Dunántúli Napló, 1956. június (13. évfolyam, 129-153. szám)

1956-06-03 / 130. szám

' MM JÚNIUS s N A PE 6 5 Gépesítsük *a takarmány betakarítást Álla ttenyésztésün k | íei­— .....................* lesz­tésének egyik kulcskérdése a takarmánybázis biztosítása, mert megfelelő takarmányalap nélkül nem valósítható meg az állatállomány teljesítmény szerinti takarmányozása, ez pedig visszahat a tenyésztői munkára és az állattartás költségtényezőinek alakulásá­ra. Az állattartás költségeinek csökkentése érdekében minden gazdaságnak arra kell töreked­nie, hogy a drágább abrakfé­leségek helyett az olcsóbb, szá­las és terméstakarmányokat kiterjedtebben alkalmazzák a takarmányozásra. így biztosít­ható az például a tehenészet­ben, hogy a jóminőségű szálas­takarmányok révén az alapta­karmány nemcsak az életfenn­tartó szükségletet, hanem a tejtermelés bizonyos részét is biztosítja. Az elmúlt évben a szénák rossz minőségét sokan a csa­padékos időjárással magyaráz­ták. Kétségtelen, hogy az el­múlt esztendő igen csapadékos volt, ennek ellenére egyes ál­lami gazdaságok mint például Boly, Babarc, Bikái, Görösgall, Svéd állványon szárított széna Renden szárított széna Különbözet: A bólyi gazdaság lucemater- melési tervére kivetítve, amely 6453 q a megtakarítás takar­mányértékben a következőkép­pen alakul: Em. fé. K. é. Karotin q « kg 316 1071 50.3 Az így megtakarított fehér­jeérték 630.000 liter tej előállí­tásához elegendő. Amint látha­tó egy gazdaság területén is hatalmas értékek mehetnek veszendőbe, ha nem fordítunk elég figyelmet a szénafélék be­takarítására. Ez a módszer nagyon értékes, de azokban a gazdaságokban ahol ezt kézi munkaerő vagy szárító állvá­nyok hiányában nem tudják alkalmazni, a jól szervezett Kund-féle eljárás is hasonló eredményeket szolgáltat. a többi állami gazdaságokhoz viszonyítva lényegesen jobb minőségű szénát takarítottak be. Ennek az a magyarázata, hogy ezek a gazdaságok a ren­delkezésre álló gépi kapacitást helyes szervezéssel jól ki tud­ták használni. A betakarítás folyamatának megszervezésénél a gyorsaság a legfőbb követelmény. Ez vi­szont csak úgy biztosítható, ha a kaszálás és a többi folyama­tok tökéletesen össze vanak hangolva. Az előző évek ta­pasztalatai alapján Baranya megyében a bólyi állami gaz­daság oldotta meg ezt a leg­eredményesebben, Az elmúlt években és az idén is kétféle módszerrel vé­gezték a szénakészítést. A svédállványos és a Kund-féle szénakészítési eljárást alkal­mazták. Ha összehasonlítást teszünk a takarmányveszteség, illetve nyereség szempontjából a bólyi áll. gazd. szénabetakarítási módszere és egy olyan gazda­ságé között, mely szénáját renden szárítja, akkor a gya­korlati tapasztalatok alapján az alábbi értékszámokat kap­juk! Emészthető Keményítő Karotin fehérje érték 12.9 39.4 92 8.­______22J1_______14__ 4. 9 164 78 A gépi betakarításnál a költségtényezők kedvezőbb alakulása tehát kettős ok kö­vetkeztében áll elő. Az egyik ok a tápanyagveszteségek csökkenése, a másik pedig a munkaráfordítás csökkenése. E két tényező eredményeként az 1 q keményítő értékre eső költségek a legkedvezőbben alakulnak. Ezért szükséges a tápanyag­veszteségek csökkentése mel­lett teljes gépesítésre töreked­nünk. Az alábbiahban | szeret- ----------- ---------- ném is­mertetni azokat a legjobban bevált módszereiket, amelyeket a bólyi állami gazdaságban és más állami gazdaságainkban .'s eredményesen alkalmaznak. A kaszáláshoz a szükséges gépi kapacitás biztosított és meg van a lehetősébe annak, hogy mindent géppel kaszálja­nak, ha a munkafolyamat za­vartalanságát, gondos talajelő­készítéssel és a réteken a zsombékok és a vakondtúrások tavaszi elegyengetésével bizto­sítják; A széna szárításánál, a ka­szálás ütemét a rendsodrók tel­jesítményével szorosan össze­hangolják. Ahol rendsodrók sincsenek kellő mennyiségben, mint például a görösgall i álla­mi gazdaságban, ott nagy tel­jesítményű Universal traktorra szerelhető gereblyéket alkal­maznak. ezek a gereblyék jól alkalmazhatók a már rendsod­róit szénák összehúzásánál Is. E gereblyéknetk 30—32 kh? a napi teljesítményük; Ez évben kerül először al­kalmazásra a beremendi gaz­daságban a rendfelszedő gép, amely a rendsodrók által ösz- szesodort szénát felszedi és boglyázzai Azokban a gazdaságokban, ahol a szér .1‘léket a tábla szélén kazalozzák, ott a táb­láról a lehordást a Zetorra sze­relhető szénaszállítókkal vég­zik. Ez nagy ujjakkal ellátott emelő szerkezet, amely a bog­lya alá nyúl és azt felemelve a ábla szélére a kazalhoz vi­szi. Ha a széna kazalozása nem a tábla szélén történik, a szál­lító kapacitás növelésére a vontatók és Universal trakto­rok pótkocsijainak oldalfalait szétnyitják és merevítik, azál­tal jelentős mértékben meg­növelik a rakfelületet; A kazalozásnál eredmény­nyel használják a kis robbanó (MIH vagy MIB) motorokkal vagy villanymotorral meghaj­tott kazalozókat. A széna kazalozásánál a túlzott felmelegedés meggáto­lására függőleges és vízszintes irányban lécekből készített szellőzőket építenek be. A megadott lehetőségek | többé kevésbbé valamennyi állami gazdaságban és gépál­lomási körzetben megvannak, a takarmánybetakarítás teljes gépesítésének sikere már csak a szakemberek akaratán és szer­vezőkészségén múlik. Somogyi József főmérnök az Agrártudományi Egyesület tagja E6YESÖLETÜHK ÉLEIÉBŐL Vita alatt az Állat- tenyésztők Kézikönyve Az Agrártudományi Egye­sület állattenyésztési szak­osztálya a Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalattal kö­zösen május 26-án jól sike­rült ankéton vitatta meg Kecskés Sándor, Mentler László és dr. Németh Boldi­zsár művét az „Állattenyész­tők kézikönyvét”. A népes szerzőgárdát az a cél vezet­te, hogy olyan kézikönyvet adjanak közre, amely a leg­újabb tenyésztési, takarmá­nyozási, rét és legelőgazdál­kodás! eljárásokat egy kötet­ben — főképp adatszerűén — mutatja be. A második ki­adás előtt rendezett vita azt bizonyította be, hogy célki­tűzéseiket a szerzők meg is valósították. A könyv jelen­legi formájában is nagy segítséget nyújt az állatte­nyésztőknek. Hibáiról Török Gyula állatorvos, Váci Pé­ter, az alsóleperdi állami gazdaság: törzsállattenyész­tője, Ács László szentegáti farmvezető, Léces János fő- állattenyésztő, Láng Antal állattenyésztési főelőadó, Ko­vács Pál oktatási előadó, Fi­scher Elemér szentegáti fő­állattenyésztő, Geréby György gépállomást főmezőgazdász, Vastag Miklós törzskönyve­zési főelőadó, Jene! Fe­renc törzskönyvezési felügye­lő, Margittal László tudo­mányos kutató, Timár István megyei főállatorvos és Füre­di Tibor üzemegységvezető mondtak bírálatot, melynek eredményeit a szerzők részé­ről Kecskés Sándor foglalta össze. Az állattenyésztési szak­osztály júniusban az „Állat­orvosok lapját“ bocsátja vita alá. Ezen kívül a szakosztály munkaprogramjának megfe­lelően sor kerül Kovács Pál „Szarvasmarhatenyésztésünk időszerű kérdései” című elő­adására is. * A gépesítési szakosztály befejezte azt az előadásso­rozatot, melyet az Elektro­technikai Egyesület kezde­ményezésére még a tél fo­lyamán indított meg az ál­lami gazdaságok villanysze­relői részére. Bólyi Dániel, Somogyi József elvtársakat a többi előadóval együtt elis­merés illeti öntevékeny fára­dozásukért. Vegyészek a gazdászokért Ha a Sanyi Amikor Rózsavölgyi Sán- dór három éve falura ment, Drávafokon azzal fogadták, hogy „mit ért ez a fiatalem­ber a