Dunántúli Napló, 1956. június (13. évfolyam, 129-153. szám)

1956-06-19 / 143. szám

' 195« JÜNIUS 19- NAP r C\ 3 Ócsárdon aratás előtt Péntek naplementékor már „arattak“ Öosárdon, s mire az esthajnalcsillag meglátta magát a gépállomás szerelőcsarnoká­nak sötét ablakában — már a cséplési áldomás utolsó korty borát is megitták. Igazánból a népmesék Fanyűvő Jánosa sem birkózna meg ilyen rövid idő alatt a Béke őre Termelőszö­vetkezet négyszáz hold gyö­nyörű gabonájával, de az ilyen „előaratás“ nélkül az igazi ka­szafogáskor még úgy sem bol­dogulnának, ha mindnyájukba Toldi Miklós ereje szállna. A vezetőség sok okos elgondolá­sa vágta itt a tervek rendjét és közeli, meg régmúlt nyarak frissen elevenedő emlékei szed­ték hozzá marokba a mélyen- s^ántó javaslatokat. Mert ha el­intézett dolog is, hogy az első vezényszóra két kombájn és egy aratógép gördül ki a szépen eovbetagosított, eleve kijelölt láb'ákra, az aratás mégiscsak embereken fordul meg: a teg- rapi egyéni parasztokon — ré­gi szövetkezetieken, az örege- T"~n—fiatalokon, a haragoso­kon—szerelmeseken, az ipar­“odókon—kényelmesebbeken S csak egyikre ne legyen te­lítettel a vezetőség, a tel­jes szövetkezeti község issza meg a levét. A nagy munka előtt lemértek hát minden em- hert a felhasználhatóság és em­berség serpenyőjén::: — Kell a kombájnokra két villás ember a szalmához. De olyanok ám, aldnek nem szá­mít se vasárnap, se ünnep, ha­nem lesz ki tartásuk végig! Muszung Lajos elvtérs, az elnök felállította a követelmé­nyeket és most a párttitkár, a brigádvezetők, az agronómus, a vezetőségi tagok sorra latol­gatják — ki felel meg légin kább erre a célra. Fiatal erő? Az maradjon csak a kaszánál ez nem olyan nehéz munka. — Kik is voltak tavaly? Rövid vita után azután megállapodás születik: — Varga József legyen meg Horváth Péter bácsi. Idősebb emberek, tavaly is ők szolgál­ták végig a nyarat, s nem fá­radhatnak bele mégsem annyi­ra. Uj beosztásokra új nevek merülnek fel s vagy marad­nak, vagy kerül helyükre más. De az aratógép nyergébe csak egyvalaki ülhet be: a süketné­ma Bánovics Lajos, ő fej­tífuszban egyszerre veszítette el hangját, hallását s nem ne­szei még az ágyudörgésre sem. De elég a legkisebb gyanús zö­rej a traktor rettentő lármá­jában, már állítja is a gépészt és figyelmezteti, őt dicséri az egész jólsikerült négyzetes ku­koricavetés, és ő ügyel a veze­tőség határozatából majd most is. hogy rendesen kötözze a kévéket a gép, ne hagyjon ma­gas tarlót, s mégse törjön va­lami buckába a sebesen haladó kasza. Régen csak kegyelem­kenyér szerencsétlen eltartottja lett volna Bánovics Lajos, itt a szövetkezetben nélkülözhe­tetlen, nagyon, nagyon hasznos munkatárs. Magától értetődik, abba már nem kontárkodtk bele a veze­tőség, hogy Kiss Lajos hogyan boronólja össze a Kossuth bri­gád aratópárjait. De ha szá- monkémék tőle, ez a brigád­vezető már előkotorászná a cé­dulákat, amelyre még a múlt szombaton felírt nagy fejtöré­sek közepette minden kaszást s hozzá marokszedőt. öreg este teregeti sötét fáty­lát, mire azt is eldöntik, hogy a gépállomási lábaspajta leen­dő kombájnszérüjének meg-) őrzését Péter Szilveszterre bíz­zák annakidején. Dehát jól van ez így?! Csak úgy követe­lünk vasárnapra és ünnepre sem tekintő helytállást, hogy helyébe semmit sem adunk? Péntek