én vagyok. Tessék!... Lehet, természetesen, lehet. Segíteni kell az állami gazdaságnak, de nem kölcsönbe, hanem számlázzák le a

gyutacsfogót.:. Igen, csakis számla ellenében. Mind a ketten állami szektor vagyunk, így a helyes.— Viszonthallásra!

Melegem van és mindössze három percem. Sietnék már, de... ismét

jönnek. Szerény asszony lép be az igazgatói asztal elé és olyan halkan köszön, hogy alig érteni. Zsám- boki Pétemé már két éve dolgozott a beremendi gyárban. Aztán elment, Siklóson fűzfatelepen akart elhelyezkedni, de mégis meggondolta: messze van. A faliórára nézek. Időm letelt menni kell. Nem akarom feltartani a gyár igazgatóját. Nagy munká ban van: most számolja, rendezi a munkások bérét, hogy július 1-től — a rendelet értelmében — megkapják a több, az igazságosabb fizetést. Búcsúzom, ha nincs is meg a riport, egyet mé ■ gis tanultam — 10 perc alatt: jóllehet az igazgatónak foglalkoznia kell a dolgozók apró cseprő dolgaival, panaszaival, de mennyivel jobban vezethetné, szervezhetné a munkát, ha nem mindennel 5, hanem azok is törődné nek, akikre az ügy ténylegesen tartozik.

GÁLDONYI

Barangolás az ismeretlen Baranyában

Csizmadia — régész

Feleségemet sürgősen a szü-# lészeti klinikára kellett szál-)» lítani. Kérésemre szinte hihetetlen, milyen gyorsan indult# a mentőkocsi és anyósom még# össze sem készítette a szükséges dolgokat, már la-# kásunk előtt voltak. f

Ezért a gyorsaságért ezúton \ szeretnék köszönetét mondani” a mentőszolgálat dolgozóinak s kérem, hogy továbbra is ilyen jó munkát végezzenek.

Szomor Árpád Hargita u. 3. -V

Három évtized könyvek között

Az elnök elvtáiv beváltotta ígéretét

A Sopiana Gépgyár dolgozói tavaly november 7-én avatták a kultúrtermet. Az üzemi bizottság elnöke ekkor megfogadta, hogy a kultúrtermet a rendeltetésének megfelelően továbbfejlesztik. ígéretét be is váltotta, mert már 700 kötetes könyvtárral rendelkezünk. A könyvtárosunk, Dani Kálmán, hetenként kétszer tart kölcsönzést, de naponta az ebéd idő alatt is szívesen ad ki olvasnivalót. Nemcsak egyedül a könyvtár nyújt szórakozást dolgozóinknak. Szebeni Jánosné elvtársnő, a kultúrterem felelőse gondoskodik arról, hogy esténként mindenki jól érezze magé;. Este 10 óráig tartja nyitva a kultúrtermet, ahol rádiót hallgathatnak, sakkozhatnak vagy éppen pi ng-pongozhatna k

Szakszervezetünk feladatának tartja a dolgozók rendszeres szórakoztatását is. Negyedévenként családi estet rendez, ahol nemcsak az üzem dolgozói kerülnek közelebb egymáshoz, hanem a hozzátartozókkal is megismerkedhetnek. Június 30-án ismét családi estünk lesz és üzemünk kultúrcsoportja ad műsort.

Kultúrfelelősünk, Major Tibor tervet dolgozott ki, melyben két kerti lengő-teke felállítása is szerepel.

Bernhardt István

Káros **

| ■■ ■■ I ■■ r é l

közömbösség

A DISZ megyei bizottság} ágit. prop. osztálya a fiatalok# érdeklődésének kielégítése cél- } jából kívánja beindítani az „Is- } merd meg hazádat”-mozgaI- } mat. E mozgalom célja a laza} iránti szeretetre való nevelés.} az, hogy ifjúságunk megismer-} je megyénk történelmi neve-} zetességeit, tájait. }