földhöz". Gondolták ezt főleg azért, mert mielőtt ide­jött, Budapesten gépkocsive­zető volt. Éppen csak tudo­másul vették, hogy Debre­cenben tanult és okleveles mezőgazdász, azt pedig nem is tudták, hogy dohányker­tész apjától örökölte és ta­nulta a föld szeretetét. Rózsavölgyi mint a falu és a Virágzó Élet Tsz agronó- musa került ide. Első évben főleg a műtrágyázás hasz­nosságát bizonygatta. — Ki­nevették. Erre 5 maga próba­képpen vetett egy hold bú­zát. A műtrágya hatására ez a parcella kirítt a többi kö­zül. A parasztok megálltak és csodálták a szép gabonát. Azóta a tsz mázsaszám ren­deli a műtrágyát és az egyé­niek is többet használnának, ha lenne. Az agronómus meggyőző­dött róla, hogy ez a föld ki­válóan alkalmas dohányter­melésre. Különben nem al­kalmaztak volna régen az it­teni földesurak Szabolcs me­gyei dohány-szakembereket. Rózsavölgyi is ért a do­hánytermesztéshez. így aztán bizonygatta a tsz tagságának azt is, hogy milyen jövedel­mező a dohány. Nem hajlot­tak a szóra. Pécsről, a Do­hánybeváltótól is jártak kint. Hiába. — Nem ismerjük, nem ter­meltünk még, nem is próbál­kozunk vele — mondta Cza- kó Lajos is, a tsz elnöke. —> Ha bebizonyítod nekünk, hogy megéri, majd akkor fog­lalkozunk vele. Addig nem. Az agronómus megbeszélte a dolgot a családdal és vál- lalta a próbát. — A tsz a földmüvesszövetkezettől bér­be vette a begyűjtési mag­tár melletti parlagot és oda­adta az agronómusnak: tes­sék, mutasd meg, mit tudsz. Rózsavölgyi Sándor neki­fogott. Ha az egész évi fize­tése rámegy — határozott, — de bebizonyítja igazát. Az övé volt az egy hold minden gondja^ költsége és java mun­Tannlmänyi kirántfolás Az Agrártudományi Egye­sület kertészeti szakosztálya elhatározta, hogy a szakosztá­lyi üléseket kertészeti üzemek látogatásával kapcsolja össze. Május 31-én a Megyei Tanács Mezőgazdasági Igazgatóságával karöltve Harkányban, a ter­melőszövetkezet thermálvizes hajtótelepén jólsikerült tapasz­talatcserét rendeztek, melyet Gergely János elvtárs veze­tett, s ahol résztvett Jeszenszki Árpád tudományos kutató is. garantálja... kája. Kora reggel, késő este dolgozott a dohánnyal s amíg a közösben látta el agronó- musi teendőit, a felesége és fizetett napszámosok mun­kálták az egy holdat. Czakó Lajos arra járt palántaülte­téskor. — Hadd el öcsém, úgy sem lesz ebből semmi. Csépléskor már így véle­kedtek a tsz-tagok: — Gyönyörű a dohány, meg kell hagyni, de hát majd mit fizetnek értej (Itt kell megjegyezni, hogy a tsz és Rózsavölgyi megál- tapadása az volt, hogy az agj ronómus a dohányprémium felét kapja. De később atag- ság egyhangúlag azt határoz- ta, hogy — mivel ők azon az egy holdon semmit sem dol­goztak, — pénz se illeti a do­hányért a csoportot, s nem kémek és nem is fogadnak el egy fillért sem.) De türelmetlenül várták tt csattanót. Nem maradt elf Az egy holdról 13 q száraz do­hányt vett át a beváltó. A jövedelem pedig: 42 000 fo­rint. (Ha van rendes szárító- pajta, 50 ezernél is több léti volna). De a 42 ezer forint is ép­pen eléggé meggyőzte a tag­ságot arról, hogy érdemes do­hányt termelni. Mi sem bizo­nyítja ezt jobban, mint hogy idén a Virágzó Élet-ben hat holdon termelnek dohányt. 5 holdon szabolcsit, 1 holdon pedig kísérletképpen havan-, nát. 4,5 holdon már el is ül­tették a palántákat. Épül a tsz dohánypajtája is S0 ezer forintért. A szakszerű szárí­tás előnye egymaga behozza még ezidén ezt a költséget! A teljes jövedelemről pedig Czakó Lajos ezt mondja: — A Sanyi garantálja <1 kétszázötvenezret. Rózsavölgyi Sándor ehhez még hozzáteszi: — És ha minden jól megy, meglesz a 300 ezer forint isi Úgy érzem, ennek a lel­kes, fiatal agronómusnak -u mint már annyiszor, — most is igaza lesz. Mert az 6 ügye, igazsága és sikere a tsz tag­ságáé is. WEIDINGER VILMOS a balatoni borvidékre Júniusban a Pécsi Kertészeti Vállalatnál, majd a Villányi Állami Gazdaság szőlőtelepén és végül a Szőlészeti Kutató- intézet pécsi telepén jönnek össze. Minden helyen megvi­tatják az alkalmazott termelé­si eljárások helyességét és köl­csönösen kicserélik tapaszta­lataikat Is. A nyár folyamán tanulmányi kirándulást terveznek a bala­toni borvidékre is. A Földművelésügyi Minisztérium Klsérletügyl és Propaganda Főosztálya sajtófogadáson számolt be a kutatóintézetek legújabb eredményeiről. A mezőgazdasági tudományok művelői különösen a növényvédelem terén arattak sikereket SZERETNÉK JTTMARADNI 2 000 vagon import réz- gálie helyettesítésére Szabó Károly elvtárs, a Nö­vényvédelmi Kutatóintézet munkatársa a javarészt hazai anyagokból előállított DNRB pasztával folytat rendkívül eredményes kísérleteket. A nagyüzemi ellenőrzés során máris megállapították, hogy hatásfoka jobb, mint az 1 szá­zalékos bordói lé hatásfoka, s mivel az asszimilációt nem za­varja, magasabb lesz a must cukorfoka is. Külön érdekessé­ge és előnye a DNRB-nek a rézgáliccal szemben, hogy^ a vele kezelt tőkéket a szőlő- orbánc nem támadja meg. Az idei kísérletek során még tisz­tázásra vár, hogy állandó ósz- szetételben js jól tárolható-e. cltartható-e romlás Jolikul hosszabb ideig és megoldható-e a színezése? Az eddig ugyanis színtelen szer nagy hátránya, hogy lehetetlenné tette a per­metezés minőségének ellenőr­zését. Izotinunnl és Bromlzotlon- nul a levéltetvek ellen Eddig a levéltetvek ellen paration tartalmú szerekkel vé­dekeztünk, de az igen vesze­delmes méreg veszélyeztette a munkások egészségét 1«. Köz­ismert, hogy ha levéltetű meg­szúrja a magrépa levelét, ak­kor a levél besodródik s elta­karja a kártevőt. Olyan anyag­ra volt tehát szükség, amely anélkül, hogy az emberekre veszélyes lenne, ilyen körül­mények között is megöli a le- véltetűt. Klórozott parationbói állították elő az emberre har­mincszor veszélytelenebb Izo- tiom-t és a krómmal kezelt pa- ratiomból a Bromizotiant, mely gyakorlatilag már emberre nem is mérgező, a levéltetve- ket azonban tökéletesen irtja. Vegyszer az egyszikű gyomnövények irtására Nagy horderejű kísérletet fe­jezett be Ubrizsy Gábor elv­társ, a Növényvédelmi Kutató Intézet vezetője is. A vegysze­res gyomirtásban eddig hasz­nált Dikonirt segítségével csu­pán a kétszikű gyomnövénye­ket tudtuk elpusztítani és meg­oldatlan volt az egyszíkűekke! szembeni vegyszeres védeke­zés. Ubrizsy Gábor, a növény- védelem világhírű szakembe­re a Nikreziű paszta alkalma­zásával a vegyszeres gyomir­tást kiterjesztette a kapás és a hagyma kultúrákra is. Nagy előnye, hogy teljesen hazai anyagokból, import elkerülésé­vel állítható elő. Reméljük, hogy a hatásfok teljes tisztázása után mindezek rövidesen közhasználatba ke­rülhetnek? Kevés a szakember, pedig a techni­kumok évről-évre ontják a fiatal agro- nómusokat. Kevés s mégis sok — leg­alábbis így látja az ember - . .ért gyak­ran találkozni olyan fiatal agronómus- sal, aki begyűjtési megbízott, adminisz­trátor, vagy éppen segédmunkás lett. Miért hagyják ott a fiatalok a maguk választotta pályát? — teszik fel lépten- nyomon a kérdést — Tőlünk még egyetlen agronómus sem ment el az iparba, vagy más terü­letre — válaszol a kérdésre a babarci állami gazdaság igazgatója. De nem csupán el nem mentek, ha­nem hárman a továbbtanulást válasz­tották. Tanulni akarnak, hogv még job­ban megismerhessék hivatásukat. S mi a titka mindennek? — Szakkönyvtárunk kétezer kötetet számlál. Tizenhat mezőgazdasági folyó­irat jár a gazdaságba. Ennek fele kül­földi. A legújabb, a legfejlettebb mód­szerek kincsesbányái ezek a folyóiratok, — mondják az emberek és ez már egy lépéssel közelebb visz a titok nyitjához., De csak egy lépéssel, mert a követ­kező, amit elmondanak, az már nem eggyel, hanem egy nagy ugrással köze­líti meg a célt. — A ezakkönyvekben és a szakfolyó­iratokban leírtakat a gyakorlatban al­kalmazzuk. Majdnem minden kukori­cánk kísérleti. Tizenhat fajtával kísér­letezünk, van közötte angol, német szovjet fajta — majd elválik, melyik lesz jobb. Az állattenyésztésben is folyik a kí­sérletezés. A megyében egyedül Itt al­kalmazzák az aludttejjel való borjúne­velést, amelyben az elmúlt két évben jelentős sikereket értek el, ezenkívül eredményesen foglalkoznak a juhok mesterséges berregtetésével is. Trágyá- zási és műtrágyázási kísérletek hosszú sora egészíti ki ezt a felsorolást. De mindez nem lenne elég, ha ;:: És erre a „ha”-ra egy fiatal szőke, alig tizenkilenc éves fiatalember, Fodor Gyula gyakorló aigronómus adja meg a választ. . — Kiss Pál elvtáns, főagronómusunk nemcsak jó szakember, hanem kiváló pedagógus Is. ö a mi mezőgazdasági szakkörünk vezetője. Minden kísérletbe bevonnak bennünket, sőt. magunknak is kell ilyen kísérleteket végeznünk. Ami­kor idejöttem, azt kérdezte tőlem Kiss elvtárs, hogy mihez van kedvem. A te­henészethez — feleltem — és odatet­tek. Azt írtam az előbb, sok szó esik arról, miért hagyják ott a fiatalok a maguk választotta pályát. S most mégis arról írok, miért nem hagyják ott. Nincs eb­ben semmi éllentiét: inkább példa arra, hogyan lehet megszerettetni a fiatal, 18—19 éves szakember-palántákkal azt a hivatást, amelyre életüket tették fel. Szeretni kell ezeket a fiatalokat, mint a babarci állami gazdaságban szeretik őket. Ha fejlődni akarnak hivatásukban és képesek erre, hagyjuk őket, sőt moz­dítsuk elő ezt a folyamatot. A babarciak ezt teszik. Fodor Gyula is szeretett vol­na kísérletezni. Amint erre mód adódott, a főagronómus megbízta: kísérletezze ki, mennyi tejet lehet termelni egy kiló extrahált szójababból és milyen határig nem árt a tehénnek. Nagy feladat és nagy megtiszteltetés volt ez egyszerre. Most igazán bebizo­nyíthatta Fodor elvtárs, mire képes, bízhatnak-e benne. Bízhatnak, mert minden a legnagyobb rendben ment. Most már emlékezetből fújja és szavait áthatja a magabiztosság, hogy egy kiló­ból hat liter tej lesz, és 160 dekánál többet nem tanácsos adni, mert hasme­nést kap a jószág. Ez az egyik, ami a hivatás szeretetre neveli a fiatalokat, a másik pedig az, hogy minden hét szombatján három órás szakköri foglalkozást tartanak. Nem egy állandó előadó mondja itt el mondóká- jót: mindenkire sor kerül, mindenki kipróbálhatja saját magát, — önként jelentkezünk az előadásnál — veszi át a szót újból Fodor elvtársi — Megkapjuk a feladatot. Én most a szarvasmarhák helyet takarmányozásá­ról tartok előadást. Az összes ezzel kap­csolatos és megtalálható szakkönyveket, az eddig szerzett tapasztalataimat össze kell szednem, mert egy-egy ilyen elő­adáson két hivatásos bíráló — akik ugyanúgy, sőt előfordul, hogy jobban, felkészülnek, mint én — Is elmondja a maga véleményét: - > Nagy feladat ez! Próbakő, de feltétle­nül hasznos, önállóságra, szakmaszere­tetre nevel amellett, hogy rengeteget tanulhat ilyenkor az ember. Sorolhatnám még a példákat, de azt hiszem, ha ennyit foglalkoznak majd mindenütt a fiatalokkal, mint a babarM állami gazdaságban, akkor bizonyár^ ott Is azt mondják a gyakornokok, min itt: — Szeretnék ittmaradni! Még akkor is, ha Fodor elvtáns srülof o’vpn nagy, jól szervezett ál'nmt gazd»1 «’gban laknak, mint a csobokap'ivttai i Szalui János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom