Dunántúli Napló, 1956. június (13. évfolyam, 129-153. szám)

1956-06-21 / 145. szám

»W JtJNIÜS 81 N’APC« 3 Késsüljünk fel a gabonabegyűjtésre j Megyei begyűjtési értekezletet tartottak Pécsett Megyei begyűjtési értekez­letet tartottak szerdán Pécsett. Bruck József elvtárs, a megyei begyűjtést hivatal vezetője m. >ndott beszámolót. Részlete­sen foglalkozott a begyűjtési apparátus előtt álló legfonto­sabb feladatokkal. Ezek: a'hát­ralékok felszámolása, a hízlal- tatás biztosítása és a főbeadói kijelölések pótlása, a csépiégi ellenőrök kioktatása, és a ga­bonabegyűjtés. — Az idei gabanabegyűjtés *— mondotta Bruck elvtárs,— legnagyobbrészt a múlt évihez hasonlóan történik. Egyik fon­tos változás, hogy a gabona- forgalomról szóló rendelet megszünteti az elmúlt évben érvényben lévő teljes és álta­lános korlátozást. Csak azok­ra a községekre, városokra le­het gabonakorlátezást alkal­mazni, amelyeknél ezt a be­gyűjtés helyzete indokolja. A korlátozás módja: a járási hi­vatal a megyei tanács végre­hajtó bizottságának javaslatot tesz és a megyei tanács vég­rehajtó bizottságának határo­zatát csak a begyűjtési minisz­térium hagyhatja jóvá. A továbbiakban a beszámoló a gabonabegyűjtés előkészíté­sével foglalkozott. A megye 1 őrületén 9 legtöbb helyen már fertőtlenítették a raktárakat és júliusig a Terményforgalmi Vállalat raktárait is előkészí­tik a gabona átvételére. Fon­tos feladat idén az átvétel meggyorsítása. Jól, gyorsan és pontosan működő mérlegeket kell beállítani és meg kell ol­dani. hogy a fontos átvevő he­lyeken hídmérleggel szekér­szám történjen az átvétel. A munka meggyorsítása mellett szigorúan be kell tartani az előírt átvételi minőséget, hogy sem az állam, sem a termelők ne károsuljanak. Az „É” szerződéses kenyér- gabona felvásárlásáról elmond­Befejezték a negyedévi tervet Lapzártakor érkezett az alábbi távirat: ..Műszaki vezetőink, üze­münk dolgozóival karöltve örömmel közük, hogy a ne­gyedéves tervet a mai napon befejezték. A negyedév utolsó napjait generálozásra és gép­javítás! munkákra fordítjuk, a minőségi munka további ja­vítása. az önköltség csökken­tése és a termelékenység fo­kozása érdekében. Hirdi Kenderfonógyár dolgozói". ta Bruck elvtárs, hogy idén is érvényben lesz. A cséplés előtt megkezdik a szerződéskötést, amelynek a legmesszebbmenő önkéntességen kell alapulnia. A tanácsok mellett dolgozó begyűjtési állandó bizottságok, párt- és tömegszervezetek és a Hazafias Népfront segítségé­vel, agitációs munkával kell dolgozó parasztságunkat meg­győzni arról, hogy felesleges gabonájának állami szabad­áron történő értékesítése haza­fiai cselekedet. A begyűjtési apparátus gyengeségét fejezte ki az el­múlt években az, hogy a ga­bona betakarítás ideje alatt ál­talában lemaradtunk az élő­állat és állati termékek be­gyűjtési tervének teljesítésé­ben. Ennek az idén nem szg bad megismétlődnie. Úgy kell dolgoznunk, hogy egyidőben több fontos feladatot tudjunk megoldani — mondta Bruck elvtárs, majd a begyűjtési ver­senyről szólt: — Nyugodtan ál­líthatjuk, hogy azokban a járá­sokban, ahol a járási és közsé­gi tanácsok segítséget nyújta­nak a begyűjtési verseny ki- szélesítéséhez, — elsősorban helyes politikai munkával. — ott a begyűjtési eredmények ugrásszerű javulására van le­hetőség. mint például a pécsi és pécsváradi járásban. Ezért nem véletlen, hogy a „Három hét alatt teljesítsük négy hét begyűjtési tervéf^mozgalom Pellérdről Indult el, és az sem, hogy a pécsi járásban a közsé­gek mintegy fele párosverseny­ben áll egymással. A beszámoló után a jelenlé­vők a begyűjtési munkával kapcsolatos kéidéseket tettek fel. Dr. Petőházi Sándor elv­társ begyűjtési miniszterhelyet­tes válaszolt a feltett kérdé­sekre. Právitz Lajosné elvtársnő, a megyei pártbizottság mezőgaz­dasági osztályának vezetője hozzászólásában a begyűjtési dolgozók szerepével foglalko­zott. — Az elvtársakat — mondot­ta, — pártunk az élet igen fontos területére állította s azt is hozzá kell tennem, igen nehéz munkaterületre. Majd arról beszélt, hogy a begyűjtési munka nem lehet egyszerű kereseti lehetőség, ál­lásbetöltés, hanem egyszer­smind hivatás is kell, hogy le­gyen. A begyűjtési munka el­választhatatlan a politikai munka hivatásérzetétől. Csak azok az elvtársak dolgozhat­nak itt jól, akik ennek szelle­mében végzik feladataikat; A begyűjtés dandárját végző elvtársak többsége ilyen — mondta Právicz elvtársnő. Majd a megyei párt-végrehaj­tó bizottság nevében megígér­te, hogy a jövőben a begyűjté­si dolgozók több segítséget, nagyobb megbecsülést és elis­merést kapnak a párttól. Jól sikerült a j nemzetiségi nap \ i Ünneplőbe öltözött a falu \ apraja-nagyja. A környező l falvakból is sokan eljöttek i a hásságyi német nemzeti- ’ ségi napra. A tulajdonképpeni ünnep- ! ség délután kezdődött a mü- : vetődést otthonban. A terem ; megtelt érdeklődőkkel és • : csaknem százötvenen klszo- ! • rultak a folyosóra, udvarra. : • A résztvevőket Devecseri Já- ; S nosr.é. a pécsi járási tanács ■ £ népművelési csoportvezető- • ■ je köszöntötte, majd a me- ; • gyei szervek ajándékát, a ; j 2 800 forintos gramofont tíz I ; hanglemezzel. 80 szépirodai- | ■ mi művet nyújtott át a mű- ; ! velődési otthon vezetőségé- ■ £ nek. Az ünnepi beszédet ma- S • gyár és német nyelven : ■ Mnndl Antal, a Magnaror- • ! száqi Német Dolgozók Kultu- I ; ráilis Szövetségének kikul- i ■ dötte tartotta. s : ; Ezután rövid kultúrműsor ; i kezdődött. A hásságyi ének- • £ karon kívül a tánccsoport is ! 5 szerepelt német táncokkal. S » Fellépett a birjánia.k tánccso- £ : portja is. A nagy sikert ara- ; tott műsor után táncmulat- • ! ság kezdődött. Ezen a napon mindenki jól ! érezte magát. A vendégek is : sok felejthetetlen élmény- 5 nyel távoztak. RÉZMŰVES TIBOR j a JPB. megbízott ágit. prop.; oszt. vezetője. V Pobjedás napszámosok A peüérdl termelő­szövetkezet egyik leg égetőbb problémája a földhiány. Mindössze négy hold Jut egy tagra. Érthető, hogy a tsz már igen eré­lyesen követeli: a tanács az egyébként is elhanyagolt tarta- lékföldeket adja át neki. S míg a terme­lőszövetkezet Pon- ciustól-Pilátusig fut igaza bizonyítására, I a következő történik. Elegáns Pobjcda suhan a tanácsháza elé és kiszáll belőle Megyeri Péter, a me­gyei tanács sofőrje. Egyenesen Szabó Ist­vánhoz, a tanácstit­kárhoz siet: szerez­zen gyorsan napszá­most kukorica veté­séhez. A titkár nem lepő­dik meg, hiszen elég nagy a praxisa már a napszámos ügyek­ben. Lesz napszámos most is szinte pilla­natok alatt Szekeres Károly hivatalsegéd személyében. Szekeres bácsi so­kat megért öreg ko­rára, de azt még so­hasem, hogy autóba ültessék és úgy vi­gyék kukoricát vet­ni. Most mégis így történt. Amint Szekeres bá­csi serénykedni kez­dett, Megyeri meg­fordult és elporzott. Ki is kívánhatta vol­na tőle, hogy a pár- nás ülés fáradalmait kiállva, figyelje a hi­vatalsegéd munká­ját? Este aztán vlsz- szatért és hazavitte az öreget. Hanem antókázás után mégis csak fur­csának talált egyet, s mást Szekeres Ká­roly. Például azt, hogy eltelik egy hét, eltelik két hét és a napszámnak se híre, se hamva. Kinek is dolgozott tulajdon­képpen? Tudomása szerint Megyerinek. Nem is sejtette, hogy Patai Lászlóné, a megyei tanács tiszt­viselőnője a munka­adója, akinek földje Megyerié mellett te­rül cl. Patai Lászlóné pe­dig még most június közepén sem tudja, hol fekszik a földje és halvány fogalma sincs arról, mennyit is kellene fizetnie a napszámért. Senkinek sincs ki­fogása az ellen, hogy váró : munkások, vékoi- - ínzii tisztvi­selők ' FA-földet ve gyenek kishaszon- bérbe és szabadide­jükben saját maguk megműveljék. Sőt, ennek csak örülni le­het. De. hogy egye­sek a tsz elől von­janak el földterülete­ket, amit aztán más­sal műveltetnek, s maguk csak a hasz­not vágnák zsebre — enyhén szólva fel­háborító. Még akkor is, ha a napszámost Pobjedán szállítják a kukoricaföldre. Barangolás az ismeretlen Baranyában Püspöki erőszak a cselei apácákon Amikor az istenben és 1278- ban boldogult Kalan nemzet­ségbeli Nána gróf magtalan lévén a pécsi káptalan színe előtt „a boldogságos szüzet tette meg javaiban örökössé“ bizonyára eszébe sem iutott hogy ezzel a Mohács fölöt1 Csele városában a napok • apácák egy évszázadon ke- resztü' dúló háborújának kon­kolyát hintette el. A nyulszi- getl dominikánus avácák ugyanis — kik a végítélet napjáig a szűzanya helyett magukra vállalták e földi örökség hathatós kezelését, — a fukarság gyarló emberi bű­nében leiedzettek. Miután „a királyi és külföldi követek vendégszeretetünket túlságo­san igénybe veszik“ Nagu La­jos király feleségénél Bara­nya nemesi gyűléséhez egy olyan utasítást kilincseltek ki, amely a legmagasabb rangú földi halandónak is megtiltja, hogy a cselei bir­tokon enni kérjen magának... Megsokalta ezt a pécsi püs­pök és a korhű iratok tanul­sága szerint lóraültetvén mo­hácsi embereit, megrohanta az apácák birtokait. „Az úr­nők halastavainak prokurito- rát (ispánját) kegyetlenül megverték és mind a kilenc halastavát egytől-egyig leha­lászták." A főnökasszony a pécsváradi konvent útján kö­vetelt magának elégtételt az erőszak miatt és a kivizsgá­lásra küldött Pósa fia László jelentéséből kiderül, hogy a támadók egy embert megöl­tek és a gyakorlatias gondol­kodású püspök birtokára „az úrnők ötven ökrét is elhaj­tották“. A törvénykezés azon­ban akkor még nem for­gott gyorsabb kereken, mert az apácák nyolc eszten­dő múltán jobbnak látták sa­ját kezükbe venni az ügyek elintézését. Az 1331-es eszten­dő egyik hajnalán a felkar- dozott, felvértezett cselei iobbáovok élén a barna re­verenda« úrnők betörtek a vüspö1- mohácsi birtokaim és Lász’ő pilsvök halastaueiból úgy kivették n vámot hogy az tanácsosnak látta a szek­szárdi konventhez futva ke­resni igazságát. A bosszú tüze több, mint egy évszázadig hunyorgott, de lángját nem oltotta ki a feledés. A papi haragtartás az igazságos Mátyás király uralkodásának eljöttét hasz­nálta fel a derekas visszavá­gásra. Most Hampó Zsig- mond pécsi püspök húzta ki kardját és Gergely székes- egyházi, Máté baranyai, Dom- bay Imre tolnai archídiakónu- sokkal, Dömötör pécsi kápta­lani préposttal, Balázszsal, a törvények tudorával. Devecse- ri Péter kanonokkal, Ma jós Mihály s Báthori Pál káplá­nokkal, valamint a „lánycsu- ki, hymesházai és sátoristyei” papokkal az egyházi szemé­lyek e népes kíséretével tört be a Cselei apácák birtokára. Hogy a marhákon, halakon kívül más cgyeKfkct SLÍOL vesztették-e el az avácák. ar- ról hallgat a história s már nem dérül W sohasem, mint­hogy azt is kevesen tudják: a Csele patak mentén, köz­vetlenül a Duna partján va­lamikor egy városszámba menő nagy helység terült el. 1721-ben még állt templomá­nak romja, de a fukar apá­cákkal, vérbő püspökökkel, fejbevert ispánokkal egye­temben azt is betemette rég az anyaföld. OROSZLÁN IMRE. Köszönjük a segítséget... A Dunántúli Naplóban sze­retném megköszönni Végh László elvtársnak, a MÁV Szállítmányoz! Szogálat veze­tőjének szombati segítségét. Szombaton a pécsváradi üze­münk feladatott 40 mázsa ex­portsajtot, amely az esti órák­ban érkezett meg Pécsre. Nem tudjuk kinek a hibájából, de a pécsi állomás nem tudott a szállítmányról, s rakodómun­kások nem voltak, akik ki­pakolhatták volna a 6ajtot. Végh elvtárs látva, hogy mek­kora kárt jelentene az export­sajt másfélnapos fektetése, két pályamunkás segítségével sa­játkezűig kirakta a szállít­mányt. Fajcsl Vince a Tejipari ES gyártás- vezetője. il ■ ■ PÁRT ÉS PARTEpItES Megkezdődött az új pártoktatási év szervezése Néhány héttel ezelőtt befejeződött az 1955—56-os pártoktatási év. Több mint tíz­ezer hallgató kapott bizonyít­ványt az egyes tanfolyamok anyagának sikeres elvégzésé­ről. Az SZKP XX. kongresszu­sának tanítása iránt nagy volt az érdeklődés. Ezt nem csak az bizonyítja, hogy például Komlón több, mint ezer hall­gató foglalkozott a szervezett pártoktatás ban résztvevőkön kívül a XX. kongresszus anya­gával, hanem az is, hogy a vi­ták rendkívül őszinték, és sok­oldalúak voltak. Ilyen aktivi­tást pártoktatéaunkban évek óta nem tapasztaltunk. Ebből s az elmúlt pártoktatási év sok más tapasztalatából Is értékes következtetéseket vonhatunk le további propaganda munkánk sikeres végzéséhez. Ez annál is inkább szükséges, mert párt­ái apszervezeteink már meg­kezdték vagy a közeljövőben megkezdik a következő partok­tatási év előkészítését. Először is azt kell megálla­pítani, hogy pártoktatásunk elősegítette pártunk egységé­nek megszilárdítását, a jobbol­dali nézetek szétzúzását, sok gyakorlati politikai feladat si­keres megoldása feltételeinek ■megteremtéséhez járult hozzá. A pécsi járása párt-végrehajtó bizottság megállapította: az oktatásnak része volt abban, hogy a pécsi járás több terü­leten az utolsók közül az el­sők közé került. Még olyan községekben is, mint például Bodán, vagy Nagyharsányban, ahol az oktatás jobb Is lehe­tett volna, négy-négy tagjelöl­tet vettek fel pártszervezeteink a hallgatók soraiból. Rendkívül fontos tehát, hogy pártái apszervezeteink minde­nütt felhasználják azokat a le­hetőségeket is az egyes fel­adatok megoldásához, amelye­ket a pártoktatás biztosít párt­tagságunk tanításával, nevelé­sével, mozgósításával. Bármennyire nagy jelentő­ségű Is a pártoktatás, helyte­lenek az olyan törekvések, melyek a párttagság őszinte szándékától előképzettségétől családi és egyéb problémáitól függetlenül a pártoktatásban résztvevők számának öncélú emelésére irányulnak. Az ok­tatási év ott fejeződött be si­keresen, ahol jó propagandista, lelkes, tanulnivágyó hallgató­kat oktatott. Sok olyan tanfo­lyamunk volt, amely lemorzso­lódás nélkül, menetközben ke­vés hiányzással magas tartal­mi színvonallal jutott el az ok­tatási év végéig. Látnunk kell azonban azt is, hogy több, mint kétezer hallgatónk lemorzsolódott. He- lyenkéiíf n hallgatóknak alig fele járt rendszeresen oktatás­ra. Adódtak hibák a felkészü­lésben is. Miből fakadtak ezek a jelenségek? Hogyan kerül­hetjük el ezeket a következő oktatási évben? > . Véleményem szerint két főfeladatot kell jól megoldani. Az egyik: a propagandisták és hallgatók körültekintő, gondos kiválogatása. A másik: a párt­szervezetek rendszeres, segítő és ellenőrző munkája az okta­tás szervezésének kezdetétől a pártoktatás utolsó ünnepélyes foglalkozásáig, E kettős feiladat első részé­nek jó megoldása a most kö­vetkező heteik és hónapok fel­adata. A pártoktatás szervezé­sében két rendkívül jelentős alapelvről egy pillanatra sem feledkezhetünk meg. Először: ne szervezzünk több oktatási formát, mint amennyihez jó propagandistát tudunk biztosí­tana. Másodszor: Csak azokat a párttagokat és pártcmkívülie- ket vonjuk be a szervezett pártoktatásba, akik érdeklőd­nek az anyag iránt, szívesen, önként jelentkeznek tanulni. Tapasztalataink mindenben megerősítik az említett szer­vezési alapelvek alkalmazásé­nak szükségességét. Az elmúlt oktatása évben indokolatlanul »ok marxizmus-leninizmus alapjai tanfolyamot szervez­ünk. A pécsi i érésben több hallgatót vontak be ezekre a tanfolyamokra, mint amennyi az előző évben összesen részt- vett. E tanfolyamok 40 propa­gandistája derekas, lelkes munkát végzett, azonban kö- rülbelül 18 propagandista nem volt elég képzett ahhoz, hogy ezen az oktatási formán végez­zen eredményes propaganda munkát. S talán a hallgatók mind önként jelentkeztek a marxizmus-leninizmus alapjai tanfolyamokra? Lehet, hogy többen azt állítják: Igen. A va­lóság azonban az, hogy a hall­gatók egy része azért került erre az oktatási formára, mert nem volt másik, vagy ment a pártvezetőség. esetleg a felső pártszervek „így látták jónak“. S az eredmény? A tanfolya­mok nagy többsége befejező­dött ugyan, de voltak, amelyek meg sem kezdték munkájukat, több ilyen tanfolyam menet­közben szűnt meg, a lemorzso­lódás több. mint fele ezekre a tanfolyamokra esett s igen sok olyan volt, amelynek színvo­nala messze elmaradt a köve­telményektől. A pártalanszervetetek egyik legfőbb feladata tehát: jó pro­pagandisták biztosítása. Van-e elég, jó propagandamunka vég­zésére alkalmas elvtárs? Van. Először is a régi propagandis­ták, akiknek jórésze évek során bebizonyította tudását, mód­szerbeli felkészültségét. Ott vapnak funkcionáriusaink, akiknek többsége jó propagan­dista vagy az lehet. Az idén a szigetvári járási pártbizottság tagjai és munkatársai szinte kivétel nélkül oktattak. Hason­ló volt a helyzet Komlón, Sely- lyén, s még néhány helyen. Jövőre ezt az útat járja a töb­bi járás és város te. Támasz­kodhatunk a jól felkészült, sok élettapasztalattal rendelkező különböző vezető elvtámakra, s főleg értelmiségünkre, mely­nek egy jórésze képes lenne segíteni bennünket e téren te s munkájuk megbecsülését lát­nák abban, ha alapszerveze­tei nk a pártoktatás felelősség- teljes, nehéz de szép munká­jával megbíznák őket. Ha mégsem sikerül elég jó propagandistát találni? Akkor inkább az előadásos propagan­dát, vagy az önálló tanulást szervezze meg az alapszerve­zet, mint sem egy hosszú esz­tendőn keresztül bajlódjon egy olyan oktatási formával, mely­nek indulásakor nyilvánvaló volt: nem sok haszon lesz be­lőle. Kik legyenek a pártokta­tás hallgatói? Kizárólag azok, akik szívesen, önként vállalják a szervezett oktatásban való részvételi. Jó, meggyőző mun­kára e téren a jövőben is szük­ség lesz, de nem lenne helyes a szervezeti szabályzatra való hivatkozással olyan elvtársa­kat beszervezni az oktatásba, akiket több éve beszerveztünk ugyan, de mindig lemorzsolód­tak, vagy becsülettel „végigül­ték" a pártoktatási évet tanu­lás. hozzászólás, vita, általában eredmény nélkül. A pártokta­tás sikere nem számszerű kér­dés elsősorban, — bár az sem lehet közömbös számunkra, hogy hány hallgatót oktatunk — hanem tartalmi kérdés. A következő pártoktatási év­ben olyan szemináriumok le­gyenek, ahol jó propagandista vezetésével tanulni vágyó, lel­kes dolgozók sajátítják el a marxizmus—lendnizmus isme­reteit. Az 1958—57-es új okta­tási év tanfolyamainak anyaga szorosan kapcsolatban lesz mindennapi életünkkel, széle­sebb körű érdeklődésre tarthat számot, mint az elmúlt évié. Ez a tanfolyamok színvonalát emelni fogja, de ez csak a kér­dés egyik oldala. A másik az; olyan elvtársak tanulják ezt az anyagot, akik tanulni akarnak, akik előképzettségüknél fogva alkalmasak arra, hogy a vár­ható tartalmas vitákból tevé­kenyen kivegyék részüket Azt pedig aligha várhatjuk, hogy azok javítsák a színvonalat, akiket különböző formális, nem meggyőző módszerek al­kalmazásával beleeről tétünk egyes oktatási formákba. Igaz, hogy pártunk szerve­zeti szabályzata előírja, hogy minden párttagnak kötelessére elméleti tudását fejleszteni. De az is igaz, hogy ennek nem ki­zárólagos módszere az iskolán kívüli szervezett pártoktaíás- ban való részvétel. Többgyer­mekes családanyák, idősebb párttagok egyrésze. szíveseb­ben járna például havonként egv-egy — az időszerű kérdé­sekre választ adó — előadásra. Mások önállóan szeretnék ta­nulmányozni a marxizmus— lenlndzmus egyes területeit. A pártszervezet teremtse meg ezekre a lehetőségeket. Igaz. sokrétű munka kell hozzá de az eredmény is gazdagabb lesz. Az előadásos propaganda és az önálló tanulás te rendkívül fon­tos — sajnos, eddig eléggé e1- hanyagolt — láncszeme propa­ganda munkánknak. A pártoktatási év előké­szítése hosszú hónapok felada­ta. Helyes, ha a munka meg­kezdésekor alapszervezefeink értékelik eddigi eredményein­ket, felkutatják a nehézségek okait, az esetleges hibák for­rását, számbaveszlk a lehetősé­geket és ennek alapján látnak a szervezéshez. Mint minden munkában, ebben is a pártta­gok véleményére, javaslataira, tanácsaira kel] támaszkodnunk. Ha ezt nem tévesztjük szem elől munkánkban, akkor a pártoktatási év megszervezése sikeres lesz. Lemle Géza,

Next

/
Oldalképek
Tartalom