A mozgalom sikeres megln-J dításának feltétele, hogy a J DISZ az állami és társadalmi! szervekkel együttműködve biz-1 tosítsa azokat a lehetőségeket,! amelyek elengedhetetlenül , szükségesek megyénk mégis- i mertetéséhez. A cél érdekében! a DISZ megyei bizottság ágit. (* prop. osztálya az érdekelt szer-} veket pénteken délután közös} megbeszélésre hívta össze. —} Tudjuk, hogy sok értekezlettel ,| terhelik a különböző szerve-} két, mégis az a leleményünk.} hogy a megbeszélésen sok*» hasznos tanácsot kaphattunk*» volna. Mégis az a sajnálatra-*! méltó esemény történt, hogy a*l legfontosabb állami és társa-} dalmi szervek nem képvisel-*! tették magukat —. hanem kö-*! zömbösen elsiklottak felette.** Vonatkozik ez az ifjúság neve-} lésében oly nagy szerepet ját-} szó állami és társadalmi szei-|* vekre, mint a megye* és a vá-} rosi tanács népművelési osztá-i lyai, a megyei és a városi,» TSB-k, a TTIT és a Tcrmé-} szét járó Társadalmi Szövetség.*» stb. * l

Annál inkább is sajnálatos-!1 nak tartjuk a megbeszélés el-»* maradását, mivel nemrég a} DISZ Központi Vezetősége IV.'1 plénuma fokozott • mértékben kérte az állami és társadalmi1 szervek segítségét az ifjúság f neveléséhez. Ami ezúttal tör-', tént. az nem volt válasz a se-(. gítségkérésre! Reméljük, hogy J a közeljövőben az állami és1, társadalmi szervek nem fog-^ nak elzárkózni segítséget kérő1, szavunktól. * (

DISZ Baranya Megyei ,t Bizottság Agits Prop. , * Osztály * i

Köszönet

a mentőszolgálat j, dolgozóinak

A csendes kis szászvári szobában hárman ültünk az asztal körül, amelyen levelek, énekeskönyv, a Magyarországi Útikönyv és még sok más papír költői összevisszaságban hever. Hárman vagyunk: Harka Sándor, az iskola igazgatója, Köves Kálmán, a 76 éves csizmadia — Szászvár történetének egyik legszorgalmasabb kutatója — és jómagam. A beszélgetés azzal kezdődik, hogy Köves bácsi megmutogatja azokat a leveleket, amelyeket a különböző múzeumoktól, a járási tanácstól, a megyei tanácstól, meg a kormánytól kapott. De a legfőbb kérdésre, arra, hogyan kezdte el a kutatást, csak nagysokára adja meg a feleletet.

— 1937-ben vízvezeték csöveket találtam. Bevittem Pécsre a múzeumba. Kiderült, hogy azok római kor vízvezetékcsövek voltak. Ej volt az, ami kutatásra ösztönzött! — magyarázza Kö

vés bácsi. •— Azt gondoltam ha ez volt, van itt más is! — és bevezet bennünket egy ki: szobába. Matat valamit, maj( egy csomagot ad át. Nehéz mint a só. Vajon mi lehe benne?

— Római kori tégla! Dom bay János, a pécsi múzeun igazgatója is megállapítotti róla, hogy az. Csak nem vitt< el, azt mondta, ilyen már vai a múzeumban. Hát most it tartogatom.

Tehát a kIfvetkeztetés he lyes volt. Amikor a vízveze fékcsöveket találta úgy gon dolkodott: „Nem lehettek it kis házak annakidején, mer vízvezetéket csak a nagy há zakba vezetnek be." És bá hosszú idő múlva, de Tóf határában megtalálta eg beomlott sírboltnál az els római kon téglát, amit mé most is őriz és amelynek sí lya nem kevesebb, mint 1 kiló. (Ilyen nagyméretű téf Iával gyorsan mehetett ar nakidején az építkezés!)

— A szászvári határban, Szatócsa dűlőben római kort beli kastély maradvány vannak. Jó lenne kiásni! - így az öreg régész. — Déva itt más is. Merthogy Szás. vár a rómaiak idejében gazdag emberek tanyája vo] az nem kétséges és ez a ht gyomány később is fennmt radt. Szent István királyid jében Szászvár és Mecsekn dasd között királyi birtc volt. De valószínű, hogy

Hunyadiak is itt tanyáztak* valamikor, mert miért lenne,* annak a kútnak, amely Egy- , házaskozár határában van. Mátyás kútja a neve és mi- . ért van Szászváron Hunyod■ kert?

így keverednek az évek. Nem { csoda, hisz arról beszél, ami ( éppen eszébe jut. Most éppen { azt magyarázza, hogy 1543 ( ban Szüle jmin bevette a{ szászvári várat és 142 törő-, köt kellett eltartaniok a, szászváriaknak. Persze a ma-t gyaregregyieknek sem volt, különb a helyzetük, mert itt, Móré várában — Gárdonyi:, Egri csillagok című regényé-* ben erről a várról sok S2Ó* esik — is voltak, akiket el* kellett tartani. *

— Gondolja csak el. menyi nyi szenvedést jelentett a* népnek a 142 török etetése?* Mert nem ettek ám azok! akármit!.—> mérgelődik! Köves bácsi és úgy, ahogy * jön, továbbmondja a történe-i tét. Ó- és Újbányán valami kor üveggyár volt. Endre ki-i rály idejében Mázán sörgyár< működött — mert mint Ó' mondja. — valamelyik plébánián még megvan az az irat. amelyben Endre király meg. parancsolja, hogy a sört szállítsák a hadak után.;;

Köves bácsi mesél, mesél Régi, nagyon régi történetek, események elevenednek meg itt, ebben a kis szobában. — Nem tudom, de nem is keresem, mi igaz ebből az egész történetből. Lehet, hogy aféle kitalált történetek, de lehet, hogy tudományos alappal bírnak. De ez most úgy érzem — nem lényeges.

Elnézem ezt az idős, munkában megtört embert, az egykori csizmadiát, akinek készítményeit még Tolna megyében is jól ismerték ér- aki most, idős kora ellenére nap mint nap járja a határt, kutat és ha talál valamit, am előbbre viszi a tudósok munkáját, becsomagolja és küld Pécsre. Pestre, hogy ázol döntsék el annak keletkezését, akik erre a legilletéke , sebbek.

Az iskola igazgatója is 6 '■ hozzá irányított, azt mondta j hogy 0 az, aki bővebbet tut . mondani Szászvár történeté » ről. Sajnos, így van. Pedi* • Szászváron is és mindenütt 1 sokat, nagyon sokat tanul ’. hatnának abból a lelkesedés - bői, amely a csizmadiából let ■ régészt, a 76 éves Köves Kál [ mán bácsit fűti. i SZAKAI JÁNOS

Tjlök az üzletben a letört ^ karú öreg széken, várom, hogy elmenjenek a megrendelek, s rám kerüljön a sor. Jó zrzés itt üldögélni, s szívni ezt a gyerekkoromból ismerős és kedves szagot, amely annyira jellemző a könyvkötő műhelyekre. Különös, emlékezetes, orrbamászó szag ez a. csiriz, enyv, papír, s a könyvtárakéhoz hasonló régies, hűvös, picikét dohos illat, ami az öreg papírtáblákból és könyvekből árad.

Gyerekkoromban az iskola mellett volt egy könyvkötőműhely, oda jártam délutánonként. Beszélgettem, játszadoztam, s néztem a munkát. Érdekesnek találtam, hogyan kap néhány perc alatt új köntös* megkopott, megfakult szamárfüles könyvem, térképem. S a nézelődés mellett itt kaptam először kezembe regényt, lexikont, verseskötetet. Itt kezdődött — talán észrevétlenül — a könyv szeretete, s itt kezdődött el bennem érlelődni a< írás utáni vágy, mai szakmán szeretete.

Ezért örültem, hogy nyűgöd.

■ tan ülhetek, s gátját szakítva kavaroghatnak bennem az él- menyek, emlékek, gondolatok Visszaszálltam lélekben jóné

■ hány évet, újra kisfiúnak érez tem magam, újra álmodozn kezdtem jövőmről a térdeme1

i nyugvó könyvre könyökölni

■ Megriadtam, amikor végr- rámszólt az idős mester:

! — Tessék kérem! Beszélget, hetünk, mit óhajt?

Hirtelen nem is tudtam, ho- í gyan kezdjem el a kérdezős- l ködést. Egyszerűen csak beté- s vedtem ide a műhelybe, s ér- i deklődni szerettem volna, ho- gyan megy most a munka,

, hoznak-e most is olyan jó regényeket köttetni az emberek...

— Regényt keveset hoznak- mostanában — világosít fel J Vörös Pista bácsi, a Deák ut- l cai könyvkötőmester. — Inkább tudományos könyvek, hix vatali tömbök, folyóiratok, tan- könyvek, s fényképalbumok- kerülnek hozzám.

— Anyag van?

— Az mindig volt, mert a

0 legkritikusabb időben is dol- t goztam, ha mással nem, akkor- hulladékkal. Az utóbbi időben

1 pedig szinte kínálják az üzle- x tekben az árut, s ez jó... Meg- könnyíti a munkát, s nyugod- * lábbá teszi az embert... Úgyis- van elég baj.

" A leginkább abban z látja, hogy nincs per_

n spektíva, a kedvetlenek a kisiparosok. Nem várnak nagy L dolgokat... Nem akarnak i. meggazdagodni, hiszen nincs 1- is miből. A legtöbb kisiparos- c. nak egyéb költségek levonása !■• után nem marad több kerese- te, mint 1 000—1 200 forint. — ti Ebből nem lehet sarokházat n venni, s ebből nem lesz kapi- e. ‘-’lizmus... Inkább erkölcsi ■e megbecsülést, elismerést várnának , i,

— Ugye azt mondják, hogy az aranykezű kisiparos... Cirógatnak néha bennünket — panaszkodik Vörös bácsi. — Igen, ez jól esik az embernek, de a cirógatás mellett néha egyéb is van, ami viszont fáj. Azt írja a keddi Szabad Nép — a különben örvendetes cikkében, — hogy a kisiparosság nem számottevő. Há: jó. Nem sokan vagyunk, valami százezer ember az országban, de ha ezt lépten-nycrmor eszünkbe juttatják, rosszu esik. Azt az érzést kelti a: emberben, hogy csak megtűr valaki, akit egyelőre hagyna! élni. ; Pedig még mi is tud r.ánk valamit csinálni. Tud nánk értékes árukat exportn termelni. Ez már meg is kéz dődött. Tudunk hulladékból jól és olcsón dolgozni. Aztii ez sem mindegy, hogy az álla mi vállalatok túl vannak tér helve, s a kisebb munkákat filléres megrendeléseket *- amelyekre mégis szükség var, — mi végezzük el.

— Tanulót tart-e Vörös bá esi?

— Nem. Nem tartok, ner tudom, érdemes-e? A rendele előírja, hogy az a kisiparos, ah tanulót tart, 10 százalékos adó kedvezményben rif-zsül, s 3 százalékkal több anyagot kaf Ez jó. Csak az a baj. hogy a ember nem mer belevágn mert hátha ráfizet... Pedi ugye, én is hatvan éves vn gyök, 34 éve dolgozom a szak

mában, maholnap abbahagyom a munkát, s egy emberrel kevesebb lesz, aki érti ezt a kihalófélben lévő szép szakmát. Szóval érdemes-e? Ez a probléma? Érdemes Vörös bácsi. A második ötéves terv amellett, hogy sokmilliós beruházásokat irányoz elő, gondol a kis munkákra is. Az erőmüvek»n kívül arra is .szükség van, hogy a munkás kedvenc könyvét be tudja olcsón köttetni, vagy ízléses, művészi fényképalbummal lepje meg feleségét, ha

■ éppen valami kedves ajándékot akar venni...

fírclemes bízni a holnap- ban, érdemes ötleteken ' gondolkozni, s érdemes tanulót

■ fogadni, kiváló szaktudással

■ engedni az életbe... Ha túl- - kapások voltak is az elmúlt 1 években, senki nem akarja

megrövidíteni a nagytudású, idős szakemberek kenyerét és

> senki nem akarja őket kiszórt. ' tani az életből. A fiatalabbak

> — ha úgy találják jobbnak, — a szövetkezetbe mennek, ahol

■ nagyobb lehetőségek vannak. Az idősebbek pedig iolgozgat1 nak megszokott környezetük- t ben, öreg műhelyükben. Rájuk 1 éppen úgy szükség van, mini ^ a szövetkezetlekre, s az 5 ke i zük éppen olyan hasznos muh- z káskéz, mint másoké. S ma *• minden munkáskézre szükség l van. ti

i TENKELY MIKLÓS