este csak azért nem került rá sor, mert ebben már hallatta előbb szavát a köz­gyűlés. Kilenc kövérdisznó várja Bata Győző állattenyész­tési brigádvezető keze alatt a böllért, hogy a falusi húshiány­ban az aratás ideje alatt mun­kaegységeik arányában, ingyen hetente egyszer friss húshoz jussanak a termelőszövetkezet tagjai. Tóth Lajos raktáros is csörgeti a pincekulcsokat. Már a vöröshere kaszálásakor ihat- nékjuk támadt a kocsisoknak, de mivel túlságosan a kancsó fenekére találtak nézni — köz­gyűlési határozat vette elejét a bajoknak. Mihelyt indul az aratás, indul a borosztás is. Ki hány munkaegységet szerzett, annyit részel az ezer liter bor­ból, míg két hektót arra a nagy aratóbálra tesznek félre amelyet önönmaga rendez, sa- iát mulatságára az ócsárdi ter­melőszövetkezet. S hogy ilyen hiba se támadjon — rövidesen a készpénzelőleg is kiosztásra kerül. „Mint az olajozott istennyila“ — verte mellét vagy három esztendeje egyik termelőszö­vetkezetünk magabiztos elnö­ke, aki „érzésből“ gazdálko­dott, „kezeintésével“ szervezett és a „virtussal“ összeegyeztet­hetetlennek tartotta a meg­fontolt tervezést. Be is ütött az emlegetett istennyila úgy, hogy csak rohammunkásokkal tud­ták nagynehezen letakarítani a gabonát, öcsárdon senki nem fogadkozik rettentő nagy beta­karítási sikerekre, de, ahogy ; pénteki „előaratásból" sejteni lehet •— idén a közös munka, a közös akarat, a közös terve zés nagy sikerét hozza meg ne­kik az igazi aratás. Hízósertések biztosítása A tekintélyes értékű hízóser­tés elhullása súlyos gondot okoz a hizlalónak. Az anyagi kár elhárítására vezette be az Állami Biztosító a hízósertés biztositását, amely a sertés be­tegségéből, vagy balesetből be­következett elhullás, vagy kényszervágás esetére vonatko­zik és az így keletkezett kárt pótolja. A kártérítés alapját a sertés elhulláskor! súlya képe­zi kilónként 17,5 forint egység­ár mellett. Ha például a sertés 100 kilós súlyban hullott el, a károsult 1750 forint kártérí­tésben részesül. A biztosítás időtartama 6 hónap, díja — a biztosított sertés feladáskori súlyának megfelelően — 50— 120 forint. SzélesebbkörQ zenei nevelést Olvastam a zeneművészeti szakiskola igazgatójának vita­cikkét. A cikkben foglaltak na­gyobb részével egyetértek, de szeretnék néhány észrevételt tenni. Elöljáróban megemlítem, hogy két fiam hegedülni tanul, legkisebb fiam zeneóvodába, középső fiam az Alkotmány Utcai általános iskola második zenei osztályába jár. Gyerme­keimnek magasabb zenei mű­veltséget akarok adni, mint amilyent én tudtam szerezni. Sem elemi, sem középiskolai tanulmányaim alatt ugyanis nem kaptam olyan zened mű vel-tséget, mint amilyent most egy második általános iskolai, zenei tagozatú tanuló szerez­het. A cikk 3. pontjához az a megjegyzésem, hogy — külö­nösen nagyobb helyeken, helyes lenne a párhuzamos osz­tályoknál zenei tagozatot léte síteni. A 4. ponthoz az a megjegy­zésem, hogy a felnőttek szíve­sen tanulnak. Több szolfés osz­tályon is tanulnak felnőtt hall­gatók Pécsett. Ilyen zenei ne­velést kellene minél több dol­gozónak biztosítani csekély dí­jazás ellenében. Berényi István a Postaigazgatóság dolgozója Szakemberek a II. ötéves tervről Á nők munkábaállitásának lehetőségei Baranyában A Dunántúli Napló június 5-i számában 1 Sziklai József elvtárs, a megyei pártbizott­ság harmadtitkára feketeszén bányászatunk fejlődésének problémáiról írt. Ebben a cikkben szerepel a követke­ző mondat: „... de a nők munkábaállítására kevés a le­hetőség." ügy érzem, hogy nekem, mint olyan könnyű­ipari üzem igazgatójának, ahol főleg nők dolgoznak, hozzá kell szólnom ehhez a kérdéshez. Vállalatunknál jelen pilla­natban a felvételüket kérő nők száma 180—200 között mozog, ugyanakkor a mun­káslétszámunk 230 dolgozó. A két számadat összehasonlítá­sából az következik, hogy a nők fokozottabb munkábaál- lítása nem a holnap, hanem a ma problémája. A mi vállalatunk különösen alkalmas a nők foglalkoztatá­sára. A megfelelő számú munkaerőt a környékből tud­nánk is biztosítani minden nehézség nélkül. Műszaki gár­dánk jólképzett, s területünk is van. ahol terjeszkedhet­nénk. Ezek az adottságok kí­nálják a lehetőséget, hogy bővíteni kell a Hirdi Kender­Legyünk tárgyilagosak ! A Dunántúli Nap­ló június 13-i szá­mában Petőházi Gá­bor elvtárs, a Bara­nya Megyei Állami Gazdaságok vezetője aláírásával „A bü­rokraták nem enged­nek“ címmel cikk je­lent meg, amelyben többek között bírálta a Beruházási Bank ellenőrzési munkáját is. A cikkel kapcsolat­ban a következőket kivánom megjegyez­ni: Tény, hogy Tóth Zoltán kartárs, a Beruházási Bank pénzügyi revizora 5- én, a Baranya me­gyei fiók megbízá­sából megjelent a Siklósi Állami Gaz­daságnál, hogy az elrendelt vizsgálatot lefolytassa. Feladata a beruházások és fel­újítások pénzügyi le­bonyolításának az el­lenőrzése volt. Az ellenőrzést azon­ban nem egyedül, hanem Margittal Lászlóné kartársnő­vel, a Beruházási Bank agronómus-re- vizorával együtt kí­vánta megtartani, aki agrártudományi egye­temi képesítése és a szakmában eltöltött többévi gyakorlata alapján hivatott az állami gazdaságokat, agronómia! szempont ból ellenőrizni. Ezt a körülményt Pető­házi elvtárs cikké­ben elhallgatta. Ami a kocsi •igény­bevételét illeti, az üzemegységek láto­gatása céljából, azt a revizorok az amúgy- is a határba készülő igazgató ellenőrzési kőrútjával kívánták egybekapcsolni. A tanuk előtt foly­tatott telefonbeszél­getésben csakugyan udvariasan megkér­tem Petőházi elvtár­sat, hogy amennyi­ben mód van rá, te­gye lehetővé, hogy revizoraink feladatu­kat az állami gazda­ságnál legalább rész­ben elvégezhessék. Kérésemet azonban Petőházi elvtárs elég­gé nyers hangnem­ben elutasította, az- zal, hogy az ellenőr­zés nem a Beruházá­si Bank feladata, amivel a Népköztár­saság Elnöki Taná­csának a bankellen­őrzésről szóló 1955. évi 29. sz. tvr. ren­deleté értelmében egyetérteni nem tu­dunk. Fér eh János a Magyar Be­ruházási Bank Baranya Megyei Fiókjának vezetője • A szerkesztőség megjegyzése: Pető­házi elvtárs június 13-i cikkének — amely helyesen bí­rálja a felületes fu­tó-ellenőrzéseket, — olyan színezete is van, mintha minden ellenőrzést és ellen­őrt feleslegesnek tar­tana. Ez természete­sen helytelen állás­pont lenne, mert igen fontos, hogy például a bank lelkiismere­tesen ellenőrizze a hitelek felhasználá­sát. Az ellenőrzés mai rendszerében van 6ok bírálni és kifogásolni való, amíg azonban az el­lenőrzés rendszere nem változik, nem mindig indokolt azoknak az ellen­őröknek a bírálata, akik a ma érvényes törvényeknek és ren­deleteknek megfele­lően igyekszenek tel­jesíteni kötelességü két; fonót. Úgy tudjuk, hogy ipar* igazgatóságunk a második öt- éves terv idejére nem tervez kapacitásbővítést Hirden. En­nek oka, hogy vállalatunkat úgy ismerik, mint sok hibá­ról, s munkaerőhiánnyal küszködő vállalatot, ezért nem tartották érdemesnek a na­gyobb beruházást. Tény, hogy ilyen problémák voltak, de ez már mind a múlté. Jelen pillanatban minden adottsá­gunk meg volna a bővítés­hez, s sokkal gazdaságosab­ban terjeszkedhetnénk, mint a területhiánnyal küzdő Sze­gedi Kender- és Lenszövő, amelynek kapacitásbővítését mécris tervbe vették. Vállalatunk Dunántúl egyet­len kenderfonója. Megfelelő berendezéssel sokkal fino­mabb fonalakat tudnánk fon­ni, sőt ha újra megkapnánk az évekkel ezelőtt leszerelt lenszövő üzemrészünket, ott is helyt tudnánk állni. A szö­vődéi üzemrész visszaállítása nemzetgazdasági szempontból is előnyös lenne, mert nem kellene fonalunkat Szegedre szállítani, hanem itt helyben megszőhetnénk, s mint kész árut adnánk át. A gyár jelentősebb bővíté­séhez tehát minden lehetőség megvan. Egyetlen nehézsé­günk jelenleg az, hogy a törzsgárdánkat nem tudjuk bővíteni, mert lakásproblé­máink vannak. Remény van arra. hogy ezt a kérdést is si­kerül megoldanunk. A válla­lattól néhányszáz méterre van a honvédségnek egy beton- előgyártó üzeme, amelyet ez évben megszüntetnek. Az ot­tani épületekből 12—13 la­kást tudnánk némi áts\zkl- tással létesíteni műszaki és fizikai dolgozóink egyrészé- nek. Az épületeket igényeltük iparigazgatóságunkon keresz­tül, de a Honvédelmi Minisz­térium érthetetlen módon át­tette kérésünket a Közülete_ két Elhelyező Bizottsághoz. A napokban aztán arról top­tunk értesítést, hogy kéré­sünk a honvédség áruraktá­rozási hivatala előtt van. Re­méljük, hogy a felsőbb szer* vek is megunják egyszer a sok huzavonát, s áprilisban beadott kérésünket június vé­gére, mire az épületek felsza­badulnak, el is intézik. SZENDRÖ1 GYÖRGY a Hirdi Kenderfonógyár igazgatója //• e.UíU adott tyy SQMaUcízból, mely, tud is álcát to&otyhi a% úfodf' Mint szombati szamunkban tudósítónk közfilte, pénteken délelótt értékelte Gyárfás Miklós a Pécsi Nemzeti Színház által a színházi fesz­tiválra vitt Columbust és az előadást. Most az értékelést részletesen ismertetjük. (Tudósítónktól) Budmest, 1956. június 15. A Művész Klubban gyüle­keztek ma a Pécsi Nemzeti Színiháj: tagjai, ahol Gyárfás Miklósra várt az a feladat, hogy véleményt mondjon Gosz- tonyi János romantikus drá­májáról és — bár ebből az érv előadásból ítélve — a Pécsi Nemzeti Színház művészi munkáiáról. Az értékelésre el is jöttek a pécsiek szépszám­mal, néhány vidéki színház is k ipviseltette magát egy-két taggal, csak a pestiek tartót- tik magukat távol, mint a későbbiekben Ladányi Ferenc megállapította: mindössze négy fővárosi művész, illetőleg ren­dező vett részt s vitán. Gyárfás Miklós bírálata be­vezető részében megállapította, hogy a pécsi előadás elsődle­ges erénye. hogy valóban szín­házat látott, a szó nemes ér- t elmében, olyan színházat, amely nem magyaráz, hanem felkelti a közönség érzelmeit, tehát a maga sajátos eszközei­vel élve nevel. — Pedig színházainkra nap­jainkban a megdermedt for­mák a jellemzőek — mon­dotta a bíráló. — Kevés a szín­házi munkában, a rendezésben, a díszítésben, a kosztümökben, a kritikákban az eredetiség, az újra való törekvés. A Pécsi Nemzeti Színház fesztivál da­rabját viszont a költői igé­nyesség Jellemzi. Gosztomyi János költői látomásokat vitt a színpadra és ezek a költői képek kétségtelenül megújho­dási folyamatot jeleznek. Pe­dig Gosztonyi nem kedvező időben, ellentmondásos hóna­pok. s t évek idején jelentke­zett drámájával. — Az újszerűség, a bátor­ság ellenére is hatott a drá­mára dramaturgiánk átka: egyes helyeken nyíltan, szólarn- szerűen kimondja azt az esz­mei mondanivalót, amit pedig az egész darab úgyis sugároz. Ez a kinyilatkoztatás azután csökkenti a drámai feszültsé­get. A* ewsUaUágA.ól A továbbiak során még egy hibát fedett fel az értékelés, mégpedig azt, hogy a főhős, Colon, bár szavainak költői szárnyalása leköti a nézőt, egy­síkú, nincs meg benne az az ellentmondásosság, amely ál­talában az egyes embereket jellemzi, akik nem csupán rosszak, vagy csupán jók, ha­nem mindkét tulajdonság ki­sebb vagy nagyobb mértékben fellelhető bennük. Colon csak hős Gosztonyi János drámájá­ban, csak rajongó, pedig iga­zán akkor izzana ez a hős, ha önmagával te küszködnie kel­lene olykor-olykor. Ezzel a sze­reppel szembeállította- Gyárfás Miklós a bíboimok alakját (Bá­lint György alakításában). _ Ez érdekes, kiváló szí­nészi eszközökkel megoldott alakítás — mondotta — és kiváló a figura jellemzése is. Figyelni kell rá elejétől végig, míg csak színpadon van*, a jel­le mfejlődés végig követhető a darab során. Az író úgy írta meg és Bálint György úgy játssza el ezt a szerepet, hogy érezzük, tudjuk: ez a főpap nem született gonosz, hanem hisz céljában, ez esetben az egyház hatalmának megerősí­tésében. Ez teszi sokoldalúvá, jellemgazdaggá Fra Hemando de Talavéra-t, ez teszi igazán gyűlöletessé. — Az egyoldalú jellemábrá­zolás viszont jó lehet olyan alakítások esetében, ahol a sze­rep kicsiny, ahol epizódfigu­rákat mozgat a szerző, vagy a szereplő egy nagyobb jelenet után nem tér vissza többé a színpadra, tehát mélyebb jel­lemzése nem szükséges, csak egy tulajdonságát kell jól áb­rázolni. Péjr»"-.ak em,Ütötte Fodor Te­réz Filippa-jét, aki az asszony­hűség, az önfeláldozó szerelem megtestesítője volt a darabban és mint ilyen, teljesértékű ala­kítást nyújtott. A totnattHUáiól — A romantika nem akadá­lyozója véleményem szerint a szocialista realizmusnak, bár megvannak túlzásai is — mondta Gyárfás Miklós. — Gosztonyi Jánosra szerencsé­sen hatott Schiller romantiká­ja, a jót és a rosszat éles szemmel el tudja választani, a jót szépen csengő szavakkal, a rosszat magas hőfokú Izzás­ban mutatja meg. — Ilyen romantikus ábrázo­lásban kelti életre a szerző Colont, a merész hajóst. Joó László glalr»**»;. elképzelésen nyugszik és ezt váltja valóra: a merész hajós azért akar áthajózni a fenye­gető ismeretlen tengereken, hogy a világot megváltsa. Joó László szépen oldja meg fel­adatát. A néző valósággal bele­feledkezik szavaiba és azzal az érzéssel távozik az előadás vé­gén, hogy láttam, hallottam a nagy rajongót. Visszatérve az alakok sokrétű jellemzésének szükségességére, el kell monda­nom, hogy hatásosabb is le­hetne ez a szerep és ez az ala­kítás alkkor, ha Gosztonyi Já­nos Colon szerepébe több ka­landor! természetet öntött vol­na, vagy ha többet tudnánk Colon hatalmas szakértelméről, így még tragikusabbá lenne az a tény, hogy ez a nagyszerű ember egy rozoga gályával kénytelen nekivágni a háborgó vizeknek — de nekivág. A &zá — hendvay Ferenc rendezé­sének nagy érdeme — folytatta a bíráló Gyárfás Miklós, — hogy az első pillanatoktól vé­gig tartalma van a beszédnek — irodalmi és emberi tartal­ma —, ami a színpadon törté­nik. az o szavak tiszta értéké­ben érvényesül. A dráma sza­vainak megvan a pompájuk, jellemfeető erejük és a mon­datok különböző ritmusa az egyes emberekkel való külön­böző kapcsolatokra is rávilágít. Joó beszédstílusa erőteljesen érzelmes, érezni szavaiban ér­zelmei muzsikáját. Buss Gyula Amerigo Vespuccija már nem érzelmek diktálta, hanem érte­lem szabta beszédstílussal Je­lentkezik. Kőszegi Gyula ha­lásza viszont latolgatja, fontol­gatja, hogy amit kimond, mi­lyen értelmet nyer a színpa­don. Kétségtelen, hogy az ilyen — embereket jellemző — be­szédstílus gazdagítja az alakot, de hátránya, hogy olykor-oly­kor a szavak szinte kiszakad­nak a gondolategységből és kü- lön-külöm élnek. — A Pécsi Nemzeti Színház előadásának tehát egyik érde­me a szép. átélt színpadi be­széd. Ez azért is fontos, mert színjátszásunk egyik jellemző­je az erőltetett színpadi beszéd, a rájátszás vagy az ellenkező­je, az egyhangúság. Ez utóbbi­nak oka. hogy a színész fél a hansányságtól. az előbbinél pe­dig éppen attól tart a művész, hogy harsánvság nélkül nem érvényesül. Mindkét esetben azonban elveszti a szó szug- gesztív erejét, mintha egy ka­tonazenekar teljes hangerővel jótszané Beethoven szonátáit. A& UföÜkUvál — Nagyon tetszett, hogy mindvégig lélek volt a színpa­don, hogy a legkisebb szerep megszemélyesítője Is teljes lé­lekkel élte a drámát. Legin­kább hatott rám a halál előtti látomás, a hajóbeli monológ és az utókép — amely szerintem az ellenkező véleményekkel szemben — szükséges ebben 3 romantikus drámában Goszto­nyi látomásokra való b all arc/* megtaláltam a színészi látók ban ist Ahogyan Bálint György Talavera-ja, ugyanúgy Avar István csillagászpapja. Somló Ferenc kolostorfőnöke, Tánczos Tibor Bobadillá-ja te túlnőtt az író alakján. A Columbus tehát hibáival együtt te a színház, mint mondottam, a szó nemes, nagy értelmében színház és hi­bái, torzításai te emberi, úgy mond rokonszenves hibák, me­lyek főleg Colon szerepének eHentmondásnélküliségében je­lentkeznek. Merjünk tehát a Pécsi Nemzeti Színház előadá­sának tanulságaiból okulva szí­nesebb. gazdagabb rendezéssel, dekorációval, művészi munká­val színházat teremteni, újíta­ni. Szerintem a Pécsi Nem­zett Színház előadásának egyik legnagyobb érdeme éppen az, hogy hirt adott egy színházról, mely tud és akar lobogni az újért. Gyárfás Miklós referátuma után Ladányi Ferenc te felszó­lalt; — A pécsi színház előa«*ása valami mást adott, mint amit a budapesti színházakban látha­tunk — mondotta. — Csodála­tos és elismerésreméltó, hogy milyen hittel, szeretettel áll­tak hozzá a művészek ehhez a kitűnő darabhez. Nagyszerűek az új rendezői törekvések. A színház valóban újat adott és én éppen ezért mondok köszö­netét a Pécsi Nemzeti Szín­háznak. Az ón véleményem szerint ez az előadás a feszti­vál valamennyi előadása közül s leglenyűgözőbb volt és én----- tudok mást mondani, csak hogy m égegyszer köszönöm - r •■ eteknek ezt az élményt. GARAMI LÁSZLÓ,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom